.

Feedek
Megosztás
HTML

Egy végtelen utazó naplója

Az alábbi írást Ildikó nevű olvasónk küldte, melyben gondolatait és eddigi tapasztalatait osztja meg velünk. Nem is untatnálak benneteket a hosszas bevezetőmmel, fogadjátok szeretettel sorait. :)  /Galactus - RSZ/


Ez időszámítás szerint 1966.08.25.-én láttam meg a napvilágot, egy kislány testében.

Már eszmélésem korai szakaszában sem értettem a körülöttem lévő embereket. Először azt hittem,hogy ők is látják és érzékelik az erdő-mező kis lényeit, mint a manók, tündérek, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van.

A másik dolog volt a rendszeresen megjelenő deja vu érzéseim. Eleinte ilyenkor el kezdtem kiabálni: „Emlékeztek? EZ egyszer már megtörtént! Pont ugyanígy! – de rajtam kívűl senki sem emlékezett.

Tizenegy-két évesen pedig sötét korszak nehezedett rám. Egyszerűen csak figyeltem magam körül az embereket, és roppant egyedül éreztem magam. Kik ezek az emberek? Ki vagyok én? A Föld nem az én hazám. A szüleim nem az én szüleim. Mi történt? Haza akarok menni! Oda fel a csillagokba!

Az embereket dróton mozgatott bábukként érzékeltem. Valami iszonyú felismerés keringett bennem. Körülnéztem, és nem láttam senkit, akinek önálló gondolata lenne!

Valaki, vagy valakik fentről irányítják a szálakat! Kiszolgáltatottak vagyunk! ÉS ezt rajtam kívüll senki sem látja!

Ebben az időszakban nem szerettem az embereket! Tompult agyú mechanikus gépeknek láttam őket, akik észre sem veszik, hogy tönkre teszik a környezetüket, a bolygójukat! Érzékelésem ez irányba olyannyira kitágult, hogy minden fájdalmat, ami a Földön történt, a saját fizikai testemen érzékeltem. Minden seb, ami a Földet, az állatokat, a növényeket, de még az embereket is érintette, az fizikai és lelki fájdalomként jelentkezett nálam! Ez olyannyira fokozódott, hogy már elviselhetetlen volt! Az öngyilkosság gondolatát fontolgattam, de tisztában voltam vele, hogy az sem segítene! Teljesen védtelennek éreztem magam, és tennem kellett valamit ez ellen! Ezt a szuper érzékenységet meg kellett szüntetnem. Nem mellesleg az emberek gondolatát is éreztem, és mindig tudtam, ha valaki mást mondott, mint amit gondolt! Rengeteg problémám adódott abból, hogy a ki nem mondott gondolatokra reagáltam! Némelyik embernek olyan erős negatív gondolatai voltak, hogy kis híján elájultam tőle,annyira fájt. Legtöbben „kényesnek” tartottak ez miatt.

Természetesen az emberek mindig letagadják a gondolataikat. Inkább hazudnak, minthogy elmondják azt , ami valójában bennük van.

Ahhoz, hogy valamennyire normális életem legyen, meg kellett ezt szüntetnem és védőburkot vonni magam köré. Ez azt jelenti, hogy a saját érzékelésemet tompítani kellett annyira, hogy elviselhető legyen számomra az élet itt ezen a bolygón.

De ne szaladjunk ennyire előre, csak haladjunk szép sorjában.

Kisgyerekként, egy „normál” emberhez képest, elég furcsa gondolataim voltak.

Először is MINDENT TUDNI AKARTAM! A szó legszorosabb értelmében. Ezt az itteni körülmények között úgy gondoltam megvalósítani, hogy minden könyvet elolvasok. Hál’ istennek apukám szeretett olvasni, így elég sok könyvünk volt otthon. Így módszeresen nekiálltam kiolvasni az „összes” könyvet,amit találtam. Ez vonatkozott tényleg az összes könyvre, mivel nem szelektáltam. Elolvastam a ponyvaregényt is, de a filozófiai kislexikont is. Mivel a „ MINDENTUDÁSOM” véleményem szerint ahhoz is kellett, hogy bármikor –bárhová kerülhetek, ott túl kell, hogy éljek-  így az is nagyon érdekelt, hogy melyik földrészen illetve Óceánban milyen élővilág van, melyek ehetőek (persze arra az esetre, ha a túlélésemről van szó! Hogy tudok sivatagban vizet fogni, ecc. stb.

Még Latinul is megtanultam a különböző növények, állatok nevét! De mindhiába, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy folyamatosan adnak ki új könyveket, és nem érem utol magam! Egyszerűen nem tudok ennyi könyvet elolvasni! A „MINDENTUDÁSOM” kezdett kútba esni!

És ekkor történt valami! Egyszerűen kattant bennem valami, és egy hang azt mondta:

„A MINDEN TUDÁS BENNED VAN! CSAK AZ A KÉRDÉS, MIT TUDSZ A FELSZÍNRE HOZNI BELŐLE!”

Ekkor 13 éves lehettem. És ekkortól kezdve nem igazán volt előttem akadály. Bármi amit ki tudtam gondolni, azaz képileg megjeleníteni, azt meg is tudtam valósítani! Ami az érdeklődési körömbe tartozott, azt tanulás nélkül is meg tudtam csinálni, és nem kellett hozzá semmilyen képzés! Ilyen volt a szabás-varrás (még a legbonyolultabb ruhákat is megcsináltam,pl. kabátok) tánc (csak hallottam a zenét és az adott stílusban kezdtem el táncolni) ,az úszás,rajzolás, és általában a művészetek.

12 évesen,nagyon sokat gondolkodtam. Leginkább olyan dolgokon, hogy: mi az a VALÓSÁG?, mi a VÉGES ÉS VÉGTELEN FOGALMA? HOGY LEHET MEGHATÁROZNI? Rengeteget törtem rajta a fejem.

Mi az hogy VÉGES? De ha egyszer vége van pl. az UNIVERZUMNAK, mi van azon túl? Az nem lehet, hogy semmi! Mi az, hogy VÉGTELEN? Próbáltam elképzelni a végtelent! NEM SIKERÜLT. DE VALAHOL VÉGET KELL HOGY ÉRJEN! Vajon hogy épül fel a világegyetem? Milyen struktúrája lehet, amely választ ad a kérdéseimre? Hosszas vívódás után, csak egy lehetséges magyarázat maradt erre a kérdésre!

Az Univerzumok GÖMBSZERŰ STRUKTÚRÁKBÓL ÉPÜLNEK FEL. A VÉGTELEN SZÁMÚ UNIVERZUMOK, MINT GÖMBÖK KAPCSOLÓDNAK EGYMÁSHOZ OLY MÓDON MINT A SZAPPANBUBORÉKOK, ÉS A FELÜLETÜKÖN ÉRINTKEZNEK. EZEKEN AZ ÉRINTKEZÉSI PONTOKON LEHET EGYIK UNIVERZUMBÓL  A MÁSIKBA ÁTJUTNI.ÉS EZ VALAMIFÉLE GÖRBÜLT TERET HOZ LÉTRE,ÍGY NAGYON KÖNNYŰ ELJUTNI EGYIK PONTBÓL A MÁSIKBA. igen, csakis ez lehet a MEGOLDÁS! MA A KVANTUMFIZIKUSOK JUTOTTAK HASONLÓ MEGOLDÁSOKHOZ.

Ezekre a felismerésekre önállóan jutottam. Minden információ előbb volt meg bennem, mint ahogy olvastam őket. Az olvasás azért volt jó, mert egy csomó dologról ami megtörtént velem, vagy amire gondoltam, később igazolást kapott a könyvek által, hogy nemcsak én látom így.

13 éves voltam, amikor egyik osztálytársnőmmel óraközti szünetben elhatároztuk, hogy olyat játszunk, hogy kitaláljuk egymás gondolatait. Neki is álltunk, miközben az osztály többi része a fejünk felett ugrált. Megbeszéltük, hogy ki gondol először, és melyikünk találja ki. El kezdtünk koncentrálni, és elég jól sikerült a mutatvány rövid időn belül. De az egészben nem ez volt az érdekes! Közben vevő csatornává váltam. Egyik pillanatról a másikra elsötétült minden, mint amikor elmegy az adás. Vártam, és már azt hittem, hogy megszűnt a képességem a telepátiára. És ekkor, valami egész különös dolog történt,………….. amely megváltoztatta az életemet !

Az első dolog amit láttam, az –ma már tudom-,hogy szorosan kapcsolódik egyik előző életemhez, Rossline-hoz, a rózsa vonalhoz, és mindahhoz a tudáshoz, amit a” RÓZSA” jelképez. Tudnillik egy gyönyörű, arany színben ’lángoló ’ rőzsát láttam. Akkor még azt hittem lángoló. Később amikor „RAJA JÓGÁVAL” foglalkoztam, látni kezdtem az aurát, és ma már tudom, hogy egy aranyszínű aurában tündöklő RÓZSÁT láttam. A következő kép is igen érdekes volt. Egy világító, szivárványszínű cikázó nyilat láttam, amely a kép bal felső sarkában tűnt el végül, kb. 45 fokos szögben. Ez talán az égen található égitest helyére utal?

És a legutolsó kép volt a legkülönösebb. Amit még teljesen a mai napig sem sikerült megfejtenem.

A következő kép ugyanis a MARS-on volt. Ezt valahogy TUDTAM. Egy óriási földalatti teremben voltunk. Én lebegtem a többi lény feje felett, így sikerült látnom a következőket: Rengeteg humanoid lény volt a teremben. Mind egyformának tűntek. Jó 2 -2,5 méter magasak voltak, és a testalkatuk erőteljesebb volt, mint az embereké. ( a ’ Rejtélyek szigete’ most osztott meg egy filmet, a címe a 18.Hangár. Érdekes,hogy a filmben mutatott humanoidok, nagyon hasonlítottak  az én MARSBELI EMBEREIMRE) NEM VOLT SZŐRZETÜK, ÉS KISSÉ  SZÜRKÉSZÖLD SZÍNŰ VOLT A BŐRÜK.

Mind egy irányba néztek, és figyeltek. Én is abba az irányba néztem, ahova ők, és akkor megpillantottam…………. egy ÓRIÁSI FEJET, amely beszélt hozzájuk, egy idegen civilizáció nyelvén. Hallottam a hangokat, de nem értettem semmit. Ez a fej olyan volt, mint a többieké, de csak fej volt.

Az egész nagyon megdöbbentett. Leginkább az, hogy ezeket a képeket, vajon miért kellett nekem látnom? Mi a célja? és mi lesz, ha nem tudom megfejteni?

Ezen események után el kezdtem látni spontán módon az előző életeimet. Évekkel később,olvastam könyvet a MAJÁKRÓL ( több indián életemre is emlékszem),és ahogy lapoztam a könyvet,egyszer csak alig kaptam levegőt a döbbenettől. Az Olmék kúltúráról volt szó,amely a maják elődjének tekinthető. Volt egy pár olmék szoborról fotó. Ugyanolyan óriási fejeket faragtak kőből ki, mint amilyet én láttam a Marson!! Alig akartam hinni a szememnek! Ez most mit jelent, Van a kettő között kapcsolat? Mi lehet az összefüggés?

Ezek a képek azóta sem hagynak nyugodni, és keresem a megfejtését. Ezek, de főleg az első kép inspirált arra, hogy később belépjek a magyarországi Rózsakeresztes rendbe is. Amely persze nem azt képviselte, mint amit vártam, mert ez a TUDÁS, mint tudjuk „HERMETIKUS”,így a legtöbb Rózsakeresztes előtt is rejtve maradt, és csak próbáltak úgy tenni ,mintha értenék. Ezt a tudást, mely felfedi a TITKOT 3 szinten is,még  THOT,azaz HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ, A  HÁROMSZOROSAN LEGNAGYOBB hagyta ránk örökül a SMARGDTÁBLÁVAL. Annak idején, évezredek távolában az a megtiszteltetés ért, hogy Thot mellett lehettem papnő, és bepillantást nyerhettem e tudásba. Ma már ennek a tudásnak csak a töredékével bírok a fizikai síkon, de ebben az életben is sikerült MEGTAPASZTALNOM az EGY-SÉG ÉRZETÉT!

Egyik meditációm alkalmával kiszálltam a testemből, és el kezdtem tágulni. Ez máskor is megtörtént már, így nem volt ismeretlen érzés. Ez alkalommal viszont irdatlan sebességgel tágultam, és nemsokára az egész Univerzumot érzékeltem! De még ennél is tovább tágultam, és egyszer csak ÉN VOLTAM MINDEN LÉTEZŐ! BENNEM, ÉS ÁLTALAM NYILVÁNULT MEG MINDEN, ÉS EGY IDŐBEN TAPASZTALTAM MEG AZ ÉLET SOKSZÍNŰSÉGÉT,ÉS EGYSÉGÉT! EZT SZAVAKKAL LEÍRNI LEHETETLEN, ÉS LEÍRHATATLAN ÉRZÉS! ÉN VOLTAM A TEREMTŐ, ÉS BENNEM VOLT MINDEN LÉTEZŐ,ÉS RAJTAM KÍVÜL NEM VOLT  MÁS! FELFOGTAM ÉS TUDTAM ÉS ÉRZÉKELTEM, HOGY MINDEN ÉS MINDENKI ’EGY’!

Pár pillanat volt csupán az időtlenségben. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia.T alán más folyása lenne az életünknek.

Egy másik életem, egy álmon keresztül nyilvánult meg:

Ebben az életemben indián fiú voltam. Úgy 13-14 éves lehettem. Ahhoz, hogy férfivá váljak, egy beavatási szertartáson keresztül kellett esnem két másik fiúval együtt.(amit most leírok, az lehet hogy más számára hihetetlen,de sokan élnek ezen elvek alapján. Úgymond követik az intuíciójukat. Ezt nevezik szinkronicitásnak. Később a  James Redfield: Mennyei Próféciák-ban olvastam hasonlókat)

Egy utat kellett megtennünk, ahol útközben 3 próbát kellett kiállni. Egy helyre kellett érkeznünk, egy adott időben, és akkor megtörténi k a beavatás. A dologban csak annyi volt az érdekes, hogy nem mondták meg hova kell menni, merre, mikorra kell odaérni, és egyáltalán semmit!

Elindultunk az úton, és a 3 próbát is megcsináltuk (ezekre már nem emlékszem, hogy mi volt), de az időből kezdtünk kifogyni. Ezt én érzékeltem, és vezettem a többieket, hogy időben oda tudjunk érni a helyre. Nemsokára egy tisztásra érkeztünk, ahol 3 BUDDHA LEBEGETT A FÖLD FELETT. A többiek megkérdezték: Ez az a hely ahova kellett érkeznünk? Ez a beavatás, hogy látjuk őket?

Erre ezt válaszoltam: Nem! Ők is azért jöttek, ami most történni fog!

És mint egy vezényszóra megtörtént életem legcsodálatosabb élménye, melyre mindig emlékezni fogok!

MINDEN LÉTEZŐ DOLOG: A FA, A FÚSZÁL, A SZÉL A FALEVÉL, A KŐ, A MADARAK, A VÍZ, EGYSZÓVAL MINDEN LÉTEZŐ DOLOG, EGY-EGY HANGOT ADOTT KI! És ezekből a hangokból EGY MINDEN KÉPZELETET FELÜLMÚLÓ , CSODÁLATOS DALLAM KELETKEZETT! SOHA NEM HALLOTTAM EHHEZ FOGHATÓT! EZZEL EGYIDŐBEN A HANGOK MINTÁJÁRA, FÉNYJÁTÉK IS KEZDŐDÖTT AZ ÉGEN. A SZÍNEK ÉS HANGOK ÖSSZEFOLYTAK, EGYMÁSBA OLVADTAK, ÉS LÁGYAN ,MAGASZTOSAN TÖLTÖTTÉK MEG A TERET!

KÉSŐBB OLVASTAM,HOGY LÉTZIK OLYAN ,HOGY SZFÉRÁK ZENÉJE! Szerintem ezt hallhattam. Soha azelőtt, és ezután sem hallottam ilyen lélegzetelállítóan szépet! Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok kottát írni, és nem tudtam lejegyezni! De lehet, hogy ezeket a hangokat, le sem lehetett volna kottázni!

Egy másik álmomban a Holdon voltam több társammal együtt. Rabok voltunk. Mivel öltözetünk elég modern volt, ezért nem gondoltam hogy a múltban lehetett, inkább a jövőben. De ma már nem vagyok biztos benne.

Egy óriási betonbunkerben voltunk rabok, a HOLD túlsó oldalán. Nem emberi őreink voltak. Azokat nem igazán láttuk. Óriási kristályok felügyeltek ránk. Valahogy azon keresztül érzékeltek minket.

Egy hatalmas fémajtó volt, amin keresztül az élelmiszer is jött hozzánk. Egyik alkalommal, amikor szintén hozták az ellátást a kapu tovább nyitva maradt, és társainkkal együtt kiszöktünk a bunkerből. Próbáltunk volna elszökni onnan. De a bunkert körbefogta egy erdőszerű képződmény. Magas fák voltak levelek nélkül. DE ami furcsa volt az erdőben, az az volt, hogy függőleges vízfal vette körül. Ahol kezdődött az erdő, ott kezdődött a vízfal is. kipróbáltam, hogy belenyúlok a vízfalba, de a kezem eltűnt és nem láttam, ha benyúltam. Nem mertünk belépni. Féltünk, hogy elnyel minket. így nem maradt más választásunk, vissza kellett mennünk a bunkerba. (ma már tudom, hogy egy dimenzió kapu lehetett) Ahogy visszaértünk, a  kristályok el kezdtek fenyegetően és óriási iramban nőni! Iszonyatos páni félelem töltött el bennünket, mely lebénította az agyunkat! Sajnos többre nem emlékszem!

De találkoztam Ufókkal is, lassan 20 éve már.

A Raja Jóga idején szellemileg gyorsan fejlődtem. Túl gyorsan is, mert a fizikai tapasztalások nem voltak meg hozzá. Egyszer majdnem itt hagytam a testem. Ha akkor megteszem, nem jöttem volna vissza. De valami arra késztetett, hogy ne tegyem. Megszólalt egy hang bennem.

Nem véletlenül születtél a Földre, és nem véletlen, hogy most! Dolgod van még itt, és tapasztalásaid!

Ekkor eldöntöttem, hogy ha már leszülettem ebbe a korba, akkor maradok ebben a testben. De akkoriban nem igazán kötődtem a testemhez. Folyamatosan lebegésszerű érzésem volt. A testemet súlytalannak éreztem ,és nem kellett erőt kifejtenem ahhoz hogy pl. menjek az utcán. Inkább végig lebegtem. Úgy gondoltam, hogy ez nem segít az itt maradásban, így a jógát abbahagytam, és nagyon erős köteléket építettem szerelemből. Ez sikeresen lehúzott a fizikai síkba. Sőt a testemet még túlsúllyal is elláttam a biztonság kedvéért! J

A VILÁG folyása még jobban beledöngölt a fizikai síkba, ahonnan most megint érzem, hogy felül kell emelkedni rajta.

Nagyon sok mindent tudnék még leírni (talán egyszer könyvet írok belőle), de azt hiszem ez elég ahhoz, hogy röviden bepillantást nyerjetek az életembe!

Üdvözlettel, Ildikó

vagy  a létező  (intergalaktikus) nevem: LIN

Aszály

Írta: Molnár Kálmán

- Az élet nevében -

A világ leghosszabb filmjét nézem, a világ legnagyobb képernyőjén. Isten képernyőjén –az égbolton! Nem kell és nem is lehet folyamatosan nézni, elég, ha időről-időre felnézek– és mindjárt képben vagyok. A fenti időjárás a miénk is, mert kint is csak az van, ami a nép lelkében.

Első a belső és idővel ez kerül a nagy palettára. Olyan módon és olyan formában,olyan szervezettséggel és nyilvánossággal, amilyen a nép, vagyis a többség lelke. És olyan következményei is vannak ennek az előadásnak, amelyek a néplélek katarzisát szolgálják – mert hát minden drámai színdarab ezért születik, ugye.

A jövendő – közeledő csúcspont a lombhullás és a tél, amúgy is befelé forduló – fordító idejére esik, amikor szembe kell nézni végre a természet rendjének teljes felborulásával, a legalapvetőbb és legmegszokottabb történések végzetes kizökkentségével. Aztán azzal, hogy ez rólunk, nekünk, hozzánk szól – méghozzá belőlünk is! De katarzis csak a dráma része lehet és csak annak végén ébred – a magához térő lélekben.

Épp ez a megtisztulás célja és lényege: a szétszórt, eltört, összekent, bemocskolódott,korrupt, el/kikorpásodott ember magához tér – a korpát letépi a dráma ereje, és az ember a kétségek és ellentétek külsődleges világából köz-ép-re, mag-Á-hoz tér. A megtérés gyógyulás és megértés. Fordítva: a dráma megértése az átélése: a megtérés.És ez a gyógyulás.

Mivel a drámát és így a katarzist a közéletből kiszorítottuk (elme-beteg, szív-te-len-nélet), így az valahol mégis megtestesül. A földben, a testben és az égben...

A hamis kötelességbe bújt megélhetési elkövető világ-talanság-unk, ami a „pénzkereset” oltárán mindent „kénytelen” feláldozni, és a rövidlátó technikai élősködésben már csak az érzéki kényelem hamis ígéreteibe kapaszkodik, mert mély érzéseitől, a természettől – vagyis valódi természetétől, önmagától – el kellett idegenednie, szóval az ebben sodródó vagy rohanó ember, ahogy tört-én-elme is mutatja, csak az érzéki szenvedésből ért, vagy legalább az attól való rettenetéből.Mindenkihez a saját nyelvén – (mert) mindenki a saját ny-elve...

Minden eddigi egyre keményedő és sokasodó jelre nemet mondott, hátat fordított.Látnia kell végre hová vezet ez igazából. A halálba. Mert ha valaminek nincs közepe,szíve, összefolyó vize, érzése, EGY-S-ÉG-e, akkor az csak széteső, széthasító,szétdobáló (diabolikus=ördögi), pocsékoló és tékozló lehet. Amilyen az alaptalan „materialista” homokvilágunk. Közös nevező híján...

MIRŐL VAN SZÓ?                           A MI-ről kéne szó legyen..

Ha 2012-ben itt élsz, tudnod kell, hogy sosem látott, halálos aszálytól szenvedünk.Persze csak akkor tudhatod, ha előbb érzed, mert csak az átérzett tudás valódi. A tudás nem az, hogy a TV-ben hallod az elszáradt kukorica hírét, hanem az, ha egyre erősebben szorul össze a szíved, mert halnak a fák, állatok, mert nem esik, mert nincs szél, nincs felszabadulás, nincs illat, fogy a szín, a hang és minden. Az élet! Ezt ugye nem lehet kimerítően végigmondani, mert „ez” mindent jelent. Legmélyebben sokkoló!

Úgyhogy inkább ne is menjünk bele – nem igaz?! Ahogy szoktuk: csak semmi komoly! Vicceljünk inkább, vagy komolykodjunk hamis dolgokról, felnőtteskedjünk mondvacsinált témák és dolgok kapcsán. Ez az igazi kultúra, nemde?!

Hisz itt van a közélet és a magánélet végtelen tárháza: a végül sehova sem vezető okoskodások, művelt, európai, kulturált, vallásos, érdekes, vonzó, izgalmas kavalkádja, a fesztiválok és bemutatók és pályázatok és tanulmányok gyönyörű világa,a bevásárlás, a ház, a gyerek, az ismerősök, a megélhetés, a munka és minden! Csak hogy mindez víz nélkül – csakhogy mindez szív nélkül – nincs! Megszűnik –meghal! Nem baj?Érdekel?

Vagy amit mondok túlzás? Nem érvényes? Nem ér, de kell?!Mert a vízből fakadó egész világod, az kell?

De az érzékenység, a szív, a forrás, az átérzés, a belső, a gyökér, a mocsár, a föld, a természet, a trágya, a tudatalatti: a nyersanyag – mindez nem ér?! Nem érvényes?Így éltünk eddig – nemde? Egyre inkább így. „Jól felfogott kötelességtudatból”. A föld mocskától és a lélek sötét mélyének mocsarától megszabadult, jól szituált polgári életben.

A „civilizált”, városi, nehéz, de szórakoztató, büdös és mocskos, de színes és izgalmas,merev és száraz, de biztonságot nyújtó nyáj-melegében; műfényben, műszagok közt,műformák közt, műanyagok közt, műszínek közt. Gyönyörű, szivárványos toleranciában. Tündöklő közösségben embertársainkkal és a természettel. Vagy nem?

Szóval nem ér, de kell? Az nem lehet, mert, ahogy mondani szoktad, minden összefügg. Ha nem érdekel, kizárod magad és meghalsz – érted? Vagy ér(vényes) az ok,a kezdet – és akkor kell(het) a következmény, az eredmény, vagy nem érdekel és akkor nincs semmi, csak a durva káosz, ami szembejön veled. Ha nem ma, holnap. És akkor kérdezheted majd: hol a nap, a világosság?

Tehát még egyszer – ez az, ami nincs: nem ér, de kell! Dönts tehát! Mindkettő, vagy egyik sem. És akkor idővel megkapod. Megkapod, ha odateszed magad, ha odaadó vagy, és akkor is megkapod, ami jár, ha levágod magadról a felelős eget, a környezeted– ha nem nézel oda, nem szólod az igazat, nem teszed a jót, nem óvod a lelket, a természetet. Bármit teszel, a termés: e tett. Ki mint vet, úgy arat. A termés etet – vagy mérgez, ha te is mérgeztél...de akkor is felébredhetsz...sose lehet tudni...

Ha megértél, megtérsz és megérted, hogy csak a tékozló fiú ébredhet fel – akkor már nem fogsz haragudni senkire, magadra sem! Szarból szökken a szár!Így ébredünk mind-nyáj-an. Ha még mindig nem érted, nem erő, tetem. Nem érdekelsz. Eget-verő helyzet, nem?

Perzselés és néha jég – a korpából magunkhoz térhetnénk!Jég és aszály, mert nem ég a száj (– az igaz szó-tól).Felszólalsz, vagy a l-s z ól ?Míg zárva szívünk – addig szívunk.Míg üres, addig szív-lyuk.Érted?

Ér! Tedd!

Csak röviden arról az észbontó, gyilkos erőfeszítésről, amit főleg ez év elejétől látni,országszerte (is): rengeteg repülő össze-vissza és gyakran alacsonyan és éjjel is, front előtti időszakban mindig kiugró forgalom; vonalak, csíkok, azokból széles, fátyolos vagy habos sávok, görcsös, elképesztően cizellált formák garmadája, hegyekben álló párhuzamosok, akvarelles, homokdűnés felhők, szétkent, széttört, összevagdosott,elmosott, kiherélt felhők és frontok, vastag gomolyfelhők alján is látható párhuzamosok, hasasodó, hurkaszerű, szabályos formák, mesterséges, iszonyú, fehér,szürkésfehér homály, sosem látott finomszálas, satírozott, ecsetelt fátyolok,gomolyfelhők és pamacsfátyolok, rózsaszínes, vagy rozsdavöröses pára, ill. felhők,gyakran tipikus, eddig ismeretlen bűz, esőszag helyett - mellett -- és a lemészárolt égbolt eredményeként a félelmetes szélcsend és az iszonyú várakozás, semmi eredménnyel, mint egy haldokló háza előtt, vagy egy véres csatamezőn másnap, mikor már a madár se jár, csak némán ordít a táj és a kővé száradt földbe temetjük egymást.

A csillagok, a Hold, a Nap gyakran alig látszik, kissé más színű a pirkadat, a napnyugta, a Holdkelte.A csendben sokszor hallani és érezni mégis valamit: egy hullámzó, morajló, töredező,búgó, zúgó vibrálást. De mi is ez? A nagy géniusz, Nikola Tesla találmányát fejlesztették tovább évtizedek alatt egy brutális, több milliárd Watt teljesítményű elektromágneses halálsugárrá, amit többek közt az ionoszféra megemelésére,melegítésére és a felhők irányítására és tönkretételére is fejlesztettek ki, hiszen ha már fémet tartalmaz a pára (főleg alumíniumot és báriumot permeteznek), lehet azokat manipulálni, például melegíteni.

A hangot világszerte hallják! Mellesleg a szerkezet neve HAARP, aminek a mi nyelvünk fel is fedi igazi természetét: harap.Szót érdemel még a kék ég (sokszor teljes) elfedése és bemocskolása, ami láthatóan szintén nem sokakat kavar fel. A kék a szabadság és a kommunikáció színe. Mond ez valamit?

És a teljes gyalázatot fent és idelenn a néplélek nem veszi észre!Miért is? Mert benne is ugyanez van? Rács és elkenés – futószalag és temetkezés? A lemészárolt felhők a belénk szorult depresszió külső arca, a természet kiégése pedig a kilátástalan mániás pörgésünk – a mi kiégettségünk?A társadalmi normáknak teljesen megfelelő önfeladás? A bunker-érzéketlenség?Vagyis már csak elme-beteg. A lélek: elme (-het?)

Ó nem, kedves barátaim, nem túlzás! Csak ez nem ott van, nem a hivatalban, nem a sopping centerben, nem az inkubátorban. Ez az égbe emelt hivatal – a bürokratizált ég-bolt. Az abszolút okos erő trónolása. Ti:tokban. De igazán csak a meggyötört erdőn,mezőn és a kertekben tárja fel magát. Győz-Ő-dj + MAG-AD !

Tudósítás onnan, ahol az idő már nem járás, nem jár, csak halotti csendben ás: saját sírját. Mert a lefagyott idő is időtlenség, csak nem az öröklété. Még csak a halálé. Ami az újjászületés első fele...

A sötét tükör, ami itt van lefelé bámuló sokaság feje felett, itt van szinte az arcában,nap, mint nap, világosan, mint a nap. De ő nem emeli fel a fejét! Talán nincs mire? !Majd a TV és a net hírül adja milyen idő van vagy lesz, egyébként meg úgyse szokott esni, akkor meg nem kell ernyőt vinni. De ha mondják, akkor se viszünk – lehet legalább még jobban utálni az időjárást. A többi nem érdekes. Süssön mindig, legyen meleg, legyen mindig nyár...!

Az időjárási szak-embrekk pedig nem győznek erőlködni, elkenni, hitegetni, van képük nem utánanézni, nem bevallani, nem helyesbíteni, moslékot szórni. „Elért minket a balkáni tüzek füstje”, ezért mások a színek, és „száraz zivatar”! volt, amikor órákig villámlott, de nem esett semmi. Hivatalból mindentudók: fari-zeus-ok az inkubátorban.De mindnyájan így kezdjük, nem? Egyek vagyunk az Úrban. Minden így van jól.

Ugyanakkor mégis valami: rövid rádióműsor arról, hogy az égen szétpermetezett speciális anyagokkal képzett „különböző tükrökkel próbálják a napfény egy részét visszaverni”, de ez „meggátolhatja a felhőképződést”. Hát azt látjuk – de ez már rég nem lehetőség, hanem halálos pusztító tény! A megcélzott enyhülést azonban egyáltalán nem éreztük, vagy tévednék? ! Akkor talán nem is az a cél, nemde? Ez persze csak gyermeki logika...

 

Innen szép felállni!

A világ, a dolgok azért vannak számunkra, hogy gondos kertészként virágzó egységet,határtalan harmóniát gyúrjunk belőlük – magunkból – minden és mindenki tanulságára és örömére. Mert mind: ÉN. Azért vannak, hogy tegyük SZÓvá Őket...A MI ÉR T A KÖZ Ő S ÉG.

A K-ÉN-Y-SZER-ít-Ő KÖR-ÜL-M-ÉN-ek a-MI malomköveink, hogy MAG-unk-hoz TÉR-jünk! Aztán eszünk. Mert az égből is mi esünk – le magunkhoz – hogy együnk.Leszállunk a földre, szívhez térünk.Porrá száradt földünk ismét élő egységgé lesz, ahonnan, megelevenedő sírunkból, mi magunk csírázunk: az élet sárból szökken szárba.

A korpa és a benne fulladozó világtalan mag, meg-SZÍV-ja MAG Á T, és akkor a mag szíve, közepe, a csíra áttöri a sötétség falát -- az élet első színével, ami szív központ színe is. Ez a zöld.Míg kifakad a dologi világ szíve, gyökere, közepe, az érzékeny, normális ember, csak addig kell úgy érezni, hogy a MA:GÁT. Aztán a MAG ÁTTÖR! A MAG YÁR.

Ez a kolosszális mészárlás csak az, ami jár: a nagy ár, amit fizetünk -- a legnagyobb és leglátványosabb tükör, ami nem más, mint A MI, a KÖZ ŐS ÉG hiánya – stílusosan,közös egünkön előadva. A kívülállás „férfias” uralmi kényszere.

Tükör, ami a MI-t tárja elénk, általános állapotunkat, ami a végtelen sok testi – lelki moslék, szennyvíz és szeméttelep ellenére a többség előtt nem világos. Arcunkba törli a tarthatatlan érzéketlenség életmódjának eredményeit, kilátásait. Most végre azzal,hogy nem esik, le kell essen MI a helyzet...Apokalipszis: ami eddig rejtve volt, felszínre kerül.

Időben fordult teljesen felénk, látszólag ellenünk ez a tükör, hogy a fÉNy vÉGre felgyullADJON. Időben, 12-ben, ami az idő száma.Az ég lassan bezárul az ember felett, aki nem nézett fel. A satu kiszorítja a lelketlenvilágtalanság mélyre temetett lelkét. A tojáshéj megreped és a szabadság kirepülhetv-égre.

És hogy mi-ért épp a kontinens kell-ős köz-epe, értetlen szíve szenved leginkább az önfeladás nyomán idevonzott ébresztő erő-szaktól és a magas nyomású száraz légtömegektől; ahol a környék legnagyobb állóvize és a legtöbb mélyben rejtett vize szundikál lefagyottan és forrongón?

Tudat-alatt-ti...

Miért a család, a Hold, a gyökér, a lélek, a forrás, a tápláló nagy kert – anya, anyakert,miért a MEDENCE, a KÁRPÁT (táp-rák) HON a leghontalanabb?Mi-ért a leginkább önpusztító, kiugróan szív és érrendszeri rokkantat próbálja meg a SORS fel-háborítani, felrázni?

Amit nem veszünk kézbe és nem veszünk szánkra, azt más-ok fogják meg. Amit nem istenítünk, démoni formában vicsorít, ordít ránk – a megváltásért! Amit nem emelünk,a mélybe húz, hogy magunkkal egyetemben fel kelljen emelnünk őt is. Ez a felelős égtör-v-én-y-e. Mert csak ez logikus. Csak ez össze-tartozás. Csak ez UNI-VERSE: egyritmus. Kozmikus szívhang. Aki nem áll ki az életért, az élet kiállítja.

Elsőnek a világtalanság szíve kell megdobbanjon. Itt az idő szívhez térni !

Aztán magyarban a mag jár ( -hat ! )

Ami kinn bánt – belülről kiált. Kívülről rendetlen, ami még nincs bennem.

Az üzemszerű, jogszerű, „jogos” élősködést (nemsokára) abba kell hagyni!

A szétszórt port vízzel össze kell gyúrni !

Csak VÍZ-ből – csak SZÍV-ből - lehet ÉL-ni!

K Ö Z Ő S N É V E Z ŐLEL KI OK

Vége az Olimpiának - minden rendben lezajlott

Írta: Dénes Alex

Tegnap véget ért a 30. Nyári Olimpia, és örömmel közlöm, hogy se a megnyitón - leszámítva a kis ufónkat -  se közben, se a záróünnepségen nem történt semmi egetrengető. Jobban mondva dehogyisnem. A magyar csapat csodálatos eredményt ért el, 8 arany, 4 ezüst, 5 bronz érmével, a 9.helyen végzett az éremtáblázaton! Azt hiszem ez nagyobbat robbant mint amilyen az egyesek által vizionált háttérhatalom népirtó bummbummja lett volna.

De szerencsére semmi ilyesmi nem történt, max a fanatikus összeesküvés-hívők kicsiny agyában, közülük is azokéban, akik már teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással, és szinte  remegve várták, hogy valamiféle jó kis katasztrófa történjen, hogy ezzel igazolva láthassák saját paranoiás rögeszméjüket és elmondhassák, "Látod? Éééén megmondtam!!"

De úgy tűnik sem a plejádi tesók, se az illuminátusok épp nem értek rá. :) Ez a sok-sok dátum,  a be nem vált jóslatok olyan szinten kezdenek kínossá válni - már az illetékeseknek - hogy a helyükben jó messzire bújdokolnék és valami más fajta tevékenységbe fognék, valami építő jellegűbe, mert eddigi "munkásságukkal" - beleértve a sok bugyuta, félnótás kontaktát - csúnyán leszerepeltek.

Csak azokat az embereket sajnálom szívből, akiket átvertek, becsaptak ezek a csalók. Nem csodálom ha sokan épp emiatt fordulnak el a paranormális és egyéb jelenségek világától, és hitehagyottan olvadnak bele újból a szürke hétköznapokba. Nekik azt tanácsolom ne tegyék, hiszen számtalan megválaszolatlan kérdés van még, ami válaszra vár és amiről érdemes elgondolkozni, vitázni, kutatni utána.

A "mindentudó", handabandázó megmondóemberek, álkontakták pedig..... na jó, ezt a mondatot inkább nem folytatnám. :)

Elmaradt a "First Contact", a plejádiak sehol...

Írta:Dénes Alex

Hejj, pedig hogy vártam ezt a mai napot.... Amióta először olvastam a neten, hogy több ufo-kontakta is megerősítette a plejádi civilizáció debütálását az Olimpián, erőteljes lázban égtem és folyamatosan a híreket figyeltem....

De csalódnom kellett, mert a várva várt nagy esemény elmaradt. Viccet félretéve egy percig sem gondolatam, hogy itt bármi is lesz. És azt is kétlem, hogy normális, józan gondolkodású felnőtt emberek komolyan vették volna a "csatornázott" üzeneteket. Jézusom.. az a szöveg csöpögött a nyáltól és a közhelyektől. Épp, hogy nem dobtam ki a taccsot. Persze azt is tudom, hogy a mélyen vallásos ufo-fanatikusok szentül hitték, hogy aug. 4-től jönnek az űrtesók, és holnaptól már nem kell a gáz- és villanyszámlákkal vacakolni, illetve egyik percről a másikra majd amolyan földi paradicsom lesz itten. :)

Hát nem.

Nem azért ülünk be az iskolapadba, hogy a felső tagozatosok írják meg a dolgozatunkat, hanem, hogy saját erőből oldjuk meg az elénk tornyosuló akadályokat....mindenféle külső segítség nélkül. (tudom ez is közhely.. xD )

Eleve röhejes volt, hogy mindenféle "csatornákon" keresztül üzengetnek a fénytestvírek. Ha egy földönkívüli civilizáció meg akarja mutatni magát, az nem áll le itt "levelezgetni" az emberiséggel, hanem fogja magát és megjelenik, hiszen az sokkal de sokkal nagyobb meglepi és sokkal de sokkal nagyobbat "robban", mint ez a teátrális "jövünk aug. 4.-én, szeretünk titeket kis emberek üü" :D

Valahogy deja vu érzésem van..... mint mikor tavaly az a lelkész bácsika megjósolta kb vagy 3-szor a világvégét. Volt szó májusról, szeptemberről, októberről - ha jól emlékszem - de valahogy csak nem akart összejönni az az apokalipszis. Majd minden egyes "jóslat" után betegre magyarázta magát csóró, hogy ez "azé nem történt meg, me'....izé.....na szóval"....

Viszont az egyház amelyik meghirdette az ominózus eseményt, vélhetően jól profitált a pokol bugyraitól rettegő, bőkezűen adakozó hívek adományaiból.

Gondolom itt is megmagyarázzák majd, hogy miért is maradt el a "first contact". Szépen kitűznek majd újabb időpontokat, dátumokat. Még meggyőzőbb "csatorna-üzenetekkel" próbálnak bennünket hülyíteni majd, még "hitelesebb" kontaktok/entitások kerülnek a képbe, szóval tuti nem fogunk unatkozni.

Peace.

 

Behülyülés, avagy hova lett a józan paraszti ész?

Írta és beküldte:Kristóf

Még itt a legelején leszögezném, hogy nem vagyok egy Vágó Pista-féle szkeptikus, de néha már sírhatnékom van attól a rengeteg baromságtól, amit a különböző ezós, ufós oldalakon és fórumokon olvasok.

De közelebbi példát is tudok hozni....barátaim, rokonaim, munkatársaim körében is felütötte a fejét az a fajta fanatizmus, ami már nem hallgat sem az észérvekre, se a másik fél véleményére.

Épp nemrégiben beszéltem egy gyerekkori haverommal, akivel szinte egyidőben kezdtünk érdeklődni a paranormális jelenségek iránt. Mivel rég találkoztunk, hosszas eszmecserébe kezdtünk, kedvenc témánk, az ufókkal kapcsolatban.

De amint belefogott a mondókájába, már láttam, hogy valami nem stimmel nála.... Szinte hadart, a szemei már-már ilyesztően kidülledtek, halántékán folyt a víz, engem szóhoz jutni pedig alig hagyott.

Elmesélte, hogy jelenleg hány földönkívüli faj tartózkodik a bolygónkon, mik a pontos céljaik, hol találhatók a titkos bázisaik stb stb. És mindezt megkérdőjelezhetetlen tényként jelentette ki. Aztán amikor mégis sikerült szóhoz jutnom, rákérdeztem, hogy mégis miért ilyen biztos ezekben a dolgokban? Szinte fel volt háborodva, hogy nem hiszek neki, és elkezdte sorolni, hogy ilyen meg olyan oldalon olvasta, meg ő a legmegbízhatóbb kontakta meg csatorna, s ő biztos nem hazudna.

Olyan szitu volt ez, amikor éreztem, hogy semmi értelme elmondani a saját verziómat, mivel beszélgető partnerem szemmel láthatólag nem vevő más teóriákra.

Mit mondjak elég egyoldalúra sikeredett ez a csevely. Hazafelé menet végig azon filóztam, hogy "Jézusom! Mi a franc történt a régi cimbimmel?!" Hisz annak idején ő is ugyanolyan alaposan és körültekintően vizsgálódott az ilyen ügyekben, mint én, meghalgatott türelmesen mindenkit, még a nagyon szkeptikusokat is. Most meg....jájj....talán az ilyenre mondják, hogy 180 fokos fordulat....... hát ja, a javából....

De ez csak egy személyes példa volt, ha felnéztek a netre, ti is bőven találhattok hasonlóan  bekattant emberkéket. Érdemes beleolvasgatni ezós/ufós fórumokba is, ahol általában mindig akad legalább egy megmondóember, aki tudja a tutit, mert ő a kiválasztott, meg az égiek csatornája, akit a legtöbben birkaként követnek.

A szeretet fontosságáról papolnak, aztán mikor valaki vitába száll a helyi "nagyfőnökkel", esetleg még olyan érveket is hoz, amivel a "guru" nem tud mit kezdeni, akkor az nemes egyszerűséggel elküldi a vitapartnert az édesanyjába. Nem vicc, ilyet már nem egy helyen tapasztaltam. Ez volna a nagy, mindent átfogó kozmikus szeretet? Röhej...

A "bort iszik és vizet prédikál" tipikus esete.

De ha már a behülyülésnél/behülyítésnél tartunk, ezt mi sem szemlélteti jobban, mint a manapság legdivatosabb, 2012-es téma.

Na ezzel kapcsolatban aztán lehet sírni és nevetni a sok "hipotézisen".. Sokan már annyira a téma rabjaivá váltak, hogy szinte semmi más nem érdekli őket, megszűnt a külvilág, egyre kevesebb idő jut a családra, barátokra.

Mindent a legapróbb kétkedés nélkül elhisznek, és újabb megerősítésre várnak. Azt is tudom, hogy könnyű elfogadni gyakran sci-fibe, vagy mesébe illő történeteket, csak mert olyan szépen hangzik, és mert olyan jó lenne ha így lenne... bevallom olykor én is hajlok erre.

Szar a világ, mindennap csak a monoton taposómalom, a szokásos napi rutin... jó egy kicsit más vizekre hajózni és várni a csodát. Értem én a lélektani hátterét, szó se róla....

...de figyelmeztetnék mindenkit, hogy a problémáinkat senki és semmi nem fogja megoldani helyettünk, se a jóságos földönkívüliek, se a fogtündér....csak is MI!

Elgondolkoztatok már azon, hogy mi lesz akkor, ha azon a bizonyos napon, és utána sem fog kutyafüle sem történni? Mert - ahogy mondani szokás - ez is benne van a pakliban.

Mi lesz azzal a rengeteg fanatikussal, akik az egész életüket erre a nevezetes decemberi dátumra tették fel? Mekkora űr lesz bennük, ha minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig?

Megtelnek a pszichiátriák vagy jönnek az öngyilkossági hullámok?

Egy percig se gondolja senki, hogy ezeknek nincs valós esélye. Pár hete olvastam épp, hogy egy tizenhat éves lány - talán Ausztráliában - felakasztotta magát, mert már annyira rettegett a lehetséges 2012-es világvégétől. Folyton az általam is "dícsért" agymosó oldalakat olvasta, és egész egyszerűen besokkalt!

Apropó agymosás...... Ezt a szót főleg a szkeptikusokkal kapcsolatban szokták használni.... "Te hülye agymosott! Téged megtéveszt a háttérhatalom! Nem veszed észre, hogy mi folyik itt!".....vagy.... "Kimosták az agyadat a tévével, és azért nem hiszel a reptiliánokban!".....meg hasonlók....

Igen ám, de ez a bizonyos agymosás folyik ám a másik oldalon is gőzerővel, lásd a már említett fórumokat/oldalakat, vagy akár a szektákat...

Én a magam részéről megmaradnék a jó öreg arany középútón...... Még egyszer mondanám, hogy nem vagyok egy "hitetlen Tamás"....magam is hiszek a földönkívüli életben, a paranormális jelenségekben..... ráadásul még olyan UFO-észlelésem is volt, amit semmilyen földi dologgal nem tudtam megmagyarázni, akárhogy is igyekeztem....

Egyszerűen csak az emberi butaság, hiszékenység, néphülyítés veri ki nálam a biztosítékot.....meg az a fajta vallásos nyáladzás, amit pl 2012-vel kapcsolatban olvasok olykor.

Zárszóként csak annyit tudnék tanácsolni mindenkinek - ha megengeditek:) - hogy soha de soha, ne veszítsétek el a józan paraszti eszeteket! Mindig mérlegeljétek az adott információkat, gondolkodjatok el rajta, elemezzétek, kérdezzetek meg másokat is, ők hogyan látják, többfelől is tájékozódjatok mielőtt valamit tényként, vagy "végső igazságként" kezelnétek.

/Kristóf - Rejtélyek szigete/