.

Feedek
Megosztás
HTML

Az asztrálutazás: vajon mi az, ami utazik?

Az asztrálutazás és annak egy válfaja, amellyel különlegessége folytán érdemes  foglalkoznunk, újabb kihívások elé állítja a világ működéséről alkotott elképzeléseinket, de egyszersmint újabb támpontokat ad arra nézve, hogyan is működhetnek a dolgok a negyedik dimenzióban.

Nos, az asztrálutazást végrehajtó emberek lényegében olyanok, mintha „szellemek” lennének. Ha a szellemek fizikai testük nélkül teljes mértékben megőrzik „szellemi frissességüket” és gondolkozóképességüket, sőt még gyarapítják is tudásukat és képességeiket, akkor talán a testükből kiszálló emberek is ugyanazt élik meg és észlelésük is ugyanúgy működik, mint a „szellemeké”. Van persze különbség, mert az asztrálutazó asztrális teste egy láthatatlan energiaszállal hozzá van kapcsolva fizikai testéhez.

Ettől eltekintve az asztrálutazó hasonló helyzetbe kerül, mint a „szellemek”, azaz éteritestével tudatával együtt a negyedik dimenzióba kerülhet. Az asztrálutazást meg lehet tanulni, egyeseknek ez elég gyorsan sikerül, mások évekig is hiába kísérleteznek. Én is sikertelenül próbálgattam, az is igaz, hogy nem túl nagy kitartással. Sok ember kísérletezget az asztrálutazással és tapasztalataikat megbeszélik és kicserélik a világhálón.

Az asztrálutazók a fizikai sík és a negyedik dimenzió határán is képesek utazgatni. A bátrabbak villanásnyi idő alatt át tudnak rándulni más bolygókra, sőt más galaxisokba és emlékeznek is rá, mit láttak ott. Az asztrálutazás problémája, hogy az asztrálutazók nem mindig képesek kontrollálni a helyzetet, nem ismerik a negyedik dimenzió üzemmódját. Nem tudják,hogy irányítsák magukat a kiszemelt célpontba, nem tudják, hová kerülnek szemvillanásnyi idő alatt és legtöbbször fogalmuk sincs, mi várhatja őket az ismeretlen terepen és adott esetben nem tudják, miként védjék meg magukat egy esetleges támadással szemben. Ugyanolyan helyzetbe kerülnek, mint a fizikai test halála után a negyedik dimenzióba jutott„szellemmé” változott ember. Gyorsan rájönnek azonban, hogy fizikai testükből kilépve, mozgásukat és környezetüket is gondolataikkal irányíthatják. Elég arra gondolniuk, hogy vissza akarnak jutni a testükbe és már ott is vannak. Az a bizonyos ezüst zsinór, amely összeköti szellemtestüket a fizikai testükkel, tulajdonképpen testük részét képezi és az bármilyen hosszúra megnyújtható.

Az asztrálutazás kapcsán az után kutattam, hogy pontosan mi is az, ami ilyenkor kilép a testből. Ezt a valamit az asztráutazó áttetszőnek látja, de ugyanolyan formája van, mint a fizikai testnek. Rendesen lát, hall, de őt a fizikai testben élő emberek nem látják és nem hallják. Előfordul, hogy a más dimenzióbeliek sem látják vagy nem kelt feltűnést. Az asztrálutazónak is van tehát valamiféle éteriteste, akár a szellemeknek, és ugyanolyan szédületes sebességgel képes helyet változtatni, mint a gondolat, bár ebben a sebességtartományban ezt nem lehet biztosan állítani. Ami biztos, hogy a fénysebesség sokszorosárólvan szó. Ebből viszont további következtetések vonhatók le, amelyek,mint látni fogjuk, egyáltalán nem megalapozatlanok. Ezek pedig a következők: Ha a „szellemek” képesek az un. perisprit segítségével fizikai testté sűrűsödni, akkor lehetséges, hogy a negyedik dimenziós entitások valamennyien képesek erre, feltéve, ha hozzájutnának az ehhez szükséges energiához. Vajon az az ember, aki képes szellemtestét fizikai testétől leválasztani és szellemtestét más helyre apportálni, nem lenne-e képes azt egy jó nagy adag energia felvétellel valamely célpontban szemvillanásnyi idő alatt besűríteni és mondjuk egy második fizikai testben egy másik helyen megjelenni? A feltételezés jogos, mert ez lehetséges. Nagyon kevés ember, például indiai jógik valóban képesek erre. A jelenséget bilokációnak nevezik. A fizikai test egy biztonságos helyen nyugszik, a„szellemtest” kiszáll, valahol lehorgonyoz, majd materializálódik. Ez a művelet lehet a feltámadás technikája is. A test halála után fennmaradó „szellemtest” egy időre összesűríthető és láthatóvá tehető. Ez viszont arra enged következtetni, hogy abban a testben, amelyet szellemtestnek neveztem, minden megvan, ami a fizikai testben, csak valamilyen más anyagformában. A bilokálódott test visszatérése a fizikai testbe a folyamat megfordításával zajlik le: most már nem kiszáll a szellemtest a fizikai testből, hanem visszaalakul éteri állagúvá és villanásnyi idő alatt ott terem a helyén, a fizikai testben. A másolat nem lehet az eredetivel teljes mértékben azonos, csak bizonyos külső jegyek alapján tűnik másolatnak. A bilokált test ugyanis kevésbé sűrű, mint a fizikai,frekvenciája talán a harmadik és a negyedik dimenzió közé esik.

De mindeközben mi van a tudattal? Melyik testben van? A kérdés jogos,mivel ahogyan a gondolatnak is van szubsztanciája, ugyanúgy az egyén tudatának is kell hogy legyen. Talán a tudata két részre oszlik: egyik része az agyhoz kötődik, másik része a szellem testhez, amely ilyenkor„kiszáll”? És vajon az asztrálutazó „anatómiai” tekintetben azonos egy„szellemmel”? Feltételeztük, hogy lényegében azonos, azzal a különbséggel, hogy az asztrálutazó nem tudja magát teljesen függetleníteni harmadik dimenziós elméjétől. Megjegyzem azonban, hogya Földtől elszakadni nem képes „szellem” sem képes erre. A Földhöz kötöttség valójában azt jelenti, hogy a „szellem” szintén a harmadik és negyedik dimenzió határmezsgyéjén lebeg. Ez magyarázza azt, hogy tudatuk is földhöz kötött, azaz a földi élet befolyása alól nem tudják kivonni elméjüket. Ami pedig a tudat hollétét illeti, a következőkből kiderül, elképzelhető, hogy a tudat az asztrálutazáskor valóban képes lehet megosztani magát.A negyedik dimenzióban a gondolat valóságteremtő ereje sokkal közvetlenebbül érvényesül, (az asztrálutazó azonnal meglátja azt, amire gondol), ezért ha az asztrálutazó célja, hogy e világokat objektív módon felderítse, akkor a szubjektív gondolatokat ki kell küszöbölnie, mert azok megváltoztatják az általa megismerni kívánt valóságot. Mivel a pszichikai kémek az asztrálutazást használják felderítési feladataik teljesítéséhez, így ez a pszichikai kémkedésnél igen fontos szempont.

A pszí kémek speciális kiképzést kapnak és az asztrálutazásukat szigorú protokoll szerint hajtják végre, hogy az elme ne zavarjon be a negyedik dimenziós észlelés objektivitásába. Az asztrálutazásnak ezt a tudományos precizitással kialakított technikáját scientific remote viewing-nak, azaz tudományos távolba látásnak nevezik. Még évekkel ezelőtt olvastam egy amerikai pszíkém élettörténetét, Morehouse: Psychic Warrior (A pszí katona) c.könyvét. A könyv fő célja nem is az volt, hogy leírja, miként folyik a pszichikus kémkedés, hanem hogy leleplezze, miként használják ki e különös képességű embereket enyhén szólva kétes célokra, hogyan teszik őket tönkre testileg-lelkileg, amikor pedig e kivételes képességeket az emberiség hasznára is fel lehetne használni. A szerző katonai karrierje nagyon ígéretesnek látszott egészen addig, míg egy eltévedt golyó fejbe nem csapta. A sisak megvédte a koponyáját, de a rázkódástól mégis megsérülhetett valami a fejében és attól kezdve látóvá lett. Olyan lényeket látott és hallott, amelyekben nem hitt vagy amelyekről tudta, hogy nem lehetnek valósak vagy nem kerülhettek arra a helyre, ahol látta őket, ezért azt hitte, valami baj van az agyával, máskülönben hogyan láthatna olyan dolgokat, amelyekről úgy vélte, hogy nem léteznek? Végül egy katonai pszichiáter, akihez segítségért fordult, elküldte őt a DIA (DefenseIntelligence Agency) nevű katonai pszichikai kémkedéssel foglalkozó csoporthoz. Ott aztán elméletből és gyakorlatból egyaránt kiképezték,hogy megértse és használja ezt a képességet. Dióhéjban a remote viewing(távolba látás) módszere a következő: a tisztánlátó személy megváltozott tudatállapotba hozza magát , ő lesz azasztrálutazó. A felderítést végző személy mellett van egy segítő, aki „navigálja” az asztrálutazót. Az utazó kap egy kódszámot, amelyhez valamilyen számára ismeretlen helyszín tartozik, ami lehet időhöz kötöttesemény is. A kódszám bármi lehet, bárki bármilyen helyszínt bármilyen kódszámmal elláthat, a módszer akkor is működik. A helyszín bárhol lehet, akár más bolygón is. Az asztrálutazó megkapja a mások által kitalált kódot, a navigáló személy vagy ismeri a kódhoz tartozó helyszínt vagy nem, mivel képzési, gyakorlási célból végzett utazás esetén dupla vakon is végre lehet hajtani a feladatot. És láss csodát, az utazó azonnal ott találja magát azon a számára ismeretlen helyszínen, amelyet a kódszám jelöl.Először vázlatrajzot készít arról, amit lát, abból kiderül, hogy milyen jellegű a helyszín. Szemben a tudatát kivetítő un. tisztánlátóval, aki elmosódottan, illékonyan látja, érzi a helyszínt, a profi asztrálutazó azt teljesen valóságosnak, fizikainak látja, hallja, érzékeli, legalábbis azok,akiknek ehhez adottságuk is van és megkapták a szükséges képzést is.

A tudatos tudatukat, érzelmeiket teljesen ki kell kapcsolniuk, mert az kételkedik, analizál, szubjektív ítéleteket alkot. A navigáló diktálja, mit nézzen meg alaposabban, hová közeledjen, merre menjen, az utazó a protokol előírása szerint mondja, hogy mit lát és azt le is rajzolja. Amikor ismert a helyszín, akkor a teljesítmény megítélhető a gyakorlat végén,amikor összevetik a leírt és lerajzolt adatokat a kódszámhoz tartozó mappába rejtett adatokkal, képekkel. Az asztrálutazó a kód alapján mindig hibátlanul megtalálja a célpontot, de persze megnevezni nem tudja, de azt látja és érzi, amit az adott helyen vagy egy adott esemény helyszínén látnia és éreznie kell, ha valóban ott jár. A kilencvenes évek közepén ezt a szervezetet (DIA) felszámolták és ezek az emberek megrendelésre kezdtek dolgozni (ipari kémkedés) valamint tudásukat tanfolyamok tartásával kamatoztatják. Az internetes fórumokon bemutatják, hogy ugyanilyen módszerrel még kezdő rv-sek milyen rajzokat és leírásokat készítettek olyan helyszínekről, amelyeket szintén kód formájában kaptak meg. Idő és távolság nem játszik szerepet abban, mennyire sikeres a művelet. Ez az egyéni tehetségtől függ.

Jártak a Holdon, jártak a Marson, jártak a múltban és a jövőben. Találkoztak földön kívüliekkel, „jártak” távoli bolygókon. A korábbi kérdésekhez hozzáadódik egy újabb fogas kérdés: honnan tudja azasztrálutazó tudatalattija, hogy mit rejt a kód? Ráadásul azonnal ott is terem. Nyilván úgy, hogy amikor a kódoló megadta a kódot, az ő tudatában a helyszín és a kód összekapcsolódott, a helyszín energiamintája imprintálódott a kódba azáltal, hogy a kódoló a kettőt a tudatában összekapcsolta.

Az rv-t végző személyek - mivel alfa, de inkább téta üzemmódban működik az agyuk, ami a tudatalatti működését jelenti, - így közvetlenül képesek olvasni az energialenyomatot, melyet a kód hordoz. A tudatalatti nem csak a kód leolvasására képes hanem engedelmesen gazdája akarat szerint elküldi a mentális testet (a„szellemtest” tudatát hordozó testrészt) a megadott helyszínre körülnézni.Hogyan lehetséges ez?

Csak úgy, ha a kód a kódoló személy által végrehajtott egyszeri gondolati összekapcsolás révén hordozza az általa reprezentált anyagi tárgy vagy helyszín vagy esemény energiamintázatát,amelyet a tudat alatti közvetlenül „olvasni” képes.

Forrás:Clare Voyant - Ahol megállt a tudomány

Kezdő asztrálutazók 5 tipikus hibája

Ha már hosszú ideje próbálkozol asztrálprojekcióval, és még mindig nem sikerült megtapasztalnod, akkor nem árt elgondolkodni azon, hogy vajon nem követsz-e el valahol alapvető hibákat. Itt most felsorolom az általam legjellemzőbbnek vélt hibákat, amiket a kezdő asztrálutazók el szoktak követni. Ezek, ha megakadályozni nem is mindig akadályozzák meg a sikeres asztrálprojekciót, de mindenképp jócskán lelassítják a folyamatot.


1. Éjszakai próbálkozások

Ha éjjel, lefekvés előtt próbálsz projektálni, akkor 10 alkalomból 9-szer valószínűleg el fogsz aludni. Nehéz napod volt, és a tested elhasználódott, így nem tudod elérni azt, hogy a tested aludjon, az elméd viszont éber legyen. Az elméd is fáradt már, nem tud összpontosítani. Ezért, inkább koradélután vagy pedig a hétvégéken próbálkozz, amikor van időd eleget aludni. Hétvégén például sokáig bírsz aludni, és ha ébredés után visszafekszel még egy kicsit aludni, az elméd friss lesz, a tested meg kellően relaxált. Próbáld ki!

2. Félelem

Attól félsz, hogy meg fogsz halni? Rettegsz, hogy valaki elvágja az asztrálköteledet? Vagy hogy más entitások belebújhatnak a testedbe, amíg te odakinn vagy? Ezek az ostoba félelmek mind-mind nem engedik, hogy projektálj, mert állandóan ezekre a félelmekre gondolsz, és nem tudsz szabadulni tőlük. A félelmeidet mindenképp le kell győznöd, mielőtt még elkezdenéd az asztrálprojekciót.

3. Benső Párbeszéd

Állandóan beszélgetsz önmagaddal? Ilyen dolgokat gondolsz, hogy: "Jó ez így?" és "Vajon közel vagyok már?" Ahhoz, hogy előidézd a vibrációs állapotot, nem szabad gondolkodnod, nem lehetnek gondolataid. Miközben próbálod a testedet elaltatni, ne gondolkodj, ne beszélj magadban, csak hallgass és figyelj. Figyeld a halk hangokat (zúgást) a fejedben, de ne elemezd, csak passzívan figyelj. Ne alkoss véleményt semmiről. Amikor sikerült előidéznem a vibrációs állapotot, a zúgás a fejemben eltűnt, mert már aludtam. Az elmém persze éber volt. Ekkor óvatosan a harmadik szememre koncentráltam. És minden gondolatom eltűnt. Eltart egy ideig mire ezt begyakorlod, de mindenképp szükséges. Ha mégis elkalandoznak a gondolataid, akkor óvatosan hozd vissza a figyelmedet a harmadik szemedre. De semmit ne erőltess. Az elmédet meg kell tisztítanod, le kell csendesítened.

4. Relaxált test/Alvó test

Sok levelet kapok olyan emberektől, akik nyitott szemmel próbálnak projektálni. Ahhoz, hogy elhagyhasd a testedet, le kell csökkentened a fizikai tested mágneses vonzóerejét olyan alacsonyra, hogy a tudatod elkülönülhessen a fizikai testedtől. Minden elektromos dolog mágnesességet hoz létre maga körül. Még a gondolkodás is elektromos impulzusokat hoz létre, és így mágnesességet  indukál. Még a szívdobogás is mágneses energiát hoz létre. Ne keverd össze a relaxált állapotban lévő testet az alvó testtel. A fizikai testednek aludnia kell, nem elég relaxáltnak lennie. Meg kell tanulnod a fizikai testedet elaltatni, de közben a tudatodat ébren tartani, nehogy álomba csusszanjon. Amikor a test elalszik a testfunkciók lelassulnak és így lecsökken a mágneses vonzerő. Ezután ha a nem gondolkodás állapotát kellő ideig fenn tudod tartani, megjelennek a vibrációk. Ha már megjelentek, a gondolataidat továbbra is a minimumon kell tartani, mert a megnövekedett izgalom hatására elektromos impulzusokat termelsz és az asztráltested nem tud majd teljesen elszakadni a fizikai testedtől, és akkor küldözgetheted majd a leveleket nekem, hogy csak az asztrálkezedet vagy asztrállábadat tudod felemelni, de nem tudsz elszakadni teljesen. A legtöbb főcsakra a fej és a törzs környékén található, ezért általában a fejed szakad el utoljára az asztráltestedtől. Az izgalom tehát nehezíti az elszakadást. Amikor már egyáltalán nem érzed a testedet, semmit nem fogsz már hallani és megjelennek a hipnogogikus képek az elmédben. Ne küzdj ezek a képek ellen, de ne is engedd, hogy átvegyék az irányítást, mert akkor álomba merülsz. Mindig szelíden tereld vissza a tudatodat a projekció gondolatához.

5. Türelmetlenség

A tudatos asztrálprojekciót sokszor hónapokig vagy évekig kell tökéletesíteni. Ha néhány napon vagy héten belül vársz eredményt, akkor valószínűleg hamar fel fogod adni, és kételkedni kezdesz a létezésében. Az asztrálprojekció elsajátításához fegyelem, odaadás, kitartás és türelem szükséges. Meg fog történni, de légy felkészülve akár egy hosszabb sikertelenségi időszakra is. Megéri türelmesnek lenni és gyakorolni, elhiheted.

Ez az 5 fő oka annak, hogy  nem sikerül az asztrálprojekció, de persze lehetnek más zavaró tényezők is (gyerekek, háziállatok, telefon, túlzott fáradtság mikor projektálni próbálsz, stb.).

/donproba.uw.hu/

A testelhagyás élménye

Amikor Raymond Moody Élet a halál után című könyve megjelent, az olvasók többsége a legizgalmasabb résznek a testelhagyással kapcsolatos beszámolókat tartotta. Sokan döbbentek rá, hogy ilyesmiben már nekik is volt részük, pedig nem jutottak el a klinikai halál állapotába. Másokat pedig az érdekelt, hogy elhagyhatja-e a lélek a testet „akaratlagosan”?


A halálból visszatérők a klasszikus testen kívüli élményekről számolnak be. A tudat elhagyja a fizikai testet és az éter- vagy az asztráltestben indul „kalandos felfedezésre”. Az éter- vagy asztráltestnek sokkal kifinomultabb a rezgése, mint a tömör fizikai testnek. Az étertest képes keresztüljutni a földön látszólag szilárd testeken és hatalmas távolságokat képes bejárni.


A testelhagyás élménye gyakran spontán jódon jelentkezik, de tudatosan is elő lehet idézni. A híres olasz szerzetes, Pio atya képes volt emberek százai előtt megjelenni, miközben a teste valahol máshol volt. Ma már a magyar kórházak orvosai és pszichológusok is segítik az ezotérikus kutatók munkáját és szívesen jegyzik fel a munkájuk során halott-megismert testelhagyásos élményeket.

Sok esetben a kísértetek sem halott emberek szellemei, és a jelenések is igen nagy számban olyan emberek, akik a jelenés pillanatában élnek! Ők egyszerűen csak elhagyják a fizikai testüket, és többnyire éjszaka megjelennek a rokonok, vagy a barátok közelében. A legtöbb testelhagyásos élmény alvás közben történik, vannak azonban olyanok is, akik éber állapotban is képesek kiszállni a testükből, ha akarnak. Ilyenkor az étertest többnyire a bolygónk egy másik részére utazik, de előfordulhat, hogy más síkokra, vagy a naprendszer különböző részébe kerül.


Már régóta tartja magát az a hír – ami alighanem igaz! -, hogy az amerikai és a szovjet (sőt a japán és kínai) titkosszolgálat is képezett ki olyan kémeket, akik testük elhagyásával be tudtak jutni a megnevezett objektumba, tárgyalásokra, és a kémműholddal szemben megvolt az az előnyük, hogy az épületekbe is be tudtak jutni, és közvetíteni tudták, amit bent láttak-hallottak. A II. világháború ’mágikus háborúja’. Christine Hartley elmesélte, hogyan ment ki társaival az asztrálsíkra, hogy megküzdjön Hitler ’varázslóival’. Ez nem csak annyi volt, hogy egy csoport ’pozitív gondolatokkal próbált hadba szállni egy harcos társaság ellen. Christine képzett szakember volt ilyen téren, nemcsak a testéből tudott kilépni, de ennek köszönhetően tudott nemcsak a térben, hanem időben is utazni, és érzékelte az előző életeket. A maga varázseszközeivel, a testén kívül állva, szó szerint küzdött a háborúban a saját és mások életéért.



Amerikai parapszchológusok egy csoportja elvégzett egy kísérletet, amelynek során egy magas szekrény tetejére elhelyeztek valamit. A szomszéd szobában lévő kísérleti alanynak meg kellett találnia és pontosan jellemeznie kellett a tárgyat. Rengeteg alkalommal sikerült a kísérlet. De volt olyan is, hogy egyszerűen csak arra kérték az „utazót”, menjen bárhová testen kívüli állapotában, ahová csak tud. Az egyik alany egyszer egy kínzókamra-szerű helyiségben találta magát.

Az egyik híres amerikai kutató az asztrálutazás segítségével ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az űrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották.

A testen kívüli élmények gyermekkorban különösen jellemzőek. Sokkhatás vagy trauma esetén is.A testelhagyás élménye egyébként együtt jár a spirituális fejlődéssel. Judy Hall a Lelki védelem című, magyarul is megjelent könyvében leírja, miként jutott el a rendszeres meditációtól a hestelhagyásig.

„Emlékszem, hogy egyszer meditáció közben előre-hátra ringatóztam, miközben a testem egyáltalán nem mozdult meg. Azután lenéztem a testemre, és úgy éreztem, hogy a gondolatom erejével bárhová azonnal eljuthatok, a fizikai távolság egyáltalán nem számított. Egy barátommal ’lélektalálkozót’ beszéltünk meg, másnap pedig telefonon összevetettük a tapasztalatainkat. azt is észrevettem, hogy ahogy fejlődtem, egyre inkább előfordult, hogy olyan helyeken találtam magam, ahol nem szerettem volna lenni. Nem mindig én irányítottam ezeket az élményeket, úgy tűnt, mintha megfigyelőként elküldtek volna bizonyos helyekre, bár ha nagyon akartam, akkor elmenekülhettem a helyzetből. Néhány hónap múlva egyre ritkábban jelentkeztek a testen kívüli élmények. Bevallom, hogy hiányoltam őket, mert nagyon sokat tanultam belőlük.”

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy mindenkinek van egy úgynevezett „éteri ikerpárja”, amit ka-nak hívtak. A ka képes volt elhagyni a testet alvás vagy eszméletlen állapot közben, és ilyenkor más emberek irányítása alá kerülhetett.

Nagyon sok ember számára a testen kívüli élmény izgalmas, kihívást jelentő tapasztalat. Új lehetőségeket fed fel, tudattágító hatású. Az ilyen élmények után nem korlátozza őket semmilyen túlzottan földhözragad szemlélet. Azonban a túl sok – vagy az ellenőrizetlen – asztrális utazás a testtől való elkülönültség érzetét adja, és nyitottá tesz a testfoglalók vagy a lelki támadások számára –figyelmet Judy Hall. Az asztrális utazás előtt tehát nagyon fontos megkérni az őrangyalunkat, hogy különösen vigyázzon ránk, amíg vissza nem térünk, és nem árt kellőképpen „felszerelkeznünk” az utazásra. A fluorit-kristály lelki védőpajzsként szolgálhat és elősegíti az asztrális utazást, ha előtte néhány percig a kezében tartja.

Az egyik híres amerikai kutató ily módon ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az úrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották.

Amennyiben ijesztőnek találja a testen kívüli élményét, akkor fénnyel megvédheti magát. De jusson eszébe, hogy a gondolatai segítségével bármikor visszatérhet a testébe. Mondja ki azt az egyszerű mondatot, hogy „hadd menjek vissza a testembe!” és meglesz az eredménye. Olykor már az a puszta tény, hogy megijedt, automatikusan visszajuttatja a testébe. Az ezotériával foglalkozó könyvekben gyakran olvashatunk az „ezüst szál”-ról, amely a lelket és a testet összeköti. Ennek a fonálnak a segítségével is vissza lehet jutni a fizikai testbe, egyszerűen csak húzza vissza magát a kezével a fonál mentén.

Judy Hall könyvéből egyébként a testelhagyásban járatos és kezdő olvasók számára egyaránt hasznosítható védelmi módszerek találhatóak.

/astronet.hu/