.

Feedek
Megosztás
HTML

Elhunyt Ifjabb Jesse Marcel

A Roswell Incidens egyik kulcsfigurája, Idősebb Jesse Marcel őrnagy egyetlen fia hetvenhét esztendős korában, 2013. augusztus 26-án, hétfőn, az elsődleges vizsgálatok szerint szívroham következtében hunyt el.

Néhány hete még arról számoltunk be, hogy a modernkori UFO kutatás origójának számító 1947-es események egyik utolsó élő szemtanúja, a történtek után hatvanhat évvel visszatért Új-Mexikóba, arra a helyre, ahol állítólag a földbe csapódott egy idegen űrhajó, majd ellátogatott abba a házba is, ahol felnőtt és ahol annak idején az édesapja megmutatta neki a lezuhant jármű roncsainak több darabját.

Idősebb Jesse Marcel őrnagy 1947 júliusában, Mac Brazel, helyi farmer bejelentése után elsőként érkezett ki arra a területre, ahol az UFO lezuhant. Marcel a nagy területen szétszóródott roncsok közül több kisebb darabot is magához vett, hogy bevigye őket a Roswelli Légi Bázisra (RAAF).

Előtte azonban még hazaautózott és megmutatta azokat a feleségének és az akkor tizenegy esztendős fiának. Ifjabb Jesse Marcel elmondása szerint a darabok nagyon furcsa anyagból készültek, fémszerűek voltak, mégis szokatlanul könnyűek, az egyiken pedig furcsa, az egyiptomi hieroglifákhoz hasonló írásjelek látszottak.

Ifjabb Jesse Marcel nem követte édesapja pályáját. Orvosi diplomát szerzett, majd évtizedeken át sebészként dolgozott, de egész életében lelkes támogatója maradt a földönkívüliek létezésének beismeréséért küzdő civil mozgalmaknak. Ő maga is számtalanszor megosztotta saját tapasztalatait a közvéleménnyel, legutóbb idén május elején, a washingtoni ál-közmeghallgatáson. Történetéről könyvet is írt The Roswell Legacy (A Roswell hagyaték) címmel, amelyben az édesapjától és az események más szemtanúitól szerzett részletes információk alapján próbálta meg rekonstruálni a lezuhant űrhajó és utasainak sorsát.

Az eseményeket máig átható, sokak szerint mesterségesen keltett és fenntartott ellentmondásosság ellenére Marcel mindvégig sziklaszilárdan ragaszkodott a saját igazához. A vele történteket mindig ugyanazzal, a jó értelemben vett gyermeki lelkesedéssel, nyílt és tiszta szavakkal mesélte el, ahogy tizenegy évesen megélte, és sokak szemében éppen ez kitartó és őszinte elkötelezettség bizonyította, hogy igazat beszél.

Halálával az egyetemes UFO kutatás emblematikus alakja, a Roswell mellett történt események egyik utolsó élő szemtanúja távozott el közülünk, aki élete végéig azért harcolt, hogy az Egyesült Államok kormánya ismerje be, 1947 júliusában egy földönkívüli civilizáció képviselőinek űrhajója járt szerencsétlenül Új-Mexikóban.

Nyolc gyermeke és számos unokája a következő szavakkal búcsúzott szeretett rokonától:

"Habár, édesapánk, nagypapánk, nincs többé velünk,...de a Roswell hagyaték mindörökké élni fog"

/ittvannak.hu/

Szeptember 21-én végre fény derülhet Roswell rejtélyére?

Valószínűleg nem. Annak ellenére sem, hogy ismét akadt egy amerikai szervezet, amely ezt ígéri, de lássuk miről is van szó.

Július utolsó napjaitól elérhető annak, a szeptember harmadik szombatján, az amerikai Bethesdában megrendezésre kerülő előadásnak a meghívója, amely úgy fogalmaz: több, mint hat évtizedes kutatómunka után véget ért "A nyomozási folyamat: 1947 rejtélye megoldva".


A panel felvezető tájékoztatójában a következő olvasható:

"1947 nyarán, az új-mexikóbeli Horse Springs közelében állítólag lezuhant egy földönkívüli űrhajó. A legenda szerint néhány szemtanú, köztük egy helyi tiszt talált rá a szerencsétlenül járt, korong alakú járműre és annak négy, már nem élő utasára.

Évtizedeken keresztül számtalan UFO kutató tett kísérletet arra, hogy megtalálja a becsapódás helyét, néhányuknak - saját állításuk szerint - ez sikerült is. Ők azt mondják, apró roncsdarabokra is bukkantak, amelyek nem e világból valók.

Azért, hogy a legenda végére pontot tegyünk, 2013-ban a Légköri Jelenségeket Kutató Csapat (Aerial Phenomenon Investigations Team - API) tagjai expedíciót indítottunk a katasztrófa helyszínének felkutatására. Sikerrel jártunk és az ott végzett kutatómunkát követően az API csapatának immár szilárd meggyőződése, hogy egy, s mindenkorra megoldotta a rejtélyt."

Az érdekesnek ígérkező előadást az olasz származású Antonio Paris tartja majd, akiről az API honlapja a következőket írja: A Légköri Jelenségeket Kutató Csapat (Aerial Phenomenon Investigation Team) nevű szervezet alapítója, az amerikai hadsereg egykori hírszerző tisztje, a Védelmi Minisztérium különleges hírszerző ügynöke. Az Iraki Szabadság hadművelet során végzett kiemelkedő munkájáért Bronz Csillag érdemrenddel tüntették ki.

Jelenleg egy Washingtonban székelő és tudományos kutatásokkal foglalkozó cég, a Science Applications International Corp. (ISR & Space Solutions Operation) számára végez tudományos, technológiai és mérnöki munkákat. Paris ezen felül több csillagászati egyesületnek is tagja, de ami ennél is meglepőbb, a világ legnagyobb UFO kutató szervezetében, a MUFON-ban is vezetői posztot tölt be.

De vajon mi a gond ezzel az emberrel, aki egykor nagy ívű katonai pályát futott be, ma pedig már egy maga alapította szervezet élén, a civilekkel karöltve kutatja a jelenséget?

Nos, Antonio Paris az egyik legaktívabb és legharcosabb UFO szkeptikusok egyike napjainkban, aki a számtalanszor elé tárt, minimum elgondolkodtató bizonyítékok ellenére is egyértelműen kizárja a jelenség esetleges földönkívüli eredetét. Sokak szerint éppen ezért, az általa létrehozott szervezet, az API munkáját az amerikai kormány anyagilag is támogatja.

Paris kicsivel több, mint tíz éve kezdett el érdeklődni az azonosítatlan repülő objektumokról szóló beszámolók után, de az első pillanattól kezdve kategorikusan kizárta annak lehetőségét, hogy a jelenség idegen civilizációk földi jelenlétét igazolná. Éppen ezért, a MUFON-nál betöltött vezetői beosztása egyrészt az általa hozott anyagi támogatások ellentételezéseként értékelhető, másrészt személye kifelé arról tanúskodik, hogy a szervezetben a szkeptikus vonal is helyet kap. Ezzel együtt a MUFON egyik legnagyobb kritikusa, aki egyetlen alkalmat sem hagyna ki, hogy bírálja a szervezet kutatási metodikáját, tagságának hozzáértését, vagy vezetőségét.

A júliusban tartott éves, nagy MUFON konferencia kapcsán például egy nagyobb tanulmánnyal jelentkezett, amelyben részletesen kifejti, hogy a legnagyobb UFO szervezet által végzett kutatások olyan távol állnak a tudományos megalapozottságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ebben úgy fogalmaz, hogy a MUFON és annak karosszékekből kutató ufológusai, oly módon állnak a jelenséghez, amely teljességgel elavult a 21. században, és valójában a mai napig az olyan klasszikus esetekből élnek, mint például a Roswell Incidens.

Azt persze nem felejti el hozzátenni, hogy szerinte kizárólag az Aerial Phenomenon Investigation Team rendelkezik az UFO kutatáshoz szükséges kifinomult technológiával és magas szintű szakértelemmel.

Paris úgy véli, az ufológia alapvető reformra szorul:

"A földönkívüli élet létezése, a hosszú évtizedeken át tartó kutatás ellenére továbbra is teljességgel bizonytalan. A szükséges kételyek mellett a bizonyítékok hiánya sajnos az ufológiát a nagylábú, a Loch Nessi szörny, a zombik, vagy a chupacabra szintjére süllyesztette. Az pedig, hogy ennek az egykor sokkal többre hivatott témának a nimbusza ekkorát zuhant, egyenes következménye a karosszékből kutató UFO szakértők munkálkodásának, az összeesküvés-elméletek kiagyalóinak és az alkalmi népszerűségre törekvő fotóhamisítók ténykedésének."

Ha igazán őszinték akarunk lenni, ebben sajnos van némi igazság, az viszont már koránt sem ennyire egyértelmű, hogy Paris szerint csakis a képzett UFO kutatókat a soraiban tudó API lehet a záloga annak, hogy az UFO jelenségek utáni kutatás újra megkapja az őt megillető tiszteletet.

Szavak helyett azonban sokkal többet mondanak a tettek, így mi is izgatottan várjuk a szeptember 21-ét és az előadáson elhangzottakról, amennyiben lehetőségünk lesz rá, természetesen mi is beszámolunk majd.

Forrás:ittvannak.hu

Ifjabb Jesse Marcel 66 év után tért vissza a roswelli UFO szerencsétlenség helyszínére

Roswell még mindig "elérhető közelségben" van, ugyanis az incidens szemtanúi közül még ma is sokan élnek, ráadásul közülük többen mostanáig hallgatnak, legfeljebb legközelebbi rokonaiknak merik elmondani, mit láttak 1947 nyarán az új-mexikóbeli kisváros közelében, vagy a katonai bázison.

Az események egyik legismertebb alakja, Jesse Marcel őrnagy volt, aki a Roswelli Légi Bázis (RAAF) parancsnokának, Blanchard ezredesnek az utasítására elsőként érkezett meg az UFO becsapódásának helyszínére a roncsokhoz. Ő sajnos ma már nincs az élők sorában, ám 1986-ban bekövetkezett haláláig többször is elmondta, amit akkor a farmon látott, bizonyosan nem földi eredetű volt.

ifjabb Jesse Marcel

Idősebb Jesse Marcel őrnagy 1947 júliusában, miután a szerencsétlenség helyszínére ért, néhány kisebb roncsdarabot magához vett, hogy bizonyítékként elvigye azokat a bázisra, ám előbb még hazaautózott velük, ahol megmutatta a feleségének és az akkor 11 éves fiának, ifjabb Jesse Marcelnek.

A ma már 77 esztendős férfi néhány hete, a Roswell Incidens 2013-as évfordulóján, Frank Kimbler Roswell-kutatóval együtt tért vissza Roswellbe, ahol elsőként azt a helyet keresték fel, ahol a repülő csészealj lezuhant.

Marcel felelevenítette az estét, amikor édesapja megmutatta neki a különös roncsdarabokat, amelyeket néhány percig a saját kezében tarthatott:

- A legkülönösebb az a fémszerű rúd volt, amelyen furcsa írásjelek voltak. Először azt hittük, hogy egyiptomi hieroglif írás, de azon inkább geometriai-, matematikai szimbólumok voltak.

Ifjabb Jesse Marcel elmondta, miután világossá vált, hogy egy földönkívüli jármű zuhant le a Roswell melletti farmon, a közeli bázisról kivezényelt katonák gyakorlatilag "felporszívózták" a területet és minden szemmel látható darabkát megpróbáltak összeszedni, kevés sikerrel.

Frank Kimbler az elmúlt években több apró fémdarabot is talált a szerencsétlenség helyszínén, amelyeken néhány kisebb tesztet már elvégeztek, de a komolyabb vizsgálatok még hátra vannak. Kimbler elmondta, az első eredmények alátámasztani látszanak, hogy valami nagyon szokatlan anyagból készült jármű zuhanhatott le 1947-ben a Roswell melletti farmon.

A kutató megmutatta az összegyűjtött darabokat Marcelnek is, aki miután alaposan szemügyre vette őket, úgy nyilatkozott: ránézésre nagyon hasonlítanak azokhoz az anyagokhoz, amelyeket még az édesapja mutatott neki hatvanhat évvel ezelőtt.

Ifjabb Jesse Marcel ezután felkereste azt a roswelli házat is, ahol a szüleivel éltek akkoriban. Ma már egy több gyermekes fiatal család lakik ott, de szívesen beengedték az idős Marcelt, aki nevetve mesélte el az új tulajdonosoknak, hogy miután a nyolcvanas évek elején a Roswell Incidens napvilágot látott, sokan csak azért akarták megvenni a házat, mert azt gondolták, hogy a lezuhant UFO egyes darabjait a kertben, vagy a ház alá áshatták el Marcelék.

Forrás:ittvannak.hu

Az 1947-es roswelli események újabb szemtanúja szólalt meg

Anthony Bragalia, napjaink egyik legaktívabb amerikai Roswell kutatója csütörtökön hozta nyilvánosságra annak a néhány napja készült rövid telefonbeszélgetésnek a tartalmát, amelyben a roncsokat tároló hatalmas hangár egyik őre azt állította, azonnali tűzparancsot kapott, ha bárki engedély nélkül próbálna bejutni a szigorúan őrzött épületbe.

A roswelli történet eddig nem ismert részletét az a Calvin Cox fedte fel, akinek a fotója szerepel a Roswelli Légibázis 1947-es évkönyvében is és annak idején az úgynevezett 3. Fotólaborba (3rd Photo Lab) volt beosztva. A labor egy másik munkatársa, bizonyos Gene Niederschmidt - aki korábban már többször is találkozott Bragaliával - javasolta neki, hogy érdemes lenne felvenni a kapcsolatot Calvinnal, mivel "tudomása van bizonyos dolgokról, amelyekről ma talán már nem fél nyíltan beszélni." Gene hozzátette: "Amit ő el fog mondani, az a színtiszta igazság."


Az idős katona az 1947 óta eltelt több, mint hat évtized alatt soha nem beszélt akkori élményeiről. Bragalia most telefonon érte el a nyolcvanas éveiben járó veterán katonát, aki eleinte erősen vonakodott beszélni, de végül kötélnek állt.

Néhány perces telefonbeszélgetésük során Cox elmondta, azokban a napokban, amikor a roncsokat a lezuhanás helyszínéről a hangárba szállították, a legszigorúbb, Top Secret (Szigorúan bizalmas) minősítésű beosztásba helyezték és azonnali parancsot kapott, hogy fegyveres őrként álljon szolgálatba a 84-es számú hangár bejáratánál. Az őrség négy órás műszakokban váltogatta egymást, Edwin Easley őrnagy, a tábori csendőrség parancsnoka pedig őt a hatalmas hangár kapujának belső oldalára osztotta be. Bragalia szerint Calvin ekkor rövid szünetet tartott a telefonban, nagy levegőt vett majd így folytatta:

"Easley őrnagy határozottan azt a parancsot adta, hogy kérdezés nélkül, azonnal, célzott lövéssel kell megsemmisíteni mindenkit, aki engedély nélkül próbál belépni a hangár épületébe."

Calvin hozzátette, az őrnagy utasításba adta azt is, hogy az őrséget a szokásos fegyver helyett sorozatlövő géppisztollyal kell teljesíteni.

A 84-es Hangár napjainkban

A hangár bejáratának mindkét oldalán, tehát kívül és belül is őrhelyeket állítottak fel. Calvin belülre került, de arról a másfél négyzetméterről, ahová állították, nem mozdulhatott el, így nem léphette át a kordont sem. Ennek ellenére egy óvatlan pillanatban lehetősége adódott, hogy távolról néhány pillantást vessen a beérkező roncsokra. Elmondása szerint összeroncsolódott, fémszerűnek tűnő anyagokat látott, amelyek gerendaszerűen helyezkedtek el és látszólag fényesek és simák voltak, néhány közülük pedig barnás színű volt, A hangár közepén, a szándékos félhomály ellenére, jól látszott egy körülbelül tíz méteres, nagyon furcsa, szintén fémszerű szerkezet.

A Légierő utoljára 1997-ben tartott sajtótájékoztatót a Fehér Házban a roswelli eseményekről. Az akkori hivatalos magyarázat szerint egy Mogul nevű projekt keretében olyan speciális hőlégballonokat teszteltek, amelyekkel a szovjet nukleáris kísérleteket tervezték ellenőrizni. A Légierő szerint egy ilyen ballon zuhant le 1947-ben Új-Mexikóban. Bragalia erre is rákérdezett, de Cox határozottan állította, hogy semmiféle ballont, vagy arra utaló eszközt, kiegészítőt nem látott a hangár körül.

"Emlékszem, hogy az újságok másnap azt írták, a diszkosz alakú jármű helyett, csupán egy meteorológiai ballon darabjait találták meg a Roswell melletti farmon, számomra azonban már akkor nyilvánvaló volt, hogy ebből egyetlen szó sem igaz. Persze akkor nem beszélhettem erről senkivel, ezért inkább évtizedekig hallgattam" - mondta Cox, aki szerint a bázis hírszerző tisztjét is csőbe húzták: "Meggyőződésem, hogy Jesse Marcel őrnagy évtizedekkel későbbi nyilatkozatai, miszerint egy földönkívüli értelmes civilizáció képviselőinek járműve járt szerencsétlenül 1947-ben, megfelel a valóságnak és abban is biztos vagyok, hogy csupán bűnbakot akartak csinálni belőle a felettesei."

Ami a roncsok sorsát illeti, Cox erről annyit mondott: "Pontosan tudom, hogy Oliver „Pappy” Henderson kapitány volt a pilóta, akinek több külső helyszínre is el kellett repülnie." A ma már nem élő „Pappy kapitány” családtagjai elmondták, hogy Henderson a családtagjainak bevallotta, a saját szemével látta a földönkívüli lények holttesteit és a furcsa roncsokat: "Elém tett egy erről szóló újságot és annyit mondott, szeretném, ha elolvasnád ezt a cikket, mert amit állít az a tiszta igazság. Én voltam az a pilóta, aki az UFO roncsait Daytonba szállította. Most, hogy már az újság is megírta, talán már én is beszélhetek róla. Eddig nem mertem, pedig már évek óta szerettem volna megosztani veled" - idézte fel Henderson szavait a felesége.

Calvin teljesen biztos benne, hogy amit akkor őriznie kellett, az a legmagasabb szinten érintette a nemzetbiztonságot: "Csak úgy hemzsegtek ott a különféle kormányzati szervek és ügynökségek magasabbnál magasabb beosztású alkalmazottai. Egészen biztos, hogy egy irányított repülő jármű zuhant le azon a farmon."

A hangárt őrző katonáknak tűzparancsot adó Edwin Easley 1947-ben a Roswelli Légibázis tábori csendőri vezetőjeként a katonai rend és fegyelem fenntartásáért volt felelős. Calvin elmondta, hogy Easley személyesen biztosította a lezuhanás helyszínét is a roncsok összegyűjtéséig.

Edwin Easley

Amikor Kevin Randle UFO kutató 1991-ben felkereste Easley-t és megkérdezte tőle, hogy "jó nyomon járnak-e, amikor a roswelli eseményeket a földönkívüliek felől közelítik meg?" Easley annyit válaszolt: "Nos, erre csak annyit felelhetek, hogy ez egyáltalán nem rossz út." Titoktartási esküjére hivatkozva azonban ennél többet nem akart mondani.

Halálát követően lánya, Nancy Johnston Easley viszont azt közölte, az édesapja - saját állítása szerint - személyesen Truman elnöknek ígérte meg, hogy egy szót sem szól soha a történtekről. Ennek ellenére a halála előtti napokban a közeli családtagjainak és orvos jóbarátjának, Dr. Harold Graniknak, bevallotta, hogy "Roswelltől északra valóban megtörtént az a szerencsétlenség." Amikor visszakérdeztek, hogy mit látott odakinn a sivatagban, csak annyit felelt: "Lényeket".

Forrás:http://ittvannak.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=335:az-1947-es-roswelli-esemenyek-ujabb-szemtanuja-szolalt-meg&catid=2:hirek&Itemid=2

Roswell 1947: Az események újabb részese szólalt meg először a nyilvánosság előtt

Már megint Roswell? Ugyan, ez már lerágott csont! - Legyintenek talán többen is lemondóan a címet olvasva, pedig ez egyáltalán nincs így. A hatvanhat éve történt eseményeknek még mindig akad olyan érintettje, szemtanúja, résztvevője, aki fontos információkkal rendelkezik, de a mai napig hallgat. Ha közülük időközben valaki úgy dönt, mégsem szeretné sírba vinni a titkát, arra bizony oda kell figyelni.

Kétségtelen tény, hogy az 1947-ben, Új-Mexikóban történt eseménysor az UFO kutatás legismertebb és talán legjobban feltárt esete, ennek ellenére máig rengeteg a kérdőjel vele kapcsolatban. Sokan elmondták már mit láttak, mit hallottak, mit tapasztaltak, amelyből összeállt egy viszonylag egységes kép, de még mindig sok a fehér folt, amelyeket éppen az újabb szemtanúk segíthetnek tisztázni.

Dennis Balthazar, a leghíresebb Roswell-kutató, honlapján hozta nyilvánosságra azt az interjút, amelyet néhány hónapja egy, a neve elhallgatását kérő, ma 95 esztendős újságíróval készített, aki 1947-ben a Roswell Morning Dispatch nevű helyi lap egyik szerkesztője volt, így első kézből, közvetlen közelről élte át az eseményeket.

"Stanton Friedman, a Roswellnél történtek első civil kutatója hívta fel a figyelmemet valakire, aki szeretett volna beszélni az Új-Mexikóban történtekről. Ugyan, már tíznél is több szemtanúval sikerült korábban interjút készítenem, de mindig nagyon örülök, ha akad még valaki, aki megtöri a hallgatás falát, mert egyrészt új információkkal teheti tisztábbá a teljes képet, másrészt megerősítheti a többiek által korábban már elmondottakat" - írja bevezetőjében Balthazar.

Az ismert ufológus rögtön fel is hívta az idős zsurnalisztát, majd egy "nagyon érdekes harminc perces telefonbeszélgetés" végén megegyeztek abban, hogy egy kávé mellett személyesen is folytatják az eszmecserét. A találkozó végül másfél órán át tartott, ahol Balthazar szerint az idős úr a korát meghazudtoló szellemi frissességről tett tanúbizonyságot, hiszen pontosan emlékezett helyszínekre, nevekre és az időpontok többségére. Következzen tehát, az interjú:

BALTHAZAR: Először is mondana néhány szót magáról:

ÚJSÁGÍRÓ: 1918-ban születtem a Missouri állambeli Sedaliaban, egy 21.000 lakosú kisvárosban. A Missouri Egyetemen amerikai történelmet hallgattam, majd a helyi újságnál kezdtem el dolgozni. Alig néhány hónappal később egy remek lehetőséget kihasználva, még mindig "zöldfülű újságíróként" kerültem a Kansas City Starhoz, ahol végül valódi újságíró vált belőlem.

BALTHAZAR: A telefonban azt mondta, hogy a II. világháború idején a haditengerészetnél volt pilóta. Hol volt az állomáshelye és milyen géppel repült?

ÚJSÁGÍRÓ: 1942-ben végeztem el a repülős iskolát és egy kétmotoros repülővel járőröztem a csendes-óceáni partvidék déli része mentén.

BALTHAZAR: Stanton Friedman úr kért fel engem arra, hogy beszéljek önnel, mint azon kevés ma is élő emberek egyikével, akik közvetlenül érintettek voltak a Roswell Incidensben. Úgy tudom közeli ismerősei voltak az események kulcsfigurái?

ÚJSÁGÍRÓ: Ami Blanchard ezredest illeti (a Roswelli Légibázis parancsnoka), őt nagyon jól ismertem, mondhatom, hogy barátok voltunk. Pontosan emlékszem rá, hogy évekkel az események után, egy alkalommal a Bázis tiszti klubjában beszélgettünk kettesben, amikor valamiért szóba került az 1947-es incidens. Néhány pohár ital után megjött a bátorságom és az ezredes szemébe nézve barátként kértem tőle, mondja el az igazságot. Ekkor láthatóan zavarba jött, majd látszott rajta, hogy úgy próbál őszinte lenni, hogy ne mondjon túl sokat és végül így felelt: "Olyan dolgokat láttam, amit még korábban soha és őszintén szólva nem is akarom látni őket soha többé."

Ami Walter Haut sajtótisztet illeti, a hadnagyot is nagyon jól ismertem, hiszen ő volt az, akivel az újságírók tartották a kapcsolatot. Akkor még nem volt fax, pláne e-mail, a bázis minden hivatalos sajtónyilatkozatát személyesen ő hozta át nekünk.

Glenn Dennis (a Ballard Temetkezési Vállalkozás munkatársa) szintén jó barátom volt. Úgy hallottam manapság eléggé megromlott az egészségi állapota. Az eseményeket követően azt állította, akkor este egy kórházi nővér hívta fel és azt kérdezte tőle, hogy hány gyerek méretű koporsója van? Glenn azt felelte neki, hogy a padláson van néhány, de a pontos számukat nem tudja, fel kell mennie megszámolni. Erre a nővér azt mondta neki, hogy addig tartja a kagylót, mert nem a megszokott helyéről telefonál, így Glenn nem tudná őt visszahívni. Amikor néhány perc múlva Glenn közölte vele, hogy összesen három ilyen koporsója van, a nővér azt kérte, vigye be őket a bázisra. Ott aztán kipakoltatta a koporsókat az udvarra, majd megkérte, hogy azonnal távozzon. Glenn szerint a nővért később megfenyegették, ezért egy katolikus zárdában kért és kapott menedéket.

illusztráció

BALTHAZAR: Emlékszik, mit mondott Walter Haut, amikor bevitte a szerkesztőségbe azt a bizonyos sajtónyilatkozatot, amelyben a Bázis közli, hogy lezuhant egy repülő csészealj?

ÚJSÁGÍRÓ: Amikor behozta hozzánk a nyilatkozatot én sajnos nem találkoztam vele. A mi újságunk reggelente jelent meg - ellentétben a Roswell Daily Recorddal, amely estére került ki a standokra - ezért mi kaptuk meg utoljára a hivatalos nyilatkozatot. Már dél is elmúlt, amikor Haut behozta hozzánk, én akkor azonban éppen ebédelni voltam.

BALTHAZAR: Amikor telefonon beszéltünk azt mondta, hogy miután a másik helyi lap, a Roswell Daily Record 1947. július nyolcadikán este megjelentette a repülő csészealj elfogásáról szóló hivatalos katonai nyilatkozatot, rengetegen telefonáltak önöknek is. Honnan érkeztek ezek a hívások?

ÚJSÁGÍRÓ: A világ minden részéről. Párizsból, Olaszországból, Ausztráliából. Jó néhány bejelentés érkezett arról is, hogy az emberek repülő csészealjakat látnak, így az az érzésünk volt, hogy a hidegháború elkezdett forrósodni.

BALTHAZAR: Abból mi az igazság, hogy a katonaság egyesével összegyűjtötte az első, még a csészealjról szóló újságok minden egyes példányát, miután kibukott a sztori?

ÚJSÁGÍRÓ: Erről nem tudok. Igaz, mi reggeli újság voltunk, tehát a csészealjról szóló beszámoló nálunk nem jelent meg, csak a Roswell Daily Recordnál. Walter Haut az első, repülő csészealjról szóló nyilatkozatot dél körül hozta be, a második, meteorológiai ballonról szólót pedig délután, de akkor csak annyit mondott, hogy "tévedés történt".

Ami viszont egészen biztos, hogy Dennis Chavez, Új-Mexikó állam szenátora  felhívta az egyik helyi rádió, a KGFL tulajdonosát és közölte vele, hogy a médiahatóság azonnali hatállyal visszavonja a sugárzási engedélyüket, ha le merik adni az interjút, amit Mac Brazellel, vagyis azzal a farmerrel készítettek, akinek a földjén lezuhant az a jármű és aki először megtalálta a roncsokat. Ezt a rádió tulajdonosa később személyesen mesélte nekem.

BALTHAZAR : Mit tud arról, hogy az US 285-ös utat (ez vezetett a roncsokhoz) a katonaság hermetikusan lezárta?

ÚJSÁGÍRÓ: Ez igaz, A Roswelltől északra fekvő, Vaughn-ba vezető utat nagyjából másfél napig senki nem használhatta, de ezen kívül nem tudok részleteket. Akkoriban elterjedt, hogy a dologba valamiképpen a helyi tűzoltóságot is bevonták, de ez szerintem nem igaz.

BALTHAZAR: Mi volt a helyiek első reakciója, amikor az incidens a médián keresztül nyilvánosságra került?


ÚJSÁGÍRÓ: Egyesek úgy gondolták, a mi egyik titkos, kísérleti gépünk lehetett, míg mások biztosak voltak benne, hogy az eredeti, repülő csészealjról szóló jelentés a valós. Az eseményeket megelőző hetekben három prominens és szavahihető helyi lakos is arról számolt be, hogy diszkosz alakú repülő tárgyakat látott feltűnni az égen Roswell környékén, Dan Wilmot és felesége pedig, percekkel az UFO lezuhanása előtt látott egy korong formájú légi járművet a hátsó teraszukon ülve.

BALTHAZAR: Végül az utolsó kérdésem az lenne, hogy az ön személyes véleménye szerint mi zuhant le 1947-ben, azon a Roswelltől észak-nyugatra lévő farmon?

ÚJSÁGÍRÓ: Közvetlen közelről éltem meg az eseményeket, amelynek több kulcsfigurája is jó barátom volt. Az alapján, amit akkor tapasztaltam, és amiket azóta hallottam, meggyőződésem, hogy egy másik galaxisból érkező földönkívüli civilizáció képviselői jártak szerencsétlenül nálunk, akik talán a Roswelltől délre és a Csendes-óceánon zajló atombomba kísérletek miatt érkezhettek hozzánk.

Forrás: ittvannak.hu