.

Feedek
Megosztás
HTML

A 100. majom elmélete és a mindent összekötő energiamezők

Létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az "ismeretlen" részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

″A 100. majom″ elmélet egy 30 évet felölelő, a japán makákó majmon végzett megfigyelésen alapul.

Ezt a metaforát Lyall Watson alkotta a kritikus tömeg meghatározására (Életfolyam: a tudattalan biológiája). Később, ilyen címmel jelent meg Ken Keyes (A századik majom című) könyve, melyben magát a megfigyelést is leírja, és a 100. majom kifejezést metaforaként használja.

A Csendes-óceán Japán délnyugati partjainál lévő egy részét Hyūga-nada-tengernek nevezik. Itt (Miyazaki megyében) található Kōjima (japán írásmóddal: 幸島) sziget, a Kushima nevű település van hozzá legközelebb. Ez a sziget elsősorban a vadon élő japán makákó kolóniáiról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelölnek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.

A japán makákó (Macaca fuscata) igen értelmes faj, "hómajom"-nak is nevezik. Fürdőzésre használja a vulkánok melegítette kellemes hőmérsékeltű tavakat, illetve hógolyókat formál saját szórakoztatására. A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozza az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányulnak, illetve kísérletek is zajlanak.

Az alábbi megfigyeléseket 1952 és 1958 között jegyezték fel (ezt a megfigyelést tartalmazza Ken Keyes könyve):

A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az „Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de csak a gyermekeiket utánzó felnőttek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét Dr. Watson 100 egyedben határozta meg. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.

Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.

Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.


Sok embert gondolkodtatott el ″a századik majom″ jelensége. Néhány évvel később egy brit és egy ausztrál kutatócsoport azon tűnődött, hogy vajon az ember is rendelkezik-e a majmokéhoz hasonló hálóval. 1987-ben Sheldrake közreműködésével elvégeztek egy kísérletet. Készítettek egy fényképet, melyen emberarcok százai szerepeltek. Kicsik, nagyok, arcok a szemekben stb. A képen minden ezekből az arcokból épült fel. Első pillantásra csupán hat-hét arcot lehetett könnyedén felfedezni rajta, rendszerint valakinek meg kellett mutatnia, hogy hol rejtőzik a többi.

Elsőként Ausztráliába vitték a képet, és ott folytattak tanulmányokat a mezővel kapcsolatban. A népesség egy adott spektrumából kiválasztottak bizonyos számú embert, majd mindegyiküknek megmutatták a fotót, meghatározott időt hagyva a megtekintésére. A kiválasztott személy elé tartották a képet, majd feljegyezték, hogy hány arcot tud felfedezni a fényképen. A rendelkezésre álló idő alatt az alanyok általában hat, hét, nyolc, kilenc, esetleg tíz arcot láttak. Kevés ember ismert fel csak ennél többet.

Amikor néhány száz ember szerepelt már statisztikai kimutatás listáján, egy pár kutató átment Angliába, – a föld túlsó oldalára – és a képet bemutatták a BBC egyik kábeltelevíziós állomásán, amely kizárólag Anglia területén sugározza adását. Gondosan megmutattak a képben rejlő minden egyes arcot. Néhány perccel később a többi kutató Ausztráliában új alanyokkal megismételte az eredeti kísérletet. Az emberek hirtelenjében könnyedén fel tudták fedezni az arcok többségét.

Ettől a pillanattól kezdve biztosak voltak abban, hogy létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az „ismeretlen″ részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

Rupert Shaldrake

Rupert Sheldrake hasonló kísérletet végzett szintén emberekkel. Azt vizsgálta, hogy mennyi idő alatt tanulják meg olyan emberek a morze ábécét, akik korábban semmit nem tudtak arról. A használatban lévő morze ábécé mellé készített egy olyant is, amelynél a betűkhöz más jeleket rendelt. A vizsgált csoportban az emberek a használatban lévő ábécét lényegesen rövideb idő alatt tanulták meg, mint a kitalált ábécét.

Magunk is megfigyelhettünk olyan eseteket, hogy valaki a bolygó egyik felén feltalált valamilyen bonyolult dolgot, s szinte ugyanabban a pillanatban, ugyanazoktól az alapelvektől és ötletektől vezérelve, másvalaki a Föld túlsó oldalán felfedezte ugyanazt. Mindkét feltaláló azt állíthatta: „Elloptad tőlem. Az én ötletem volt. Én találtam meg először.” Számtalanszor megesett már ez.

Valami kétségkívül összekapcsol valamennyiünket! Nevezhetjük úgy is, hogy morfogenetikus mező ...

 

Forrás: A nyúl ürege, fenyportal.hu

Rejtélyes lila golyók

Egy látogató fedezte fel a bizarr, lila jelenést a tusconi botanikus kertben. Geradine Vargas férjével tett látogatást a sivatagi kirándulóhelyen, mikor különös látvány tárult eléjük – írja a Daily Mail. A pár egy lila göbökből álló tóra lett figyelmes.

Vargas azonnal lefilmezte a rejtélyes jelenséget és otthon feltöltötte az internetre. Mivel a botanikus kert dolgozói sem tudták megmagyarázni a golyókat, a netezők találgatásokba bocsátkoztak.


A jelenséget biológusok és tudósok is vizsgálják, azonban ezidáig senkinek nem sikerült megfejtenie sem azt, hogy honnan érkezhettek a lila gömbök, sem azt, hogy miből lehetnek.


/Daily Mail/

A Mary Celeste rejtélye

Minden idők leghíresebb kísértethajója a Mary Celeste. Amikor megtalálták, az Atlanti-óceánon hánykolódott, életnek semmi jelét nem mutatta. Több mint egy évszázaddal azután, hogy felbukkant sem tudta senki megfejteni a titkait.

A Mary Celeste, a négyszögletes vitorlájú brigantin, 1872 november 4-én, a New York-i East Riverről indult az olaszországi Genova felé, alkoholt szállított. Fedélzetén volt a hajó 37 éves amerikai kapitánya, Benjamin Spooner Briggs, első tisztje Albert Richardson, és a hét tagu  legénység. Az alsó fedélzeten tartózkodott még a kapitány felesége, Sarah és kétéves kislánya, Sophia.


November 24-én jegyezte be Briggs a hajónaplóba, hogy meglátta az Azori-szigeteket. Az időjárás viharos volt. A hajónapló utolsó bejegyzése november 25-ei.

Tiz nappal később a Dei Gratia britt brigantin vette észre a céltalanul sodródó Mary Celeste-t. David Moorehous kapitány három emberét küldte át a hajóra, akik sem élő, sem halott embereket nem találtak. A kapitány kabinjában látták Mrs.Briggs paliszanderfából készült harmóniumát, rajta egy kottával - mintha valaki egy darab lejátszása közben hagyta volna ott a hangszert. A varrógép az asztalon állt. A kis Sophia játékait gondosan elrakták... A legénység szálláshelyén kiteregetett ruhák lógtak a szárítókötélen, de ruhák hevertek a priccsen, szárazon és összehajtogatva. A hajó konyhájában pedig látták a reggeli előkészületeit.

Mary Celeste rejtélye

Moorehouse kapitány Gibraltár felé vontatta a Mary Celeste-t, miközben különböző elméleteket gyártott. Gondolt arra, hogy egy vihar miatt menekült el a legénység, ennek azonban ellentmondott a fedélzeten tapasztalt idilli rend. Talán lázadás történt? Semmilyen kűzdelemre utaló jelet nem találtak, ráadásul a lázadók miért hagyták volna el a hajót? Találtak kilenc érintetlen alkoholos hordót, a tizediket csapra verték - lehet,hogy a legénység tivornyába kezdett? De mindenhol rend volt... Pánikra vagy rémületre sem utalt semmilyen jel. Briggs kapitány egyik - talán - utolsó cselekedete az lehetett, hogy főtt tojásának a tetejét levágta. De a tányérján érintetlenül hagyta.

És mind közül a legrejtélyesebb kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a Mary Celeste 5 napon át és tíz mérföldön keresztül megtartotta eredeti útvonalát? Amikor ugyanis a két hajó találkozott, Moorehous kapitány balcsapáson vitorlázott, a Mary Celeste-et pedig jobbról érte a szél. Elképzelhetetlen tehát, hogyan tarthatta az útvonalat a rejtélyes hajó,ha vitorlái ebben a helyzetben álltak. Vagyis a hajónapló utolsó bejegyzése után is kellett valakinek a hajón tartózkodnia...

They were off it

Moorehouse kapitány december 13-án vontatta be a Mary Celeste-t Gibraltár kikötőjébe. A történtek kiderítésére indított vizsgálat nem hozott eredményt, a kapitány és a legénység megkapta megérdemelt jutalmát. A hajót rendbe hozták és eladták.

De a balsors tovább üldözte. A tengerészek nem akartak rajta szolgálni, úgy hitték: a hajó el van átkozva. A Mary Celeste tizenhétszer cseréltgazdát, míg végül 1884-ben Haiti közelében korallzátonyra futott és elsüllyedt...

/anna.hu/

Háromszázmillió éves fogas fémrúd?

A furcsa lelet Vlagyivosztokban került elő, egy helyi lakos szúrta ki a fűtésre szánt szén között - írta a napokban Huffington Post a Komsomolskaya Pravdára hivatkozva.

ufo tooth wheel

A leletet tanulmányozva a kutatók arra jutottak, hogy az a szénbe préselődött, és mivel a régióban található szén nagyjából háromszázmillió éves, a fogasléc, vagy fogas rúd darabkájára hasonlító lelet pedig egyidős lehet a tüzelőanyaggal. Tovább is mentek: úgy vélik: a széndarabból előkerült 98 százalék alumínium és 2 százalék magnézium összetételű fémdarab mesterséges eredetű.A The Voice of Russia hírportál szerint létezik nem földi eredetű 26-os alumínium (az alumínium radioaktív izotópja), amelynek felbomlása után 26-os magnézium (a magnézium egyik izotópja) keletkezik. A magnézium két százaléka bizonyíthatja a tárgy földönkívüli eredetét, de a cikk szerint a tudósok nem akarnak megalapozatlan következtetéseket levonni, további vizsgálatok szükségesek az elmélet bizonyításához. Forrás: Pécsi STOP/Huffington Post/The Voice of Russia

Féreglyuk Ankara felett?

Nagyon furcsa, de egyben rendkívül látványos jelenséget vett videóra egy Törökországban élő férfi 2012. december 14-én, Ankara egyik sűrűn lakott városrésze felett. A sötétedő égbolton jól megfigyelhető, a több koncentrikus körből álló azonosítatlan, felhőszerű lebegő jelenség, amely egyesek szerint talán egy tér-/időkapu, más néven féreglyuk lehet.

A narancsszínű jelenségről, egy kobet83 nevű felhasználó két videót is feltöltött a legnagyobb videó megosztóra, a kifejezetten emiatt létrehozott saját csatornájára. A felvételen látható furcsa jelenséghez a következőket írta:

"Aznap, amikor a felvétel készült, egyetlen felhő sem volt az égen, egész nap kristálytiszta volt az égbolt. Az incidensnek rajtam kívül még számos szemtanúja volt. A felhőszerű objektum nem úgy viselkedett, ahogy azt egy hagyományos felhőtől mindenki várná, hosszú-hosszú percekig ott lebegett mozdulatlanul. Csak, miután egy jó fél órával később teljesen besötétedett, akkor tévesztettük szem elől, de akkor is csak azért, mert már nem volt elég fény, hogy láthassuk."

/ittvannak.hu/