.

Feedek
Megosztás
HTML

Hubert idegenekkel találkozik az ókori Egyiptomban

Írta: Dr Bruce Goldberg

Hubert egy meglehetősen barátságos, hatvanéves úr délről,Virginiából. 1978 augusztusában hívott fel, és előző életbe vivő regresszió végrehajtására kért. Baltimoreban a testvérét látogatta meg, és a telefonkönyvben keresett hipnotizőrt. Mikor meglátta a nevemet, felírta, de csak azután hívott fel, hogy elhagyta a várost.

A hipnotizőr címszónál felsorolt húsz név közül választotta ki az enyémet.A szinkronitás ismét működött.Egy nagyon párás délután hívott fel Virginiából, és megkérdezte,hogy végzek-e előző életbe vivő regressziót. Ez eléggé érdekes, mivel Baltimoreban én vagyok az egyetlen hipnoterapeuta, aki előző életbe vivő regresszióval foglalkozik. Hubert elmondta, hogy októberben jön ismét Baltimoreba, és akkor megbeszéljük a találkozót.

Egy hétig mindennap el akart jönni hozzám, mielőtt elmegy a városból.Ez rendkívül szokatlan kérés, de méltányoltam, és nem bántam meg.Hubert nemrégiben hallott a hipnotikus regresszióról, és égett a vágytól, hogy hozzálássunk. Életéből az egyetlen említésre méltó tény, hogy egyedül élt. A felesége kb. tíz évvel korábban meghalt,utolsó élő rokona a Baltimoreban lakó nővére. Nyugdíjas üzletemberként nagyon magányosnak érezte magát.Az első alkalommal hosszasan beszélgettünk a hipnózisról és az előző életbe vivő regresszióról. Második alkalommal egyszerű életkor regressziót hajtottam végre.

Nem voltam túlságosan megelégedve az eredménnyel. A harmadik és negyedik alkalommal Hubert mélyebb transz szintre jutott, és átélt egy előző életet Egyiptomban.

Dr. G.: Mit látsz most?

Hubert: A piramissal előtt állok.

Dr. G.: Van még más is, amit látsz most?

Hubert: Odébb a szfinxet is látom.

Dr. G.: Mit gondolsz, melyik van közelebb?

Hubert: A piramis, határozottan.

Dr. G.: Hány piramist látsz?

Hubert: Csak egyet.

Dr. G.: Le tudod írni a piramist?

Hubert: Még építik.

Dr. G.: Látod magad a helyszínen?

Hubert: Igen. Látom, hogy egy nagy követ emelek.

Dr. G: Egyedül vagy?

Hubert: Nem. Egyike vagyok azoknak a munkásoknak, akik ezt a hatalmas kőtömböt mozgatják.

Dr. G.: Valaki irányít titeket?

Hubert: Nem, jelen pillanatban nem. Úgy tűnik, tudjuk, hogy mit csináljunk.

Dr. G: Hogyan mozgatjátok ezeket a köveket?

Hubert: Rossz módszerrel mozgatjuk őket. Kézi erővel emeljük.Nem tudományos módszerrel tesszük. Úgy próbáljuk a helyükre tenni, hogy köteleket kötünk rájuk.

Huberten látszott, hogy nagyon bosszantja az a tény, hogy ezeknek a kőtömböknek a mozgatása ilyen kis hatékonysággal történik. Úgy gondolta, tud jobb módszert, de tisztában volt azzal, hogy senki sem hallgatna egy egyszerű munkásra.

Dr. G: Mennyi van kész a piramisból?

Hubert: Durván a harmada.

Dr. G: Együtt élsz most valakivel?

Hubert: Igen, elvettem egy szép, de szemérmes nőt.

Dr. G.: El tudod mondani, hogy milyen ő?

Hubert: Sötétbőrű, majdnem olyan korú, mint én (tizennyolcéves). A haja hosszú és fekete. Nagyon szeretjük egymást.

Dr. G.: Milyen magas?

Hubert: Kb. 5 láb 4 hüvelyk. Kb. két hüvelykkel alacsonyabb nálam.

Dr. G: Van gyereketek?

Hubert: Nincs, csak ketten vagyunk.

Dr. G.: Mire ötig számolok, azt akarom, hogy életed nagyon fontos eseményéhez menj előre. Egy... kettő... három... négy...öt. Mit látsz most?

Hubert: A sátrunkban vagyunk és a gyerekemmel játszom. Sok örömünk telik benne.

Dr. G.: Hol éltek most?

Hubert: Nem messze a folyótól. Kicsi a sátrunk.

Dr. G: Most milyen munkát végzel?

Hubert: Kőműves vagyok a Nagy Piramisnál.

Dr. G.: Hány éves vagy?

Hubert: Harmincegy.

Dr. G.: Pontosan mi a beosztásod?

Hubert: Hornyokat vágok a kövekbe, így illeszkednek a piramisba.

Dr. G.: Szereted a munkádat?

Hubert: Nagyon ügyes vagyok a munkámban, de ők nem akarják meghallgatni a kő mozgatásra vonatkozó elképzelésemet.

Dr. G.: Kik azok az ők?

Hubert: A vezetők.

Dr. G.: Le tudod írni a vezetőket?

Hubert: Nagyon magasak, kb. 7-8 láb magasak. Nagy fejük van, és hosszú ujjaik.

Ez alapján úgy látszott, hogy idegenek irányították a piramis építéseket.Mikor megkérdeztem Hubertet, hogyan mennek egyik helyről a másikra, nem írt le járművet. Úgy tűnt, hogy csak megjelennek a különböző területeken a piramis körül és az építés kritikus lépéseit irányítják. Azután eltűnnek.

Dr. G.: Hogyan kommunikálnak veletek a vezetők?

Hubert: Egyáltalán nem beszélnek. Bizonyos fajta gondolati jeleket küldenek, amelyek engedelmességre kényszerítenek bennünket. Érzem, hogy egyáltalán nem tudok ellenszegülni.

Dr. G.: A piramisnak hányadrésze épült már fel?

Hubert: Kb. kétharmada.

Dr. G.: Azt akarom, hogy legalább tíz évet menj előre mire ötig számolok. Egy... kettő... három... négy... öt. El tudnád mondani, mit látsz most?

Hubert: Sokkal öregebb vagyok. A hátam hajlott és a hajam is jórészt kihullott.

Dr. G.: Még mindig dolgozol a piramisoknál?

Hubert: Igen, de már nem olyan sokat. Ők (a vezetők) felismerték,hogy már nem tudok olyan keményen dolgozni, mint fiatalabb koromban, de a tapasztalatomra szükségük van.

Dr. G.: Hol vannak a gyerekeid?

Hubert: A lányom otthon van, az idősebbik fiam egy másik csoportban dolgozik a piramisnál.

Dr. G.: Hol van a kisebbik fiad?

Hubert: ő nem él velem. Elment otthonról, én pedig magányosnak érzem magam nélküle.

Dr. G.: Térjünk vissza a vezetőkhöz. Hogyan segítenek a piramis építésében?

Hubert: Utasításokat és különleges szerszámokat adnak.

Dr. G.: Milyen szerszámokat?

Hubert: Speciális köteleik vannak. Sosem láttam ehhez hasonlót.Nagyon erős, nem lehet elszakítani. Valamiféle akkumulátorral működő daruszerű eszközük is van.

Dr. G: Egyszerre hány vezető van jelen?

Hubert: Három.

Dr. G: A piramis hányadrésze készült már el?

Hubert: Már majdnem kész. Hála Istennek. Úgy érzem, mintha a lelkem is beépült volna a kőrakásba.A gizai Nagy Piramist Khufu fáraó építtette. Három piramist építettek i.e. 2600 és 2500 között. A legnagyobbat és legrégebbit nevezik Gizának. Az ókori görögök Khufut Cheopsnak hívták. A piramis Egyiptomban a Nílus folyó melletti sivatagban van, kb. 10 mérföldre Kairótól délre. A piramis kb. 481 láb magas és négyzet alakú alapjának minden oldala 755 láb.A piramis belsejében alul nagy termek vannak, amelyek sírként szolgáltak az uralkodó család számára. Ezekben a termekben arany,különleges drágakövek, csodálatosan faragott bútorok és más értékes tárgyak vannak. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy földi javaikat a mennyországba is magukkal vihetik.Meglehetősen nehéz elképzelni, hogy az ókori egyiptomiak (majdnem ötezer évvel ezelőtt) képesek voltak felépíteni ezeket a monumentális építményeket az olyan modern daruk és gépek segítsége nélkül, amelyeket a mai építkezéseknél használunk.

A történészek úgy vélik, hogy a gizai Nagy Piramis felépítése kb. húsz évig tartott,és legalább 100000 munkás dolgozott rajta. Ezek közül az emberek közül a legtöbb rabszolga volt, akik vég nélkül dolgoztak a nagy kövek szállításában, és valahogyan a helyükre illesztették azokat.A mérnökök azt állítják, hogy az ilyen majdnem ötezer évig fennmaradó építmény létrehozásához a kőtömböket nagy pontossággal kellett a helyükre illeszteni. Az illesztésnél akár egy negyed hüvelyknyi hiba is a nagy piramis teljes összeomlását okozhatta volna néhány száz éven belül. Az egyes oldalak átlagos hibája azonban kisebb,mint tízezred hüvelyk úgy a magasságban, mint a négyzet pontosságát illetően.Hubertet további öt évvel vittem előre.

 

Dr. G: Milyen fontos esemény történt, ha történt egyáltalán?

Hubert: A lányom férjhez ment. Elhagyta a sátrunkat, és én most egyedül érzem magam. A piramis kész, nincs mit csinálnom.

Dr. G.: Mi történt a két fiaddal?

Hubert: A kisebb soha nem jött haza, az idősebb meghalt egy balesetnél a piramis építése közben. Egy nagy kő — oh, édes Istenem, milyen borzasztó — agyonütötte.

Dr. G.: Hogy nézel ki most?

Hubert: Roskatag öregember vagyok. Nincs hajam. A feleségem meghalt. Két gyermekem elhunyt. A lányom elköltözött.Nem szeretek egyedül lenni.

Dr. G.: Mit szoktál enni?

Hubert: Mindenféle magokat vízzel. A fokhagyma is az étrendem része. Néha halat is eszem.

Dr. G.: Mit szoktál inni?

Hubert: Vizet. Csak vizet.

 

Hubert további élete eseménytelen volt. Valamiféle nyugdíjból tartotta fenn magát. Nem pénzt kapott, hanem élelmet és ruhákat adtak neki. Elköltöztették egy kis kunyhóba a Nagy Piramis közelébe, ahol a hátralévő életét leélte. A vezetők most is alkalmazták a fiatal kőmunkások betanítására. Hubert szerette ezeknek a fiatal munkásoknak a társaságát. Ez a kis munka tartotta tőle távol a teljes hasznavehetetlenség és egyedüllét érzését.Ennek a regressziónak az utolsó lépése az volt, hogy Hubertet a szupertudat szintjére vittem, hogy megtudjuk, hogyan kapcsolódnak ezek az emberek karmikus ciklusához. Feltártuk, hogy egyiptomi felesége a jelenlegi életében is a felesége volt. Lánya és kisebbik fia nem kapcsolódik jelenlegi életéhez. Ám az idősebb fiú a húsz évvel ezelőtti kereskedelmi igazgatója volt.Érdekes megjegyezni, hogy Hubert Egyiptomban és jelenlegi életében is magányos volt.

Egyiptomi életében a felesége csak néhány évvel korábban halt meg, mint ő, ennek ellenére magányosnak és elhagyatottnak érezte magát élete túlnyomó részében. Hubert nagyon szerette a gyerekeit, de ezt ők nem viszonozták.Sok a párhuzam Hubert egyiptomi és jelenlegi élete között. Most ő egy halkszavú és félénk ember, aki sok mindent meg akar osztani másokkal, de senki sem figyel rá. Kereskedőként is sokszor elutasította javaslatait a nálánál fiatalabb kereskedelmi igazgató (egyiptomi idősebb fiának reinkarnációja). A regresszióban félt megemlíteni a kőmozgatási ötletét, mert félt a büntetéstől. Hubert egész élete folyamán félt a tekintélyes személyektől. Kezdetben még attól is félt,hogy felhívjon engem egy időpontért.Ha van karmikus lecke, amit Hubert ebben az életben megtanult, az a türelem, ő messze a legtürelmesebb ember, akit valaha ismertem.A másik tapasztalat, amely Hubert mindkét életében felbukkant,az a magányosság. Látszott, hogy elfogadta ezt a helyzetet minden keserűség és bánat nélkül.

Az utolsó kezelés után néhány hónappal levelet kaptam Huberttől,amelyben leírta, hogy részt vesz egy helyi jótékonysági szervezet munkájában. Élete több értelmet kapott. Azok a fiatalok, akikkel önkéntesként dolgozik, tisztelik, és Hubert úgy érzi, szükség van rá.Nagy bizalommal volt irántam, és munkám iránt, de tulajdonképpen Hubert volt az, aki segített magán. Én csupán bizonyos irányítást adtam neki.

 

/Forrás:Dr. Bruce Goldberg - Előző életek, jövendő életek c. könyve/

A lumaniai civilizáció

Bizonyos értelemben elmondható: ugyanúgy, ahogy létezik egyéni reinkarnáció, létezik reinkarnációs civilizáció is. Minden testbe születő entitás azon munkálkodik, hogy kiteljesítse azokat a képességeit, amelyek fizikai környezetben fejleszthetők leginkább.

Felelősséggel tartozik a civilizációért és a civilizációnak, amelyben él, hiszen saját gondolataival, érzelmeivel és cselekedeteivel maga is formálja azt.A kudarcokból éppúgy tanul, mint a sikerekből. A fizikai történelemről úgy gondolkodtok, mint ami az ősemberrel indult, és a jelen időig folytatódik, de voltak más nagy, tudományosan fejlett civilizációk is; némelyikről megemlékeznek a legendák, mások teljesen ismeretlenek - és a ti fogalmaitok szerint mostanra mindegyik eltűnt.

Számotokra talán úgy tűnik, hogy emberiségként egyetlen lehetőségetek van megoldani a problémákat, különben elpusztít benneteket saját agressziótok, saját tudatlanságotok, a spiritualitás hiánya. De neked is sok élet nyújt lehetőséget, hogy kiteljesítsd képességeidet, és e fogalmak szerint az emberiségnek is több lehetősége van, mint az az egyetlen történelmi fejlődési vonal, amelyet ma ismertek. A reinkarnációk rendszere csupán egyik vonás a lehetségességek teljes képén. A szó szoros értelmében annyi idő áll rendelkezésetekre, amennyire szükségetek van, hogy kibontakoztassátok mindazt, aminek ki kell fejlődnie, mielőtt elhagyjátok a reinkarnációs létezést.A reinkarnációs tevékenység különböző ciklusaiban emberek csoportjai a legkülönbözőbb válsághelyzetekkel találták szemben magukat, míg eljutottak a ti fejlettségi szintetekre, és vagy továbbléptek innen, vagy elpusztították önnön civilizációjukat.Ebben az esetben új lehetőséget kaptak, és tudattalanul nemcsak a saját kudarcukról volt tudomásuk, hanem annak okairól is. Ekkor új pszichológiai fejlődési folyamat vette kezdetét, és ők új, primitív csoportokba szerveződtek. Mások, akik megoldották a problémákat, elmentek a ti fizikai bolygótokról a fizikai világegyetem más pontjai felé. Amikor azonban elérték ezt a fejlettségi szintet, spirituálisan és pszichésen érettek voltak már, és képesek voltak hasznosítani az általatok gyakorlatilag nem ismert energiákat is.Számukra a Föld a legendás otthon. Új fajok és nemzetségek fejlődtek ki belőlük, amelyek már a ti légköri viszonyaitok között nem élhetnének meg. Ennek ellenére ők is folytatták ezen a reinkarnációs szinten, mindaddig, míg a fizikai valóságban tartózkodtak. Néhányan közülük mutáció útján már régen ki is léptek a reinkarnációs ciklusból.Azok, akik kiléptek, mentális entitássá váltak, de már tudod, hogy mindig is azok voltak. Csak levetették magukról az anyagi formát. Az entitásoknak ez a csoportja ma is nagy érdeklődést tanúsít a Föld iránt. Támogatást és energiát nyújtanak a bolygónak. Ma bizonyos értelemben földi isteneknek is lehet tekinteni őket.

Bolygótokon három különböző civilizációban játszottak szerepet, jóval megelőzve Atlantiszt,amikor a bolygó még némiképp más helyzetben volt. Különösen három, általatok is ismert bolygóhoz viszonyítva. A pólusok felcserélődtek - egyébként ez a bolygótok történetében háromszor is így volt, hosszú időszakon keresztül. Ezek a civilizációk nagyon magas technikai fejlettségi szintre jutottak; a második ilyen szempontból tulajdonképpen még a tiéteket is messze meghaladta.Sokkal hatékonyabban használták a hangot, nemcsak gyógyításra és hadi célokra, hanem közlekedési eszközök hajtására és a fizikai anyag mozgatására is. A hang tömeget és terhet szállított.Ennek a második civilizációnak a központja azon a területen volt, amelyet ma Afrikának és Ausztráliának ismertek, de akkoriban nemcsak az éghajlat volt teljesen más, hanem a földterület is.A földtömegek másként helyezkedtek el; összefüggött ez a pólusok felcserélt helyzetével. Ez a civilizáció aránylag koncentrált területen működött, és nem is tett kísérletet a terjeszkedésre. Rendkívül belterjesen fejlődött, és osztozott a bolygón egy másik nagy, szervezetlen, szétszórt és kezdetleges kultúrával.Nemcsak, hogy nem tett kísérletet a világ többi részének "civilizálására", ellenkezőleg: mindent elkövetett, ami a hatalmában állt - márpedig hosszú időn át jelentékeny hatalma volt -, hogy az ilyesfajta fejlődésnek gátat vessen. Ennek a civilizációnak a tagjai nagyrészt egy korábbi, sikeres civilizáció peremvidékéről származtak: amazok úgy döntöttek, hogy a fizikai világegyetem más területén folytatják tovább az életet. Ezek különösen megszerették a földi életet, és úgy ítélték, hogy képesek még javítani a legutóbbi kísérlet eredményén, holott szabadon átléphettek volna a létezés egyéb szintjeire.Nem volt kedvük gyermekkorú civilizációként a nulláról újrakezdeni, inkább más területet kerestek. Tudásuk nagy része tehát ösztönösen bennük volt, ennélfogva ez a csoport rendkívül gyorsan végigszáguldott a technikai fejlődés egyes állomásain - ahogy ti neveznétek.Kezdetben különös igyekezettel iparkodtak olyan emberi lényt kifejleszteni, akiben beépített biztonsági óvintézkedések munkálnak az erőszak ellen. Szinte ösztönös volt bennük a békevágy.Változtatásokat hajtottak végre a fizikai mechanizmusban. Amikor az elme erős agressziót észlelt, a test nem reagált. Ennek maradványait ma is megfigyelhetitek bizonyos egyéneken, akik inkább elájulnak vagy saját fizikai szervezetükben tesznek kárt, semmint hogy olyasmire vetemedjenek,amit mások elleni erőszaknak vélnek.Ez a civilizáció tehát békében hagyta a körülöttük élő bennszülötteket. Kiküldték azért csoportjuk néhány tagját, hogy a bennszülöttek között éljen, és közülük házasodjon, abban reménykedve, hogy ily módon megváltoztathatják a faj fiziológiáját.

Mindazt az energiát, amelyet a ti korotokban az erőszak emészt fel, ők más tevékenységre használták, de végül kezdett ellenük fordulni. Nem tanulták meg az erőszak, az agresszió kezelését.Megpróbálták fizikai úton rövidre zárni, és rá kellett jönniük, hogy ennek bizony vannak hátulütői.Az energiának szabad áramlást kell biztosítani a fizikai szervezeten belül, és mentálisan, vagy ha úgy tetszik, pszichésen kell irányítani.Az anyaggá válás nagy terhet rótt a teljes rendszerre. Az egész alapjául szolgáló kreativitás torzult el agresszióvá, és ezt nem ismerték fel. Hiszen bizonyos értelemben már maga a lélegzés is agresszió. A beépített korlátok túlszabályozott, kötött rendszert eredményeztek, ahol a szükséges mozgás, változás is a szó szoros értelmében lehetetlenné vált.Túlzottan lelkiismeretes, korlátozó mentális és fizikai állapot alakult ki, amelyben a szervezet természetes túlélési hajlama minden módon akadályokba ütközött. Mentálisan továbbhaladt ez a civilizáció. Technikája rendkívüli ütemben fejlődött; olyan célok hajtották, mint például a mesterséges táplálék kidolgozására irányuló kutatás, hogy semmiképpen se kelljen ölni a túlélés érdekében.Ez a civilizáció ugyanakkor megpróbálta érintetlenül hagyni a környezetet. Azt az állapotot,amelyben ti most vagytok, a gépkocsi és a gőzhajtású járművek korát teljesen kihagyta, és elég korán a hangra koncentrált. Ezt a hangot fizikai érzékszervekkel nem lehetett hallani.Ezt a civilizációt Lumaniának nevezték; maga a név fennmaradt a legendákban, és később ismét használatba került.Lumania lakói fizikai értelemben igen vékony, gyönge testalkatú emberek voltak,pszichológiailag pedig vagy zseniálisak, vagy minden tehetséget nélkülöztek. Némelyikükben a beépített korlátozások olyannyira elzárták az energia áramlását, hogy még az egyébként rendkívül magas telepatikus képességei is megsínylették.Saját civilizációjuk köré energiamezőt vontak. Ilyen formán elzárták magukat a többi embercsoporttól. Nem engedték azonban, hogy a technika elpusztítsa őket. Mind többen ismerték fel, hogy kísérletük nem járt eredménnyel. Egyesek a fizikai haláluk után ahhoz a korábbi, sikeres civilizációhoz csatlakoztak, amely a fizikai világon belül más bolygórendszerbe költözött.Nagy csoportok egyszerűen elhagyták városaikat, lerombolták az energiamezőt, amely fogva tartotta őket, és csatlakoztak a sok, viszonylag civilizálatlan néphez; velük nemzettek gyermekeket.Ezek a lumaniaiak korán meghaltak, mert nem voltak képesek elviselni az erőszakot, és nemtudtak erőszakkal válaszolni rá. Úgy érezték, hogy mutáns gyermekeikben meglesz az erőszaktólvaló idegenkedés, de a szülőkben működő tiltó idegrendszeri reakciók nélkül.Ez a civilizáció fizikailag egyszerűen kihalt. A mutáns gyermekek közül néhányan később egy kisebb csoportot alkottak, amely a következő évszázadban a vidéken vándorolt, nagy állatcsordákkal együtt. Kölcsönösen gondját viselték egymásnak; a félig ember, félig állatszörnyekről szóló régi legendák egyszerűen ennek az ősi szövetségnek az emlékei.Ezek az emberek, az első nagy civilizáció maradékai mindvégig erős tudatalatti emlékeket hordoztak magukban saját eredetükkel kapcsolatban. Most a lumaniaiakról beszélek. Gyors technikai felemelkedésük ezzel magyarázható. De mivel életcéljuk oly egyoldalú volt - az erőszak elkerülésére korlátozódott, ahelyett, hogy például az alkotóerő békés, konstruktív kiteljesítésé célozta volna -, ennélfogva tapasztalataik is fölöttébb egysíkúak voltak. Oly erősen befolyásolta őket az erőszaktól való félelem, hogy a fizikai szervezetnek még ennek kifejezését sem egedték meg.

Ennek a civilizációnak emiatt gyenge volt a vitalitása - nem azért, mert nem létezett erőszak,hanem mert az energia és a bizonyos irányú önkifejeződés szabadsága gátakba ütközött, ráadásul kívülről, fizikailag. Földi fogalmak szerint ismerték az erőszak ártalmait, de ezzel megtagadták az egyéntől azt a jogot, hogy a maga módján tanuljon, hogy a maga módszereit használja kreatív módon, hogy az erőszakot teremtő erővé alakítsa át. Ilyen formán elvetették a szabad akaratot.A gyermek, miután előjön anyja méhéből, egy ideig fizikai védelmet élvez bizonyos betegségekkel szemben; a születés után egy rövid ideig ugyanígy védve van egyes lelki katasztrófák ellen, és megnyugtatásul magával hordja korábbi életeinek emlékeit. A lumaniaiakat tehát nemzedékeken át támogatták a régi, eltávozott civilizáció mély, tudatalatti emlékei. Később aztán ezek gyengülni kezdtek. Lumania lakói el tudták határolni magukat az erőszaktól, de a félelemtől nem.Ki voltak téve minden emberi félelemnek, és e félelmek bennük fokozott erővel jelentkeztek,hiszen még a természet erői ellen sem voltak képesek erőszakkal fellépni. Ha támadás érte őket,egyetlen mentsváruk a menekülés volt. A "küzdj vagy menekülj" (Seth itt szójátékkal él: a küzdelem(fight) és a menekülés (flight) az angolban csupán egy betűben különbözik egymástól. - A ford.) elv számukra nem működött. Nekik csak egy lehetőségük maradt.Isten jelképük férfialakot viselt: egy hatalmas, nagy fizikai erejű férfi alakját, aki védelmet nyújt nekik, ha már ők nem képesek megvédelmezni magukat. Ez a figura a hitvilágukkal együtt hosszú időn át fejlődött ilyenné; ő belé vetítették mindazokat a tulajdonságokat, amelyekkel ők maguk nem rendelkeztek.Sokkal később az ő alakja tért vissza mint az öreg Jehova: a haragvó isten, aki megóvja kiválasztott népét. A természet erőitől való félelem tehát a mondott okok miatt igen erős volt bennük, és azt az érzetet erősítette, hogy az ember és az őt tápláló természet két külön dolog. Nem bíztak a Földben, mert nem engedték meg maguknak, hogy a benne rejlő agresszív erők ellen védekezzenek.Rendkívül fejlett technikájuk és civilizációjuk nagyrészt a föld mélyében fejlődött. Ilyen értelemben ők voltak az első barlangi emberek, és városaikat barlangokon keresztül hagyták el. A barlangok tehát nemcsak alkalmi menedékként szolgáltak, ahol a primitív ősember meghúzhatta magát. Sok közülük a lumaniai városok bejárata volt. Sokkal később, amikor a városok már elnéptelenedtek, az őket követő, civilizálatlan népek megtalálták ezeket a barlangokat,nyiladékokat.Az általatok kőkorszakként ismert időszakban azok az emberek, akiket őseiteknek tekintetek,gyakran nemcsak a természetes barlangokban kerestek menedéket, hanem a mögöttük húzódó,mesterségesen kialakított alagutakban és a lumaniaiak elhagyott városaiban is. Az ősemberszer számainak némelyike az ott talált eszközök torz másolata volt.

A lumaniai civilizáció működésének központi mozzanata volt, hogy nem akart más népeket leigázni vagy nagy területeket meghódítani, ám az évszázadok során ennek ellenére hídfőállásokat építettek ki, ahonnan szemmel tarthatták a többi népcsoportot.Ezeket a megfigyelőhelyeket is a föld alatt alakították ki. Az eredeti városok, nagyobb települések természetesen alagútrendszeren át összeköttetésben álltak velük. A finom kidolgozású alagutak kiváló mérnöki munka eredményei voltak. Ennek a népnek fejlett volt az esztétikai érzéke; a falakat festményekkel, rajzokkal díszítették, és ezekben a belső járatokban szobrokat is állítottak.Különféle szállítórendszereik voltak, részint gyalogosok, részint teher szállítására. Sok hídfőálláshoz nem volt érdemes kiépíteni az alagutakat, hiszen ezeket nagyon kicsiny közösségek lakták, szinte teljesen önellátók voltak, és némelyik ugyancsak távol esett a kereskedelem és a többi tevékenység főbb központjaitól.A hídfőállások széles területen szóródtak szét; sok közülük a mai Spanyolországban és a Pireneusok körzetében volt található. Számos oka volt ennek; ezek egyike, hogy a hegyvidéken óriás termetű emberek éltek. Félénk természetűek lévén, a lumaniaiak nem szívesen laktak ezeken a kihelyezett településeken; csak a legbátrabb, a legnagyobb önbizalommal megáldott emberek kapták ezt a megbízatást, és ők is csak egy időre.

Ugyanezek a barlangok a szabadba nyíló ajtóként is szolgáltak; a barlang hátsó fala gyakran csakkívülről nézve tűnt tömörnek, belülről átlátszó volt. A környék bennszülötteit, akik menedéket keresve ide vonultak vissza, veszélytelenül meg tudták figyelni. Ezek az emberek olyan hangokra is reagáltak, amelyeket a ti füleitek nem érzékelnének. Az erőszaktól való félelmük elképesztő mértékben határozta meg minden működésüket. Állandó éberségben éltek, szünet nélkül résen voltak.Nehéz ezt elmagyarázni, de képesek voltak gondolataikat bizonyos frekvenciára állítani - magasfokú művészet volt ez náluk -, és utána többféle módon lefordítani a gondolatot a rendeltetési helyén például formává, színné, sőt akár bizonyos fajta képpé is. Nyelvük oly finom megkülönböztetéseket alkalmazott, amelyeket meg sem érthetnétek, egyszerűen azért, mert a hangszín, a hangmagasság és a tempó legapróbb fokozatait is pontosan, bonyolult módon szabályozták.Voltaképpen a kommunikáció volt az egyik fő erősségük; azért fejlesztették olyan magas fokra,mert határtalanul féltek az erőszaktól, és állandóan résen voltak. Nagy családi csoportokba tömörülve éltek, ugyancsak a védelem miatt. A gyermekek és szüleik között erős volt a kapocs; a gyerekek nagyon rosszul érezték magukat, ha szüleiket bármilyen rövid időre szem elől tévesztették.Ugyanez volt az oka annak, hogy a külső megfigyelőállásokba helyezett embereknek kiváltképp kellemetlen volt a helyzetük. Kevesen voltak, és többségükben a saját civilizációjuk fő területeitől elszigetelve éltek. Így aztán ők még erősebb telepatikus tevékenységet fejtettek ki, és összehangolódtak a fejük feletti földréteggel, olyannyira, hogy észrevették azt is, ha egy lépés nyomán megrezdült a föld, és felfigyeltek a szokásostól eltérő legapróbb mozgásra is.Több helyen nyíltak kukucskálónyílások a felszínre, ahonnan megfigyelhették az odafent zajló eseményeket, és kamerákat helyeztek el, amelyekkel pontosan rögzítették nemcsak a földfelszínen,hanem a csillagokban végbemenő mozgásokat is.Pontos feljegyzéseik voltak természetesen a föld alatti gázkészletekről, és behatóan ismerték a földkéreg mélyebb rétegeit; éberen figyelték a földrengések, földcsuszamlások előjeleit. Számukra ugyanakkora diadal volt kilépni a föld felszínére, mint bármely más fajnak fölemelkedni a föld felszínéről.Ez volt, mondom, a második, és talán a legérdekesebb a három civilizáció közül. Az első nagyvonalakban ugyanazt a fejlődési folyamatot járta végig, amelyet ti is, és sok olyan problémával találkozott, amelyekkel most ti néztek szembe. Ezek nagyrészt a Kisázsiának nevezett vidéken éltek, de ők terjeszkedtek, és más területeket is meghódítottak. Ők voltak azok, akik, mint korábban említettem, végül más galaxisokba, más bolygókra költöztek, és akiktől a lumaniai civilizáció származott.

/Jane Roberts - Seth-könyve/

Mi történik a Lélekkel a halál után? III.

Írta:Spirituális UFO-kutató

 

- És hogy mi a helyzet a reinkarnációval ? 


Nos, ezzel kapcsolatban is annyi téves elképzelés kering a köztudatban, mint a "lélek" halál utáni sorsáról.


1. A nyugati tipusú vallások, a maguk szűk tér-idő keretével, mivel a szemita materializmusban gyökereznek, a reinkarnációt tagadniuk kell, nem tehetnek mást, ha EGYSZERI ÉLET rögeszméjét meg akarják tartani. Ez a rögeszme pedig a csak anyagtudatos ember erős TESTKÖZPONTÚSÁGÁBÓL ered.


Az egyetlen élet rögeszméjére alapozott primitív vallásos világkép aztán annyira eltávolodott a lelki tapasztalatok mindennapos valóságától, hogy csak megfélemlítéssel és erőszakkal lehet fenntartani mind a mai napig!


2. A keleti típusú vallások, a maguk tág tér-idő keretével, az indo-árja idealizmusból erednek, melyek az élet örök körforgásának alapeszméjéből kiindulva, számtalan inkarnáción, annak minden növényi-állati-emberi fokozatát bejárva, végül a dzsíva, a lélek, ha erkölcsileg teljesen megtisztul, eljut az isteni fokozatba ( brahmanizmus ) vagy beleolvad a mindent átható szellembe, nirvánába, taoba ( buddhizmus és taoizmus ).


Valójában azonban egyik irányzatnak sincs igaza - pontosabban a keleti típusú vallások TÖBB valóságelemet őriztek meg, mint a nyugatiak, de mindkettő alapvetően eltávolodott a lélek belső tapasztalatától.



Ha ugyanis egy asztrális tudatú személyiség, a mentális, mennyei területek határához ér, TELJESEN SZABADON DÖNTHET, hogy bemegy a fényterületekre és onnan eonokig ki se fog jönni vagy visszatér a Földre és
1. visszanyeri az eszméletét a klinikai halál állapotából visszajőve,
2. ÚJRAKEZDI UGYANAZT AZ ÉLETET AZ ÚJSZÜLÖTT KÓRTÓL,
3. EGY KORÁBBI INKARNÁCIÓJÁT AKARJA ÚJRAÉLNI MÁS TÖRTÉNELMI KORBAN,
4. JELEN KORBAN AKAR MÁS SZEMÉLYISÉGET VÁLASZTANI,
5. MÁR CSAK AZ ELJÖVENDŐ INKARNÁCIÓJÁT SZERETNÉ ÁTÉLNI,
6. EGYSZERRE TÖBB TESTBEN AKAR A MÚLTBAN-JELENBEN-JÖVŐBEN PÁRHUZAMOSAN ÉLNI,
7. MÁS BOLYGÓ MÁS EMBERISÉGÉHEZ AKAR INKARNÁLI stb, stb. A variációk lehetősége VÉGTELEN!


Ne feledjük el, hogy amikor az asztrális tudat ezt a szabad döntést meghozza, mármint hogy megy ( vissza ) vagy marad, akkor Ő hozzánk képest a mindentudás állapotában van - mert nyilvánvalóan CSAK ilyen állapotban lehet felelősségteljes döntést hozni. Mert ha anyagtudatú emberre bíznák a döntést, akkor valószínűleg mindig a paradicsomban csücsülne és állandóan tátott szájjal várná zsazsamannát vagy az egyszeri földi életét nyújtaná el a végtelenségig.


És mi a helyzet a reinkarnációs hipnózissal?


A reinkarnációs hipnózissal önmagában nincs baj, a baj csak ott van, hogy akik alkalmazzák, ők maguk sincsenek sokszor tisztában a reinkarnáció VALÓDI működésével.
Mert ideológiájuk nagy részét a keleti bölcsességből merítik, amely MA MÁR NEM AKTUÁLIS, mert az LINEÁRIS, OK-OKOZATI INKARNÁCIÓKAT feltételez!


Az anyagi tudatnak azonban mára már teljesen új, eddig ismeretlen területek nyíltak meg, amely által többek között megismerheti, hogy az inkarnáció FÜGGETLEN az ok-okozati összefüggésektől!( Pl. 20 éve még nem lehetett beszélni a multidimenzionális személyiséginkarnációról, egyszerűen azért, mert nem értették volna meg! )"

/spiritufo.ditro.hu/

Mi történik a Lélekkel a halál után? II.

Írta:Spirituális UFO-kutató

 

"Ha a halál ( újjászületés ) folyamatát az ötszörös tudat szempontjából vizsgáljuk, akkor először is a tudatnak a fizikai testben kifejeződő szintjei tárulnak fel: 1. a nyirok 2. hormonfluidum 3. idegfluidum 4. a kígyótűz 5. maga a tudat. Vagyis a tudat jellege határozza meg, hogy a különböző testek milyen kozmikus étereket asszimilálnak a csakra-rendszeren, a belsőelválasztáson és véren keresztül. Ha a tudat ( fizikai testben ) pl. túlságosan anyagi, materialista, akkor kevés magas minőségű étert, visszatükröző és fényétert fog bevonzani a testeibe. Emiatt a fizikai testben a vér hamar besűrűsödik és a vérkeringés révén felmegy az emberi agyba, ahol a tudat megerősíti a helytelen gondolkozásból származó alacsony vérrezgés-képletet – és ezzel zárul a kör!



Minden ember így gyártja SAJÁT MAGA a világnézetét, hitét, meggyőződését és előítéleteit - azzal a különbséggel, hogy a vallásos-idealista-ezotérikus több magasabb rendű étert ( visszatükröző és fényétert ) vonz a testeibe, mint a materialista ( élet- és kémiai étert ).

A fizikai test levételének a folyamata a Tudat számára ÓRIÁSI FELSZABADÍTÓ ÉLMÉNYT JELENT! Olyan érzéshez hasonlítható ez, mintha egy emberről mázsás terhet vennének le a válláról vagy mintha a feje tetejétől a talpáig begipszelt embert megszabadítanák a kötéseitől. Mert a Tudat mindig arra vágyik, hogy egyre érzékenyebb, egyre finomabb eszköz álljon rendelkezésére, hogy a Logosz Mindenségre vonatkozó tervét minél hamarabb megvalósítsa.

Ha tehát a fizikai test levételével ennek a testnek a lehúzó, tudat-tompító szerepe megszűnik, akkor az asztrális tudatban ÚJJÁSZÜLETETT ember a fizikai tudathoz képest a MINDENTUDÁS állapotába kerül!

Teljesen szabadon bele tud nézi ( ha akar ) pl. nemcsak előző, de ELJÖVENDŐ életeibe is; teljesen megtudja érteni MINDEN emberi sors alakulásának BELSŐ összefüggéseit; teljesen meg tudja érteni MINDEN szó, tett, érzelem és gondolat keletkezésének a BELSŐ OKÁT és azoknak a következményeit; teljesen meg tudja érteni a Logosz világokra és emberiségekre vonatkozó tervét, minden naprendszerre, minden galaxisra, minden világegyetemre.

Azt a tudást azonban, amit az asztrális szinten nyerni lehet, igazán MEGTAPASZTALNI, vagyis ÁTÉLNI, a mentális mennyei területeken lehet, ahol ÖNMAGADAT LÁTOD MINDENÜTT ÉS MINDEN ÉLETFORMÁBAN!"

/spiritufo.ditro.hu/

Mi történik a Lélekkel a halál után? I.

Írta:Spirituális UFO-kutató

 

- Semmi különös! Ő ugyanis SOHASEM HAL MEG - MERT NEM IS SZÜLETIK - Ő: VAN!

A kérdésed ugyan a Lelket érintette, de tudom, hogy inkább valamilyen LELKI-testre vagy tudatra gondoltál - ami nem ugyanaz, mint a személyiség HARMADIK SZINTJE, A LÉLEK!

Ezért, úgy gondolom, először tisztázni kellene az alapvető fogalmakat, mert a test, a lélek, a szellem, a halál, a születés stb. fogalmak körül nagy a zűrzavar. Ami nem is csoda, hiszen 13.000 év óta a tömeg elől el van zárva az alapvető lelki tudás. A negatív erők tudománya és vallása meg csak rögeszmékkel tudta megtölteni az emberek tudatát.


Tehát: 1. négyszeres testről 2. ötszörös tudatról 3. FORMÁHOZ NEM KÖTÖTT FÉNYTESTRŐL VAGY LÉLEKRŐL kell beszélni a TELJES ember esetében, AKI ÖNMAGÁBÓL KILÉPVE, A DUÁLIS VILÁGEGYETEMBEN (IS) MEGNYILVÁNUL.

A négyszeres test, vagyis a fizikai, az éter-, az asztrál- és mentáltest képesíti az embert arra, hogy 1. kifejezze magát az fizikai ( durvaanyagi ) világegyetemben - itt a hatókörzete rendszerint nagyon kicsi, legfeljebb egy bolygónyi; 2. kifejezze magát az éter-világegyetemben - itt a hatókörzete egy naprendszernyi, de a csillagok közötti éter-hálózatot kihasználva szabadenergia-űrhajókkal, UFO-kkal, utazhat más naprendszerekbe is; 3. kifejezze magát az asztrális világegyetemben – itt a testének a hatókörzete egy galaxisnyi, melynek számtalan életformáit érzelem-hang-szin-forma- szimfóniaként éli át; 4. kifejezze magát a mentális ( gondolati ) világegyetemben , AMELY MAGA A FÉNY – itt a testének a hatókörzete VILÁGEGYETEMNYI, vagyis számtalan galaxis számtalan naprendszerében EGYSZERRE TUD JELEN LENNI – TESTILEG!

Ha csak a mostani földi ( anyagtestben élő ) emberiséget nézzük, akkor az találjuk, hogy négy testéből csak egy van teljesen kifejlődve: a fizikai test. Az éterteste és az asztrálteste sokkal ziláltabb állapotban van, éppen amiatt, hogy a mentáltest még nem hatja át teljesen a három alacsonyabb rezgésű testet. A mentáltest a mai embernél csak egy fénylő glória a fej körül, a fizikai test többi részét még nem hatja át – ellentétben a tojásdad alakú éter- és asztráltesttel, vagyis az akarat és az érzelemközponttal. Emiatt a kezdetleges mentáltest miatt van, hogy a mai emberiség CSAK A FIZIKAI VILÁGBAN TUDATOS, hogy észre sem veszi, hogy minden negatív ösztön-érzelem-gondolati megnyilvánulásával nemcsak a saját finomanyagi testeit piszkítja be ( ebből alakulnak ki a fizikai betegségek ) , hanem a szűkebb-tágabb környezetét is.

Ha pedig a halál folyamatát a négy testtel összefüggésben vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az anyagtudatos emberiség mennyire infantilis módon értelmezi az anyagtest levételének folyamatát. Tragédiát, drámát csinál belőle, pedig valójában örülnie kellene!

Mert amikor az ember tudatfelettije ( Lelke ) úgy dönt – csak ő, és senki más – , hogy eljött a SAJÁT fizikai teste levételének ideje, mert ez a megkopott test nem tudja tovább szolgálni a személyiséget, akkor az ember asztrálteste a X. agyidegen, a nervus vaguson keresztül kilép a fizikai-éteri testből és elszakítja az úgynevezett „ezüstzsinórt". Ez az a kötelék, amely eddig összekötötte az asztráltestet az éter-anyagi testtel. A különválás után az asztráltestben lévő személyiség teljes öntudatra ébred az asztrális Földön, amely jóval nagyobb, mint a fizikai Föld ( kb. a Hold-pályáig ér ) Itt van egy köztes terület, amikor a „halott” teljes öntudatban számvetést készít előző életéről, ez az úgynevezett „tableau”-élmény. Ekkor legtöbbször visszafelé pergetve, mint egy multidimenzionális mozifilmként éli át az ember életének korábbi eseményeit, egészen a születésig. Az „életfilm” kiértékelésében – minden ítélkezéstől mentesen - legtöbbször segítenek neki különböző fénylények, akiket az „elhunyt” a saját vallásos hite szerint Jézusnak, Buddhának, Mohamednek stb-nek fog felismerni.

A kiértékelés alatt és után az asztrális személyiség, melynek multidimenzionális tudatát össze sem lehet hasonlítani a korábbi fizikai tudatával, megdöbbenve veszi észre új felismerő képességével, hogy fizikai életének 99%-a SEMMI VALÓS ÉRTÉKKEL SEM BÍR. Különösen azok nem, amikről korábban azt gondolta, hogy értékkel bírnak Például a személyes sikerek, anyagi nyereségek, erkölcsi elismerések stb. Értékkel ugyanis legtöbbször olyan események bírnak, vagyis azokból származik LÉLEKNYERESÉG, amelyet a fizikai tudat ( felnőttként ) ösztönösen figyelmen kívül hagy vagy azonnal elfelejt, például : óvodásként őszinte szeretettel átölelni egy játékmackót, vagy : egy virágzó fa láttán mérhetetlen örömöt és boldogságot érezni, vagy : az utcán járva a szeretet és az együttérzés gondolatképét küldeni egy botra támaszkodó öregembernek, vagy : pusztán szeretet-kisugárzásunkkal akaratlanul is egy másik emberben pozitív változásokat indítani el - és még számtalan más eset, ahol a fizikai ego többé-kevésbé ki volt kapcsolva. Minden más esetben, ahol a fizikai ego JÁTSZA, hogy ő jó, szép és okos, vallásos és erkölcsös, nem jelent valós értéket, mert a fizikai ego MINDIG érdekből cselekszik, amelynek mély tudatalatti alapja a FIZIKAI TEST ELVESZTÉSÉNEK A FÉLELME.

Az asztrális tudatból figyelni tehát a saját fizikai tudata gyerekes trükkjeit, különösen tanulságos élmény. De az is megdöbbentő tapasztalat sok ember számára ebben az asztrális állapotban, hogy NINCS EGYETLEN EGY OLYAN SZÓ, TETT, ÉRZÉS VAGY GONDOLAT, AMELY NE AZONNAL REZEGNE SZÉT AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEMBEN, MÉGPEDIG ALAPVETŐ VÁLTOZÁSOKAT INDÍTVA EL BENNE!

Mikor aztán az asztráltudatú ember fizikai élete feldolgozásával elég önismerethez jutott, tovább lép a mentális fényparadicsomi területekre, és egybeolvad a fény-duáljával, a Lelkével, a Felsőbbrendű Énjével!

/spiritufo.ditro.hu/