.

Feedek
Megosztás
HTML

Telekinézis és az istenek hatalma

Írta: Michio Kaku - A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus

A Csillagok háborúja (Star Wars) című filmben az Erő nem más, mint az egész galaxist átható, titokzatos mező, amelyik felszabadítja a Jedi lovagok szellemi erejét, lehetővé téve, hogy gondolataikkal irányítsák a tárgyakat.

Az Erőt használva nemcsak a fénykardokat, a sugárfegyvereket, sőt egész csillaghajókat tudnak lebegtetni, hanem mások cselekedeteit is irányítják. Nekünk azonban nem kell egy nagyon távoli galaxisba elutaznunk, hogy szert tegyünk erre a képességre. Ha 2100-ban belépünk egy szobába, akkor gondolataink erejével irányítani fogunk tudni egy számítógépet, amelyik viszont irányítja a körülöttünk elhelyezkedő tárgyakat.

A nehéz bútorok mozgatása, asztalunk átrendezése, a különféle javítások elvégzése és sok más hasonló művelet mind lehetővé válik úgy, hogy csak gondolunk rá. Ez különösen hasznos lehet azoknak a munkásoknak, tűzoltóknak, űrhajósoknak és katonáknak, akik olyan gépeket irányítanak, amelyek kezeléséhez két kéz nem elég. Mindez megváltoztathatja a világgal való egész kölcsönhatásunkat.

A tárgyak mozgatása például a szupravezetésnek nevezett jelenség kihasználásával lehetséges. A század végére a fizikusok már szoba-hőmérsékleten működő  szupravezetőket fognak tudni készíteni, ami lehetővé teszi, hogy kevés energia felhasználásával nagyon erős mágneses tereket hozzunk létre. Ahogy a XX. század az elektromosság korának nevezhető, a jövőben a szoba-hőmérsékletű szupravezető mágneseknek köszönhetően beléphetünk a mágnesség korába.

Jelenleg nagyon sokba kerül az erős mágneses terek keltése, a jövőben azonban ezt szinte ingyen megtehetjük. Ezáltal csökkenthető a vonatok és a teherautók surlódása, ami forradalmasítja a szállítást, ugyanakkor a villamos energia szállítása veszteség nélkülivé válik. Ugyanez a jelenség teszi majd lehetővé a tárgyak mozgatását gondolati erővel. Ha a különböző tárgyakba parányi szupermágneseket építünk be, akkor a tárgyakat szinte tetszésünk szerint mozgathatjuk.

Feltételezzük, hogy a közeljövőben mindenbe parányi chipek lesznek beépítve, ami intelligensé teszi a tárgyakat. A távolabbi jövőre nézve viszont azt tételezhetjük fel, hogy mindennek lesz a belsejében egy parányi szupravezető, amely akkora mágneses energialökéseket kelthet, ami elegendő a tárgynak a szobában történő mozgatásához.

Tegyük fel például, hogy az asztalunkba be van építve a szupravezető. Közönséges körülmények közt a szupravezetőben nem folyik áram. Amikor azonban megindítjuk a gyenge áram folyását, az olyan erős mágneses teret kelt, amely elegendő ahhoz, hogy az asztalt a szoba másik végébe tolja. Az asztalba ágyazott szupermágnest gondolati úton is működésbe hozhatjuk, így mozgatva meg az asztalt.

A kívülállók (X-Men) című filmben például az ördögien gonosz mutánsokat Magneto vezeti, aki mágneses tulajdonságaik manipulálásával hatalmas tárgyakat képes megmozgatni. Az egyik jelenetben gondolatai erejével a Golden Gate hidat mozdítja meg.

Ereje azonban nem határtalan. A műanyagból vagy papírból készült dolgok mozgatása például  nehézséget okoz számára, mert ezeknek nincsenek mágneses tulajdonságaik. (Az X-Men sorozat első filmjének végén Magnetót teljes egészében műanyagból készített börtönbe zárják.)

A jövőben szobahőmérsékletű szupravezetőket lehet majd elrejteni a hétköznapi tárgyak belsejében, akkor is, ha maguk a tárgyak nem mágnesezhetők. Ha a tárgyon belül áramot indítunk, akkor mágnesessé válik, így a gondolataink erejével irányított, külső mágneses térrel mozgatható lesz.

Addigra már arra is képesek leszünk, hogy gondolati úton irányítsuk a robotokat és az avatárokat. Ez azt jelenti, hogy - amint az a Hasonmás (Surrogates) és az Avatar című filmekben láttuk - a bennünket helyettesítő eszközöknek nemcsak a mozgását fogjuk irányítani, hanem fájdalmat és nyomást is érzünk. Ez hasznosnak bizonyulhat, ha szuper-emberi testre van szükségünk, mert valamilyen javítást kell elvégeznünk a világűrben vagy embereket kell kimenekítenünk vészhelyzetből. Talán megérjük, hogy az űrhajósok itt maradnak a Földön, teljes biztonságban, és innen irányítják a Holdra utazó szuperemberi testeket.

Rá kell azonban mutatni arra is, hogy ennek a telekinetikus erőnek a használata nem kockázatmentes. A Tiltott bolygó (Forbidden Planet) című filmben egy évmilliókkal előttünk járó, ősi civilizáció megvalósítja leghőbb vágyát, és képessé válik arra, hogy mindent gondolatai erejével irányítson. Technológiájukra triviális példa az a szerkezet, amelyikkel a gondolatok 3D képekké alakíthatók. Az eszközt a fejünkre tesszük, elképzelünk valamit, és a gép máris elkészíti a kigondolt dolog térbeli képét.

Bár ez az eszköz az 1950-es évek mozinézői számára megvalósíthatatlanul fejlettnek tűnt, ma már azt mondhatjuk, hogy néhány évtizeden belül elérhető lesz. A filmben látható egy másik készülék is, amely a szellemi energiát nehéz tárgyak felemelésére hasznosította. Ám tudjuk, hogy erre a technológiára nem kell évmilliókat várnunk - az már ma is jelen van, egy játék formájában.

A NeuroSky dobott már piacra olyan fejpántot, amelybe az EEG érzékelőihez hasonló elektródákat építettek. Ha bizonyos módon koncentrálunk, akkor aktiválni tudjuk a fejpántba épített EEG-t, ezen keresztül pedig irányítani tudjuk a játékot. Például pusztán gondolataink erejével fel tudunk emelni egy hengerbe tett pingponglabdát.

A jövőben számos olyan játék válik elérhetővé, amelyek gondolataink erejével játszhatók. Egész csapatokat lehet majd felszerelni a megfelelő elektródákkal, így a csapat tagjai gondolataikkal mozgathatnak egy labdát. Az a csapat nyer, amelyik ügyesebben mozgatja a labdát gondolati erővel.

A Tiltott bolygó cselekményének tetőpontja talán visszadöbbent. A Földön kívüli civilizáció a mérhetetlenül fejlett technológiája ellenére megsemmisül, mert tagjai nem vettek észre egy hibát a tervükben. Nagy erejű gépeik nemcsak a tudatos gondolataikat csapolták meg, hanem tudatalatti vágyaikat is. Hirtelen életre kelnek az ősi, vad evolúciós múltjukban gyökeredző, hosszú időn keresztül elfojtott, barbár gondolataik, a gép pedig minden tudatalatti rémálmukat pontosan megvalósítja. Legnagyobb eredményük elérésének előestéjén éppen az a technológia semmisíti meg ezt a nagyszerű civilizációt, amelyik reményeik szerint megszabadította volna őket az eszközök használatától. Számunkra azonban ez csak a távoli jövőben jelent veszélyt.

Forrás: Michio Kaku - Physics of the Future

A telepátia, telekinézis és gondolatolvasás felé elektromos tetoválással

Az új fejlesztésű elektromos tetoválások segítségével az emberek hamarosan képesek lehetnek irányítani a pilóta nélküli repülőket vagy a telepátiához hasonló módon beszélni mobiltelefonon, anélkül, hogy egy hangot is kiadnának.

Todd Coleman, a San Diego-i California Egyetem kutatómérnöke olyan kevésbé tolakodó eszközök kifejlesztésén dolgozik, amelyekkel az ember idővel képes lesz a gépeket gondolataival irányítani. A gépek gondolattal történő vezérlése már nem a tudományos fantasztikum birodalmába tartozik. Az elmúlt években számos olyan agyi implantátumot fejlesztettek ki, amiknek segítségével az ember képes erre. Az elsődleges kutatási terület jelenleg a mozgáskorlátozottak segítése, akik így gondolataikkal tudnák irányítani művégtagjaikat.

Az agyi implantátumok elhelyezése azonban komoly orvosi procedúra, így felhasználásuk egyelőre tényleg csak orvosi céllal történne. Coleman és csapata éppen ezért olyan vezetéknélküli flexibilis technológiát próbál kifejleszteni, amit egy tetováláshoz hasonló módszerrel lehet elhelyezni a homlokon és mégis képes a gondolatolvasásra.

A homlokon elhelyezve

 

„Olyan eszközt akarunk kifejleszteni, amit egy szórakozóhelyen is lehet használni,” mondja Coleman. Az eszköz csupán 100 mikron vastagságú, ami megegyezik az átlagos emberi haj átmérőjével. A tetováláson elhelyezett áramkörök gumi állagú poliészterből készülnek, így rendkívüli mértékben képesek nyúlni, hajlani vagy gyűrődni, anélkül, hogy megsérülnének. A bőrön elhelyezve alig látható, így viselése szinte észrevétlen.

Az eszköz képes észlelni az agyhullámokhoz köthető elektromos jeleket, azonkívül napelemekkel és antennákkal is felszerelhető, a vezeték nélküli kommunikáció létrehozásához. További tartozékok lehetnek a hőérzékelő a bőr hőmérsékletének mérésére, vagy a fényérzékelő a vér oxigéntartalmának mérésére.

Coleman és kollégái rájöttek, hogy a tetoválás segítségével képesek érzékelni az agy által kibocsátott, az ember érzelmi állapotát tükröző hullámokat. Ennek egyik felhasználási területe lehet például a koraszülött csecsemők megfigyelése, hogy időben észlelhessék az esetleges rohamok érkezését.

Az MC10 cégmegalapításával eszköz kereskedelmi marketingje már elkezdődött, a digitális egészségügy, orvosi szolgáltatások, ipari és katonai területeken.

Az elektromos telekinézis, digitális telepátia és gondolatolvasás felé

Mivel az eszköz képes észlelni bizonyos agyhullámokat, ezen a területen semmivel sem marad alul a hagyományos elektródákkal szemben, viszont nincs szükség vezetékekre és egyéb tolakodó eszközökre a testen.

A fejlesztés eredményeként lehetővé válhat egy olyan számítógépes program kifejlesztése, ami a tetováláson keresztül érkező digitális jeleket értelmezni tudja és képes lehet megmondani, hogy a viselője mire gondol.

Coleman csapata korábbi kísérletekben elérte már, hogy elektródákkal ellátott önkéntesek repülőket irányítsanak Illinois-i kukoricaföldek felett. Az elektromos tetoválások erre még nem alkalmasak, de „aktívan dolgozunk azon, hogy ez is sikerüljön,” mondja Coleman.

Az eszközt a test más részein, például a nyakon is el lehet helyezni. Amikor az ember gondolatban mond valamit, a torok izmai működésbe lépnek, akkor is, ha nem mondja ki a szavakat. A jelenséget szubvokalizációnak hívják. A nyakon elhelyezett elektromos tetoválások így szubvokális mikrofonként működhetnek, lehetővé téve a néma, vezeték nélküli kommunikációt.

„Demonstráltuk, hogy érzékelőink képesek venni a torok izomzata által kibocsátott elektromos jeleket, így az emberek képesek lesznek gondolatban kommunikálni,” mondja Coleman. A torkon elhelyezett elektromos tetoválások segíthetnek az okostelefonoknak a beszédfelismerésben, tette hozzá.

Coleman megjegyezte, hogy az agyimplantátumok egyelőre jobban tudják olvasni az agyhullámokat, azonban több kutató, például Miguel Nicolelis, a Duke Egyetem ideggyógyász professzora is megjegyezte, hogy nagy szükség van kevésbé tolakodó technológiákra. „Az emberek szeretnének csupán gondolataik segítségével navigálni saját környezetükben, vagy gondolattal irányított játékokat játszani,” mondta Nicolelis, aki nem vett részt a kutatásban.

Forrás: io9.com, idokjelei.hu

Az asztrálutazás: vajon mi az, ami utazik?

Az asztrálutazás és annak egy válfaja, amellyel különlegessége folytán érdemes  foglalkoznunk, újabb kihívások elé állítja a világ működéséről alkotott elképzeléseinket, de egyszersmint újabb támpontokat ad arra nézve, hogyan is működhetnek a dolgok a negyedik dimenzióban.

Nos, az asztrálutazást végrehajtó emberek lényegében olyanok, mintha „szellemek” lennének. Ha a szellemek fizikai testük nélkül teljes mértékben megőrzik „szellemi frissességüket” és gondolkozóképességüket, sőt még gyarapítják is tudásukat és képességeiket, akkor talán a testükből kiszálló emberek is ugyanazt élik meg és észlelésük is ugyanúgy működik, mint a „szellemeké”. Van persze különbség, mert az asztrálutazó asztrális teste egy láthatatlan energiaszállal hozzá van kapcsolva fizikai testéhez.

Ettől eltekintve az asztrálutazó hasonló helyzetbe kerül, mint a „szellemek”, azaz éteritestével tudatával együtt a negyedik dimenzióba kerülhet. Az asztrálutazást meg lehet tanulni, egyeseknek ez elég gyorsan sikerül, mások évekig is hiába kísérleteznek. Én is sikertelenül próbálgattam, az is igaz, hogy nem túl nagy kitartással. Sok ember kísérletezget az asztrálutazással és tapasztalataikat megbeszélik és kicserélik a világhálón.

Az asztrálutazók a fizikai sík és a negyedik dimenzió határán is képesek utazgatni. A bátrabbak villanásnyi idő alatt át tudnak rándulni más bolygókra, sőt más galaxisokba és emlékeznek is rá, mit láttak ott. Az asztrálutazás problémája, hogy az asztrálutazók nem mindig képesek kontrollálni a helyzetet, nem ismerik a negyedik dimenzió üzemmódját. Nem tudják,hogy irányítsák magukat a kiszemelt célpontba, nem tudják, hová kerülnek szemvillanásnyi idő alatt és legtöbbször fogalmuk sincs, mi várhatja őket az ismeretlen terepen és adott esetben nem tudják, miként védjék meg magukat egy esetleges támadással szemben. Ugyanolyan helyzetbe kerülnek, mint a fizikai test halála után a negyedik dimenzióba jutott„szellemmé” változott ember. Gyorsan rájönnek azonban, hogy fizikai testükből kilépve, mozgásukat és környezetüket is gondolataikkal irányíthatják. Elég arra gondolniuk, hogy vissza akarnak jutni a testükbe és már ott is vannak. Az a bizonyos ezüst zsinór, amely összeköti szellemtestüket a fizikai testükkel, tulajdonképpen testük részét képezi és az bármilyen hosszúra megnyújtható.

Az asztrálutazás kapcsán az után kutattam, hogy pontosan mi is az, ami ilyenkor kilép a testből. Ezt a valamit az asztráutazó áttetszőnek látja, de ugyanolyan formája van, mint a fizikai testnek. Rendesen lát, hall, de őt a fizikai testben élő emberek nem látják és nem hallják. Előfordul, hogy a más dimenzióbeliek sem látják vagy nem kelt feltűnést. Az asztrálutazónak is van tehát valamiféle éteriteste, akár a szellemeknek, és ugyanolyan szédületes sebességgel képes helyet változtatni, mint a gondolat, bár ebben a sebességtartományban ezt nem lehet biztosan állítani. Ami biztos, hogy a fénysebesség sokszorosárólvan szó. Ebből viszont további következtetések vonhatók le, amelyek,mint látni fogjuk, egyáltalán nem megalapozatlanok. Ezek pedig a következők: Ha a „szellemek” képesek az un. perisprit segítségével fizikai testté sűrűsödni, akkor lehetséges, hogy a negyedik dimenziós entitások valamennyien képesek erre, feltéve, ha hozzájutnának az ehhez szükséges energiához. Vajon az az ember, aki képes szellemtestét fizikai testétől leválasztani és szellemtestét más helyre apportálni, nem lenne-e képes azt egy jó nagy adag energia felvétellel valamely célpontban szemvillanásnyi idő alatt besűríteni és mondjuk egy második fizikai testben egy másik helyen megjelenni? A feltételezés jogos, mert ez lehetséges. Nagyon kevés ember, például indiai jógik valóban képesek erre. A jelenséget bilokációnak nevezik. A fizikai test egy biztonságos helyen nyugszik, a„szellemtest” kiszáll, valahol lehorgonyoz, majd materializálódik. Ez a művelet lehet a feltámadás technikája is. A test halála után fennmaradó „szellemtest” egy időre összesűríthető és láthatóvá tehető. Ez viszont arra enged következtetni, hogy abban a testben, amelyet szellemtestnek neveztem, minden megvan, ami a fizikai testben, csak valamilyen más anyagformában. A bilokálódott test visszatérése a fizikai testbe a folyamat megfordításával zajlik le: most már nem kiszáll a szellemtest a fizikai testből, hanem visszaalakul éteri állagúvá és villanásnyi idő alatt ott terem a helyén, a fizikai testben. A másolat nem lehet az eredetivel teljes mértékben azonos, csak bizonyos külső jegyek alapján tűnik másolatnak. A bilokált test ugyanis kevésbé sűrű, mint a fizikai,frekvenciája talán a harmadik és a negyedik dimenzió közé esik.

De mindeközben mi van a tudattal? Melyik testben van? A kérdés jogos,mivel ahogyan a gondolatnak is van szubsztanciája, ugyanúgy az egyén tudatának is kell hogy legyen. Talán a tudata két részre oszlik: egyik része az agyhoz kötődik, másik része a szellem testhez, amely ilyenkor„kiszáll”? És vajon az asztrálutazó „anatómiai” tekintetben azonos egy„szellemmel”? Feltételeztük, hogy lényegében azonos, azzal a különbséggel, hogy az asztrálutazó nem tudja magát teljesen függetleníteni harmadik dimenziós elméjétől. Megjegyzem azonban, hogya Földtől elszakadni nem képes „szellem” sem képes erre. A Földhöz kötöttség valójában azt jelenti, hogy a „szellem” szintén a harmadik és negyedik dimenzió határmezsgyéjén lebeg. Ez magyarázza azt, hogy tudatuk is földhöz kötött, azaz a földi élet befolyása alól nem tudják kivonni elméjüket. Ami pedig a tudat hollétét illeti, a következőkből kiderül, elképzelhető, hogy a tudat az asztrálutazáskor valóban képes lehet megosztani magát.A negyedik dimenzióban a gondolat valóságteremtő ereje sokkal közvetlenebbül érvényesül, (az asztrálutazó azonnal meglátja azt, amire gondol), ezért ha az asztrálutazó célja, hogy e világokat objektív módon felderítse, akkor a szubjektív gondolatokat ki kell küszöbölnie, mert azok megváltoztatják az általa megismerni kívánt valóságot. Mivel a pszichikai kémek az asztrálutazást használják felderítési feladataik teljesítéséhez, így ez a pszichikai kémkedésnél igen fontos szempont.

A pszí kémek speciális kiképzést kapnak és az asztrálutazásukat szigorú protokoll szerint hajtják végre, hogy az elme ne zavarjon be a negyedik dimenziós észlelés objektivitásába. Az asztrálutazásnak ezt a tudományos precizitással kialakított technikáját scientific remote viewing-nak, azaz tudományos távolba látásnak nevezik. Még évekkel ezelőtt olvastam egy amerikai pszíkém élettörténetét, Morehouse: Psychic Warrior (A pszí katona) c.könyvét. A könyv fő célja nem is az volt, hogy leírja, miként folyik a pszichikus kémkedés, hanem hogy leleplezze, miként használják ki e különös képességű embereket enyhén szólva kétes célokra, hogyan teszik őket tönkre testileg-lelkileg, amikor pedig e kivételes képességeket az emberiség hasznára is fel lehetne használni. A szerző katonai karrierje nagyon ígéretesnek látszott egészen addig, míg egy eltévedt golyó fejbe nem csapta. A sisak megvédte a koponyáját, de a rázkódástól mégis megsérülhetett valami a fejében és attól kezdve látóvá lett. Olyan lényeket látott és hallott, amelyekben nem hitt vagy amelyekről tudta, hogy nem lehetnek valósak vagy nem kerülhettek arra a helyre, ahol látta őket, ezért azt hitte, valami baj van az agyával, máskülönben hogyan láthatna olyan dolgokat, amelyekről úgy vélte, hogy nem léteznek? Végül egy katonai pszichiáter, akihez segítségért fordult, elküldte őt a DIA (DefenseIntelligence Agency) nevű katonai pszichikai kémkedéssel foglalkozó csoporthoz. Ott aztán elméletből és gyakorlatból egyaránt kiképezték,hogy megértse és használja ezt a képességet. Dióhéjban a remote viewing(távolba látás) módszere a következő: a tisztánlátó személy megváltozott tudatállapotba hozza magát , ő lesz azasztrálutazó. A felderítést végző személy mellett van egy segítő, aki „navigálja” az asztrálutazót. Az utazó kap egy kódszámot, amelyhez valamilyen számára ismeretlen helyszín tartozik, ami lehet időhöz kötöttesemény is. A kódszám bármi lehet, bárki bármilyen helyszínt bármilyen kódszámmal elláthat, a módszer akkor is működik. A helyszín bárhol lehet, akár más bolygón is. Az asztrálutazó megkapja a mások által kitalált kódot, a navigáló személy vagy ismeri a kódhoz tartozó helyszínt vagy nem, mivel képzési, gyakorlási célból végzett utazás esetén dupla vakon is végre lehet hajtani a feladatot. És láss csodát, az utazó azonnal ott találja magát azon a számára ismeretlen helyszínen, amelyet a kódszám jelöl.Először vázlatrajzot készít arról, amit lát, abból kiderül, hogy milyen jellegű a helyszín. Szemben a tudatát kivetítő un. tisztánlátóval, aki elmosódottan, illékonyan látja, érzi a helyszínt, a profi asztrálutazó azt teljesen valóságosnak, fizikainak látja, hallja, érzékeli, legalábbis azok,akiknek ehhez adottságuk is van és megkapták a szükséges képzést is.

A tudatos tudatukat, érzelmeiket teljesen ki kell kapcsolniuk, mert az kételkedik, analizál, szubjektív ítéleteket alkot. A navigáló diktálja, mit nézzen meg alaposabban, hová közeledjen, merre menjen, az utazó a protokol előírása szerint mondja, hogy mit lát és azt le is rajzolja. Amikor ismert a helyszín, akkor a teljesítmény megítélhető a gyakorlat végén,amikor összevetik a leírt és lerajzolt adatokat a kódszámhoz tartozó mappába rejtett adatokkal, képekkel. Az asztrálutazó a kód alapján mindig hibátlanul megtalálja a célpontot, de persze megnevezni nem tudja, de azt látja és érzi, amit az adott helyen vagy egy adott esemény helyszínén látnia és éreznie kell, ha valóban ott jár. A kilencvenes évek közepén ezt a szervezetet (DIA) felszámolták és ezek az emberek megrendelésre kezdtek dolgozni (ipari kémkedés) valamint tudásukat tanfolyamok tartásával kamatoztatják. Az internetes fórumokon bemutatják, hogy ugyanilyen módszerrel még kezdő rv-sek milyen rajzokat és leírásokat készítettek olyan helyszínekről, amelyeket szintén kód formájában kaptak meg. Idő és távolság nem játszik szerepet abban, mennyire sikeres a művelet. Ez az egyéni tehetségtől függ.

Jártak a Holdon, jártak a Marson, jártak a múltban és a jövőben. Találkoztak földön kívüliekkel, „jártak” távoli bolygókon. A korábbi kérdésekhez hozzáadódik egy újabb fogas kérdés: honnan tudja azasztrálutazó tudatalattija, hogy mit rejt a kód? Ráadásul azonnal ott is terem. Nyilván úgy, hogy amikor a kódoló megadta a kódot, az ő tudatában a helyszín és a kód összekapcsolódott, a helyszín energiamintája imprintálódott a kódba azáltal, hogy a kódoló a kettőt a tudatában összekapcsolta.

Az rv-t végző személyek - mivel alfa, de inkább téta üzemmódban működik az agyuk, ami a tudatalatti működését jelenti, - így közvetlenül képesek olvasni az energialenyomatot, melyet a kód hordoz. A tudatalatti nem csak a kód leolvasására képes hanem engedelmesen gazdája akarat szerint elküldi a mentális testet (a„szellemtest” tudatát hordozó testrészt) a megadott helyszínre körülnézni.Hogyan lehetséges ez?

Csak úgy, ha a kód a kódoló személy által végrehajtott egyszeri gondolati összekapcsolás révén hordozza az általa reprezentált anyagi tárgy vagy helyszín vagy esemény energiamintázatát,amelyet a tudat alatti közvetlenül „olvasni” képes.

Forrás:Clare Voyant - Ahol megállt a tudomány

Létrehozhatja-e az agy a gondolatokat?

Írta: Balogh Béla - Utómunkálatok: Galactus

Bármilyen nehéz dolog is gondolkodásmódunkon változtatni, a tudományos kutatásnak ez az ára.Nem tűnik veszélyesnek, és talán könnyen elfogadható gondolat, hogy esetleg létezhetnek magasabb kozmikus energiák, amiket még nem sikerült mérnünk.

Az a feltételezés azonban, hogy magasabb energiaszinteken létezhet élet, sőt mi több, saját életünk sem csupán a földi létre korlátozott, már merőben más természetű.Annyi bizonyos, hogy csodálatos fantáziával rendelkezünk. Ha el tudjuk képzelni a magasabb szférákat, akkor ezek létezhetnek. Ez persze szigorú feltételhez kötött dolog. Ahhoz, hogy egy magasabb szférát el tudjunk képzelni, léteznie kell bennünk valaminek, ami ennek a magasabb szférának megfelel, azaz rendelkeznünk kell olyan magasabb energiaszintű testtel, ami egy magasabb energiaszinten létező szférához tartozik. Egy kétdimenziós lény nem képes fogalmat alkotni egy háromdimenziós világról, mert az a bizonyos harmadik koordináta az ő „agyában" nem létezik.

Balogh BélaBalogh Béla

Ugyanígy mi sem tudnánk elképzelni magasabb kozmikus szférákat, ha létünk a földi világ hullámtartományára lenne korlátozva.Az emberi agy rendkívül bonyolult, de végső soron viszonylag alacsony energiaszintű, egyszerű, „földi" anyagokból áll. Amennyiben létünket és lehetőségeinket agyunk viszonylag alacsony frekvenciái, azaz az agyunkat alkotó anyag határozná meg, akkor egyáltalán nem nyílna lehetőségünk arra, hogy bármit is felfogjunk, vagy feltételezzünk ezen a frekvenciasávon kívül. Az anyag leírható állóhullámok halmazaként, és érzékelésünk számára ezek frekvenciája a látható fény és a gammasugárzás felső határa között van. Ha bennünk nem léteznének ennél magasabb energiaszintek és frekvenciák, akkor az olyan energiákat, mint a kozmikus sugárzás, sem mérni, sem vizsgálni nem tudnánk, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy puszta létükről sem volnánk képesek fogalmat alkotni.Ez persze rendkívül izgalmas és érdekfeszítő kérdéshez vezet: vajon valóban megfelel a valóságnak az az elképzelés, miszerint gondolatainkat az anyagból álló agy hozza létre?

E=mc2. Einstein képletének értelmében az anyag is energia. Ezért is tudunk anyagot energiává alakítani, és fordítva. Az egész Világegyetem, a bolygókat, csillagokat, galaxisokat, pulzárokat, quazárokat és misztikus fekete lyukakat beleértve, nem más, mint energia. Semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a gondolat esetleg valami más lenne.Csakhogy amennyiben a gondolat is energia, léteznie kellene valamilyen hozzárendelhető frekvenciának. Más szóval: amit az anyagi világ bocsát ki, annak anyagi műszerekkel mérhetőnek kellene lennie.A gondolattal viszont nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a kozmikus sugárzással. Csak közvetett hatásai alapján tudjuk mérni, közvetlen módon nem. Amennyiben gondolatainkat „agyunk termékének" tekintjük, a gondolatoknak megfelelő elektromágneses hullámokat műszereink segítségével meg kellene találnunk valahol a rádióhullámok és a gammasugárzás felső határa közötti intervallumban.Az agyműködés mérésénél az EEG (Elektro-Encefalo-Gram) adja az eddig elért legjobb eredményt. A műszert elektródák segítségével a fejbőrhöz kapcsolják, és ezek az elektródák regisztrálják az agy elektromágneses hullámainak változását. Az eredményt aztán egy kiíró szerkezet grafikus formában jeleníti meg.Ki lehet-e olvasni ebből a grafikonból, hogy ki mire gondol?Szó sincs róla. A gép jelzi, hogy van valami aktivitás, de hogy a vizsgált személy egérre, vagy elefántra gondol-e, azt csak ő tudja.Az utóbbi években orvosokkal együttműködő fizikusok kifejlesztettek egy „hazugságvizsgáló" gépet, aminek segítségével nagy valószínűséggel megállapítható, hogy valaki igazat mond, vagy hazudik. A műszer azonban félrevezethető, ezért sok bíróság nem is fogadja el bizonyíték gyanánt.

Arról pedig, hogy a műszer kimutatná, ki mire gondol, még csak szó sincs.Gyakran találkoztam azzal a nézettel is, hogy a gondolatok rendkívül kis energiájú elektromágneses hullámok, és még nem sikerült kifejlesztenünk olyan érzékeny műszert, ami ezek regisztrálására képes. Ez engem is kíváncsivá tett, vajon valóban így van-e?„Már az 1800-as évek vége felé is feltételezték, hogy a gondolatok az agy által kibocsátott információhordozó elektromágneses hullámok. A 30-as években szovjet kutatók, Leonid Vassíliev fiziológus vezetésével, gondosan ellenőrizték ezt a hipotézist. (Természetesen az 1930-as évekről van szó. A szerző megj.) Három kísérleti alannyal dolgoztak, akiket távolról, telepatikus szuggesztió révén hipnotikus álomba tudtak hozni, és ugyancsak telepatikus parancs segítségével a hipnózist fel is tudták oldani. Miután ez az úgy nevezett „hypnogén" módszer sorozatosan sikeresnek bizonyult, az adót is, a vevőt is ólomkamrába zárták, ami egy Faraday-kalitkához hasonlóan arra volt hivatott, hogy a feltételezett elektromágneses hullámok útjába akadályt állítson. Nagy meglepetésükre a kísérletek továbbra is sikeresnek bizonyultak. Ezeket az eredményeket először 1959-ben, a politikai enyhülés idején hozták nyilvánosságra. Az érdeklődés hallatlanul nagy volt, annál is inkább, mert a kutatók olyan sikeres kísérletekről is beszámoltak, ahol az adó és a vevő között 1700 km-es távolság volt (Sebastopol és Leningrád között). A szovjet kutatók igazolták ezzel egy bizonyos pszichikai távhatás létét, amit ők , "bioinformációnak" neveztek, de kihangsúlyozták, hogy ők, mint materialisták, a gondolatátvitelt kizárólag, mint valamilyen energetikai folyamatot tudják elképzelni. Azt azonban beismerték, hogy az a hipotézis, miszerint az agy rádióként működik, ki van zárva. Röviddel az után, hogy a kutatók nyilvánosságra hozták eredményeiket, a leningrádi egyetemen alakult egy bioinformáció-tanszék, ahol azt kutatták, lehet-e a telepátiát információ átadására használni.

Ezzel a gyakorlati kérdéssel foglalkozott az Apolló 14 kapitánya, dr. Mitchell is, aki telepatikus adóként négy Chicagóban lévő érzékeny személynek próbált gondolatokat közvetíteni." A szovjet kutatók kísérletei szerint a gondolat áthalad az ólomkamrák falán, és az 1.700 km távolságra lévő „vevőt" is eléri. Az Apollo 14 esetében, dr. Edgar D. Mitchell kísérleteiben az áthidalt távolság 250.000 km volt.

Ólomkamrát jelen időkben nagy energiájú radioaktív sugárzás elleni védelemre használnak.Amennyiben a gondolat ezen áthatol, az vagy lényegesen alacsonyabb energiaszintre utal, pl. infravörös sugárzás, azaz hő, ami viszont nem elegendő az 1700 km távolságra lévő „vevő" eléréséhez, vagy a radioaktív sugárzásnál lényegesen magasabb energiaszintről van szó. Az a feltevés, miszerint a gondolatok gyenge, kis energiájú elektromágneses hullámok lennének, ezennel végérvényesen kizárható. A gondolati hullámokat bárminek nevezhetjük, csak gyengéknek nem.Így nem marad más hátra, mint módszeresen átvizsgálni az általunk ismert elektromágneses spektrum minden szegmensét, hogy lássuk, melyik is az, ami a gondolatok frekvenciáinak megfelel.— A szovjet kutatók eredményeinek alapján kizárható a spektrum alsó része, tehát a rádió, TV- és radarhullámok szegmense, mert ezek nem képesek áthatolni az ólomkamra falain. Amennyiben a gondolatok frekvenciái mégis ebben a szegmensben volnának, akkor valószínű, hogy már sikerült volna valamilyen műszerrel érzékelni, majd hanggá és képpé alakítani, ugyanúgy, ahogy azt a rádió és TV-adásokkal tesszük. Ebben a szegmensben sajnos nem sikerült a gondolataink mérésekkel bizonyítható nyomára bukkanni.— A következő szegmens az infravörös fény, vagy hősugárzás területe. Ugyanarról az infravörös fényről van szó, amit elektronikus készülékeink távirányítóiban is használunk. Ha gondolataink ebben a hullámsávban helyezkednének el, talán sikerülne pusztán a gondolat erejével TV csatornát váltani, vagy legalábbis megzavarni a távirányítót. Az persze igaz, hogy a gondolkodás együtt jár az agy bizonyos részeinek hőfejlesztésével. Ugyanúgy a számítógépek processzorai is hőt fejlesztenek, amint feladatokkal terheljük meg őket. A kisugárzott hőből viszont lehetetlen megállapítani, hogy a processzor, vagy az agy milyen feladaton dolgozik.— Mi a helyzet a látható fény hullámsávjával?

Nos, ez az. Látható. Mégsem látunk egyetlen gondolatot sem.— Amennyiben a gondolatok az ibolyántúli hullámsávban helyezkednének el, talán soha nem kellene napoznunk ahhoz, hogy bőrünk csokoládébarna legyen. Másrészt ezt a hullámsávot ma már nagyszerűen tudjuk mérni és fényképezni, de a gondolatoknak itt sem akadtunk a nyomára.— A röntgensugárzást Geiger-Müller mérővel, sőt más módon is mérni tudjuk, de agyunk nem bocsát ki radioaktív sugárzást. A röntgensugárzás káros az élő szervezetre, így talán különös is volna, ha az agy olyan frekvencián hozna létre gondolatokat, amik az élő anyagot, tehát végső soron önmagát rombolják.— A gammasugárzás szintén káros lehet a szervezetre, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy az agy ilyeneket hozzon létre.Az anyagnak tekintett állóhullámok komplex halmaza tulajdonképpen egybeesik azzal a szegmenssel, ami a látható fénytől a gammasugárzás felső határáig terjed. Ezt is ki lehet zárni, hiszen ellenkező esetben gondolatainknak szilárd anyagi tárgyakként kellene távozniuk agyunkból.— A kozmikus sugárzás energiája magasabb annál, amit mi hétköznapi értelemben anyagnak tekintünk. A Földön egyetlen olyan elem sincs, ami képes lenne kozmikus sugárzás kibocsátására. Nevetséges dolog lenne azt feltételezni, hogy az agy képes olyan frekvenciák kibocsátására, ami bizonyos esetekben még a csillagok képességét is meghaladja.Nos, ha valaki titokban szeretné tartani gondolatait, annak semmi akadálya. Ha a gondolatok mérhetőek lennének, ugyan mi szükség volna kínvallatásra, vagy igazságszérumra?

A gondolat viszont létezik, még akkor is, ha minden erre vonatkozó mérési kísérletünk csődöt mond. Nem holmi homályos, zavaros belső eszmélés, hanem részletekben és színekben gazdag belső képek, briliáns megoldások formájában jelentkezik, amik aztán könnyedén tárgyakká, gépekké, irodalommá, művészetté és filozófiává alakíthatók. Mindezt kifejezésre tudjuk juttatni, ha akarjuk. Különben úgy tűnik, nincs rá lehetőség, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsuk, ki mire gondol.A gondolat kutatásának során a tudósok már minden frekvenciasávot végigpásztáztak, nem utolsó sorban katonai célokból. Minden általunk ismert szegmens nagy biztonsággal kizárható.Milyen irányban kutathatnánk tovább? Merre keressük a gondolat forrását? Úgy vélem, egyetlen lehetőség marad, éspedig az, hogy a gondolat magasabb frekvencián létezik, mint amit mérőműszereink segítségével el tudunk érni. Valószínű, hogy a szovjet kutatók helyesen fogalmaztak, amikor azt mondták, hogy a telepatikus információátadás valamilyen fajta energetikai folyamat, hiszen amit ismerünk, az mind energia. A gondolat mérésére tett sikertelen kísérletek viszont arra utalnak, hogy a gondolatot - mint szervező, irányító, rendszerező erőt - az általunk ismert elektromágneses spektrumon kívül kellene keresnünk.Kíváncsi voltam, milyen eredményre jutottak az orvosok és agykutatók, így hát átböngésztem néhány agykutatással foglalkozó szakkönyvet. Mérnökként hozzászoktam a precíz számításokhoz. Ha kiszámoltam egy híd tartóelemeinek teherbírását, soha nem mertem volna azt mondani, hogy „talán elbírja" ezt vagy azt a megterhelést. Minden bizonnyal ennek tulajdonítható, hogy nagyon meglepődtem az agykutatásról szóló könyvekben talált, állandóan ismétlődő talán, esetleg, valószínűleg, még nem tudjuk, de a kutatás folyik megfogalmazás láttán. Lassan persze megértettem, milyen hatalmas feladatot vállaltak magukra a kutatók, amikor megkísérelték feltárni az agy működési módját.

Lars Olsson professzor, a stockholmi Karolinska egyetem neurobiológusa az alábbi módon vélekedik az agykutatásról:„Módszereink, amivel az agy struktúráját, biokémiáját és működését vizsgáltuk, elég durvák voltak. Mindezt egy rádióhoz lehetne hasonlítani. Képzeljük el, hogy első alkalommal kerül a kezünkbe egy rádió, és mi úgy próbálnánk megvizsgálni, ahogy azt az aggyal tesszük. Egy biokémikus darabokra törné, és finom porrá őrölné, hogy megállapíthassa, mennyi rezet, vasat, alumíniumot, szilikont, műanyagot, stb. tartalmaz. Egy fiziológus belenyomna egy telefonpózna-vastagságú elektródát és az elektromágneses zavarokat vizsgálná. Én hisztológus vagyok, azaz szövettani kutató. Én talán megtölteném a rádiót parafinnal, mikrométer vékonyságú szeletekre vágnám, és ezeket mikroszkóppal vizsgálnám meg. Biztos, hogy a közös munka eredményeként sokat tanulnánk, de aligha érthetnénk meg, hogy a rádió kívülről kapja az információt, hullámok formájában, és ezeket alakítja át beszéddé és zenévé." Nos, úgy tűnik, másokban is felmerült már a gondolat, hogy az agy „kívülről" kapja az információt. Miért ne működhetne úgy, mint egy antenna? Ebből a szempontból Lars Olsson professzor hasonlata zseniális. Persze ebben az esetben körülbelül akkora eséllyel találhatnánk meg a gondolatok forrását az agyban, mint magát a rádióriportert egy vevőkészülék antennájában.Az agykutatás szinte naponta új eredményekkel és új hipotézisekkel gazdagítja a tudományt. Annak ellenére, hogy sok olyan kérdés van, amiben a kutatók még nem egyeztek meg, úgy tűnik, van néhány olyan terület, ahol teljes egyetértés uralkodik:— Jelen idejű tudományos álláspont szerint a gondolat az agyban nem lokalizálható. Csupán aktívabb vagy kevésbé aktív területek kijelölése lehetséges. (Luria, Alexander Romanovich: Higher Cortical Functions in Man. 25. old. Consultants Bureau Enterprises, 1980)— Nem lehet azt állítani, hogy az agy bizonyos részei bizonyos testi funkciókat irányítanak. Nem létezik az idegrendszernek olyan része, ami önmaga látna el egy bizonyos funkciót. Bizonyos körülmények között az egyik idegszövet részt vehet egy egészen más funkció irányításában. Azt mondják, az agyi struktúrák átfedik egymás funkcióit. Sérülés esetén az épen maradt rész gyakran át tudja venni a sérült rész szerepét. (Filimonov, I. N.: Localization of functions in the cerebral cortex and Pavlov's theory of higher nervous activity. 1951,; Hess, WR.: Diencefalon; Automatic and Extrapyramidal functions. Monnographs in Biology and Medicine. No. 3., Grune & Stratton; 1954; Luria, 1980;)— Az agysejtek bizonyos kor után nem szaporodnak. Húszéves kor után nem alakulnak ki újabb sejtek, amik az elpusztult sejteket helyettesíthetnék. Egy emberi agy 50 év alatt mintegy 200 grammot veszít eredeti, kb. 1.400 g-os súlyából. (Kb. 14%)— Az agysejtek számát tízmilliárdra becsülik. Ebből minden nap nullától 50.000-ig terjedő számú neuron pusztul el. A pusztulás fiatal korban lassúbb, idős korban gyorsabb. 70 éves korunkra a neuronoknak mintegy 90%-a marad életben. (Sjöden, Stellan: Hjárnan; Brain-books AB, Malmö, 1995.)A neuronok pusztulása napi átlag 25.000 agysejt pusztulását jelenti, azaz mintegy kilencmillió agysejtünk pusztul el évente. Mégsem felejtjük el nevünket vagy lakcímünket. Ha az információt az agy tárolná, akkor minden bizonnyal pótolhatatlan hiányok mutatkoznának, valahányszor egy sejt elpusztul.

Tálán hétköznapi dolog lenne, hogy valaki, aki pl. a 17 szám alatt lakik, hirtelen és végleg elfelejt egy számjegyet, és az l-es, vagy a 7-es szám alatt keresné otthonát. Lehet, hogy ez nem a helyes megközelítési mód, de ettől függetlenül, ha az információ olyan sejtekben tárolódik, amik elpusztulnak, akkor nem volna lehetőség arra, hogy később mégis felidézzük a kiesett információt. Persze létezhetnek „biztonsági másolatok", vagyis tételezzük fel, hogy ugyanaz az információ több helyen is elraktározható. Ez sok mindent megmagyarázna. Az információ költöztetése, mentése és az egészséges sejtekbe való áttelepítése feltételezi egy magasan fejlett szervező-program jelenlétét. (A számítógépek világában már létezik hasonló.) Ez sem kizárt, viszont feltételezi, hogy az agy önmaga írja meg a „rendfenntartó programot", amit aztán végrehajt azért, hogy önmagát és az egész fizikai testet a lehető legjobb állapotban tartsa.Ha most megpróbálunk nem elveszni a részletekben, és nagy vonalakban áttekinteni az egész materialista világnézet által felvázolt folyamatot, az alábbi képet kapjuk:Élettelen anyagból a véletlen és az evolúció hatására létrejön az élet, ami aztán olyan komplex sejtegyüttesekké fejlődik, mint például az emberi agy. Ez az agy megírja saját programjait, sőt végre is hajtja őket. Fejlődik, gyarapodik, de bizonyos idő elteltével furcsa módon lebontja magát és elpusztul. Más szóval egy önfejlesztő rendszerrel állunk szemben, ami a termodinamika második alaptételével, az entrópia princípiumával ellentétes irányban halad. Mindezt csak azért, hogy egy idő után „meggondolja magát", alávesse magát az entrópia törvényének és elpusztuljon.Ha valószínűségek alapján számolunk, talán elfogadhatónak tűnik, hogy az élet élettelen anyagból szerveződik élő sejtekké. Az is elfogadható, hogy ez a fejlődés ellentmond az entrópia princípiumának, azzal a kitétellel, hogy mindez az Univerzumban csak helyi megnyilvánulás, és az egységes egészre egyáltalán nem jellemző. Sőt mi több, az élet ilyen fajta megjelenésének esélyét valószínűség-számítással ki is lehet számítani.Csakhogy itt is akad egy-két probléma.

Még a legegyszerűbb, primitív szaporodási móddal rendelkező egysejtű életformában is fellelhető egy dupla DNS-spirál, ami mintegy 100.000 nukleotidából áll. Minden nukleotidát precíz rend szerint elhelyezkedő 30-50 atom alkot. Hozzá jön még néhány protein, ami a táplálék felvételéhez szükséges, valamint egy kettős sejtfal.Egy ilyen eredmény eléréséhez nagyszámú kémiai reakció szükséges, ami minden alkalommal a rendetlenség csökkenéséhez, a nagyobb rend kialakulásához vezet, és ily módon állandóan csökkenti a rendszer belső entrópiáját. Ha mindezt a véletlen irányítja (hiszen mindaddig, amíg a sejt nem jött létre és nem vált működőképessé, nehéz volna önfejlesztésről beszélni) feltehetjük a kérdést:- Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy ilyen sorozat kémiai reakció a véletlen hatására ilyen pontos sorrendben végbemenjen? Matematikusok és fizikusok szerint rendkívül csekély. Fred Hoyle* szerint: „Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet." (Fred Hoyle, rádióinterjú, 1980)

Az a feltételezés, hogy az élet élettelen anyagból és a véletlen hatására jön létre egyrészt nem bizonyított, másrészt igen csekély valószínűséggel rendelkező premissza. Giuseppe Sermonti* olasz biológus szerint a további építmény is gyanús, hiszen alig hihető, hogy a véletlen és a természetes kiválasztás dinoszauruszt alakíthatna ki egy amőbából.De ez még nem minden. Fogadjuk el egyelőre ezt a premisszát, hogy az élő sejt a véletlen hatására is létrejöhet, és lássuk, hova vezet az út?Minden élő szervezet belső rendje egyetlen sejtből alakul ki, ami osztódik. Ezek az osztódó sejtek elérhetik a szervezettségnek és rendnek azt a fokozatát, amit mi emberi agyként csodálunk. Ma azt tanítják, hogy minden információ a sejt DNS-struktúrájában van kódolva. Az élettelen anyag élő szervezetté állt össze, kifejlődött, és kialakult az öntudata, tehát olyan valami, ami az alkotóelemekből hiányzik. Az élőlény kialakított egy életösztönt is, hiszen nem létezik olyan élőlény, ami meg szeretne halni.És most szembe kell néznünk egy rejtéllyel!Hogy létezik az, hogy ennek a csodálatos struktúrának, aminek sikerült elhagyni az élettelen anyag stádiumát, és önmagát az agy és a fizikai test komplexitásáig eljuttatni, időben nem sikerül fenntartania ezt a komplexitást?


Az anyagot alkotó állóhullámok nem ismerik az öregedés fogalmát. Az öregedés titkát tehát a szervező princípiumban, a létfenntartó programban kell keresnünk. Az élni akarás és az életösztön ellenére minden élőlény megöregszik és elpusztul! Egy öntudattal, erős életösztönnel és halálfélelemmel rendelkező lény miért nem programozza magát örök életre? Ha nem is sikerülne minden egyednek ez a bravúr, de legalább itt-ott mégiscsak fel kellene bukkannia néhány - ilyen szempontból sikeresen alkalmazkodó - lénynek.Persze lehet, hogy mindezt nem az egyed határozza meg, hanem a kialakuló ökológiai rendszer, a közösség és a társadalom. Csakhogy akkor léteznie kell egy olyan „parancsnoki hídnak" ami az egyén érdekei fölött áll, olyan átfogó gondolati irányításnak, aminek az egyedek nincsenek tudatában (tisztelet a kivételnek).Mindent egybevetve, úgy tűnik, az evolúció elmélete - legalábbis mai formájában - elég bizonytalan alapokon áll.Ugyanakkor jelenségek hosszú sora utal arra, hogy a tudat nem anyagtól függő, és nem anyaghoz kötött jelenség. Ide tartozik pl. a telepátia, a hipnózis, és a távolbalátás.Ahhoz, hogy ezek a jelenségek megtapasztalhatók legyenek, feltétlenül magas energiaszint szükséges. Ezekhez egyszerűen nem elég az az energia, ami az agyban lejátszódó kémiai folyamatok következtében szabadul fel.A hipnózis jól ismert jelenség. Hivatkozhatnék orvosokra, vagy pszichológusok leírásaira, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rendelkezem egyéni tapasztalatokkal.

Mindössze huszonhat éves voltam, amikor frissen végzett mérnökként Nagykárolyba kerültem. Itt ismerkedtem össze Busca Doru val, a velem egykorú judo-edzővel, aki - mint utóbb kiderült - nagyszerűen értett a hipnózishoz. Bizonyos idő elteltével engem is megtanított a módszereire. Először a jelenség valódiságáról győződtem meg. Később - féktelen kísérletező kedvemnek köszönhetően - a hipnózisban rejlő lehetőségekről és veszélyekről is gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttem.Annyi bizonyos, hogy a hipnotizőr és a hipnózis alatt lévő személy közötti telepátia, vagy gondolatátvitel játszi könnyedséggel, minden kétséget kizáróan bizonyítható.A telepátia létét ma már világszerte több ezer sikeres kísérlet igazolja, és pozitív eredmények érkeztek többek között az amerikai, Princeton University kutatóitól, de más forrásokban is bőven válogathatunk.A távolbalátással kapcsolatban Harold Putthoff és Russel Targ, - a Stanford Research Institute két fizikusa - végzett sikeres kísérleteket. (Putthoff & Targ: Mind-Reach, New York, Delacorte Press, 1977)A távolbalátás jelensége az a képesség, ami egyesek számára lehetővé teszi, hogy távoli helyeket, eseményeket és személyeket érzékeljenek. Nem kell tehát rábíznunk magunkat az amatőrök állításaira, a megkérdőjelezhető médiumok ellenőrizhetetlen képességeire, hiszen ezek az eredmények egyetemi kutatólaboratóriumok ismert fizikusaitól származnak.Még ha Putthoff és Targ sikeres kísérletsorozatát valahogy sikerülne figyelmen kívül hagyni (ez általában elég jól sikerül azoknak, akik gondolkodásmódjukon nem hajlandók változtatni) akkor is ott van Edgar Cayce esete, aki precíz diagnózisaival az egész orvosi világot zavarba hozta.Edgar Cayce mindössze hat évig járt iskolába, és anatómiáról vagy orvostudományról fogalma sem volt. Álomhoz hasonló megváltozott tudatállapotban mégis képes volt a feljegyzések szerint több mint 6.000 pontos diagnózist felállítani.

Edgar Cayce

Sok esetben a kezelés módját és a szükséges gyógyszer nevét is megadta. Tette mindezt pusztán a beteg nevének és címének ismeretében. A betegek eközben több száz vagy több ezer kilométer távolságban voltak, és Edgar Cayce ezekkel a betegekkel személyesen nem is találkozott. (Stearn, Jess:Edgar Cayce, the Sleeping Prophet, Bantam Books, 1990)Putthoff és Targ kísérleteit, valamint Edgar Cayce különös képességét leszámítva rendelkezésünkre áll még több könyvre való anyag azoknak a betegeknek a beszámolóiból, akik túlélték a klinikai halál állapotát.A telepátia minden jel szerint az állatvilágra is jellemző, sőt, talán még jobban érvényre jut, mint az emberek között. Mindig szívesen néztem a tengeralatti világról készült szebbnél szebb felvételeket és dokumentumfilmeket. Nagyon csodálkoztam azon, amikor láttam, hogy több tízezer halból álló rajok képesek egyszerre, teljes szinkronban irányt változtatni. Vajon hogy sikerülhet ez nekik ilyen gyakran és ilyen precizitással? Az azért nem valószínű, hogy megbeszélik... Az is előfordul, hogy apróbb halak százai - sőt ezrei - olyan alakzatban úsznak, ami egyetlen nagy halra emlékeztet. Ezek szerint minden egyednek a tudatában ott van a védelmet biztosító „nagy hal" képe, és ezen belül minden egyednek ismernie kell a „nagy halban" elfoglalt helyét.Mindezek figyelembevételével elég egyszerűnek látszik a logikai egyenlet, ami három pontban foglalható össze:—A gondolatátvitelhez és telepátiához nem elegendő az az elektronvolt nagyságrendű, kémiai reakciókból származó energia, amit az agysejtek produkálni képesek.—Ha a gondolat magasabb energiaszintekből tevődik össze, és ezek a hullámok az anyag termékei, akkor ezt anyagi műszerekkel tudnunk kellene mérni.—Ha pedig magas energiaszintről van szó, és ezt anyagi műszerrel mérni mégsem lehet, akkor nem marad más hátra, mint feltételezni, hogy a gondolat energiája még a kozmikus sugárzás energiájánál is magasabb.

A kísérleti eredmények, a bennünket körülvevő jelenségek, valamint a logika ugyanabba az irányba mutatnak:

Sem az agy, sem más biológiai szerv nem képes gondolatot létrehozni!!!

A gondolkodás képessége és a tudat nem anyaghoz kötött. A magyarázatot - ugyanúgy, mint az anyagot alkotó állóhullámok esetében - magasabb energiaszinten, magasabb szférákban kell keresnünk.Ebben az esetben viszont az evolúcióról alkotott jelen elképzeléseink tarthatatlanná válnak, és egy meglepő fordulattal kell szembenéznünk:Ha a gondolatok és érzések nem a fizikai test termékei, akkor ezeknek a léte nem függ a fizikai test lététől, annak életétől vagy halálától! A test és az agy csupán „vevőkészülék". Az adás folytatódik akkor is, ha a vevőkészülék tönkre megy. A magas energiaszinten létező gondolat léte nem függ az alacsony energiaszinten létező agy állapotától. Gondolataink és érzéseink „túlélik" tehát a fizikai testet. Ugyanez érvényes emlékeinkre is, hiszen azok is gondolatok.Most már nem az a kérdés, hogy „ha az agy nem képes létrehozni a gondolatot, akkor ugyan mi az, ami létrehozza?"Ha alacsonyabb energiaminőség nem képes önmagától magasabb energiaminőséget létrehozni - és még emberi segítséggel is csak úgy, hogy közben az egész rendszer energiaminősége csökken -, de ez a magas energiaszint és energia-minőség mégis létezik, akkor itt mindennek fordítva kell történnie!

Ebben az esetben a magasabb frekvencia, a magasabb energiaminőség az, ami képes létrehozni az alacsonyabbat és annak változásait.Más szóval: Nem az agy képes gondolatot teremteni. Az agy csak elektromágneses hullámokat és hőt képes termelni, és ezt a műszereink segítségével fel is ismertük.Itt pontosan az ellenkezőjének kell történnie.Valójában a gondolat az, ami képes megteremteni az anyagot alkotó állóhullámokat, az anyagi világként ismert teljes elektromágneses spektrumot, és persze a fizikai testet és az agyat is.

Ennek felismerése váratlan, drámai fordulatot jelent minden anyagelvű világkép számára, hiszen egy csapásra érvényteleníti az élet véletlenszerű kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos minden elképzelésünket, sőt, az Univerzum kialakulásáról szóló elméleteink is értéktelenné válnak. Paradigmaváltás előtt állunk tehát, azaz régi elképzeléseinket és elméleteinket újabbakkal fogjuk helyettesíteni. Az ilyen jellegű változás soha nem megy könnyen, és eleinte bizonyára sokkal több ellenzője lesz, mint híve. Csakhogy ez alkalommal nem az újabb elméletek életképességének vitatásáról és bizonyításáról van szó, hanem arról, hogy az eddigiek a fizika törvényeinek értelmében tarthatatlanná válnak.De nézzük inkább a dolgokat az új szemléletből adódó lehetőségek szempontjából: ha a gondolat teremti az anyagot, akkor könnyen érthetővé válik, hogy a gondolat segítségével hatni tudunk az alacsonyabb energiaminőségekre, és alakítani tudjuk a fizikai világot. Fény derülhet a megértés mechanizmusára is. Értelmes magyarázatot kap az a jelenség, hogy egyes távolkeleti jógik képesek napokra felfüggeszteni, vagy legalábbis rendkívüli mértékben lelassítani minden életműködésüket. Szerintük is a tudat uralja a testet, és nem fordítva. A tibeti szerzetesek azon képessége is érthetővé válik, hogy olyan hőt képesek fejleszteni testükben, ami megszárít egy csupasz bőrükre terített vizes lepedőt, miközben ők mozdulatlanul ülnek a jóval fagypont alatti éjszakában.

A tudósok sokat foglalkoztak ezekkel a jelenségekkel, rádió és TV érdekességként mutatta be őket, de elfogadható magyarázattal mindeddig nem találkoztam.Érthetővé válik az is, hogy képesek vagyunk az anyag energiaszintjénél magasabb energiák létét feltételezni. Ehhez ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy létezzen bennünk valami, ami ezeknek a magas frekvenciáknak megfelel.Milyen érdekes is a világ! Kétségbeesetten kutatjuk a külső energiaforrásokat, és nem vesszük észre, nem értjük meg, milyen hatalmas erőforrás van bennünk.Nem szükséges holmi emberfeletti, természetfeletti erőnek a feltételezése, hiszen úgy tűnik, ez az erő bennünk van, és használni is tudjuk (az más kérdés, hogy hogyan és mire).A gondolatnak tulajdonképpen ott kellene lennie az anyagi világ minden manifesztációja mögött. Minden ásvány, minden élőlény és minden ember „mögött" ott kellene lennie a magasabb szférához tartozó „irányító egységnek", hiszen csak ennek a szférának az energiaszintje képes az anyagi világ megteremtésére és fenntartására.*Egy magasabb szféra - egy univerzum, ami magasabb frekvenciájú elektromágneses hullámokból áll, minden szépségével, galaxisaival, csillagaival, és bolygóival együtt - nem fikció tehát, hanem az anyagi világ létezésének szükséges és elengedhetetlen feltétele!

/Forrás:Balogh Béla: Végső Valóság című könyve/

Tudatkivetítés a gyakorlatban, önálló gyakorlásra is

  1. A közelmúltban több emberrel is beszéltem, mert a leginkább a Silva-agykontrol tanfolyam anyagából megismerhető "tudatkivetítés" leírásával kapcsolatban voltak kérdéseim. Egyedül gyakorolgattam ezt, és nem volt elégséges az a pár sor, amit ott leírtak [amikor anyagba, növénybe, állatba vetítették a hallgatók a tudatukat]. Nem éreztem megfoghatónak, és persze a visszajelzés is problémát okozott.

  2. Mivel más dolog RV-al (Remote viewing - távérzékelés) valamit meglátni, legalábbis bizonyos esetekben biztosan, a válaszokat nagyon hasznosnak találtam, és itt közlöm. Elsőnek valaki olyantól, akinek egyedül kellett sok minden képességét megértenie, ezért különösen hasznos a magányosabb tanulóknak a leírt metodika - persze szabad csoportban, párosan szintén ugyanígy eljárni. Az illető saját szavaival:
  3. "Szóval a tudatkihelyezésről, amit tudok: Azt beszéltük korábban, hogy saját testen belül érdemes tapasztalatot szerezni, mert sok szabályszerűséget felfed, és könnyen ellenőrizhető. Azzal kezdődik, hogy elcsendesedés után az ember a figyelmét egy helyre összpontosítja, majd ezt a fókuszt oda illeszti, ahová szeretné. Vagyis: előbb kizárja az egyéb ingereket, és sűrített módon figyel, majd ez a koncentrált figyelem az, ami elkezd vándorolni. Az elv az, hogy [mint meditációban] ami eltűnik a tudati szűrők elől, az megjelenik a maga valóságában. Ilyen módon érzékelheted egy anyag szerkezetét, úgy, hogy ránézel, de nem a szemeddel nézed, hanem a tudatoddal figyeled. Az első dolog, amit érzékelni lehet, a különböző anyagok eltérő rezgése. Minden anyagnak, és azon belül is minden egyes dolognak van egy egyedi, jellemző hullámhossza. Ezt nagyon nehéz leírni, megfogalmazni, de némi gyakorlattal a különbség nyilvánvaló. Nem csak anyagi dolgoknak, hanem minden eszmének, gondolatnak, és lénynek is van saját rezgése. Azért az anyaggal kell kezdeni [azon belül is a saját anyagunkkal], hogy a finom különbségeket megtanuljuk észrevenni.
  4. Ha ez megy, akkor a rezgés felidézésével rá lehet hangolódni egy adott dologra. Ilyenkor a rezgés hívójelként működik, vagy olyasmivé válik, mint például egy ember neve. Megtanulható, felidézhető, egyértelműen beazonosít.
  5. Attól függően, mi a tudatkihelyezés célja, az adott rezgés felidézésével vagy közvetlen ráhangolódással belemegyünk az anyagba [vagy bármibe], és megnézzük, amire kíváncsiak vagyunk. Többféleképpen működhet a dolog, általában spontán módon eldől, hogy adott esetben melyik a járható út: van, hogy az agyag közvetlenül tartalmazza a kért információt, ekkor a rezgésével együtt felvesszük a kért információt is. Van, hogy az anyag közvetett módon kapcsolódik a nézelődés tárgyához, ekkor újabb és újabb kérdésekkel építünk hidat a kért információig."
  6. Ez így leírva triviálisnak tűnhet, de amikor az ember tudata benne van egy kőben, és kiderül, hogy nem találja benne, amit keresett, hasznos, ha eszébe jut, hogy kérdezzen tovább. Én magam hajlamos vagyok rá, hogy rácsodálkozzak valamire, amire eredetileg nem is voltam kíváncsi, és ottfelejtsem magam benne, majd dolgom végezetlen visszajöjjek belőle.
  7. Célszerű megtervezni az "útvonalat", mert a csapongás vagy gyors léptékváltogatás - nálam legalábbis - a figyelem rovására megy, könnyen elkezdek sodródni. Élvezem, de a legtöbb esetben teljesen haszontalan. A léptékváltások, a mérettartományok közötti ugrások torzítják is a felvett infót, minél több léptéket jár be az ember adott alkalommal, annál nehezebb végül kisütni, melyikben értelmezendőek a látottak.
  8. Egészen más egy hangyaboly fizikai aspektusát megnézni, bejárni a járatait, megfigyelni az építmény szerkezetét, és más magát a hangyabolyt, mint az osztott tudat élő példáját átélni, megérezni. Mintha nem is ugyanaz az objektum lenne a vizsgálat tárgya, nagy léptékbeli nyilvánvaló különbség van a kettő között. Az egyik anyagi rezgés, a másik tudatforma, ami megosztva működik.
  9. Gyakorolni kell, érdemes jegyzetet készíteni, dátummal, hogy visszakereshető legyen; kis idő múlva hasznosabb kézikönyv lesz, mint bárki tanácsa...
  10. Tőle függetlenül HunViewer így fogalmazta meg, mire kell figyelni:
  11. Amikor valamibe kivetíted a tudatodat, akkor egyfajta referenciapontot, kontroll-érzetet kapsz az adott dologról. Például az ezüstről kialakított érzeted később, amikor ezüst tárggyal dolgozol újra, ismét olyan lesz, mint amit korábban ezüstként tapasztaltál meg. Nincs ugyanakkor egy előzetes leírás, jegyzék, ami alapján minden embernek kivétel nélkül ugyanazt az érzetet kell tapasztalnia egy adott dologban, struktúrában. Ezt általában para-képességekkel vizsgálatokat végző csoportok a saját tagjaiktól se várják el, a lényeg az, hogy mindenki saját magában alakítsa ki ezt a viszonyítási alapot, pontot. Később ez nagy jelentőséget kap, mert csak megfelelően megalapozott és széleskörű tapasztalatokkal lehet megítélni bizonyos tárgyakról, objektumokról, hogy valójában mik azok, és honnan erednek.
  12. Megfelelően mély vizsgálattal igen sokféle mimikri, álca, hasonlóság lelepleződhet.
  13. Azt én teszem hozzá, hogy amire példaként gondolt, kissé sejtelmesebben fogalmaztam meg, mert ha nem is titok, de logikusan továbbgondolva a technika lehetőségeit, egyértelmű, hogy nem csak egy fogkefébe lehet a tudatot küldeni, hanem jóval bonyolultabb szerkezetekbe is....
  14. Kiegészítésképpen hozzáteszem még, hogy elég sok irodalom fellelhető ezzel kapcsolatban, a legkülönfélébb nevek alatt: távolbalátás, ihletve látás, asztrális látás, mentális látás, részben ide is tartozó írások az asztrális utazás, és a szinesztézia jelenség leírásainál. Biztos vagyok benne, hogy a gyakorló távérzékelő, remote viewer is akár tudatosan, akár nem, de használja ezt a képességet. Maga az, hogy elkülönítve foglalkozunk vele, elsősorban a logikus elemző, leíró ezáltal a feladatot hétköznapi nyelvre lefordító elme igénye: ha jobban megragadjuk, megértjük, nem félünk alkalmazni és fejleszteni. Ha pedig tudjuk, mit várhatunk el a gyakorlástól, az felszabadíthat olyan gátakat, amik eddig talán előttünk álltak.
  15. /rvhungary/