.

Feedek
Megosztás
HTML

Osho: Meditáció másképp: A futás

A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Mozgás közben sokkal könnyebb és természetesebb dolog ébernek maradni. Amikor csendben üldögélsz, persze, hogy elalszol. Amikor fekszel az ágyadon, nehéz ébren maradni, mert ebben a testhelyzetben aludni szoktál. De amikor mozogsz, nyilván nem alhatsz; ilyenkor még éberebb vagy. Az egyetlen gond az, hogy a mozgás gépiessé válhat.

Test, elme és lélek váljon benned eggyé. Keress olyan tevékenységeket, ahol létrejöhet e három egysége.

Ez gyakran megtörténik a futókkal. Te talán el sem tudod képzelni a futást mint meditációt, de a futók olykor meditációként élik meg a futásukat. És aztán meglepődnek, mert nem erre számítottak. Ki gondolná, hogy egy futó egyszer csak Istent tapasztalja meg? Pedig ez így van. És manapság a futás egyre inkább egy újfajta meditációvá kezd válni. Futás közben megtörténhet a csoda.

Ha valaha is futottál, ha élvezted a futást kora reggel, mikor a levegő friss és üde, és az egész világ éledezik, álmából ébred, akkor ismered ezt az érzést, tudod miről beszélek. Futsz, a mozdulataid összehangoltak, a friss levegő átjárja a tüdődet, szemed elé tárul az éj sötétjéből újjászülető világ. Körülötted minden zsibong, énekel, tele vagy élettel... aztán jön egy pillanat, amikor a futó eltűnik, s már csak a futás van ott. Test, elme és lélek együtt kezd működni - egy belső orgazmus által hirtelen eggyé válsz a Mindenséggel.

A futók olykor véletlenül a negyedik, a turiya élményét is átélik, csak ennek nincsenek a tudatában. Azt gondolják, hogy azért élvezték a pillanatot, azért volt ez egy kivételes nap, azért érezte jól magát a test, azért szépült meg a világ, mert egy jót futottak: és ez csak egy múló hangulat volt. Nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget - de ha mégis, az én tapasztalatom szerint egy futó könnyebben jut meditatív állapotba, mint bárki más.

A kocogás nagy segítség lehet, az úszás is nagy segítség lehet. Ezeket a dolgokat mind meditációvá kell átlényegíteni.

Felejtsd el a meditációról kerengő meséket - azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható - a többségnek más kell.

Egy kisgyerek mindezt kínszenvedésként éli át. Egy fiatalnak, aki még csupa élet és vibrál az energiától, ez elfojtás, nem pedig meditáció.

Menj futni reggelente. Először csak fél mérföldet fuss, aztán egyet, s végül legalább hármat. Az egész testeddel fuss lazán; ne úgy, mintha kényszerzubbony lenne rajtad. Fuss úgy, mint a kisgyerek, aki egész testét, kezét és lábát szabadon mozgatja, mikor fut. Lélegezz mélyen, a hasból. Aztán telepedj egy fa alá, fújd ki magad, izzadj, és hagyd, hogy a hűvös szellő cirógasson. Érezd a nyugalmat. Ez nagyon hatásos.

Vagy néha csak állj mezítláb a talajon, és érezd a föld hűvösségét, lágyságát, melegét. Bármit bocsát is ki magából a föld abban a pillanatban, te csak érezd, és hagyd, hogy végigáramoljon rajtad. Hagyd, hogy energiád beivódjon a földbe. Legyen kapcsolat közted és a föld között.

Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor az élettel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor a testeddel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor nagyon érzékennyé és koncentrálttá válsz - és ez az, amire szükség van.

Ne légy profi futó; maradj meg amatőrnek, hogy az éberséged is megmaradjon. Ha úgy érzed, hogy futásod gépiessé vált, hagyd abba. Akkor inkább ússz. Ha ez is gépiessé válik, akkor próbálkozz a tánccal.

Ne feledd, hogy a mozgás csak egy helyzet, ami éberséget teremt. Amíg éberré tesz, addig jó - ha már inkább eltompít, akkor haszontalan. Keress egy másik mozgásformát, amely ismét éberré tesz. Sose várd meg, amíg a tevékenység automatikussá válik.

Forrás:OSHO:Meditáció

Ahol együtt hullámzol a természettel

„Nem az a kérdés, van-e Isten, mert Isten maga a létezés. Miért kérdeznéd, hogy létezik-e a létezés? A kérdés csak az, hogy te képes vagy-e érzékelni.” Ez a megállapítás a 21 éve elhunyt indiai zseni mestertől, Osho-tól származik. Hajdani lakóhelyén, az indiai Punában hatalmas, csodálatos parkban kiépített meditációs központ fogadja a világ száz országából a látogatókat: az Osho International Meditation Resort.


Az indiai Punéban, Mumbaitól (Bombay-től) repülővel alig tizenöt percnyire van egy hatalmas, kőkerítéssel körbezárt, csodálatos park. Valódi oázis az amúgy kopottas, poros és a hőségtől szikkadt városban. Egzotikus, illatos virágok, dzsungelt idéző, méregzöld, buja aljnövényzet, hatalmas fákra futó indák díszítik. Patak csordogál át rajta, megpihenhetsz a partján, lehunyt szemmel hallgathatod, hogy csobog a víz a köveken.


 

A szellő zúgása, a madarak éneke, a pálmák és óriástuják susogása elringat. Ha a légzésedre figyelsz, egyszer csak megértheted, hogy együtt ringasz, hullámzol, vagyis egy vagy velük.

A fákon pávák, papagájok és kismajmok tanyáznak, a sétányokon pedig egyforma bordó ruhába öltözött, gyönyörű emberek sétálgatnak, olyanok, mint az édenkertben az angyalok. Szándékosan írom, hogy gyönyörűek, mert mindannyiuk arcáról igazi harmónia és derű sugárzik, ami megszépíti őket.

Negatív AIDS-teszt a belépő

Bőrszíntől, vallástól és kortól függetlenül a világ száz országából érkeznek ide az emberek, hogy Osho híres meditációs technikáit gyakorolva megtalálják a drogok nélküli, tiszta eksztázist. A központot magas kőkerítés és őrgárda védi a kíváncsiskodóktól, belépni csak a szigorú regisztráció után lehet. Számítógépen rögzítették az adatainkat, le is fotóztak, és fényképes belépőkártyát adtak, amelynek feltétele a pár percen belül negatív eredményt mutató AIDS-teszt. Ez talán azért van így még ma is, mert Osho híve volt a szabad szerelemnek, mint meditációs technikának, tanításai szerint „a tantrában minden szent, és semmi sem szentségtelen”, így aztán akkoriban nem ritkán rendeztek szexuális szeánszokat.

A regisztráció után az egyik kísérő elmagyarázta a szabályokat. Kaptunk programfüzetet, amelyben a heti foglalkozások helye és időpontja szerepelt, és térképet is az óriási parkról. Így már megtaláltuk az uszodát, a kávézókat, a legszebb sétányokat, éttermeket és a meditációs helyeket. Ezután betereltek minket egy különterembe, ahol az újonnan érkezőknek rövid előadást tartottak arról, mi mindent lehet csinálni a rezervátumban.

Elmondták, hogy a különböző légzéstechnikákkal, mozgással, szabad tánccal, imaginációs gyakorlatokkal elérhetjük, hogy egyre közelebb kerülhessünk a valódi énünkhöz, vagyis átélhessük a megvilágosodás élményét, amiről a nyugati ember úgy gondolja, csak évtizedeket jógaülésben és aszkézisben töltve történhet meg, akkor is csak keleti gurukkal. Osho azonban úgy vélte, és be is bizonyította, hogy a „felébredés” átélhető akkor is, ha a gyakorlatok és transztechnikák segítségével sikerül „elpusztítani” az egót, vagyis az örökké hadakozó, okoskodó elmét.

Ha a csúcsélmény mégsem köszönt be az ott töltött idő alatt, akkor is csodálatos belső utazásban lehet részünk, ami felszabadít a feszültségek alól, közelebb visz az igazi értékek felismeréséhez, a belső szabadsághoz. A programfüzetben a nap minden órájára találhattunk elfoglaltságot, amit ha végigcsinált az ember, nem hogy elfáradt volna, inkább egyre frissebbnek és boldogabbnak érezte magát. Osho egyik feszültségoldó technikája például az, hogy a speciális zenére, ami olyan, mintha sok-sok csengettyű csilingelne különböző mélységben és ritmusban, befelé figyelve táncolni kell, mintha rázkódnánk. Először csak az ujjakat, kezeket rázzuk, aztán az egész kart, lábakat, csípőt, testet, fejet, mintha sok apró csengő lenne mindenünk… Egy idő után az ember úgy érzi, már magától rázkódik, és nem csak kívül, hanem belül is, a belső szervei is, a lelke is, mígnem eggyé válik valamiféle tőle független ősvibrációval.


 

Nappal bordóban, este fehérben

A parkban szállást is lehet bérelni, hiszen sokan vannak, akik hónapokra érkeznek ide és itt szállnak meg, hiszen a központ nyújtotta luxus össze sem mérhető a kőfalakon kívüli, sajátosan indiai körülményekkel. Mi mégis inkább a sokkal olcsóbb, punei motelt választottuk, és háromkerekű taxival, riksával utaztunk be a központba reggelente. A kapuban az őrök elkérték a belépőkártyát, aztán ellenőrizték az öltözetet, mivel nappal csakis egy bizonyos színárnyalatú, bordó ruhában volt szabad bemenni. A nők szigorúan szoknyában vagy hosszú ruhában, a férfiak pedig földig érő ingben vagy nadrágban és ingben lehettek. Ilyen bordó ruhát egyébként a parkon belüli kis shopban is lehetett vásárolni, vagy a bejárat előtti butikban. (Igazi ruhaköltemények voltak ezek, a kedvencem például egy hátul egészen kivágott, cikkcakk-pántos, földig érő ruha volt alul kiszélesedő, királylányos szoknyával. Átszámítva nem került többe ötezer forintnál.) Az esti nagy, közös meditáció előtt néhány órával abbamaradnak a programok, hogy mindenkinek legyen ideje lefürdeni a zuhanyzókban és átöltözni hófehérbe, így adva meg a tiszteletet egymásnak és a szertartásnak. A fehér öltözet már-már szakrálisnak számít, abban például tilos a kávézóba menni, csakis a meditációhoz szabad felvenni.



Alkohol kizárva

Az Osho központban egyébként mindennek megvan a maga helye és ideje. Megszabott időben van a reggeli, ebéd és vacsora, főtt ételt enni máskor nem lehet. Tálcákkal álltunk sorban a rogyásig pakolt pultok előtt, válogattunk a csupa fantasztikusan fűszerezett, ám kizárólag vegetáriánus ételcsoda között. Alkoholt nem árulnak, ami nem csoda, hiszen a zömmel muszlim és hindu vallású Indiában nem élnek vele, inkább csak a turisták látogatta részeken lehet inni, például Goán, a tengerparton. Fizetni a park területén csak a kinti kasszában beváltott zsetonnal lehet. Az esti meditáció után aztán szabad volt bármilyen ruhát ölteni, és megkezdődött a nagy tánc és buli, igazi pörgős zenére.
„Engem hallgatni veszélyes”

Az Osho Központba látogatók azonnal barátok lesznek, hiába érkeztek a világ más-más részéről. Hiszen összeköti őket az a csoda, amit a „látszatvilágon” túl tapasztalhatnak meg önmagukban, és aminek ismeretében tudják, nincs különbség ember és ember között, a lelke mindannyiunknak egy. Osho nem gyártott filozófiákat, nem alapított vallást, ő arra tanított, hogy ne higgy el semmit, ne tanulj semmit, hanem tapasztalj.



Ami megtapasztalható a meditációval, a megvilágosodással, az úgysem megfogalmazható és nem adható tovább. Osho nem tartozik egyik hagyományos tradícióhoz sem. Így beszélt magáról: „Én egy teljesen új vallás-tudat kezdete vagyok, kérlek, ne próbáljatok a múlttal összekapcsolni, a múlttal nem érdemes foglalkozni.” Előadásainak anyagát több mint hatszáz kötetben adták ki, és több mint harminc nyelvre fordították le. Soha nem írt le egy sort sem, tanítványai jegyezték le a gondolatait. Úgy mondta: „Az én üzenetem nem egy doktrína, nem egy filozófia. Az én üzenetem egy bizonyos alkímia, egy tudomány az átalakuláshoz, tehát csak akik készek egójukban meghalni és újjászületni valami merőben újban, valamiben, amit most el sem tudsz képzelni… csak annak a kevés embernek lesz bátorsága meghallgatni, mert engem hallgatni veszélyes.”


Az élet célja…


Osho szetrint a legfontosabb értékek az életben a szeretet, a meditáció és a nevetés; az emberi élet egyetlen valódi célja pedig az, hogy elérje a szellemi megvilágosodást.


A meditációról

Osho szerint a meditáció egy elmén kívüli állapot, nem pedig koncentráció. Elme nélküli, az elméhez való „nem ragaszkodás” állapota. Ez egy olyan dolog, ami valakivel megtörténhet, de nem olyasmi, amit csinálhat. Technikái segítségével a modern ember természetes úton jut a meditáció állapotába, mert felszínre kerülnek mélyen elfojtott vágyai, gondolatai, amelyek addig akadályozták az ellazulásban.



Pénz, hatalom, botrányok

Osho, vagyis Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11.–1990. január 19.) Indiában és az USA-ban élt szellemi vezető. India Madhya Pradesh nevű megyéjében, Kuchwadában született. Már kora gyermekkorától kritikával illette a vallási, társadalmi és politikai tradíciókat. Huszonegy éves korában élte át először a megvilágosodást. Miután befejezte egyetemi tanulmányait, évekig filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen. Egész Indiát bejárta, nyilvános vitákra hívva az ortodox vallási vezetőket, megkérdőjelezve létjogosultságukat. A hatvanas évek végén sajátos dinamikus meditációs technikák kifejlesztésébe kezdett. „A mai embert – mint mondja –, annyira leterheli a múlt élettelen hagyományainak a súlya, és a mai kor rohanó életmódja, hogy csak egy katarzistechnika alkalmazásával képes ellazulni, és a gondolat nélküli meditáció állapotában feloldódni.”

Miután tanaival Indiában botrányt okozott és el is ítélték, Amerikába utazott, ahol szexuális szeánszai után a vagina gurujának hívták. Hatalma és mérhetetlen gazdagsága csúcsán 93 Rolls-Royce-a volt, ezek közül néhány megtekinthető az Osho központban, a háza egyik üvegtermében is. Osho nyíltan bírálta, gyűlölte és megvetette a nyomort. Karjait gyémánt karkötők borították, több magánrepülőgépe volt, gépfegyveres kísérők vigyázták. Többek között gazdasági bűncselekmények miatt 1985-ben kitoloncolták az USA-ból, ekkor visszatért Punéba és felvette a buddhista Osho nevet. Élete végén sokféle súlyos betegség gyötörte, többek között cukorbetegség, asztma és sokféle allergia. 1990. január 19-én, 58 éves korában hunyt el. Az általa alapított szervezet vezetését huszonegy tanítványa vette át.

/Vág Bernadett/

Ne harcolj!


Részlet Osho – Tantra című könyvéből

A tantra azt mondja, fogadd el, aki vagy. Ez az első feltétel; fogadd el magad annak, aki vagy — az egész embert..., úgy, ahogy van. Ebből a talajból, a tökéletes ön-elfogadásból nő ki a tantra csirája. Használd fel szexuális energiádat a változáshoz!


Hogyan?

Fogadd el, ami van, és próbáld megfejteni az energia eredetét; hogy mi az... hogy lehet felhasználni... miből fakad a vágy... mi ebből az ösztön, és mi ebből az, amit a fej diktál...mi hajt... hogyan nyilatkozik ez meg...?


Mi a válasz ezekre a kérdésekre? Most csak azt tudod, amit valaki más mondott erről... lehetnek szexuális tapasztalataink, de ezek általában nem tudatosak, sokszor bűntudattal keveredtek, sokszor elnyomtuk őket, sokszor elsiettük, sokszor azt csinálni 'kellett', át kellett esni rajta, és sokszor egyszerűen csak egy megkönnyebbülést adott... Mi köze ennek a szerelemhez? Nem lettél tőle boldogabb, de nem tudsz élni sem nélküle.

Minél jobban szeretnéd legyőzni, annál kívánatosabb, minél jobban el akarod 'fojtani, annál erősebben csábit... Nem tudod teljesen megölni, és a harc felmorzsol, elpusztítja érzéseidet és tompítja a tudatodat. Hogy lehetne így felismerni, hogy mi az? A szexualitás folytatódik érzés nélkül, és tompa tudattal. A folyamat egyre érthetetlenebb.


Felismerni valamit csak érzékeny tudattal lehet. A mély érzés, a mély tudat előtt eloszlik a köd. A nemi vágyat csak akkor fogod megérteni, ha majd úgy mozogsz érzéseid között, mint költő virágok között — csak akkor. Ha bűnösnek érzed magad, és ha sietsz, a szexualitás az marad, ami most — egy őrült rohanás.
Nincs hely számodra a kertben. Hogy tudnál így felébredni?A tantra azt mondja: fogadd el hálásan azt, ami vagy; te a Teremtés nagy rejtélye vagy, végtelen dimenziókkal. Fogadd el, tárd fel érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal, sok szeretettel... igyekezz megérteni azt, ami történik. Úgy az ösztön már nem vak, akkor a vágy segítség lehet. Átsegíthet önmagán.Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a Föld a Paradicsom, a te tested a templom, és ahol vagy, az szent hely...


A jóga tagadás — a tantra állítás.A jóga a dolgok kettősségével foglalkozik. Innen származik a szó: jóga. Azt jelenti, hogy kettőből egy lesz, a két 'dolgot' összehozza.De ehhez azt kell feltételezni, hogy a kettősség eleve fennáll.A tantra szerint nincs kettősség. Mert ha lenne, akkor abból nem lehet egy. Csinálhatsz, amit akarsz, kettőből nem lesz egy. A belső harcnak így nem lehet véget vetni. Kivel harcolsz? Önmagaddal!


Ha a Teremtés és az Isten kettő, és nem egy, akkor az úgy is marad. A tantra szerint a kettősség nem létezik, a kettő közötti különbség csak látszat. Nincs ellentét.Ha a lélek és a test kettő, akkor abból soha nem lehet egy, és ha te és az Isten két külön dolog vagytok, akkor abból lehetetlen egyet csinálni; a kettősség megmarad.
A tantra szerint nincs válaszfal — az csak látszat.Minden Egy. Mi értelme van a látszattal foglalkozni? Az csak erősödik attól, ha többet foglalkozunk vele. A különbségeket a te elméd gyártotta. Felejtsd el!Fogadd el önmagad, és mindent, ami létezik!Ne gyárts ellentéteket, elméleteket, különböző központokat. Ne darabold fel magad — az mind csak az ego játéka, önmagával. Ne támogasd a látszatot. Emlékezz önmagadra. Légy éber! Ha küzdesz, akkor a harcoló felek: az ego két arca.Ezért nehéz olyan jogit találni, aki nem egoista.Nagyon nehéz. A jógi állítja, hogy az egohoz neki már semmi köze, de maga az állítás tagadja azt.


A belső küzdelemtől egyre erősebb az ego. A jóginak egész élete küzdelemből áll. Minél erősebb a viadal, annál erősebbek az ellenfelek. És ha éppen győzöl, az azt jelenti, hogy már kiváló egoista vagy. A tantra azt mondja: ne harcolj. Harc nélkül, akarat nélkül az ego nem létezik. Ezt nehéz megérteni, mert azt gondoljuk, ha nem harcolunk az ösztönök ellen, már eleve beadtuk a derekunkat a vágynak.Harc nélkül hogy tud kialakulni a karakter? Harc nélkül hogy lehet változni? Innen származik a félelem. Ez érthető, hiszen sok életen keresztül rohantunk a vágyak után, és egy lépessel sem jutottunk előbbre. De a tantra engedékenysége, a tantra élvezete nem a mi engedékenységünk, az gyökereiben más. A tantra azt mondja: csinálhatsz, amit akarsz, de figyeld magad! Csináld, de éberen!

Mondjuk, dühös vagy... A tantra nem mondja, hogy ez rossz, ne legyél dühös, ez helytelen. A tantra azt mondja: ha megjelenik a düh, ne nyomd el, légy dühös egész lényedben... de figyeld magad! Figyeld a folyamatot! A tantra nincs semmi ellen, de nem akarja, hogy alvajáró módjára cselekedd; tudatosság nélkül, gépiesen. Légy dühös, de tudatosan, éberen, Ez a módszer titka: ha tudatosan cselekszel, az energia átalakul. A düh átalakul megértéssé. A tantra szerint a dühöt nem ellenségként kell felfogni; vegyük inkább úgy, hogy ez a megértés magja. A méreg átalakul, ha tudatos tudsz maradni. Ha küzdesz a dühöddel, az már magában düh. Érted? Abból nem lesz megértés. Ha mégis sikerül elnyomnod a dühöt, akkor olyan leszel, mint egy halott: nem lesz ott a düh, mert elnyomtad — de nem lesz ott a megértés sem, mert csak a düh alakítható át megértéssé.


Ha el tudod fojtani magadban az érzelmeket -- ami szinte leletetlen —, akkor eltűnik a szex, de eltűnik a szerelem is, mert ha megölöd a szexualitásodat, akkor hiányzik az energia, ami szeretetté fejlődhetne. Így tehát nem lesz szexualitás, de nem lesz szeretet sem. Akkor pedig az egész dolog értelmét veszti, mert szeretet nélkül nincs Isten, szeretet nélkül nincs felébredés, szeretet nélkül nincs szabadság.
A tantra szerint ezeket az energiákat át kell alakítani.Úgy is mondhatnánk, hogy ha a világ ellen vagy, akkor a Nirvana, a megvilágosodás ellen vagy, mert éppen ez az a világ, amiből Nirvánát kell csinálni. Ez az energia az alapvető energia, ez a forrás.
A tantrikus alkímia tehát azt mondja, hogy ne harcolj ez ellen az energia ellen, inkább fogadd el, üdvözöld; légy hálás, hogy van szexualitásod, haragod, kapzsiságod... Légy hálás, mert ezek azok a rejtett források, amiket aztán át lehet alakítani, amik elvezetnek a rejtélyhez. Ha a szex átalakul, szeretetté válik... a salak levált a tiszta szerelemről.


A mag még nem szép, de ha életre kel, akkor kinyílik, kivirágzik. Akkor már gyönyörű. Ne dobd el a magot, mert eldobod vele együtt a virágot is. Még nincs ott a megnyilvánult virág, de a nem "megnyilvánult” virág már ott van. Ha vigyázolrá, akkor egyszer virág lesz belőle. Ezzel tehát azt akarom megértetni veled, hogy először el kell fogadnod, érzékeny elmével, éberséggel meg kell értened... s ezután jöhet csak az 'élvezkedés'. 
És még egy dolog, ami tényleg nagyon érdekes, és a tantra egyik legfontosabb felfedezése: minden, amit ellenségednek tartasz -- kapzsiság, düh, gyűlölet, szex, vagy bármi — azért válik ellenségeddé, mert annak tartod. A te hozzáállásod teszi azzá. 
A tantra azt tanítja, hogy úgy kell közeledni a nemi aktushoz, mint egy szent templom bejáratához. Ezért kerültek fel nemi aktust ábrázoló faragványok a szent templomaink falaira. A nemiség éppoly szent, mint a templom. Így, ha belépsz egy ilyen templomba, a szex is rögtön jelen van, és nem választja el agyad a kettőt… mert a világi és az isteni megjelenés nem ellenségei egymásnak, nem mondanak ellent egymásnak; e kettő csak két ellenkező polaritás, melyek segítik egymást. Mindennek ez a két polaritás az alapja. Ha csak az egyik polaritás is eltűnne – az egész világ eltűnne. A kettőnek csak együtt van értelme. Nézz tehát mindent ezzel az egységes szemlélettel. Ne csak az egyik, vagy csak a másik polaritást lásd, hanem vedd észre e kettő belső egységét; e kettő együtt adja az egységet.


/forrás:.dimenziokapu.abbcenter.com/