.

Feedek
Megosztás
HTML

Ébredés vagy herót? Új életlehetőségek a szemed előtt

Amikor reggel kinyitod a szemed, mit érzel először? Amikor felülsz az ágyban mi az első gondolatod? Amikor elindulsz a dolgodra milyen érzések kerítenek hatalmukba? Szerinted a helyeden vagy? Vagy csupán ezt dobta a gép?

Nagyon sok írást olvashatsz mostanában a neten arról, hogy sok emberben elkezdődött a változás. De te, aki reggel felébredsz és a jobb válladat csendesen megrándítva csupán azt sóhajtod: ezt dobta  a gép – Te mit gondolsz? Valóban lesz itt változás? Te változol? A világ változik?

Lehet, hogy nem érzel semmit.

Lehet, hogy nincs is semmi. Hiszen ha te nem érzed akkor hiába is van valami, számodra ez nulla. Zéró. Nudli. Beszélhetnek itt a bölcsek Egoról, Istenről, Energiákról, ha te reggelente felébredsz és elindulsz dolgozni vagy körbevesznek az ismerőseid de egyikük sem azt látja amit te érzel. Tényleg, mit is kellene érezned ha rendesen része lennél a változásnak? – vetődik fel benned a kérdés.

Na akkor kezdjük az elején.

A változások: ha bármikor is felvetődött benned a kérdés, hogy “mit is keresek én itt? de hát mit csinálok én ebben az életben?” – na akkor nagyon gyorsan át kellene gondolnod miért is vagy ott ahol vagy? önmagadért teszed, amit teszel? mert szép dolog az önzetlenség de másik oldalról ezt úgy hívjuk: önfeláldozás. Gyönyörű nyelv a magyar, hiszen benne foglaltatik minden lényeges pont: te és a feláldozás, amit önnön magadnak és magadon végzel.

Nekem így kezdődött. Egyik reggel kinyitottam a szemem, jobbra néztem és fogalmam sem volt az azt követő pár percben, hogy

1. hol vagyok?

2. hogy kerültem oda?

Előző este nem ittam, nem ettem romlott kaját és nem láttam rémeket. Egyszerűen NEM VOLTAM A HELYEMEN. Akkor és ott még nem tudtam merre is van a HELYEM, de valahol legbelül azt éreztem, hogy el kell tűnnöm onnan, mert minden perccel amit maradok megtagadom önmagam és képtelen leszek visszanézni a tükörképemre. Persze nem olyan egyszerű ez, ha kötöttségek vannak, társadalom és törvény, kimondott szó és annak súlya. De azt hiszem az érzés, hogy menni kell, erősebb ezeknél.

Sokan úgy hívják ezt az időszakot: ébredés. De azt hiszem csupán akkor szokták annak nevezni, amikor valaki rájön, hogy a spirituális világot befogadni képes lénnyé vált. Pedig ez az igazi ébredés. Szép dolog a spirituális világ, szép dolog a szeretet és a bölcsesség, de amíg nem tudsz szembenézni azzal, hogy saját világod mostantól már nem a tied és nem azért mert elveszik tőled hanem mert te magad vágysz arra, hogy új világot teremts önmagad számára, addig nincs miről filozofálni.

Nos tehát felébredtem, körbenéztem, elborzadtam. Persze könnyebb lett volna akkor, ha tudom, hogy mi volt a kiváltó ok, bár azt is ugyanolyan nehéz lett volna elmagyaráznom a velem élőnek mint azt, hogy nekem most el kell innen mennem és nem hiszem, hogy visszajövök.

Elárulok valamit: a veled szemben ülő/álló nem fog érteni ebből egy szót sem. Lehet, hogy érezte már egy ideje, hogy valamiben változol de az is lehet, hogy észre sem vette. De ha észre is vette nem fogja megérteni. Maximum akkor ha mögé teszel egy racionális magyarázatot, mint:

- új munkát kaptam, el kell utaznom

- van valakim, el kell költözöm.

De ezek közül valószínűleg egyik sem lesz igaz. Egyszerűen menned kell. Vagy ha igaz is valamelyik, akkor is már az előtt tudtad, hogy meg kell tenned, mielőtt bekövetkezett ez a változásra késztető momentum.

Szóval ott vagytok: ő nem érti. Te bizonygatod, hogy menned kell. Ő miérteket akar hallani. Neked nincs olyan indokod, ami elég racionális lenne vagy lenne benne legalább egy bűnbak akit a veled szemben ülő/álló utálni tudna. Így téged gyűlöl, de még téged sem tud eléggé mert közben érzi, hogy te szeretettel vagy iránta, hiába kell menned. Akkor is szereted. Mert fontos része volt az életednek. Mert sokat kaptál tőle. Mert tanultál tőle. Mert ez volt a feladatod.

De bevégeztetett. Neked menned kell. Ő nem érti. Harcos lesz. Kegyetlen. Mint a keresztrefeszítés. Sírni fog. Sírni fogsz. Utálni fog. Gyűlölni mindened. A közös múltat, a jelent, a nemlétező jövőt. Meginogsz majd. De az érzés erősebb lesz mint a szavak a szájából, miszerint te nem ilyen voltál, mondd el az igazat, amúgy meg megszállt az ördög, megváltoztál és xy hibás ezért is…

De ne félj! Ha sokáig mondod, elfogadja. Mert érzi, hogy nem viccelsz. Érzi, hogy kitartó vagy. Érzi, hogy komolyan gondolod. Érzi, hogy az a hely már nem a tied, az az élet már nem rád vár.

Lehet, hogy a veled szemben álló a feleséged, a férjed, az anyukád, az apukád, a párod, a barátaid de lehet akár a főnököd is. A mondatszerkezetek ez esetben változnak, az érzés, a belső hang soha.

Ha tudod, hogy nem vagy a helyeden már jó úton haladsz: felébredtél.

Tedd amit a bensőd diktál, menj amerre a jelek visznek. Ha nem látod a jeleket de érzed a változást,  beszélgess olyanokkal akik már átéltek hasonlót. Talán tudni fogják mire kell figyelned. Megkönnyíteni nem fogják. Ezt ne várd!


De megmutatják hogyan értelmezd a jeleket. Mert folyamatosan jeleket kapunk. Az elejétől kezdve, ahogy bekövetkezik a változás. A pillanatban, amikor megléped bátran. Azt követően folyamatosan egészen addig amíg el nem érted a célt, amiért meg kellett ezt lépned. Minden pillanatban veled vannak a jelek és figyelmeztetnek ha meginogsz, ha rossz irányba indulnál, ha azt gondolnád mégis rossz amit teszel.

Légy bátor! Tedd, amit tenned kell!

Forrás: egyharom.hu / tudatbazis.hu

Amilyen életet élsz, olyan a világnézeted

Írta: Spirituális UFO-kutató

És nem fordítva. Bár kétségtelen, hogy igazából annak a klasszikus materialista világnézeti tételnek - "a lét határozza meg a tudatot" - teljes ellentéte bizonyosodik be az embernek minden másodpercben, hiszen a tudatával ( érzelmeivel és gondolatával ) alakítja a létét, de mivel most még olyan sűrű denzitású környezetben vagyunk, hogy világunk keletkezésének az oka, a lassú reakcióidő miatt, látszólag rejtve marad, és minden életjelenséget csak a durvaanyagi formán keresztül észlelünk ( legalábbis ébertudatosan ), ezért sokszor úgy látszik, hogy a földi ember teljesen a saját anyagi környezetének függvénye, sőt rabszolgája.

Mégis évezredek kellettek, hogy ehhez az abnormális állapothoz eljussunk, melynek ős(bűn)forrása természetesen még most is mi más lenne, mint Atlantisz utolsó korszakának helytelen mágikus gyakorlata.

Destruction of Atlantis. The mystery surrounding Plato's island that has never been found

És hogy ez soha többé ne forduljon elő, a Rák világhónap kezdetével ( mintegy 10.800 évvel ezelőtt ), az emberiség kollektiv tudatából kitörölték, mind a korábbi mágikus civilizációk, mind az egyéni fejlett múlt emlékeit.

Így az ember azóta szellemi értelemben süketen és vakon jön a világra, bár hozzá kell tenni, hogy egy kis gyermek még 6-8 éves koráig egy félig-öntudatos kapcsolatban van a szellemi világgal, melyet később, a család és a társadalom, főleg a kötelező oktatáson keresztül ki fog ölni belőle.

Megfigyethető tehát, hogy amióta az emberiség kollektív amnéziában szenved, a közös társadalmi téridőkeret-tudata csupán 6000 évet ölel át! Azaz a Bika-korszak kezdetétől a mai napig lejátszódó események sorozatát képes felfogni. Itt kezdődnek a történelem könyvek, itt kezdődik a hivatalos múltkutatás, de itt kezdődik egy vallásos ember "teremtése" is.

A mai kollektív emberi tudat ugyanis képtelen 6000 évnél tovább hatolni az írott történelemben, de a vallásos történelemben sem. És ha manapság már újra beszélnek 6000 évnél régebbi kultúrákról, legalábbis az alternatív kutatás szintjén, akkor ezeket a kultúrákat is ( pl. Atlantisz vagy Lemúria ) valamilyen ókori görög-latin városállamszerűen vagy a folyamvölgyi civilizációkhoz hasonló módon tudják elképzelni.


A gyermekeink is minden fantasy regényben és interaktív videójátékban is ilyen világgal találkoznak : Atlantisz feketemágikus világával kilúgozott formában, azaz az öldöklés és a rémület valamilyen ókori vagy középkori technikai szinvonalon még megmarad, de pl. a mágikus kristálytechnika meg az antigravitációs űrhajók, a vimanák már nincsenek meg, mivel ezeknek a mágikus technikáknak a bevitele a történetbe a gyermekeknél az ősemlékezet kódjait is feltörhetnék! ( És e célból nem engedik egyetlen sci-fi-történetben sem ufó-alakú hajók bemutatását, hanem továbbkábítják az emberiséget a hagyományos rakétatechnikával, melyeknek mégis csodálatos módon "ufó-képességük" van - lásd pl. az összes Star Wars-filmet! )


Atlantisz elfelejtett világa és a Bika-korszakban elinduló kollektív emlékezet között pedig mindig is Egyiptom volt az összekötő kapocs! Mert még Atlantisz elsüllyedése előtt, az Oroszlán- vagy Arany-korszakban létrejött egy prehisztorikus Egyiptomnak nevezett civilizáció, melyről a legtöbb információt a 20. században Edgar Cayce adott át az emberiségnek.

Ez a prehisztorikus civilizáció, melyet Hermész Triszmegisztosz alapított, Atlantisz minden korábbi pozitív korszakainak a lényegét tartalmazta, azaz alapvetően mágikus volt, de ezeket az energiákat akkor csakis a lélekfejlődés szolgálatába állították ( Egy Arany-korszakban nyilvánvalóan mást nem is lehet csinálni! )

Érdekes azonban, hogy a földi kollektív tudat erről a prehisztorikus egyiptomi világról, hacsak még tudatalatt is, szintén egy fantasy regény révén értesült: a Narnia krónikáiból! Ha pedig most elhagyjuk ebből a Narnia-történetből ( is, meg minden fantasy történetből is ) a szokásos angolszász ( külső ) , és a kelta/ druida/atlantiszi ( belső ) misztikus vázt, hogy a regénysorozat jól eladható legyen, akkor ez a történet egy olyan fontos momentumra mutat rá, mely kulcs-tényező volt ebben a prehisztorikus Egyiptomi korszakban : a beszélő oroszlánok központi szerepére!!!


Vagy azt gondolták, hogy amikor pl. az Oroszlán-világkorszakról van szó, akkor ez csak egy ártatlan jelkép? De lényegében ugyanolyan világ volt akkor, mint most? Vagyis az állatok az embernek volt alávetve? - Hát nem! Különösen nem a nagymacskák! Ezek a nagytestű macskafélék ( az oroszlánok akkor még a mai oroszlánoknál is jóval nagyobbak voltak ) bölcs tanácsadói voltak az emberiségnek! De a párducok és a gepárdok is!

Ennek a megértésére azonban az emberiség nagyobb része még mindig nem érett meg.

Mert a múlt túl mágikus ahhoz, hogy igaznak tűnjön - pontosabban, hogy minden belső érzéktől megfosztott materialista észtudat igaznak fogadja el.


Ám ez szinte mindennel így van! Bárhová is tekintünk, bármilyen tudományt is vizsgálunk, a jelen uralkodó tudománya gyakorlatilag csak a tagadásból áll + nyílt hazudozásból és boszorkányüldözésből. Ugyanakkor ideje belátni : a valódi ( azaz nem titkos, nem emberiségellenes ) gyakorlati tudományos kutatás Tesla és Marconi óta nincs, csak futószalagon előállított fikciók, melyeknek mindig is az volt a szerepük, hogy az emberiség ébredező részének tudatát továbbra is olyan tudományos köntösbe bujtatott álezoterikus fogalmi rendszerbe gabalyítsa bele, melyből jól láthatóan a szellemi kereső ember már legalább 100 éve nem tudja kiszabadítania magát.

Az internetes ezós tévékben meg más youtube-os előadásokon pedig különösen gyakran tűnnek fel olyan személyek, akik a modern fizika látványos álezós mellébeszélését tudományos haladásként akarják feltüntetni, sőt vannak olyan fizikusok is, mint pl. a magyar Héjjas István, akik a modern fizikát Egykőtől ( Einstein ) egészen a húrelméletig nyíltan ezoterikus fizikának nevezik.

De kezet foghat Héjjassal akár Dienes István, Kisfaludy, Bakos Attila meg a jelenleg sztárolt sok internet-ezós megmondóember is, akik egy szellemi kereső ember átmeneti tudatállapotának szinte teljes spektumát képviselik, azaz egy olyan emberének, aki még nem tud teljesen elszakadni ( 3D-s ) múltól, mivel egisztenciálisan és érzelmileg kötődik hozzá, ugyanakkor mégis igényli, hogy az egész látszattevékenységét ezoterikus haladásként igazolja önmaga és a világ előtt.

Ez azonban sajnos természetes - azért sajnos, mert szinte elkerülhetetlen, hogy egy szellemi kereső végig ne menjen, főleg útja kezdetén, egy keleti vallásos és/vagy misztikus szakaszon, amivel az ego hatáskörét kiterjeszti a tömeg szokásos anyagi birtokvágya mellett már az ezoterikus értékekre is - és arra is természetesen, hogy ő mesterként vagy bölcsként tűnjön fel.

Így az ilyen „mestereknél” azonban, akik főleg a buddhizmusból ( Kos-korszak ) vagy a vedanata filozófiából ( Bika-korszak ) lopkodják össze egoisztikus törekvéseik eszmei igazolásait, megmondjuk őszintén, hogy valójában mi az a tényező, amellyel talán mesterfokban rendelkeznek és a környezetükre is ezt sugározzák ki : a felfokozott szexualitás!

Ezért van az, hogy minden ma futtatott ezo-guruval való beszélgetés előbb-utóbb eljut ehhez a kedvenc témához, hiszen minden ezoterikusan kiterjesztett egonak központi energiaforrása egyáltalán nem a szívcsakra ( ahogy ezt folyamatosan próbálják elhitetni ) hanem a betegesen felfokozott nemi csakra, amely természetesen a solar plexust is nagyobb aktivitásra, azaz nagyobb birtok- és hatalomvágyra ösztönzi, de természetesen ezoterikus álarcban - ahogy ez már Atlantisz utolsó korszakában is lejátszódott!


Tehát nincs semmi új a nap alatt! A mérhetetlen hatalom- és birtokvágy, melynek a forrása a szívről leválasztott szexuális energia, az atlantiszi feketemágikus papság révén egyszer a Föld történetének legnagyobb katasztrófáját okozta, amely most szemmel láthatóan meg fog ismétlődni, ha a tömeg idejében meg nem szabadul minden tudományos-, vallásos-, és ezoterikus tekintélyeitől!

Az ezoterikus tekintélyek meg természetesen a társadalom ahhoz a szűk szegmenséhez szólnak, azokat befolyásolják alapvetően most már főleg az internet révén óráról órára és percről percre, akiket szellemi kereső embereknek nevezhetünk.

A szellemi ébredés első látható jele pedig itt Magyarországon éppen negyedszázada kezdődött, és nagyjából 1993-ig tartott az első nagyobb divathullámszerű lecsengése az ezoterikus-ufós tanoknak.

A magyar szellemi keresők mai napig tartó tragédiája viszont az, hogy ezeket az ezoterikus-ufós tanokat nem olyan emberek kezdték terjeszteni akkor, akiket az őszinte tudásvágy hajtott, hanem éppen ellenkezőleg : ebben a rablókapitalizálódó országban ezek a mai napig sztárolt emberek egy olyan egzisztenciát kezdtek kiépíteni magunknak, ami szerény, de megbízható anyagi jövedelem mellett még a becsvágyukat is kielégítette, hiszen folyamatosan ezoterikus-ufós tekintélyként szerepelnek még a hivatalos médiában is.

Mert ha őszinte tudásvágy hajtotta volna őket, akkor

1. 1990-re már 30-40 éves lemaradást az nyugati ezoterikus-ufós alapművek lefordításában haladéktalanul elkezdték volna,

2. ezáltal megteremthették volna azt a tudásbázist, amely mai napig hiányzik magyar nyelven,

3. ilyen tudásbázis alapján fejleszthették vagy bővíthették volna ki a saját kutatási anyagukat és tanítói tevékenységüket.

Ezzel szemben mi történt?

A hatalom által beültetett ejtőernyősök vették át már az álrendszerváltás hajnalától kezdve az ezoterikus-ufós irodalom tematizálását, akik nagyrésze - hogyan is lenne másképp? - a sci-fis terület teljes materialista sötétségéből jött és ugyanilyen sötétséget csinált azonnal az ufó-témából is!

Így már legalább negyedszázada élünk együtt az emberiséget állandóan leigázni akaró gépfejű szörnyetegekkel, a hálószobákba besettenkedő gülüszemű szürkékkel, hüllőkkel, aliennekkel, akik minden ufós újság címlapján mint legfőbb szenzáció szerepelnek, növelve természetesen néhány százalékkal a példányszámot, de azonnal fényévekkel eltávolítva az igazságtól a szellemi kereső százezreket.


Persze nem azt tagadjuk, hogy ilyen szörnyetegek, klónok, gépemberek ne léteznének akár még a mi bolygókon is, hanem azt kifogásoljuk, sőt, egyenesen felháborítónak tartjuk, hogy a földönkívülieket nagyon is tudatosan egyoldalúan mutatták be már kezdet kezdetén az spirituális ébredező magyar népnek!

És ahogy a politikában is megvan a folyamatosság az előző rendszer ideológiai komisszárjai és a mai „demokratikus-humanista-emberjogi” fecsegői között, épp úgy az ezoterikus-ufós területen is az 1972-ben indult Galaktika kiadvány köré csoportosuló csapat, majd a vele összefüggő szocialista sci-fis könyvkiadás „szakértőinek” egy része vedlett át „ufó-kutatóvá”, ezoterikus témák előadóivá stb-vé.


Ám a sötétség sohasem nem adhat mást, mint lényege : az állandó félelemkeltést!

Mert pl. bármelyik enigma-enigmák-hihetetlen c. műsor megnézése után vajon Önök mennyi impulzust kaptak a spirituális fejlődésre, milyen „tudást” nyújtottak át a lelküknek, ami Önöket arra ösztönözné, hogy az eredeti lélekmegbízásuk kódjait „kicsomagolják”?

Semmilyen tudást! Csak figyelemelterelő konteós/álezoterikus fecsegések és vélekedések végtelen történetét, melybe a lélek szinte belefulladhat, úgy, hogy közben semmi valós ismeretet sem kapott!

Van egy régi mondás, mely az igazság után szomjazó lélek helyzetét jól ábrázolja ( figyeljenek fel : az igazság után csak a lélekember szomjazik, míg ego-tudat számára ismeretlen az olyan fogalom, hogy "igazság", mivel számára csak vélekedések vannak! ) :

Aki fuldoklik, annak nincs ideje halat fogni.

Ez azt jelenti, hogy azonnal letesztelhetik magukat, hogy Önöknek, mint szellemi keresőknek, mennyire van szükségük még az internetes és egyéb konteós/ezós kábulatra, mint mindennapi kenyérre, azaz arra, hogy egy kis ezoterikus narkózis segítségével továbblubickoljanak a 3D-s pusztuló Föld langyos szennyvizében!


Mert hogy az ilyen tanokat képviselő tanítók élvezik ezt a lubickolást, az jól látszik, hiszen a többé-kevésbé meglévő hatalmi hátszelük és az ezzel szorosan összefüggő egzisztenciális biztonságuk miatt a Halak-Vízöntő korszak-átmenetről ők nyilván csak politikailag korrekt és polgárilag jól fésült módon beszélhetnek, miközben a 6 millió mélyszegénység felé tartó/zuhanó magyar néhány halk ellenvetése még Dobogókőig sem hallatszik el, hiszen Szelei Magdiék is átvették a szokásos 35.000 Ft/fős táborozásokat, melyet még a kilencvenes évek elején a jógások majd később Kisfaludyék is elkezdtek.

Mi pedig természetesen sok sikert kívánunk a dobogókőieknek, mert tudjuk és érezzük, hogy jót akarnak, ám ezzel együtt azt is megmondjuk, hogy ilyen nagy szervezéseknél, amikor a régi világ keretei között akarnak valami új, spirituális közösséget létrehozni, mindig fennáll annak a veszélye, hogy éppen a legértékesebbeket, akiknek tulajdonképpen ezt az egész rendszert kitalálták, nem tudják befogni, nem tudják lehalászni, ahogy erre egykor Németh László író is utalt : „minden rendszer egy olyan háló, amiből éppen az aranyhalak úsznak ki.”

Ez a régi, pusztuló, durvaanyagi világ pedig kőkeményen rákényszeríti az embert egy lélekélettel tökéletesen ellentétes életformára, és mivel az ember nem akar meghasonlani önmagával, hamarosan olyan lesz a világnézte is, amilyen életet kényszerűségből felvállalt.

Az ezoterikus tanítók jó részénél is ez a helyzet : nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem az, hogy mit cselekszenek, mivel ezzel árulják el tulajdonképpen, hogy milyen fejlődési fokozatban vannak, és nem azzal, hogy mit állítanak magukról - ez az egyik.


A másik pedig az, hogy aki valóban tanító, az ezt rendszerint névtelenül és személytelenül teszi - miért?

Azért, mert

1. a szellem embere ösztönösen a csendet ( az univerzum tökéletes megnyilvánulását! ) keresi,

2. a közvetlen mester-tanítványi viszony hiánya miatt nem alakulhat ki függőség a tanítványoknál, éppen ezért

3. a tanítás közvetlenül a lélekhez szólhat, kikerülve a tanítvány személyiségét, aki még rendszerint helytelen képalkotási és fogalomrendszerrel, azaz a családtól és a társadalomtól automatikusan átvett élőítélet-rendszerrel rendelkezik.

Ugyanígy működnek a földönkívüli testvéreink is, akik már legalább 60 éve köztünk vannak, és minden országban, minden városban, minden lakókörzetben megtalálhatóak.

És ha ezt már tudjuk, akkor azt is beláthatjuk, hogy addig maradnak az űrutazó testvéreink számunkra látszatra névtelenek és személytelenek, amíg az emberiség ( többek között a Mennyei próféciákban is leírt ) érzelmi függőségeivel, vagyis az egymástól lopkodó életenergia-vámpírizmusával fel nem hagy!

Forrás: http://www.spiritufo.ditro.hu/valodi-ufo-kutatas/23-a-vizoent-kor-uj-spirtualis-szemlelete/257-amilyen-eletet-elsz-olyan-a-vilagnezeted

Ha nem tudod eltitkolni, akkor urald

Valami van a levegőben. Ma már jellemzően UFO-k, ugyanakkor a tapintható feszültséggel egy időben történik valami, amit több kultúrában is előrevetítettek a bölcsek, és amit leginkább ébredésnek, vagy korszakváltásnak nevezünk.

Tény, hogy nagyjából az ezredforduló óta robbanásszerűen nyílik az emberiség tudata, erősödik a szembenállás a megtanult dogmákkal szemben. Új világkép, új értékrend, és új tudás van kibontakozóban.

Ahogy Obama elnök egyik tanácsadója mondta: " Úgy száz évvel ezelőtt könnyebb volt megváltoztatni százmillió ember véleményét, mint megölni százmillió embert. Ma könnyebb megölni százmillió embert, mint a véleményüket megváltoztatni."

Azt, hogy miben áll ez a változás, egyre többen látjuk körvonalazódni. Hasonló következtetésekre jutunk, ami alapvetően abból adódik számomra, hogy átgondoljuk a dolgainkat. Nem csupán azért állítunk valamit, mert jól hangzik, vagy mert mások is mondogatják, hanem azért, mert valamilyen megmagyarázhatatlan, már- már titokzatos késztetés hatására átgondoltuk mindazt ami történik.

Hogy mi történik most, azt számtalan formában el lehet magyarázni, és valószínűleg mindegyik magyarázat a maga nemében helytálló, én azonban most is, mint mindig, azt mondom, itt az ideje annak, hogy elkezdjünk életszerűen gondolkozni. A hétköznapjainkon keresztül vizsgálni ezt a változást. Miért tartom ezt fontosnak?

Az elmúlt pár ezer évben hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy a tudást bonyolultnak minősítettük. A tudás, amit keresünk biztosan nagyon összetett, nehezen érthető. Így aztán a különböző vallások azt mondják, ez a tudás istené, ami ember számára elérhetetlen. A tudós társadalom sem működött másképp. Folyamatosan azt a képzetet keltették, hogy tudni ugyan lehet, de ahhoz nagyon nagyon sokat kell tanulni, és persze ne feledjük, a tanulás sok pénzbe is kerül.

Persze nem teljesen igaz ez, hiszen egy ideje már világossá vált, hogy a történelmünkben több titkos társaság is működött. Ilyenek a szabadkőművesek, az illuminátusok, vagy a mostanában oly sokat megemlített Bilderberg csoport. Ezek a társaságok tudtak, és tudnak valamit, amit az emberek többsége nem, és ezeknek a csoportoknak a ténykedését mindig is körüllengte egyfajta misztérium. Vajon mi történhet ott, vajon mit tudhatnak ők, amit mi nem?

Bármelyik irányból is közelítem meg a kérdést, ugyanoda lyukadok ki. A tudás misztikus, nehezen érthető, és nem mindenki számára adott. De mi van akkor, ha szakítunk ezzel a dogmával is, és kimondjuk hangosan, minden lelkiismeret furdalás nélkül, hogy a tudás egyszerű?

Hogy csupán azért nem látjuk át világunk működését, azért nem vagyunk képesek most már megoldani a legalapvetőbb gondjainkat sem, mert tudatunkat, és hitünket átszövi ez a tévképzet, miszerint tudni bonyolult dolog.

Mi van akkor, ha a tudás nagyon is kézenfekvő, és bárki megértheti, és jobbat mondok, csupán azért nem találtuk eddig, mert mindig is itt volt az orrunk előtt. És mi ahelyett, hogy a kézenfekvőt néztük volna, vagy egy távoli istenben kerestük, vagy a végtelennek tűnő világűrben távcsövekkel kémlelve az eget, máskor mikroszkópokkal az atomokat részekre szedve.

De történt bárhogy is, egészen mostanáig a tudás valahol a távoli messzeségben, vagy a mélyben kerestük. Tettük bárhogy is, annak a lehetőségét teljesen kizártuk, hogy mindaz amit keresünk, csak épp ki nem böki a szemünket.

A dogmákat manapság felváltották a tanfolyamok. Ezoterikus, vagy az új világképet hirdető előadásokon elmerülhetünk a kvantumfizika rejtelmeiben, a szimbólumok erejében. Nem állítom, hogy ezek haszontalanok, ugyanakkor még ezekkel kapcsolatban is ott van bennem az az érzés, ami eddig is ott volt. Sokat kell tanulni, és nem értheti meg mindenki.

Legyen tehát a kiindulási pont innentől kezdve ez, a tudás egyszerű, és mindenki számára, így számodra, és számomra is adott. Mi lehet hát a kulcs a teljesebb megértés felé?

A saját életed, az az élet, amit nap mint nap megélsz, és amiről eddig azt gondoltad, független a világban végbemenő változásoktól. Csupán érdemes felismerned, hogy a saját életed tökéletesen leképezi az emberiség történelmét. Hogy amit te "kicsiben" megélsz, az megy végbe "nagyban" az emberiség szintjén is. A tudás, amit keresel ott van a saját életedben, a hétköznapjaidban, csupán fel kell ismerned a kapcsolatot önmagad, és minden más között.

Milyen következtetéseket lehet levonni, ha így futunk neki a kérdésnek? Mondjuk azt, hogy innentől kezdve magadtól is megérthetsz mindent? Felismerheted a mostani változás lényegét anélkül is, hogy hosszasan gyötrődnél különféle tanfolyamokon?

Meggyőződésem, hogy igen. Eljött az ideje annak, hogy a józan eszedre, a saját megérzéseidre hallgass. Ez nem zárja ki azt, hogy másokat is meghallgassunk, de kizárja azt, hogy meg lehessen téged dumálni.

Van saját életed, van saját személyiséged, és van saját véleményed. Mindez nem véletlen. Különbözőségünk nem konfliktusforrás, hanem az élet sokszínűségének része. Személyiséged az élet nevű kirakós játék egyik darabja. És ha a saját személyiségedet divatos irányzatok mögé bújtatod, akkor elvész. Minél többen fedjük fel saját személyiségünket, annál több kirakós darab válik láthatóvá, míg végül összeáll a kép. Önmagad eltitkolása okozza az összes többi titkot az életünkben.

A hétköznapok unalmasak. Szerintem pedig rettentő izgalmasak, mert azokban van minden tudás. Nem istenben, nem távoli csillagokban, és még csak nem is az atomokban. Nincs más dolgunk, mint felfedezni a hétköznapok tudományát, és élni az életet...:)

 

Forrás:http://www.thesecret.hu/blogok/egy-ugyanaz/ha-nem-tudod-eltitkolni-akkor-urald

Alanyi jog az élethez már nem elméleti kérdés

Írta: Spirituális UFO-kutató

Bizonyára nem mondunk senkinek új dolgot azzal, ha megállapítjuk : világunk eseményei nagyon felgyorsultak.

Az alapvető változások, Földünk és társadalmának globális átalakulása, melyek buvópatakként - minden média-csend és akadémiai szintű módszeres hazudozás ellenére - a nyolcvanas évek óta zajlanak, most már mindenki számára jól láthatóak és tapasztalhatóak! ( Azonban ne felejtsük el: ez a "mindenki" most még csak a földi emberiség 1%-át jelenti, vagyis kb. ennyen ébredeznek spirituálisan, a többiek pedig vagy még alszanak, azaz a régi társadalmi mátrixot érzékelik az egyetlen realitásnak, vagy tudatosan harcolnak a változás ellen - ám minden alapvető változáshoz elég 1% is a morfogenetikus terek "századik majom-effektusa" miatt! )


És ennek a felgyorsult tudati fejlődésnek köszönhető, hogy 2013-ra végre közbeszéd tárgya lett, legalábbis az ébredezőknél, pl. az alapjövedelem kérdése is. Azaz legalább a szellemi keresők tudati szintjén végre meg merték kérdőjelezni egy olyan szent tabuként kezelt "közgazdasági" témát, melyről eddig a közönséges embernek még álmodni sem lehetett, ám most már az ébredező értelmiség is kezd kiállni az alanyi jogú alapjövedelem bevezetése mellett. ( Kockáztassuk meg : a következő még nagyobb tabu-döngetés - a pénz elvetése mellett - az általános tankötelezettség megkérdőjelezése lesz! )

Látható tehát, hogy ezek az örvendetes tudati változások - melyek eddig ilyen gyors ütemben sem az emberiség, sem a világegyetem történetében még nem fordultak elő -, hogy hozzák egyenként felszinre azokat a testvérbolygóinkon már időtlen idők óta bevezetett galaktikus alapértékeket, melyek minden magasan fejlett társadalom alapját képezik.

Annak ugyanis, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, és a megoldásokon sem kell sokat "agyalni", hanem csak rá kell hangolódni azokra kozmikus eszmei gondolatformákra, melyek már számtalan bolygó számtalan civilizációjánál segítettek azon válságos fejlődési pontnál, mikor egy adott humanoid közösségnek át kell lépnie az ego- vagy testtudatból a lélek- vagy szeretet-csoporttudatba.


Az aktualitás pedig, amiért ez a cikk született, egy e-mail, melyet ma kaptunk. Ebben az elektronikus levélben ez állt :

 

"Egy okos amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem , de a közelmúltban megbuktatott egy egész osztályt.

Miért? Azért, mert az osztály kitartott amellett, hogy az "Obama care" szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény, sem gazdag, sőt, mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát.

A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó? Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban beleegyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz.

Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult, az meg örült az osztályzatnak.

A második teszt alkalmával a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek es ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.

A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.

Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni . Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha ő azért kevesebbet kap."

Majd utána öt pontban össze van foglalva ennek a közgazdász professzornak a tézisei, melyeket az e-mail küldő jó barátunk rögtön kommentált is ( kiemelve a hozzá fűzött megjegyzéseit piros színnel ) :


1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.

- De a gazdagokat se lehet boldogabbá tenni a szegények további megnyomorításával!

2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.

- Kétlem, hogy a gazdagabbak megérdemelték a többletet: azért is másokat dolgoztattak meg!

3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól el nem veszi először.

- A szegényektől pl., akiktől mindent elvettek alattomos módszerekkel (pl. éhbér, hitelcsapda, magas adók, stb.)

4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.

- De úgy se, hogy egyedül emészted fel!

5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni, mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan, aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.

- Meg az, amikor a felső tízezernél annyi vagyon van, mint a többi, milliónyi népességnél összesen! A modern rabszolgaság áldozatait meg minimálbérért dolgoztatják, amivel semmire se jutnak.


És ehhez mi csak annyit tennénk hozzá, hogy ez a neoliberális közgazdász professzor elitet védő pimasz álokoskodása, mely az utóbbi 20-30 évben több nyomort, éhínséget és halált hozott az emberiségnek, mint két világháború, épp annyi értéket képvisel már az öntudatosuló emberiség szemében, mint a középkori lapos Föld képzete. Az elit legnagyobb rémületére ugyanis az öntudatosság olyan méreteket öltött a tömegeknél, hogy már nemigen lehet becsapni őket az álrendszerváltás óta szokásos neoliberális panel-okoskodással, mely alapján egész Kelet-Európát is kifosztották.

Mert miről is van szó igazán? A mai törvénytelen, nem-emberi hatalom az utolsó pillanatig meg akarja akadályozni, hogy az alapvető galaktikus szabadságjogokat bevezessék a Földön, különösen az alanyi jogon járó alapjövedelmet, melynek a bevezése után kb. egy héttel gyalorlatilag az emberiség minden anyagi gondjának és így testi-lelki betegségének is a 99%-a automatikusan megszünne, mintha sohasem létezett volna!- Ez az igazság!

 

Forrás: http://www.spiritufo.ditro.hu/spiritualitas-es-a-tudomany/20-spiritualis-tudomanyos-cikkek/250-alanyi-jog-az-elethez-mar-nem-elmeleti-kerdes

Hová lett az emberség?

Szerző: sorellapippa

Ma reggel elájultam az utcán, a buszmegálló és a villamosmegálló között. Körülbelül 40 (!) ember állt körülöttem, de senki nem segített, senki nem jött oda, így magamnak hívtam mentőt. Az orvos egy paraszt volt, ordibált velem, nem nagyon foglalkozott a betegeivel. Nagy nehezen megvizsgált és megkérdezte, mivel foglalkozom. Mondtam, újságíró és blogger vagyok. Innentől kezdve nagyon kedves volt, külön szobát kaptam, hogy pihenjek. Gondolta, így talán nem fogom megírni azt az őrültek házát, amit ott megy. Még szép, hogy megírom!

1. Probléma : Miért nem segítenek az emberek egymáson?

Szóval, egy verőfényes nyári reggelen, azaz ma, elindultam dolgozni. Barbinál aludtam, úgy döntöttem, az lesz a legrövidebb út, ha villamossal a Keletiig, majd onnan busz. Vártam a villamost, felhívtam anyukámat, majd éreztem, valami nem oké. Nagyon nem.

A végtagjaimból kezdett távozni a vitalitás, a kép egyre inkább homályosodott. Nem igazán tudtam, mi történik, mert eddigi életem során mindössze egyszer ájultam el, de éreztem, baj van. A túloldalon megláttam egy korlátot és egy fát. Arra még volt időm, hogy gyorsan végigpörgessem: vágódjak el a betonra hirtelen, vagy próbáljak meg elkúszni a fáig, aztán majd lesz valami. Elindultam, bár nem sok mindenre emlékszem. Arra ébredtem, hogy ülök a korlátnak támaszkodva, a fa alatt, a táskámat menet közben elhagytam, a buszra és a villamosra várakozók meg mind engem bámulnak. Körbenéztem, bámultam az embereket, ők meg engem. Ha lett volna erőm, kiabálni kezdek, hogy valaki segítsen már és mit néz mindenki, komolyan.

De nem jött hang a torkomon, így vártam. Senki, de SENKI nem jött oda segíteni. Nem azt vártam volna, hogy egy izmos úriember kapjon az ölébe és szaladjon velem üvöltözve a kórházig, mint a filmekben, de legalább a szándék megcsillantása jól esett volna. Így fogtam magam, elkúsztam a táskámig, amit menet közben elhagytam. Kutatni kezdtem, megvannak-e a cuccaim. Szerencsém volt, mert egyrészt menet közben nem csapott el egy kocsi, és nem is raboltak ki. Megkerestem hát a telefonomat és kihívtam saját magamra a mentőket.

Mikor megérkezett a szirénázó kocsi, elsírtam magam tehetetlenségemben. A mentős srác – aki amúgy jó arc volt – megkérdezte mi a baj. Mondom semmi, csak örülök, hogy itt vannak, mert mindenki bámul, de senki nem jött segíteni. Erre ő: – Ezektől az emberektől ne is várja.

Ennyi a történet, most jön a véleménynyilvánítás: ahogy Lukács Laci mondaná - Itt valahogy tényleg, kibaszott nagy baj van.

Én úgy gondolom, hogy az ember egyik alapvető ösztönének a segítségnyújtásnak kellene lennie. Itt van egy szerencsétlen, bajban van, bántja valaki, szarul van, segítsünk. És tényleg, itt nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csak apróságokra: adok egy korty vizet, hívok segítséget, stb… Semmibe nem kerül és még a munkából sem késünk el miatta.

Közben elmeséltem pár ismerősömnek, hogy jártam és érkeztek a hasonló sztorik rendesen. Egyik barátnőmet elütötte valaki a zebrán, aki persze otthagyta. Szerencsére nem lett komoly baj, viszont barátném táskája kiborult az ütközés miatt. A földön fekvő szerencsétlen mellett baltaarccal elmentek az emberek, sőt, az egyik idős hölgy meg is korholta, amiért a cuccai szétszóródtak a zebrán. Hasonló eset, mikor egy másik ismerős árokba sodródott a kocsijával. Állt egyedül az autó mellett, az autósok jól megbámulták, de senki nem állt meg segíteni.

Pedig az ilyen helyzetekben néha egy szó is elég, egy kérdés: Segíthetek? Tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni.

Az egyik barátnőm azt mondta nekem: – Tudod, itt Pesten így vannak ezzel az emberek. Sok a drogos, a hajléktalan, az alkoholista. Lehet rád is azt hitték, be vagy lőve, és nem mertek odamenni.

Ezt a “magyarázatot” több okból nem tudom sajnos elfogadni, és itt nem a barátnőmet akarom megbántani, csak ezt az attitűdöt akarom kicsit megpiszkálni: Én is Budapesten élek, már egy éve, szóval kicsit ráérzek már, hogyan működik a város. Drogos és alkoholista pedig mindenütt van, vidéken is! Debrecenben érdekes módon én rá tudtam hívni a mentőt a földön fetrengő részeg hajléktalanra, mert ő is ember.

Az élethez való joga mindenkinek megvan. Mindegy, hogy az illető hajléktalan, drogos, alkoholista, jól öltözött üzletember vagy más rassz tagja.

Szerintem az a baj, hogy mindenki el van foglalva és el van telve saját magával. Mindig a nem én problémám, nem velem történik, nem én vagyok rosszul, nekem bele ne kavarjanak a napi rutinomba holmi összeesők meg balesetezők történet zajlik.

Felvetődik a kérdés, vajon hová tart az a társadalom, melynek tagjai ennyire tesznek egymás fejére?  A kérdést nyitva hagynám, mert pontos válaszom nincs, csak egy sejtésem: nem a happy ending felé.

Folyt. köv.

Forrás: http://grafoterapia.cafeblog.hu/2013/06/19/hova-lett-az-emberseg/