.

Feedek
Megosztás
HTML

Karma: az igazság okkult törvénye

A karma napjaink talán legnépszerűbb és legtitokzatosabb szava. Egyre többen használják, miközben nincsenek tisztában a jelentésével. Illetve azért annyit tudnak, hogy múltbeli kapcsolatokról, tartozásokról van szó, amelyek befolyásolják a jelen életünket és a jövőnket.

A buddhisták szerint az élet örök és elpusztíthatatlan, a lélek pedig halhatatlan. Vagyis a lélek a halál után újraszületik, és életről életre, évszázadról évszázadra „vándorolva” hol női, hol férfitestben különböző sorsokat él meg. Az előző életeinkben létrejött kapcsolataink pedig ebben az életünkben is találkozásokat hozhatnak létre, és olykor úgy érezzük, mintha kísértenének bennünket.

A tibeti titkos tanítások szerint mindenkivel, akivel korábbi életünkben kapcsolatban álltunk, a jelenben is dolgunk lesz. Például a nagyon közeli kapcsolataink – mint amilyenek a vér szerinti viszonyok – azt mutatják, hogy az előző életünkben is hasonlóan szoros kötelékben éltünk. A karmakutatások eredménye szerint például előfordul, hogy aki az előző életünkben a szeretőnk volt, az most gyakran a férjünk, a következő születéskor pedig az apánk lesz.



– A karmikus kapcsolatok kiderítése bonyolult dolog – mondja Vida György parapszichológus, karmakutató és elemző. – Nagyon sok tesztelésnek kell alávetnünk valakit, mire kiderül, hogy ezek a múltba nyúló kötelékek milyen korban kezdődtek, ki milyen szerepet játszott a másik életében, a viszony hogyan ért véget, és hogy a jelen életben milyen karmikus feladatokat kell megoldani.

Karmikus szerelem

Mint ahogy mondani szokták, meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve volt. A férfi amint megpillantotta a nőt, nyomban lángra gyúlt. Az érzelmei viszonzásra találtak, de a nő mégis tele volt félelemmel, nem hitt a férfinak, és mielőtt komolyra fordult a kapcsolat, visszakozott, szakítani akart. A vizsgálatok során aztán kiderült, hogy kapcsolatuk valamikor az 1200-as évek Franciaországában kezdődött. A férfi szerzetesként élte nyugodt életét egy kolostorban, és az egyik napfényes délután gyógynövényért indult a közeli erdőbe. Útközben meglátott egy lányt, és a találkozás olyan mélyen felkavarta, hogy hiába fogadott cölibátust, nem tudott ellenállni a varázslatnak. Az éjszaka titokzatos sötétjében találkozgattak, és a férfit egyre jobban gyötörte a bűntudat először a szüzességi fogadalom megszegése miatt, majd amiatt, hogy az imádott nőnek is fájdalmat okoz, mert nem vállalta őt akkor sem, amikor szerelmük gyümölcsét, a gyermeküket várta. Az 1980-as évek elején a két lélek újraszületett, és találkozott a jelenben, hogy a férfi rendezhesse a nővel szembeni, előző életekből származó tartozását: a feltétel nélküli szeretetet, az önfeláldozást, a család egységének megteremtését, és hogy pótolja azt az időt, amit a nőnek nélküle kellett töltenie. Ám amikor találkoztak, a nő lelke legmélyéből feltörtek a múltbeli érzések, amelyek a férfival szemben óvatossá tették: nem hitt és nem bízott benne. A karmaelemzésen fény derült a problémára, a karmakutató segítségével feldolgozták és megoldották a problémát. A férfi feleségül vette a nőt, létrehoztak egy vállalkozást, amit az asszonnyal közösen visznek. Ugyanazon a helyen, ugyanazt a feladatot látják el, így a nő most megkapja mindazt, amit a korábbi életében nélkülöznie kellett: a férfi társaságát és figyelmét a nap huszonnégy órájában.

Karmikus betegségek

Nemcsak szerelmi vagy emberi kapcsolataink lehetnek karmikusak, és nyúlhatnak vissza a gyökerei évszázadokkal korábbra, hanem a cselekedeteink is. Hiszen a karma törvénye szerint egyetlen tett, szó vagy érzés sem marad következmény nélkül. Amit tettünk, azért egyszer fizetnünk kell. Például betegség-karma esetén a kutatók a szerveket, a cselekedeteket és a bajokat párosították, és azt mondják, mindenkinek az a szerve betegszik meg, illetve ott kell elviselnie fájdalmat, amellyel vétett. A tűzzel kapcsolatos balesetekről, az égési sérülésekről úgy tartják, hogy aki elszenvedi, valaha a középkorban részese volt a máglyahalálba küldöttek szenvedésének. Azt vallják, hogy aki előző életében nem segített, de megtehette volna, annál az izmok, az inak sorvadása okozhat fájdalmat, vagy ha segíteni akart, de nem találta meg a módját, az a következő életében balkezes lesz. A gerinc- és szívbetegségekről úgy vélekednek, hogy a korábbi életben elkövetett könyörtelenség, hajthatatlanság mostani fizetsége. A fejfájás, a migrén pedig a rágalom, a szóbeli kíméletlenség gyümölcse.


Bella Virág terapeuta szerint a veleszületett betegségek esetén nemcsak az előző életben elkövetett bűnök miatti számlakiegyenlítésről van szó, hanem a beteg testbe „érkező” lélek ritkábban inkarnálódik, születik a földi létbe, ezért egyetlen életben többféle tapasztalatot akar átélni. Ezért vállalja a fájdalmakat, a szenvedést, a kényelmetlenséget. A terapeuta több olyan regressziós hipnózist végzett – amikor speciális transztechnikával a lélek elhagyja a testet, és elmerül korábbi életébe –, amelyek során kiderült például, hogy az egykori kegyetlen várúrnak súlyos mozgáskorlátozottság lett a karmája, hogy ily módon élje át a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot.

A reinkarnációban és a karmában kételkedők ellenvetésként rendszerint azt a kérdést teszik fel, hogy miért nem emlékszünk semmire előző életeinkből? Az ezoterikusok szerint az első négy évben a lélek még emlékszik a múltjára, amikor a kisgyerek csodás tájakról, állatokról mesél, vagy hihetetlen történeteket ad elő, akkor sokszor régi inkarnációira emlékezik. Aztán ezek az emlékek egyre halványodnak, és hétéves kor után kitörlődnek. Mindezt ajándéknak is tekinthetjük, hiszen ha belegondolunk, hogy a jelenben átélt fájdalmak milyen szomorúsággal töltenek el, amikor eszünkbe jutnak, akkor jobb, ha elfelejtjük előző életünket. Persze az emlékek, az előző életek nyomai felnőttkorban is előtörhetnek, például az érzéseinkben, amikor valakit azonnal szimpatikusnak találunk, vagy ki nem állhatjuk.



A következő életre halasztott megbocsátás


Bellus az egyik nagyvállalatnál titkárnőként dolgozott, amikor egy szép napon kilépve irodája ajtaján ismeretlen férfit pillantott meg. A látványtól szinte minden szőrszála az égnek állt, és az utálat émelyítő érzése fogta el. A férfit felvették a vállalathoz, és Bellus egyik főnöke lett. Udvarias, kedves, előzékeny és tisztelettudató magatartást tanúsított iránta, ám a nő érzései semmit sem változtak. Sőt a viszolygástól a legrosszabb tulajdonságai kerültek felszínre, és egyre elviselhetetlenebb lett. A helyzetre a magyarázatot a reinkarnációs terápia adta meg: Bellus amint megpillantotta a férfit, tudatalattijából előkúsztak előző életének emlékei, amelyekből aztán kiderült, hogy az 1600-as évek végén cselédlányként élt egy magyarországi kastélyban, ahol a főurak a kedvüket töltötték rajta, szórakoztak vele. A nő mindent megtett az életben maradásért, és szó nélkül tűrte az urak játékát, de azt már nem, hogy egy másik cseléd megerőszakolja. Az intézőhöz ment panaszra, aki pimasznak nevezte, és az ostorával megütötte. Ez az intéző volt a mostani életükben az ellenszenves főnök, és a két lélek most azért találkozott, hogy a férfi lerója a nővel szembeni adósságát. A nő pedig gyakorolja a megbocsátást, de a lelke mélyéből feltörő rossz érzések erősebbek voltak és ezt lehetetlenné tették. A reinkarnációs terápia félsikert hozott, mert a nő felismerte ugyan a karmát és sokat dolgozott azon, hogy legyőzze a férfi iránti ellenszenvét, de fél év után úgy döntött, inkább állást változtat.

A jó cselekedet jutalma

Ahogy a rossz cselekedetek, úgy a jótettek sem maradnak következmény nélkül. De nem az alamizsna vagy a szánalomból végzett cselekedet a jótett, hanem az őszintén, teljes szívvel, önzetlenül hozott áldozat, szolgálat, gondoskodás, amiért a sors megjutalmaz és felemel. Mert a karma szerint mindenki azt kapja vissza, amit ad: aki szeret, azt szeretni fogják, aki mosolyog, arra visszamosolyognak, de aki hazudik, annak hazudni fognak, és aki mindig csak panaszkodik, az örökké csak sirámokat hallhat. A karmáról úgy tartják, hogy az igazság okkult törvénye, mert minden, amit tettünk, egyszer bumerángként visszatér hozzánk, és a lélek így elnyerheti az igazságot.

A karma törvénye

A karma törvénye a hindu bölcselet szerint azt az egyetemes igazságot fejezi ki, amely a tettek visszaható következményeire vonatkozik. Lényegében teljesen azonos az akció-reakció, avagy a hatás-visszahatás fizikai törvényével, de elsősorban ennek a törvénynek az élőlények sorsában megnyilvánuló érvényesülését jelenti.


A létezés alacsonyabb, öntudatlan, vagy csak homályos öntudattal bíró fokozatain a karma a fizikai hatás-visszahatás törvényének nyersebb formájában érvényesül, de ahogy az öntudat az élőlények életében egyre nagyobb szerephez jut, a karma törvénye is mind finomabb és bonyolultabb folyamatokban jelenik meg, s egyre inkább az erkölcsi törvény jellegét ölti magára. Ez azonban csak a megjelenésére vonatkozik, mert lényegében az erkölcsi törvény hatóereje ugyanabból a szabályból, kérlelhetetlen szükségszerűségből ered, mint a nyers fizikai téren megnyilvánuló akció-reakció törvény. Tehát az, amit természeti törvénynek mondunk, valójában azonos az erkölcsi törvénnyel, csupán más szinten jelenik meg.


A karma törvényének alapelve szerint minden tevékenység, vagyis minden erőkifejtés még a gondolat is, következmények egész sorát idézi fel, s ezek visszahatnak arra, akitől az indíték származott, arra, aki az erőkifejtést, a tevékenységet, avagy a tettet elkövette. Bármit teszünk tehát, az csak látszólag jelentéktelen, s még ha úgy tűnik is, mintha következmények nélkül maradna, a valóságban minden tettünknek, minden gondolatunknak megvannak a következményei és ezek, miután a hatások és visszahatások során kifejtik erejüket, kisebb-nagyobb körben visszatérnek a kiinduláshoz, a tévőhöz, s eredeti természetüknek megfelelően visszahatnak reá.
A hatás visszahatást eredményez, amely önmagában egy újabb hatás, ami szintén visszahatást szül és így megy ez akár a végtelenségig.


Az ilyen tett-következmény visszahatások nem válnak mindig és azonnal tudatossá bennünk, hiszen a hatásoknak és visszahatásoknak olyan óriási tömege árad ki belőlünk és tér vissza hozzánk szinte szüntelen folyamatossággal, hogy értelmünk képtelen volna mindet felfogni és analizálva tudatossá tenni. Olyan ez, mint amikor nyüzsgő, hullámzó tömeget nézünk: egy-egy kiemelkedő, határozottabb, feltűnőbb jelenség magára vonja a figyelmünket és ez a benyomás többé-kevésbé tudatossá is válik bennünk, de az ehhez képest aránytalanul kiterjedtebb sokféleség csak elmosódott, bizonytalan képet kelt. Minél erőteljesebb így a tett, annál nyilvánvalóbb lesz tehát a visszahatás, a következmény is.


A hindu felfogás szerint minden tett visszahatása azonnali változást is létrehoz bennünk, mégpedig egy úgynevezett tett-következmény-magot ültet el szellemtestünkben, mint emléket. Ez a tett-következmény-mag nyitottá teszi az embert, hogy majdan befogadja a saját tette után az ahhoz hasonló, rá visszaható következményt és erőt is ad, hogy okozója legyen annak. Ahogy tehát a magból a kellő körülmények hatására kisarjad a növény, ugyanúgy a tett-következmény-magban rejlő indítéktartalom is a kellő időben, megfelelő viszonyok között kibontakozik és az érzékelhető anyagvilágban ismét ténnyé válik. Ez a természete és a rendeltetése.
Minden tettnek előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik a következménye, legyen az jó, vagy rossz, s ahogy a tett elkövetője hordozza magában a tett-következmény-magot, ugyanúgy a visszahatás is legközvetlenebbül őt magát érinti. Ahogy a plasztikus hindu hasonlat mondja: A mag elültetőjének meg kell ennie az abból kisarjadt fa gyümölcsét. A tevőt ezért nevezi a hindu bölcselet aztán evő-nek, az elkerülhetetlen következmény pedig - amelyet eredetileg ő maga idézett a fejére - az ennivaló, az, amit meg kell enni, tehát a sors. A karma értelmezésében így a sors nem a véletlen vakesetek sorozata, hanem valóságos természettörvénnyé válik, amelyben a hatás-visszahatás egyetemes érvénye jelenik meg, melyben senkit sem ér sem jó, sem rossz ok nélkül, véletlenül.
Mivel a tett-következmény-magok  a hindu bölcselet szerint - a szellemtestben elraktározva túlélik a sűrűtest halálát, így a következmények a jelen életen túl is bekövetkezhetnek. Az Én újra meg újra megszületik. Ez a reinkarnáció, vagy kevésbé helyes kifejezéssel a lélekvándorlás, mely szó nem igazán megfelelő, hiszen nem a lélek, hanem a szellemtest vándorol születésről-születésre.


Az Én akarta és akarja az anyagba-öltözött egyéni létformát. Ez az akarás az indíték arra, hogy bekapcsolódjék az anyagba és megformálja egyéni alkatát újra meg újra. Mivel az építő indíték a szellemtestben gyökerező Én, ez a formáló, létesítő elv megmarad az elhasználódott sűrűtest halála után is, így, ha előzőleg már belemerült a sűrűanyagba és felépítette durvatesti burkát, akkor ezután sem akadályozza semmi abban, hogy akaratát, életvágyát követve újra és újra belemerüljön a sűrűsödött anyagba és ismételten felépítse sűrűtestét. Ez okozza tehát az egyes embereknél az újraszületések sorozatát.


A hindu felfogás merészen következetes és miután felismerte, hogy az egyéni létesülés oka az élet akarása, az elkülönült egyéni létezés vágya volt, azt is logikusan felismeri, hogy az egyéni létforma nem szűnhet meg addig, amíg a formáló ösztönzés, az anyagi-élet-akarása megvan. Az Én ennek köszönheti létezését, s csak addig van tehát, ameddig lenni is akar. Vaskövetkezetesség van a hindu felfogásban, amikor rámutat, hogy az Én, az eszközéül szolgáló szellemtest segítségével, újra meg újra durvatestet kell, hogy öltsön, mert öntudatának foka szerint csak a sűrűsödött anyagvilágban találja meg azt a közeget, melyben létakarása kifejtheti a maga tevékenységét.
E tanítás szerint döntően a szellemtestben elraktározott tett-következmény-magok befolyásolják a következő életforma miféleségét és minőségét is. Isten törvénye kiárad az egész lét határtalanságára, ez az alap, a gyökér, de a történések folyamata már nem közvetlenül ebből ered, hanem az általa lehetővé tett határok közt az anyagvilág a saját törvényszerűségét követi. Az ember tehát önmagát teremti újra és újra, s bár a teremtő-elv az ő létezése mögött is az abszolút, egyetemes lét - tehát Isten -, de a módosulásokban már az anyagi létesülés központi magvának, az Én-nek jut nyilvánvaló szerep. Ez okozza az ember nagy tévedését is: azt, hogy Én-jében - másodlagos önmagában  teremtőerőt, gyökeres valóságot feltételez.
Az Én az anyagvilág létformáiban csakugyan teremtő és formáló ok, csak éppen nem elsődleges, nem gyökeres, ugyanis a hindu felfogás szerint - a Lélek nélkül, Isten nélkül, tehát az alapja nélkül nem is létezhetne. Az isteni Törvény az anyagvilágba áradt a kezdet kezdetén, s bár az anyagvilág maga fejti ki működését, nem szabadulhat e Törvény meghatározó erejétől. Ez ugyanakkor nem rabság, az öntudatos fokozaton ugyanis nem kényszer. Van szabad akarat, mellyel élhet az öntudatos lény, de ez csak pozitív irányban érvényesülhet az isteni Törvény keretén belül, ellenében soha. Amikor az anyagvilág a súlyával az öntudatos lényt a Nagy Törvénnyel ellenkező irányba húzza, ott nem a szabad akarat érvényesül az egyénnél, hanem az akarat csökkenve egyre nagyobb teret enged immár a tehetetlenségnek, a sűrű anyag nehézkedésének.


A tett-következmény-magok eleve megszabják ugyan a sors irányát és mikéntjét, de pozitív, emelkedő irányban mindig hathat a szabad akarat is, és módosíthatja a készen kapott tehertétel hatását. Éppen ez az értelme az öntudat tisztulásának: a Törvény megismerése és tudatossá tétele, átélése, megvalósítása fokozatosan csökkenti az anyagvilág tehetetlen vonzását és erősíti a szabad akaratot, tágítva annak lehetőségeit.


A pozitív irány nyilvánvalóan csak egy lehet: az, amely a sűrűsödő anyag alsó határával ellentétes irányba mutat, s így már nem a teremtett anyag számtalan megnyilvánulásainak irányába halad, hanem visszafelé vezet az eredethez, a gyökérhez, a Teremtőhöz, előbb a szellem legfinomabb elsődleges központjához az elméhez, majd az Én-hez és az értelemhez, majd ennek végső, felső határán, a Lélekhez.


Ez az irány a Jóga iránya, mely a visszafelé vezető utat tanítja, fokról-fokra felszabadítva a szellemet a ránehezedő anyagiság nehézkedése és a sorskényszer alól. A tiszta értelem vívja ki itt az uralmát minden fölött ami alantasabb nála, tehát a teremtett dolgok, az anyagvilág fölött. Így az Én fölött is! Az Én-nek fölöttese az értelem, amely csak akkor kerekedhet fölül, amikor már magát az Én-t is legyőzte. A Jóga útja tehát az Én legyőzésén át vezet, elérve az önmagunkon aratott teljes diadalt, a szó legteljesebb értelmében vett önuralmat. Képesnek kell tehát lenni: nem-reagálni, nem-hatásba-jönni, hanem csak akkor mozdulni, ha azt a testünk kívánságát felülbírálni képes, magasabbrendű értelmünk is jónak látja.


A Jóga útján jó az, ami lazítja az anyagiság ránk nehezedő terhét, tehát gyöngíti az Én érvényesülését. Rossz az, ami ennek az ellenkezője: tehát ami fokozza az anyagbazártság súlyát, az Én különálló, öncélú erőkifejtését. Minél kevesebb része van az Én öncélúságának valamely cselekvésben, annál inkább nevezhető az önzetlennek és annál inkább mondhatjuk jónak. Minél élesebben ütközik viszont ki az Én, s vele az önösség, az önzés a cselekedetből, annál inkább tarthatjuk rossznak. A jó és rossz, erény és bűn fogalmát talán nem is lehetne ennél egyszerűbben és félreérthetetlenebbül körülírni.


Magasrendű szellemi fejlődés, a lét törvényének mélységes megismerése az előfeltétele annak, hogy ne képmutató módon, fogcsikorgatva, szenvedve, hanem megértéssel és belátással, örömmel tegye valaki a fentebbi értelemben vett magasabbrendű jót. A hindu bölcselet szerint az ilyen megismerésre jutott ember nem tagad többé, nem lép negatív útra, egyedül az igenlésben, a pozitív magatartásban látja a helyes utat.

 

A karma visszaható törvénye egyaránt érvényes a jó cselekedetekre is. Ha jót teszünk, ennek a visszaható következménye is jó lesz, tehát ugyanúgy tett-következmény-mag jön létre a hatására, akár egy rossz tett hatására. Az anyagvilágban letöltendő rabság így egyre könnyebb lesz, a lánc egyre kevésbé húz le, de ez még mindig kötöttség, rabság, mely az anyagvilágba zár bennünket


A megoldás nem az, hogy az ilyen szintre jutott ember innentől nem tesz semmit, így remélve a visszahatások elmaradását. A jógi nem mond le a cselekvésről, hanem igencsak tevékenykedik, csak immár nem kíván tevékenysége által önös eredményt a maga részére, kikapcsolja tehát önző Én-jét. Így szól erről a Bhagavad-Gítá:
Feladatod nem lehet más: csak mindig a tettekben élj, ám a tettek gyümölcséhez nincs már jogod semmiképp! Célul ne tűzd ki magadnak, hogy a tettek gyümölcsét lásd. Szilárdan a hitben tégy, de ne csüggj a tett sikerén, sikertelenség ne bántson. Csak aki egyenlően méri ezt a kettőt, az érti meg, hogy a Jóga: egyensúly. Közönséges tevékenység bizony alantasabb sokkal ama tettnél, mit eredmény gondja soha be nem szennyez; ezért a bölcs egyensúlyban keresd a menedéket; kik eredmény reményében cselekszenek, nyomorultak! Elméd, ha ily szilárddá lesz, már e földön szabadulhatsz erény és bűn rabságából. A Jóga nem egyéb, mint jártasság a helyes tettben! Egyenletes elméjű bölcs lemond a tett gyümölcséről, születések bilincsétől így szabadul mindörökre s eléri a magasságot, hol szenvedés nincsen többé.


Tehát ha valaki a Jóga útján odáig jut, hogy már le tud, és le is akar mondani a teremtett dolgokhoz fűződő vágyairól, az szabadulhat csak ki az örökös újjászületések röghöz-kötő kényszere alól. A feladat tehát: tenni, munkálkodni anélkül, hogy akár egy pillanatra is hasznot, önös eredményt várnánk, vagy remélnénk a tevékenységtől.
Mivel az önös tettek szülte visszahatások, tett-követkemény-magok feltétlenül meghozzák gyümölcsüket, amit meg kell enni, tehát csakis az önösségtől mentes, tiszta magatartás az olyan előkészület, amely egyedül vezethet a tett-követkemény-magok hatásainak elkerülésére, s így a létforgatagból, az anyagi létesülésből való felszabadulásra! Önös, anyagi vágyunk meg-nem-szűnte miatt születünk tehát újra és újra, helyesen pedig akkor járunk el, ha megkülönböztetéssel élve, immár nem a véges anyagi létezőkre irányítjuk vágyunkat, hanem az Örökkévalóra.
Ezért tanítja minden magasrendű vallás az erkölcsi tisztulás törvényét, s benne nem valami jámbor erkölcsösödés a vallás igazi célja, hanem egy valóban egyetemes Törvény megvalósítása. Ha a vallás követője ezt eltéveszti a szeme elől, akkor legfeljebb csak a köznapi moralitás óvatos képviselőjévé válhat, de ez elválaszthatatlanul együtt jár a képmutatással, hiszen az önösség gyökere nem szakadt még ki belőle.


A Jóga értelmében vett Törvény-követésnek viszont semmi köze sincs a jámbor ájtatoskodáshoz, ahhoz a nagyon is jól ismert vallásossághoz, mely miközben képmutatóan kifelé fordul, belül a legridegebb önzést és anyagiasságot takarhatja.
A következő - a Bibliából és sok különböző egyéb értékes olvasmányból kiragadott -, helyenként egymást átfedő igazságok a karma törvényének teljesebb megértését segíthetik elő, ha belegondolunk jelentésükbe:
A hatás visszahatást eredményez, mert:
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád.
Aki, amit tesz, azt kapja vissza.
Aki kardot ragad, kard által vész el. (Mt 26,52)
Amilyen mértékkel mérsz, olyannal fognak majd neked visszamérni. (Mt 7,2)
Ne ítélj, hogy ne ítéltess. (Mt 7,1)
Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek, tegyétek meg ti is, mert ez a törvény. (Mt 7,12)
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! (Mt 22,37; ez az első parancsolat.)
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! (Mt 22, 39; ez a második parancsolat.)
Aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. (Mt 7,8)
A mennyek országát az erőszakosak szerzik meg. (Mt 11,12)
Akinek van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. (Mt 13,12)
A jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (Mt 7,17)
Az ember az ítélet napján minden fölösleges szóról számot ad amit valaha kiejtett a száján. (Mt 12,36)
Szavaid alapján igazulsz meg, vagy vonsz magadra ítéletet. (Mt 12,37)
Minden, ami önmagával meghasonlik, elpusztul. (Mt 12,25)
Ne aggódjatok a holnap miatt, az Isten gondoskodik rólatok, semmivel sem vagytok előbbre, ha aggodalmaskodtok, a mának elég a maga baja. (Mt 6,34)
Ne aggodalmaskodj, csak tedd a dolgod, és azt tedd jól. A többi az Isten dolga.
Minden cél, csak az ellenpóluson keresztül érhető el.
A tettnélküliséghez nem juthat el senki, ha előbb nem tevékenykedett, hogy oda juthasson.
Más ügyeinek megoldásán keresztül, saját problémáink megoldásához jutunk.
Minden véglet az ellentétébe csap át.
Az időben minden pólust kiegyenlít a következő ellenpólus.
Az emberi szenvedések legnagyobb része a körülményekkel szemben kifejtett ellenállásból ered.
Minél jobban óvakodunk attól, hogy valamely problémát tanulás révén megváltsunk problémásságától, minél inkább ellenállunk tehát saját sorsunknak, annál inkább meg fogjuk ismerni sorsunk negatív aspektusát, a szenvedést.
Az Isten nem bottal nevel, hanem szenvedéssel.
Az élőlények saját szándékaiknak, meggyőződéseiknek válnak képmásaivá.
Amire nézel, az a világod.
Minden, ami van szükséges, mert van.
Mire vágysz? Például: kedves, érdeklődő, meghallgató, segítőkész barátokra? Ha te magad ilyenné válsz, megkapod! Vedd a fáradtságot tehát és mosolyogj, dicsérj, érdeklődj, beszéltess, lelkesedj, segítőkészen és nem visszautasítóan.
Ha gyűlölünk, minket sem fognak szeretni, így visszakapjuk, hogy nem szeretünk másokat.
Minden, aminek meg kell történnie, a megfelelő időben meg fog történni.
Aki amit elutasít, azt megéli.
Aki feladja Én-jét, ezzel feloldja azt a kötést, ami a megvilágosodása útjában áll.
A hamis vágyak börtönéből kell kiszabadulnia annak, aki meg akar szabadulni az illúzió karmaiból és irányítani akarja azt.
Aki fegyelmezni, uralni tudja vágyait, megtalálja a materiális világ feletti uralmat.
Vigyázz, hogy mire vágysz, mert megkapod! Kötést hozol akkor létre, pedig az a dolgod, hogy oldjál, felold eddigi kötéseidet.
Abban a pillanatban, amikor úrrá lettünk vágyainkon, soha nem érzett békét érzünk szívünkben és az erők szolgálatunkba szegődnek.
Tanulmányozd saját vágyaidat, nézd meg mivel fizetsz értük, nézz körül, lásd mi történik és vond le a következtetéseket.
Feloldani egy vágy-kötést a tárgy iránt tanúsított közömbösséggel lehet.
Az önismeret a világ megismeréséhez vezet és fordítva.
Ha alárendeled magad a törvényeknek, akkor leszel szabad.
Minden új feltételezi a régi halálát.
Minden mindennel összefügg, mindennek oka van.
Tudatunk poláris és nem a világ maga.
Minden ellentétpár mögött egy egység áll.
Az ellentétek világán kell keresztülmenni, míg mindent megtapasztalunk és magunkévá teszünk.
Ha folyamatosan el akarunk távolítani egy állapotot, arra kell törekednünk, hogy lelki okát feloldjuk.
A betegség, a probléma segít feloldani a kötést.
A psziché megerősödve kerül ki a konfliktusból, s érettebbé lesz.
Azért van a rossz, hogy lássuk a jót.
Életünk uralma nem más, mint szó és gondolatváltozásaink megválasztása, uralma.
Az embernek uralni kell képességeit és nem szolgálni vágyait.
Az embernek mindenben amit érzékel, fel kell ismernie önmagát és a teljes felelősséget kell vállalnia mindenért, amit átél.
A sikeres élet titka: Tégy valakit boldoggá minden egyes nap.
A karma törvénye alapján nem csak az a meggondolandó, hogy jót, vagy rosszat okozzunk-e másoknak, hanem az is meggondolandó, miképpen reagáljunk egy felénk irányuló hatásra, mert ha az rossz, (mondjuk megdobnak kővel) és mi ahogy általában szokás - hasonlóképp reagálunk rá, akkor mi is rosszat teszünk, tehát kiérdemeljük a következményeket és a karma törvénye alapján magunkra is vonjuk azokat.
Tett-következmény-mag = ok-okozat-mag = tettekből visszamaradt karma-csíra = benyomás-csíra = benyomásmag = létesítő-csíra = indíték-mag = okozó = továbbható indíték = Szanszkára, mind ugyanazt jelenti.

/forrás:users.atw.hu/