.

Feedek
Megosztás
HTML

Szeretetre van szükséged - Az indigókék lét megtapasztalása

Írta:Candice Creelman - Szerkesztette: Galactus

Már az elejétől fogva tudtam, hogy különbözöm a többiektől,de nem tudtam miért. Emlékszem az első óvodai napomra, amikor odamentem az óvónő körül álló csoporthoz. A csoportban valami furcsát éreztem, és tudtam, hogy nem tartozom közéjük.

A többi gyermek az első naptól kezdve nagyon durván bánt velem, mintha földönkívüli lettem volna. Már nem emlékszem, hogy miket mondtak rám, csak arra,hogy azt az érzést keltették bennem, hogy értéktelen vagyok és nem tartozom a csoportba. Ugyanez  folytatódott az iskolában, a főiskolán és a mindennapi életben is .Az iskola nagy nehézséget okozott a számomra, nem csak azért, mert különcnek néztek, hanem mert tisztában voltam vele, hogy a tanult anyag többsége fölösleges és semmi köze a valósághoz. Mindvégig tudtam, hogy abból, amit tanítottak,semmit sem fogok felhasználni majd az életben.


Tudtam, hogy az iskolában tanultak csupán viszonylagos haszonnal járnak. Az alapvető olvasási, írásbeli, számtani és a külvilágra vonatkozó ismereteken kívül csupán haszontalanul terheltek le bennünket. Akkoriban ezeket az érzéseimet nem tudtam teljességgel megfogalmazni, de alapjában véve mostanra beigazolódtak. Ami igazán bosszantott az érettségi vizsga közeledtekor az volt, hogy csupán arra tanítottak meg bennünket, hogyan mondjuk vissza kifejtés nélkül vagy minden egyéni gondolatot mellőzve azt, amit leadtak a számunkra. Mi haszna lehet ennek az életben? Az iskolára vonatkozó efféle gondolataim miatt nagyon sokat unatkoztam, és egyáltalán nem voltam jó tanuló. Sőt éppen csak átevickéltem. Az érettségit a leggyengébb osztályzattal tettem le csak azért, hogy végre megszabaduljakaz iskolától és ne érezzék több fájdalmat azért, hogy a többiek kiközösítenek. Ennek ellenére a főiskolán is folytatódtak ezek a problémák, sőt még a mai napig is hozzátartoznak az életemhez. Bár szüleim nagyon szerettek, fogalmuk sem volt arról,hogy mi bajom lehet. Anyám ilyeneket mondott: „Mindenkit ugratnak az iskolában", és hogy: „A gyerekek gonoszak néha". A legjobb talán ez volt, amin ma már nevetek: „Ne vedd őket figyelembe, és majd békén hagynak." Ami persze nem volt igaz, és amit sokkal könnyebb volt kimondani, mint megtenni. Nem hogy nem hagytak békén, de még jobban csúfolódtak, ha a sarokba menekültem előlük.

Ahelyett, hogy a gyerekkoromat más gyerekekkel játszva töltöttem volna, a szüleim lakásában zenét hallgattam, ami átsegített a kellemetlen hangulataimon. Ez nagyon szerencsés dolognak bizonyult, mert később a zene lett a szakmám.Szükségtelen mondanom, hogy olyan kevés önbecsüléssel nőttem fel, hogy még mind a mai napig küzdenem kell azokkal a hangokkal, amelyek elmémben azt zengik,hogy vesztes vagyok, ne is próbálkozzam semmivel. Aztán mostanában egy nyugalmas időszakban „visszamentem" oda, ahová úgy éreztem, hogy nem tartoztam soha: az iskolába.A sebek még jelen vannak, de szerencsére módját találtam annak, hogy úgy közelítek feléjük, hogy keresem azokokat. így most már be tudom gyógyítani őket. Az érettségi előtt bátorságot gyűjtöttem és elhatároztam,hogy megkérdezek valakit, miért bántak velem az iskolai évek alatt úgy, ahogy bántak. A kisvárosom iskolájához mentem és egyik osztálytársamat, egy lányt pillantottam meg, akivel az első naptól kezdve együtt jártunk iskolába. Ránéztem, hirtelen nekibátorodva, mielőtt még észbekaptam volna, kiszaladt a számból: „Emlékszel, hogy bántatok velem éveken keresztül?" Csak bámult rám megjátszva,hogy semmiről sem tud. De tovább erősködtem: „Miért? Mit vétettem én valaha is ellenetek, hogy ezt érdemeltem?Mit követhettem el, hogy ilyen borzalmas kiközösítésben részesültem?"

A lány körbenézett, megpróbált kitérni a kérdés elől. Amikor rájött, hogy nem tud menekülni, gondolkodóba esett. Az egyetlen, amit mondani tudott, az volt: „Te annyira más voltál." Mire én: „Miről beszélsz? Mi az, hogy más voltam? Még ha tényleg más is vagyok, miért kellett ezért azokat a megalázó dolgokat mondani?"

Akkoriban nem tudtam, hogy miben különbözöm a többiektől, de az utóbbi pár hónapban egyre nagyobb belelátásom van ebbe. Most már örülök, hogy ezek a tapasztalatok erősebbé tettek, még akkor is, ha ez akkoriban borzalmasnak hatott. Gyermekkoromat és tinédzserkoromat magányban töltöttem. Nem volt senki, akihez valóban tartozhattam volna. Ezért azután az ország másik végébe,Torontóba költöztem két és fél évre. A múlt nyáron édesanyám betegsége miatt arra kényszerültem, hogy hazamenjek.Ez volt azonban életem legszebb nyara. A múltat magam mögött tudtam hagyni.Meg tudtam tenni, mert képessé váltam erre. Végre találtam egy csoportot, ahol megtaláltam a helyemet; addig sohasem éreztem, hogy valahová tartozom. Barátaim új célt, bizodalmat jelentenek a számomra. Most tanulom meg, hogy ne rejtsem el igazi valómat, mivel az ember igazi valója gyönyörű. Most, hogy ismét Torontóban vagyok,sokkal teljesebbnek és sokkal erősebbnek érzem magam, mint előtte.Tulajdonképpen nehéz volt visszamenni, mert otthonomhoz soha sem éreztem kötődést, és itt Torontóban elfoglaltságom volt. Megtanultam, hogy nem futhatunk el:előbb vagy utóbb szembe kell néznünk önmagunkkal,mint ahogy a nyáron odahaza ez velem is megtörtént. Sokat tanultam a múltamról és arról is hogy ez mit jelentett a számomra.Az indigókék jelenség felismerése, a hozzá tartozó magyarázatok sok mindent megvilágítottak a számomra abból,hogy ki vagyok és miért is kell itt lennem valójában. Ez megadta nekem az erőt, hogy a múlt sebeit be tudjam gyógyítani,és mint egy erőteljes, önbizalommal felvértezett ember, folytatni tudjam életemet. Úgy határoztam, hogy mindezt az energiát a zenémbe helyezem, és az élet igazán fontos dolgairól írok majd.Sokszor találkoztam rosszallással, amikor arról beszéltem,hogy mennyire úgy érzem, hogy mások előtt járok,hogy a korhoz képest előrehaladottabb vagyok.

Amit megfigyeltem,megtapasztaltam és éreztem, messze meghaladja azt, amit a legtöbb ember megtapasztalni képes. Nagyon kétségbeejtőnek bizonyult, néha letaglózott, amikor azt a hibát követtem el, hogy ezeknek az érzéseimnek hangot ad-tam olyan emberek jelenlétében, akik ezt nem értették meg. Azt mondták ilyenkor, hogy túl fiatal vagyok, hogy ilyen mély tapasztalatokkal rendelkezzem, hogy egoizmusra vall,amikor azt mondom, hogy másoknál előbbre jutottam a tapasztalataim terén.Azt kell mondanom, hogy a fizikai tapasztalatoknak nem sok közük van a bölcsességhez. Mindenkinek, attól függetlenül, hogy hány éves, hozzáférése van ehhez a bölcsességhez:ez attól függ, hogy nyitottak vagyunk-e,hagyjuk-e, hogy áthasson bennünket. A kornak nem sokköze van ehhez.

Azon a nyáron lelki szempontból nagyon sokat fejlődtem. A Reiki-kurzus mesterfokozatán tudtam, hogy évekkel előrébb vagyok a legtöbb ott lévő emberhez képest, azokat is beleszámítva, akik már évek óta gyakoroltak. Mielőtt még tudtam volna, hogy mi is az, egy év alatt képes is voltam rá. A hiba az volt, hogy erről beszéltem. Tudtam, hogy a legtöbben nagyon mérgesek rám, mert elmondtam nekik,hogy milyen előrehaladottnak éreztem magamat és hogy a kurzus gyerekjáték volt a számomra. Sokan azt próbálták nekem elmagyarázni, hogy kihagytam a kurzus finomságait, de tisztában voltam azzal, hogy ez nem így van. Végig élveztem a kurzus örömeit, de a téma, amiről beszéltünk, számomra már alapvetőnek számított. Persze az emberek, amikor ezeket elmondom, automatikusan azt gondolják, hogy ezt az egoizmus mondatja velem. Ezt egy tanárral is megtapasztaltam már, aki ki is jelentette,hogy egoista vagyok. Elég erősen letámadott, és letörte a bizalmamat. Ennek ellenére amit tudok, azt tudom, és nincs módomban bebizonyítani. Csak csinálom.

Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy indigókék vagyok csak rá akartam világítani arra, hogy milyen érzései vannakegy indigókék gyereknek és felnőttnek. Az indigókék jelenség csupán arra tanít, hogy megértsem, min mentem és megyek keresztül. A múltban tehernek éreztem a különbözőséget, de most inkább kalandnak tekintem. Minden nap úgy ébredek, mint karácsony reggelén, soha nem hittem volna, hogy ezt az érzést visszakapom. De itt vagyok és szeretettel tekintek minden nap elé. Élek és a mindenség csodájában találtam menedéket. Mindenkinek megvan erre a lehetősége,annak ellenére, hogy úgy tűnik, az indigókék gyerekeknek ez korábban adatik meg, mint a legtöbb embernek.Ezért tapasztalataim alapján a legtöbb, amit tanácsolni tudok, hogy legyünk megértők az indigókék gyerekekkel. Az indigókék gyerekeknek egyszerűen az igaz szeretetre és támogatásra van szükségük, de nem lehetnek boldogok, ha elkülönítik, vagy kiközösítik őket.

Szükségük van arra,hogy érezzék a támogatottságot, és a szeretetet. Ezt tudomásul véve erőnk megnő és azzá válhatunk, akivé válnunk kell, anélkül, hogy ezért szégyenkeznünk kellene. Nem is tudom, hányszor vágytam arra, hogy valaki azt mondja,hogy szeret, és hogy támogasson azért, mert én más vagyok,mint a többiek. Ismétlem, nem sajnálkozásra, hanem támogatásra lett volna szükségem, ami céltudatosságomat megerősíthette volna. Nem segítség a számunkra, ha ujjal mutogatnak ránk, és azt mondják: „Na ez egy indigókék! Gyerünk, tegyük próbára, lássuk mit tud!" Ehelyett inkább beszéljünk arról, hogy tényleg azért vagyunk-e itt, hogy megismerjük létünk célját. „A szeretet az, amire szükséged van!" („All you need is love" Beatles-szám címe) Ezt nem csak az indigókék gyerekek és felnőttek számára üzenem, hanem minden ember számára. Ez a zenei szöveg kellene a világ központi témája legyen, mivel azért vagyunk itt, hogy megtapasztaljuk ezt. A földi mennyország több, mint a gyermeki képzelet szüleménye.A képzelettel kezdődik minden! A földi mennyország valóság, még ha sokan nem is látják egyelőre. Az indigókék gyerekek részei annak a csoportnak, akik ezt tudják. Higgyük el, hogy ez így van!

/Forrás: Lee Carroll - Jan Tober: Indigó gyerekek/

Boriszka, egy indigógyermek a Marsról

( a 2008. április-májusi Nexus-magazin cikke )


Találkozás egy különleges területen

Egy Boriszka nevű különleges képességű fiúcskáról azon expedíció tagjaitól hallottam először, akik a Volvográd-körzettől északra fekvő területnek, melyet a mi vidékünkön Medvegyickaja-hátságnak nevezik, az anomáliáit kutatták.

„Képzeld csak el, ülünk egy este a tábortűz mellett, mikor ez a fiúcska, kb. hét év körüli gyerek, hirtelen felszólít minket, hogy legyünk csendben, és azt mondja : Most mesélni fogok nektek a Mars bolygó lakóiról, meg arról, hogy hogyan utaznak ide a Földre. –  Közli az egyik szemtanú, aki, mint az expedíció egyik tagja, megosztotta velem az élményeit. Majd így folytatta :


„Ám a fiú felszólítása ellenére egyesek még továbbra is halkan beszélgettek, erre Boriszka szigorúan azt mondta nekünk, hogyha nem lesz teljes figyelem, akkor nem mond semmit sem.”

Erre hamarosan teljes csend lett, mire aztán ez a nagy szemű, kerek arcú, pólóinges gyermek, hátracsapott baseball-sapkával a fején, a felnőttektől egyáltalán nem zavartatva elkezdte mondani a hihetetlen történetét :

a marsi civilizációról, megalit-városairól, marsi űrhajókról, más bolygókra való utazásaikról, a Föld egykori Lemúria kontinenséről, melynek az életét akkoriban személyesen ismerhette meg, mivel ennek a Csendes-óceán közepén lévő hatalmas kontinensnek egy bizonyos pontján szállt le a marsi űrhajójával, ahol a lemúriai barátai laktak…


Boriszka ekkor rögtön két dologgal is sokkolta a hallgatóságát. Először is a rendkívüli ismereteivel, amellyel egy hét éves gyermek még nem rendelkezhetett, másodszor ezekről nem egy első osztályos gyermek szintjén beszélt. Olyan szakszavakat használt, mikor a Mars és a Föld múltjából tényeket és részleteket közölt, hogy mindenkit lenyűgözött. Így legfeljebb az előadó érzelmi kitöréseiből tudna az ember arra következtetni, hogy ilyen egzakt magyarázat egy fiúcskától való.

„Hogyan lehetséges, hogy Boriszka ilyenekről tudjon beszélni?” Tette fel csodálkozva a kérdést a beszélgetőpartnerem. „Nyilvánvalóan a táborozás körülményei hozták ki belőle ezt a képességét, mivel ott sok érdeklődő, elfogulatlan gondolkozású ember vette körül, akik a Föld és a kozmosz titkai után kutattak, és így, mikor a beszélgetéseiket hallgatta, a lényében felhalmozódott tiltakozásnak ilyen furcsa beszéddel adott hangot.”

„Lehet, hogy Boriszka találta volna ki az egészet? Talán túl sok Star Wars-filmet nézett és ez indította be a fantáziáját?”

„Nem úgy tűnik. Előadása nem hangzott fantáziálásnak.”Érvelt a partnerem.” Több volt az, mintha egyszerűen csak az egyéni vagy a reinkarnációs múltból törtek volna fel az emlékei, mert olyan részletekre is kitért, amiket Boriszka egykor csakis személyesen tapasztalhatott meg.”

Viszont mihelyst a partnerem szóba hozta a ’múlt reinkarnációnak emlékezetét’, azonnal döntöttem : Boriszkával nekem is találkoznom kell!

És most, miután találkoztam a fiúval és a szüleivel, megpróbálok minden róla szóló részletet úgy összeállítani, hogy meg lehessen érteni Boriszka születésének a misztériumát.


Az anya visszaemlékezései

Érdekes, hogy bár Boriszka Volszk városa ( Volga-parti kisváros Szaratov és Szamara között ) kórházában született, mégis a születési anyakönyvi kivonatában születési helyként Zsirnovszk városa áll, mely a volvográdi körzethez tartozik. Születési dátuma 1996. január 11. de. 8ó. 30p. – ez az adat egy asztrológusnak elég beszédes lehet.



Szülei jóindulatú és kedves emberek. Boriszka anyukája, Nagyezsda Kiprianovics, a Volvográdi Orvosi Egyetemen diplomázott 1991-ben, most bőrgyógyász a városi kórházban. Apja, Jurij Tovsztyenev nyugállományú katonatiszt, aki korábban a Kamisinyszkij Katonai Főiskolán szerezett diplomát, jelenleg építésvezetőként dolgozik. Ők, a szülők, boldogak lennének, ha valaki segíteni tudna nekik magyarázatot találni fiúk titokzatos képességére, bár manapság már ezeket a csodákat őszinte kíváncsisággal figyelik.

„Alighogy Boriszka megszületett,” emlékszik vissza Nagyezsda,” 15 napos korában már felemelte a fejét”. Négy hónapos volt, mikor kimondta oroszul az első szót: ’baba’ ( ’nagymama ’), és attól kezdve elmondható, hogy folyamatosan ejtette ki egymás után szavakat. Hét hónapos korában kimondta az első mondatot is : ’Szöget akarom!’ ( Észrevett egy szöget a falban. ), jóllehet a gyermekek ennél sokkal később kezdenek beszélni. Legfigyelemreméltóbbak azonban, a testi fejlettségén túl, a szellemi képességei voltak.

„Miben nyilvánult meg ez?”

„Mikor Boriszka egy éves lett, mutatni kezdtem neki különböző betűformák képeit a Nyikitin-rendszer szerint, és  - ha hiszi, ha nem – másfél éves korában már az újságcímek nagyobb betűire is ráismert. Korán megtanulta és magától értetődően felismerte a különböző színárnyalatokat. Két éves korára már rajzolt, két és fél éves korban pedig festeni is tudott, majd a színárnyalatokat is felhasználta a rajzainál.”

Boriszka kétévesen bölcsődés lett. Ott minden gondozója azt mondta róla, hogy nagy tehetsége van a nyelvekhez és az értelmi fejlődése is meglepően gyors. Észrevették, hogy elképesztő memóriával rendelkezik. Ám a szülei arra is felfigyeltek, hogy fiúk az ismereteit nem csak a környezete megfigyelése révén gyűjti össze, hanem úgy tűnt nekik, hogy valami más forrást is használ : mintha az információit a semmiből venné fel!


„Senki sem tanította neki,” emlékszik vissza Nagyezsda,”de egyszer csak az lett a szokása, hogy lótuszülésben üljön – ez szinte felhívás volt : ’most rám figyeljetek’! És aztán mint gyöngyöt, úgy szórta közénk az új, részletekbe menő ismereteit a Marsról, különböző bolygórendszerekről, más civilizációkról, melyekkel teljesen elképesztett minket. - De egy kisgyerek honnan tudhat mindezekről? Ám a világűr meg a kozmikus témák két éves korától az elbeszéléseiben mindig központi szerepet játszottak.”

Marsról, indigógyermekekről és planetáris katasztrófákról

Boriszka kijelentette, hogy a Marsról származik, és azt is, hogy bolygója lakható volt egykor ( a felszínen ), de a történelme során hatalmas katasztrófát élt át : elvesztette légköre nagy részét, és a Mars megmarad lakosai most felszín alatti városokban élnek.

Mars régen és most

 

Mars régen / Mars most

( Magyarázat a képhez : most abban a dimenzióban látható persze, amelyet egy agresszív földi társadalomnakegyáltalán szabad látnia az 1920-as évektől, mivel a magasabb rezgésű, mars-csatornás civilizációba ettől kezdve nem láthat bele!!! )

 

Utalt arra is, hogy korábban gyakran repült marsi űrhajóval a Földre, mind kereskedelmi, mind tudományos célokból. Elbeszéléséből úgy tűnik, hogy ő maga volt az űrhajójának a pilótája. Ezek a látogatásai pedig a lemúriai civilizáció idején történtek. Ott volt neki egy lemúriai barátja is, aki később a szeme előtt halt meg ( Lemúria elsüllyedése idején ).

„Óriási katasztrófa történt akkor a Földön : a hegyek egyszerűen széjjelrobbantak, a nagy Lemúr kontinens több részre szakadt, majd a víz alá süllyedt. Eközben egészen hirtelen egy hatalmas szikla esett rá arra az épületre, ahol a lemúri barátom lakott.”, mesélte Boriszka.” Sajnos nem tudtam megmenteni. De itt most a Földön újra találkoznunk kellene…”

Boriszka úgy látja maga előtt Lemúria pusztulásának panorámaszerű képeit, mintha most történt volna, és most is úgy szenved földi barátja halála miatt, mintha ő maga is hibás lenne ebben.

Egyszer anyukája hozott neki egy könyvet : ’Honnan származik az emberiség?’ címmel, melyet Ernst Muldasev írt. Látni kellett volna, hogy ez rögtön milyen hatást gyakorolt a kisfiúra. Nézegette a lemúriaiakról a fantázia-rajzokat, a tibeti pagodákról készített képeket, és két óra sem telt bele, máris részletekbe menően mesélt a lemúri fajról és magas színvonalon tájékoztatott a lemúriaiak tudományos eredményeiről.

„De Lemúria legalább 800.000 évvel ezelőtt elpusztult.” - és amit ezután mondott, azt egy kissé félve teszem közzé : ”A lemúriaiak több, mint 9 méter magasak voltak.” – De mégis, hogy a csudába emlékszel ezekre?

„Igen, emlékszem, de az biztos, hogy senki sem beszélt ilyenekről nekem,” válaszolta Boriszka. Egy másik alkalommal Muldesev következő könyvének sok illusztrációi ébresztették fel a kisfiú emlékezetét : Istenek városa utáni kutatás, sírkamrák és piramisok képei. Ezekre azt mondta, hogy a tudást nem a Kheopsz-piramis alatt fogják megtalálni, hanem egy másik helyen. De azt még nem találták meg. „Az életünk meg fog változni, mikor megnyitják a Szfinxet”, mondta, majd hozzátette, hogy valahol a szobor füle mögött fog megnyílni  ( a dimenziókapu ), de arra nem emlékszik, hogy pontosan hol.


Majd megint jön neki az ihlet és megnyerően el kezd beszélni a maja civilizációról, érezve, hogy a körülötte lévők nem sokat tudnak erről a lenyűgöző kultúráról.

De a legfeltűnőbb dolog, hogy Boriszka kihangsúlyozza : most jött el az ideje annak, hogy a Földön különleges gyermekek szülessenek, mivel egyrészt nagy változások fognak végbe menni a bolygónkon, másrészt ezen gyermekeknek a földlakók tudatát meghaladó ismereteket kell terjeszteniük.

„Honnan tudsz ezekről a különleges gyerekekről, és miért történik mindez?” Kérdeztem a találkozásunk alatt Boriszkát. „Tudod, hogy őket most indigógyermekeknek hívják?”

„Tudom, hogy most ideszületnek, bár a városunkban még eggyel sem találkoztam. De talán Julia Petrova, ő hisz nekem, ami azt jelenti, hogy ő érez belülről valamit. A többiek meg csak rendszerint nevetnek rajtam, mikor történeteket mesélek. A Földön hamarosan valami történni fog – két katasztrófa. Ezeknek az indigógyerekeknek azért kell megszületniük, hogy az embereknek segítsenek. Pólusváltás lesz. 2009-ben lesz az első nagy katasztrófa egy nagy kontinensen, majd 2013-ban egy még nagyobb."

( Megjegyzés : Boriszka itt még 7-8 éves volt, mikor 2003-ban és 2004-ben riportot készített vele egy orosz újságíró – Nexus ezt az anyagot vette át 4 évvel később. )

„És te nem félsz ezektől a katasztrófáktól, még akkor sem, ha te életedet is érinteni fogják?”

„Nem, nem félek, mi örökké élünk! Volt korábban egy katasztrófa a Marson, ahol előzőleg éltem. Ők ugyanazok az emberek voltak, mint mi most, de volt akkor egy nukleáris háború és emiatt ott minden elégett. Néhányan túlélték a katasztrófát és újra elkezdtek házakat építeni meg új fegyvereket gyártani. A kontinensek cseréje, átalakulása is végbe ment, bár azok nem voltak olyan nagy területűek.


Marsi emberek főleg szén-dioxidot lélegeznek be, ezért amikor a Földre jöttek, mindig valamilyen kémény közelében maradtak.”

„És Te, Boriszka, ha marsi vagy, könnyen be tudod lélegezni a mi levegőnket vagy szükséges neked is még szén-dioxid?

„Ha egyszer már földi tested van, akkor ezt a levegőt is be tudod lélegezni. De mi undorodunk ettől a földi levegőtől, mert a ti levegőtök megöregít! Ám ott, a Marson az emberek örökké fiatalok, kb. 30-35 év körüliek maradnak és nincsenek idős emberek! Ugyanakkor évről évre egyre több marsi gyermek születik le a Földre. A mi városunkban is nem kevesebb, mint húsz van!”

„Emlékszel a korábbi marsi nevedre vagy az ottani barátaid nevére?”

„Nem, nevekre sohasem emlékezhetek.”

„Hány éves korodtól emlékszel vissza?”

„A korábbira tizenhárom éves koromtól, a mostanira születésemtől, de nem felejtettem el, hogy honnan jöttem és mi történt velem ( az előző életem alatt ) :

…egy speciális szemüveget viseltünk, és egész idő alatt küzdöttünk vele… mert a Marson volt akkor egy nagyon kellemetlen dolog, egy űrszonda, melyet meg kellett semmisítenünk. Mars most újraéledőben van ( megj : a 3. dimenzióban, mivel a magasabbakban folyamatosan van élet rajta. )de az űrszonda ezt megakadályozta volna. Ez a titkok közé tartozik ( megj : mármint a hivatalos földi űrkutatás titkai közé. ). Le is tudom rajzolni, hogy hogyan nézett ki ( az űrszonda ). A közelébe jutottunk, de az ellenséges volt velünk.”

„Boriszka, miért mondanak olyan gyakran csődöt az űrszondáink, mikor leszállnak a Marsra?” ( megj : ez főleg a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején volt gyakori. )

„A Marsról jönnek azok a jelek, melyek megpróbálják elpusztítani az űrszondákat. Ezeken a szondákon nagyon ártalmas sugárzásokat vannak.”


Nagyon elcsodálkoztam, amikor Boriszka ezekről az ártalmas sugarakról kezdett beszélni, mivel hallottam arról, hogy egy itteni volszki férfi, Jurij Lusnyicsenko, aki telepatikus képességgel rendelkezett, még 1988-ban megpróbált kapcsolatba lépni az akkori szovjet űrprogram vezetőségével, hogy figyelmeztesse őket a Fobosz-1 és Fobosz-2 űrszondák közelgő meghibásodására. Közölte velük, az űrszondák elhallgatásának az oka az lesz, hogy ezek a Mars bolygóra veszélyes radioaktív elemeket szállítanak. A vezetőség azonban nem hallgatott a férfi figyelmeztetéseire, sőt még azt sem tartották szükségesnek, hogy válaszoljanak neki. ( Megj : a hivatalos tudomány gőgös, fennhéjázó hozzáállása évszázadok óta semmit sem változott, még akkor sem, ha ez által az egész földi életet is elpusztítja – ez a spirituális vakságuk szerves következménye - végül a Fobosz-1 1988. szept. 2-án, a Fobosz-2 pedig  1989. márc. 27-én hallgatott el. )

És ugyanez a hozzáállás folytatódik ma is, bár a siker érdekében - Lusnyicsenko szerint - a földi tudósok kénytelenek voltak megváltoztatni a taktikájukat ( megj : a kilencvenes évek második felétől ), mikor a szondákkal a Mars felszíne felé közeledtek.

UFO-k és az egykor létezett bolygók

„Van tudomásod más dimenziókról is? Tudsz arról, hogy az űrrepüléshez nem kell egy bizonyos pályát követni, hanem a multidimenzionális teret is lehet használni ehhez?”

Egy kicsit óvatosan tettem fel ezt a fővonalas tudomány szempontjából különös, „nem-evilági” kérdést.

Boriszka erre hirtelen felélénkült és elkezdte energikusan magyarázni az UFO-k szerkezeti felépítését. „Mi, ahogy beszállunk az űrhajóinkba, máris a Föld közelében vagyunk!” Majd elővett egy krétát és egy háromszögfélét rajzolt fel a mögötte lévő táblára :

„Az UFO hat rétegből áll.” magyarázta lelkesedve.” A legkülső réteg tartós anyagú és a burkolat 25%-t teszi ki, a második réteg 30%, és olyan, mint a gumi, a harmadik is 30%, de az ismét fémből van, 4% a mágneses tulajdonságú réteg.” Különböző számokat felírta a táblára. „Ha energiával feltöltöd ezt a mágneses réteget, akkor a szerkezet az egész univerzumban repülni tud.”

 

Marsi ufók

 

( Megjegyzés a képhez : Itt tipikus marsi űrhajókat ( UFO-kat ) láthatunk a képen, melyek éppen felszállnak a marsi főváros, Tanio repteréről - erről többek között az egyik legnagyobb fizikai Mars-kontakta, az olasz származású, mexikói tudós - Marconi taniványa - Narcisio Genovese tájékoztat egy 1958-ban megjelenő könyvében, aki 1956 október 12-19. között egy száz fős dél-amerikai tudós csapattával, a Mars legfőbb szellemi vezetői meghívására, a Mars fővárosába látogatott szakmai-tudományos tanácskozásra!Imé : itt kezdődik az emberiség valódi története - és így értéktelenedik el azonnal minden belénk nevelt ismeret! )

 

 

Marsi ufók modernebb ábrázolásban

 

( Megjegyzés a képhez : ezen a könyvborítón a már modernebb formában ábrázolják a marsi ufókat, melyek jobban megközelítik a valóságot!)

 

Mi felnőttek egymásra néztünk. Már ilyen korán tanítják a százalékszámítást? – Természetesen ezt még nem tanítják neki, ám úgy tűnik, Boriszkának mégis komoly nehézségei vannak az iskolával. Egy szintfelmérő után , az első helyett, a fiút azonnal betették az általános iskola második osztályába, de most már meg akarnak szabadulni tőle. Mert ki is szeretné azt, ha egy gyerek hirtelen félbeszakítja a tanárát és azt mondja: „Maria Ivanovna, ön nem mond igazat, nem tanít minket helyesen!” És ilyen kijelentései egy nap többször is előfordulnak.

„Milyen küldetéssel jött Boriszka a Földre? Tud ő erről valamit?” Kérdeztem az anyukáját, mind magát Boriszkát is.

„Azt mondja, hogy még csak sejti”, válaszolt Nagyezsda. „De tud valamit a Föld jövőjéről; például azt, hogy az új ismereteket az emberi tudat fejlettségi foka és minősége szerint fogják átadni. Ám ez az új tudás sohasem fog eljutni olyan bűnöző életet folytató emberekhez, - tolvajok, rablók, alkoholisták stb-k - maguk kicsinyes, önző viselkedésükkel, akik nem hajlandók változtatni az életükön. Nekik el kell hagyniuk ezt a bolygót. Boriszka úgy gondolja,” folytatta Nagyezsda,” hogy ezek az új információk ( melyeket Boriszka is átad ), rendkívül fontos szerepet fognak játszani ( a Föld jövője szempontjából ). Az Egység és az Együttműködés ideje fog elkezdődni a Földön.”

„Boriszka, honnan tudod mindezeket?”

„A legbensőbb lényemből!” válaszolta komolyan.

Egyszer, még öt éves korában, teljesen elámította a szüleit, amikor hirtelen elkezdett beszélni egy Proserpin nevű bolygóról, amely százezer vagy talán millió évekkel ezelőtt megsemmisült. A „Proserpin” nevet viszont még ( ebben az életében ) sohasem hallotta.

„ Egy óriási fénysugár keresztülvágta a bolygót, és a Proserpin darabokra esett szét,” mesélte Boriszka”. Fizikailag tehát a bolygó megsemmisült, de a lakosai még teleportálni tudtak az 5. dimenzióba, abba a világba, melyet ti most paralelvilágnak hívtok. Mi akkor a Marson megfigyeltük ennek a bolygónak a pusztulását.”

( Megj : Itt valószínűleg a Mars és Jupiter közötti Maldek bolygó pusztulásáról van szó, mely a régi misztériumokban sok más néven is szerepel : Mallona, Lucifer stb. A „Proserpin” név meg minden bizonnyal a Maldek marsi elnevezése – egyébként a vénuszival egyenértékű magasabb dimenziós marsi civilizáció pl. a saját bolygóját „Loga”-nak, a Földet „Dogue”-nek, a Napot „Suni”-nak nevezi, stb. )


Majd egyszer csak Boriszka egy hihetetlen dolgot mondott. Azt állította, hogy a Föld, mivel élő, tudatos lény, elkezdte befogadni Proserpin korábbi gyermekeit, hogy tanítsa őket, ezért időnként olyan gyermekek szülnek ide, akik emlékeznek a korábbi bolygójukon töltött életükre és így földönkívülieknek tekintik magukat. ( Megj : lásd pl. Orfeo Angelucci történetét. )

Ezeket a kijelentéseit még Boriszka anyukája, Nagyezsda jegyezte fel néhány évvel ezelőtt; de ez is azok közé tartozik, amit az anyukájának mondott :

„Te a mi hírnökünk vagy. Megtisztítod a környezetet számunkra. A legmagasabb szférákban ezért téged hősnek tekintenének. Mégis a legsúlyosabb teher nyugszik a válladon. - Én egy Új Korszakban inkarnáltam a Földre. A holografikus kód már látható és betölti a teret( Megj : itt Boriszka valószínűleg a Föld új kristály-rácsvonalára gondol. ) Minden napvilágra kerül a gondolatenergiák új tüzében, nagyon gyorsan…Az egyik világból a másikba való átmenet az idő szubsztanciáján keresztül fog végbe menni. Elhoztam az Új Korszakot, elhoztam az új információkat…”

Boriszka marsbéli krónikája

Egy évvel később ( 2004-ben ) ismét Zsirnovszkba mentem, hogy Boriszkával találkozva az élete még fel nem tárt részleteit megismerjem. Természetesen a beszélgetést először az anyjával kezdtem.

„ Emlékszem, egyszer benéztem a szobájába, mert úgy hallottam, hogy Boriszka beszél valakihez,” mondja Nagyezsda,”Azt viszont biztosan tudtam, hogy egyedül van, ezt tény, ám mégis mit látok : előtte színes építőjáték-mozaikokból a DNS kettős spirálja van kirakva! A DNS felépítésére magam is tisztán emlékezem, mert az egyetemen tanultunk róla.”

Boriszka viszont tovább beszélt valakihez : ’Én egy felderítőhajó pilótája vagyok, egy tudós, de sohasem fogom az emberi és a hüllő DNS-t keresztezni, ez ellentmond a természetes kiválasztódás törvényének!’Majd néhány latin szó következett. – Ennek hallatán teljesen ledöbbentem, de ahelyett, hogy tovább hallgattam volna, el kezdtem rázni a gyereket. ’Mi van veled? És kihez beszélsz?’Erre Boriszka felébredt a transzból és zavarodottan azt motyogta, hogy csak játszik.

Ezután ismét meg kellett állapítanom,”folytatta Nagyezsda,”hogy a fiamat még mindig nem ismerem igazán jól. De azért hozzá kell tenni, hogy amikor őt erről később kérdeztem, azt mondta, hogy ezek az információk nem a mi számunkra vannak, és azt is közölte, hogy amikor ő a Marson élt, nekik akkor egy kissé másfajta DNS-ük volt, mint a földi lemúriai fajnak.


Azt azonban viszonylag jól megértettem, hogy ha ő emlékszik egy Marson töltött életére, akkor ez különböző ottani korszakok nézőpontjából történik, azaz úgy tűnik, hogy Boriszka már több alkalommal is élt a Marson, és ekkor életeinek különböző részleteire emlékszik, így sok-sok ezer évet is átfoghatnak az emlékei.”

Mégis nem gondolja, hogy ezek egyszerűen csak gyerekes fantázia termékei?

„Hát igencsak örülnék, ha azok lennének, de nem azok,” válaszolja Nagyezsda, mert túl sok nála a földi ismereteinket jóval meghaladó tudás. Így egyszerűen azt tőlünk nem szerezhette meg. Bár azt nem hiszem, hogy az elmúlt életeire is ugyanúgy emlékszik, mint ahogy mi emlékszünk egy korábbi napra. Ez természetesen nincs így. Memóriája nagyon fragmentált, azaz különböző részekre van bontva és csak bizonyos feltételek mellett aktivizálódik, és még az is lehetséges, hogy ez a képessége fokozatosan el fog halványulni. Most azonban még képes csatlakozni egy külső információs forráshoz, és ekkor ő úgy működik, mint egy vevőkészülék, ám tíz perccel később már képes elfelejteni ezt az információt, és úgy viselkedik, mint a többi normális gyerek.”

Mégis az elmúlt hónapok vele készült ( 2004-es ) hangfelvételei állandóan utalnak Boriszka azon különös visszaemlékezéseire, melyek a Mars bolygót egykoron ért hatalmas katasztrófára utalnak. De sokszor hangsúlyozta azt is, hogy például a Marson az utóbbi több százezer vagy akár több millió év folyamán komoly problémák voltak a vízzel. Marson katasztrofális változások mentek végbe: fokozatosan elvesztette a légkörét és a vízkészletét. Boriszka azt mondta, hogy volt nekik akkor speciális űrhajóik arra, hogy vizet hozzanak a Marsra a legközelebbi bolygóról, a Földről. Ezek a vízszállító űrhajók cilinder-alakúak és anyahajó nagyságúak voltak.

Boriszka sokat mesélt a világűrben végzet feladatairól és munkájáról, és hozzátette, hogy nem igazán szereti az amerikai sci-fi-s, űrháborús filmeket, mivel ott mindent eltorzítva és mesterkélten mutatnak be. Az ő marsi űrhajóik viszont az egész Naprendszerünkben tudtak közlekedni, melynek számos bázisaik voltak a különböző bolygókon és a holdakon.

És nyilvánvalóan Boriszka nem lehetett rossz pilóta, mivel szakmailag eléggé felkészült volt, és elmondása szerint sokszor vett részt olyan űrutazásokon is, melyen a Szaturnuszra repültek.


( Megjegyzés : a mai materialista csillagászatnak alapvetően téves elképzelése van a Naprendszerünk bolygóiról természetesen, mivel csak a durvaanyagi rezgésszint, annak is csak a földivel ekvivalens tartományát tartja „egyetlen létező valóságnak” – azaz valójában a geocentrikus látásmódtól még mai napig nem szakadt el! A fentebb megemlített Szaturnusz bolygó pedig, melyre Boriszka is utazott, ugyanolyan szilárd talajú bolygó magasabb rezgésszinten, mint más föld-típusú bolygó, ráadásul ott is egy magasan fejlett civilizáció létezik. )

„Tudod, mama, nemcsak vizet vittünk a Marsra,”mesélte Boriszka közvetlen módon”, hanem mindig úton vagy, aztán a Marsra viszel ezt-azt, de az igazi felelősséget a Jupiterért vállaltam! Nekünk volt egy különleges feladatunk, hogy megkíséreljük megteremteni a Naprendszerünk második Napját! És a második Nappá alakítás lehetősége a Jupiterre vonatkozott. De ez oly sok fizikai tömeget igényelt a Jupitertől, hogy az egész Naprendszer új Napjává váljon, mely akkor még nem állt a rendelkezésére. Így a kísérletünk nem sikerült. ( Megjegyzés : a magyar fordítás itt egyben pontosítás is, mivel Boriszka a Jupiterrel kapcsolatban nem fogalmaz eléggé pontosan; arról van szó ugyanis, hogy Boriszka valamelyik marsi élete alatt, lehet, hogy több ezer évvel ezelőtt, az akkori marsi civilizáció megkísérelte már a Jupitert második Nappá alakítani, mivel ez nagyon jótékony spirituális-tudati hatása lett volna az egész Naprendszer életére, de mivel ez a kísérlet nem sikerült, ezért úgy látszik, hogy nekik is meg kellett várniuk a jelen korszakunkat, mikor az egész Naprendszerünk dimenziót fog váltani és így a Jupiter természetes módon alakul át új Nappá. )

Máskor Boriszka azt mondta, hogy a földi tudósoknak az iránt is érdeklődni kellene, hogy nem csak kilenc bolygóból áll a Naprendszerünk, hanem van még azon kívül két bolygó. Ezek a Plútón túl vannak.

A Mars pedig  – hogy a fiú saját szavaival éljünk – közelebb szokott lenni a Jupiterhez, és a Holdunk akkor a Marshoz tartozott, de egy kozmikus katasztrófa után a Mars megváltoztatta a pályáját, aminek következtében a Hold a Földhöz csatlakozott. Boriszka viszont nem emlékszik további részletekre ebből a korszakból.

Egy alkalommal pedig, miközben a Discovery Channel-en egy ismeretterjesztő filmet nézett, nagy lelkesedéssel el kezdett beszélni a szürkék civilizációjáról – ők azok a nagy szemű, kicsi humanoidok.

„Ezek ( a szürkék ) nem a Marsról jöttek,” mondta Boriszka, miközben a képernyőre mutatott.” Mi ( marsiak ) nem vagyunk ezekkel rokon faj, mi inkább a lemúri és az atlantiszi fajokkal állunk rokonságban, mert először is : azok a hajdani földi fajok magasak voltak, ezek viszont törpék, másodszor pedig a szürkék kegyetlenek. Ők egy másik galaxisból jöttek és természetesnek veszik, hogy kísérleteket végezzenek az embereken. Nekünk még harcolni is kellett velük, mert ők agresszív természetűek. A mi ( marsi ) fajunk viszont szeretetteljes, minden agresszivitást nélkülöz, és messzemenően intellektuális ( Megjegyzés : a marsi faj elsősorban a tudományos kutatás-fejlesztésre helyezi a hangsúlyt, mikor a civilizációjuk folyamatos fejlődéséért dolgoznak  – a Vénuszon inkább a művészeteken van a hangsúly, bár mindkét testvér-civilizációnknál egyensúlyban vannak a lelki és értelmi tényezők! )de akár a pszichikai energiánkat is képesek vagyunk használni.”

Szenvedélyesen beszélt, néha megakadva, röviden, szaggatottan, majd Boriszka figyelme ismét a játékaira irányult, és a „szürkék problémája”, anyja szavaival élve, már nem jött fel neki újra. Ekkor úgy tűnt, hogy emlékezetének lángja már kihunyt, nem éledt fel újra.

Mégis manapság néhány újabb kijelentés, minthogy van élet a világűrben, a Marson vagy a Naprendszerben stb., sokakban csak kétségeket ébreszt. Boriszkát is a nevelési szakemberek még „felzárkóztatásra” javasolják emiatt. De minden valószínűség szerint ( az alacsony tudatosságú ) földi valóságunk az oka, hogy ez megtörténhet vele – más indigógyermekhez hasonlóan.


Tudományos érdeklődés az indigó gyermekek iránt

A tudomány képviselői pedig érdeklődnek Boriszka iránt, ez vitathatatlan tény. A matematikai-fizikai tudományok doktora, Vlagyimir Lugovenyko professzor az Orosz Tudományos Akadémia Földmágnesség-Ionoszféra-Rádióhullámterjés Intézetétől ( oroszul rövidítve IZMIRAN ) találkozott Boriszkával és meghívta a fiút Moszkvába egy vizsgálatra.

Lugovenyko néhány kollégája is részt vett a fiú kivizsgálásában. Lugovenyko professzor kutatásokat folytat indigó gyerekekkel Oroszországban és más országokban is, és úgy véli, hogy ezen gyermekek az elmúlt több, mint 20 évben egy bizonyos meghatározott céllal születtek ide. Nyilvánvalóan az indigó gyerekek ( már tudatilag ) a Föld eljövendő civilizációjához kapcsolódnak.

Boriszkát és anyukáját meghívták egy speciális fejlesztő táborba a Tulai területhez tartozó ( Moszkva alatt ) Atalszki tóhoz, mely helyen a Föld energiái különleges hatást gyakorolnak az emberre.

Egy tudományos jelentést olvastam ezen táborozás tagjai aurájának kauzális, éterikus, emocionális és mentális határainak mértékéről, és azt kell mondanom, hogy először is Boriszka valóban igen erős aurikus mezővel rendelkezik összehasonlítva más ottani résztvevővel, másrészt a táborozás után a fiú aurája még inkább kiterjedt a többiekhez képest.

Boriszkáról készült aurafotók sokat elárulnak róla. Idézek a fent említett dokumentumból :

„ A kísérlet megkezdése előtt a fiú aurájában az uralkodó szín a sárga volt, mely egy vidám, vonzó személyiség intellektuális erejét jelenti, a bal alsó sarokban megjelenő fényes vörös fény pedig a fiú aktivitására, önzetlen szeretetére és energiájára utalhat.

A kísérlet után az aurafotó viszonylag keveset változott : a bal alsó sarokban egy zöld fény jelent meg. Ez utal a fiú életerejére, a pozitív tendenciára és a barátságosságára.”

Lugovenyko professzor folytatni kívánja Boriszka megfigyelését, ezért nemrég hozzájuk utazott Zsirnovszkba, hogy a fiút otthonában, meghittebb körülmények között vizsgálhassa tovább.

A professzor meglátogatta a Kék Hegyek paranormális jelenségekkel rendelkező területét is, mely Zsirnovszktól csupán néhány tucat kilométerre van.

„ Meg vagyok győződve, hogy erkölcsi értelemben az indigógyerekek nagyban különböznek más hasonló korúaktól,” mondja Dr. Lugovenyko,” Rendkívüli érzékenységgel ismernek fel minden hamisságot, ugyanakkor fejlett intuícióval, telepatikus erővel és a kozmosszal való kapcsolat képességével is rendelkeznek. Csak remélhetjük, hogy ez a fiú teljesíteni fogja tervezett küldetését a Földön, melyről még sem neki, sem nekünk nem lehet határozott elképzelése.”

- Ha sötét erők meg nem akadályozzák ebben! – tenném még hozzá rögtön.

Mégis szeretném remélni, hogy Boriszka nehézségei csak meg fogják őt erősíteni a küldetésében!

Forrás: http://spiritufo.ditro.hu/egy-indigogyermek-a-marsrol

Álmodó írása - Indigó vagy nem indigó?

Vajon csillaggyerekként  láttam meg a napvilágot? Kristály lenne a gyerekem..? A tanítványom viselkedése indigóságának  tudható be ... vagy csak tipikus "hisztéria"?

Ilyenek és ehhez hasonló kérdések árasztják el indigó oldalak tucatjait, amelyet szinte meg az indigóság felismerésére hivatott tesztek se tudnak maradéktalanul  kielégíteni. Nah de, no cink, no para ... ezek orvoslására jött létre eme iromány.:) (Nyugi ... nem untató jellemzések vagy szakszövegek lesznek - azokból úgyis Dunát lehetne rekeszteni:D)

Kezdjük talán ott, hogy miért is foglalkozunk ezzel a témával (Csak emlékeztetés gyanánt). Egy olyan nemzedék érkezésére számítunk, akik állítólag majd segítenek rálepni civilizációnk tudatos fejlődésének útjára. Ami csöppet se biztos, hogy kellemes lesz, de annál inkább megéri a fáradtságot mérlegelve az eredményt. Kivéve, ha elnyomjuk ezen "új keletű" már-mar "nem e világi" lények kibontakozását.



Most következik pár személyes élménybeszámoló, hogy ne mondjátok azt, hogy sose kerültem kapcsolatba a dologgal.

Őszintén szólva 11 éves korom óta "kutatom" a témát. Imádtam rajzolgatni, és a táborból hál' égnek el kellett mennie kiállításra a tanárunknak, tehát mindenki azt és úgy alkothatott szabadon, amit amilyen módon csak akart. Semmitől nem kellett tartani, vagy magunkat "rendszabályozni". Én meg nekiestem a pemzlinek, és ... elvont firkálmányokba kezdtem. Az egyik sulis társam anyukája bejött meglátogatni minket, és lesokkolt a kirakott száradó képeket nézegetve. Az volt az első  kérdése, hogy ki ütötte össze őket. Mondtam neki, hogy jelen és tudom, hogy van meg mit rajta finomítani, de hát erre való a gyakorlás. Azzal kezdte, hogy auraszínt azonosított, majd megőrült és kijelentette, hogy már pedig nekem indigónak kellene lennem. Nagyon furcsán néztem  rá ... előtte meg sose találkoztam semmilyen ezós-zizis  lököttséggel. Utána beszélgettünk meg egy darabig - mar náluk -, és olyan dolgokról mesélt, amikről mindig is azt hittem, hogy zöldségek ill. gyümölcsök, közben a felvilágosításból annyit derült ki, hogy minden igy full "normális".

Ettől marhára fellelkesedtem, és elkezdtem keresgélni a témában pl neten, mert nagyon szívesen alakítottam volna ki szociális kapcsolatokat állítólag hozzam hasonló emberekkel. De amit tapasztaltam az úgy kb. elvette az egész dologtól a kedvem, vagy legalábbis ... nem lényeg ... inkább leírom, a vélemény alkotás mindenkinek egyéni ízlése.:D

Elsősorban ... igen, kétségtelenül különleges emberekre bukkantam. Akik kerek perec indigónak is titulálták magukat, SŐT Büszkén is viseltek a rájuk aggatott "címkét". Például találkoztam olyan 30-40-s éveiben járó növel, akiről 120%-ban meg lett állapítva indigó. Elkezdtem vele dumcsizni és ... szorakázni. Nem igazan volt vevő rá. Miután ... bele se kezdhettem semmilyen elmélet kifejtésébe, ami nem "hagyományos" vagy "illő", enyhén szólva  logikátlanságot véltem felfedezni viselkedésében. Feltettem neki azt az indiszkrét kérdést, hogy milyen színű a saját aurája és bevallása szerint, amikor latja zöld. Ez amúgy sztem meg semmire nem ok ... de utána megkérdeztem azt is, hogyha nem indigó színű az aurája és nem vevő nem dogmatikus cuccokra, akkor miért is tartja magát indigónak. Erre a kérdésre vérszemet kapott és  őrjöngeni kezdett. Mindennek lehordott, pedig ... nem akartam beszívatni, de ... meg mindig rémlik az amikor pl  közös chaten  arról áriázott, hogy engem mar törölt + blokkolt es jajj de jó, hogy nem látom, amit ír ... ... ...:/



Ez csak egy példa volt arra, hogy mennyire bukott ki egy-két emberke az indigó mivoltjának ???+kerdőjezésétől???, mégha ... ezt az emberek egymás között döntenék el, cserébe ... főleg ilyenekre leltem.

Persze volt meg az a "kategória" is, akiben ... szó szerint annyi tartotta a lelket, hogy szent meggyőződéssel mondták magukat indigóknak, hisz ... ettől tudtak különlegességük mércéjét emészthető keretek köze terelni.:/ - Nincs nekem ahhoz jogom, hogy mások mankóját elvegyem.

Utána akadt olyan emberke is, aki arra hivatkozott, hogy kristály, tehát nem hazudhat ... közben egy homokos srác volt, aki egy másik fiút ugratott.:/ (Jó, ez pl  elég extrém példa...)

Természetesen élőben is akadt olyan, aki mondjuk ... reiki mester volt indigó aurával. Nagyon megörültem neki. Elkezdtem mesélni neki dolgokról, és ... érdekes reakciókat kaptam vissza tőle. Először is számára meglehetősen fontos volt, hogy alapból megállapítsa, hogy ... ő spirituálisan mennyire mérce nélkül fejlett, nálam meg az első lépcsőfok is hiányzik, tehát a másodikra sem tudok lépni. Utána valahonnan azt is vette, hogy tonna számra olvasom az ezós  könyveket, amikor ... ha azt vesszük eddig meg 1 ezós  könyv végére se bírtam érni.:D (Nem tom, hogy ezt szégyelljem vagy buszke legyek rá?:P) De hogy mar ő ezt tudja, és hogy ... ezert kéne reszt vennem X és Y tanfolyamokon, mert hogy ott együtt van a dolog, persze csak nála, mert az övé kivételes stb-stb-stb ... Ott érkezett el számomra a pont, hogy ... hazamentem utána olvasni pl a Reiki I-s tanfolyam anyagának, hogy tényleg pontos volt-e az-az információ, amivel kikorrekciózott, (miért kellett volna annak lennie?) ill ... utána találkoztam végül olyan mesterrel is, aki ... nem kötelezett pl  pénzért se ismétlésre, amikor azért amúgy sem szoktak pénzt kérni, pluszban ... nem az volt a reakciója, hogy nem ér rám velem vitázni, mert úgyis "hülye vagyok, ha nem fogadom el", hanem ... "emberszámba vett" és lehetett információt megosztani.

A fenti dolgokat nem azért írtam le, hogy ezzel ... akárkit is bíráljak, világképet sértsek, elítéljek vagy szapuljak (ezert nem is megyek full  részletekbe pár példát csak felhozva), de ... nagyon gondolkodóba ejtettek akkor is ezek a dolgok. Utána kiderült, hogy más ismerőseim közt is akadt szép számmal hasonló "furcsa élmény" indigókkal. Ekkor jött az, hogy leesett nálam a tantusz.


 

Attól, hogy valakinek indigó aurája van, vagy indigó jelzőt használ., csoppet sem biztos, hogy ... Tényleg megfedhetetlen es nem a pénze, egoja vagy kiszínezett és eltúlzott tulajdonságai hajtják. Lehet, hogy pont ezert értelme nincs is vitázni kinek a milyenségéről, és ... egyszerűen "bekategorizálni" az embereket, hisz...nem konstans matematikai értékű függvények lennénk. Érző értelmes tudatok vagyunk, akik a világot tapasztalják önmaguk sokszínűségében. Az így alkotott képünk a világról hangulatunkkal egyetemben pedig rövid idő alatt is pl drasztikusan megváltozhat, ha "kilengünk". Én  legalábbis... vörös-narancs-sárga-zöld-kék-indigó-lila-rózsaszín-fehér ill. ezeknek a kombinációjának árnyalatait egyaránt vél(t)em felfedezni magamon es  másokon különböző helyzetekben. A mértek, kombináció, időtartam, minta és intenzivitás persze mindenkinél eltérő, de most ... nem is arról van szó, hogy erről parlamentáris vitákat feszegessek. Csak egyszerűen nem lehet elkönyvelni, hogy valaki például mindig Indigó vagy Lila vagy Zöld. Meg hamár ... így kategorizálunk ... miért nem emeljük ki pl a narancs színűeket?:D Nekik is van egy rakás bombasztikusan cool tulajdonságuk, amiktől nagyon lehet szeretni őket, és sokat tanulni tőlük.:) Persze szinten vannak "árnyoldalaik" is.

Meg ha mar hírnököket és tanítókat keresünk mindenütt ... miért nem lehetne akárkinek a példájából tanulni? Hisz ... a megvilágosodott Buddhák és a két lábon flangáló Jézusok száma manapság mar rohamosan megcsappant. Az információk pedig egyszerűen a saját közvetlen környezetünkből is kihámozhatók, már ha vesszük a fáradtságot és tényleg >>> figyelünk <<< rájuk. Persze lehet mondani, hogy az "idegesítő a kolléga", meg maga a "+ testesült Sátán", de olyankor ... tulajdonképpen ... annyi történik, hogy mondjuk nem veszed észre azt, hogy ... szolgálhat mondjuk a türelmed fejlesztésére a szitu, vagy épp egy olyan példaként, hogy mire vigyázz, milyenné ne válj csak azért se. Szal... úgy a "legkönnyebb"!;)

&...ha már... így kezdjük mustrálni a világot ... lehet, hogy nem is lesz többe szükséges hosszú tavon az "indigózás". De egy rakás értékes embert attól meg fogunk találni, aki folyamatosan csiszolgatja és fejlesztgeti  személyiségünket. Nem mások tudatossága a lényeg... inkább a saját tudatosságod, amivel fel tudod mérni, vagy sem a másikat.;)



Meg aztán ... a gyerekeknél is ... ha kiemelünk mondjuk egyet ... a többiek irigykedni fognak rá, ami erősen hátrányára mehet, nála meg ... fennáll a veszély, hogy "elszáll" önmagától, szal  így  inkább meg inkább negatív táptalajjal szolgálunk. Miért nem lehet minden gyereket ugyanannyira szimplán csak elfogadni és pusztán szeretni olyannak, amilyen? Önnön válójában.:P Minden gyermekben úgyis megvan a fejlődésre való hajlam csodálatos  csirája. Amit nekünk csak hagyni kell kibontakozni. De ezzel a hozzáállassal ... lehet, hogy "+fojtjuk". Amúgy ... a felnőttekben is ugyanúgy benne van ez a csira. Szal...az ember kezdhet kortól függetlenül magán is kertészkedni, hogy kivirágozzon!:D

Aztán ott van az is, hogy ... most az "indigók" vagy kik fogjak + váltani a világot, vagy ... inkább Mi Önmagunkat, ha már ... MI vagyunk azok, akik ITT és MOST a Földön élnek. Szóval szerintem csak rajtunk áll, hogy MIRE és MILYEN mértékben vagyunk nyitottak, ha mar a mai társadalomra folyamatosan vad információ zápor hullik. De a dolgok elfogadását...akkor is mindig...csak is kizárólag Te fogod mérlegelni... Saját Személyes  akaratodból elfogadni vagy sem, hisz nem kell senkinek se "mindent bevesz lénnyé válni".:P

Most így a vége fele érve meg groteszkebb leszek: mi lenne ha simán csak "színmentesen szeressük Egymást és Önmagunkat gyerekek"-et  játszanánk?:P Legalábbis szerintem sokkal izgibb, mint a "dobáljuk meg egymást es magunkat indigó jelzővel".:D Ha nem próbálod ki, sose jössz rá. Viszont ... ne azért tedd, mert ... ez az "előírás", hanem ... csak szimplán jól eső érzésből, ami ... Magad szamara színesíti ki a világot. Az által, hogy meglátod a körülötted levőkben a különbözőséget vagy épp egyformaságot.:) Az max. bonus point, hogy ki ezt hogyan értékeli. Úgyis önmagán keresztül fogja majd látni.;)

Namaste!:) (= a bennem lévő Isten örül, hogy megtisztelhette a benned lévő Istent)


/indigoportal.hu/

 

Egy Indigó önvallomása

Nagyon érdekel ez a téma, legfőképp, mivel magam is ezen emberek közé tartozom...

Már kicsi gyermek korom óta tudatosult bennem (emlékszem kb. 6 éves lehettem, mikor először konkrétan megfogalmazósott bennem ez a felismerés), hogy más vagyok rettentő sok mindenben a kortársaimtól, illetve a körülöttemlévőktől. Máshogy gondolkodom, mást tartok jónak és rossznak, mások az elvárásaim az emberek felé... Ebből fakad többek között felnőttként is nem egy fájdalmas csalódásom a családomban, mivel más értékrendet képviselnek, mint amit én elvárhatónak, avagy megfelelőnek tartok, és ahogy élni hajlandó vagyok.

Félreértés ne essék, nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy jobb, avagy több vagyok, mint ők, avagy őket automatikusan rosszabbnak gondolom. Nem! Egyszerűen csak más vagyok! Más a világképem, más az értékrendem, más dolgok motiválnak, mást várok el az életemtől, más dolgokat tartok fontosnak, avagy más a fontossági sorrend az életemben. Más szabályok szerint élek, más a személyiségem. Ennyi és nem több... avagy épphogy elég sok ez is, nemde?

A mai társadalmi beskatulyázásos világban elmondhatom, hogy jópár furcsaság jellemző rám:

- figyelemhiányos vagyok.... nem tudok huzamosabb ideig egy helyre koncentrálni... sokkal inkább sikerül a 2-3, avagy akár a 4 helyre koncentrálás, mint az, hogy csak egy helyre figyeljek. Ha csak egy dologgal kell foglalkoznom, rettentő hamar lanhul a figyelmem, és bármilyen odafigyelős is a dolog, azt veszem észre, hogy az agyam unatkozik és máshova kezd kalandozni a figyelmem... Ezt a hátrányosságomat egész jól tudom az előnyömre is fordítani, mivel egyszerre tudok 2-3 dolgot is csinálni, úgy, hogy mindegyikre figyelek. Ezt a munkában sikeresen alkalmazom már évek óta.

- hiperaktív vagyok... ahogy kedves kolleganőm tavaly nyáron a cégnyaraláskor megjegyezte: Te sem ihatsz többé a varázslöttyből, mert te is beleestél a varázsüstbe gyerek korodban, mint Obelix... Gondolhatjátok, hogy nem ok nélkül jutott ilyen megállapításra! :)

- tanulási nehézségekkel küzdöm... - pedig magasabb az intelligenciám az átlagnál, és rendkívül jó a memóriám, a képi látásmódóm... Rendkívül gyorsan olvasok és nagyon jó a felfogóképességem, ennek ellenére betűket tévesztek írásban, gond van a nyelvtanulásommal, és halványlila gőzöm sincs a jobb és bal oldal fogalmáról és nem is tudok különbséget tenni köztük... avagy csak nagy-nagy nehézségek árán.

- antiszociális a viselkedésem sok esetben... - nem érdekelnek a társadalmi elvárások, a szokások! Pl: Elhűlve hallgatták a családomban évekkel ezelőtt is, mikor kifejtettem a gyerekszülésről és gyerekvállalásról a véleményemet, legfőképp azért, mert nyiltan ki mertem mondani és fel mertem vállalni, azt amit gondoltam... és ez nagyon nem egyezik azzal, amit elvárnak mások. Nem hiszek a tekintélyelvűségben! Azokat az embereket vagyok hajlandó elfogadni és elismerni, akik valóban megütik azt a mércét, amit én elvárok... aki nem ilyen, hegyen az bármilyen rangban, sajnos nem ér el nálam tiszteletet. Nem érdekelnek a szabályok, és sok esetben nem is tartom be őket. Nem érdekel a politika és a vallás. Sőt! Mindkét dolgot a világ legnagyobb rákfenéjének tartom, ami csak kárt és szenvedést okoz. Épp ezért nem is érdekelnek azok az elvárások, szabályok, amik ezen két dolog köré csoportosulnak. Nem érdekel mások véleménye... nem akarok senkit meggyőzni az én véleményem helyességéről, és épp ezért nem vagyok hajlandó senki más véleményét, szabályait átvenni, ha bármimódon rám akarja eröőltetni, avagy úgy gondolja, hogy azt nekem el kellene fogadnom. Nem kell meggyőznie sem! Felesleges! A győzködéssel csak az ellenkezést lehet nálam elérni... Ha egyetértek valamivel, akkor azt elfogadom anélkül is, hogy bármiről győzködni kellene engem.

- kétkezes vagyok... Hivatalosan balkezesnek vagyok mondható, de mivel az iskolában jobbkézzel tanítottak meg írni, így jelenleg jobbkézzel írok, ezzel együtt balkézzel is tudok írni, csak kicsit lassabban és mivel nem azt szoktam meg, és így kicsit gyakorlatlanabb vagyok vele. De a legtöbb dolgot mindkét kezemmel tudom, sőt kifejezetten sokszor csinálom azt, hogy ha elfáradok egyik kézzel, akkor a másikkal folytatom a munkát...

- képekben gondolkodom és fotografikus a memóriám...

- rendkívüli tudásvággyal rendelkezem... de csak az olyan témákban, amik érdekelnek... Nincs az az információmennyiség, ami sok lenne ilyen esetben!

- megérzem az emberekben a negatív tulajdonságaikat... mintha valami hullámokat vagy rezgéseket sugároznának felém, egyszerűen csak rájuk kell hangolódnom és érzem a negatív tulajdonságaikat.

(Sajnálatos módon, ha valakit kedvelek, hiába látom és érzem ezeket a dolgokat nála, hajlamos vagyok eltekinteni tőlük, mert fontosabb dolognak veszem az irántuk érzett szeretetemet, ragaszkodásomat. Épp ezt használják ki rendszeresen drága rokonaim gátlástalanul és gusztustalanul! De az utóbbi két év rendkívül fájdalmas csalódásain okulva bevezettem, hogy a rokonaimat is megválogatom, nem csak a barátaimat! Nincs szükségem olyan rokonokra, akiknek csak addig számítok, amíg kihasználhat, avagy kihúzom a sz*rból, avagy kisegítem. Nem leszek senki ingyenes "róbertbácsi"-ja, ingyencselédje, ingyenes problémamegoldója, ingyenes biztosítéka, álláskeresője, feladatmegoldója, munkavégzője! Ezek az idők elmúltak!)




- nyitott vagyok a spirituális gondolkodás irányában... nagyon érdekel a téma, de nem válogatás nélkül minden.

- rendkívüli módon szeretem az állatokat és a növényeket!... és ők is rendkívüli módon kedvelnek engem.

- nem kedvelem az embereket... inkább vagyok magamban, vagy azon kevés igaz barátom társaságában, mint sokszámú ismerős, haver, avagy látszatbarát között. Ha valamit nagyon utálok, ha valaki hazudozik nekem. (Ezek az emberek még annyira sem tisztelnek, hogy elhiggye, hogy van annyi eszem, hogy rá fogok jönni a dologra, hanem inkább letagadnak mindent, megváltoztatják az egész eseményt, csak hogy mentsék a menthetőt... Így nem csak nekem, de saját maguknak is hazudnak! Visszataszítónak és rendkívül szánalmasnak tartom mindezt!) És rendkívüli ellenérzést vált ki belőlem az emberi butaság is... (Legfőképpen a lustaságból, önteltségből fakadó félinformáltság. Mert ez rosszabb, mint a teljes butaság!)

- az egyedüllét nem félelmetes, nem is okoz problémát... sőt! Külön igényem, hogy egyedül lehessek bizonyos időt, mert ellenkező esetben intoleránsan kezdek viselkedni a körülöttem lévőkkel. Kifejezetten szükségem van a magányra.

- saját belső világgal rendelkezem... ami különleges és szórakoztató, még akkor is, ha kitalált, avagy nem létező...

- időnként különleges dolgokat is képes vagyok érzékelni... Már többször láttam kísértetet, illetve tapasztaltam ilyen jelenésekeket...

/www.lordnazgul.eoldal.hu/

Indigógyerekek, az üzenethozók

Közelmúltban készült felmérések szerint megnőtt a különleges képességű gyerekek száma, akik eredendő bölcsességgel jöttek a világra.

Igaz, eddig is minden szülő azt gondolta, az ő gyermeke okosabb az átlagnál, ez azonban egyre kevésbé írható az elfogultság számlájára. Legalábbis, ha a korábbi átlagszinthez viszonyítunk. A megfigyelések alátámasztották, hogy a mai gyerekek zöme intelligensebb a korábbiaknál: a szakemberek szerint az IQ - adatok az elmúlt ötven évben megdöbbentő növekedést mutatnak. Az indigónemzedék tagjai sorában számos kiemelkedő tehetséget találunk, sok közülük kész filozófus, vagy veleszületett gyógyító illetve művészi képességekkel rendelkezik.


Miért indigó?


Léteznek intuitív „auralátók”, akik különféle színekben látják az embereket körülvevő energiamezőt. Az ő beszámolóik szerint a napjainkban születő, különleges képességű gyerekek aurája indigókék színű.

A legfontosabb jellemzők


Az indigógyerekek legáltalánosabb magatartási szokásai az alábbiakban foglalhatók össze:

1. „Fensőbbségi” tudattal jönnek a világra, és gyakran eszerint is viselkednek.
2. Nincs önbizalom-problémájuk, nem félénkek.
3. Nehezen fogadják el a tekintélyelvűséget (elvárják a magyarázatot és a választási lehetőséget).
4. Nem tesznek meg bizonyos dolgokat, pl. nem szeretnek sorban állni.
5. Csalódást okoz nekik az olyan rendszer, amely rutinból működik és nem követeli meg a kreativitást.
6. Ha nincs körülöttük hozzájuk hasonló, gyakran magukba zárkóznak, és úgy érzik, senki sem érti meg őket.
7. Gyakran más megoldásokat találnak bizonyos dolgokra, mint iskolatársaik vagy szüleik.
8. Tapasztalati úton tanulnak, ellenállnak a száraz magolásnak. Rosszul tűrik az iskolai korlátokat.
9. Sok a fölös energiájuk, gyakran hiperaktívak. Nem tudnak nyugton ülni, amíg nem köti le valami a figyelmüket.
10. Érzékenyek és rendkívül együttérzők.

Üzenethozók

Dr. Robert Gerard író felismerte, hogy hétéves kislánya is indigókék, de ez számára nem problémát, hanem örömöt jelentett. Szerinte az ilyen gyerekek őszinték, szeretetreméltóak és bölcsek. Azért érkeztek a Földre, hogy új igazságokra vezessenek rá minket és olyan üzeneteket adnak át, amelyek meghaladják jelenlegi tudásunkat. Egyes vélemények szerint korszakváltó küldetéssel jöttek közénk. Az ő feladatuk lesz, hogy orvosolják önpusztító fogyasztói társadalmunk problémáit, közülük kerülnek majd ki a jövő béketeremtő politikusai és a természet egyensúlyát helyreállító tudósok.

Segítsük őket

Ezek a sajátos gyermekek sajátos nevelést igényelnek. Nem szabad őket elnyomni, mert ez csökkenti kreativitásukat, és védekező vagy lázadó magatartást vált ki belőlük. Kerüljük a parancsosztogatást, ne üssük, ne szidjuk őket. Természetesen az ilyen gyerekeknek is szükségük van korlátokra és irányelvekre, de ha kérünk vagy elvárunk tőlük valamit, adjunk magyarázatot. Mindig tartsuk meg a szavunkat és minden helyzetet megfelelő időben rendezzünk. Még a fegyelmezés is legyen szeretetteljes, a büntetés náluk nem használ. Fontos számukra a pozitív értékelés. A választás lehetősége alapvető igényük, ez szabadságot ad nekik, és a döntések meghozatala során tovább fejlődik felelősségérzetük. Az indigógyerekeket nevelő szülők így teszik lehetővé, hogy különleges feladattal érkezett csemetéik kibontakoztathassák csodálatos képességeiket.

/Léhner Zsuzsa/