.

Feedek
Megosztás
HTML

Ki hozta létre a Holdat?

Christopher Knight-tal készített interjút a New Dawn (Új hajnal magazin)

 

ND: Bármennyi ember járt is a Holdon, még nem adott feleletet néhány, az eredetével és a fontosságával kapcsolatos alapvető kérdésre. Az Ön új (Alan Butlerrel közösen írt) könyve – a Ki hozta létre a Holdat?néhány rendkívüli tényt hoz nyilvánosságra a Holdról, és elképesztő következtetésre jut az eredetét illetően. Felvázolna röviden néhány kevésbé ismert, illetve elhallgatott tényt?

CK: Bár a Hold nagyon közel van a Földhöz, mégis közismerten a legfurcsább objektum az ismert világegyetemben. Ez egy kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor a világon minden ember teljesen normális, kivéve a szomszédunkat, akinek három feje van éstörött borotvapenge-étrenden él.


A könyv a Hold furcsaságait sorakoztatja fel, amelyek között szerepel, hogy nem rendelkezik olyan szilárd maggal, mint a többi bolygó. Vagy üreges, vagy nagyon kis sűrűségű belseje van. Bizarr módon a tömege egy sor, éppen a felszín alatt elhelyezkedő pontra koncentrálódik, amely a korábban küldött holdűrhajók vesztét okozta. A Holdat alkotó anyag a Föld külső felszínéről származik, amely egy olyan sekély üreget hagyott maga után, amely vízzel töltődött meg és jelenleg Csendes-óceánként ismerjük. Ez a kőzet nem sokkal azután szakadt ki a Földből és vált a Hold részévé, hogy a bolygónk nagyjából 4,6 milliárd évvel ezelőtt megformálódott.

A Hold nem csak a felépítését tekintve számít különösnek, hanem a viselkedésében sem kevésbé természetfeletti. Pontosan négyszázszor kisebb, mint a Nap, de négyszázszor közelebb is van a Földhöz. Ennek tudható be, hogy a Nap és a Hold pontosan ugyanakkora méretűnek tűnik az égbolton, s ennek köszönhető az a jelenség is, amit mi teljes nagyfogyatkozásnak hívunk. Ennél fogva, amit mi teljesen természetesnek veszünk, az az univerzum legnagyobb véletlen egybeesése.

Azon kívül a Hold a Nap mozgását tükrözi az égbolton azáltal, hogy a horizont ugyanazon pontján kel fel és nyugszik le, miként a Nap is teszi az egymással szemben lévő napfordulókkor. Például a Hold a téli napfordulókor ugyanazon a helyen kel fel, mint a Nap a nyári napfordulókor. Arra nincs logikus magyarázat, hogy a Hold miért utánozza a Napot ily módon, ugyanakkor ennek a jelenségnek csak egy olyan ember számára bír jelentőséggel, aki a Földön áll.


ND: Mi indította arra, hogy a Ki hozta létre a Holdat? című könyvet megírja? Továbbá, ez a könyve valamiképpen kapcsolódik a legutóbbi kutatásához, amelynek során az Egység civilizációjáról és Uriel gépéről ír? (Magyarul a Szupercivilizáció címmel jelent meg – ford. megj.)

CK: Az elmúlt tíz év során eddig megjelent hat könyvem egy folyamatos és egységes tudományos kutatómunka részét képezi. Az Egység civilizációjának befejezése után az vitt rá a Ki hozta létre a Holdat? könyv megírására Alan Butlerrel közösen, hogy a kutatásaink során nagyon közelről kellett tanulmányoznunk a Holdat.

Arra jöttünk rá, hogy több mint 5000 évvel ezelőtt egy olyan szuperfejlett mérőberendezés volt használatban, amely a Föld tömegén, méretein és mozgásán alapult.

Mindazonáltal, az alaposság kedvéért leellenőriztünk minden egyes bolygót és holdat a Naprendszerben, hogy megvizsgáljuk, létezik-e bármilyen törvényszerűség. Bámulatos módon, ez minden tekintetben működött a Hold vonatkozásában, de semelyik másik ismert égitest esetében nem érvényesült a Napot leszámítva.

Ez olyan volt, mintha egy tervrajzra bukkantunk volna, amelyen a Holdat hajszálpontosan a Föld Nappal kapcsolatos mértékegységeinek segítségével építették volna meg. Elképesztő módon, minél tüzetesebben vizsgálódtunk, annál tökéletesebben passzolt össze minden.


ND: A legmeghökkentőbb, hogy Önök azt állapították meg, hogy egy kőkorszakban használatos ősi mértani és számtani rendszer működött a Holdon. Pontosan mi is ez a rendszer és hogyan jutottak a birtokába ennek a tudásnak az ókoriak?

CK: Lehetetlen leírni ennek az ősi mértani és számtani rendszernek a nagyszerűségét anélkül, hogy meg ne ismételnénk az Egység civilizációjának tartalmát.

A kiindulópontunk Alexander Thom-nak, az Oxfordi Egyetem műszaki tudományokkal foglalkozó briliáns professzorának a munkája volt. Ő fedezte fel az általa elnevezett megalitikus yardot. Eme pontos mértékegység alapján építették Nyugat-Európa szerte a késő kőkorszak építményeit, mint amilyen Stonehenge is. A legtöbb régész ugyan elutasította a munkáját, hibásnak titulálva azt, de ha valaki elfogulatlanul tekint a kifogásokra, akkor láthatja, hogy alaptalanok.

Alan és jómagam képesek voltunk bemutatni, hogyan hozták létre ezeket a roppant pontos lineáris mértékegységeket a Föld forgására alapozva és hogyan váltak a manapság használatos valamennyi idő-, térfogat- és tömegmértékegység alapjaivá. Még egyszer, ezek pontos adatok, nem közelítő értékek vagy csak majdnem pontosak.

Az pedig, hogy az ókoriak miként jutottak ehhez a tudásanyaghoz, egészen zavarba ejtő. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy előrébb jártak, mint mi jelenleg! Ezt bárki könnyedén leellenőrizheti egy számológép segítségével.


ND: Az Önök végső következtetése az, hogy több mint elég anomália létezik a Holddal kapcsolatban, amely azt támasztja alá, hogy az nem egy természetes módon létrejött test, hanem eléggé lehetséges, hogy arra lett kitalálva, hogy a Földi élet kialakulhasson. Hogyan jutottak el eddig a feltételezésig?

CK: Amellett, hogy a Hold egy szemmel láthatólag hihetetlen objektum, számos páratlan előnyt is hordoz az emberek számára. Nem kevesebb, mint egy keltetőgép az élet számára. Ha a Holdnak nem pontosan akkora lenne a mérete, a tömege és a távolsága, mint amennyi volt a Föld evolúciójának minden egyes állomásakor, akkor egyáltalán nem alakulhatott volna ki rajta intelligens élet.

A Hold egyfajta stabilizáló szerepet tölt be azáltal, hogy éppen a megfelelő szögben tartja a bolygónkat ahhoz, hogy az évszakok kialakulhassanak és a víz folyékony lehessen a Föld legnagyobb részén. A Hold nélkül a Föld ugyanolyan élettelen, s egysíkú lenne, mint a Vénusz.

ND: Amennyiben a Hold egy mesterséges konstrukció, akkor mi az Ön elmélete arra, hogy ki vagy mi hozta létre? És miért?

CK: A Ki hozta létre a Holdat? című könyvben elmagyarázzuk, hogy mi nem indulhattunk ki más következtetésből, mint hogy a Hold mesterséges, mert bizonyos, hogy a 4,6 milliárd év néhány érdekes eseményt idézett elő. A másik tényező, amely rámutatott arra, hogy mesterséges, az a nyilvánvaló üzenet volt, amely beépült a Holdba. Az üzenet nyelve az alap tízes számrendszer, ezért úgy tűnik, mintha ez egy olyan tíz számjegyű fajhoz vezetne, amely éppen most is a Földön él, s amely szemmel láthatóan az ember.


Azt a kérdést könnyű megválaszolni, hogy miért kellett a Holdat megépíteni: azért, hogy megteremtsünk minden életet, kiváltképp az emberét. Az, hogy ki csinálta, nos, az már egy sokkal húzósabb kérdés! Mi három lehetőségre gondolhatunk. Nevezetesen, Istenre, földönkívüliekre vagy emberekre. Ezek közül csak egy van, amely 100%-ban tudományosan lehetséges, mégpedig az utolsó.

Az időutazás általánosan elfogadott, mint egyfajta fizikai lehetőség és számos tudós közel áll ahhoz, hogy anyagot küldjön vissza az időben. Mérlegelhetjük, hogy egy olyan gépet is elkészíthetnek majd a jövőben, amelyet vissza lehet küldeni, hogy anyagot távolítson el a fiatal Földből a Hold megalkotására feltehetően mini fekete lyuk technológiát alkalmazva.

 

forrás:conspiracyplanet.com, boldognapot.hu

A nagy titkolódzás

Írta: Knoll Gyula repülőezredes - Lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Buzz Aldrin szerint az UFO-jelenségeket több éven át megpróbálták titokban tartani. A NASA attól tartott, hogy ha a titokra fény derül, tömeghisztéria tör ki. Talán igazuk is volt.

Ám mostanra az emberiség van annyira fejlett és befogadóképes, hogy megtudja: igenis vannak UFO-k, és mi láttuk őket, és nemcsak a kőzetekért megyünk a Holdra. Aldrin a 2007-es emlékiratában leírta, hogy voltak UFO-k a Holdon, és saját szemükkel látták Armstronggal együtt.

Aldrin azt is mondta, hogy a NASA sok mindent eltitkolt ezzel az űrutazással kapcsolatban. Bár Aldrin idegeneket látott a Holdon, nem mondhatta el senkinek, mert a NASA megtiltotta, arra hivatkozva, hogy tömeghisztériát okozhatna ezzel. Így mind a hárman hallgattak.

"Ne kis zöld élőlényekre gondoljanak, de mindenképpen idegenek voltak. Egy kalapszerű valamit láttunk, ami félelmetes sebességgel körözött körülöttünk. Ez teljes mértékben olyan volt, mint ahogyan a repülő csészealjakat napjainkban leírják. Ráadásul nem csak ez volt az egyetlen ilyen élményünk. Amikor Neil a Holdra lépett, egyértelműen látta, hogy az élőlény a közelben rejtőzik és figyel minket. Később én is láttam. Hatalmas volt és félelmetes."

Aldrin és társai soha nem mesélhették el a valóságban azt, amit láttak, hiszen a NASA utasította őket, hogy erről ne szóljanak senkinek egy szót sem.

Titokzatos rádió lehallgatások szerint Neil Armstrong két idegen lényt vett észre, amikor a talajra lépett, és azok egész idő alatt ott rejtőzködtek, és figyelték őket. A NASA nem utasította el állításaikat az általuk látottakról, de kötelezték őket a titoktartásra. Olyan mondatok is elhangzottak állítólag, hogy az idegenek ott vannak a felszín alatt is.

A többi küldetés során is rögzítettek érdekes rádióadásokat, amelyek csak alátámasztják az előzőleg oda küldöttek állításait. Az Apollo-15, 16 és 17 beszélgetései a felszínen lévő kupolákról, csatornákról árulkodnak, és újabb repülő objektumokat is észleltek. A 80 éves Buzz Aldrin négy évtized után adott választ, és lerántotta a leplet a NASA titkosságáról a 2007-ben megjelent "Visszatérés a Földre" című könyvében. Aldrin szerint az Űrhivatal éppen az UFO-tevékenység miatt fejezte be az Apollo-programot 1972-ben.

Megszólal a kommunikáció vezetője

Dr. Maurice Chatelain, a NASA Communications System egykori vezetője tervezte és építette az Apollo-program távközlési rendszereit. Nyilvánosságra hozta az Apollo-11 UFO találkozásait. 1979-ben megerősítette azt, hogy Armstrong valóban leadta a fent említett jelentést a központnak a holdkráter mögötti UFO-kkal kapcsolatban. A találkozás közismert volt, a NASA elárulta, de senki sem beszélt róla egészen mostanáig.

Maurice Chatelain kijelenti, hogy "minden Gemini és Apollo űrutazás során követték, mind a távolból, és néha meglehetősen szorosan, az űrjárműveket a földönkívüli eredetű csészealjak, vagy UFO-k. Minden alkalommal történt az űrhajósoktól jelzés, tájékoztatták a NASA Mission Control vezetőit, akik ezt követően elrendelték az abszolút titoktartást. Az űrhajósok a Holdon akár már kezet is foghattak volna az ufonautákkal!"

Az elmúlt évtizedben, olyan sajtóközlemények jelentek meg, hogy az űrhajósok valamennyi űrutazás alkalmával találkoztak UFO-kkal. A Mindenségben a Hold a Földtől nem egy nagy távolságra van, mondhatjuk talán a világűrben csak a Föld külvárosának számít. Földi mértékarányokkal mérve sem nevezhetjük nagynak. Repülőgéppel utazva is, ha a légüres térben repülhetnénk, jó egy hónap alatt eljuthatnánk a Holdra. A csillagászok folyamatosan figyelik  a Holdat, és valamennyien észlelnek szokatlan változásokat, fényjelenségeket. Főleg a Holdon lévő kráterek megfigyelései, azok szembetűnő változásai okoznak gondot a számukra.

Az Apollo-programot végül azért állították le, mert túl drága volt, és mert elérte legfőbb célját: Amerika nyertes pozícióba került az űrversenyben, sikere szerénységre intette a szovjeteket, akik ugyanebben az időben titokban dolgoztak a saját holdprogramjukon, de nem sikerült embert juttatniuk az égitestre.

A teljes program 46 milliárd dollárba került, és az utolsó Apolló-utazások sok kritikát kaptak emiatt. A NASA költségvetését jelentősen megnyírbálták a hetvenes évek végére, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy az űrhajózás atyja, dr. Wernher von Braun visszavonult. A programnak mindenesetre tudományos jelentősége is volt, az űrhajósok összesen négy mázsa holdkőzetet gyűjtöttek és jelentős kísérleteket, vizsgálatokat végeztek az emberiség érdekében. 1969 és 1972 között még öt sikeres Apolló kutatóút történt, így összesen tizenkét amerikai űrhajós jutott el égi kísérőnkre.

Az elhallgatott küldetés

A kiszivárgott hírek szerint az Apollo-20 program keretében titkos amerikai-szovjet holdmisszióra került sor egy lezuhant gigantikus földönkívüli űrhajó feltárása céljából.

Az expedíció állítólag sikerrel zárult, de nem csak az idegen űrhajót sikerült megtalálni, hanem egy földönkívüli nő meglepően jó állapotban maradt holttestére is rábukkantak az űrhajósok. A missziót eredetileg az  Apollo-19 űrhajóval hajtották volna végre, de legénysége 1976 tavaszán a földi kiképzés során halálos balesetet szenvedett.

Az űrhajósok közül két nevet emlegetnek. Az egyikük a titokzatos Stephanie Ellis (1946-1976) aki az első amerikai űrhajósnő lett volna, míg orosz részről Alekszej Vasziljevics Sorokin (1931-1976) neve vált ismertté, aki valóban űrhajós volt (bár az Űrhajózási Lexikon meg sem említi), ráadásul valóban ez idő tájt vesztette életét, miként az amerikai Ellis is.

Az Apollo-20 sikeres küldetésére 1976. augusztusában került sor, amikor a legénysége, egy orosz és két amerikai űrhajós, augusztus 16.-án leszállt a Holdra. A legénység tagjai: John L. Swigert, Jr. (1931-1982), az Apollo-13 korábbi űrhajósa, William Rutletge, az amerikai légierő  küldetés-specialistája, valamint Alekszej Arhipovics Leonov szovjet űrhajós volt. Rutletge a légierő tisztjeként gyakorlatilag az Apollo-20 programhoz eredetileg kinevezett Jack Robert Lousmát váltotta, aki azonban az amerikai tengerészgyalogság ezredese volt.

144 órás holdi tartózkodásuk során beüzemelték az állítólag a Luna-24 által titokban odaszállított szovjet holdjárót, amely később is folytatta a kutatásokat, illetve a magyar Pavlics Ferenc által tervezett holdautó utolsó példányán közlekedve felmérték az idegen űrhajót. Felfedezték az annak roncsaiból épített várost, illetve megtalálták az E.B.E. Mona Lisa néven ismertté vált földönkívüli űrhajósnő holttestét, amelyet hazaszállítottak a Földre tudományos vizsgálatok céljából. Minderről a világhálón tucatnyi kép, számtalan fórum számol be, amelyeken rendre fellángol a vita a felvételek hitelességéről.

A történetet a légierő volt specialistája, a Bell Laboratories korábbi alkalmazottja, a ma Ruandában élő 78 éves William Rutledge hozta nyilvánosságra, aki maga is részt vett az expedícióban, amely a légierő titkos küldetése volt, és nem a NASA missziója. Rutledge 2007 áprilisa óta tárja nyilvánosság elé fotókból, videofelvételekből álló különös bizonyítékait. E dokumentumok - köztük hosszú és egybefüggő videofelvételek - szerint az 1971 júliusában indított Apollo-15 holdraszállás során az űrhajósok (D. R. Scott, A. M. Worden és J. Irwin) több felvételt is készítettek az Isac-D kráter térségéről, amelyen egy hatalmas, 3500 méteres objektumot fedeztek fel, mely félig egy kráter oldalába fúródott.

A felfedezést követően, 1972. május 24.-én az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon Moszkvában a hidegháború kellős közepén aláírta a közös szovjet-amerikai űregyezményt, amely lehetővé tette nem csak a Szojuz-Apollo küldetést, hanem a későbbi titkos szovjet-amerikai holdraszállást is.

Tény, hogy ezt követően az Apollo küldetéseket szinte azonnal leállították, és így hivatalosan az Apollo-17 űrhajósai voltak az utolsók, akik 1972 decemberében a Holdra léphettek. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a Szojuz-Apollo program előkészületei, és 1973-ban Párizsban már be is mutatták a küldetés résztvevőit.

Az Apollo-programok tehát nem álltak le, hanem a NASA-tól átvette azokat az amerikai légierő, és így az Apollo-19, illetve az Apollo-20 űrhajókat a floridai Kennedy űrközpont helyett a kaliforniai Vandenberg légibázisról indították. A cél egyértelműen az Isac-D kráter közelében található űrhajó felderítése volt.

/Forrás:Knoll Gyula - UFO:Az elhallgatott valóság/

Idegen civilizáció épületeit videózta le egy műhold?

Az a tény, hogy a Holdon létezik egy emberek által vagy más  idegen civilizáció által épített holdbázis, már nem új keletű.

Egy megdöbbentő videó került fel az internetre, mely bemutatja, hogy igenis létezik az a bizonyos holdbázis. alien - a holdon idegen lények holdbázisát találták meg

A Disclose TV azt állítja, hogy ez egy kínai szatelit felvétele, más kutatók pedig azt mondják, hogy ezek a NASA titkos képei, melyeket eddig titkoltak.

Ezt a területet soha nem hozták fotók tekintetében nyilvánosságra, a NASA részéről, mivel mindig ki volt takarva, vagy valami időjárási anomália fedte azt el.

A kutató-tudósok szerint a képen és a videón talált objektum több épületből és toronyból áll.

/hir.ma/

A Holdra szállás ellentmondásai és az örök álnaiv kérdések

Írta: Spirituális UFO-kutató

Nézzük meg először ezt az 1999-ben készült filmet, melyben többek között a Holdra szállás - ma már egyértelmű - műtermi felvételeit vitatják meg. - A lényegről azonban inkább csak a film első része szól, és szokás szerint Nemere már itt is inkább az ördög ügyvédje szerepét játssza, mint sem határozottan valami mellett állást foglalna, holott ő is látja az ordító bizonyítékokat és ellentmondásokat :

És csak egy hozzáfűzni valónk lenne még Nemere többször is legfőbb ellenérvként kihangsúlyozott álnaiv megállapítására, miszerint ha a Holdra szállás megrendezett volt, akkor erről bizony sokaknak tudniuk kellett volna, és így hamar kiszivárgott volna az igazság, meg hogy az olyan "szabad országban", mint az USA, ez így lenne természetes stb. stb...

Nos, először is felhívnánk a figyelmét Nemere úrnak arra, hogy ebben a "világ legszabadabb és legnyitottabb országában" még magát az elnököt ( Kennedyt ) is lelövik, ha valamiképpen le akarja leplezni azt az összeesküvést, ami természetesen csak az összeesküvés-hívők agyában létezik.

Másrészt pl. a korábban feltett videóink is, mint Karl Wolf vagy Donna Hare leleplezése, mint csepp az elhallgatott tények óceánjában, éppen azt bizonyítja, hogy a hatalom, a NASA-val az élen akár évtizedeken át is folyamatosan hazudozhat, milliárd ember szeme láttára, minden következmény nélkül, mivel az elnyomó hazugság-világrendjük alapja, az erőszakszervezetek, a tudományos intézetek és a média globálisan ő kezükben van - legalábbis 2012-ig!


Ugyanakkor szeretnénk még ehhez kapcsolódva visszaidézni egy 1990-ben Hargitay által közzétett leleplező erejű riportot ( 'UFO szenzációk és bizonyítékok' c. könyv 67-69 oldal ), melyben a magyar szerző részletet közöl az amerikai 'Just Cause Bulletin' 1987. március 11-i számából, annak az 'UFO-k a Holdon?' c. cikkéből :

"Az egyik személy, aki írt nekünk ( a Holdra szállásról ) egy korábbi NASA alkalmazott. Bob Davies ( álnév ) biztonsági felügyelő volt Houstonban, a Johnson űrközpontban. A feladata az volt, hogy mindenféle biztonsági - beleértve a tűzbiztonságot is -szempontból őrizze a 30-as épület helységeit és folyosóit egy másik biztonsági felügyelő társaságában. Egyik őrjárata örökre emlékezetessé vált számára!

Itt most a biztonsági őr szavai következnek. Először is a területet írja le, ahol munkáját végezte :

- Az a helyiség, ahonnan a dolgokat figyelemmel lehet követni, körben van üvegezve. Az egyik oldalon két telefonfülke van a sajtó képviselői számára. Van továbbá ott egy hatalmas tévé képernyő, szintén az újságírók jobb tájékoztatására, körülbelül hat sor narancsszínű szék, két kijárat és bejárat.

Ha az ember az üvegfalon áttekintett, akkor egy óriási világtérképet lát maga előtt. A térkép részekre van bontva és egy skálabeosztás is tartozik hozzá. A térképen vonalak láthatók. Ehhez a térképhez egy igen nagyméretű panel is tartozik, mely a legtöbb korábbi repülés során mindig teljesen üres volt, ám az Apollo repülések után meglehetősen sokat használták. Ez a tábla vagy panel a valóságban egy nagy tévé képernyő.

Mike Brown-t ( álnév ) és engem jelöltek ki azon a napon, hogy őrködjünk a repülés ideje alatt. Már nem tudom megmondani, hogy melyik repülés volt az ( megj: az Apollo-15-ről van szó, 1971. júl.-aug.) , de arra emlékszem, hogy az asztronautáknak le kellett szállniuk a Hadley Rille-be. Szokásunk szerint azután, hogy megnéztük, rendben vannak-e a tűzjelző berendezések a követő terem hátsó részében, leültünk, és rágyújtottunk a pipánkra.


Körülbelül tíz perc múlva bementünk magába a terembe és egyszercsak azt vettük észre, hogy egy sereg ember, köztük a részleg igazgatója is, rendkívül izgatottan rohan be a követő terembe és az irányító szoba hatalmas tévé-képernyője felé tart. Mike és én természetesen azonnal a képernyőre pillantottunk, mert kíváncsiak lettünk rá, hogy mi izgathatta annyira fel ezeket az embereket. A Lunar Rover ( holdautó ) kamerája az égre szegeződött éppen abban a ponton, ahol az űrhajósoknak az adott pillanatban lenniük kellett. Az óriásképernyő közepén egy fénylő tárgyat vettünk észre, amelyről azt gondoltuk, hogy valószínűleg egy parancsnoki egység lehet. Ott lebegett a sötét semmiben. ragyogó folt volt, amelyre kitartóan rászegeződött az űrhajósok holdautójának kamerája. Azon törtem a fejem, hogy mi a csudának ereszkedik alá a parancsnoki egység? Talán, hogy megszemlélje közelebbről is, hogy mit csinálnak az asztronauták a Hold felszínén? Vagy talán valami baj történt a fiúkkal és most éppen a segítségükre siet? Ekkor a tárgy - amit én még mindig a parancsnoki egységnek néztem - elindult a képernyő jobb széle felé. Mozgását az űrhajósok kamerája kitartóan követte. Elgondolkoztató volt, hogy ennek a kamerának a fiúkat kellett volna mutatnia, és most egy olyan tárgyat követ, mely a Hold felszíne felett repül!

Végig figyeltem az egész eseményt. A tárgy azután, hogy leírt egy teljes kört, hirtelen nagy gyorsasággal felfelé kitört a képből. Leesett az állam. Most már végképp nem tudtam elképzelni sem, hogy mit láttam az imént.

Ekkor történt az, hogy észrevettek bennünket. Azonnal körülfogtak mindkettőnket, és idegesen tudakolták tőlünk, hogy mit keresünk a teremben. Megmondtam dr. Kraftnak, hogy elvégeztük a tűzjelzőberendezések ellenőrzését és a pihenőidőnket kívántuk a teremben eltölteni. Megkérdeztem tőle, hogy mi vol az, amit az imént láttunk. Egy fickó nagy hirtelen riposztozott nekünk, mégpedig olyan logikátlanul, hogy szinte ledermedtem tőle : Egy olajfolt volt a kamera lencséjén, a nagyképenyő hátulján - mondta, és odamutatott az óriási képernyőre. amelyet a térképhez csatlakoztattak.

Merőn a szemébe néztem, és megkérdeztem, hogyan lehet, hogy odafönn a holdautó kamerája kísért egy tárgyat, ami idelenn egy olajfolt a tévéképernyő hátulján lévő kamera lencséjén? A fickó megragadta az ingem kihajtóján logó azonosító kártyámat és rám förmedt : Mr. Davies, ha én egyszer azt mondtam, hogy az a valami egy olajfolt volt a nagy tévéképernyő hátulján levő egyik kamera lencséjén, akkor az volt! És most takarodjék innen és fogják be a pofájukat, különben holnaptól kezdve új munka után nézhetnek! E fenyegetés után Mike és én kikullogtunk a teremből egy túlságosan is jól őrzött ajtón keresztül."

Ezt az idézetet azonban csak azért tettük be, hogy a millió után még egy példa legyen arra, hogy a NASA milyen könnyen, már az anomália-érzékelés pillanatában el tud hallgattatni embereket - bár itt nem a Holdra szállás műtermi megrendezéséről volt szó, hanem csak a Holdra szállásokat automatikusan kísérő UFO-jelenlét letagadásáról.

De a félreértések elkerülése végett még le kell szögeznünk azt :

Valójában sem a kamu-Holdra szállási, azaz a 100%-ban stúdióban felvett imitáció, sem a hivatalos Holdra szállási változat nem igaz, hanem az igazság e kettő között van!

Ám nem véletlen, hogy itt Magyarországon is e két szélsőséges véleménnyel kábítják az embereket évtizedek óta, mind az úgynevezett alternatív kutatók, mind a hivatalos tudomány emberei ( hogy végképp összezavarják az igazság után kutatókat).

A valóság pedig az, hogy tényleg nagy részt az előre legyártott és S. Kubrick által rendezett stúdió-felvételek képeit mutogatják a valós Holdra szállás képei helyett, de csak azért, mert a hibrid -( földi és földönkívüli )technológiával rendelkező Apollo-program ( másképpen a holdkomppal se le, se fel nem tudtak volna szállni! ) hamar lelepleződött volna, mert  e kamu-felvételek nélkül a körülöttük tömegével nyüzsgő UFO-kat meg az elhagyott anunnaki-holdbázisok képeit is be kellett volna játszaniuk, melyeket a Holdra szálló űrhajósok is felkerestek:

/Forrás:spiritufo.ditro.hu/

Rejtélyek a holdraszállások körül

Lejegyezte és a cikket szerkesztette: Galactus - Forrás: L. Watkins - D. Ambrose: Alternative 3 című munkája

Condon 1485 oldalas jelentése tagadja, hogy léteznének repülő csészealjak, és az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia egy munkaközössége is egyetért azzal a következtetéssel, miszerint "további beható vizsgálatokra valószínűleg nincs szükség."


Legalábbis furcsa azonban, hogy dr. David Saunders - Condon egyik fő munkatársa e vizsgálat során - egyetlen szót sem írt ebbe a jelentésbe. 1969. január 11.-én a Daily Telegraph idézi viszont, hogy mit mondott róla: "Ez nem is lehet más, csak előre kifőzött dolog. Mindegy milyen terjedelmű, mire tér ki, mit mond vagy javasol, az első szótól az utolsóig hiteltelen lesz."

Eleve általános volt a gyanú, hogy a Condon-vizsgálat egy hivatalos porhintés része; hogy a kormányzat tudta, mi az igazság, csak nem akarta nyilvánosságra hozni. Ma már tudjuk, hogy ez a gyanú nem volt éppen alaptalan. És azt is, hogy a 3-as számú változat miatt volt ilyen nagy a titkolózás. /Erről bővebben itt olvashattok: http://rejtelyekszigete.blogger.hu/2012/07/08/a-3-as-alternativa - Galactus/

Néhány hónappal azután, hogy dr. Saunders erről a "kifőzött dologról" nyilatkozott, a colombusi (Ohio állam) Dispatch egyik újságírója egy különös - repülő csészealjra emlékeztető - járművet kapott lencsevégre az új-mexikói White Sands rakétafelbocsátó helyen, amivel kínos zavarba hozta az Országos Légügyi és Űrhajózási Hivatalt, a NASA-t.

A NASA-nál először senkinek sem akaródzott beszélni erről a titokzatos, több mint négy és fél méter átmérőjű járműről, amely a "rakétatemetőben" állomásozott, a területnek azon a részén, ahová a már szükségtelenné vált hordozórakétákat szokták vetni.

Csakhogy a denveri Martin Marietta Vállalat, ahol ez az alkotmány készült, beismerte, hogy több ilyen modellt is tervez, némelyiket tíz vagy tizenkét hajtóművel. Amikor a NASA képviselőjének ezt a tudomására hozták, azt mondta:

"Tulajdonképpen a mérnökök "repülő csészealjnak" nevezték." Ezt dr. Gary Hendersonnak, egy kiváló űrkutatónak a kijelentése is megerősítette, aki a következőket nyilatkozta:

"Minden űrhajósunk látott már ilyen objektumokat, csak tilos tapasztalataikat megvitatniuk egymással."

Ott Binder, aki tagja volt a NASA űrcsoportjának, kijelentette, hogy a NASA lényeges részletekett "irtott ki" az irányítóközpont és az Apollo-11 közötti üzenetváltásokból - ez az űrhajó vitte Buzz Aldrint és Neil Armstrongot a Holdra -, és hogy ezek nem is jelentek meg a hivatalos felvételben:

"Egyes saját VHF sávú vevőkészülékkel felszerelt források, amelyeknek sikerült elfogniuk a NASA rádióberendezésének adását, azt állítják, hogy a NASA megfigyelőszemélyzete gyorsan kivágta a Föld-Hold párbeszéd egy részét."

Binder ezt még a következőkkel toldotta meg:

"Feltehető, hogy amikor a Holdon járó Aldrin és Armststrong bizonyos távolságban köröket írt le a leszálló egység körül, Armstrong izgatottan megragadta Aldrin karját, és felkiáltott:

"Mi volt ez? Mi az ördög volt ez? Szeretném tudni."

Azután Binder szerint a következő párbeszéd hangzott el:

Irányítóközpont: Mi van?...valami zavar van... (torzítás) ... A földi irányítóközpont hívja az Apollo-11-et...

Apollo-11: Óriásiak voltak ezek a micsodák, uram...hatalmasak...Istenem, nem is hinné el!...Közölhetem, hogy ott más űrhajók is vannak...a kráterszél távolabbi végével egy vonalban...itt vannak a Holdon és figyelnek bennünket...

A NASA érthetően sohasem erősítette meg ezt a Binder-féle történetet. Buzz Aldrin nemsokára keserűen panaszkodott, hogy a hivatal csak holmi "utazó ügynökként" használta. És két évvel a Hold utazást követően, állítólag nagy részegeskedések után, "lelki depresszióval" kórházba került.

"Utazó ügynök"...hogy kerül ez ide? Mit akarhattak a NASA szervei Aldrin szerint eladni? És vajon kinek? Lehetséges lenne, hogy arra használták, és mások is arra akarták használni, hogy szerte a világon eladják az egyszerű embereknek a maguk hivatalos változatát az igazságról?

Aldrin Hold-sétája talán az egyike volt azoknak a minél nagyobb közönség előtt eljátszandó látványosságoknak, amelyek igazolhatták az űrkutatásra költött milliókat? Része volt az amerikai-orosz ködösítésnek a 3-as számú változat körül?

Aki a Holdra utazott, mind jelét adta annak, hogy tudomása van a 3-as számú változatról - és az okokról, amelyek miatt azt létrehozták.

1972 májusában James Irwin - hivatalosan a hatodik ember, aki a holdra lépett - lemondott további űrhajós karrierjéről, azért, hogy baptista hittérítő legyen. Ezt mondta: "Az űrutazás mélyebben plántálta belém a vallást, és mélyebben tudatosította bennem, hogy bolygónk mennyire törékeny."

Edgar Mitchell, aki az Apollo-14-gyel jutott a Holdra 1971 februárjában, 1972 májusában szintén leköszönt, hogy a parapszichológiának szentelje magát. Intézetének, az Elvont Tudományok Intézetének a központjában, San Francisco közelében később így írta le, milyen látványt nyújtott a Holdról ez a mi világunk:

"Igen mély pátosz ragadott el, egyfajta aggodalom. Ez az elképzelhetetlenül gyönyörű bolygó, a Föld...szülőhelyem, akkora, mint a hüvelykujjam...egy kék-fehér drágakő az éj sötét bársonyán...pusztulásra ítéltetett."

1974. március 23.-án pedig a Daily Express idézi őt: szerinte a társadalom három utat választhat, s ebből a harmadik, a leginkább járható út, de a legnehezebb változat."

Bob Grodin, szintén Holdat járt Apollo-űrhajós éppily különösen beszélt, amikor 1977. június 20.-án interjút adott a Sceptre Televisionben:

"Azt hiszi, az a szar csak arra kellett nekik Floridában, hogy felkergessenek két fickót...egy biciklin? A fészkes fenét! Tudja, mire kellettünk nekik? Hogy összehozzanak egy jó sztorit az űrbe kilődözött rengeteg "vasdarab" magyarázatául! Mi nem számítunk, nullák vagyunk!"