.

Feedek
Megosztás
HTML

Elysium – Zárt világ – magyar előzetessel

Odalenn nehéz az élet. A Föld a jövőben túlzsúfolt, romba dőlt, mocskos és veszélyes hely lesz. Aki teheti, inkább felköltözik az Elysium biztonságos, rendezett és békés világába – egy hatalmas mesterséges holdra, melyet kiváltságos lakói gondosan védenek a lentiektől.

Ha az illegális bevándorlók ellen kell felhasználni őket, nem haboznak: törvényt és fegyvert egyaránt bevetnek. Max azonban már nem fél egyiktől sem. Az élete múlik azon, hogy a lehető leggyorsabban feljusson a vágyott világba. Ha kell, csellel, ha kell, erővel át fogja törni a kordont, hogy megszerezze, amire az Elysiumon szüksége van. És ezzel talán az egész, kárhozott világ sorsát megváltoztatja.

 

 

Forrás: http://filmtrailer.hu/film/elysium-zart-vilag-magyar-elozetessel/

SIRIUS (angol)

Filmkritika: Feledés

Tom Cruise első sci-fije a Különvélemény óta.


2077-ben a Föld romokban áll. Egy földönkívüli ellenség elpusztította a Holdat, amely természeti katasztrófák sorát indította be a Földön. A túlélők a Szaturnusz egyik holdjára települtek át. Jack Harper (Tom Cruise) és Vika (Andrea Riseborough) az utolsó emberek a Földön.

Az ő feladatuk azoknak a robotrepülőknek a szerelése, amelyek biztosítják azoknak a gépeknek a védelmét, amelyek a tengervízből nyernek ki energiát a kolónia számára. Az ellenség megmaradt emberei, a dögevők éjszakánként folyamatosan rongálják a robotokat, és úgy tűnik Jacket is foglyul akarják ejteni. Már csak két hét van vissza a küldetésből, de közben lezuhan egy űrhajó, melynek egyik pilótája, Julia (Olga Kurylenko) Jack álmainak rendszeres szereplője.


A Feledés a TRON: Örökség rendezőjének, Josep Kosinskinek legújabb filmje. A film alapjául szolgáló képregényt maga Kosinski készítette el, így különösen személyes műről beszélünk, ami egy ilyen szuperprodukciónál nem túl gyakori. A Feledés alapötlete szuper, van benne jó néhány csavar is, még ha közülük pár előre kiszámítható is, és egy remek sci-fi univerzumot teremt, mégis a mögötte álló háttér egy kissé elnagyolt, a történet pedig túl hollywoodi. És ez a sziruposság az, ami leginkább zavaró a filmben. Jacket folyamatosan kísértik a fekete-fehér emlékképek, amik színessé válnak, mikor összeáll benne a kép.
Szerelmét úgy hibernálja, hogy azok hozzá az utolsó szavai, hogy „Álmodj rólunk!”. A nagy csatára készülő maroknyi túlélő között természetesen hirtelen fel kell bukkannia egy kisgyereknek, hogy a jövőt jelképezze, aki menekülés közben menetrend szerűen el kell hogy essen, hogy Julia felsegítse, majd a saját testével védelmezze őt. Mikor véletlen eldördül egy lövés Julia közelében, már tudjuk, hogy ebből baj lesz, még ha nem is hallunk semmilyen kiáltást. Majd megmutatják Julia arcát, amin a fájdalom legkisebb jele sem látszódik, de felemeli a kezét, amin vér van. A következő alkalommal a nő már lőtt sebbel a hasán fekszik a földön. Amikor azt hisszük, hogy végre bevállaltak egy tökös befejezést, sajnos akkor is csalódnunk kell, mert végül gyáván kiszolgálják a happy endre vágyó közönséget.


Ha ezeket a részeket mellőzték volna, akkor egy korrekt történet kerekedhetett volna ki az egészből. Néhány dologra nem igazán kapunk magyarázatot, ahogy a szereplők sem akarják sokszor megtudni időben a kérdéseikre a választ. Például Julia napok óta együtt van Jackkékkel, de Jack csak a küldetése felől érdeklődik, arra nem kérdez rá, hogy honnan is tudta a nevét, és miért olyan ismerős neki. Ugyanígy a film közepe táján megtalált fekete dobozt is csak a végén szedi elő. A látványra viszont nem lehet panaszunk, lélegzetelállító, amit a tervezők és számítógépes szakemberek létrehoztak. A lerombolt Föld látványa se semmi, de az égi torony, ahol Vikáék laknak lenyűgöző, különösen a hozzá tartozó, üveg aljú medence. Az biztos, hogy folyamatosan rettegnék, ha ott kellene élnem, viszont a formatervezése első osztályú. Akárcsak Jack repülőjéé, a Buboréké, amit a szakemberek életnagyságban is megépítettek a forgatáshoz. Jack motorjáról nem is beszélve…


A szereplők közül Tom Cruise kisujjból hozza az amerikai hőst, Olga Kurylenko a keveset beszélő titokzatos szerelmet, Morgan Freeman pedig elég pimasz és menő a lázadó emberiség vezetésére. Jó látni moziban a Trónok harca szereplőjét, Nikolaj Coster-Waldaut a Jackkel szemben gyanakvó férfiként, akinek emlékei sincsenek a háború előtti világról. Az egyik legérdekesebb, és legösszetettebb karakter a szabályokat mindig követő Andrea Riseborough, aki nem mindig szimpatikus, sőt, néha idegesítő is, mégis sajnáljuk őt, és ő mutatja meg a legszélesebb színészi eszköztárat. Melissa Leo Sallyként remekel, habár az ember semmiképp sem akar olyan főnököt, mint ő. Nyakó Júlia tökéletes választás volt a magyar hangjának, hidegrázó, ahogyan folyamatosan megkérdezi Vikát, hogy még mindig hatékony csapatot alkotnak-e Jackkel.


A Feledés egy lélegzetelállító képi világú sci-fi, egy eredeti alapötlettel, de olyan megvalósításban, amit sajnos teljes mértékben az amerikai közízléshez szabtak.


/mosaiconline/

A kiválasztottak sorsa - Dark Skies filmkritika

Néhány költői túlzást leszámítva meglepően informatívra, még azt is megkockáztatnám, hogy itt-ott hitelesre sikerült a legújabb eltérítéses játékfilm a Dark Skies. A februári világpremiert követően az elmúlt napokban nekünk is sikerült megnézni a klasszikus negyedik típusú találkozást feldolgozó filmet, amiről a két és fél perces előzetes alapján még azt gondoltuk, csak egy újabb öncélú ijesztgetős mozi lesz, amely ezúttal a nagyfejű és hatalmas szemű földönkívülieket használja fel díszletként, de végül azt mondhatom, kellemesen csalódtunk.


"Ha egyszer kiválasztottak, attól kezdve közéjük tartozol" - hangzik a mozi mottója, amelyről több külföldi kritika is azt írja, a készítők semmi mást nem tettek, minthogy régi, nagy sikerfilmekből (pl.: Harmadik típusú találkozások, Poltergeist, Madarak) "összelopkodták" a legjobb jeleneteket, majd elé egy főcímet, mögé pedig egy stáblistát tettek és kész.

Még ha van is ebben némi igazság, én akkor is úgy érzem, mindent egybevetve jól sikerült a Dark Skies (Sötét égboltok). Annak ellenére, hogy a látogatók okozta egyre feszítő lelki és fizikai problémák bemutatása sokszor túlzó, azért összességében mégis hihetően viszik vászonra az alkotók azt a folyamatot, amellyel egy kiválasztott és családja kénytelen szembesülni.

Nem rántják el túlságosan a potenciális realitás talajáról a történetet a látvány-, és a hatás fokozását szolgáló jelenetek sem, de a film valóságtól teljesen elrugaszkodott tetőpontja sem töri meg ezt a szép ívet, köszönhetően a váratlan és meglepő befejezésnek.

A film egyébként egy jelzáloghitel-válságba került, teljesen átlagos amerikai család életét mutatja be, akiknek mindennapjait tovább nehezíti, hogy bizarrabbnál bizarrabb megmagyarázatlan dolgok történnek velük. Egymást követik a valódi eltérítettektől számtalanszor hallott különös események, így ok nélküli sebhelyek a testen, furcsa, valósnak tűnő álmok, kiesett idők, ám eleinte fogalmuk sincs, mi történik velük.

Csak miután az édesanya véletlenül ráakad egy UFO szakértő weblapjára, kezdi felfogni, a földönkívüliek kiválasztották a családjukat. Az egész film egyik legizgalmasabb jelenete, amikor a szülők felkeresik a szakértőt, aki szembesíti őket a valósággal:

"Világszerte ezreket látogatnak meg rendszeresen a szürkék és az áldozataik valamennyi társadalmi réteget lefedik. Az emberek azt gondolják, hogy majd hatalmas pusztítások közepette fognak meghódítani minket a földönkívüliek, akik megsemmisítik az építményeinket és kizsákmányolják a természeti erőforrásainkat, pedig erről szó sincs. Az invázió már megtörtént. Senki sem tudja, hogy pontosan mikor, de már jó ideje itt vannak. A szürkék jelenléte immár ténykérdés" - mondja a filmbeli szakértő, amitől kicsit olyan érzése van az embernek, mintha hiteles információmorzsákat helyeztek volna el egy alapvetően hiteltelen, fiktív forrásban, ami ugye ismert tömegkommunikációs befolyásolási technika, a szándékos félrevezetés egyik hatékony eszköze.

Aki azonban egy kicsit is ismerős az UFO témában, az könnyedén észreveszi a valódi eltérítettek által elmondottakkal és a kutatók által feltárt tényekkel való egyezést. Nem is kell messzire mennünk, hiszen Sós Tibor, hazánk kétségtelenül legtapasztaltabb eltérítési szakértője, a magyarországi negyedik típusú találkozások nagy ismerője - aki már több száz érintettel készített interjút az elmúlt évtizedekben - szokott hasonló dolgokról beszámolni előadásaiban, ahol rendszeresen levetíti az eltérítettekkel készített interjúk videofelvételeit is.

De miért történik velünk mindez? Mitől vagyunk olyan különlegesek a számukra? Megakadályozhatjuk, hogy az idegenek végleg magukkal vigyék egyikünket? Teszi fel a jogos kérdéseket a feleség a kutatónak, a válasz pedig... természetesen kiderül a filmből.

Portálunk több hazai filmforgalmazónál is érdeklődött, hogy tervezik-e a film hazai bemutatását, de eddig még sajnos mindenkitől nemleges választ kaptunk. Csak remélni merjük, ha már moziba nem is, legalább dvd-n, vagy majd tévében a magyar közönség is megismerheti a Barrett család izgalmas történetét.

 

Forrás: ittvannak.hu

A Dylatov incidensre keresi a választ egy új mozifilm (magyar előzetessel)

1959. január 27-én Igor Dyatlov nyolc fős csapatával az Ortofen Hegy meghódítására indult, de végül sosem érték el céljukat. A jól dokumentált tényekből kiderül, hogy február 1-én hóviharba kerültek és sátrat vertek egy hegygerincen. Ami viszont ezután történt, azt máig teljes homály fedi.

Mivel nem adtak életjelt magukról, február 20-án egy kereső csapat indul értük, akik február 26-án meg is találják Kholat Syakhl mellett a csapat elhagyott sátrát, melyet jól láthatóan belülről szaggattak szét. Tisztán kivehető lábnyomok vezettek az erdő felé a hóban, melyek 500 méter után azonban hirtelen eltűntek.

Az első két holttestet az erdő szélénél találják meg, akik cipő és ruha nélkül, alsóneműben fekszenek. Nem messze tőlük újabb három holttestre bukkannak, köztük Dyatlovéra, ők valószínűleg a sátorhoz akartak visszatérni. A többi holttestet már csak hónapokkal később, május 4-én találják meg, a több, mint négy méter vastag hóréteg alatt, az erdős terület mélyén.

A vizsgálatok az első holttestek esetében kihűlést állapítottak meg, de a többi testen súlyos sérülések voltak. Főként koponya- és mellkasi zúzódások, melyek mind óriási erőbehatások következtében keletkeztek.

Rekonstruálható volt, hogy a csoport az éjszaka folyamán gyakorlatilag hanyatt-homlok menekülve hagyta el a tábort. Belülről kivágták a sátrakat, és a mínusz 17 fokos hidegben, zokniban és alsóneműben rohantak az erdő felé.

Az esetre a mai napig nincs semmiféle magyarázat, ugyanakkor több feltételezés is létezik, melyek közül az egyik leggyakrabban emlegetett, hogy a hegymászók egy ellenséges szándékú földönkívüli civilizáció képviselőivel akadtak össze a fagyos hegyoldalban.

Az incidenst már több dokumentumfilmen is feldolgozták, egyebek mellett a History Channel: Ősi idegenek (Ancient Aliens) című sorozata, 3. évadának 10. epizódja is részletesen foglalkozik vele. Most először azonban, játékfilm készült a történet alapján, amely azonban sajnos nem az eredeti sztorit dolgozza fel. A napjainkban játszódó történet ugyanis néhány fiatalról szól, akik saját expedíciót indítanak a több, mint fél évszázados rejtély megoldására...

A filmet március 14-től vetítik a hazai mozik, a magyar feliratos előzetest viszont már most bárki megnézheti:

 

Forrás: ittvannak.hu