.

Feedek
Megosztás
HTML

Fekete emberek

Lejegyezte:Galactus

Az úgynevezett "Fekete emberek" (MIB-Men in Black) egy más kategóriájú bizonyítékot szolgátathat arra, hogy az idegenek esetleg ellenséges viselkedést tanúsítanak az emberrel szemben.

Egy tipikus történetben egy ufót látott szemtanút vagy kutatót meglátogatott egy vagy több furcsa ember, és azt a parancsot adták neki, hogy hallgasson el minden olyan információt, amellyel az ufo-jelenséggel kapcsolatban rendelkezhet, és erőszakosan megfenyegették, ha ennek a kérésnek nem tesz eleget. Sok esetben - úgy tűnik, hogy - ezek a férfiak teljesen emberszerűek, és gyakran kormányügynököknek hiszik őket. Jellemzően ez történik olyankor, amikor katonai személy ufókkal kapcsolatos információt tesz közzé, megsértve ezzel a titkossági esküjét.

Azonban olyan esetekről is hallani, ahol a fenyegető látogatók egyáltalán nem látszanak embernek. Általában különös, fekete ruhát hordanak, testi jellemzőik abnormálisak, viselkedésük pedig groteszk és ügyetlen. Ha ezt összekapcsoljuk a különös paranormális erőkkel, akkor az a benyomásunk lehet, hogy mivel viselkedésük nem emberi, ezek egyfajta szellemszerű lények, akiket nagyon durván emberszerű formába próbáltak álcázni.

Ilyen tipikus fekete emberek (MIB) történetet mondott el Berthold Schwarz pszichiáter dr. Herbert Hopkins ügyében, aki a Maine állami Orchard Beach-ben lakó fizikus. Hopkins akkor került kapcsolatba ufókutatásokkal, amikor egy David Stephens nevű közeli találkozás szemtanúján hipnózist alkalmazott a memóriája ellenőrzése végett. Ez a pszichiáter figyelmét felhívta egy igen különös személyiségre.

1976. szeptember 11.-én, szombat éjszaka a férfi feleségével és fiával autósmoziba ment. Mikor készülődtek, Hopkins telefonja megszólalt. A hivó a new yersey-i ufó-szervezet alelnökeként mutatkozott be, de később kiderült, hogy ilyen szervezet nem is létezett. Arról az elrablásos esetről kívánt beszélni, amelyben Hopkins éppen nyomozott, így hát Hopkins meg is hívta őt.

A férfi szinte ugyanebben a pillanatban Hopkins ajtaja előtt termett, úgy tűnt, hogy egyáltalán nem volt szüksége utazásra a telefonbeszélgetés befejezése után. Kifogástalan fekete ruhájában egy temetkezési vállalkozóhoz hasonlított, a feje kopasz volt, de nem volt szemöldöke és szempillája sem. Mozdulatlanul ült, mint egy próbababa a kirakatban, és kifogástalan angolossággal több kérdést tett fel Hopkins-nak, monoton hangon, egyenletesen ejtvén a szavakat. Mikor kesztyűs kezével megdörzsölte egyenes, ajak nélküli száját, kiderült, hogy az rúzsozva volt.

Miután már egy ideje beszélgettek, a férfi azt mondta, hogy Hopkins kabátjának bal zsebében két pénzérme van, amelyek valóban ott voltak, és megkérte őt, hogy vegye ki az egyiket. Hopkins kivett egy pennyt, a férfi megkérte, hogy helyezze a tenyerére. Hopkins szerint: "A fényes, új penny ekkor ezüstös fényt sugárzott...a pénzérme lassan világoskékké vált, majd elhomályosult...ezután még jobban elhomályosult, és szép lassan eltűnt a szemem elől". Hopkins kijelentette, ez igen ügyes trükk volt, és megkérte a férfit, hogy adja vissza a pénzt. Ő ezt válaszolta:

"Se maga, se más ezen a síkon nem fogja többé látni ezt a pénzt".

Ezután a férfi megkérdezte Hopkins-t, tudja-e, hogy miért halt meg Barney Hill. Hopkins azt mondta, hogy bizonyosan hosszan tartó betegség miatt. De a férfi azt mondta, hogy nem, Barney azért halt meg, mert nem volt szíve, csakúgy, mint ahogy Hopkins-nak sincs már többet pénzérméje. Ezzel megparancsolta Hopkins-nak, hogy tüntessen el mindenféle magnószalagot és egyén, birtokában levő anyagot, amely a Stephens elrablási esetre vonatkozik. Hopkins félelmében eleget tett ennek a parancsnak.

Ekkor a férfi, úgy tűnt, hogy elszárad, és lassan ezt mondta:

"Az energiám kezd elfogyni. Most mennem kell, viszlát."

Ezzel kiment, és bizonytalan léptekkel lement a lépcsőn. Mikor a férfi a ház sarkához ért, Hopkins látta, hogy az autóúton felvillan egy furcsa, kékes-fehér fény.A férfi végigsétált az autóúton a főúttal ellenkező irányban, és ez bár kijárat nélküli zsákutca volt, többé nem látták.

Betty Hill szerint Barney Hill nem szívrohamban, hanem szélütésben halt meg. Így a látogató kijelentése azzal kapcsolatban, hogy Barney Hill szivét kivették, nem volt helytálló. Azonban kijelentésével elérte célját, mert Hopkins rögtön eltüntette az összes szalagot és minden más, Stephen elrablásával kapcsolatos más bizonyítékokat.

Mi bizonyítja Herbert Hopkins történetének hitelességét? A felesége igazolta, hogy amikor hazatért, a férje kikapcsolt minden fényt a lakásban, és a konyhában ült egy pisztollyal. Ez a különös viselkedésmód, és az őszinteség, ahogy ő elmondta a történetet, elegendő volt ahhoz, hogy meggyőzze a feleségét. De még, ha Hopkins történetét egyéb szemtanúk is igazolnák, az még mindig nem szolgáltatna elég bizonyítékot. Az ember állíthatná azt, hogy a szemtanúk hazudnak vagy hallucinálnak. Ha valaki azt mondaná, hogy lefényképezte a fekete ruhás embert, akkor azt is mondhatnánk, hogy hogy a fénykép is csak átverés vagy trükk.

Tehát a történet valódiságát bizonyítani nem tudjuk, ennek ellenére mégis igaz lehet. Ha ez így van, akkor az példa egy nyilvánvalóan ellenséges és manipulatív viselkedésre. Mivel az idegen abnormálisnak tűnt, és okkult erőkkel próbált félelmet kelteni, ezért beleillik a védikus irodalomban tamo-guná-nak, azaz a sötétség állaptának nevezett kategóriába. Ez megerősíti, hogy legalábbis néhány idegen lényt e kategória lényei közé soroljunk.

 

/Forrás:Richard L. Thompson:Alien identities/

Men in black - Sötét zsaruk: Igaz történet?

Nemrég mutatták be a mozikban a Men in black - Sötét zsaruk 3. részét. A széria hatalmas sikernek örvend szerte a világban, sokak kedvenc akció-vígjátéka. De vajon lehet a filmnek valóságalapja? Elsőre nevetségesnek hangozhat, de egyre többen teszik fel ezt a kérdést. Voltak olyan emberek ugyanis, akik miután állításuk szerint földönkívülit láttak, fekete ruhás emberekkel találták szembe magukat, akik élményeikről kérdezgették őket.

Az első találkozás

A sötét zsarukkal történt első olyan találkozás, amely a nyilvánosság tudtára jött, 1947-ben volt. Az Amerikai Egyesült Államok Parti Őrségének két járőre, Harold A. Dahl és Fred L. Crisman elmondásuk szerint egy UFO-t vettek észre a víz fölött a Washington állambéli Puget Soundban. Dahl azt mondta, hogy nem sokkal később egy feketébe öltözött férfi látogatott el hozzá, és nyomatékosan azt tanácsolta neki, hogy ne beszéljen senkinek az esetről.

Igaz történet?

Carlo Rossinak is hasonló találkozásban volt része az olaszországi San Pietro a Vico közelében. 1952. július 25-én a hajnali órákban Rossi horgászni ment a Serchio-folyóra. Egyszercsak azt látta, hogy egy különös, kör alakú szerkezet közeledik a folyó felé. Rossi elrejtőzött, figyelte, ahogy a gép elszáll felette, majd villámgyorsan eltűnik. Senkinek nem beszélt arról, amit látott, mégis szeptember 15-én egy öltönyös férfi várta őt a folyónál. A férfi tudott ugyan olaszul, de furcsa, skandináv akcentussal beszélt, és roppant különös arcvonásai voltak. Erőszakosan elkezdte faggatni Rossit arról, amit látott, ám ő mindent tagadott.

Felettébb bizarr események történtek 1968. május 18-án is. George Smyth egyike volt azoknak, akik egy különös tárgyat láttak az égen a New Jersey állambeli Elishabethben. A férfi ezután felvette a kapcsolatot a szakértőkkel. Hamarosan különös, öltönyös férfiak keresték fel mind személyesen, mind telefonon, és arra figyelmeztették: eszébe ne jusson elmenni az UFO-kal foglalkozó konferenciákra, és ne álljon szóba független kutatókkal sem.

Az utóbbi években is sokat lehetett hallani különös incidensekről. 1997. január 15-én William Shearer állítása szerint egy UFO-t látott Dél-Angliában, Essexben. Négy nappal később kopogtattak az ajtaján. Két sötétszürke öltönyt viselő férfi volt az. Az egyik egy hatalmas limuzin mellett állt, a másik pedig Shearer ajtajában. Az utóbbi férfi nagyon magas volt, arca halálsápadt, ajka élénkvörös, és nagyon furcsa, majdnemhogy monoton, gépies hangon beszélt. Többször is kérte, hogy hadd menjen be a házba, ám Shearer nem engedte, mire ők azt mondták, majd visszajönnek máskor. Egy hónappal később Shearer a munkahelyén volt, amikor megjelent nála a két férfi. Az egyik az volt, aki az első látogatás alkalmával a limuzin mellett állt, a másikat Shearer még sosem látta. Azt mondták neki, hogy az UFO-kal kapcsolatos élményeiről szeretnének vele beszélgetni. Olyan pontosan írták le az esetet, hogy Shearer meghökkent: úgy hitte, hogy ezeket a bizonyos részleteket csak ő ismeri. Miután Shearer nem küldte el őket, a két férfi határozott, ellentmondást nem tűrő hangon kezdte el kérdezgetni őt. Ő kérte, hadd nézze meg az igazolványaikat, ám ők csak gépiesen ismételgették a kérdéseket. Shearer végül felszólította őket, hogy távozzanak. Soha többé nem látta az öltönyös férfiakat, ám azt állítja, azóta állandóan kopogó hangokat hall a telefonjában.

/forrás:femcafe.hu - szerző:Serhal Diána/

Kik a titokzatos feketeruhások?

Ha valami furcsát láttál, megjelennek, és halálra rémítenek. Íme, a feketeruhások legendája.

Aki repülő csészealjat észlel, és jelenti azt a rendőrségnek, számíthat néhány dologra: ki fogják nevetni, az alkoholfogyasztására vonatkozó kérdéseket fognak feltenni neki, a barátai is furcsán méregetik majd, és talán a helyi újságok is megkeresik telefonon, hogy valami különleges kerüljön a másnapi számba. De ami a legrosszabb mind közül, az egyesek szerint a rettegett feketeruhások látogatása.

Amikor megjelennek

A beszámolók a fekete ruhás embereket hosszú időn keresztül az UFO-észlelésekkel és az azokkal kapcsolatos jelenségekkel társították. Az UFO-esetek szemtanúinak lakásaiban való feltűnésüket nem sokkal a rendőrségnek vagy a médiának adott beszámoló után figyelték meg, fenyegető megjelenésük pedig hallgatásra intette az érintettet.

Az észleléssel kapcsolatos anyagokat azonnal lefoglalták, sőt, egyes esetekben már azelőtt kopogtattak a szemtanúk ajtaján, hogy azok bárkinek meséltek volna arról, amit láttak, mintha mindent tudtak volna, talán még azelőtt, hogy a megfigyelő maga átgondolta volna a történteket.

A fekete ruhás emberek számtalan módon közölték mondanivalójukat a direkt fenyegetésektől kezdve a cirkalmas körülírásokig, de ezek jelentése minden alkalommal az volt, hogy az illető megbánja, ha nem tartja a száját.

Ijesztő leírások

A MIB, vagyis Man in Black elnevezés jellegzetes fekete felszerelésük miatt alakult ki - a szemtanúk szerint mindenük fekete, és ez a színválasztás jellemzi autóikat is - régi Buick, Cadillac vagy Lincoln típusokkal járnak.

Úgy írják le őket, mint az olajzöldtől a szürkén át az egészen sötétig terjedő bőrszínű embereket, enyhén mandulavágású szemekkel, majdnem gépiesen monoton hanggal. Korukat nehéz behatárolni, de leginkább középkorúnak tűnnek, mozgásuk pedig robotszerű.


Nyugtalanító részletek

A feketeruhások szinte minden tanúvallomás szerint egyértelműen úgy festenek, mintha nem ehhez a világhoz tartoznának. Erre utalnak az olyan találkozások, amikor kezükben pénzérméket porlasztottak el, vagy egyszerűen a fákon üldögélő madaraknak próbáltak énekelni. Máskor sáros mezőkön keltek át úgy, hogy egy cseppet sem lettek koszosak, a legnagyobb hidegben sem viseltek egyebet, mint vékony fekete zakót, és ügyet sem vetnek a fagyos időjárásra.

Az idegeneknek dolgoznak?

Egyes összeesküvés-elméletek szerint azért, hogy titokban tarthassák földi jelenlétüket, a földönkívüliek megbízhatták a feketeruhásokat, hogy nyomják el a média érdeklődését azzal, hogy az UFO-látogatások szemtanúit fenyegetéseikkel elhallgattatják.

Ezen elméletek szerint embertől idegen mozgásuktól mechanikus beszédükig sok minden arra utal, hogy a látott idegenek által programozott androidokról van szó. Néhányan úgy gondolják, hogy maguk a feketeruhások is földönkívüliek, valószínűleg szürkék vagy egy más faj tagjai.

Az Egyesült Államok kormánya áll a háttérben?

Más merész feltételezések szerint az idegenekkel összedolgozó kormányzat is alkalmazhatja a feketeruhásokat és furcsa kísérőiket, hogy titokban tartsák az UFO-król szóló beszámolókat.

Sokan úgy tartják, a MIB lehet, hogy csupán színészek társasága, akiket eleve arra utasítottak, hogy viselkedjenek olyan szokatlanul és bizarrul, amennyire csak lehet, ami tovább fokozza a szemtanúk zavart lelkiállapotát.

A feketeruhások ezen vélemények szerint lehetnek lenyomozhatatlan ügynökök is, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs az ismert kormányzati szervekkel, így alkalmuk nyílik úgy sérteni meg olykor az emberi jogokat is, hogy a felelősségre vonás elmarad.

A legmeggyőzőbb bizonyíték

Az összeesküvés-elmélet hívei szerint a feketeruhások hatását nem lehet semmibe venni. Felelősek lehetnek a Space Review, a repülő csészealjak titokzatos eseteinek szentelt magazin visszavonásáért, emellett valószínű, hogy létezik az idegenek jelenlétét bizonyító cáfolhatatlan bizonyíték, akár fotó, videofelvétel vagy épp élő földönkívüli, de a feketeruhások közreműködése révén sikeresen eltüntették. Mindemellett meggyőző bizonyíték lehet, hogy a beszámolók és kutatások szerint a MIB folyamatos jelenléte egészen az Erzsébet-korig nyúlik vissza.

/David Southwell, Sean Twist/