.

Feedek
Megosztás
HTML

Fény a fáraónak

A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus - Készült: Erich von Däniken: Űrutazás a régmúltban című könyve nyomán

Hogyan is világították meg tulajdonképpen a régi egyiptomiak föld alatti helyiségeiket? A Királyok Völgyének mélyen a sziklába vájt sírjait? A piramisok járatait és sírkamráit, amelynek egy része tudvalevőleg telis-tele van hieroglifákkal.

Talán fáklyákat vagy gyertyákat használtak a több ezer esztendővel ezelőtt élt művészek? Aligha, mert akkor a falakat és a mennyezetet korom borítaná. Ennek semmi nyoma a föld alatti folyósókban. Vagy netán fémtükrök segítségével irányították a fényt e sötét termekbe?

Az V. dinasztiához tartozó Unisz (Omnosz) fáraó szakkarai piramisában a falakon szövegek olvashatók. Milyen fényforrást alkalmaztak vajon a kézművesek?

Olyan kamrák esetében, amelyek mindössze egy vagy két emelet mélységben fekszenek a föld alatt, ez minden további nélkül megvalósítható. A Nap Egyiptomban hétágra süt, erős fénye egy tükörrendszer segítségével sarkosan is többször megtörhető. Problematikussá ez a tüköreffektus azokban a többszörösen megtört járatokban és kamrákban válik, amelyek mélyen a föld felszíne alatt fekszenek, így pédául a Királyok Völgyében. Minél több tükröt alkalmazunk, a fény annál inkább veszít erősségéből, különösen ha figyelembe vesszük az Egyiptomban akkoriban használatos fémtükrök sajátosságait. Számításaink szerint már a harmadik, de legkésőbb a negyedik tükörnél, amely a járat sarkában megtörte a fényt, beköszöntött a nagy sötétség.

Vagy - én már csak ilyen eretnek gondolkodású ember vagyok - esetleg a régi egyiptomiak ismertek olyasvalamit, amit elektromos fényforrásnak: elemnek és izzólámpának tekinthetnénk?

Tény és való:akadnak olyan régészeti emlékek, amelyek az elektromosságnak már az ókorban történt hasznosítására utalnak. 1936-ban a Bagdad mellett folyó feltárások során régészek különféle agyagkorsókra bukkantak. Az edények nem voltak üresek, hanem belsejükben lent egy szurokréteggel rögzített, rézből készült üreges hengert tartalmaztak. A henger tengelyében vasrúd volt elhelyezve, s az egész szerkezetet szurokdugó zárta le.

 

05-batteria-di-baghdad.jpg

Wilhelm König német régész emlékezetében felötlött a galvánelem szerkezete, amely a megszólalásig hasonló volt e korsókhoz. Így aztán az egyik agyagedényt teletöltötte ecetsavval, és fél Volt feszültségkülönbséget sikerült mérnie a vasrúd és a rézhenger között! Hasonló erednényre jutott a citromsavval, s akkor is, amikor tengerisóoldatot alkalmazott.

A különös agyagkorsók ennélfogva tehát elektromos elemek voltak. Egynémely közülük ma is megtekinthető a bagdadi Iraq Museumban. Az agyagkorsók a parthusok korában készültek, akik néhány száz esztendővel időszámításunk előtt az említett földrajzi térségben éltek.

A nyolcvanas évek elején, ugyancsak Irakban hasonló leletekre bukkantak a Tigris partján fekvő Seleukeiában, valamint a szomszédos Ktésziphónban (arab nevén Ták-Kiszrában). Ezeknek az edényeknek a korát Kr. e. 2500-ban határozták meg.

Mihez kezdtek akkoriban ezekkel az elemekkel? Például kis szobrocskákat aranyozhattak be a Galvani-elv alapján. Vagy össze lehetett sorosan kapcsolni több elemet, aminek révén - számunkra jól ismert módon - növelni lehetett a feszültséget.

Vajon használtak ilyen elemeket a régi Egyiptomban is? Van, ami emellett szól, hiszen egyiptomi templomok falán felbukkannak különös agyagedény-ábrázolások, amelyek a megszólalásig hasonlítanak a Bagdad mellett talált elemekhez. Felismerhetők egyfelől a közönséges, jól megszokott edények, amelyekbe vizet, olajat vagy bort töltöttek, s amelyeket például a fáraók vagy a papok felkenésénél használtak. Ugyanakkor azonban jól látható, hogy akadnak olyan agyagkorsók is, amelyekből többet összekapcsoltak egymással, s amelyeknek tartalma bajosan lehetett valamilyen folyadék. Próbálja csak meg Ön is egyszer, sikerül-e vajon három egymáshoz rögzített vizeskancsóból egyszerre vizet töltenie?

Mindamellett az egyiptomi művészek ezeket a különös, egymással összekapcsolt agyagedényeket cikcakk-vonalakkal is ellátták. Talán az elektromosság formájában megjelenő energia ábrázolása állt szándékukban? Az egyikből közönséges folyadékot öntöttek, míg a másikból elektromos energia jött ki?

Ahol elektromos áram van, ott a közelben rézdrótokra is rá kell bukkannunk. S valóban: egyes fáraósírokban, így például a Királyok Völgyében, Tutanhamon sírkamrájában, vékony, szigetelt rézdrótokra leltek! Közismert tény, hogy a fáraók fejdíszének elülső részét egy kígyó, pontosabban kobra díszítette. A megérzésem azt sugallja, hogy ezzel a "veszélyt", a "hatalmat" kívánták érzékeltetni. Esetleg elektromos szikrák is pattantak ki a kígyó szájából? Talán nagy hirtelen titokzatos fénnyel kezdett világítani, s ezzel riadalmat keltett a közönséges halandók körében? Esetleg elemeket hordott a fáraó a testén? Netán különféle energiaforrások voltak elrejtve a trónusa alatt, s az elektromosság segítségével nyűgözte le alattvalóit? Vagy esetleg mindjárt napelemekkel gyűjtötte az energiát, amelyet a tudatlan utókor aztén fejdísznek vagy koronának tartott?

Nos, a működő elemek létezése tény. Minden egyéb - egyelőre - spekuláció.

Ugyan ki lehetett az, aki a Tigris és az Eufrátesz között elterülő Mezopotámia, valamint a Nílus menti birodalom népeit megtanította az elektromosság használatára?

A történetíró Szicíliai Diodórosz, a negyvenkötetes Bibliothéké szerzője, aki nagyjából kétezer esztendővel ezelőtt élt, azt írta, hogy az istenek egykor a fellegekből ereszkedtek alá, s megtanították az embereket a művészetekre, a bányászatra, a szerszámkészítésre, a földművelésre, sőt még a borászatra is. Ugyancsak az istenek ismertették meg a halandókkal a betűvetést, s ők voltak azok, akik a földlakókat a csillagok rendjére, a természet harmóniájára és más egyéb hasznos tudományra tanították.

Lehetséges, hogy azok a titokzatos lények, a történelem előtti kor Minden-hatói, nemcsak a tűzzel, de mindjárt az elektromos árammal is megajándékozták az emberiséget?

Az általam itt felvázolt gondolati építmény egyelőre ingatag alapokon áll. Rendelkezünk ugyan az ókorból származó működőképes elemekkel. és elszórtan találunk egykori rézdrótokat is, aki azonban elektromossággal munkálkodik, annak voltaképpen a szigetelőkkel is kapcsolatba kell kerülnie.

Nos, ilyen szigetelőanyagokkal a legkülönfélébb változatokban találkozhatunk. Az egyiptológusok dzsed-oszlopoknak nevezik őket. Már a legrégebbi piramis, a szakkarai Dzsószer-piramis alatt is találtak hasonló tárgyakat. Ezeket a dzsed-oszlopokat a későbbiek során dísztárgyként állították fel, sőt, a kisebbeket nyakékként is hordták. Igazi jelentőségüket a pórnép nyilvánvalóan nem ismerhette. Abüdoszban még egy hatalmas fali domborműre is ráakadtak, amelyen az látható, miként nyújt át I. Széthi fáraó Ízisz istennőnek egy ember nagyságú dzsed-oszlopot. A dzsed-oszlopoknak az emberhez viszonyított nagyságát régi papirusztekercsek is ábrázolják. Mi is valójában ez a szigetelőszerű alkalmatosság?

Napjaink egyiptológusai e kérdésben nem foglalnak el egységes álláspontot. Számos értelmezési lehetőség közül választhatunk. A dzsed-oszlop Ozitisz isten jelképe, vallja egy másik álláspont, míg mások azt állítják, hogy a dzsed-oszlop:

- az állandóság szimbóluma                                     - rovátkázott cölöp

- az örökkévalóság jelképe                                      - termékenységi jelvény

- prehisztorikus fétis                                              - kalászjekép

- lombjától megfosztott fa                                      - pálmalegyező

Peter Krassa és Reinhard Habeck, akik Das Licht der Pharonen (A fáraók fénye) címmel egy teljes könyvet írtak, azt javasolták, hogy a dzsed-oszlopban ne lássunk egyebet, mint egyszerű szigetelőt, amelyet nagysága s a benne felhasznált anyag alapján különböző módokon lehetett alkalmazni. S valóban ráakadtak Egyiptomban olyan kisebb darabokra is, amelyeken még ott lógtak a rézhuzalok!

Luxortól hetven kilométernyi távolságban északra, egy kripta ősrégi fali domborművei igazolják Krassa és Habeck feltételezését. A dendarai templomegyüttest zömmel Hathor istennő tiszteletének szentelték. A legrégebbi időkben Hathor volt az  Ég istennője, s őt tekintették a Napisten, Hórusz szülőanyjának. Miként a masztabák is tanúsítják, Dendara s vele Hathor istennő temploma már az Óbirodalomban is ismert volt, az egyiptomi rörténelem során azonban mindinkább veszített jelentőségéből, mígnem a ptolemaioszi korban helyreállították s részben újjáépítették.

Napjainkban e templomegyüttes mindenféleképpen megér egy utazást. Az oszlopcsarnok, a falak és a mennyezetek mély betekintést engednek az újabb egyiptomi istenképzetekbe, amelyek természetesen nem lettek volna meg a korábbi minták nélkül.

A dendarai templom főbejárata

Dendara az egyetlen olyan hely Egyiptomban, ahol az egyiptomi naptári év mind a harminchat dekádjának teljes állatövét megtalálták. A csodálatos domborművet a maga tizenkét fő figurájával, valamint matematikai és csillagászati jelekkel - napjainkban a párizsi Louvre-ban tekinthető meg - , a múlt században emelték ki az egyik dendarai templom mennyezetéből, s kótyavetyélték el százötvenezer frankért XVIII. Lajos francia királynak. Azok az asztrológusok, akik a dendarai állatöv-ábrázolásokat vizsgálták, korát a Kr. e. 700. esztendőre becsülik, akadnak azonban olyanok is, akik egészen a Kr. e. 3733. esztendőig visszamennek.

Egyedülállóak Dendarában a föld alatti kamrák is a maguk rég elfeledett időkből származó titokzatos fali domborműveivel. Ezeknek a helyiségeknek az egyikét csak egy szűk, a kutyaól nyílásához hasonló bejáratokon keresztül közelíthetjük meg. A kamra alacsony, levegője fojtogató, szélessége mindössze 1,12, hosszúsága pedig 4,60 méter. A falakon emberi alakokat ismerhetünk föl hólyagszerű képződmények mellett, amelyek tényleg valamilyen irdatlan méretű villanykörtére emlékeztetnek, hullámvonalakat rajzoló kígyókkal az égő belsejében. A kígyók hegyes végződései egy lótuszvirágba futnak, amelyet - nem kell különösebb fantázia hozzá - nyugodt lélekkel értelmezhetünk az égő foglalatának. Végül pedig valami kábelszerűség egy kis dobozkához vezet, amelyen a levegőisten térdepel. S mindjárt mellette, az erő megnyilvánulásaként, kétkarú dzsed-oszlop áll, amely közvetlenül összekapcsolódik a kígyóval. Figyelmet érdemel a páviánszerű démon is, kezében két vágószerszámmal; ezeket "védő és elhárító erőként" szokás értelmezni. a kezében kést tartó páviánnal netán olyan figyelmeztetést akartak kifejezésre juttatni, mint napjainkban a halálfejes szimbólummal, vagyis, hogy "Vigyázat, életveszély"?!

A szakértők sokat kínlódnak a dendarai Hathor-templom talpazata alatt rejtőző e föld alatti kamra meghatározásával. Elmondták már mindennek: "kultikus helynek, "könyvtárnak", "archívumnak", sőt még "kultusztárgyak raktárhelyiségének" is. Számomra mindez mulatságos. Ugyan mi értelme lenne kultikus helyeknek, könyvtáraknak, vagy felőlem akár archívumoknak és kultusztárgyak raktárhelyiségeinek, amelyeket csak egy kutyaól méretű nyíláson közelíthetünk meg? S egy raktárhelyiség falait ugyan mi célból díszítenék fantasztikus és egyedülálló domborművekkel? Johann Wolfgang Goethe mondotta egyszer, hogy az értelem a szellemes embereket, a legkevésbé akkor hagyja el, amikor nincs igazuk.

Feltételezem, hogy adendarai kamra falait egy titkos tudomány, mégpedig az elektromosságtan ábrázolása foglalja el.

Lehetséges, hogy a körte formájú tárgyak egykor világítottak és elektromos fényt bocsátottak ki magukból? Volt valaki, aki elvégezte a kísérletet. Walter Garn bécsi villamosmérnök az elkézelhető legnagyobb pontossággal tartotta magát a dendarai kamra domborművén látottakhoz. Elkészítette a "villanyégő", a "kígyódrót", a "foglalat" rekonstrukcióját, sőt még a dzsed-oszlopszerű "szigetelőét" is, majd áramot vezetett bele. S lőn világosság!

 

Felhasznált irodalom:

Erich von Daniken:A szfinx szemei. A letűnt egyiptomi civilizáció titkai

Diodor von Sizilien: Geschichtsbibliothek

Krassa, Peter & Habeck, Reinhard: Das Licht der Pharaonen.München, 1992.

Pörtner, Rudolf & Favies, Nigel: Alter Kulturen der Neuen Welt.Düsseldorf, 1980.

Új magyarázat a fáraók rejtélyes halálára

Írta:Szegő Iván Miklós

Tutanhamon fáraó és közeli rokonai epilepsziában szenvedtek egy orvos szerint, aki ezzel magyarázza nőies alkatukat, vallásos megszállottságukat, sőt az egyistenhit megjelenését is.

Egy Angliában dolgozó orvos, Hutan Ashrafian, az Imperial College London munkatársa szerint az egyiptomi fáraók egy jól meghatározható csoportja (ők közeli rokonságban álltak egymással) ugyanabban az örökletes betegségben szenvedett: úgynevezett temporális lebeny epilepsziában (TLE; a betegségről az interneten elérhető egyik magyar nyelvű leírás dr. Gyimesi Csilla egyetemi doktori értekezése.)

Ashrafian teóriája szerint - amelyről a New Scientist számolt be - a TLE a felelős azért, hogy Tutanhamon, illetve közvetlen elődje, Ehnaton fáraók melle megnagyobbodott, csípőjük vastagabb, vagyis mindkét fáraó alkata nőies jellegű volt. Mindez összefügg szerinte azzal, hogy betegségük az agy halánték- (temporális) lebenyét érintette, ami pedig az agy hormontermelésére is hatással van. Az epileptikus rohamok pedig a kutató szerint a nemi érést is befolyásolják, mert a rohamok az érést szabályozó hormonok szintjét megváltozatják.

Ashrafian szerint négy-öt fáraónál is kimutathatók a TLE tünetei, és a rohamokkal járó epilepsziájuk felelős lehet azért, hogy vallási megszállottság lett rajtuk úrrá. Ashrafian ezzel magyarázza Tutanhamon apjának, Ehnatonnak az idején az egyistenhit megjelenését Egyiptomban. (Ehnaton "egyistenhitét" ugyanakkor az egyiptológusok többsége nem tartja valódi monoteizmusnak.)

A TLE-ben szenvedő pácienseknek a napsütés (Egyiptomban pedig ez nem ritka) nem tesz jót: Ashrafian szerint ez szinte vallási megszállottsághoz hasonló állapotba hozza őket, ami Ehnaton esetében szerinte igazolható is.

Ashrafian szerint a TLE-ben szenvedő fáraók egyre fiatalabban haltak meg: Szemenhkaré fáraóra is igaznak tartja a TLE diagnózisát Ashrafian, ami azért érdekes, mert erről a fáraóról azt is hitték egyes tudósok, hogy nő volt. (Esetleg Ehnaton feleségéről, Nofertitiről lehet szó.) Ugyanakkor vannak olyan vélemények -például James P. Allené -, hogy eltérő neveken való feltűnése két személyt, egy férfit és egy nőt takar. (Szemenhkarét a New Scientist mostani cikke egyébként Tutanhamon nagybátyjának vagy idősebb bátyjának tartja.)

III. Amenhotep és IV. Thotmesz esetében is feltételezi Ashrafian a TLE-t, de legalábbis a nőies kinézetet. Tutanhamon, Ehnaton, Szemenhkaré, Amenhotep és Thotmesz is rejtélyes körülmények között haltak meg, állítja a londoni orvos-kutató, ám eddig mindegyik halálesetet külön-külön vizsgálták a szakértők szerinte, ezért nem tudták megfejteni a rejtélyt. (Ugyanakkor hozzá kell tennünk: Ehnatonról már régebbi kutatások is feltételezték, hogy esetleg epilepsziában szenvedett.)

A rohamok és a TLE nemcsak a nőies, nagyobb mellű fáraók külső tulajdonságait magyarázhatják meg, hanem az epilepsziás rohamok indokolhatják Tutanhamon törött lábát is az új teória szerint.

A gízai nagy szfinxhez közeli egyik oszlopon (sztélén), fennmaradt egy feljegyzés arról, hogy erős napsütésben IV. Thotmesznek vallásos látomása volt. De ezek eltörpülnek Ashrafian szerint Ehnatonéi mellett - véli a londoni kutató. (Ehnaton emelte főistenné Atont, és vezette be a napkorong ezen istenének kultuszát Egyiptomban.)

"Ez lenyűgöző és hihető magyarázat" - nyilatkozta Howard Markel, a University of Michigan orvostörténésze a New Scientistnek Ashrafian teóriájáról. Ugyanakkor az elméletet lehetetlen Markel szerint bizonyítani, mert nincs megbízható genetikai teszt, amely az epilepsziát kimutatná.

Orrin Devinsky, New York University neurológusa szerint az egész elmélet spekulatív marad. Szerinte Ehnaton vallásos meggyőződéséről nincsenek megbízhatóan datált adatok. Szerinte a vallási fordulatok sem az epilepsziával szoktak összefüggeni. A monoteizmus megjelenése nemcsak az epilepsziával, hanem a bipoláris zavarokkal, a skizofréniával is összefügghetnének akár a neurológus szerint. (Bár Devinsky egyikkel sem magyarázta az egyistenhit egyiptomi bevezetését.) Markel is kételkedik mindazonáltal abban, hogy egy epilepsziás roham vezetett volna a monoteizmus megjelenéséhez.

Ráadásul mindehhez hozzá kell tennünk, hogy Ehnaton Aton-kultusza az egyiptológusok többsége szerint nem nevezhető egyistenhitnek, hiszen Ehnaton nem számolta fel a többi isten tiszteletét, hanem Atont helyezte a vallási kultuszok központjába. A többi istent továbbra is elismerte a fáraó, akinek uralma után éppen Tutanhamon idején állították vissza a korábbi Ámon-kultuszt.

/origo.hu/

Hubert idegenekkel találkozik az ókori Egyiptomban

Írta: Dr Bruce Goldberg

Hubert egy meglehetősen barátságos, hatvanéves úr délről,Virginiából. 1978 augusztusában hívott fel, és előző életbe vivő regresszió végrehajtására kért. Baltimoreban a testvérét látogatta meg, és a telefonkönyvben keresett hipnotizőrt. Mikor meglátta a nevemet, felírta, de csak azután hívott fel, hogy elhagyta a várost.

A hipnotizőr címszónál felsorolt húsz név közül választotta ki az enyémet.A szinkronitás ismét működött.Egy nagyon párás délután hívott fel Virginiából, és megkérdezte,hogy végzek-e előző életbe vivő regressziót. Ez eléggé érdekes, mivel Baltimoreban én vagyok az egyetlen hipnoterapeuta, aki előző életbe vivő regresszióval foglalkozik. Hubert elmondta, hogy októberben jön ismét Baltimoreba, és akkor megbeszéljük a találkozót.

Egy hétig mindennap el akart jönni hozzám, mielőtt elmegy a városból.Ez rendkívül szokatlan kérés, de méltányoltam, és nem bántam meg.Hubert nemrégiben hallott a hipnotikus regresszióról, és égett a vágytól, hogy hozzálássunk. Életéből az egyetlen említésre méltó tény, hogy egyedül élt. A felesége kb. tíz évvel korábban meghalt,utolsó élő rokona a Baltimoreban lakó nővére. Nyugdíjas üzletemberként nagyon magányosnak érezte magát.Az első alkalommal hosszasan beszélgettünk a hipnózisról és az előző életbe vivő regresszióról. Második alkalommal egyszerű életkor regressziót hajtottam végre.

Nem voltam túlságosan megelégedve az eredménnyel. A harmadik és negyedik alkalommal Hubert mélyebb transz szintre jutott, és átélt egy előző életet Egyiptomban.

Dr. G.: Mit látsz most?

Hubert: A piramissal előtt állok.

Dr. G.: Van még más is, amit látsz most?

Hubert: Odébb a szfinxet is látom.

Dr. G.: Mit gondolsz, melyik van közelebb?

Hubert: A piramis, határozottan.

Dr. G.: Hány piramist látsz?

Hubert: Csak egyet.

Dr. G.: Le tudod írni a piramist?

Hubert: Még építik.

Dr. G.: Látod magad a helyszínen?

Hubert: Igen. Látom, hogy egy nagy követ emelek.

Dr. G: Egyedül vagy?

Hubert: Nem. Egyike vagyok azoknak a munkásoknak, akik ezt a hatalmas kőtömböt mozgatják.

Dr. G.: Valaki irányít titeket?

Hubert: Nem, jelen pillanatban nem. Úgy tűnik, tudjuk, hogy mit csináljunk.

Dr. G: Hogyan mozgatjátok ezeket a köveket?

Hubert: Rossz módszerrel mozgatjuk őket. Kézi erővel emeljük.Nem tudományos módszerrel tesszük. Úgy próbáljuk a helyükre tenni, hogy köteleket kötünk rájuk.

Huberten látszott, hogy nagyon bosszantja az a tény, hogy ezeknek a kőtömböknek a mozgatása ilyen kis hatékonysággal történik. Úgy gondolta, tud jobb módszert, de tisztában volt azzal, hogy senki sem hallgatna egy egyszerű munkásra.

Dr. G: Mennyi van kész a piramisból?

Hubert: Durván a harmada.

Dr. G: Együtt élsz most valakivel?

Hubert: Igen, elvettem egy szép, de szemérmes nőt.

Dr. G.: El tudod mondani, hogy milyen ő?

Hubert: Sötétbőrű, majdnem olyan korú, mint én (tizennyolcéves). A haja hosszú és fekete. Nagyon szeretjük egymást.

Dr. G.: Milyen magas?

Hubert: Kb. 5 láb 4 hüvelyk. Kb. két hüvelykkel alacsonyabb nálam.

Dr. G: Van gyereketek?

Hubert: Nincs, csak ketten vagyunk.

Dr. G.: Mire ötig számolok, azt akarom, hogy életed nagyon fontos eseményéhez menj előre. Egy... kettő... három... négy...öt. Mit látsz most?

Hubert: A sátrunkban vagyunk és a gyerekemmel játszom. Sok örömünk telik benne.

Dr. G.: Hol éltek most?

Hubert: Nem messze a folyótól. Kicsi a sátrunk.

Dr. G: Most milyen munkát végzel?

Hubert: Kőműves vagyok a Nagy Piramisnál.

Dr. G.: Hány éves vagy?

Hubert: Harmincegy.

Dr. G.: Pontosan mi a beosztásod?

Hubert: Hornyokat vágok a kövekbe, így illeszkednek a piramisba.

Dr. G.: Szereted a munkádat?

Hubert: Nagyon ügyes vagyok a munkámban, de ők nem akarják meghallgatni a kő mozgatásra vonatkozó elképzelésemet.

Dr. G.: Kik azok az ők?

Hubert: A vezetők.

Dr. G.: Le tudod írni a vezetőket?

Hubert: Nagyon magasak, kb. 7-8 láb magasak. Nagy fejük van, és hosszú ujjaik.

Ez alapján úgy látszott, hogy idegenek irányították a piramis építéseket.Mikor megkérdeztem Hubertet, hogyan mennek egyik helyről a másikra, nem írt le járművet. Úgy tűnt, hogy csak megjelennek a különböző területeken a piramis körül és az építés kritikus lépéseit irányítják. Azután eltűnnek.

Dr. G.: Hogyan kommunikálnak veletek a vezetők?

Hubert: Egyáltalán nem beszélnek. Bizonyos fajta gondolati jeleket küldenek, amelyek engedelmességre kényszerítenek bennünket. Érzem, hogy egyáltalán nem tudok ellenszegülni.

Dr. G.: A piramisnak hányadrésze épült már fel?

Hubert: Kb. kétharmada.

Dr. G.: Azt akarom, hogy legalább tíz évet menj előre mire ötig számolok. Egy... kettő... három... négy... öt. El tudnád mondani, mit látsz most?

Hubert: Sokkal öregebb vagyok. A hátam hajlott és a hajam is jórészt kihullott.

Dr. G.: Még mindig dolgozol a piramisoknál?

Hubert: Igen, de már nem olyan sokat. Ők (a vezetők) felismerték,hogy már nem tudok olyan keményen dolgozni, mint fiatalabb koromban, de a tapasztalatomra szükségük van.

Dr. G.: Hol vannak a gyerekeid?

Hubert: A lányom otthon van, az idősebbik fiam egy másik csoportban dolgozik a piramisnál.

Dr. G.: Hol van a kisebbik fiad?

Hubert: ő nem él velem. Elment otthonról, én pedig magányosnak érzem magam nélküle.

Dr. G.: Térjünk vissza a vezetőkhöz. Hogyan segítenek a piramis építésében?

Hubert: Utasításokat és különleges szerszámokat adnak.

Dr. G.: Milyen szerszámokat?

Hubert: Speciális köteleik vannak. Sosem láttam ehhez hasonlót.Nagyon erős, nem lehet elszakítani. Valamiféle akkumulátorral működő daruszerű eszközük is van.

Dr. G: Egyszerre hány vezető van jelen?

Hubert: Három.

Dr. G: A piramis hányadrésze készült már el?

Hubert: Már majdnem kész. Hála Istennek. Úgy érzem, mintha a lelkem is beépült volna a kőrakásba.A gizai Nagy Piramist Khufu fáraó építtette. Három piramist építettek i.e. 2600 és 2500 között. A legnagyobbat és legrégebbit nevezik Gizának. Az ókori görögök Khufut Cheopsnak hívták. A piramis Egyiptomban a Nílus folyó melletti sivatagban van, kb. 10 mérföldre Kairótól délre. A piramis kb. 481 láb magas és négyzet alakú alapjának minden oldala 755 láb.A piramis belsejében alul nagy termek vannak, amelyek sírként szolgáltak az uralkodó család számára. Ezekben a termekben arany,különleges drágakövek, csodálatosan faragott bútorok és más értékes tárgyak vannak. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy földi javaikat a mennyországba is magukkal vihetik.Meglehetősen nehéz elképzelni, hogy az ókori egyiptomiak (majdnem ötezer évvel ezelőtt) képesek voltak felépíteni ezeket a monumentális építményeket az olyan modern daruk és gépek segítsége nélkül, amelyeket a mai építkezéseknél használunk.

A történészek úgy vélik, hogy a gizai Nagy Piramis felépítése kb. húsz évig tartott,és legalább 100000 munkás dolgozott rajta. Ezek közül az emberek közül a legtöbb rabszolga volt, akik vég nélkül dolgoztak a nagy kövek szállításában, és valahogyan a helyükre illesztették azokat.A mérnökök azt állítják, hogy az ilyen majdnem ötezer évig fennmaradó építmény létrehozásához a kőtömböket nagy pontossággal kellett a helyükre illeszteni. Az illesztésnél akár egy negyed hüvelyknyi hiba is a nagy piramis teljes összeomlását okozhatta volna néhány száz éven belül. Az egyes oldalak átlagos hibája azonban kisebb,mint tízezred hüvelyk úgy a magasságban, mint a négyzet pontosságát illetően.Hubertet további öt évvel vittem előre.

 

Dr. G: Milyen fontos esemény történt, ha történt egyáltalán?

Hubert: A lányom férjhez ment. Elhagyta a sátrunkat, és én most egyedül érzem magam. A piramis kész, nincs mit csinálnom.

Dr. G.: Mi történt a két fiaddal?

Hubert: A kisebb soha nem jött haza, az idősebb meghalt egy balesetnél a piramis építése közben. Egy nagy kő — oh, édes Istenem, milyen borzasztó — agyonütötte.

Dr. G.: Hogy nézel ki most?

Hubert: Roskatag öregember vagyok. Nincs hajam. A feleségem meghalt. Két gyermekem elhunyt. A lányom elköltözött.Nem szeretek egyedül lenni.

Dr. G.: Mit szoktál enni?

Hubert: Mindenféle magokat vízzel. A fokhagyma is az étrendem része. Néha halat is eszem.

Dr. G.: Mit szoktál inni?

Hubert: Vizet. Csak vizet.

 

Hubert további élete eseménytelen volt. Valamiféle nyugdíjból tartotta fenn magát. Nem pénzt kapott, hanem élelmet és ruhákat adtak neki. Elköltöztették egy kis kunyhóba a Nagy Piramis közelébe, ahol a hátralévő életét leélte. A vezetők most is alkalmazták a fiatal kőmunkások betanítására. Hubert szerette ezeknek a fiatal munkásoknak a társaságát. Ez a kis munka tartotta tőle távol a teljes hasznavehetetlenség és egyedüllét érzését.Ennek a regressziónak az utolsó lépése az volt, hogy Hubertet a szupertudat szintjére vittem, hogy megtudjuk, hogyan kapcsolódnak ezek az emberek karmikus ciklusához. Feltártuk, hogy egyiptomi felesége a jelenlegi életében is a felesége volt. Lánya és kisebbik fia nem kapcsolódik jelenlegi életéhez. Ám az idősebb fiú a húsz évvel ezelőtti kereskedelmi igazgatója volt.Érdekes megjegyezni, hogy Hubert Egyiptomban és jelenlegi életében is magányos volt.

Egyiptomi életében a felesége csak néhány évvel korábban halt meg, mint ő, ennek ellenére magányosnak és elhagyatottnak érezte magát élete túlnyomó részében. Hubert nagyon szerette a gyerekeit, de ezt ők nem viszonozták.Sok a párhuzam Hubert egyiptomi és jelenlegi élete között. Most ő egy halkszavú és félénk ember, aki sok mindent meg akar osztani másokkal, de senki sem figyel rá. Kereskedőként is sokszor elutasította javaslatait a nálánál fiatalabb kereskedelmi igazgató (egyiptomi idősebb fiának reinkarnációja). A regresszióban félt megemlíteni a kőmozgatási ötletét, mert félt a büntetéstől. Hubert egész élete folyamán félt a tekintélyes személyektől. Kezdetben még attól is félt,hogy felhívjon engem egy időpontért.Ha van karmikus lecke, amit Hubert ebben az életben megtanult, az a türelem, ő messze a legtürelmesebb ember, akit valaha ismertem.A másik tapasztalat, amely Hubert mindkét életében felbukkant,az a magányosság. Látszott, hogy elfogadta ezt a helyzetet minden keserűség és bánat nélkül.

Az utolsó kezelés után néhány hónappal levelet kaptam Huberttől,amelyben leírta, hogy részt vesz egy helyi jótékonysági szervezet munkájában. Élete több értelmet kapott. Azok a fiatalok, akikkel önkéntesként dolgozik, tisztelik, és Hubert úgy érzi, szükség van rá.Nagy bizalommal volt irántam, és munkám iránt, de tulajdonképpen Hubert volt az, aki segített magán. Én csupán bizonyos irányítást adtam neki.

 

/Forrás:Dr. Bruce Goldberg - Előző életek, jövendő életek c. könyve/

Eddig ismeretlen piramisokat találtak

Forrás: index.hu

Piramisnak tűnő formákat fedezett fel néhány napja egy műholdképes régészeti kutató a Google Earth segítésével Egyiptomban. Angela Micol két, egymástól 90 mérföldre található helyszínen fedezett fel jellegzetes elrendezésű buckákat, amiből arra következtet, hogy a műholdképeken domboknak tűnő alakzatok valójában piramisokat takarnak.

A kutatónő Felső-Egyiptomban találta meg az egyik lehetséges helyszínt, tizenkét mérföldre Abu Sidhum városától. A Nílushoz közel eső területen két nagyobb, nagyjából 76 méter széles és két kisebb, 30 méter széles bucka található, amik egy nagyobb, nagyjából 190 méter széles, háromszög alakú és sík felületű domb köré rendeződnek. A háromszög alakú bucka kiterjedése mintegy háromszorosa a gízai nagy piramisnak, közelebbről megvizsgálva pedig két kör alakú, nagyjából 6 méter kiterjedésű alakzat látható a felszínén, nagyjából a háromszög közepén.

Pyramids-zoom

A másik lehetséges komplexum az Abu Sidhum-i helyszíntől kilencven mérföldre északra, a Fayoum Oázis közelében található. A négy oldalú, csonkított, nagyjából 46 méter széles buckában a kutatónő szerint az volt a feltűnő, hogy méretéhez képest oldalai szokatlanul egyenletesek és felülről nézve piramis-szerű hatást keltenek. A teóriát az is alátámasztja, hogy a hely mindössze másfél mérföldre fekszik Dimai ősi városától, a buckák sötét színe pedig arra utal, hogy anyagösszetételük megegyezik a város sártéglából és kőből épült falaival. A helyszínen további három, logikus elrendezésű bucka látható, a kutatónő szerint ezek átlós elrendezése a gízai piramisokhoz hasonló.

Pyramids-2-zoom

Pyramid-3-zoom

A Discovery News szerint a Micol által felfedezett két helyszín egyelőre felderítetlen. A kutatónő szerint a képek magukért beszélnek, de ahhoz, hogy erről megbizonyosodjanak, természetesen terepmunkára is szükség lesz, ezért a megfigyeléseit tovább küldte egyiptológusoknak és kutatóknak. A kutatónőnek egyébként nem ez az első érdekes felfedezése a Google Earth segítségével, korábban egy lehetséges víz alatti város romjait is megtalálta a Közép-Amerikában található Yucatán-félsziget közelében.

Titkolják az egyiptomi felfedezést - Rejtélyes leletek a föld alatt

A híres Szfinx alatt valóban titkos alagútrendszer rejtőzik, mely minden eddiginél ősibb titkokat őriz?

Az Egyiptomban található Nagy Szfinx akkor vált először ikonná a nyugati világ számára, amikor Napóleon katonái 1798-ban újra felfedezték. Azóta is többen a bűvöletében élnek, titokzatos tekintetét próbálják megfejteni. Mindig is misztikus légkör vette körül a szobrot, napjainkban pedig az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók is sokat töprengenek valódi korán és jelentésén.

Megdöbbentő felfedezés

A Gízai-fennsíkon, Kairótól 10 kilométerre nyugatra, a három híres nagy piramistól nem messze található Szfinx kelet felé néz. A Gízai-fennsíkról származó, viszonylag puha természetes mészkőből faragták ki, és eddig úgy hitték, hogy valamivel i. e. 2540 után készítették. Az ismert geológus, Robert Schock és John Anthony West egyiptológus legutóbbi vizsgálataikban azonban arra mutattak rá, hogy a szobron található mintázatot nem a szél és a homok formálta, hanem inkább a víz eróziójának eredménye lehet.

Körülbelül tízezer évvel ezelőtt volt a vidéken annyi víz, mely ezt a munkát elvégezhette, akkoriban Egyiptom éghajlata még mérsékelt és a mainál csapadékosabb volt. Nem meglepő módon az elméletet, mely szerint a Szfinx akár tízezer éves is lehet, az ortodox egyiptológusok rögtön megtámadták.

Titkos termeket rejt a mélység?

Az a tény, hogy a régészeti intézet megpróbálja eltitkolni a bizonyítékokat, nem az egyetlen ok arra, hogy a Szfinxszel kapcsolatban összeesküvés-elméletek szülessenek.

Számos titkos társaság - mint például a szabadkőművesek - úgy tartja, hogy a Szfinx mellső lába alatt titkos termek találhatók, ezek közül az egyik a Levéltári terem, melyben egy régebbi civilizáció - sokak szerint az atlantisziak - túlélőinek jegyzetei lehetnek.

Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók természetesen lázba jöttek, amikor a Szfinx restaurálása közben a munkások oldalt találtak egy bejáratot. 1995-ben egy csoport a Szfinx közelében egy terület rendbehozatalán dolgozott, és a munkálatok során felfedeztek egy olyan alagútrendszert, mely feltehetően a Szfinx alá vezet.

John Anthony West csapata szeizmográfos technológia segítségével üregeket talált, olyan szabályos alakú termeket, melyek a mancsok és a Szfinx oldalai között, néhány méterrel a föld alatt húzódnak. Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók teóriája, mely szerint egyes titkos társaságok tudatában voltak annak, hogy Gízában több évszázada létezik egy föld alatti komplexum, beigazolódni látszott.



Nyugtalanító részletek

A Floridai Állami Egyetem csapata 1996 áprilisában kutatásba kezdett a Szfinx körül, mikor is a szobor előtt termekre és alagutakra bukkantak. Számos más csapat, akik hasonló céllal érkeztek a helyszínre, hasonló feltételezésekre jutottak.

A Gízai-fennsík alatt található komplexum meglétét számos bizonyíték támasztja alá, az egyiptomi hatóságok mégsem engedélyezik a termek feltárását, de még a további távérzékelési módszerekkel végzett vizsgálatokhoz sem járulnak hozzá, sőt, a felfedezést igyekeznek titkolni a közvélemény elől.

Merész feltevések

Egyes vélemények szerint azért próbálják eltitkolni az alagútrendszer meglétét, mert az egyiptomi szabadkőművesek próbálják megakadályozni, hogy az atlantiszi tudás, melyet az őriz, a világ tudomására jusson. Mások azon tények alapján gyártanak összeesküvés-elméleteket, hogy többek, akik részt vettek a Szfinxszel kapcsolatos nyomozásban, szoros kapcsolatban állnak a NASA-val.

Amellett, hogy a tízezer éves Szfinxet egy olyan civilizáció építhette, melynek még a létezésére sincsenek bizonyítékok, ráadásul pont egy hatalmas föld alatti komplexum fölött áll, az is érdekesen gyanússá teszi a helyzetet, hogy dr. Hawass, az Egyiptomi Régészeti Tanács igazgatója a legvakmerőbb régészeket, közöttük Westet, ki is tiltotta a Gízai-fennsíkról.

/Szerző: David Southwell, Sean Twist/