.

Feedek
Megosztás
HTML

Búcsú az egyiptomi örökségtől

Az elmúlt két és fél évben havonta, ám olykor hetente jelentek meg aggasztóbbnál aggasztóbb hírek Egyiptomból. A fáraók országának öröksége komoly csorbát szenvedett a 2011. februári forradalom óta: tucatnyi múzeum égett le, régészeti kincsek százait lopták el, illegális ásatások ezrei veszélyeztetik az ősi emlékeket.

Összeállításunkban a vandalizmus azon mozzanatait mutatjuk be, amelyek miatt jó néhány egyiptomi emlék örökre eltűnt, vagy legalábbis a fejetlenség következtében jó darabig elérhetetlen lesz a helyiek és a turisták számára.

Malawi Nemzeti Múzeum: a legújabb áldozat

„Egyiptom kivételes kulturális öröksége nem csupán a múlt hagyatéka, gazdag és szerteágazó történelme a jövő generációi számára is érték, megsemmisítése komolyan gyengíti az egyiptomi társadalom alapjait” – így reagált néhány napja Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója a legutóbbi egyiptomi kulturális sokkra. A felső-egyiptomi Minya városában lévő Malawi Nemzeti Múzeum a tüntetések újabb hullámának esett áldozatul.

A legutóbbi puccs során a hatalomból eltávolított Mohamed Murszi hívei a rendőrséggel történő összecsapások alkalmával hatoltak be a múzeumba és a közeli városházára. A vandálok a múzeum belső kapuját bedöntve törtek be a csarnokba, ahol a biztonsági kamerák leverése után hatalmas károkat okoztak, s távozáskor több féltve őrzött kincset is magukkal vittek.

Minyai Antinopolis: elhordják a romokat

Szisztematikusan rombolják az egyik legnagyobb egyiptomi lelőhelyet, a minyai Antinopolist – hívta fel a figyelmet idén márciusban egy egyiptomi archeológus. Monica Hanna szerint a helyszínen dolgozó régészek arról számoltak be, hogy a római kori Antinopolis – amely ma Sheikh Abada néven ismert – komoly veszélyben van. A hírek szerint a II. Ramszesz temploma melletti területet teljesen ledózerolták, ahogy a város északnyugati részét is a földdel tették egyenlővé, hogy mezőgazdasági művelés alá vegyék.

A pusztításért főleg a helyiek a felelősek, akik egyszerűen lerombolják a romokat és a sártéglából készült római kori temetőket, kifosztják, majd bevetik a területet. Az egyiptomi Régiségügyi Minisztérium egyelőre képtelen a helyzetet kezelni, pedig Antinopolis komoly értéket képvisel: számos maradvány maradt fenn a predinasztikus korból, valamint a Ptolemaioszok idejéből is. A lelőhely igazából a római uralom idején vált ismertté, miután Hadrianus császár Antonio Polis néven új várost alapított, templomokkal, színházakkal, iskolákkal és egyéb történelmi épületekkel.

Dahsúr piramisai: temetővé alakították

Illegális temető kialakításába kezdtek helyiek 2013 elején a Kairó közelében fekvő Dahsúr piramisainak tövében, régészek és értelmiségiek szerint veszélybe sodorva a történelmi építményeket. A piramisok közül a leghíresebb Sznofru fáraó tört falú piramisa, ez az első piramis, amelyről biztosan tudni, hogy saját nevet kapott: Déli felragyogó. Sosem használták temetkezésre, kultuszhelyként működött. Lapértesülések és egyiptomi források szerint úgy tűnik, a helyiek nem sokat törődnek azzal, hogy lábaik alatt az ókor legcsodálatosabb emlékei rejtőznek. A Dahsúr közelében lévő falvak lakói közül kétszázan láttak neki januárban, hogy temetőt alakítsanak ki a fáraók korából származó piramisoknál ásva.

Az ácsként dolgozó Ahmed Rageb számára ez logikus választásnak tűnt. „El akartuk temetni halottainkat” – közölte az unokaöccsét nemrégiben elveszítő férfi. „A régi temető megtelt, és már nem volt máshol hely” – fűzte hozzá. Ezzel csak egy probléma van: az újonnan kialakított sírok veszélyesen közel vannak a dahsúri piramisokhoz, amelyek bár nem annyira ismertek, mint gízai „testvéreik”, de elvileg ugyanúgy védettséget élveznek – pontosabban: élveznének, ha nem épült volna legalább ezer síremlék január óta a helyen. Az illegális temetkezések szervesen illeszkednek abba a folyamatba, amit a Hoszni Mubarak egyiptomi elnök megbuktatása indított el Egyiptomban: eddig több mint ötszáz illegális ásatást végeztek a 2011-es felkelések óta Dahsúr területén.

  • Fajjúm-oázis: illegális ásatások
  • Nem jobb a helyzet a Fajjúm-oázisban található Abusir al Melek nekropolisznál sem. A halottak városát még i. e. 3200 körül, azaz a fáraók uralmának megszilárdulása előtt hozták létre, s egészen az i. sz. 7. századig állt fenn.
  • A nekropolisz az újabb rezsimeknek köszönhetően fokozatosan elvesztette jelentőségét, de még így is kevés olyan terület található a világon, amely a történelem bizonyos korszakait ennyire leképezi. „A jelenleg uralkodó káosz miatt a rendőrség nem működik megfelelően” – mondta még februárban egy egyiptomi régészeti felügyelő. Azóta, az újabb puccs után a helyzet még rosszabb lett, s a nekropoliszban is megnőtt az illegális ásatások száma. Sokak szerint régészeti szempontból a legrosszabb helyzet itt van Egyiptomban.

El Hibeh: szemétlerakó lett

2012 júliusában érkezett a hír, hogy El Hibeh régészeti helyszínt is megtalálták a fosztogatók. A kutatók által adott helyzetértékelés – „nagyon rossz” – még így sem állja meg pontosan a helyét. Amikor a régészek bő egy évvel a Mubarak bukását elhozó forradalom után visszatértek El Hibehbe, igencsak elszomorodtak a látványtól. A rablók több száz gödröt ástak, a sírokat felforgatták, a falakat lerombolták, a múmiákat feldarabolták, így a terület most egy nagy szemétlerakóra emlékeztet.


  • El Hibeh korántsem az egyetlen olyan helyszín, amely komoly károkat szenvedett a forradalom óta, de kétségkívül az egyik legfontosabb, kiváltképp azért, mivel ez (volt) az egyik legkevésbé megbolygatott ásatási terület a harmadik átmeneti kor (i. e. 1076-712) idejéből. A települést i.e. 1070 körül alapították luxori magas rangú papok, s 1700 éven keresztül lakott volt.

Kairói Egyiptomi Intézet: porrá égett

Az Egyiptomi Intézet az egyiptomi tüntetők és a rendvédelmi erők összecsapásai közepette gyulladt ki 2011 decemberében. Az épület teljesen kiégett, a teteje is beomlott, csupán a falai állnak. Az Intézetet még Napóleon 18. század végi egyiptomi expedíciója idején alapították. Számtalan páratlan munkát őrzött, többek között a 24 kötetes Description de l'Egypte (Egyiptom leírása) című kézirat egy példányát, amelyben a XIX. század elején több mint 150 francia tudós foglalta össze Egyiptom múltját és akkori jelenét a kulturális, történelmi emlékek és a természettudományok szempontjából. A kézirat feltehetően javíthatatlanul megrongálódott a tűzben.

  • A 12 órán át pusztító lángok a gyűjtemény javát hamuvá égették. A tűzoltók vízzel próbáltak oltani, ami csak fokozta a károkat. Az önkéntesek 16 teherautónyi, mintegy ötvenezer – köztük sok valószínűleg restaurálhatatlan – kéziratot mentettek ki az üszkös romok közül.

Kairói Egyiptomi Múzeum: kirabolták

A 2011-es fosztogatási hullám első áldozatai közé tartozott Kairó híres Egyiptomi Múzeuma, az ország legnagyobb gyűjteménye. A tolvajok a Tahrír téri kormányellenes tüntetéseket kihasználva elvittek két Tutanhamont ábrázoló aranyozott szobrot. Eltűnt egy mészkőből készült, Ehnaton fáraót ábrázoló szobrocska, valamint egy másik, amelyet feleségéről, Nofertitiről (Nefertitiről) mintáztak. Nyoma veszett egy amarnai írnokot ábrázoló szobornak, elvitték a XVIII. dinasztia egyik udvaronca, Juja 11 temetkezési szobrocskáját, továbbá egy skarabeusz formájú amulettet is, ami ugyancsak Jujáé volt.

  • A régészek és a régiségek védelmével foglalkozó hatóságok elszörnyedve álltak az esetek előtt, s igyekeznek mindent megtenni a csempészet megelőzése érdekében, miközben az európai és amerikai aukciós házak árverésein egyre több egyiptomi tárgy jelenik meg. A zűrzavaros hatalomváltások során a kairói Egyiptomi Múzeumból történő műkincslopások szerencsére nem tartottak sokáig, ami azonban nem a hatóságoknak, a rendőrség vagy a minisztériumok közreműködésének köszönhető, hanem egyiptomi fiatalok, diákok tömegeinek, valamint a Régiségek Legfelsőbb Tanácsa fiatal ellenőreinek mondhat köszönetet a világ, ők védték meg a múzeumot, a karnaki templomot és az alexandriai könyvtárat is.
  • Forrás: Múlt-kor történelmi portál

Fotókon a műholdképeken azonosított elveszett piramisok

Fotókat tettek közzé arról a két feltételezett egyiptomi piramiskomplexumról, amelyet egy amatőr régész azonosított még tavaly a Google Earth segítségével. Angela Micol észak-karolinai otthonában, több ezer kilométeres távolságból fedezte fel a piramisnak vélt képződményeket.

Tavaly számoltunk be róla, hogy Egyiptomban két, egymástól jó 130 kilométerre elhelyezkedő dombszerű képződményt azonosított Angela Micol amerikai régész, aki a hatalmas kiterjedésű területet az otthonából, a Google Earth segítségével fésülte át. A várva várt terepmunka azóta megkezdődött, azonban a szakemberek nem várt nehézségbe ütköztek munkájuk során.

Az egyik forma Felső-Egyiptomban, a Nílus mellett, Abu Sidhumtól 18 kilométerre helyezkedik el; itt négy domb található, két, nagyjából 76 méter széles és van két kisebb, 30 méter széles bucka, amelyek egy nagyobb, nagyjából 190 méter széles, háromszög alakú és sík felületű domb köré rendeződnek.

A Fayoum-oázistól északra található a másik, piramisnak hitt alakzat, amely négyoldalú, csonkított, s 45 méter hosszú. Ez Dimai ősi városától délkeletre található; a várost II. Ptolemaiosz alapította az i.e. 3. században. Dima a tudósok előtt elsősorban az ott talált nagyszámú papirusztekercsek miatt ismert, amely jelentőségét a kereskedelemben betöltött szerepének köszönheti.

Micol állítólagos felfedezése után kapcsolatba lépett egy egyiptomi műgyűjtő házaspárral; Medhat Kamal El-Kadi, Egyiptom volt ománi nagykövete és felesége, a jogászként dolgozó Haidi Farouk Abdel-Hamid állítása szerint 34 térkép és 12 egyéb olyan dokumentum van a birtokukban, amelyek az "elveszett" piramisok létezését igazolják.

A fayoumi helyszínt eddig nem kutatták, csak Abu Sidhumnál végeztek előzetes vizsgálatokat a szakemberek. Micol szerint az eddig elért eredményeket érdemes lenne összevetni a két egyiptomi műgyűjtő kollekcióját gazdagító forrásokkal.

Az ősinek tartott buckáknál a helyiek már megkezdték az ásatásokat...

..de mint kiderült, a Micol által előzetesen gránitnak vélt kő túl nagy (pontosabban: kemény) falatnak bizonyult.

Egyes vélekedések szerint a nagyobb bucka biztosan piramis, mivel a lelőhelyen használt fémdetektor fémet és egy északi irányba tartó föld alatti folyósot észlelt!

A két nagyobb és a kisebb képződmények mellett a szakértők egy templom vagy lakóépület alapjait is azonosították, a formákhoz pedig masztabák (sírépítmények) kapcsolódhatnak. Ezeket jelzi a piros téglalap által körülvett terület.

Nem mindenki osztja azonban Micol és társai véleményét: a nagy médiaérdeklődésre számot tartó felfedezés sok kritikát is kapott, egyes geológusok és geo-archeológusok szerint nem piramisokkal, hanem természetes úton kialakult sziklaképződményekkel, úgynevezett tanúhegyekkel van dolgunk.

Forrás: Múlt-kor történelmi portál

Héraklion elveszett városa felfedi titkait

Évszázadokon át azt gondolták, csak legenda az ősi Heraklion városa, amit Homérosz is említ eposzaiban. A Thonisként is ismert várost csak jóval később találták meg a tenger alatt.




Régészek most a tenger mélyén talált épületeket, szobrokat, eszközöket vizsgálják és ma már kerek képük lett arról, hogyan éltek az ókorban a város lakói. A város központi szerepet játszott a görög városok és Egyiptom közötti kereskedelemben.


Legalább 64 hajót találtak, amelyek agyagból készült edényeket szállítottak. Aranypénzeket és bronzból készült súlyokat is találtak a hajókon, bizonyítva, hogy erős volt a kereskedelem. Egy hatalmas, majdnem öt méter magas szobrot is találtak, emellett több száz apróbb szobrot hoztak a felszínre.

Damian Robinson, az Oxford Egyetem professzora szerint csodálatosan megőrződött a város a tenger mélyén, folyamatosan új területeket kutatnak át, egyre többet megtudva a valaha itt élőkről.

Heraklion az egyik legfontosabb kereskedelmi központ volt a maga idejében, fontos városa volt a késői egyiptomi birodalomnak, ez jelentette az összeköttetést Egyiptom és a görög városállamok között. Jelentős vámot szedtek a hajóktól, az egészet egy központi templomból irányították.

A kutatók még keresik a választ arra, hogy miért süllyedt el a város, de valószínűleg a tengerszint emelkedése állhat a háttérben. Az évszázadok alatt a város emléke lehalványodott, csak ókori szöveges emlékekből következtettek létezésére. Végül egy francia régész, Franck Goddio találta meg a várost, amikor egy 18. században elsüllyedt hajó után kutatott.

Forrás: index

Hét érdekesség az ókori Egyiptomból

Az ókori Egyiptom közel három évezreden keresztül a világ egyik legfejlettebb civilizációja volt, s kultúrája a mai napig lázba hozza a tudósokat. Azonban míg az egyiptomi művészet, az építészet és a halottkultusz elemei széles körben ismertek, nem kevés olyan tény van, amelyet nem vagy rosszul tudunk a piramisépítő népről.

Kleopátra nem egyiptomi volt

Tutanhamon fáraó mellett talán nincs is híresebb személy, akit Egyiptommal azonnal társít az emberek többsége, mint a lenyűgöző szépségéről híres VII. Kleopátra. A királynő Alexandriában látta meg a napvilágot, ám nem egyiptomi, hanem egy görög-makedón eredetű, hellenisztikus család sarja volt, amely I. Ptolemaiosztól, Nagy Sándor egyik legbizalmasabb hadvezérétől származtatta magát. Az i. e. 323-tól i. e. 30-ig uralkodó Ptolemaida-dinasztia legtöbb tagja híresen „lojális” volt a hellenisztikus görög kultúrához, sőt valójában Kleopátra volt az első, s ennél fogva az utolsó Ptolemaiosz uralkodó is, aki beszélte népének nyelvét.

Az ókori egyiptomiak odavoltak a társasjátékokért

A Nílus mentén folyó, hosszú és kimerítő munka után az egyiptomiak gyakran ütötték el forró estéiket egy társasjáték mellett. Több játékot is ismerünk, ilyen a „Mehen” vagy a „Kutyák és sakálok”, ám a legnépszerűbb egy szerencsejáték volt, amit „Szenet”-nek hívtak. Az i. e. 3500-tól használt játékot 30 festett négyzet segítségével lehetett játszani. Minden játékosnak volt néhány bábuja, amikkel mozogni tudott a táblán, a lépések számát pedig eldobott botokra festett számok segítségével határozták meg. A kutatói berkekben még mindig vita folyik a játékszabályokat illetően, de a társas népszerűségét az egyiptomiak körében senki sem vitatja. Még az uralkodói körök is engedtek a játék hívó szavának, s Nefertiti és Tutanhamon sírrajzain is feltűnik a „Szenet”.

A nőknek széles jogai voltak

Miközben társadalmi szinten és nyilvánosan gyengébbnek tekintették őket a férfiaknál, az egyiptomi nők széles jogi és pénzügyi függetlenséggel rendelkeztek. Szabadon vásárolhattak, eladhatták tulajdonaikat, részt vehettek az igazságszolgáltatásban, végrendeletet készíthettek és még jogi szerződéseket is köthettek. Az egyiptomi nők általában nem dolgoztak otthonaikon kívül, ám akik például a földeken voltak, nem ugyanannyi napidíjat kaptak, mint férfi társaik.

Hellásszal ellentétben, ahol az asszonyok szinte férjeik tulajdonát képezték, az egyiptomi nőknek jogukban állt elválni, s újra férjhez menni. Sőt az egyiptomi párok gyakran kötöttek házassági szerződéseket is, amelyekben szerepelt a nők házasságba bevitt vagyontárgyainak listája, hogy egy esetleges válás során jogaik és tulajdonuk védve legyenek.


Az egyiptomi dolgozók sztrájkokat is szerveztek

Annak ellenére, hogy az egyiptomiak „munkáltatójukat”, a fáraót élő istenként imádták, nem féltek tiltakozni munkakörülményeik javítása érdekében. Az ősi sztrájkok leghíresebb példája az Újbirodalom idején, III. Ramszesz fáraó (i. e. 1221-1156) uralma alatt játszódott le. A Deir el-Medina-i királyi nekropolisz építőmunkásai indították a történelem első dokumentált munkasztrájkját, mivel nem kapták meg a gabonában kimért fizetségüket.

A tiltakozás egyszerű formáját választották: bevonultak a szomszédos templomokba, és addig nem hagyták el azokat, amíg nem orvosolták sérelmeiket. A technika működött, s fizetéssel a zsebükben, jobban mondva a hátukon hagyhatták el a helyszínt.


Több állatot is tartottak házi kedvencként

Az ókori egyiptomi kultúra az állatokra az istenek inkarnációiként tekintett és az első civilizációk egyike volt, amelyik kedvtelésből tartott állatot. Elsősorban a macskákat szerették, amelyeket Básztet isten képmásainak tekintettek, de hasonló tisztelettel fordultak a héják, íbiszek, kutyák, oroszlánok és a páviánok felé is. A legtöbb állat különleges helyet foglalt el az egyiptomi otthonokban, haláluk után gyakran mumifikálták és eltemették őket a gazdák. Több állatot kiképeztek, hogy segítsék munkájukat, például kevesen tudják, de az ókori egyiptomi őrség kutyákat is használt, s járőrözésük alkalmával idomított majmok „munkáját” is igénybe vették.

Mindkét nem sminkelte magát

A hiúság olyan régi, mint az ősi civilizációk, amelyek közül az egyiptomi sem jelentett kivételt. Az ókori Egyiptomban a férfiak és a nők egyaránt viseltek sminket, ráadásul nem kis mennyiségben, ugyanis hitük szerint mindez Hórusz és Ré védelmét jelentette a számukra. Ezek a kozmetikumok porrá zúzott anyagokból álltak, s főként malachitból, türkizporból, réz- és vasoxidból vagy iszapból készültek. Főként a szemek köré, fából, csont- vagy elefántcsontból készült eszközök segítségével vitték fel a sminket.

A nők emellett vörös festéket használtak a körmük festésére, s színes hennákat készítettek díszként a kezükre. Mindkét nem tett magára illatanyagokat, amelyek olajból, mirhából és fahéjból készültek. Az egyiptomiak úgy vélték, sminkjük mágikus gyógyító erőt hordoz magában, s az újabb kutatások kimutatták, valóban hatásosak voltak ezek a szerek, mivel általuk a szem környéki fertőzéseket sikeresen távol lehetett tartani.


Egy víziló végezhetett Tutanhamonnal

Először 1968-ban készített röntgenfelvételek mutattak rá, hogy hiányoznak a híres gyermekfáraó, Tutanhamon mellcsontjai, csakúgy, mint az ékszerek, a kutatók így logikus módon arra következtettek, hogy a testrészek eltűnéséért is a sírrablók a felelősek. Egyes tudósok szerint azonban a mellkasi csontok már évezredek óta hiányoznak, a bordákat ugyanis szépen távolították el; a balzsamozókkal ellentétben a rablóknak egyszerűen nem állt ennyi idő a rendelkezésre.

Az általános egyiptomi temetkezési technikáktól való jelentős eltérés azt mutatja, hogy a fiatal uralkodó egy szörnyű mellkasi sérülést szenvedhetett halála előtt. A sérüléssel kapcsolatban sokan kizárják a lovas baleset lehetőségét, s azt állítják, hogy egy víziló végzett a vadászatra indult uralkodóval; erre utal a síremlékén azonosított jelenet is, amint az agresszív állat éppen megtámadja Tutanhamont.


Forrás:Múlt-kor

Soha nem látott fotók a Nagy Piramis tetejéről

A múlt héten orosz fotósok illegálisan felmásztak az egyiptomi Nagy Piramis tetejére és lefotózták, amit láttak.

Az orosz fotósoknak sikerült elrejtőzniük az őrök elől és zárás után nagyjából négy órával elkészítették a lélegzetelállító felvételeket. Tény, hogy illegáis amit csináltak, mégis gyönyörű képet mutatnak Egyiptomról.

Az egyik férfi elmondta, hogy aki illegálisan megy fel a piramis tetejére, három évig terjedő börtönbüntetésre számíthat.

"Megérte. Egyszerűen nem találtam szavakat arra a látványra, amit megpillantottunk. Amit éreztem az a teljes tisztaság és a mindent átható, abszolút boldogság volt" - fogalmazott a fotós.




/Kiskegyed.hu/Englishrussia.com/