.

Feedek
Megosztás
HTML

Drunvalo Melchizedek - Élet és halál

( Drunvalo édesanyjának halál utáni élménye )

Új-Mexikóban laktam, a Taos-tól északra található, magasabban fekvő sivatagos területen. Ha jól emlékszem, 1992-őt írtunk. Még mindig emlékszem a tiszta, kék égre, és még mindig a számban érzem a száraz, sivatagi levegőt, amint finoman és ritmusosan ki-be lélegeztem. Aznap reggel hosszabbra sikeredett a meditációm, mint általában, és ahogy szépen lassan visszatértem a testembe, valakinek a jelenlétét éreztem, közvetlenül magam előtt. Kinyitottam a szemem, édesanyám volt az.

Azelőtt soha sem láttam őt így, arany fényben csillogott. Amivel azt akarom mondani, hogy nem fizikai valóságában volt jelen. Igaz, hithű katolikus volt egész életében és soha nem hitt egyéb szellemi jelenségekben. Még az asztrális kivetülés fogalmát sem fogta fel. De ott volt előttem és egyenesen a szemembe nézett, amikor tudtam, hogy a fizikai teste Kaliforniában van. Elismerem, alig hittem el, hogy az én anyám ott van. Soha az életben nem láttam őt ezen a másik síkon tevékenykedni.

89 éves volt és finom, de biztos léptekkel naponta veszített az életenergiájából. Haldokolt.

Hónapokkal az új-mexikói eset előtt, a nővérem Nita mesélt el egy történetet nekem, anyával kapcsolatban. Egy nap, amikor meglátogatta anyánkat, nagyon fellelkesült állapotban találta őt, de nem volt hajlandó beszámolni az okáról. Aztán végül Nitának sikerült kihúzni belőle az izgalom okát. Úgy tűnt, hogy anya rájött, hogyan léphet ki a testéből és repdeshet körben a házban, ami állítása szerint évek óta a legjobb móka, amiben része volt.

A nővérem 13-as fokozatú Rózsakeresztes volt, teljesen ismerős volt számára a fogalom és az ezzel kapcsolatos tapasztalások, de meg volt döbbenve, látván a 89 éves anyánkat amint épp felfedezi a tudatosság ezen területeit. Anyám elmondta Nita-nak, felfedezte, hogy simán át tud repülni a falakon egy másik helyiségbe, ahol apánk tartózkodott és megfigyelhette, amint valamivel foglalatoskodik. Elmondta, hogy még arra is képes, hogy testét hátrahagyva a hálószobában, kimegy a konyhába tv-t nézni. Anyám tudni akarta, hogy ez így rendjén van-e? Persze Nita egyszerűen elmondta neki az igazságot, hogy ez teljesen természetes.

Nita elmondta, hogy anya halála előtt még egyszer utoljára vissza akart menni Texasba, hogy megnézze a testvére sírját. A testvérem tisztában volt vele, hogy egy ekkora útra fizikailag képtelen, tehát így szólt hozzá, „Azt tudod, hogy ki is repülhetsz ebből a házból?" Erre anya: „Tényleg?" Erre soha nem gondolt. Elmondta anyának, hogy oda repül ahová csak akar, méghozzá könnyűszerrel. Ezért biztos vagyok benne, hogy el is ment a testvére sírjához. És hova máshova repült még el anyám: egyenest az új-mexikói házamba.

Amint kinyitottam a szemem és ott állt előttem éterikusan az édesanyám, láttam ahogy a testét elönti az öröm. Engem azonnal a boldogság és nagy biztonságérzet kerített hatalmába. A szavak csak úgy maguktól hagyták el a számat, amikor azt kérdeztem, „Anya, mit csinálsz itt?" Egyszerűen így szólt „Csak meglátogatlak. Mindig is szerettelek."

Nem tudtam, hogy mit tegyek, így elkezdtem kérdéseket feltenni az otthonnal kapcsolatban. Nyilvánvalóan olyan téma volt, amit anya szeretett.

Mindenhova követett és életének a részleteiről mesélt, aztán elkezdett mindent elmesélni nekem. Arról, hogy apa is mennyire beteg volt, és hogy nem volt semmi öröm az életében, addig a pontig, amíg fel nem fedezte ezt a kis „repülős" trükköt.

Végül aztán kitért olyan napi eseményekre, amik akkor történtek, amikor még kicsi voltam, de kapcsolatban álltak a jelennel. A párbeszédek és megjegyzések szinte mindegyike rólunk, gyerekekről szólt, amikor régen még együtt lakott a család. A szüleimnek hat gyereke volt és anyám a teljes életét a családon belüli szeretetnek szentelte.

Hallgattam őt és csak ritkán tudtam egy-egy szót közbeszúrni, hallgattam ahogy úgy beszél az életről mint valami csodálatos dologról, ami csordultig van szeretettel, de az egészet a család vonatkozásában értette. Egyszer sem tett úgy említést valamiről mintha az téves vagy rossz lenne. Egyszerűen szerette az életet. Elkezdtem őt új fényben látni. Ráeszméltem, hogy milyen csodálatos lélek is ő valójában és még jobban kezdtem szeretni.

Aznap éjjel, amikor készülődtem lefeküdni, egyszerűen odaült az ágyam szélére és rám nézett, mintha csak védelmezne vagy óvna engem. Valahogy tetszett. Arra kért, hogy aludjak el és álmodjak szép álmokat.

A második és a harmadik nap úgy telt, mint az első. Anyám telebeszélte a fejemet, de mindezt a simogató szeretet és a törődés érzésével. A harmadik napon már kezdtem azt gondolni, hogy örökre velem marad, de azt mondta: „Nem, hamarosan indulok. Ne aggódj!"

Harmadnap éjszaka, olyan hajnali fél kettő körül hívott fel a nővérem, hogy anyánk egy órája halt meg. El kell, hogy ismerjem, nem voltam meglepve. Félig-meddig valami ilyesmire számítottam. Elfordultam a telefontól és ott állt anyám mosolyogva, még mindig velem volt. Ezt mondta: „Menj csak vissza és feküdj le, minden a legnagyobb rendben." És hogy láttam is, valóban minden a legnagyobb rendben, visszamentem, lefeküdtem és mély álomba merültem. Másnap reggel, amikor felkeltem, anyám még mindig ott volt. Az izgatottsága azóta csak nőtt. Így szólt: „Fiam, van arról fogalmad, hogy milyen szép is a halál? Csodaszép, minden értelemben. Miért féltem én annyira tőle, amikor még éltem? Ez életem legkomolyabb megtapasztalása!"

Egy percbe is beletelt, hogy észrevegyem, mennyire megfiatalodott és erős, egészséges aura ragyogott körülötte. De nem mondtam neki semmit. Ahogy a fejemben futtattam végig ezeket a gondolatokat, így szólt: „Fiam, benned mindenki másnál jobban megbízom, nem gond ha itt maradok veled, amíg átesek ezen a megtapasztaláson?" Mondtam neki, hogy szeretem és hogy természetesen bármit megteszek érte. Elmagyaráztam neki, hogy van bizonyos tapasztalatom a halál folyamatával kapcsolatban és úgy tudom, hogy minden elhunyt személynek át kell esni a meghalás folyamatán itt a Földön, ami 4 napig tart. Ha ennél hosszabb ideig akarna maradni, utána már nem lenne képes továbblépni a magasabb világokba. Ebben az esetben itt kellene maradnia a Földön, mint szellem vagy kísértet, ami nem egy egészséges jövőkép. A szemembe nézett és ezt mondta: „Kedvesem, teljesen megbízok benned."

Így nekiláttam, hogy felkészítsem őt az előtte álló kalandra. Tudtam, hogy olyan tiszta lélekről van szó, hogy minden kétség nélkül állíthattam, negatív karma nem terheli. Semmi, ahogy be is bizonyosodott. Nem hiszem, hogy valaha az élete során bárkit vagy bármit is megsértett volna. Nyomok nélkül járta az útját! Ez olyan valami volt, ami komoly inspirációval szolgált a saját életemre nézve.


Úgy tűnt, hogy a halálát követő napon, minden perccel egyre és egyre boldogabb lett. Ezenkívül pedig az, hogy egyre fiatalabb is lett. Az első nap végére úgy festett, mintha 45 éves lenne és az energiaszintje is ennek megfelelő volt. Nem mondtam semmit, mert soha sem volt ehhez hasonló megtapasztalásom, hogy valaki olyan távozott volna el, aki ilyen közel állt hozzám. Lehet, hogy ez így természetes.

A második nap reggelén azonban, már túlságosan is szembetűnő volt a változás, valóban megfiatalodott. Valamit mondanom kellett. Külseje és viselkedése alapján is olyan volt, mintha 30 éves lenne. Csodaszép volt, és csak úgy ragyogott az élet felett - vagy még inkább a halál felett - érzett izgatottsága miatt. Így szólt hozzám „Hogy tetszem neked ennyi évesen? Mit gondolsz, jól nézek ki?" Természetes, hogy ettől megnyílt a szívem és elmondtam neki, hogy mennyire csodálatos. De nem tudtam megállni, hogy ne kérdezősködjek a megtapasztalásával kapcsolatban. Elmondta, úgy döntött, hogy nem tetszik önmagának öregen és megfiatalította magát. Azonnal rá is vágta, „De jó, nem?" Nem volt okom arra gondolni, hogy miért is ne lenne ez jó, mondtam is neki, majd újra elmondtam, hogy milyen fantasztikusan néz ki.

A halálát követő harmadik napon, a magasabb világokról beszélgettünk, amiről szinte semmit sem tudott, kivéve azt, amit az egyház tanított. Ez a tudás pedig gyakorlatilag hasznavehetetlen, mert soha nem beszél a közvetlen megtapasztalásról, kivéve Jézussal kapcsolatban. A tibetieknek legalább ott van a Tibeti Halottas könyv, a katolikusoknak semmi. Még az ősi egyiptomiaknak is megvolt a maguk Halottas könyve, amely azt taglalta, mire számíthatunk a halál után és leírta a továbbhaladás legjobb útját. Anyám teljesen felkészületlen volt. Megtettem minden tőlem telhetőt.


A negyedik nap mondtam neki, hogy még aznap el kell hagynia a Földet. Néhányan akár 2,5 nap alatt átesnek a halál folyamatán, valakinek ehhez négy napra is szüksége van. Anyám kihasznált minden rendelkezésre álló időt.

Amikor felkeltem a negyedik nap reggelén, anyám az ágyam szélén üldögélt és nagyjából 12 éves korúnak tűnt. Emlékszem, hogy megrémültem. Tudtam, hogy anyám az, de akkor is furcsának hatott gyerekként látni őt. Mondtam neki, hogy „Mit csinálsz itt? Ez nevetséges!"

Erre azt felelte: „Egyetértek veled, ez a 12 éves korosztály túl fiatal." Így aztán az következű 2-3 órában már nem fiatalodott tovább, hanem kezdett visszaöregedni. Körülbelül a 18 éves koránál állította meg a folyamatot. Így szólt anyám: „Nézz rám! Tökéletes. Ezt a koromat szeretem."

Egyszerűen szép volt és szexi. Anyámra soha nem gondoltam így azelőtt. Úgy tűnt mintha az élete épp hogy csak elkezdődött volna. És a szó szoros értelmében így is volt. Tudtam, hogy éppen megszületőben van egy másik világba.

A negyedik nap hátralévő részében, anyám mindenhova követett, bárhová is mentem, de direkt otthon is maradtam és nem fogadtam vendégeket. Ez volt életem egyik legfontosabb momentuma és egyedül akartam maradni.

A testvérem hívott, hogy tudassa velem, anyánkat Kaliforniában éppen temetik. De mivel mindennap beszéltem Nita-val, tudta, hogy anya nálam van és teljesen megértette, hogy miért nem megyek el a temetésére. Nem hagyhattam ott anyámat, hogy elmenjek a temetésére, butaság lett volna. Anyámnak abban a pillanatban éppen ott volt rám szüksége.

Az utolsó nap anyám olyan döntést hozott, ami teljesen váratlanul ért. Azt mondta, hogy vissza akar menni, hogy még utoljára lássa apát. Azt mondta, hogy megpróbálja meggyőzni őt, hogy tartson vele. Aztán eltűnt, akkor először a hét folyamán. Egyedül maradtam.

Két órával később újra megjelent, apával az oldalán. Anyám fiatalos volt, hihetetlenül jól nézett ki, kicsattant az életenergiától, de apa öreg volt, fáradt és tele félelemmel. Ő is látott engem, de számára ez egy rendkívüli új tapasztalás volt. Annyira félt, hogy alig tudott megszólalni.

Anyám gyorsan beszélt, tele izgalommal, azt magyarázta apának, hogy a halál szép élmény és nem kell tőle félni. Anyám annyira akarta, hogy apa kövesse. De apa egyre ijedtebb lett, olyannyira, hogy még anyának sem tudott válaszolni. Végül így szólt: „Elnézést, de én ebből egy szót sem értek és most haza kell mennem. Szeretlek, de mennem kell." És ezzel eltűnt. Anyámon most először látszottak a bánat jelei, mióta nálam tartózkodott ebben az állapotában. De hamar váltott és visszatért a lelkesedése. Ezt mondta: „Egyszerűen, ez nem a megfelelő idő számára." Ahogy be is bizonyosodott, mert apa még ezután két évig élt. De nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen dolog ami életben tartotta, nem volt más, mint a halál miatt érzett félelme. Soha nem léptem olyan fajta kapcsolatra apával, mint ahogy az anyával történt. Ő csak egyszerűen elment.

Kb. egy órával azután, hogy apa meglátogatott azon a bizonyos negyedik napon, Nita hívott fel azzal a hírrel, hogy apa szélütéssel kórházba került. Igazolást nyert a tény, hogy abban az időben amikor anyával nálam járt, apám eszméletlenül feküdt. Furcsa is volt számomra, hogy hogyan sikerült anyának rávennie apát, hogy eljöjjön.

Az utolsó nap éjjelén anyámmal felkészültünk az új világba vezető útja utolsó szakaszára. Kint korom sötét volt, még a Hold sem világított, a szoba, ahol mindketten tartózkodtunk csak egyetlen gyertyával volt megvilágítva.

Csináltam egy kis oltárt az ágyam mellett, gyertyát helyeztem el rajta és egymással szemben ültünk. Becsuktam a szemem és a belső szememmel láttam az anyámat. Fölöttünk az éjszakai égbolt terült el és a csillagok csak úgy táncoltak odafent. Az űr még soha sem tűnt ilyen mélységesnek. Csendben mindketten az eget kémleltük.

Egy adott pillanatban ránéztem anyára, mert éreztem hogy itt az idő és megkérdeztem, hogy készen áll-e? Bólintott és úgy nézett rám, mint egy várakozásokkal teli kis iskoláslány. Felém nyúlt és megfogta a kezem.

Mindketten felnéztünk az égre még egyszer, és közvetlenül a fejünk felett megjelent egy fényesen ragyogó csillag, ami nagyon különbözött mindentől körülötte. Nagyon fényes volt, hideg kék színe pedig egészen a szívünkig elért. Tudtam, hogy ez az. Szóltam anyának, hogy erre a csillagra összpontosítson.

Kb. 5 perc elteltével anya aurája kezdett megváltozni és ibolya színe kezdett átmenni erős fehér színbe, arany szegéllyel. Éreztem, hogy azonnal meg fog történni. Megfordult, rám nézett és így szólt: „Most mennem kell, de vissza fogok térni, amikor idősebb leszel. Ne felejts el! Szeretlek." Ezekkel a szavakkal megfordult, az ég felé nézve arra a bizonyos csillagra összpontosított. És elkezdett felemelkedni a Földről.

Késztetést éreztem arra, hogy vele tartsak és együtt emelkedtünk felfelé, hátrahagyva a bolygót. De csak néhány másodpercig tartottam vele, mert hirtelen nagy sebességgel kilőtt és mint „hazafelé" tartó üstökös, elszáguldott mellőlem. Aztán egy vakító, fehér fényű villanás töltötte be a látóteremet. Csak egy-két másodpercig tartott, aztán minden elsötétült és egyedül maradtam.

Ahogy ott ültem egyedül a sötét szobában, elkezdett pörögni az agyam. Miért van olyan sötét? Kinyitottam a szemem és a teljesen sötét szobában találtam magam. Felkapcsoltam a villanyt, rájöttem, hogy abban a pillanatban ahogy anya felemelkedett, a szobában lévő gyertya is kialudt. Ez úgy működik, hogy amikor a gyertyaviasz fogytán van, akkor egy kis időre még fényesebben, nagyobb lánggal ég, majd kialszik. Ez volt a 3 dimenziós magyarázata annak a felvillanó fehér fénynek és az azt követő sötétségnek. Annyira jó volt az időzítés.

Mindig is szerettem anyámat, de halálában még közelebb kerültünk egymáshoz. Hiszek neki amikor azt mondja, hogy vissza fog térni, amikor idősebb leszek. Várom a pillanatot és tudom, hogy addig is a megfelelő helyen van. Teljesen nyilvánvaló, olyan hogy halál, nem létezik, csak egyfajta folyamatos emelkedés magasabb és magasabb világokba, majd Hazatérés Istenhez. Az élet és a halál is csodálatos, és egy teljes ciklus részét képezik.

/spiritufo.ditro.hu/

Bolygószintű dimenzióugrás

Mindenki, aki valaha élt a Földön, átélt már dimenzióváltást. Át kellett élniük ahhoz, hogy a Földre jöjjenek. Ez egy kozmikus tény. Hacsak nem nagyon közelről érkeztünk, bárhonnan is jöttünk, át kellett haladnunk az Ürességen ahhoz, hogy idejöjjünk, tehát dimenziót kellett váltanunk. Azon a napon, amikor kisbabaként a Földön megszülettünk, dimenzióváltáson mentünk keresztül. Egyik világból egy másikba léptünk át. Csakis gyenge emberi memóriánk az oka annak, hogy nem emlékszünk rá.

Azzal, hogy nem emlékszünk a születésünkre, vagy a másik dimenziókra, hatalmas korlátokat vettünk magunkra. Először is, nem tudjuk áthidalni a nagy távolságok valóságát. Valóságunk távolságai olyan hatalmasak, hogy nem tudjuk bejárni őket. Még a Naprendszerünkből sem tudunk kilépni, mert jelenlegi tudatállapotunkban saját otthonunk rabjai vagyunk.

Nem igaz? Nagy távolságok bejárása űrhajóval, a megszokott tér- és időszemlélet szerint nem lehetséges. Tudós elmék már eljutottak erre a következtetésre. Elég elszomorító kilátás, hogy nem tudjuk elhagyni a Naprendszerünket. A legközelebbi csillagig (Alpha Centauri, körülbelül négy fényévnyi távolságra) 115 millió év alatt jutnánk el jelenlegi űrtechnikánkkal. Az emberek nem élnek ennyi ideig, nem beszélve arról, hogy ez még csak a legközelebbi csillag. Mélyen az űrbe hatolni egyszerűen lehetetlen lenne. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, meg kell változtatnunk a térről és időről alkotott felfogásunkat.


Ahogy már említettem, az a probléma, hogy csak a térről és az időről tudunk, a dimenziók valóságáról elvesztettük emlékeinket. De mivel minden tökéletes, most megkezdődik a visszaemlékezés, pont amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Először álmainkban, majd filmjeinkben jelennek meg az emlékek. Az olyan filmek, mint a Star Trek, Contact, Sphere, és a többiek mind a dimenziókkal kapcsolatos ideákat vetik fel. Emlékezni fogunk, mert Isten velünk van.


Most elmondom, mi történik normális esetben egy dimenzióugrás alatt. Saját, közvetlen tapasztalatomat írom le, de lehet, hogy ami történni fog, az egy kicsit különbözni fog ettől, hiszen az univerzum állandóan kísérletezik.Ne feledjük, hogy amit most fogok elmondani, az olyan, mint egy galaktikus tankönyv anyaga. Csak az általános esetet írja le. Részleteiben sokféle különbség lehet, mert az élet rugalmas, de az alapeset ismeretében az eltéréseket is el tudjuk majd képzelni.


Ahogy az új millennium felé közeledünk, az emelkedett mesterek úgy érzik, kevés erőszak fogja megelőzni ezt a váltást, mert sokat megtettünk már az úton. Jó munkát végeztünk az új emberi tudatszint világra segítésében! Most elmondom hát mi várható.
Mindenki lazítson, senki se aggódjon, Élvezze mindenki az átalakulást. Ahogy az élet tökéletességének szemtanúi leszünk, visszaváltozhatunk azzá a kisbabává, akivé talán akartunk. Legyen mindenki annak tudatában, hogy vigyáznak rá, és tiszta szeretet vezeti az eseményeket. Ez az energiahullám annyival hatalmasabb nálunk, hogy akár át is adhatjuk magunkat az életnek, hogy csak úgy legyünk.


Minden valószínűség szerint a káosz három hónaptól két évig tartó időszakát elkerültük. A mai állás szerint az ugrás előtti periódus nagyon rövid és szinte zavartalan lesz. Szinte semmilyen, vagy alig észlelhető' előjelre nem számíthatunk, kivéve az öt-hat órás időszakot. Több mint valószínű, hogy egy napon felébredünk, és másnap ott találjuk magunkat kisbabaként egy új világban.

Hat órával a dimenzióugrás előtt:

Kezdjük hat órával az ugrás előtt. Szép tiszta napra ébredünk, nagyszerű kedvünk van. Ahogy felállunk, nagyon könnyűnek, és egy kicsit furcsán érezzük magunkat. Úgy döntünk, veszünk egy fürdőt. Ahogy a vizet nézzük, valamit észreveszünk a hátunk mögött. Hátrafordulunk, és megpillantunk egy nagy, ragyogó, különös színű tárgyat kicsivel a föld felett, a fal mellett lebegve. Amint azon gondolkodunk, mi lehet ez, egy kisebb is megjelenik a semmiből egy kicsivel arrébb. Lebegni kezdenek a fürdőszobában. Kiugrunk a fürdőkádból, és berohanunk a hálószobába, ahol látjuk, hogy az egész szoba tele van ezekkel a furcsa, elképzelhetetlen tárgyakkal. Először arra gondolhatunk, hogy valami baj van velünk, talán agytumorunk van, és az változtatja meg az észlelésünket, de nem erről van szó. Hirtelen megreped a padló, és az egész ház kezd széthullani. Kiszaladunk a természetbe, ahol minden normálisnak tűnik, kivéve, hogy ezek a különös dolgok ott is jelen vannak mindenütt.
Elhatározzuk, hogy leülünk, és nem mozdulunk. Eszünkbe jut a Mer- Ka-Ba, és megkezdjük a tudatos légzést. Ellazulunk a prána-áramlásban, ami keresztülhalad a testünkön. A forgó Mer-Ka-Ba körbevesz melegségével és biztonságával. Összpontosítunk, és várunk, mivel ami történni fog, az Isten kegyelméből való. Nincs is hová menni. Ez lesz a legnagyszerűbb utazás, amit csak el tudunk képzelni. Ősi dolog ez, mégis vadonatúj és gyönyörű. Csodálatosan érezzük magunkat. Sokkal élőbbnek, mint valaha a megszokott földi valóságban. Minden lélegzetvétel izgalmasnak tűnik.


Végignézünk a mezőn, ahonnan piros, gomolygó köd áramlik a bennünket körülvevő térbe. Hamarosan teljesen körbevesz minket ez a vörös köd, ami mintha saját fényforrással rendelkezne. Egyáltalán nem hasonlít semmilyen ködre, amit eddig láttunk. Most már mindent betölt. Még be is lélegezzük.


Furcsa érzés uralkodik el a testünkben. Nem kellemetlen, csak szokatlan. Észrevesszük, hogy a vörös köd lassan narancssárgára vált. Alighogy megállapítjuk, hogy narancssárga, azonnal sárgává válik. A sárgából zöld, majd kék, lila, viola, végül ultraviola lesz. Majd egy erőteljes fehér fényvillanás robban a tudatunkban. Nemcsak körülvesz ez a fehér fény, de úgy tűnik, mi magunk is fény lettünk. Más már nem létezik számunkra.


Ez az érzés sokáig eltart. Lassan, nagyon lassan a fehér fény átlátszóba vált, és a hely, ahol ülünk, ismét láthatóvá válik. Olyan, mintha minden színaranyból lenne, a fák, a felhők, az állatok, a ház, az emberek - kivéve a testünket, ami lehet, hogy aranynak látszik, lehet, hogy nem. Szinte észrevétlenül, a fémes arany valóság átlátszóvá válik. Lassan olyan lesz, mintha minden aranyszínű üvegből volna. Képesek leszünk átlátni a falakon, látjuk, ahogy az emberek mozognak mögöttük.


Az üresség - három nap a sötétségben:

Végül az aranyos-fémes valóság lassacskán elhalványul. A ragyogó arany szín elsápad, lassan elveszti fényét, míg végül az egész világ sötét és fekete lesz. A feketeség eláraszt bennünket, régi világunknak örökre vége. Semmit sem látunk, még a testünket sem. Stabilan ülünk, de ugyanakkor olyan, mintha lebegnénk. Ismerős világunknak örökre vége. Nem szabad félnünk ebben a szakaszban. Nincs mitől félnünk, ez teljesen természetes jelenség. Beléptünk a harmadik és a negyedik dimenzió között lévő Ürességbe, abba az Ürességbe, ahonnan minden létező' érkezett, és ahová mindennek vissza kell térnie. Átléptük a két világ közti tér kapuját. Ez minden érzékeléstől való teljes és tökéletes megfosztottságot jelent. Semmi mást nem tehetünk, mint várunk, és hálát érzünk Istennel való össze-köttetésünkért. Valószínűleg álmodni fogunk ezen a ponton. Ha nem álmodunk, akkor úgy tűnik majd, hogy hosszú-hosszú idő telik el. Valójában mindössze körülbelül három napról van szó.


Pontosabban, ez a szakasz két és negyed naptól (a valaha ismert legrövidebb) négy napig (a leghosszabb) tarthat. Általában három, három és fél napot vesz igénybe. Természetesen földi idő szerint, és ez az idő" pusztán tapasztalati, nem valóságos, hiszen az általunk ismert idő nem létezik. Elértük az „idők végét" amiről a mayák, más vallások, és spirituális emberek beszéltek.


Az új születés:

A következő tapasztalat meglehetősen sokkoló. Miután vagy három napot lebegtünk a sötét semmiben, énünk egyes szintjein úgy tűnhet, hogy évezredek teltek el. Aztán teljesen váratlanul, egy pillanat alatt teljes világunk ragyogó fehér fénnyé válik. Vakítóan fehérré. A legragyogóbb fény ez, amit valaha láttunk, és hosszú időbe telhet, amíg a szemünk hozzászokik, és kezelni tudja az új fény intenzitását.


Minden valószínűség szerint ez teljesen új átélésnek tűnik majd, éppen most születtünk meg kisbabaként egy új világban. Pontosan úgy, mint amikor a földre megszülettünk, nagyon sötét helyről jöttünk ki egy nagyon világos helyre, szinte elvakított a fény, és fogalmunk sem volt róla, hogy mi történik. Ez a tapasztalat is sok szempontból hasonló. Bravó! Éppen most születtünk meg egy ragyogóan új világban!

Amikor kezdjük megszokni a fény erősségét - ami eltarthat egy darabig - olyan színeket kezdünk látni, amit még sosem láttunk, aminek létezéséről nem is tudtunk. Minden, a valóság teljes érzékelése bizarr és ismeretlen lesz számunkra, csak arra a rövid időszakra hasonlít az ugrás előtt, amikor a lebegő tárgyak megjelentek.


Valójában több ez, mint újjászületés. A Földön, mikor megszületünk, kicsik vagyunk, és folyamatosan növekedünk, amíg el nem érjük a felnőtt kort. Általában úgy gondolunk az emberi felnőtt korra, mint ahol a növekedés véget ér. Furcsán hangzik, amíg meg nem tapasztaljuk, de a felnőtt test a következő világban kisbabának számít. Ugyanúgy, mint ahogy itt zajlik, nőni kezdünk, amíg magasabbak nem leszünk, és el nem érjük a felnőtt kort az új világban is. A felnőttek a négydimenziós világban meglepően magasabbak, mint a Földön. Egy felnőtt férfi 4-4,5 méter magas, egy felnőtt pedig 3-3,5 m magas itt.
Testünk anyagszerűnek tűnik, mint a Földön, de a háromdimenziós Földhöz viszonyítva nem az. Valójában, ha visszatérnénk így a Földre, senki sem látna bennünket. Még mindig rendelkezünk atomi szerkezettel, de az atomok jó része már energiává alakult. Nagy rész energiává, és igen kis rész anyaggá váltunk. A Földön átsétálhatnánk egy falon, itt mégis anyagszerűnek tűnik a testünk. Ez az életünk lesz az utolsó, a struktúrák világában. Az ötödik dimenzióban, ami hamarosan következik a negyedik után, nincsenek életformák. Ez egy forma nélküli tudatállapot. Nem lesz már testünk, mindenhol egyszerre leszünk jelen.
Az idő egészen másmilyen a negyedik dimenzióban. Néhány perc a Földön, több órának felel meg a negyedik dimenzióban, tehát földi idő szerint két év alatt elérjük a felnőtt kort. Az élet azonban nem egyszerűen a felnövésről szól, ahogy itt a Földön sem. Olyan tudás- és lét-szintek léteznek, amit elképzelni sem tudunk, amikor átlépünk a negyedik dimenzióba, ugyanúgy, ahogy itt a földön egy kisbaba nem tudja felfogni az atomfizikát.

Gondolataink, és a túlélés:

Itt vagyunk hát, kisbabaként egy új világban. Ebben a világban azonban messze nem vagyunk kiszolgáltatottak. Hatalommal bíró szellemek vagyunk, akik gondolataik útján az egész valóságot irányítani tudják! Amire csak gondolunk, azonnal megtörténik! Eleinte lehet, hogy nem ismerjük fel ezt az összefüggést. A legtöbb ember az első" pár napban nem hozza összefüggésbe a két dolgot, és ezek az első' napok kritikusak. Ha nem értjük mi zajlik, gondolataink megakadályozhatnak a túlélésben.


Néhány perce vagyunk csak itt, de az első nagy próba máris kezdetét veszi. Amikor megnyílik a negyedik dimenzió kapuja, mindenki átjuthat rajta, de általában nem mindenki képes ott maradni.


Három típusú emberi reakció jellemző ebben a fázisban. Vannak olyan emberek, akik készen állnak, és átmennek a próbán. Felkészültek még ebben az életben azzal, ahogy itt éltek. Vannak olyanok, is akik még nem készek, akik félelemmel vannak tele, olyannyira, hogy nem engedik meg maguknak, hogy elhagyják a háromdimenziós valóságot az Ürességen keresztül, és azonnal visszatérnek a Földre. A harmadik csoport pedig olyanokból áll, akik átmennek, de még nem teljesen készültek fel erre a tapasztalatra.


Készek voltak arra, hogy átlépjenek a negyedik dimenzióba, de nem igazán készültek fel az itt maradásra. Jézus ezekről az emberekről beszélt, amikor azt mondta: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."


Van egy másik példabeszéd is a földesúrról, akinek szolgái jelentették, hogy rengeteg gaz nő" a búzaföldeken, és megkérdezték, mitévők legyenek. A földesúr azt mondta nekik, hogy engedjék a gazt együtt nőni a búzával, és amikor eljön az aratás ideje, akkor arassanak le mindent, majd válasszák szét az ocsút a búzától. Egy földesúr normális esetben azt mondta volna, hogy szabaduljanak meg a gaztól, mielőtt megnó', de ő nem ezt tanácsolta. Jézus erre a két ember típusra utalt, azokra, akik készen állnak, és azokra, akik nem.
Amikor az emberek még nem teljesen készültek fel, akkor magukkal viszik félelmeiket és gyűlöletüket. Amikor ott találják magukat ebben a nagyon különös világban, félelmeik és haragjuk felerősödik. Mivel nem tudják, hogy minden, amire csak gondolnak alakot ölt, félelmeik megjelennek körülöttük.


Mivel nem értik mi történik, eleinte legtöbben újrateremtik megszokott világuk képeit, azokat a dolgokat, amelyek ismerősek nekik. Azért tesznek így, hogy értelmet adjanak a történéseknek. Nem tudatosan cselekednek, hanem túlélési ösztönből. Újrateremtik a régi képeket, és érzelmi mintákat. Ez az új világ azonban olyan különös, hogy minden félelmüket valóra váltja. „Mi történik itt?" - gondolják. „Ez őrültség, nem lehet igaz!" Olyanokkal találkoznak, akik régen meghaltak már. Jeleneteket láthatnak elmúlt életükből, gyerekkorukból. Minden értelmetlennek tűnik. Az elme azt kutatja, hogyan tudna rendet teremteni.


Az emberek úgy érezhetik, hogy hallucinálnak, és ez további félelmeket szül. Földies gondolkodásuknak úgy tűnhet, hogy valaki direkt teszi ezt velük, és meg kell védeniük magukat. Az egó úgy érzi, fegyverre van szüksége. A manifesztáció megtörténik, és már ott is van a golyószóró, pont, amire szükségük van. Felkapják a fegyvert és jön a következő gondolat: „Munícióra van szükségem". Lábuk elé néznek, és ott áll a muníció, hatalmas dobozokban. Töltenek, és várják, hogy a rossz fiúkra támadjanak, akik szerintük az életükre törnek. Kik fognak megjelenni a következő' pillanatban? A rossz fiúk, teljes fegyverzetben.
Legszörnyűbb félelmeik testesültek meg, tehát azonnal lőni kezdenek. Bármerre fordulnak, mindenütt valaki az életükre tör. Végül valóra válik legnagyobb félelmük, és lelövik őket.
Valamilyen forgatókönyv szerint, kivonódnak ebből a magasabb szintű valóságból, és visszakerülnek oda, ahonnan jöttek. Erre utalt Jézus, amikor ezt mondta: „Aki kardot ragad az kard által vész el". De Jézus azt is mondta: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." Ami annyit jelent, hogyha ebben az új világban szeretetteljes gondolataink lesznek, békében, harmóniában, bízva Istenben és önmagunkban, akkor pontosan ez az, ami meg fog jelenni körülöttünk. Harmonikus, gyönyörű világot teremtünk magunk körül. Ha „szelídek" vagyunk, lehetővé tesszük önmagunk számára, hogy fennmaradjunk ebben a magasabb világban, gondolataink, érzéseink, és tetteink által. Életben maradunk.

Ez természetesen csak a kezdet. Tehát megszülettünk az új világban, és túléltük a kritikus első napokat. Több lehetőség is nyílik innen. Az egyik elkerülhetetlen dolog az, hogy elkezdjük felfedezni ezt a valóságot, és rájövünk, hogy amit gondolunk, az meg is jelenik.
Ezen a ponton, sokan tökéletes testet alkotnak maguknak, olyat, amilyet mindig is szerettek volna. Mindent meggyógyítanak, visszanövesztik az elveszített végtagokat. Miért is ne? Olyan ez, mint egy játékszer. Mivel ekkor van még az egónak egy kis szerepe, lehet, hogy igazán gyönyörűvé, szép magassá varázsoljuk magunkat, vagy ilyesmi. De hamarosan megunjuk testünk tökéletesítését. Felfedezzük az új valóság nyújtotta lehetőségeket.
Egy valami szinte biztosan meg fog történni. Hamarosan hatalmas mozgó fényeket veszünk észre magunk körül. Ókét úgy hívják: anya, és apa, Igen, szüleink is lesznek a negyedik dimenzióban. Most utoljára, mert az ennél magasabb világokban ez már nem lesz így.
A negyedik dimenzióban azok a családi problémák, amiket itt a Földön tapasztalunk, nem léteznek. Ottani anyánk és apánk úgy fog szeretni minket, amiről a Földön valószínűleg csak álmodtunk. Teljes szeretettel és törődéssel vesznek körül bennünket. Nem engedik, hogy bármi rossz történjen velünk, ha az első pár napon már túljutottunk. Semmiért nem kell aggódnunk. Ez a hatalmas boldogság ideje, ha átadjuk magunkat az eseményeknek, és hagyjuk, hogy ez a szeretet vezessen bennünket. Olyan, mintha megnyertük volna az élet főnyereményét.


Mindannak a szenvedésnek és fájdalomnak vége, amit életünkben tapasztaltunk, és az életnek egy új, gyönyörű és szent szintje jelenik meg. Az élet értelme és célja újra tudatossá válik. Felfedezzük a létezésnek egy ősi, mégis új módját, ami a sajátunk. Mindig is a sajátunk volt, de feladtuk. Visszatérünk arra az éberségi szintre, ahol Isten minden életformában jelen van. Minden lélegzetben jelen van, és átjárja ragyogó fény testünket.

Felkészülés: a mindennapi életben rejlő titok

Mit tehetünk itt a Földön ahhoz, hogy felkészülhessünk a magasabb világok megtapasztalására?


Semmi esetre sem kell készleteket felhalmoznunk a föld alatt. Nem mintha ezzel valami gond lenne, de a fizikai felkészülésnek megvannak a maga határai. A magasabb világokban azzá válunk, amit megteremtettünk. Ez itt is igaz, de legtöbbünk nem tud róla. A negyedik dimenziótól felfelé, ez teljesen nyilvánvalóvá válik.


Mivel azzá válunk, amit megteremtünk, fontos, hogy mindaz, amit magunkból kibocsátunk, harmóniában legyen minden életformával, mindenütt. Lassan megértjük, hogy mindaz, amit gondolunk, érzünk és teszünk valóban megteremti azt a világot, amelyben élünk. így a mindennapi élet itt a Földön egy iskolának tekinthető', egy olyan helynek, ahol az élet minden pillanata egy leckével szolgál nekünk. Nem csoda, hogy Egyiptom és a legtöbb ősi civilizáció nagy tisztelettel tekintett a halálra. A halál, bármilyen módon is jön el, a sötétség ajtaja, ami az Ürességen át a magasabb világok tündöklő fényébe vezet. Ha felkészülünk, akkor közvetlenül a mindenütt jelenvaló élettel való tudatos összeköttetéshez - az örök élethez vezet.


Tehát mi a helyzet ezekkel a földi leckékkel? Az az igazság, hogy minden teremtett lélek szemében ott van minden élet Forrása. Tehát itt a Földön is nagy bölcsesség és szeretet van jelen minden ember bensejében. Amint ezt megértjük, világossá válik, hogy a kulcs gondolatainkban, érzelmeinkben és tetteinkben van. Tehát tudjuk, hogy mit kell tennünk. Egyszerűen szólva, tökéletesítenünk kell a személyiségünket. A személyiségünkben rejlő tündöklő gyémánt a felemelkedés, és a túlélés kulcsa.


Buddha, Szűz Mária, Lao-ce, Mohammed, Jézus, Ábrahám,- Krisna, Babaji, Teréz Anya és a fénynek még vagy 800 nagy mestere, ők a tanáraink, és az élet hősei. Példájukkal megmutatják, hogyan tökéletesíthetjük személyiségünket. Mindannyian azt vallják, hogy a felebarátaink iránti szeretet az elsődleges kulcs. Rendet teremt az általunk létrehozott világ-ban. Örök élettel ajándékoz meg bennünket. Ugye már érthető?


A Melchizedek értelmezés szerint, csak úgy juthatunk át az úgynevezett csillagkapukon a létezés egyik színteréről a másikba, ha nagyon specifikus érzelmi és mentális minták szerint gondolkodunk, érzünk és létezünk. Ezek a minták ötös, vagy hatos csoportokat alkotnak.


A minta, amit én alkalmaztam, amikor ebbe a dimenzióba léptem, a következőkből állt: szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke. Sokféle minta létezik. Olyanok, mint a kódok, vagy kulcsok, amik segítenek átjutni az örökön. Ha az örök érzik, hogy felkészültünk arra a világra, amelybe belépni készülünk, akkor átengednek. Ha nem, akkor visszaküldenek abba a világba, ahonnan jöttünk. Ez a feladatuk.


Ha képesek vagyunk nyugodtak maradni, és a minta szerinti fogalmakat ismételni - szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke - akkor nincs miért aggódnunk. Ez a női minta (18-1. ábra). Más minták is léteznek. Ez a férfi minta (18-2. ábra), ami az odaadás, alázat és bölcsesség, egység, szeretet és igazság fogalmakból áll.


Minden csillagkapu mintában benne van a szeretet és az igazság. Ahol jelen van az odaadás és az alázat, ott bölcsesség is van, ez a férfi összetevő'. Ahol jelen van az igazság és a szeretet, ott egység is van, ez a női összetevő. Az első csillagkapu mintán pedig, másféle elrendezésben, ahol ott a szeretet és az igazság, ott szépség is van, a férfi összetevő, ahol pedig bizalom és harmónia van, ott a béke is, a női összetevő".


Tehát ezek a mentális/érzelmi állapotok, vagy csillagkapu-minták a legbecsesebb birtokaink, amikor a magasabb világokba lépünk. Minden alkalommal, ahogy magasabbra emelkedünk, egyre inkább alapvető fontosságúvá válnak. Hová vezet ez a fejlődés?
Amikor elérjük a negyedik dimenziót, megértjük a helyzetünket, és elkezdjük az események feletti irányítás képességét gyakorolni, érdekes dolog veszi kezdetét. Emlékezzünk az egyiptomi falfestményeken a metamorfózis tojására, a pirosas-narancssárga oválisra az egyiptomiak feje felett, ahogy megteszik a következő" világba vezető 90 fokos fordulatot. Ahogy ők is, mi is metamorfózison megyünk keresztül. Ahogy a pillangó esetében, testünk hirtelen átváltozik valami egészen mássá.


A fáraó szó azt jelenti: „amivé válni fogsz. Az első király, akinek a fáraó nevet adták Ehnaton volt, szép feleségével Nefertitivel. Ha tudni akarjuk mivé válunk majd, nézzünk rájuk. A faj, amelyből származnak, a szíriusziak, az apánk, és mi magunkban hordjuk génjeiket. A megfelelő pillanatban fajunk olyanná válik, mint az övék. Ez egy olyan faj, amit a negyedik dimenzióhoz alkottak meg. Amikor ez megtörténik, azt fogjuk gondolni magunkban: „Hát persze, már emlékszem." A testünket érintő változások olyan természetesnek tűnnek majd, hogy nem is igen fogunk ezen gondolkodni.


Ahogy a növekedés megkezdődik, az élet a következő világban mindennapinak tűnik majd. Aztán átlépünk a negyedik dimenzió három legmagasabb felhangjának egyikébe, a tizedik, tizenegyedik, vagy tizenkettedik felhangba. Ezekben a világokban megszerezzük az ötödik dimenzióba való átlépéshez szükséges tudást, és bölcsességet, és ezzel kezdetét veszi az Istenhez való közvetlen visszatérés örökké változó útja, ahogy fokozatosan kibomlik az igazság.


Rajtunk az univerzum szeme, a világmindenség nagy lelkei itt vannak közel. Isten gyermekei vagyunk, akik egy új élet lehetőségét nyújtjuk át az életnek. Legmélyebb hálámmal köszönöm mindenkinek, hogy él.

Az egyedülálló átmenet:

Elmondtuk mi történik általában, amikor egy bolygó a harmadik dimenzióból a negyedikbe átlép. Most egy új teóriát mutatunk be arra nézve, mi történhet itt a huszonegyedik század elején, a Földön. Esetenként egy bolygó rendellenes útra léphet, hogy megkönnyítse az átváltozást. Átlép a következő" dimenzióba, de újrateremti a régit is úgy, hogy beteljesítse a régi karmát, és simábbá tegye az átlépést a következő' világba. Ez elég ritkán fordul elő, de lehetséges. Igen magas szintű tudatosságra van ehhez szükség, és ez majdnem minden esetben hiányzik.


Edgár Cayce azt mondta, hogy a Föld tengelye „1998 telén" meg fog fordulni, de nem így történt. Más jóslatok. szerint 1999 augusztusára át kellett volna lépnünk egy magasabb dimenzióba, vagy el kellett volna pusztítanunk magunkat, ez sem történt meg. Lehetséges, hogy már átléptünk a negyedik dimenzióba, csak nem tudunk róla? Igen, lehetséges.


Olyan széleskörű téma ez, hogy nem is tudom, mivel kezdjem. Talán arról lenne a legjobb beszélni, hogy honnan érkezhet az a magasabb szintű tudatosság, ami végrehajtaná ezt a változást. Lehetséges, hogy a Föld új gyermekei, akik tudatukban a legfejlettebbek éppen ezért vannak itt. Gyermekeink közül számosan magas rangú spirituális lények, akik azért jöttek a Földre, hogy segítsenek nekünk az új világba való átlépésben.


Ezeknek a gyerekeknek megvan a képességük arra, hogy kivételes módon indítsák el ennek a világnak egy új világba való átlépését. Lehet, hogy a történelemnek ebben a pillanatában ennek a csodának vagyunk szemtanúi. Magas szintű univerzális tudatukkal képesek úgy újrateremteni ezt a világot a következő" szinten, hogy egyetlen lélek se essen áldozatul, és hitem szerint éppen ez a céljuk. Jézus szavait át kell majd változtatnunk a következőképpen: „Sokan vannak az elhívottak, és mindenkit kiválasztanak" azt hiszem ez boldoggá tenné őt. Mindig ez volt az univerzum álma, minden lelket átsegíteni, de eddig még soha nem volt lehetséges.


Hogyan tudnak gyermekek ilyen rendkívüli módon megmenteni egy bolygót? A gyermek tiszta ártatlansága és szeretete, a harmonikus teremtés forrása a magasabb dimenziókban. Ha ezek a gyermekek valóságosak - és annak tűnnek - akkor most minden lehetséges. Lehet, hogy' Isten épp most áldott meg minket tökéletes kegyelmével.


/részlet D. Melchizedek, Az élet virágának ősi titkai című könyvből - asztaralutazas.hu/

Mágia vagy csoda

Sok keresztény gondolja úgy, hogy Harry hatása nem kedvező. És mégis, a Harry Potter könyvek mindegyikében, a jó és a gonosz közötti harc és a mágikus erők megfelelő használatának témaköre van kivesézve, a történet metaforáin keresztül. Hát akkor elemezzük ezt ki világosabban.

Miért van az, hogy egyes vallások úgy tekintenek a csodákra, mint istenire, egy jóságos és szép eseményre, a mágiára viszont - akkor is, ha az ugyanazt a hőstettet hajtja végre - mint gonoszra? Gondolkodtatok már ezen?

Az érzékszervek által felfogható külvilágban, az én nézetem szerint nincs különbség a mágia és a csoda között. Általában mindkettő megszegi a fizika törvényszerûségeit és befolyásolja vagy meg is változtatja valamilyen módon a valóságot.

De van valami gond - ahogy azt a keresztény hívők egy része állítja - a mágiával? Miközben Jézus a vizen jár, az mágia? Vagy csoda?

Erre a kérdésre többféleképpen lehet válaszolni, attól függően, hogy milyen a viszonyunk a kereszténységhez. Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik kérdés is: Ha egy közönséges halandó járt volna a vizen, az mágia és egyben a gonosz mûve lenne?

Egy csomó kérdés. Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, hogy megadjam az igaz választ, de meg kell értenetek, hogy ez az én saját igazságom. Mások másképpen vélekednének erről a témáról vallási beállítottságuknak és spirituális fejlettségi szintjüknek megfelelően. Bár mindannyiunk számára fontos, hogy ebben a témában világosan lássunk. Mert mindannyiunk számára eljön előbb vagy utóbb az idő, amikor meg kell hogy változtassuk a külvilágot a bennünk rejlő emberi potenciál erejével. Az erőforrások használata nem más, mint spirituális törvényszerûség, egyfajta „átjáró", amin mindenkinek át kell haladni.

Még Jézusnak is ezt kellett tennie. Nyilvános helyen, egy mennyegző kellős közepén, Jézus a vizet borrá változtatta - mindenki számára bizonyítva, hogy képes megváltoztatni a külvilágot a belső énje által. Ez egy hatalmas próbatétel volt, a tudását a tettek szintjére tudta emelni. És ez a siker - hogy a vizet borrá változtatta - volt egyben térítői tevékenységének a kezdete is.

Egy nap majd te is azt a feladatot kapod, hogy hasonló mutatványt vigyél véghez, ezzel igazolva saját magad és Isten előtt, hogy készen állsz egy magasabb szintû tudatosságra. Készen állsz majd?

De mi a helyzet a potenciális problémákkal?

SIDDHI JÓGA

Indiában létezik a Siddhi jógának nevezett gyakorlat, ahol a gyakorló megtanulja, hogy a külső világ irányítható a belső világunk segítségével, és a külső világ gyakorlásán keresztül manifesztálódik az ember belső világa és ez vezet el az önfelismeréshez. Az önfelismerés pedig nem más, mint Isten közvetlen megismerése és megtapasztalása. E világban a Siddhik - vagyis az ember szellemi erői - arra lesznek kiképezve, hogy képesek legyenek eljutni a tudatosság egy magasabb szintjére.

De mialatt folyik a képzés, hogy eljussanak eddig a felismerésig, addig folyamatosan figyelmeztetik is őket az úton jelentkező lehetséges veszélyekkel kapcsolatban. Legalábbis erre a felismerésre jutottam a Siddhi jóga képzésem során.
• A „siddhi" jelentése: az ember szellemi ereje, ami a külvilágban manifesztálódik.
• Ennek az a veszélye, hogy lehetőség nyílik a Siddhi jóga gyakorlója számára, hogy megtanulja és el is kezdje gyakorolni a magasabb tudatossági szinteket és a külvilágban való manifesztációt még azelőtt, hogy túllépett volna az egón. Ez teljes mértékben elengedhetetlen ahhoz, hogy egy személy stabilan meg tudjon maradni a magasabb tudatossági szinten és felelősségteljesen tudja is használni ezeket az öröklött emberi energiákat. Ez azt jelenti, hogy egy gyakorló képes a mágia gyakorlására, a saját igényeinek kielégítése és személyes nyereség elérése céljából, ahelyett hogy az Isteni akarat és a magasabb rendû jóság lenne a tett mozgatórugója.
• A veszély abban rejlik, hogy a gyakorló a személyes akaratával felülírja az Isteni akaratot. Abban a pillanatban, hogy a gyakorló Isten tisztelete nélkül kívánja követni a Siddhit, az egyén spirituális fejlődése leáll és addig nem is haladhat tovább, amíg nem áll be változás az egyéb egójában. Ez maga a veszély - hogy ez az erő elhatalmasodik az egyénen. Az egó felerősödik és a tanuló elfelejti, hogy létezik egy magasabb rendû spiritualitás is mint az, hogy képes manipulálni a külső világot.

 

A KÍNAI PÉLDA

Paul Dong pszichikus képességekkel rendelkező gyermekekről írt könyve (Kína szuper pszichikusai címmel), két híres egyénről tesz említést. Mindkettőjüket még gyerekkorukban fedeztek fel. Ma már felnőttek, 27 év körül járnak. Mindketten képesek olyan pszichikus képességek bemutatására, mint Jézus.

Mindkettőjüket tanulmányozta a kínai kormány, miközben az általunk csodának nevezett mutatványokat hajtják végre. Mentális erővel képesek tárgyakat lebegtetni egy teremben. Felügyelt, tudományos kísérletek során képesek tárgyakat kiemelni zárt tárolókból, majd újra visszahelyezni őket oda. És még sok más hihetetlen csodálatos mutatvány végrehajtására képesek. Egyikük, tudományosan ellenőrzött körülmények között képes volt átsétálni a falon.

De ezen pszichikusok egyike még mindig a saját egója uralma alatt áll, olyannyira hogy még a kínai kormány is tart tőle, a képességei miatt. Bárhova is menjen, a kormány nagy csindradattával kíséri, hogy táplálják az egóját.

Ez az ember ismeri minden gondolatodat. És ha nem tetszel neki, akkor az a kedvenc időtöltése, hogy fájdalmat okoz. Tûzlabdát küld az éteren keresztül oda ahol tartózkodsz és meggyújtja a ruhádat, összeéget. Nyilvánvalóan nem érdekli, hogy mi történik veled.

A másik ugyanazokra a dolgokra képes amire az első, egyetlen különbséggel: ő gyógyításra használja a képességét.

Az első emberünk képtelen a gyógyításra, mert nem szereti az embereket. A második azonban szeretettel törődik az emberekkel. Meg tudja őket gyógyítani, és meg is teszi.

Itt újra azt láthatjuk, hogy lehet valaki nagyon fejlett pszichikai szinten úgy, hogy az egója megmarad, azonban azt teljesen irányítása alatt tartja.

 

FEKETE ÉS FEHÉR MÁGIA

Egyszerû. Amikor a tanuló a mágiában szerez jártasságot úgy, hogy megmarad az egója, akkor belőle mágus/varázsló válik, fekete vagy fehér mágiával foglalkozó varázsló. Tulajdonképpen mindkét erő ugyanazon skálán található minőségek. Varázslónk a fekete és a fehér között bárhol elhelyezkedhet. Az az általános, amikor mindkét jellemzővel bír bizonyos fokig. Attól függően, hogy milyen nevelési vagy vallási mintákat hoz magával a gyakorló, azt fogja tükrözni varázslói tevékenysége. Vagy szeretetteljes lesz vagy nem.

De bármelyik utat is járja - fekete vagy fehér -, ha a mágusra még mindig hatással van a saját egója, akkor mind magára mind környezetére veszélyes lesz, mert a „mágiáját" a személyes egó irányítja és nem látja meg a magasabb rendû jóságot.

TÚL A MÁGIÁN

Mi történik akkor, amikor a tanuló biztonsággal túljut az egó határán, ugyanakkor a mágia határán is?

Egy ön-felismerésen átesett mágus megvilágosodott lénnyé fog átalakulni, olyan lénnyé, aki összeolvad Istennel, amikor Isten az ő szemein keresztül szemléli a világot. Onnantól a mágia már csoda, mert Isten az, aki véghezviszi.

A 22-ES CSAPDÁJA

Az embernek foglalkoznia kell a mágiával, mert ez elvezet a magasabb tudatossághoz. De a mágiában tett utazásunk során át kell váltanunk a „polarizált tudatosságról" az „egység tudatosságra", különben súlyos problémákkal kell hogy szembesüljünk.

Ez nagyjából olyan, mint a kisbaba, aki túl korán kezd el járni. Ha várnak kb. 1 éves korukig, addigra a csúszás-mászásnak köszönhetően az agyféltekék kiegyensúlyozódnak. Azonban ha túl korán kezdenek el járni, akkor néha az történik, hogy kiegyensúlyozatlanság lép fel a test jobb és bal oldala között. A négykézlábon közlekedés segít kifejleszteni ezt az egyensúlyt, a járás viszont feltételezi, hogy ez a képesség már adott.

Persze, ha a baba úgy dönt, hogy idejekorán feláll és elkezd járni, az még nem a világ vége. A baba rátalálhat az egyensúlyára más módokon is, a felnőtté válás folyamatában.

Ugyanígy, végül minden mágus rátalál az igazságra és átalakul. Ez nem a jó és a rossz harcáról szól, hanem a spirituális felnőtté válásról.

 

NAGY KÜLÖNBSÉG

A legnagyobb különbséget a mágia és a csoda végrehajtása között abban látom, hogy mi van a gyakorló személy szívében. A mágia, akár fekete, akár fehér, a gyakorló akaraterejének az összpontosításából fakad, míg a csoda egyenesen Isten szívéből jön.

A gyakorló nem fogja bejelenteni, hogy „Ezt és ezt fogom végrehajtani". A csoda csak úgy magától megtörténik.

Ugyanakkor úgy tûnhet, hogy a személyes akarat és az Isteni akarat között létezik átjárhatóság. Példának okáért, Isten megnyilatkozhat, hogy a gyakorlók imádkozzanak a világbékéért. Ennek megfelelően a tanulók az akaraterejüket a világbékéért való imára irányítják, felhasználva mágiában szerzett tudásukat. De ebben az esetben ez nem mágia, hanem csoda, mert a forrás maga Isten.

 

A SPIRITUALITÁS ÉS TE MAGAD

Amint ezt elolvastátok, felismerhettetek valamit magatokkal, a spirituális utatokkal és cselekedeteitekkel kapcsolatban. Bármi legyen is az, ne aggódjatok! Isten minden egyes embert szeret és tudja, hogy a végén úgyis meglelitek azt, ami után kutattatok. Ne gyötörjétek magatokat! Legyen bizodalmatok az Életben! Mert maga az Élet is egy csoda!

 

/eletaszivekben.hu/

Nem árthat nekem!

Ezt az ámulatba ejtő történetet akkor hétvégén mesélte el. Biztosít minket afelől, hogy valós történetről van szó. Egy igaz történet. Egy emberről szól, akivel egyszer Drunvalo találkozott és nem tudta nem észrevenni, mert a férfit egy ragyogó, fehér fénygömb vette körül - a szó szoros értelmében beburkolva őt.

Drunvalo még soha nem látott egyetlen embert sem ilyen energiamezővel. Tehát megállt és beszédbe elegyedtek. Beszélgettek egy darabig.

Majd felálltak, meghajoltak egymásnak, elváltak és mindenki ment tovább a maga útján.

Évekkel később, amikor Drunvalo egy előadássorozatot tartott Japánban, ugyanez a fénygömb besétált a szemináriumára és leült. A teremben minden fej a férfi felé fordult. Ahogy elsétált az emberek mellett, azok meghajoltak előtte.


„Ki ez az alak?" Drunvalo tudni akarta.

A szeminárium segítő személyzete hitetlenkedve nézett rá. „Te nem tudod, hogy ki ez?!" Drunvalo azt mondta, hogy olyan volt, mintha nálunk Robert Redford, vagy az Egyesült Államok elnöke sétált volna be a terembe. Egyszerûen nem hitték el, hogy van valaki, aki nem ismeri fel ezt a személyt.
„Nem. Nem tudom, hogy ki ő. Ki ez?"

Elmondták neki.Kiderült, hogy a leghíresebb személyiség Japánban, akit minden férfi, nő és gyerek ismer. Hogy miről híres? Egyszerûen arról, hogy még életben van! Már meg kellett volna halnia.

Merthogy ez az ember az 1945-ös hiroshimai atombomba robbanási övezetében tartózkodott. Olyan közel volt az eseményhez, hogy gyakorlatilag látta a zuhanó bombát.

És túlélte.

Nem csak hogy túlélte, hanem épségben, mindenféle sérülés nélkül úszta meg. És soha nem szenvedett semmiféle sugárzási ártalom okozta betegségben vagy bármiféle kellemetlen tünetben, ami az eseménnyel állna kapcsolatban.

A szemináriumon tartózkodó emberek elmondták, hogy Japán tudósok azóta folyamatosan tesztelik emberünket. Drunvalo legutolsó információja az emberről a 90-es évek végére datálódik, amikor is az illető még mindig ép és teljesen sugárzásmentes volt. Azonban gyerekként a bomba ütötte kráterben vagy ahhoz nagyon közel találták meg. Teljesen sértetlen volt. Érintetlen. Ez hogy lehet?

A hihetetlen igazság az, hogy emberünk gyermekként úgy gondolta, hogy megvan az ereje ahhoz, hogy bármivel szemben megvédje magát. Egyszerûen „nem tudott jobbat".

Amikor látta az alászálló bombát és rájött, hogy kevesebb, mint egy másodperce van, hogy cselekedjen, a magasba emelte a kezeit és kijelentette - teljes belső tudását, erejét és isteni mivoltát megszólítva a kis szívében -


„NEM ÁRTHAT NEKEM!"

/forrás:eletaszivekben.hu/

Felemelkedés: A fátyol felemelkedik

Jézus határozottan azt tanította, hogy a felemelkedés (vagy feltámadás, mint rokon fogalom) a halállal hozható összefüggésbe. Csak a kereszten, nagy fájdalmak között elszenvedett halála után kapott engedélyt (adott engedélyt saját magának), hogy belépjen a Mennyek országába.De a tudatosság végső állomását - amit Jézus a kereszten ért le -, több év előzte meg, melynek során közvetlenül megtapasztalta a Belső és Külső Valóságok közötti kapcsolatot.

 

A tiszta tudatosság és a külső, csillagok és bolygók alkotta fizikai világ közötti kapcsolat megértése révén tudta Jézus végrehajtani, egyik csodát a másik után. Mert ráébredt, hogy mindkettő a tudatosság egy-egy világa és ismerte a köztük fennálló kapcsolatot.Minden egyes csoda, amit Jézus tett, közelebb juttatta őt az Élet Forrásához - és közelebb ahhoz a naphoz, amikor felemelkedhet. De megkérdezhetjük, igaz-e, hogy Jézus felemelkedése, a kereszten elszenvedett halála után történt-e meg? Nem lehet az is igaz, hogy Jézus akkor emelkedett fel, amikor 12 évesen bemutatta első csodatettét?A felemelkedésnek, a halál utáni feltámadás és mennybe jutásként való felfogása keresztény koncepció, ami a mai emberi világunkban az elfogadott meghatározás.Azonban az Élet nem mindig az emberiség szabályai szerint játszik. Tulajdonképpen az tûnik nyilvánvalónak, hogy az Élet kipróbál minden lehetőséget. Tehát igenis lehetséges, hogy a történelemnek ebben a pillanatában, a Földön új szabályok vannak kialakulóban, aminek a motorja a szokatlan emberi tudatosság. Az én megfigyelésem is az, hogy pontosan ez történik mostanában. A szabályok folyamatosan változnak.Ennek eredményeként, azt hiszem, hogy ahova most az emberiség tart - és hogy miért - olyan témakörök, amelyek túlvannak jelen felfogóképességünk határain. Az, hogy miképp fogunk oda eljutni - akárhova is tartsunk - minden bizonnyal egy olyan kérdés, ami még jobban próbára fogja tenni a képzelőerőnket.Habár Jézus a halálon keresztül emelkedett fel, ez még nem jelenti azt, hogy nekünk is hasonló módon kell ezt megtennünk.

Lehet, hogy az életnek más terve van.Miért gondolkodok így? Mert nagyon is alaposan szemléltem a Földi Életet és még egy olyan rövid időszakban is mint az 1998-tól mostanáig tartó szakasz, olyan változások történtek, amit rendkívül nehéz értelmezni. Azok a próféciák, amiknek meg kellett volna történniük, soha nem valósultak meg. Még a Y2K (a 2000-es évbe való átlépés és a kapcsolódó események - a ford.) sem történt meg. Minden megjósolt katasztrófális eseményhez időben elérkeztünk -, de valahogy azok átváltoztak egy finom, szinte észrevehetetlen történéssé.Az előttünk álló bizonytalanság - és a meglepetés lehetősége - a coloradói Ute hegységet kísérő folyót juttatja az eszembe. A neve Rio Grande és a hegyvonulat nyugati lábait szegélyezi.A tudomány felfedezte, hogy nagyjából 100 évenként a folyó irányt változtat és az Ute hegység keleti lábát megkerülve folyik.Ha tudományos bizonyíték nélkül, azt mondanánk azoknak az embereknek, akik egész életükben a hegyen éltek, hogy egy napon talán más mederben fog folyni a Rio Grande, azt gondolnák, hogy megőrültünk. Ez meghaladná az értelmüket.De meg vagyok arról győződve, hogy a Földanya valami hasonlóan új kísérletre készül a felemelkedésünk folyamatával kapcsolatban -, de legalábbis valami olyasmire, amit eddig nem túl gyakran használt.Igazából, már el is kezdődött. Úgy tûnik, hogy Földanyánk időben juttatott el minket a negyedik dimenzióba, 1998-ban - de aztán újrateremtette a megszokott külső világot olyan formán, hogy úgy tûnjön nem történt semmi. Ez olyan, mintha a folyó medret váltott volna, azonban a közelében élők még mindig azt érzékelnék, hogy a régi mederben folyik. Ez tûnik az egyetlen magyarázatnak arra a sok megtapasztalásra és megfigyelésre, amit a külső valóságban érzékelek.Más szavakkal kifejezve, szerintem lehetséges, hogy a „felemelkedésünk" már meg is történt. Ez mindenesetre megmagyarázná azokat a mutatványokat, amire szerte a világban az újonnan megjelenő szuper pszichikus gyerekek képesek. Tetteik és képességeik egyáltalán nem a 3 dimenziós valóságunkra jellemzőek. Az, hogy valaki átsétál egy falon, elképzelhetetlen 3 dimenzióban. Ez, és ehhez hasonló egyéb mutatványokról számolnak be a kínai és más kormányok tudományos szakfolyóiratai.

Ez pedig csak egy kis része mindannak, ami mostanság megfigyelhető.Valami különleges máris folyamatban van itt a Földön - ami teljesen kívül esik a valóság érzékelésünkön. És mégis, ha úgy döntünk, hogy nem veszünk róla tudomást, sodródhatunk az árral és minden pontosan úgy fog festeni, mint ezelőtt bármikor.A maják, a hopik és mások is, nemrégiben azt jósolták erre az időszakra, amiben most vagyunk - 2003. augusztus 15. és december 15. között -, hogy hatalmas változások szemtanúi lehetünk. A burkolt célzás hatalmas mértékû földi változásokra vonatkozott, földrengésekre, árvizekre és egyéb természeti katasztrófákra, ami elpusztíthatja a földi civilizációt.A belső énemmel nagy odafigyeléssel vizsgálgattam ezt az időszakot. És bár minden a jóslatoknak megfelelően zajlik, de ezek a változások nem jelennek meg a Külső Valóságunkban (legalábbis egyelőre). Ezen történések a Belső Valóságunkban jelentkeznek.A bensőnkben zajló hatalmas változások alakítanak minket át valami újjá, valami mássá.És hitem szerint, mindannyian belépünk egy új világba ebben a hónapban, december 15-én. Habár ez az új világ a felemelkedéssel hozható összefüggésbe, szerintem mégis teljesen hagyományosnak és ismerősnek fog tûnni. Külsőre az ismerős 3 dimenziós világunk lesz - de új szív dobog majd benne. Amikor visszatekintünk, és látjuk, hogy bár teljesen szokványosnak tetszett akkor, azt hiszem, hogy rá fogunk jönni, hogy milyen nagy számú változás zajlott le azalatt a rövid idő alatt.Ezért vagyok olyan izgatott és várakozással teli.Azt mondom nektek, „Készüljetek fel a 2004-es évre!" Ha képesek vagytok a jövő év tapasztalásait a felemelkedés „egyetlen szemével" látni, lehet, hogy az lesz eddigi földi életetek legnagyszerûbb éve.Ahogy a régi „éned" eltávozik, tárd szét a karodat és tárd ki a szívedet afelé a személy felé, aki valójában vagy: egy nagyszerû Isteni Teremtmény, lenyûgöző teremtői képességekkel.Az egyetlen teremtő fiai és lányai vagytok, azé, aki a mindenséget teremtette. Ez soha nem fog megváltozni. Néha elfelejtkezünk róla. De a végén mindig újra eszünkbe jut.A végén a fátyol mindig felemelkedik.

Szeretettel és szolgálattal

Drunvalo

 

/forrás:eletaszivekben.hu/