.

Feedek
Megosztás
HTML

David Icke - A valóság letöltése 4.rész

Írta: David Icke -  Lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Meghatároznám, hogy mit is értek azon, hogy "Szeretet". Ez nem a "Hát persze-persze, szeretlek drágám, csak tedd már szét a lábad (vagy add haza a fizetésed!)" verziója a szeretetnek, vagy bármilyen más hasonló értelmezés.

A szeretet a Végtelen Szeretet összefüggésében a mindenek egyensúlyát jelenti. A Végtelen Szeretet Végtelen Értelem, Végtelen Tudás, Végtelen Minden is. Emígyen van és nincs sehol, minden és semmi. Ő a Minden Lehetőség, tökéletes egyensúlyban.

A "hang" vagy öt órán keresztül beszélt hozzám, és aznap éjjel újabb fátyol lebbent fel előttem. Elkezdtem érteni a játszma új szintjeit, hála az ayahuasca élmény során tanultaknak, az azt követő folyamatosan táguló érzékelésemnek, az életemben előforduló szinkronicitások által kapott tudásnak és egyre inkább annak, ahogyan átlátok a "szilárd" világ illúzióján.

Ezek az új szintek figyelem, irányítás és manipuláció központok, ahonnan megnyilvánulnak a Hüllők és az Illuminátusok. Nagy részét bizonyítékokkal támasztja alá a modern tudomány, főleg a kvantumfizikának ismert ága. Azonban tovább megyek, számos esetben állításaim nem "igazolhatók" abban az értelemben, ahogy az emberi elme sóvárog bizonyítékokra, és az embereknek maguknak kell eldönteniük, hogy mit is gondolnak, vagy még helyesebben tudnak arról, amit olvasnak.

Nem ácsingózom senki meggyőzésére, hogy ez az igazság, s arra sem, hogy megmondjam, valóságunknak minek kellene lennie; elég gyakorlottan elvégzi ezt a Mátrix, nem szorul a segítségemre. Hát erről van szó: illúzió port hintenek illúzió szemeinkbe.

Az Egység az a Végtelen Lehetőség, ami határtalan képzelőerővel teremt bármit és mindent.  E "fizikai" világ csak egyetlen példa. Ebből kiindulva, mekkora butaság csípőből elutasítani az alakváltó Hüllőkről vagy más nem-emberi lényekről szóló beszámolókat, csak mert annyira eltérnek a "megszokottól"!


A Végtelen Lehetőségben nincsen szokatlan, és az effajta rövidlátás megmutatja, hogy mennyire begyepesedett a legtöbb ember. (..Mr Icke még nagyon enyhén is fogalmazott! - RSZ)

Egy autómatricán láttam Kaliforniában:

"Ti kinevettek engem, mert más vagyok, én rajtatok nevetek, mert ugyanolyanok vagytok".

Brazíliai élményeim után hét hónappal olvastam egy ősi hindu legendát. Arról szólt, hogy az emberi tudatosság aprócska hullámként kezdte, aki elhatározta, hogy elhagyja a Tudatosság óceánját - a "tér- és időmentes örökkévalót". Amikor önmagára ébredt e "szétkapcsolt" állapotban - szól a legenda - elfelejtette, hogy a végtelen óceán része, elválasztottnak és elszigeteltnek érezte magát.

Ez ugyanaz, mint amit a hang mondott, más szavakkal. Vergődöm a szavak kötelékében, mert érezni vagy tudni valamit sokkal mélységesebb, minthogy nyelvi eszközökkel ki tudnám fejezni. (Ahogy Sri Aurobindo találóan megfogalmazta: amit érdemes elmondani az nem lehetséges, amit viszont el lehet mondani, azt nem érdemes.)

Alapjában véve talán úgy mondhatnám, hogy az Egység képzelete létrehozott egy illúzió birodalmat, a végtelen számú "világok" egyikét a Végtelen Lehetőségen belül. E "világ" elkezdte elfelejteni, hogy ő az Egység, mint amikor egy álom elfelejti, hogy ő az álmodó. Ezzel az emlékezet kieséssel jött a jelenség, amit félelemnek hívunk, a Minden Lehetőség egy kifejeződése, ami nem nyilvánulhat meg az Egység egyensúlyán belül.

Félelem csak a különállás és az elkülönültség illúziójából keletkezik, amikor a Tudatosság egy részként érzékeli önmagát, nem pedig egészként. A félelem az illuzórikus lekapcsolódás árnyéka.

Először jött a képzelet a "formába", aztán az elválasztottság illúziója, amelyet a félelem megnyilvánulása követ, ami őnálló életre kelt. A Mátrix Álomvilág megteremtése nem jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. Egyszerűen csak van. Nem a Mátrix felépítése a probléma, sokkal inkább az erő, ami minket irányít. A "Mátrix" egy virtuális valóság-illúzió, amit félelemmel eltérítettünk, és félelemből adunk neki hatalmat.

A hang Brazíliában azt mondta, hogy amikor az emberek félnek, akkor megnyugvást találnak az ismerős, kiszámítható dolgokban, és ez történt a Mátrixban is. Ez módot adott a Tudatosságnak, hogy fütyörészhessen a sötétben, hogy megnyugvást nyújtson magának az ismerős dolgokban, mert félt attól, hogy mi rejtőzhet azok mögött.

Azt hiszem, úgy gondolhatunk rá, mint egy mamától és papától lekapcsolódott kisgyerekre. Mi az emberiség legnyagyobb félelme a mindennapi életben? A félelem az ismeretlentől. Wilson Bryan Key írja le nagyon jól az emberi hozzáállást az ismeretlenhez "A manipuláció kora" című könyvében :

"Az emberek utálják a bizonyztalanságot. A bizonytalanság szorongást szül. A szorongás csökkentésére, ha nincs kéznél semmilyen kész konkrét struktúra, az emberek egyszerűen feltalálnak egyet, vagy elfogadnak egy konfekció médiavalóság-struktúrát...e kivetítések természetesen koholt elmeszülemények."

A Mátrix pontosan ez, a kollektív elme koholt elmeszüleménye. A Mátrix általam időhuroknak nevezett e "fizikai" szintjét arra teremtettük, hogy meghittséget nyújtson az illuzórikus elválasztottság kiváltotta ismeretlentől való félelem enyhítésére, és kezdetben sokkal kellemesebb élmény volt, mint amilyen mostani valóságunkban.

Gondolhatsz úgy a Mátrixra, mint egy gondolat-kivetítésre, mint egy mozivászonra vetített filmre. A kivetítés fennmaradása a vetítőtől függött. De a kivetítés, a képzelgés cselekedete önálló "életre" kelt, amikor saját energiaforrásra tett szert.

Ez a forrás pedig - mondta a hang nekem - a félelem. Ekkor kerítette a hatalmába az álom az álmodót. A Mátrix, az immár öntudatára ébredt félelem - ahogy a hang mondta - ,kifejlesztett egy saját ütemtervet, és igyekezett annyi félelmet előállítani, amennyit csak lehetséges, hogy képesebbé és kiterjedtebbé tegye önmagát.

Hogy miért van a Mátrixnak szüksége félelemre energiaforrásként? Mert maga is félelem. Minél több félelmet gerjeszt fondorkodásával háborúk, erőszak, konfliktusok, stressz, bűntudat és agresszió révén, annál nagyobb hatalmat nyer a félelemtermelés körforgásának előidézéséhez.

Míg a hang ezeket magyarázta, képek jelentek meg előttem a Bűvészinas című Walt Disney rajzfilmből. A bűvész létrehozott egy teremtményt, hogy az elvégezzen helyette mindent, amit ő nem akart. Aztán a lény felülkerekedett, és ő lett a büvész irányítója.

Frankenstein története is jól szimbolizálja a történteket. A teremtés felelősségéről lemondás csapdájába esett Tudatosságot saját félelmei irányítják, egy önámításokkal és manipulált illúziókkal teli labirintusban.

/Forrás:David Icke: Infinite Love is the Only Truth Everithing Else is Illusion/

David Icke - A valóság letöltése 3. rész

Írta: David Icke -  Lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Én nem úgy lépek be a virtuális valóságom "viewmaster" üzemmódjába, hogy drogokat használok; anélkül fejlődött ki ez a képességem, hogy tettem volna érte bármit tudatosan.

De a három alkalommal, amikor ún. pszichoaktív drogokat használtam, ezek a drogok részletekbe menően igazolták ugyanazt a visszatérő témát. Valamennyien kollektív álomban élünk, amit szilárdnak és valósnak "hinni" manipulálnak minket. 2003-ban előadóként meghívást kaptam egy találkozóra a brazil Amazonas őserdőbe, ahol a résztvevők kipróbálhatták egy ayahuasca nevű növény pszichoaktív hatását.

Ezt már legalább évszázadok óta használják a dél-amerikai sámánok, hogy az embereket az öt érzékszerv által meg nem tapasztalható tudatállapotokba repítsék. Az ayahuasca sokféle erős hallucinogén vegyületet tartalmaz, pédául dimetiltriptamint, vagy DMT-t, az emlősök és növények anyagcseréjében természetes módon jelen lévő anyagot.

Az ayahuascát "tanító növénynek" vagy az "istenek növényének" is nevezik, mert láthatatlan birodalmak vagy dimenziók megtapasztalására ad lehetőséget, ahol rengeteget lehet tanulni önmagunkról, az életről, a valóságról, és ahol a legendák istenei lakoznak az öt érzékszerv számára érzékelhetetlen frekvenciatartományokban.

Valójában a szervezők azért hívtak meg az eseményre, mert a korábbi találkozók résztvevői hüllőlényeket és képeket láttak megváltozott tudatállapotukban. Újra le kell szögeznem, hogy ezek a valóságok szintén az agynak/testnek nevezett frekvenciamező által dekódolt elektronikus jelek.

A drog egyszerűen csak megváltoztatja a dekódolási eljárást, és más információforrásra hangolja az agyat.  Néhányan csodás élményeket élnek át a növény hatására, míg mások igen sötét mentális és érzelmi állapotba kerülnek. Ez személytől, illetve attól függ, hogy elméjük éppen hova repíti őket.

Mindkét élményem hihetetlenül erőteljes volt, és átalakította a valóságérzékelésemet. Már réges-rég tudatában voltam, hogy a világ illúzió, de akkor jött néhány komoly részlet.

Két este fogyasztottam ayahuascát, kis pohárka likőr ízű folyadék formájában, és a sötétben hanyatt dőltem matracomon egy kerek, nagy faépületben, az esőerdőben. Körülbelül egy óra elteltével kezdtem belépni a megváltozott tudatállapotba. Először örvénylő színeket és képeket láttam, ahogy becsuktam a szemem, majd egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem a tudatosság szintjein, mígnem egyszercsak beléptem a leírhatatlan béke és mennyei öröm állapotába.

Ez túl volt a félelmen, kétségen, bűntudaton és megbánáson; túl az időn, sőt még a rezgésen is. Minden mozdulatlan volt, vagy néha mint egy lassú mozgású hullám. Az első alkalommal csak én és Zoé, a segítőm voltunk a szobában. Ahogy az ayahuasca elkezdett hatni, beszélni kezdtem, olyan hangon, amely cseppet sem hasonlított a saját hangomra. A szavakat nem előzte meg gondolat, egyszerűen csak lassan és erőteljesen buktak ki belőlem, legcsekélyebb hozzájárulásom nélkül.

Ezzel kezdtem: "Szeretet vagyok", aztán "Minden én vagyok, és én vagyok a Minden Mindensége, a Végtelen Lehetőség vagyok". Közben elkezdtem érezni, amint energia kezd kiáramlani a mellkasomból, és betölti a szobát. Az emberi energiamező ebbe a valóságba örvények sora által lép be. Ezeket az örvényeket csakra néven ismerjük, e szanszkrit eredetű szó azt jelenti: "fénykerék".

A mellkas közepé lévő csakra a szívcsakra, innen ered az elképzelés, hogy a szeretetet a szívünkben érezzük. Ezt manapság fizikai szívként jelképezzük, de a szeretet a szívcsakra vagy örvény révén fejeződik ki, ami minket a minden létező szeretetéhez kapcsol, és ezt a kapcsolatot igyekeznek a manipulátorok kétségbeesetten elnyomni elmejátékaikkal és mikrocsippeikkel.

Nyomatékosítaném, hogy ez még mindig csak ehhez a valósághoz kapcsolódik, hiszen a csakrák is illúziók.

A testemen keresztüláramló energia ereje fantasztikus volt. Úgy tűnt, mintha valaki facsarná a mellkasomat azon a ponton, ahol az energia kiáramlott a szobába. Az egyik fénycső villódzni kezdett a plafonon, aztán három lámpa teljes erővel világítani kezdett. Elcsodálkoztam, hogy miért kapcsolták fel a lámpákat, hiszen a szeánsznak sötétben kellett volna zajlania.

De senki sem nyúlt a villanykapcsolóhoz, a lámpák maguktól gyulladtak fel, villany nélkül, egy más fajta energia táplálta őket. A zenelejátszó is ki-bekapcsolt, de ahogy megéreztem, hogy ömlik ki belőlem az energia, megértettem, hogy mitől kergülnek meg az elektromos berendezések. Az energiafolyam közben megváltozott, és éreztem, ahogy átível mellkasomból a fejembe, mint egy eddig sosem látott szivárvány.

Elkezdtem folyékonyan beszélni megváltozott tudatállapotomban. Szavaim a Végtelen Tudatosságról szóltak, amira a "Végtelen", az "Egység", és az "Egy" szavakkal hivatkoztam. Minden a Végtelen Tudatosság - szóltak az ajkaimról felcsengő szavak. Az elválasztottság, az ellentétek csupán az általam Mátrixnak nevezett koholt virtuális valóság illúziói. Azonban az illúzió függönyén túl minden Egy. Nincs én vagy mi, csak egy Végtelen "Én".

Még a virtuális-valóság játékban is minden ugyanaz az Egység, csak az illúzió, az elme nyújtja a megosztottság benyomását. A különbség az önmaga tudatában lévő Egység és az önmagáról elfeledkezett Egység között van. Mostantól az "Egységen" mindig az önmaga tudatában lévő egységet értem, szemben a megosztottság illúziójában vergődővel. Az ősi indiai Védák egy hasonló történetet mesélnek. Shankara, a VIII. századi hindu misztikus a következőt mondta:

"Brahman (a Végtelen Tudatosság) Maya (az illúzió) tartománya mögött lakozik. Nincsen más."

A második brazíliai éjszakámon az ayahuasca élmény még mélyebb volt. Ahogy a tudatom belemerült és átbukdácsolt a valóságokon, elkezdtem egy hangos, értehető női hangot hallani, ami nagy méltósággal és világossággal beszélt. Természetesen ez nem egy hangdobozon keresztül szóló, testben lakozó nő hangja volt. a Tudatosság kommunikált telepatikusan, és az agyam dekódolta ezeket a frekvenciamezőket érthető szavakká.

A szavak angolul hangzottak el számomra, de ha olasz vagy pakisztáni lettem volna, akkor arra a nyelvre dekódoltam volna az információt. "David" - mondta - "visszaviszünk oda, ahonnan érkeztél, hogy emlékezz rá, ki vagy." Ezzel a leírhatatlan mennyei öröm birodalmában találtam magam, még sokkal mélyebb és csodálatosabb volt, mint előző éjjel.

Semmi megosztottság, semmi ellentét, nem volt fekete és fehér, nem volt fény és árnyék, nem volt mi és ők. Nem volt idő, nem volt tér, nem volt rezgés. Minden csak volt. Ezt a létállapotot meg kell tapasztalni ahhoz, hogy megérthesd. Nem a testem voltam, hanem a Tudatosság, én voltam minden tudatosság, minden létező bármely megnyilvánulási formában. Minden csak volt. Valék az Egység, a Lét, a Minden Lehetőség. Viszont mégis ön-tudatomnál voltam, egy "egyén", saját egyéni nézőponttal az egészen belül.

Itt voltam, és ott voltam. Mindenhol voltam és sehol, minden és semmi. Voltam és nem voltam, és minden voltam a kettő közt. Ez így zagyvaságnak tűnhet, de később tisztább lesz, hogy miért is az ellentétek felölelése a kapu az Egységhez, a Tejességhez.

"Ez a végtelen, David".  - mondta a hang. - "Innen jöttél, és ide fogsz visszatérni."

Azt mondta nekem, hogy ténylegesen csak egyetlen dolgot szükséges tudnom, és szavak kezdtek visszhangozni fejemben: "A Végtelen Szeretet az egyetlen igazság - minden más illúzió."

Formálni kezdtem gondolatban egy kérdést: "Tényleg úgy érted, minden?" Mielőtt még teljesen felbukkanhatott volna a gondolat, a hang már félbe is szakított:

"A Végtelen Szeretet az egyetlen igazság - minden más illúzió; nincs de, nincs ha, nincs kivétel, ez van."

Az egyedüli Végtelen Tudatosság léte az egyetlen igazság, minden ettől eltérő csak e Tudatosság képzelgése - illúzió, káprázat.

folyt. köv.

/Forrás:David Icke: Infinite Love is the Only Truth Everithing Else is Illusion/


David Icke - A valóság letöltése 2. rész

Írta: David Icke -  Lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Amikor megkérdeztem Credo Mutwát, a zulu sámánt, hogy miért nem látják többen a hüllő entitásokat, azt válaszolta, hogy a hüllőlények látványa annyira eltér az emberek valóságképétől, hogy agyunk eltávolítja a "látott" képből.

Ez az egyik oka, hogy egyes emberek látnak szellemeket, mások pedig nem. A híres misztikus bölcs, Sir Aurobindo Ghose szerint a legtöbb ember szeme előtt egy "mentális ernyőt" hord, ami megakadályozza, hogy az "anyag fátyla" mögé lásson. Ez teljes mértékben helytálló megközelítés, és az "anyag fátyla" a látható fény az elektromágneses spektrumon belül.

Szóval mi a valóság? Bármi, amit annak hiszel, vagy amit hihetővé lehet manupulálni számodra. Például, arra programoztak minket, hogy higgyünk az élelmiszer, a kőolaj, a nyersanyagok, a víz és a többi szűkösségében. De hogyan lehet szűkösség egy illúzióban? Csak úgy, ha hiszel benne. Albert Einstein azt mondta, hogy valójában nem a ténylegesen létező természetet figyeljük meg, hanem az érzékelési módszerünk hatásának kitett természetet.

Az elméletek határozzák meg, hogy mit tudunk megyfigyelni és mit nem. A Megfigyelő befolyásolja, sőt meghatározza a Megfigyeltet. Ez rendben is van, ezt részecskefizikai kísérletek sorozata már réges-rég bebizonyította, de tovább mehetnénk, kimondva azt, hogy nincs is ténylegesen létező, objektív (a tudattól függetlenül létező ) természet, csak illúzió.

Az emberi faj minden minden részletében hipnotikus transzban él, mint a színpadi hipnotizőr alanya, sőt ténylegesen sokkal inkább, hiszen a színpadi alanyon csak egyetlen hipnotizőr dolgozik, s csak rövid ideig. A mindennapi életben viszont folyamatosan bombáznak minket a hipnotikus beültetések. Gyerekkorban ott vannak a szüleink és a tanárok, hogy megmondják nekünk mi a valós és lehetséges, felnőttként pedig a média és a körülöttünk élők nyomása teszi ugyanezt velünk.

Mint ahogy egy színpadi hipnózis alanyával el lehet hitetni, hogy egy elefánt van a nézőtéren, vagy azt, hogy banánt eszik, miközben éppen egy citromot szopogat, ugyanúgy el lehet hitetni velünk, hogy Osama Bin Laden hozta össze szeptember 11-et egy barlangból, és hogy az orvosok vagy akár a hivatalos tudósok tudják, hogy miről beszélnek.

Valójában egyik sem igaz, de ha elhisszük ezt a szemetet, akkor úgy fogjuk megteremteni a valóságunkat, hogy összevágjon ezzel. Ennek eredményeképpen pedig támogatni fogjuk a terrorellenes háborút, bevesszük a felírt orvosságot akkor is, ha a mellékhatások sokkal nagyobb károkat okoznak, mint maga a betegség, és elfogadjuk, hogy amennyiben egy tudós kijelenti, hogy a Végtelen Tudatosság nem létezik, akkor az biztosan úgy is van.

Az olyan technikák, mint például a Totalitárius Settenkedés vagy a Probléma-Reakció-Megoldás csak példák arra, hogy milyen módon törekszenek az Illuminátusok olyan hitrendszert plántálni belénk, amivel valóságunkat az ő terveiknek megfelelően szerkesztjük át.

Az emberi faj transzban él, csak azt látja, amit mondanak neki, éppen úgy, mint Tom a hipnotizálós buliban. Nem kell törekednünk a megvilágosodásra, már megvilágosodottak vagyunk.

Egyszerűen csak fel kellene ébredni, az ég szerelmére, kitörni a transzból és felidézni, kik is vagyunk valójában!

Mint ahogy a pszichiáter R. D. Laing mondta: "Ha nem tudom, hogy tudok, azt hiszem, hogy nem tudok."

Egy másik mondata is jól leírja az emberiség helyzetét:

"Elfelejtünk valamit, és aztán elfelejtjük, hogy elfelejtettük."

Ez jól összefoglalja, hogyan került a tudatosság az illúzió csapdájába, amit én Mátrixnak fogok nevezni.

A New Age "mozgalom" jó részét alkotják a "szeminárium-rajongók", akik szemináriumról-szemináriumra, gurutól-guruig bolyonganak, keresve azt, ami már régen az övék. Azért nem találják, mert tulságosan lefoglalja őket a keresés. Az elméddel nem láthasz az elme fátylán túl. Úgy hisszük, hogy a megvilágosodás valamiféle megtalálandó tű a szénakazalban, miközben a megvilágosodás annak felfedezése, hogy nincs semmiféle tű és semmiféle széna. A transzállapot tart minket távol ettől az igazságtól.

Az illúzió még mélyebbre hatol, mint hogy a hiteink állítják össze a valóságunkat. Azt hiszem, néhény éve kezdtem ezt igazán értékelni, amikor először megláttam a kozmikus számítógépes játék háttérfüggönyét. Olyan volt, mintha a világot egy háromdimenziós nézőkén át látnám, mint amilyen például a Viewmaster, amiben egy kép két változatát vetítik, egyiket az egyik, másikat a másik szemünk elé, és az agyunk kialakít egy illuzórikus háromdimenziós látványt a két sík képből.

Ha valaha is megtapasztaltad ezt, akkor felfogod idézni ezt, hogy mennyire kifejezett a 3D-hatás, sokkal jobban, mint normális esetben. Elkezdtem a világot így látni, először csak rövidebb, majd hosszabb időszakokra is. Úgy nézett ki, mint a 3D-s verziója valaminek, amit a Nintendótól kapsz. Manapság, amikor az utcán sétálok, úgy érzem magam, mintha a Mátrix című film egyik jelenetében lennék. Nem a világban vagyok, elkülönülök tőle, inkább csak szemlélem, mintsem részt veszek benne.

Mindig sokkol, ha valaki ebben az állapotban beszél hozzám, mert láthatatlannak érzem magamat. Amikor ránézek a láthatóan "szilárd" épületekre, autókra, olyan mintha át tudnám dugni a kezem rajtuk. Ez furán hangozhat bárkinek, akinek új ez az egész, de hogy is lehetnének ezek a tárgyak mások, mint illúziók, amikor csak az agy dekódolta elektromos jelek képei?

A "világ" egyáltalán nem szilárd, csupán a szilárdság illúziója.

Carlos Castaneda egyik könyvében idézi sámán forrását, "Don Juant":

"Észlelők vagyunk. Tudatosság vagyunk; nem vagyunk tárgyak; nincs szilárdságunk. Határtalanok vagyunk... Mi, vagyis inkább az eszünk elfelejti (ezt) és így csapdájába ejtjük önmagunk teljességét, egy ördögi körbe, amiből életünk folyamán csak ritkán törünk ki."

A kvantumfizika kutatja és próbálja megérteni a valóság atomi méret alatti szintjének világát. Egyszerűbben szólva ez az energia tanulmányozása hullámalakban és részecskékként, ahogy az atomok és az anyag "fizikai" valóságán túl működik. E birodalomban a hagyományos fizika "törvényei" (egyébként is illúziók) mérhetően nem működnek, továbbá az elképzelés, hogy a fizikai világ szilárd, bizonyítottan lehetetlenség. A tudósok azt mondják, sőt az iskolákban a mai napig azt tanítják, hogy a fizikai világot atomok építik fel. Állítólag az atom elnevezés az ókori görög Demokritosztól származik, aki elsőként jelentette ki, hogy az anyag apró, oszthatatlan részecskékből áll, amit ő atomnak nevezett.

De várjunk csak! Ha az atomok a "szilárd" világ építőkövei, akkor hogyan lehet, hogy amikor tüzetesen megvizsgáljuk az atomot, kiderül: kizárólag üres teret találunk, vagyis történetesen egyáltalán nem szilárd?

Tudom, nem jártam egyetemre (köszönöm Istenem), és bár így tanulatlannak számítok (köszönöm Istenem), mégis látok itt egy apró ellentmondást. Hogyan tud valami, ami nem szilárd, egy "szilárd" fal építőköve lenni, mint ami például éppen előttem van? Valójában nem képes erre, ez egész az agyunk műve. A kvantumfizika fejlődésével a tudomány kénytelen volt elismerni, hogy az atomok nem szilárdak. Köztudott, hogy az atomok még kisebb részecskéket tartalmaznak: a protonokból és neutronokból álló atommag, ami körül látszólag elektronok keringenek.

A "fizikai" anyagot alkotó atomok lesújtóan "üresek". Ahogy egy író mondta egyszer:

"Ha egy atom akkora lenne, mint egy székesegyház, akkor az atommag körülbelül egy tízcentes érme nagyságú lenne."

A maradék "üres" az öt érzékszervvel felfogható valóságban, mert valójában a "fizikainál" magasabb frekvenciákon rezgő energiából áll. Ha mélyebbre hatolunk az atomi méretek alatti világba, azt találjuk, hogy semminek sincs szilárdsága. Semminek, még az épületeknek, autóknak, hegyeknek vagy a csontodnak a testedben sincs. Az egész egy illúúúúúúúúúúúúúúzió! Ha ezt nehéz elfogadnod, gondolj csak az álmaidra. Háromdimenziós képekben álmodsz, és mégsem állítja senki, hogy szilárd tárgyak lennének az álmodban, ugye? Ez a valóság ugyanilyen - egy valósnak hitt álomvilág.

folyt. köv.

/Forrás:David Icke: Infinite Love is the Only Truth Everithing Else is Illusion/

David Icke - A valóság letöltése 1.rész

Írta: David Icke - Lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Vajon hány ember tudja azok közül, akik elvetik ezt az egész illúzió dolgot, mint hülyeséget, hogy valójában nem is a szemükkel látnak? Az agyukkal "látnak". Az agy az egyetlen hely, ahol a "világ", amiről azt hiszed, hogy most "körülötted" van, létezik.

Ezt nem egy sötét szobában találtam ki füvezés közben, hanem a hivatalos tudomány álláspontja. Szemünk mindössze átalakítja a fényt elektromos jelekké, és az elektromos impulzusokat továbbítja az agyba feldolgozásra. A "látható fény" csak az elektromágneses spektrum egy kis töredékére korlátozódik, amely spektum maga is csak 0,005 % az ismert Világegyetem energiájának/anyagának.

Az ebben a pirinyó frekvenciatartományban érkező fényt dekódoljuk "fizikai" valósággá. Szemünk nem az utca, az erdő, a parkban játszó gyermekek háromdimenziós képét küldi az agyba, sem bármilyen más képet, amiről azt gondoljuk, hogy látjuk magunkon kívül. Szemünk elektromos jeleket küld. Amikor agyunk egy látszólagosan háromdimenziós valósággá dekódolja ezeket a jeleket, ténylegesen csak akkor létezik a világ, amiről azt hisszük, hogy körülöttünk van.

Nincs világ "körülöttünk", ahogyan azt érzékeljük. Minden az agyunkban történik, vagy legalábbis az illúzió egyik szintjén így van. Ahogy ránézel erre a könyvre, biztosan úgy tűnik, mintha rajtad kívülálló létező dolog lenne, de valójában csak a fejedben létezik, éppen úgy, mint te magad, amennyiben fizikai testeddel azonosítod magadat.

Ahogyan a könyvet érzed és látod, az nem más, mint agyad dekódolta elektromos jelek sorozata, ugyanúgy mint a hallás, szaglás, tapintás vagy ízlelés esetében. A fül ugyanúgy, mint az összes többi érzékszerv, csak elektromos jelsorozattá alakítja a beérkező hangrezgéseket, amit az agy fordít le hangokká. A hang a fejedben van. Mint ahogy egyetlen szín sem létezik, csak bizonyos módon kisülő idegsejtek. A színek csak különböző hullámhosszak, amelyet az agy dekódol a "fehér" fényből az elektromágneses spektrumban.

Csak azt látjuk, amire az agyunk azt mondja nekünk, hogy látjuk, és mint ahogy azt kísérletek is alátámasztják, ezt az dönti el, hogy mit hiszünk, hogy látunk. Ezért nincs olyan, hogy "a" Világegyetem, mert létezik egy-egy világegyetem minden agyban, mindegyik külön érzékeléssel. Egy gondolat elektromos útvonalát a legmodernebb letapogató technológiával már le lehet követni, és e kísérletek szerint hitünk szabja meg, melyik útvonalon halad.

Figyelj fel a szóra:hit! Mostanra már értékelhetjük az Illuminátusok "oktatás" és média - különösen a televíziózás - feletti uralmának mélyebb jelentőségét. Ha képesek beültetni az emberek elméjébe egy előre programozott hitrendszert a világról és arról, hogy mi valós, akkor e hitrendszer meg fogja szerkeszteni az agy révén, hogy az emberek mit "lássanak".

Ez a szerkesztési folyamat úgy fogja összeállítani a valóságot, hogy megfeleljen annak, amiről azt hiszik, hogy látniuk kell. Így illesztünk be minden olyan részletet, ami támogatja az előre kialakított hitrendszert, és így vetünk el mindent, ami ellentmond neki. Hogy mit vélünk látni, azt előítéleteink szabják meg, és pont ezért igyekszik a Rendszer folyamatosan azokat belénk ültetni, s a meglévőket rögzíteni.

Minek hívjuk a tévében bemutatott információt? Televízió programoknak. Tele-vízió program, vagyis távolból-látvány-programozás.

A választási kampányok - nem utolsósorban Amerikában - szintén nem a közügyekről szólnak, vagy arról, hogy mit is kellene elvégeznie a jelöltnek, hanem egy imázs beültetéséről, hogy átszerkesszék a szavazók valóságát. Ezek azok a végletekig leegyszerűsített mantrák és hazugságok, amiket a politikusok és az imázs-gyártók szajkóznak óránként.

Ez olyannyira hatásos, hogy 2004 novemberében sikerült az amerikai elektorok kb felét meggyőzni, hogy George W. Bush fogja megvédeni őket a terrorizmustól, miközben valójában (a) ő egy elképesztő mértékű terrorista, (b) az ő döntései vezettek sok tízezer iraki civil meggyilkolásához, és e könyv írásának pillanatában már jóval több mint ezer amerikai katona halálához is, (c) ő az, aki úgy küld másokat az általa létrehozott  háborúba, hogy közben saját életében gondoskodik arról, hogy még hallótávolságba se kerüljön egy dühből leadott puskalövéstől.

Azonban, ha egyszer a "John Wayne Bush" hitet beültették az emberek elméjébe, onnantól az elme már annak megfelelően szerkeszti a valóságot.

Másik példa: csak figyelj meg két embert, akik úgy beszélgetnek egymással, hogy előítéleteik vannak a másikról. Egyik sem hallja meg, hogy mit és hogyan mond a másik, mert bevésődött hitük átszerkeszti a szavakat és a hangsúlyt, hogy illeszkedjék a másik emberről elhitt képhez. Ezen az eljáráson esik átt minden látni vélt képünk.

A Mesék az időhurokból (Tales from the Time Loop) című könyvemben írtam egy hipnotizőrről, akit felbéreltek, hogy egy bulin szórakoztassa a vendégeket. Az esetnek szemtanúja volt Michael Talbot, a Holografikus Univerzum (The Holographic Universe) című kiváló könyv szerzője. Egy Tom nevű fickó hipnotizált állapotban kapott egy krumplit, hogy egye meg, mert az egy alma. Tom számára a krumpli almának látszódott és almaízű volt, mert a hipnotizőr által beültetett hit átszerkesztette a valóságát, amikor az agya dekódolta a szeméből és nyelvéből érkező elektronikus jeleket.

A hipnotikus szuggesztió egyszerűen átértelmezi a jeleket, ez esetben egy krumplit almává. Ez mind az öt érzékszervre vonatkozik. Létezik egy synasthesia nevű állapot, amiben az érzékek összezavarodnak, és a jeleket egy másik érzékszervből érkezőnek véli az elme. Láttam egyszer a brit tévében egy dokumentum műsort, ahol agy James Wannerton nevű ember a hangokat íz érzetté dekódolta. Minden szóhoz más és más ízt érzett . Például bármikor, amikor a "Derek" nevet hallotta, a szájában a fülzsír ízét érezte, míg a kocsmájában egy másik vendég nedves pelenka ízét (vajon honna tudja, hogy az milyen lehet? :D ) éreztette vele. Én egy olyan barátot szeretnék, akinek a neve vörösbor ízét érezteti velem.

Más synasthesiások - ahogy őket nevezik - szavak hallatán színeket látnak. Egy Dorothy Latham nevű hölgy elmondása szerint a hallott szavak azonnal meg is jelennek a szeme előtt színes távírószalagon. Zenehallgatáskor valóságos színorgiát lát. A Világegyetemben minden rezgés, a színeket is beleértve, így amit az egyik érzékszervvel hangként lehet dekódolni, azt egy másikkal színként.

Synasthesiával az érzékek összezavarodnak, és pont ez az, amit a hipnotizőrök (és az Illuminátusok) tesznek: téves hiteket ültetnek be, amelynek hatására az agy úgy dekódolja a beérkező elektronikus jeleket, hogy összeilljenek ezekkel a hitekkel. Teljesen olyan, mint a számítógép átprogramozása. Láttam bemutatókon, hogy milyen egyszerűen kivitelezhető. Ebbe beletartozik például az ateisták átalakítása hívőkké másodpercek alatt, és pontosan ezt az elme játékot játsszák a "fehér öltönyös" igehirdetők a tömeges megtérésekkor vagy "csodás gyógyítási" tömeggyűléseik alkalmával.

A színpadi bábokat és a közönség egészét transszerű állapotba juttatják, így megnyílnak a hipnotikus befolyásra. Hirtelen a "Jézusnak adom az életem" (és a pénzem a tiszteletesnek) válik új valóságukká. Azt mondják: "Jézus van a szívemben" holott valójában a fehér ruhás van a fejükben. Sok csaló médium is ugyanezt a technikát használja.

Amikor valaki azt állítja egy médiumról, hogy az 100%-ban pontos volt, a legtöbbször azért van, mert a beültetett hitük minden hamisat kiszíűrt. A hipnotizőr a Talbot-féle bulin azt mondta Tomnak, hogy miután visszatér a hipnotizált állapotból, nem lesz képes érzékelni a saját lányát. Mielőtt pattintott volna az ujjával, a hipnotizőr az apja elé állította a lányt, így az ülő Tom éppen a lánya hasát bámulta. Amikor "kihozta" a transzból, a kérdésre, hogy látja-e a lányát a szobában, azt felelte, hogy nem. A lánya nevetni kezdett, de Tom nem hallotta. A hipnotizőr a lány mögé lépett és a lány hátához tette a kezét és azt mondta valami van a kezében, és felkérte Tomot, hogy mondja meg, mi az.

Tom meglepetten bámult, hiszen egyértelmű volt neki: egy óra van a kezében - mondta. A hipnotizőr megkérdezte, hogy le tudja-e olvasni a bevésett feliratot az óráról, és Tom megtette. Közben egész idő alatt ott állt a lánya közte és az óra között! Lehetetlen? Fantasztikus? Egyáltalán nem.

A hipnotikusan beültetett hit, hogy a lánya nincs a szobában, kiszerkesztette a lányt a Tom agyába érkező információ áradatból, és amikor az idegrendszere összeállította számára a "valóságot" , a lánya már nem szerepelt benne. Mivel a lánya már nem volt az ő személyes illúziója - vagy mozija - része, semmi sem akadályozta meg abban, hogy lássa, mi van a lány mögött.

Érdemes elgondolkodni ezen a történeten, mielőtt legközelebb kérdés nélkül elhinnéd azt, amit látsz.

folyt. köv.

/Forrás:David Icke: Infinite Love is the Only Truth Everithing Else is Illusion/