.

Feedek
Megosztás
HTML

Az Agharta Hálózat

Úgy gondolj Kisebb Shamballára, mint Egyesült Nemzetekre, hogy több, mint 100 földalatti város formálja az Agharta Hálózatot. Shamballa valóban a belső föld kormányának székhelye.

Amíg Kisebb Shamballa egy belső kontinensen van, az ő szatelit kolóniája kisebb bekerített ökoszisztémákban helyezkedik el a Föld kérge alatt, vagy diszkréten a hegyeken belül. Minden város az Agharta Hálózatban fizikai és a Fény városa is egyben, mely a felszíni misztériumiskolák tradíciója és olyan létezőket tisztel, mint Jézus/Sananda, Buddha, Ízisz és Ozirisz... minden Felemelkedett Mester, akiket mi a felszínen ismerünk és szeretünk, akik a régóta fennálló örökségük spirituális tanítói.


Miért döntöttek a földalatti élet mellett? A geológiai Föld magnetikus változásai miatt, melyek 100.000 évvel ezelőtt végigsepertek a felszínen. A hosszadalmas Atlantiszi-Lemúriai  háború és a termonukleáris fegyverzet ereje miatt, mely végül elsüllyesztette ezt a két magasan fejlett civilizációt. A Szahara, a Góbi-sivatag, az Ausztrál Vadon és az Egyesült Államok sivatagjai, csak pár példa a pusztítás eredményére. A földalatti városokat menedékként alkották az emberek számára és, hogy mennyei védelmet biztosítson a szent feljegyzések, tanítások és technológiák számára, melyeket etek az ókori kultúrák kedveltek és odaadóan ápoltak.

A fővárosok

POSID: Az első Atlantiszi előörs, Brazília vidékén a Mato Grosso síkság alatt helyezkedik el. A lakossága 1.3 millió.

SHONSHE: Az Uighur kultúra menedéke, a Lemúriaiaknak egy ága, akik ezt a formát választották saját kolóniájuk számára 50.000 évvel ezelőtt. A bejáratot egy Himalájai Lámakolostor őrzi. A lakossága: 3/4 millió.


RAMA: A felszíni Rama város maradványa, Indiában, Jaipur közelében található. A lakosság klasszikus Hindu vonásokkal rendelkezik. Lakosok száma: 1 millió.
SHINGWA: Az Uighurok északi vándorlásának maradványa. Mongólia és Kína határán helyezkedik el. Lakossága: 3/4 millió


TELOS: Az első Lemúriai előörs letelepedési helye a Shasta-hegy (Kalifornia) alatt. Van egy hozzá tartozó másodlagos kisvárosa a kaliforniai Lassen-hegy alatt. Telos lefordítva azt jelenti, hogy "Kommunikáció a Szellemmel". Lakossága: 1.5 millió.


Reflektorfényben: Telos


Hogyan tud több, mint egymillió ember a Shasta-hegy alatt otthonra lelni? Amíg mi a képzeletünket tágítjuk, a Japánok már földalatti városokat terveznek válaszul a földfelszíni problémáik megoldására. A földalatti városok, ezer évekkel ezelőtt természetes közegnek számítottak az emberi evolúcióban. Ez a szöveg, most egy kis betekintés nyújt egy jól működő ökoszisztémába.


Ennek a kupolával fedett városának a méretei: Telos 1.5 mérföld (kb. 2,4 km) szélesen, 2 mérföld (kb. 3,2 km) mélyen és 5 szinten terül  el:


1. SZINT: A legfelső szint, mely a kereskedelem, az oktatás és a közigazgatás központja. A piramisalakú templom a központi épület és 50.000 embert képes befogadni. Ezt veszik körbe a kormányzati épületek - melyek egy törvényszéki épülettel egyenértékűek és egy  felvilágosult döntéshozó rendszert képviselnek - , a feljegyzések csarnoka, a művészeti és szórakoztatási intézmények, egy palota, amely Ra és Rana Mu (Lemúriai származású uralkodó Király és Királynő, akik Felemelkedett Mesterek) lakhelye, egy kommunikációs torony, egy űrrepülőtér, iskolák, élelmiszer- és ruhaküldők és sok  lakóhely.

 

2. SZINT: Egy ipari központ és szintúgy lakószint is. A házak körkörös alakúak és emiatt pormentesek is. Hasonlóan a felszíni élethez, vannak házak egyedülállóknak, pároknak és nagycsaládoknak  is, mely ott a normális.



3. SZINT: Hydrofónikus kertek. A magasan fejlett hydrofónikus technológia segítségével élelmezik a teljes várost, mely nélkülözi a városközi kereskedelmet. Az összes terméshozam, a nagyobb és izletesebb gyümölcsök, zöldségek és szójatermékek, változatos és örömteli diétát biztosítanak a Telosiak számára. Jelenleg teljesen vegetáriánusok, az Agharta Városok húshelyettesítőket alkalmaztak új testmagasságuk fejlődéséhez.


4. SZINT: Még több hydrofónikus kert és mégtöbb ipari és természetes park.


5. SZINT: A természet szintje. A belső felszín alatt egy mérföldre helyezték el ezt a szintet, mely egy nagyon természetes környezet. Ez ad teret az állatok változatos fajai számára, beleértve sok olyat is, mely a felszínen már kipusztult. Egész fajok élnek egy erőszakmentes atmoszférában és melyek a felszínen ragadozók lehetnek, ott most a szójaszeleteket és az emberekkel való kapcsolatukat élvezik. Itt féktelenül tudsz hancúrozni egy Kardfogú Tigrissel is. A többi növényi szintekkel együtt, elég oxigén termelődik, hogy fenntartsa a bioszférát.


NYELV: A tájszólások várostól városig változnak, de mindenhol a "Solara Maru" nyelvet beszélik, melynek jelentése "A Nap Nyelve". Ez az alapja a mi szent nyelveinknek is, pl. a Sanskrit-nek, vagy a Héber-nek.


KORMÁNYZAT: Egy Tizenkettek Tanácsa, mely hat férfi és hat nőből áll, együtt Ra és Rana Mú-val oldják meg a kollektív problémákat, valamint vezetőkként és őrzőkként szolgálják az embereket. Az olyan királyi pozíciók, mint amit Ra és Rana Mu képvisel, az Isteni tervet felelősek támogatni. A Főpap, aki egy Felemelkedett Mester és Adamának hívják, szintén egy hivatali képviselő.


SZÁMÍTÓGÉPEK: Az aghartai számítógépes rendszer aminó-sav alapú és funkciók óriási sorát szolgálja. Minden földalatti város összeköttetésben áll ezzel a magasan spiritualizált információs hálózattal. A rendszermonitorok városközi (inter-city) és bolygóközi (intergalaktikus) kommunikációval egyidejűleg szolgálják az egyén szükségleteit az otthonában. Ez képes például tájékoztatni a tested vitamin, vagy ásványanyaghiányáról amikor csak szükséges, vagy képes a személyes fejlődésed szempontjából éppen odaillő információt  nyújtani az Akasha krónikából.


PÉNZ: NEM LÉTEZIK. Gondoskodnak minden lakos alapvető szükségeitről. Az ezen felüli luxuscikkek és luxuséletmód, egy kifinomult cserekereskedelmi rendszer segítségével megváltható.


SZÁLLÍTÁS: Mozgó járdákon, szintek közötti liftek és elektromágneses szánok segítségével történik a városban. A városok közti utazásra, a lakókat egy "A Cső", vagyis egy elektromagnetikus földalatti rendszer szállítja, mely képes 3.000 mérföld (4.828 km/h) sebességre is felgyorsulni. Igen, az Aghartaiak jól tapasztaltak az intergalaktikus etikettben és tagjai a Bolygók Szövetségének. Az űrutazást hibátlanul használják, mivel képesek interdimenzionális váltásra, mely észrevehetetlenné teszi a hajót.


SZÓRAKOZÁS: Színház, koncertek és művészetek széles skálája. Olyanok, mint a Trekkies és a Holodeck-ek (mint a StarTrek c. filmben a Holo-fedélzet, mely egy szimulációs szoba, ahol hologramok bevetítésével egy valósághű esemény részesévé tudunk válni). Így a műsor lehet a kedvenc filmed, vagy akár fejezeted a Föld történelméből, melynek részesévé is válsz!


GYERMEKSZÜLETÉS: Fájdalommentes három hónap, nem kilenc. Ez egy rendkívül szent folyamat, rögtön azután, hogy megfogan, a nő elmegy a templomba három napon át, ahol csodálatos zenével, gondolatokkal és képekkel üdvözli a gyermeket. A vízben szülés midkét szülő társaságában az elfogadott.


TESTMAGASSÁG: A kultúrális különbözőségeknek köszönhetően, a földalatti polgárok átlagos testmagasságai különbözőek. Telosban általában 6,75 (kb. 2 m) - 7,5 (kb. 2,3 m) láb, míg Kisebb Shambala-ban 12 láb (3,7 m).


ÉLETKOR: Határtalan. Halál általi elkorcsosulás egyszerűen nem létezik Telosban. Sok Aghartai választotta azt, hogy 30 és 40 év közötti kinézetű marad, míg valójában több ezer évesek. Mivel nem hisznek a halálban, ez a társadalom nem korlátozott általa. Amikor beteljesítette a kívánt tapasztalást, inkarnálódás nélkül képes továbblépni.


FELEMELKEDÉS: Természetes, sokkal könnyebb és hétköznapibb, mint a felszínen. A felemelkedés a végső célja a templomi felkészítésnek.Miért maradtak egész idő alatt a földalatt? Részben azért, mert az Aghartaiak tanultak a háború és az erőszak értelmetlenségéről és türelmetlenül várnak ránk, hogy mi is levonjuk ezt a következtetést. Ők egy olyan nemes nép, hogy még a mi ítélkező gondolataink is fizikailag ártalmasak rájuk. A titoktartás volt az ő védelmük. Egészen mostanáig, létezésük igazságát a Szellem fátyla borította. Mikor láthatjuk meg őket? A földalatti városokba való bebocsájtásunk függ a szándékaink tisztaságától és a pozitív gondolkodási képességünktől. Kellemes fogadtatást kell nyilvánítani mindkét világból egymás számára és nem csak a fénymunkás közösségek által.
jelenleg, párszáz bátor földalatt lakó munkálkodik a felszínen. Azzal a céllal jöttek, hogy keveredjenek a tömegekkel, ezért ideiglenesen átmentek sejtszintű változásokon, hogy ne tűnjenek ki a többiek közül. Felismerhetőek kedvességük, érzékeny természetük és kissé különleges beszédstílusuk által. Be kívánunk mutatni titeket Sharula Aurora Dux Hercegnőnek, a Telosi Ra és Rana Mu lányának.Sharula alapította meg az Agharta Hálózat hivatalos Nagykövetségét a felszíni világ számára. Ő 267 éves és 30-nak néz ki. Ez a cikk is elsőkézből tőle származik és az ő nagylelküségéről tanúskodik.Az ő Nagyköveti megbízatásának célja, az út előkészítése a két világ összeolvadása érdekében... hogy eszméket hozzon, információt és az új archetípuskoat, melyek segítenek egységesíteni a bolygót. Sharula eljött bemutatni a békés változáshoz egy tervrajzát azok számára, akik meghallgatják. Az Aghartaiak elértek egy olyan pontot, ahol nem tudnak továbbhaladni spirituálisan, hacsak ez az egyesülés meg nem történik. Lényünkben mi, egy egész és nem egy fél bolygó felemelkedése vagyunk. Ez Isten akarata, hogy együttesen tegyük meg a következő lépést.


Hamarosan, meghívjuk ezt az egységet és a káprázat nemsorára szertefoszlik. A Hierarchia csinálta földalatti városok felbukkanása egy elsődleges terv. Azt kérik tőlünk, hogy vegyünk részt szeretett hittestvéreink üdvözlésében. Az időzítés mindemellett nagyban függ a szívélyességünktől és a befogadóképességünktől. A sikeres egyesülés a becslések szerint az elkövetkező 10 - 20 éven belül (a cikk  1993-ban íródott) várható.


Kedveseim, nincs miért félnetek, csak hasznotokra válhat. Az Aghartaiak számos ajándékot hoznak. A halhatatlanság titka, születéseteknél fogva megillető jogotok. Szabadságban és bőségben élni szintén születéseteknél fogva megillet benneteket. Nem éltetek, amíg meg nem ízletetek egy hydrofónikus paradicsomot és nem mókáztatok a Holodeck-en.


/mindenkilapja.hu/

Az üreges Föld – Agartha


Forrás:  www.siriusnetwork.worldpress.com
fordította: Borosnyay Gábor

( Összefoglalás )


A Föld belseje


„A Föld belül üreges!” Ezt lehetett hallani néhány évvel ezelőtt bennfentes körökben. Ezt még egy - a Déli-sarkról készült - műholdas NASA-fénykép is alátámasztotta, amely 1968-ban készült és amelyet a NASA titokban tart.

Az üreges Föld : NASA-kép 1968-bólEzen azt lehet felismerni, hogy nincs mágneses pólus, hanem ahelyett a 83. szélességi foknál egy nyílás létezik, amely a Föld belsejébe vezet. Eszerint a Föld belsejében egy üreges tér tátong, amelyet a földkéreg belső oldala határol. És az a hír járja, hogy ott szárazföldek vannak, egy központi, Földön belüli Nap és egy magasan fejlett emberi civilizáció.
Már a 18. században egy üreges bolygóról írt a svájci matematikus Leonhard Euler, amelynek központjában egy belső Nap van, amely meleget és fényt ad egy földön belüli emberiségnek.

A 19.században, amire a Földet körbeutazták és a felszínén mindent kikutattak, fogott hozzá a felszíni ember a Föld utolsó részének a felfedezéséhez, melyre addig még nem tette rá a lábát: az Északi-sark jeges sivatagaihoz. 1818-ban az amerikai volt katonatiszt, John Cleves Symmes azt terjesztette, hogy a Föld belül üreges és lakható. Senki nem figyelt rá és senki sem tudta, hogy honnan szedte ezt. Belefáradva harcaiba, melyeket azért folytatott, hogy a Szenátus hallgassa meg őt, 1829-ben halt meg anélkül, hogy egy expedíciót küldtek volna a sarkvidékre. Mégis azonban ugyanabban az évben két másik ember megtette azt az utazást, amely Symmesnek már nem jutott ki: A két skandináviai, Jens és Olaf Jansen anélkül, hogy észre vették volna, bejutott a Föld belsejébe és 2 teljes évig egy olyan emberiség vendégeként élt ott, amelyik állítólag nálunk sokkal fejlettebb. Csak Olaf Jansen élte túl az utazást. De miután beszélt a kalandjaikról, 28 évre egy zárt bolondok házába száműzték.


Jules Verne ugyanebben az időben írta meg „Utazás a Föld középpontjába” c. regényét. Más írók két másik regénye hasonló történetekről szólt.
1827-ben jutott el az angol Parry a 82º47’ északi szélességig.
1881-ben honfitársa Marckham elérte a 83º20’-et.


Számos további kutató is megpróbálta elérni a 83. szélességi fokot, de teljesen sose voltak erre képesek. A norvég Fritjof Nansen azonban az Északi Sark keresése közben elérte a 86. szélességi fokot. Ő egy addig megmagyarázhatatlan jelenséggel találkozott: dél tájban egy gyengén vörösen pislákoló napot látott, ami úgy nézett ki, mint egy korong. Laposnak látszott és egyenetlen fekete csíkok voltak rajta. Ezenkívül különösnek találta, hogy minél északabbra ment, annál kevesebb jeget látott.
1894. augusztus 3-án a következőt jegyezte fel naplójába: „Ma rókanyomokat láttunk. A klíma meglepően enyhe, alváshoz majdhogynem túl meleg.”


Az amerikai Isaac-Israel Hayes 1869-ben Grönlandra utazott, hogy az annak északnyugati részén fekvő Ellesmere és Grinnel vidékén folytasson kutatásokat. A naplójában ilyen bejegyzést találunk: „Északi szélesség 78º71’. Egy sárga pillangót láttam, valamint – ki hinné – egy moszkitót. Ezenkívül tíz molyt, három pókot, két méhet és két legyet.” Mindezeknek a rovaroknak tulajdonképpen nem is lenne szabad ott létezniük. Az újságíró Charles F. Hall 1860-62-ben az eszkimók között élt. Azt írta: „Sokkal melegebb van, mint vártam és nincs itt sem hó sem jég. A szárazföld tele van élettel: fókák, ludak, kacsák, nyulak, farkasok, rókák, medvék, foglyok és még sok minden más.” Más Északi-sark kutatók is láttak medvéket, akik télidőben észak felé húztak, nem délnek, valamint rókákat, amelyek a Sark irányába mennek, és nyilvánvalóan jól tápláltak.


1902-ben a „Discovery”-expedíció résztvevői arról tudósítottak, hogy kb. 2000 császárpingvint láttak a Déli-sarkon. 1911. július 20-án a kutatók látták ugyanazt a helyet, de ott a 2000 helyett már csak vagy 100 császárpingvin volt. Hova lettek? Eddig senki sem tudta megmondani, hogy hova ment az a sok pingvin. Ugyanígy azok a madarak is, amelyeket évről évre megfigyeltek, hogy a Sark felé vonulnak és amelyek a meleg évszakban évről évre újra visszatérnek a Sarkvidékről: hol teleltek át ezek a madarak? Egy további rejtély volt a hó elszíneződése. Egyszer csak fekete, piros, zöld vagy sárga  lett. Alapos vizsgálatok kiderítették, hogy a fekete színt vulkáni hamu okozta, a pirosat, zöldet és sárgát virágok pollenjei. Ráadásul azt találták, hogy a pollenek olyan növényektől származtak, amelyeket senki sem ismer!


Robert McClure (1807-1873) hordalékfát talált. A gyökerüktől megszabadított fák észak felől érkeztek. Hordalékfa az Északi-sarkon, ami dél felé tart!


Nansen és Hall mindketten leírták, hogy a 83. szélességi fok mögött az egybefüggő jégtakaró helyett nyílt tengerre bukkantak. Ezenkívül Nansen valamint Jens és Olaf Jansen felfedezték, hogy a sós tengervíz tetejére néhány méter vastagságban egy legtisztább édesvízréteg halmozódott fel.


A leginkább vitatott az állítólagos Északi-sark felfedező, Robert E. Peary, aki azt állítja, hogy 1909.április 6-án a Sarkon volt. Azt mondta, hogy kutyás szánnal érte el a Sarkot a jégtakaró tetején. Viszont pont ezen a helyen nyílt tenger van. Sem ő, sem konkurense, Frederick A. Cook nem tudta soha bebizonyítani az állítását. Utóbbi azt állította, hogy már 1908.április 21-én elérte az Északi-sarkot.

Jens és Olaf Jansen beszámolója

1829-ben a norvég Jens Jansen és az akkor 19 éves fia, Olaf Jansen egy tengeri utazás során úgymond véletlenül bejutottak a Föld belsejébe. Mindketten 2 ½ évig tartózkodtak ott. Ott éltek a Föld belsejében.

1829.április 3-án kezdődött a történet, amikor az említett két ember egy halászat kedvéért elhagyta Stockholm kikötőjét. Június 23-án elérték a Spitzbergákat, hogy onnan tovább vitorlázzanak a Ferenc József-földre. Kedvező szelet találtak ahhoz, hogy a nyugati parthoz érjenek. És 24 óra múlva egy gyönyörű szép öbölben kötöttek ki.
Utazás a Belső Földre 1.
Annak ellenére, hogy messze északon jártak, ezen a helyen zöld vegetációt találtak és meleg éghajlatot. Messze nyugaton még látták a jéghegyeket, de előttük északi irányban már csak nyílt tenger volt. Tovább vitorláztak, majd három nap múlva elérkeztek egy szigethez, amelynek északi partján nagy mennyiségű hordalékfát találtak. A következő napig pihentek a kis szigeten, majd folytatták az útjukat. Mindketten csodálkoztak, hogy a klíma olyan meglehetősen meleg volt, annak ellenére, hogy egyre északabbra jártak. Olaf Jansen aztán nagyon elfáradt, és néhány órára lefeküdt. Az édesapja továbbra is a fedélzeten akart maradni. Azonban amikor Olaf felébredt, az apja volt elaludva és közben egy tomboló hóviharba keveredtek, ami három órán keresztül dobálta őket a tornyosuló hullámok és jéghegyek között.

Aztán minden elcsendesedett körülöttük. A felszerelésük fele odaveszett a tengerbe, és nem volt már ivóvizük sem. A nap tűzött, annak ellenére, hogy a legészakibb északon tartózkodtak.

Utazás a Belső Földre 2.

Meglepetésükre megállapították, hogy a tenger vize nem volt sós, hanem tudtak inni belőle. Aztán feltámadt megint egy szél, és a kompasz bolondot játszott. Ezután 11 napig hajóztak egy kellemesen meleg napsütésben, de újra sós vizű tengerbe jutottak. Akkor Jens Jansen egy új látványra hívta fel a fia figyelmét: „Az egy látszólagos nap”, mondta neki. „Már olvastam róla. Azt mondják, hogy ez egy légköri visszatükröződés. Nemsokára újra eltűnik majd.” A nap azonban nem tűnt el. És másképp is nézett ki. Matt-vörös párából sütött és mindig ugyanazon a helyen maradt. Aztán 12 óráig nem lehetett látni, amíg ismét újra fel nem tűnt. Felhők és ködök részben eltakarták néha. Az ég eközben bíborvörös volt. Azt sem lehetett mondani, állította később Olaf Jansen beszámolója, hogy hasonlított volna a megszokott naphoz. Ha épp nem párásan vörösen vagy bronzszínűen fénylett, akkor fehér volt, de inkább egy felhőre hasonlított, semmint hogy egy nagyobb fényforrás lett volna.
Néhány nappal később végül szárazföldet láttak meg. Homokos strandot, fákat és vegetációt. A kompasz újra rendesen viselkedett. Még mindig észak felé utaztak, amin csodálkoztak, mert azt feltételezték, hogy már áthaladtak a Sarkon és már jó ideje dél felé tartanak – legalábbis a látott tájhoz képest! Három napon át vitorláztak a part mentén, mire egy gigantikus méretű folyó torkolatához értek. Rákanyarodtak a folyóra, és 10 nap múlva egy friss édesvizű csatornához érkeztek. A folyóparton nagy erdők voltak gigantikus méretű fákkal. Ez szeptember 1-én volt, 5 hónappal utazásuk megkezdése után, amikor egyszer csak emberi hangokra lettek figyelmesek. Ezek a hangok énekeltek! Röviddel ezután egy hatalmas hajót fedeztek fel, amely egyenesen feléjük tartott. A hajón óriás termetű férfiak voltak, akik egy idegen nyelven szóltak hozzájuk. A viselkedésükön Jens és Olaf Jansen felismerték, hogy nem ellenségesen viszonyultak hozzájuk, sőt mintha valamin szórakoztak volna. Ezek a férfiak mind legalább 3,65 m magasak voltak. A nők épp hogy elérték a 3,65 m-t.

Utazás a Belső Földre 4.Arcvonásaik finomak és szabályosak voltak. A férfiaknak szelíd, szép arca volt finom, szabályos arcvonásokkal. Tekintetük vonzó volt. Körszakállakat hordtak és gazdag öltözékük volt. A magatartásuk barátságos és udvarias volt. Kedvesek voltak és meglehetősen képzetteknek tűntek. Óriási termetük ellenére nem voltak ügyetlenek. Olaf Jansent és édesapját felvették a hajójukra, ami nagyon gyorsan és hangtalanul siklott a vizen (a folyón, amit Hiddekel-nek hívtak, mint később megtudták). A hajót olyas valami hajtotta és világította meg, amit Olaf Jansen csak öreg emberként ismert meg elektromosságnak. A levegő állandóan elektromosan töltött volt és ezáltal nagyon élénkítően hatott. Olaf Jansen később arról is beszámolt, hogy sosem érezte jobban magát, mint éppen akkor. Két nap hajózás után aztán megérkeztek egy kikötővároshoz, amit Jehu-nak hívtak. Ő és édesapja 1 évig maradtak ebben a városban.
Úgy tűnt, hogy ott az emberek főfoglalkozása a mezőgazdaság volt. A domboldalakon szőlőültetvényeket láttak, a völgyekben pedig gabonatáblák voltak. Minden arannyal volt burkolva. Az ajtók, a bútorok, a falak, az épületek, és még az asztalterítők is. Az arany volt a leghasználatosabb fém, amit itt alkalmaztak. A vegetáció dúsan nőtt.


Minden gyümölcs jó nagy volt. Voltak például szőlőfürtök, amelyek akár 1,5 m hosszúak voltak, és egy szem szőlő akkora volt, mint itt egy narancs. Az almák meg akkorák, mint egy férfinak a feje. Olaf Jansen beszámol arról is, hogy a Föld belsejében lévő nap reggel és este vörösen, nappal pedig fehéren és világosan sütött. Esténként mindig köd támadt és éjjel egyfajta éjjeli felhő takarta el a napot, ami 12 órán keresztül gondoskodott a sötétségről.

A Föld belsejében lévő nap a nagy vákuum (?) közepében lebeg és a gravitáció vagy ahogy Olaf Jansen sejtette, valami más atmoszférikus erő által marad a helyén. A belső Föld lakói a „belső világ” „füstös istenének” nevezik.


A nappal-éjjel váltakozását Jansen szerint a Föld forgása okozza, úgy mint nálunk. Az erdők fái óriásiak voltak, és láttak nagy állatseregleteket. A belső Föld lakóinak nyelve nagy hasonlóságot mutatott a szanszkrithoz (ami a régi indiai főnyelv). Ezt a nyelvet megtanították nekik, melynél a tanáraik nagy türelmet tanúsítottak irányukban.
Egy napon az uralkodó egyik küldönce látogatta meg őket, és két nap alatt sok mindent kérdezett tőlük arról, honnan jöttek. Azt akarta tudni, hogy „kint” milyen fajta emberek élnek, milyen a vallási elképzelésük, stb.


Miután Olaf Jansen és édesapja 1 évet eltöltöttek Jehu-ban, elutaztak az ország fővárosába. Az a jármű, amelyik szállította őket, hangtalanul siklott egyetlen sínen nagyon nagy sebességgel. A kocsi tetejére szárnyas kerekek voltak felszerelve, amelyek megnövelték a sebességet, amikor gyorsult a jármű. Azt mondták nekik, hogy ezek a kerekek megszüntették a légköri ellenállást, a gravitációt. Ezáltal a jármű egy vákuumba kerül, ami megőrzi a felborulástól.


A főváros, Éden a belső kontinens egyik magaslati platóján terült el és egy óriási tetszetős paradicsomi kerthez hasonlított, amelyből mind a négy égtáj felé egy-egy folyó indult ki. A négy folyó neve Pison, Gihon, Hiddekel és Eufrátesz volt. Édenben megismerték az egész ország uralkodóját, aki egy főpap volt. Ő magasabb volt mindenki másnál, legalább 4 -4,5 m magas volt és gazdagon öltözködött.
Utazás a Belső Földre 5.
Sok kérdést tett fel nekik, és tudni akarta, hogy maradnak-e vagy vissza akarnak térni a Föld külső felszínére, feltételezve, hogy képesek lesznek arra, hogy áthatoljanak a fagyos jégövezeten, amelyek elterülnek mind az Északi-sarki, mind a Déli-sarki nyílás körül. Jansen papa azt válaszolta, hogy ő és a fia szívesen körbeutaznának még egy kicsit ebben a csodálatos világban, mielőtt elindulnának hazafelé.
Az ezután következett körutazásukon sok falut és várost látogattak meg, ezek között a nagyobbak Nigi, Delphi és Hectea voltak. A Delphi körüli fák 240-300 m magasak voltak (akkorák, mint az Eiffel-torony) és törzsük átmérője 30-37 m volt.

Megismerkedtek az emberekkel és megtudták, hogy hogyan élnek. A belső Föld emberei pl. elbeszélésük szerint mind muzikálisak és képzettek, mindenekelőtt a geometriában és a csillagászatban. A gyerekek csak 20 éves korukban kezdenek el iskolába járni, amit aztán 30 éven keresztül látogatnak, amelyből 10 év a zenetanulásnak van szentelve. Nem házasodnak a 75. – 100. életévük előtt és 600-800 éves kort élnek meg. Utazóink megtudták, hogy a belső földi embereknek majdnem olyan jó fogalmaik vannak a külső felszín földrajzáról, mint egy átlagos iskolai tanácsosnak Stockholmban. Így tudták meg azt is, hogy a belső Föld felszínének ¾-e szárazföld és csak ¼-nyi felület van víz alatt, és hogy hatalmas folyamaik vannak, melyek között egyesek 45 km szélesek. Északon és délen állítólag vannak jéghegyek is, amelyek aztán feltűnnek a mi poláris tengereinken. A Föld belsejében a madarak, ahogy Jansenék beszámoltak róla, akkorák, mint nálunk, de a szárnyaik fesztávolsága eléri a 9 m-t, és 60x38 cm nagy tojásokat raknak. Hecteában voltak 7,5 – 9 m hosszú teknősök, melyek szélessége 4,5 – 6 m és magasságuk 2 m. Az elefántok 30 m hosszúak és 23-26 m magasak voltak. A pingvinek 2 m nagyok voltak.

A Belső Földhöz hasonló fák

Minden 24 órában egyszer esett az eső. A különleges klíma, a magas nedvességtartalom és a Föld belsejében uralkodó élénkítő elektromos fény a felelős állítólag a nagy méretekért és a hosszú élettartamért.
Miután Jansenék több mint 1 éven keresztül utazgattak körbe, eljött a nap, amikor elindultak hazafelé. Kaptak jó térképeket, amelyeken a Föld teljes belső felülete fel volt tüntetve, majd ugyanaz a hajó, amely jövetelükkor szállította őket, elvitte őket a Hiddekel-folyó torkolatához, közel a Föld északi nyílásához. De az az erős déli szél, amely fújt, mindig visszaterelte őket. Így megfordultak, újbóli készleteket vettek fel, majd a Déli-sark irányába hajóztak, ahol a nyíláson keresztül újra ki akartak vitorlázni a külső felszínre.
Amikor elérték a külső felszínt, jéghegyes tengerbe értek, és az egyiknek nekiütköztek. Ez Jens Jansennek az életébe került. A hajójuk elmerült, és így elvesztették minden emléktárgyukat, beleértve azokat a térképeket is, amiket a belső Föld lakóitól kaptak. Olaf Jansent egy „Arlington” nevű skót bálnavadász hajó mentette ki.

Senki nem hitte el neki a történetét, mert nem voltak bizonyítékai. Így szellemileg zavarodottnak nyilvánították, és őrizetbe vették. Csak akkor engedték el, amikor kitalált egy történetet a származására vonatkozóan. Amikor hazaérkezett, megtudta, hogy időközben az édesanyja meghalt, így a nagybácsijának mesélte el az igazságnak megfelelően mindazt, amit átélt. De ő beutaltatta egy bolondok házába. Ott töltött Olaf Jansen 28 keserves évet, - bezárva azért, mert olyasmit élt meg, ami ’nem lehetett igaz’. Ugyanis az, hogy mi, itt kívül élő emberek nem a Föld egyedüli uralkodói vagyunk. Csak életének a végén, egy nappal a halála előtt mondta el történetét egy bizalmas barátjának, Willis George Emerson-nak, egy amerikainak, akit még nem is olyan régóta ismert. Azzal a kéréssel mondta el neki a történetet, hogy adja azt tovább.

/forrás:spiritufo.ditro.hu/

Richard E. Byrd admirális és a Belső Föld

Titkos Naplóm
Északi Sarkköri repülés 1947 február
Admiral Richard E. Bryd
Eljön az idő, amikor az emberi racionalitás jelentéktelenné válik, és el kell fogadni az elkerülhetetlen Igazságot! Nincs meg az a szabadságom, hogy felfedjem a következő dokumentációt, ami ebben az írásban van… talán soha nem kerül nagyobb nyilvánosságra, de meg kell tennem a kötelességem, és rögzítenem kell, hogy egy napon esetleg mindenki elolvassa. A kapzsiság és bizonyos emberek kizsákmányolásának világában, bizonyos emberek nem tudják többé majd eltusolni az igazságot.

Richard E. Byrd admirális

REPÜLÉSI NAPLÓ SARKKÖRI TÁBOR 1947/02/19:
* 06 óra 00 - Minden előkészület rendben az északi körzetbe való repülésünkhöz, és teli tankkal szálunk fel 06 10-kor.
* 06 óra 20 – Az üzemanyag keverék a  jobb oldali motornál túl dúsnak látszik, a beállítás megtörtént és a Pratt Whittney motor simán fut.
* 07 óra 30 – Rádióellenőrzés a bázissal. Minden jó, és a rádióvétel normális.
* 07 óra 40 – Kisebb olajszivárgás észlelhető a jobb oldali motornál, mindazonáltal az olajnyomás jelző normálisnak látszik.
* 08 óra 00 – Csekély turbulencia észlelhető keleti irányból 2321 lábmagasságnál, korrekció 1700 lábra, nincs már turbulencia, de a hátszél növekszik, csekély állítás a folyó vezérlésen , a repülő most nagyon jól működik.
* 08 óra 15 – Rádióellenőrzés a bázissal, a helyzet normális.
* 08 óra 30 – A turbulencia megint visszajött, magasság növelése 2900 lábra, sima repülési feltételek ismét.
* 09 óra 10 – Hatalmas jég és hó odalenn, érdekes sárgás színezetű, és vonalas mintázatban van elosztódva. Iránymódosítás a színminta jobb vizsgálata végett, pirosas vagy lilás szín is megfigyelhető. Kör alakú a terület, két teljes fordulat és vissza a kijelölt irányra. Helyzetellenőrzés történt ismét a bázissal, és információtovábbítás a lenti hóban és jégben lévő elszíneződésről.
* 09 óra 10 – A mágneses és a gyro-iránytűk elkezdenek pörögni és inogni, képtelenek vagyunk megtartani az irányt a műszerekkel. Helymeghatározás nap-iránytűvel, még minden jónak látszik. A műszerek látszólag lassan válaszolnak és elég gyengén, de jegesedésnek jele nincs!
*  09 óra 15 – A távolban valami feltűnik, hegyek lehetnek.
* 09 óra 49 – 29 perc repülési idő telt el a hegyek elő észlelésétől, ez nem illúzió. Ezek hegyek és olyan kis hegyláncokból állnak, amilyeneket még soha nem láttam ezelőtt!
* 09 óra 55 – Magasság 2950 lábra módosítva, erős turbulencia ismét.
* 10 óra 00 – Átmegyünk a kis hegylánc fölött, és még mindig az északi terület lehető legjobb felderítése folyik. A hegyláncon túl, egy völgy látszik egy kis folyóval, vagy patakkal, ami a rész közepét szeli át. Nem zöld völgynek kellene lenni odalenn!  Valami teljesen hibázik és abnormális itt! Nekünk hó és jég fölött kellene lennünk! Elől nagy erdők vannak a hegyoldalban. A navigációs műszereink még mindig pörögnek, a gyroszkóp előre hátra oszcillál!
* 10 óra 05 – 1400 lábra módosítom a magasságot és végrehajtok egy éles fordulatot balra, hogy jobban megvizsgálhassam a völgyet alattunk. Zöld színű, mohával, vagy valami sűrű fajta fűvel van borítva. A fény itt másnak látszik. Nem látom a Napot sehol. Teszünk egy másik bal fordulatot, és látunk alattunk valamit, ami valami fajta nagy állatnak látszik. Egy elefántnak tűnik! NEM!!! Inkább úgy néz ki, mint egy mamut. Ez hihetetlen! Mégis ott van! Magasság csökkentése 1000 lábra, és távcsővel jobban megvizsgáljuk az állatot. Bebizonyosodott- ez határozottan egy mamut-szerű állat! Jelentés a bázisnak.
* 10 óra 30 – A vidék odalenn síkabb  és normálisabb (ha használhatom ezt a szót). Elől valami olyasmit látunk, mintegy város!!!! Ez lehetetlen! A repülőgép könnyűnek és úgymond lendületesnek látszik. A vezérlők nem reagálnak!! Ó ISTENEM!!!! A fülkénk és a jobb szárnyunk mellett van egy furcsa típusú repülő. Gyorsan közelednek mellettünk! Korong-formájú és ragyogó minőségű. Elég közel jönnek most ahhoz, hogy lássuk a jeleket rajtuk. Ez egy Szvasztika fajta (egyenlő szárú kereszt)!!! Ez fantasztikus. Hol vagyunk mi?! Mi történt? Megint rángatom a vezérlőket. Azok nem reagálnak!!!! Befogtak minket valami láthatatlan satuba!
* 11 óra 35 – A rádiónk recseg és egy hang jön angolul, aminek talán egy kis északi, vagy német akcentusa van! Az üzenet:
„Üdvözlünk admirális a területünkön. Pontosan hét perc alatt fogunk leszállítani téged! Lazulj el Admirális, jó kezekben vagy.” Észreveszem, hogy a repülőnk motorjai leálltak! A repülőgép valami idegen vezérlés alatt van, és most megfordul. A vezérlők használhatatlanok.
* 11 óra 40 – Egy másik rádióüzenetet fogadtunk. Most kezdjük a landolási eljárást, és a repülő egy pillanatig kissé megremeg, majd elkezd ereszkedni, mintha valami nagy láthatatlan lift megragadná! A lefelé irányuló mozgás elhanyagolható, és csak egy csekély zökkenésen érünk földet.
* 11 óra 45 – Teszek egy gyors utolsó bejegyzést a repülési naplóba. Több ember közeledik gyalog a repülőnk felé. Magasak és hosszú szőke hajuk van. A távolban egy nagy csillogó város pulzál szivárványszínben.  Nem tudom mi fog történni most, de nem látom fegyverek semmi jelét, ahogy közelednek. Most egy hangot hallok, a nevemen szólítva arra utasít, hogy nyissam ki a raktér ajtót. Eleget teszek neki.
NAPLÓ VÉGE
Ettől a ponttól, emlékezetből írom le az összes további eseményt. Képtelennek és minden őrültségnek tűnne, ha nem történt volna meg.
A rádiós és én, kiszálltunk a repülőből, és felettébb szívélyes módon fogadtak minket. Aztán felszállítottak minket egy kis emelvény-szerű szállítóeszközre, aminek nincsenek kerekei!
Ez nagy gyorsasággal visz minket a ragyogó város felé. Ahogy közeledünk, a város  úgy tűnik, mintha  kristályanyagból készült volna.
Hamarosan megérkezünk egy nagy épülethez, amilyen típusút még soha nem láttam ezelőtt. Úgy tűnik, mintha csak Frank Lloyd Wright design-jából, vagy helyesebben egy Buck Rogersből lenne!!
Adtak nekünk valami fajta meleg italt, aminek az íze semmi olyanhoz nem hasonlított, amit kóstoltam azelőtt. Finom volt.
Tíz perc múlva, csodás megjelenésű vendéglátóink közül ketten  odajönnek és kijelentik, hogy kísérjem el őket. Nincs más választásom, mint eleget tenni nekik. Otthagytam a rádiós emberemet és tettünk egy rövid sétát, majd beléptünk valamibe, ami olyan volt mintegy lift.
Néhány pillanat alatt leereszkedtünk, a gép megáll, és az ajtó csendesen emelkedik! Aztán lent egy hosszú előszobában folytatjuk, amit egy rózsaszín fény világít meg, mely úgy látszik, mintha magából a falból szivárogna ki!
Az egyik lény int nekünk, hogy álljunk meg egy nagy ajtó előtt. Az ajtó fölött olyan felirat van, amit nem tudok elolvasni. A nagy ajtó hangtalanul kinyílik, és intenek nekem, hogy lépjek be. Az egyik házigazdám azt mondja : „Ne félj admirális, egy meghallgatásod van a Mesterrel…”
Belépek, a szemeim alkalmazkodnak ahhoz a szépséges színezethez, ami úgy látszik, hogy teljesen betölti a szobát. Aztán elkezdem látni a környezetemet. Ami a szemeimet fogadja, a legszebb látvány egész létezésemben. Valójában túl szép és csodálatos ahhoz, hogy leírjam. Tökéletes és finom. Úgy gondolom, nem létezik olyan emberi meghatározás, ami képes ezt leírni bármilyen részletességgel!
A gondolataimat egy meleg telt hang dallamos minősége szívélyes módon megszakítja. „Isten hozott a mi birtokunkon Admirális.” Egy férfit látok finom vonásokkal és évek nyomaival az arcán. Egy hosszú asztalnál ült. Int nekem, hogy üljek le az egyik székre.
Miután leültem összeteszi az ujjhegyeit és mosolyog. Ismét lágyan beszél és a következőket közli: „Megengedtük, hogy belépj ide, mert nemes karakter vagy, és jól ismernek téged a Felszíni Világban admirális.”
Felszíni Világ, elakadt a lélegzetem!
„Igen,” a Mester mosolyogva válaszolt, „az Arianni a területén vagy a Föld Belső Világában. Nem fogjuk nagyon késleltetni a küldetésed, és biztonságban vissza fognak kísérni a felszínre a nagy távolság miatt. De most, Admirális, el fogom mondani neked, hogy miért lettél beidézve ide.
Érdeklődésünk épp akkor kezdődött, miután fajod felrobbantotta az első atombombát Hirosima és Nagasaki felett Japánba. Aggasztó idő volt, és kiküldtük repülőgépeinket, a „Flugerladokat”, a ti felszíni világotokba, hogy derítsék ki, mit tett a fajotok. Ez természetesen most a múlt történelme kedves Admirálisom, de folytatnom kell.
Tudod azelőtt, mi soha nem avatkoztunk be fajotok háborúiba, vagy barbárságaiba, de most meg kell tennünk, mivel megtanultatok egy olyan bizonyos hatalommal bánni, ami nem embernek való, vagyis az atomenergiával. A küldötteink már kézbesítettek üzeneteket a világotok uralkodóinak, és ők mégsem méltányolták azt.
Most téged választottak, hogy tanúskodj itt róla, hogy a mi világunk létezik. Tudod a mi kultúránk és tudományunk sok ezer évvel meghaladja a ti fajotokat Admirális. Közbeszóltam, hogy „De mit akarnak velem, Uram?”
A Mester szemei úgy tűntek, hogy mélyen elmémbe hatolnak, és miután néhány pillanatig tanulmányozott engem, válaszolt, „A ti fajotok elért arra a pontra, hogy nincs visszaút, mivel vannak közöttetek olyanok, akik elpusztítanák a világotokat inkább, minthogy lemondjanak a hatalmukról, mint azt te is tudod...” Bólintottam, és a Mester folytatta, 1945-ben és később is, megpróbáltunk kapcsolatba lépni fajotokkal, de a törekvéseink ellenségeskedéssel találták szembe magukat, a Flugerladjainkra rálőttek. Igen, ráadásul rosszindulattal és gyűlölettel üldöztek a vadászrepülőgépeitek. Így most azt mondom neked fiam, hogy nagy vihar készülődik a világotokban, egy olyan sötét düh, ami nem fog lenyugodni évekig.
Nem a ti kezetekben lesz a válasz, nem lesz biztonság a tudományokban. Ez egészen addig tombolhat, míg kultúrátok minden virágát el nem tapossák, és az összes emberi dolog egyenló nem lesz a káosszal. Az utóbbi háborútok csak előjátéka volt annak, ami még jönni fog a fajotok számára. Mi itt tisztábban látunk minden egyes órát … vagy azt mondod tévedek?”
„Nem,” így válaszoltam, „ez azelőtt történt, hogy sötét korok jöttek és több mint ötszáz évig tartottak.”
„Igen, fiam,” válaszolta a Mester, „azok a sötét korok, amik jönni fognak fajotokra, lepelként fogják beborítani a Földet, de úgy hiszem, hogy fajotok egy része át fogja vészelni a vihart, de továbbit nem tudok mondani. Nagyon messze, látunk egy új világot előbújni fajotok azon maradványaiból, akik elveszett és legendás kincseiket keresik, és ők majd itt lesznek fiam, biztonságban a mi felügyeletünk alatt.
Amikor ez az idő elérkezik, megint jelentkezni fogunk, hogy segítsünk feléleszteni kultúrátokat és fajotokat. Talán akkorra, megtanuljátok a háború és a küzdelem hiábavalóságát … és aztán bizonyos kultúrátok és tudományotok visszatér fajotokhoz, hogy újra elkezdődjön. Neked fiam, vissza kell térned a Felszíni Világba ezzel az üzenettel…”
Ezekkel a zárószavakkal, úgy látszott, a mi találkozásunk véget ér. Úgy álltam ott egy pillanatig, mintha álomban lennék…. de mégis tudtam, hogy ez valóság, és bizonyos furcsa oknál fogva meghajoltam.
Hirtelen újra észrevettem, hogy a két szép házigazdám, akik idehoztak engem, ismét mellettem voltak. „Erre Admirális,” intettek egyet. Még egyszer megfordultam távozás előtt, és visszanéztem a Mester irányába. Egy finom mosoly rajzolódott az ő finom és öreg arcán. „Isten veled, fiam,” mondta, aztán finom sovány kezével egy béke jelet intett, és találkozásunk tényleg véget ért.
Gyorsan visszasétáltunk a Mester hatalmas kamrájának az ajtaján, és ismét beléptünk a liftbe. Az ajtó csendben lement, és azonnal felemelkedtünk. Az egyik házigazdám ismét szólt, „Most sietnünk kell Admirális, mivel a Mester nem kívánja sokáig késleltetni beütemezett időbeosztásotokat, és vissza kell térned üzenetével a te fajodhoz.”
Nem szóltam semmit. Mindez szinte hihetetlen volt, és ismét félbeszakították a gondolataimat, amint megálltunk. Beléptem a szobába, és ismét a rádiósommal voltam. Nyugtalan kifejezés volt az arcán. Ahogy közeledtem, mondtam, „Minden rendben Howie, minden rendben.”
A két lény intett nekünk, hogy vár ránk a szállítóeszköz, mi felszálltunk, és hamar visszaérkeztünk a repülőhöz. A motorok üresen jártak és azonnal beszálltunk. Az egész atmoszféra úgy nézett ki, mintha valami sűrű levegővel lenne töltekezve. Miután a raktérajtó bezáródott, azonnal felemelt az a láthatatlan erő, amíg el nem értünk 2700 láb magasságot. Mindkét repülő ott volt mellettünk egy kisebb távolságra, hogy vezessenek minket visszautunkon. Meg kell mondjam, a sebességmérő nem jelzett semmit, pedig nagyon nagy iramban haladtunk.
A REPÜLÉSI NAPLÓBA A BEJGYZÉS FOLYTATÓDIK:
* 2 óra 15 – Egy rádióüzenet érkezik. „Most magatokra hagyunk titeket Admirális, a vezérlőitek szabadok. Auf Wiedersehen!!!!” A flugelradok egy pillanat alatt eltűntek a halványkék égen.
* Hirtelen úgy érződött, mintha egy pillanatra a repülőt elkapná egy erős lehúzó áramlat. Gyorsan helyrehoztuk a vezérlését. Egy ideig nem beszélünk, mindenki el van a gondolataival…
* 2 óra 20 – Újra a hatalmas hó és jég térsége felett vagyunk, és megközelítőleg 27 percre a tábortól. Rádiózunk nekik, ők válaszolnak. Jelentjük, hogy minden kondíció normális. A bázis megkönnyebbülését fejezi ki, hogy helyreállítottuk a kapcsolatot.
* 3 óra 00 – Simán landolunk a táborban. Van egy küldetésem….
NAPLÓ BEJEGYZÉSEK VÉGE
1947. március 11. Épp részt vettem egy személyzeti tanácskozáson a Pentagonban. Kifejtettem teljes egészében a felfedezésem, és a Mestertől kapott üzenetet. Mindent pontosan rögzítettek. Az elnök megtanácskozta. Most őrizetbe vettek több órára. ( 6 óra, 39 percre pontosan). A Szigorú Biztonsági Erők és egy medikus csapat meglehetősen kikérdezett. Ez egy megpróbáltatás volt!!! Szigorú felügyelet alá helyeztek az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági szolgálatán keresztül. MEGPARANCSOLTÁK, HOGY AZ EMBERISÉG ÉRDEKÉBEN HALLGASSAK MINDENRŐL, AMIT MEGTUDTAM!!!! Hihetetlen! Emlékeztettek rá, hogy én egy katona vagyok és engedelmeskednem kell.
1956/12/30: AZ UTOLSÓ BEJEGYZÉS:
* Ez a pár év, ami 1947 óta eltelt, nem kedves számomra…. Most megteszem az utolsó bejegyzésem ebbe az egyedülálló naplómba. Zárásként ki kell jelentenem, hogy ezt az anyagot az évek során hűségesen titokban tartottam, ahogyan arra utasítottak. Ez teljesen ellenkezik az én erkölcseimmel. Most úgy érzem, a hosszú éjszaka közeleg, és ez a titok nem fog velem együtt meghalni, hanem ahogy minden igazság, ez is győzedelmeskedni fog. Ez lehet az egyetlen remény az emberi faj számára. Láttam az igazságot, és az begyorsította a szellememet és szabaddá tett engem! Megtettem a kötelességemet a rettenetes hadipari komplexummal szemben. Most, a hosszú éjszaka kezd közeledni, de ott nem ér véget. Épp ahogyan a Sarkköri hosszú éj véget ér, az Igazság ragyogó fénye eljön ismét, és azok akik sötétségből vannak, a Fényébe fognak hullani…. UGYANIS ÉN LÁTTAM, HOGY A PÓLUSON TÚLI FÖLD, A NAGY ISMERETLEN KÖZÉPPONTJA.

Homorú Föld

Nem csak a mi Földünk, hanem minden bolygó üreges belül! A bolygók, egy napból a keringési pályára kilövellő forró gázok által jönnek létre, és a bolygók kérge a gravitációs és centrifugális erők által alakul ki, a PÓLUSOK NYITOTTAK MARADNAK, és egy üreges, homorú belső részbe vezetnek. Ez a folyamat, egy homorú szférát formál egy füstösnek kinéző Belső Nappal, mely egy kellemesen lágy, teljes színképpel rendelkező napfényt bocsát ki magából, és ez magasan kiemelkedő növekedést biztosít a belső felszín növényzete és az emberi élet számára egyaránt... ott mindössze egy hosszú-hosszú nappal létezik, éjszakák nélkül.

A HOMORÚ FÖLD LÉNYEI rendkívül fejlettek spirituálisan, előrehaladottak technológiájukban, és a mi Homorú Földünk belső magházában élnek. Ezek a felemelkedett civilizációk, békében és testvériségben élnek a Földünk Központjában, mely tartalmaz egy Belső Központi Napot, óceánokat és hegyeket, és még mindig eredeti állapotában van.

A Homorú Föld barlangjai is még hajdani állapotukban vannak, mivel nem lépnek azok talajára és nem építenek azok felszínére. Ott nincsenek épületek, bevásárlóközpontok, vagy országutak. Elektromágneses járművekkel utaznak, melyek pár centire a föld felett lebegnek. Ezek az emberek patakok, folyók és óceánok mentén sétálnak és hegyeket másznak meg - de csak bizonyos mértékben kerül lábuk kapcsolatba a talajjal. A többit meghagyják a természetnek, mivel az a természet földje is.

A kormányzó várost a Homorú Földön belül, Shamballának hívják. Ez a város a bolygó valódi Központjában található, és mindkét (az Északi, vagy a Déli) póluson keresztül közelíthető meg. Az Északi és Déli Sarkok fényei (Sarki Fény, vagy Aurora), melyeket az égboltunkon látunk, valójában a mi Homorú Földünk Belső Központi Napjából kiáradó fény visszatükröződései.

Az ott élők szabad-energiát - ingyen energiát - alkalmaznak a városaik, otthonaik és alagútrendszereik megvilágítására. Elektromágnesességgel összekapcsolt kristályokat használnak, így ezek generálnak egy kis napot, ami teljes színspektrumú fényt bocsát ki magából, mely egész félmillió évig képes életben maradni, és biztosítani minden olyan energiát, melyre szükségük van.

A Föld kérge körülbelül 800 mérföld vastag a külső és a belső felszín között. Mivel a mi földünk üreges, és nem egy tömör szféra, a gravitáció központja nem a Föld közepében van, hanem a kéreg közepén, mely 400 mérföld mélyen van a két felszín között.

A Föld mágneses mezejének forrása mindeddig rejtély volt. A Belső Nap a Föld közepén, az a rejtélyes erőforrás, mely a Föld mágneses mezeje mögött áll.

Barlangbejáratok vannak szerte a Földön, ahol mindenféle kölcsönhatások történnek. Csak néhányuk van jelenleg nyitva. Nikola Tesla, az elektromos technológia géniusz feltalálója, jelenleg a Homorú Föld belsejében él. Az 1800-as évek utolsó felében kezdte megkapni a onnan az információkat és fedezte fel, hogy "az éterikus energia mindenhol korlátlan mennyiségben jelen van, és képes a világ összes gépezetét működtetni szén, olaj, gáz, vagy bármi más megszokott üzemanyag felhasználása nélkül."

Az 1930-as években a Homorú Föld polgárai lezárták ezeket az alagútbejáratokat és átjárókat, ugyanis azokban az időkben voltak "társaságok", akik visszaéltek Tesla technológiájával, hogy haszonszerzés érdekében beléphessenek a Belső Földre. A Homorú Föld két fő portálja, a Pólusoknál lévő Lyukaknál van, melyeket 2000-ben lezártak, mivel a kormányzataink robbantásokat végeztek a Pólusoknál, hogy nyílást üssenek a belső világ bejáratán. A belső lakók, létrehoztak egy mágneses erőmezőt a Föld Poláris Nyílásai körül, hogy távolibbnak álcázzák a bejáratokat. Ily módon védelmezték a nyílásokat a légi és a földi bámészkodók elől. A múltban, voltak Porthologos Könyvtárba vezető bejáratok a felszínen. Az egyik ilyen bejárat Alexandria Könyvtára volt, mely tűz által elpusztult i.sz. 642-ben.

Belül, több a szárazföld (3/4 része föld és 1/4 része víz) és a földrészek is sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint nálunk. A Homorú Földön nagyon gondosan tartják fenn minden ottlakó életforma ökológiai egyensúlyrendszerét.

Catharia városában, jelenleg több millióan laknak a Homorú Földön. Vannak olyan Cathariaiak, akik emberekként inkarnálódtak a felszínen. Szintén vannak olyan cathariaiak, akik a Jupiteren élnek. A legmagasabb cathariai emberek 23 láb (kb. 7 m) magasak. Jelenleg kb. 36.000 olyan ember él a Föld belsejében, akik közülünk, a felszínről mentek oda élni. Az elmúlt 200 évben, kb. 50 felszíni ember ment le belülre élni. Az utóbbi 20 év folyamán, mindössze 8-an tették ezt.




/magush.hu/