.

Feedek
Megosztás
HTML

Atlantisz, a technológia

1. Magasból messze látni

Jacques Cousteau francia származású tengerész, tengerkutató, felfedező, és természetvédő. Mindig bölcsen beszélt, az emberiség fennmaradása érdekében érvelt például az önmérséklés terén. Az önkorlátozást, mint a jövő zálogát tekintette.

A földi életet páholyok irányítják, mind gazdasági, mind politikai téren. Ők döntenek arról, hogy egy ország bukjon vagy szárnyaljon. Gyakran egy-egy ország vezetője, egy-egy páholy valamilyen szintű tagja. Jó hátszéllel, könnyű országot vezetni. Minden páholynak van egy első számú vezetője. Cousteau a páholyok vezetője volt.  Így aztán jó sokat tudott a világ működéséről.

Cousteau szerette a természetet, és megértette, hogy a természet tönkretétele maga az öngyilkosság. Kedvenc kifejezése volt a „fenntartható fejlődés”, azonban ennek SEMMI köze sincs a mai, gazdaságilag értelmezett végtelen fejlődéshez (hízáshoz). Zárt rendszerben (a Föld) nem létezik végtelen növekedés, az egyik ország csak a másik kárára tud növekedni. Cousteau véleménye szerint a fizika és a Létezés törvényei adottak, azokat nem lehet megkerülni, becsapni. Szerinte a fenntartható fejlődés, az adott környezetben fenntartható életmódot, önkorlátozást jelenti. Előre látta a krízishelyzeteket, amelyek az emberekre várnak (túlnépesedés, gazdasági, értékrendi) és az volt a véleménye, hogy az emberiség ezekre nincs felkészülve (mondta ő ezt 20 évvel ezelőtt). Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezekre még ma sem vagyunk felkészülve, de nem csak az átlagember, hanem maguk a politikusok sem. Tudomásul kell venni, hogy egy ócska, szakadt repülőn utazunk, és ha a pilóták (vezetők) végre hajlandók lesznek kinyitni a szemüket, akkor kényszerleszállással még leszállhatunk. Minél később kezdjük a leszállást, annál meredekebb lesz a leszállási pálya. Egy dolog biztos, repülő még nem maradt fenn a levegőben, mikor teljesen elromlott és/vagy elfogyott az üzemanyag. A függőleges leszállás neve szabadesés.

Mint első számú vezető (szó szerint) harcolt azért, hogy törvényileg kötelezzük a jelen emberét arra, hogy az utókor élhető bolygót örököljön. Ő is belátta később, hogy ez egyáltalán nem sikerült. Főleg Cousteau életfilozófiája alapján, de már halála után, barátja írta meg „Az emberiség el fog tűnni, annál jobb” c. könyvét. Ebben Az Ember Tragédiájához hasonló véget jósol a nem túl távoli jövőben (ezer év távlatában). Cousteau tévéinterjúban mondta, hogy az emberiség 65-75%-ának el kellene tűnnie egy pillanat alatt, ahhoz, hogy a Föld eltarthassa a megmaradó társadalmat.

Amiről még híres Cousteau, az Atlantisz kutatása. Egyfelől olyan információkkal rendelkezett, melyek alapján egyértelműen mindent tudott Atlantiszról, amit tudni lehet. Ő konkrétan tudta, hol érdemes keresni Atlantisz földi nyomait.

Mivel az egész bolygót bejárta, nyilván nem tűnt fel sehol sem jelenléte. Egyre több filmet kezdett forgatni Atlantisszal kapcsolatban. Egyre komolyabb harc indult közte és más vezetők, munkatársak között. Cousteau úgy gondolta, hogy az emberiség csak akkor tud szembenézni a jövővel, ha ismeri a múltat és a valós jelent is. Véleménye szerint itt az ideje az embereket felvilágosítani a világ működéséről, hiszen ő is tudta, hogy egy új korszak jön, új értékrendekkel. A váltás csak akkor lehet zökkenőmentes, ha tudatosan felkészül rá az emberiség. A helyzet Cousteau halála óta sem lett jobb, csak közben már el is kezdődött a változás. Amikor Cousteau végleg elszánta magát a felvilágosító munkára, meghalt…

Sokan a Titicaca tóban vélik felfedezni Atlantisz romjait. Cousteau talált ott régi városokat, templomokat, magas életszínvonalat tükröző épületek romjait. A kor társadalma ismerte a pi számot, a csillagászatot, fizikát, stb, egy, a maihoz vagy a régi sumerokhoz mérhető tudással rendelkeztek. Sok eredeti filmfelvétel sosem került bemutatásra. 1998-2000 körül széles körben kutatták a romokat. Túl sok képi információ most sem került bemutatásra, azonban azt be tudták bizonyítani, hogy az 1.500-6.000 éves időtartományban működő modern városokat fedeztek fel.

Az annunakik által tudatosan végzett aranybányászat a Vízözön előtti időkben Afrikában zajlott. A Vízözön eliszaposította ezeket a bányákat, majd napjainkig sosem használták őket (régészeti leletek alapján). I.e. 6.000 körül beindulnak az aranykitermelő bányák az amerikai kontinensen, és az Annunakik készülődnek a legfőbb vezér látogatására. Céljuk meggyőzni bármilyen áron Anut, hogy érdemes itt maradni és aranyat kitermelni. I.e. 4.500-4.200 körül hatalmas építkezésekbe kezdenek az annunakik Amerikában, egyfelől megépítik a csillagvizsgálókat melyeknek célja, a Nibiru érkezésének előrejelzése, valamint a Stonehenge szerű és funkciójú építményeket. Másfelől Anu vezér fogadására városokat, palotákat építenek és bizonyítandó a nagy mennyiségű arany jelenlétét, mindent bearanyoznak, még a Mezopotámiából áthozott, a teremtést leíró oszlopokat is, melyeknek anyaga csak Irak déli részén létezik a Földön. Ekkor jöttek létre sumer mintára azok a városok, amelyeket feltártak a Titicaca tóban.

Másik komoly kérdés, hogy egyáltalán mikor is létezett Atlantisz?

Az annunakik szent kötelessége volt a részletes naplóírás. Ennek ők eleget is tettek. Szerencsénkre. A különböző vezető, irányító annunakik naplója végtelen részletességgel beszámol mindenről, a szerelmi félrelépésektől a történelmi események precíz, aprólékos leírásáig. Azonban a naplóírás szigorúan csak az annunakik által uralt területekre vonatkozik. Eleinte ez Afrika, Sumer, Egyiptom, Indus-völgy, később Amerika. Ugyanakkor szinte szó sem esik például a sumer társadalommal egy időben legalább annyira virágzó Kárpát-medencéről, vagy a kínai népről, mely szintén már 5.000 évvel ezelőtt magas szintre jutott. Ehhez hasonlóan szó sincs az észak európai népekről sem.

Egyetlen kivétel azért van. I.e. 2.024-ben atomrakétákat lőttek ki a Sínai félszigetre, a Holt tenger közelébe, az űrrepülőtérre. Ekkor a radioaktív felhő a légmozgással Sumer felé került, így a sumer társadalmat szó szerint elfújta a szél. A terület kb. 100 évig lakatlan volt, úgy nézett ki, mint ma Pompei. És ekkor beszélnek igazán az annunaki leírások arról, hogy a Föld távolabbi területein, az annunaki területeken kívül, hasonló fejlettséget mutató népek, népcsoportok és törzsek éltek, és ezek akár ezer kilométeres távolságokból betelepedtek a lakatlan területekre, ahol a sugárzás már jelentősen lecsökkent.

Tudjuk, hogy a Földön az annunakik mellett, az ő rokon fajaik uralkodtak, többé-kevésbé a Vízözön után. Mintha mindez tabu lett volna, erről ők nem írtak leírásaikban.  Az nem az ő felségterületük volt. Az nehezen hihető, hogy egy modern annunaki társadalom, mely keresztül-kasul röpködött a Földön, űrrepüléssel foglalkozott, ne vette volna észre, ha a Földön idegen civilizációk is léteznek. Szerintem egy egyezmény alapján, az idegen terület volt, és bár tudtak róla, nyomon követték az eseményeket, de nem vezettek róla naplót, lévén tilos volt.

Inanna/Ishtar/Vénusz fontossága jelen esetben abban rejlik, hogy részletes naplójának egyik fontos momentuma, mikor a mai amerikai részt Atlantisznak nevezi. Ő az egyetlen, aki a nevet helyhez is köti. Kb. i.e. 120.000 környékéről beszél. Bár az egész amerikai kontinenst Atlantisznak nevezi, azonban főleg a mai Mexikó területéről beszél. Még néhány laza említést találunk az annunaki történetekben Atlantiszról, azonban konkrét hely és idő megjelölése nélkül.

És mit hoz a véletlen? Jacques Cousteau legkedveltebb helye a Földön a Kaliforniai-félsziget mellett fekvő sziget, melynek neve Cerralvo volt. Mexikó állam bejelentette, hogy szigetet akar elnevezni Cousteau kapitányról, aki nagyon sokszor végzett megfigyeléseket a térségben hajójával, a Calypsóval, és felfedezéseiről többször „beszámolt” Mexikó vezetőinek. Ezért 2009 novemberében megváltoztatták a sziget nevét, Jacques Cousteau Sziget névre.

2. Charon Viktor AZ ÚJ EON TUDOMÁNYA, részletek

Copyright: Sinai Magda – 1999, Kiadta: Rockcity Kft., 1242 Budapest Pf. 315, Felelős kiadó: Szűcs, ISSN: 1417-64-59. Charon Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli.

ELSŐ DIMENZIÓÉLMÉNYEM

Abban a periódusban, mikor ebben a különös élményben részesültem, hosszabb idő óta folytatott okkult gyakorlatok töltötték be az életemet. Nem sokkal előbb a hipertér és a magas fizika problémáival foglalkoztam, azelőtt soha nem ismert irányban élesítve megfigyelő-képességemet, és az okkult érzékszervek, melyek már korábbi gyakorlatok hatása alatt hiperszenzitívekké váltak, váratlanul új fizikai dimenzió nyomára vezettek. Egy nap megszokott meditációsorozatomat bevégezve, a következő látomásom volt.

Fiatal korom egyik lakóhelyén, abban a lakásban tartózkodtam, ahol okkult iskoláztatásom kezdődött. A lakás központi szobájában, a nyitott ablakon keresztül, egy láthatatlan kéz vagy valamilyen erő fehér rózsacsokrot nyújtott be, hogy azt a társaságomban levő hölgyeknek ajándékozzam. A szóban forgó lakás a negyedik emeleten volt, és a rózsacsokrot csakis valamilyen transzcendentális erő nyújthatta be az ablakon, mert ezt a pontot fizikai erővel megközelíteni sehonnan sem lehetett. Mikor az ablakhoz léptem, hogy a csokrot elvegyem, kezemmel kört írtam le a csokor körül, hogy kitapasztaljam, miféle erő tartja lebegésben. Egy ponton kezem akadályba ütközött, de semmi szubsztanciális dolgot nem tudtam megfogni. Ujjaimat és kezemet mégis, mintegy jelzésszerűen, valami erőösszevonás nyomással illette, amiből arra következtettem, hogy a jelenség a dimenziómágnesség bizonyos fajtája. Ugyanakkor az az erős impulzusom támadt, hogy a fehér rózsacsokrot haladéktalanul továbbítsam rendeltetési helyére.

Azután, hogy a gondolati impulzusnak, illetve a láthatatlan forrásból származó szuggeszciónak eleget tettem, ugyanaz a sürgető hang újabb megbízatást adott.

A fürdőszobába kellett mennem, hogy vizet igyak. A fehér fürdőmedencében kékeszöld, kristálytiszta víz állt, melyből korsóval merítve innom kellett. Szomjúságom azonban nem akart megszűnni, noha literszám ittam a folyadékot, úgy, hogy a felvett vízmennyiség megítélésem szerint komoly változást kellett volna, hogy okozzon a medencében lévő víz mennyiségében, azonban sem a víz volumene, sem szomjúságom nem változott. Lassanként azonban úgy vettem észre, hogy a szomjúság impulzusában periodikus mélységek és felületi magasságok keletkeznek. A mélységi változások ritmikus ütemben követték egymást. Egyszerre csak olyan érzésem támadt, hogy az ivást csak a periodikus szomjúsági hullámvölgy stádiumában lehet abbahagyni. Egyszerre biztosan tudtam, hogy azt a szomjúságot végleg eloltani ivással nem lehet. Mikor erre a konzekvenciára jutottam, megszűnt a szomjúságom.

A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.

Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.

A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.

A HALÁL-FOLYAMAT ELTŰNÉSE

Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.

.

FEJLŐDÉS HELYETT KIBONTAKOZÁS

A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei. Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.

AZ ÚJ ATLANTISZ

Az antik mágikus világkép új formában visszatért. A hermetikus történetkutatás már a mi korunkban ismertetett tradíciókat a Homo Magus agyrendszeréről, melynek kulcskoncepciója az atlanti ember harmadik szeme. Az egykori mágikus emberfajták szintén több dimenzióban éltek: harmadik szemük az asztrálvilág lényeit is eléjük vetítette. A változás, mely a Dimenziókorszakban beállt, némiképp hasonlított ahhoz, amit a harmadik szem működéséről állítottak. A processzus azonban mégis különbözött a régi természetlátástól. Az új ember ugyanis nem rendelkezett harmadik szemmel, hanem agyrendszere különleges érzékszervek egész sorozatával bővült.

DIMENZIÓÖNTUDAT

A Dimenzió Éra emberének szellemi fokozatát akkor közelítjük meg, ha azt mondjuk, hogy ez az emberfajta dimenziószemmel és dimenzióöntudattal bírt. Ezek az érzékszervek szenzitívvé tették a Tér és Idő dimenziócsakráinak működésével szemben. A dimenziócsakra olyan éterkonstrukció vagy inkább olyan erőmező, melynek regeneratív vibrációi az új világban kiküszöbölték a halál jelenségét. Az ikervilágok szubsztanciái a dimenziócsakrák működése következtében sohasem érték el azt a sűrűségi fokot, mely a mi korunkban az élő szervezetek megmerevedéséhez, elmeszesedéséhez és végül teljes pusztulásához vezetett. Az Új Biosz élő plazmája félanyagi maradt, és ezt az állagot a dimenziócsakrák könnyebben dobhatták át egyik síkról a másikra anélkül, hogy az alapszubsztanciában változás állott volna elő.

3. THOTH

Thoth részletesen leírja a világ rezgés (fény) természetét, a párhuzamos világokat, az átjárást a világok között, idő és térugrást, Atlantiszt, annak működését, struktúráját. Azonban tudni kell, hogy Thoth egy magas tudatú „történész”, akit megérteni csak akkor lehet, ha tudjuk azt amit ő tud, vagy elfogadunk bizonyos igazságokat. Sokan megkérdőjelezik Thoth igazságait. Történik mindez azért, mert a jelen civilizáció mélyen beleragadt az anyagi világ mocsarába és hallani sem akar semmi másról. Azonban már itt van a változás szele…

4. Atlantisz

A minket körülvevő világ, éppen úgy, mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik a legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.

Az állóhullám paraméterei meghatározzák a rezgés jellegét, megnyilvánulási formáját. Adott paramétertartományon belül az állóhullám anyagi megjelenést tesz lehetővé. Ha kis mértékben változnak a paraméterek, de még az anyagi megjelenés tartományán belül, akkor az anyag különböző megjelenési formáival találkozunk. Ha azonban a paraméterváltozás eredményeként túllépünk az anyagi paramétertartományon, akkor a rezgés már nem anyag lesz.

A rezonancia azt jelenti, hogy a hasonló paraméterű rezgések egymással kölcsönhatásba kerülnek. Például a földi gravitáció vonzza az anyagot, azaz minket, ugyanakkor a rádió és fényjeleink el tudják hagyni a Földet. Ehhez hasonló a Faraday kalitka, amikor is kezünkkel be tudunk nyúlni a kalitkába, azonban a kalitka fizikai paraméterei által meghatározott rezgések nem tudnak behatolni.

Több olyan rezgésrendszer létezik, amelyik hasonló struktúrát mutat, azonban más paraméterű rezgésekre épül. Ami közös az csak a mintázat. Akár a zenében az oktávok. Ugyanazt a dallamot le lehet játszani minden oktávon, felismerjük a zene mintázatát, amiben különböznek az a hangszín.

A párhuzamos világ azt jelenti, hogy semmi átfedés nincs közöttük, az én világomat érzékelni tudom, de a többit nem. A többi világ számomra csak kozmikus sugárzás. Egy másik világ számára az én világom kozmikus sugárzás. Világok között átjárni akkor lehet, ha az én paramétereimet meg tudom annyira változtatni, hogy kilépek az én rendszeremből és ekkor bekerülök egy szomszédos világba.

Ezen túlmenően, a párhuzamos 3D világok halmazához képest, ezzel párhuzamosan létezik még a negyedik dimenzió (születés előtt, halál után itt tartózkodik a lélek), illetve az ötödik dimenzió (isteni dimenzió).

.

Atlantisz nem egy város, nem egy ország, nem egy földrész, hanem egy technológia, egy módszer. Sokszor említettem, hogy kb. 12 magas szintű civilizáció élt már a Földön előttünk. Ezeknek a társadalmaknak a nagy része ilyen jellegű volt. Egy ilyen társadalom kialakulásához nincs szükség „evolúcióra”, mert csak úgy a semmiből is létre tud jönni. Általában néhány ezer (5-10-15.000) év alatt véget is szokott érni.

Atlantiszról sok csodát mondanak, és legtöbbször a megértés korlátai mi magunk vagyunk. Atlantiszban működött a teleportálás, így jártak munkába. Kristályokból származott a végtelen energia. Sok mindent meg tudtak teremteni gondolatilag, akár a negyedik dimenzióban (álomvilág). Például a házak fala üvegszerű, nincs rajta ajtó, hanem amikor a benn lévő tudja, hogy ki szeretne menni, akkor át tud hatolni rajta, mint egy vízfüggönyön. Gyakorlatilag az atlantiszi technológia nem jelent mást, mint azt, hogy azok az emberek a létüket egy magasabb rezgésszintre emelték. Felülemelkedtek az anyagon, de mégis benn maradtak a földi világ rezgéstartományában. Azaz nem kerültek át egy párhuzamos 3D világba, csupán a saját világukban az anyag felé emelkedtek.

Igazából akkor értettem meg az atlantiszi technológiát, mikor megtudtam, hogy most, napjainkban is létezik egy atlantiszi technológia. Több gyereknek is megvan az a képessége, hogy bármikor átmegy oda. Nem tesznek mást, mint eldöntik. Ekkor láthatatlanná válnak itt az anyagi világban, majd mikor átértek akár a szellemek, arra gondolnak, hogy ott legyenek, egy adott teremben, ami egy fogadó helyiség idegenek számára. Mivel ezt a tudatosságot órákig fenntartani nehéz, ezért az anyagi világban megvalósított gépek olyan tereket hoznak létre, amelyek fenntartják ezeket a rezgéseket. Ezek a gépek olyanok, mint a kisebb erőművek és az anyagi világban láthatók, észlelhetők, megfoghatók. A fizikai föld és néhány gép, és az ahhoz tartozó néhány épület van az anyagi rezgés szintjén. Minden más, úgy az emberek, mint egyéb alkotások a felsőbb rezgésszinten jönnek létre az emberek tudata által létrehozva, és az anyagi gépek tere által vannak fenntartva. Mindez nem más mint állóhullám, mely kompatibilis azokkal az emberekkel, akik testük rezgésszintjét magasabb szintre emelték. Az állóhullám csak akkor létezik, ha egy külső energia fenntartja azt. Ha ezek a gépek leállnak, minden ami abban a felsőbb rezgésszinten lett létrehozva, egy pillanat alatt eltűnik, az emberek pedig megjelennek itt az anyagi szinten. A fenntartó rezgések nélkül az egész Atlantisz csupán néhány épület, benne gép, és néhány földi ember a maga anyagi valóságában. Atlantiszt úgy lehet megalkotni a semmiből, hogy néhány ember felemelkedik a magas szintre, megalkotják az ő álomvilágukat (állóhullámokból), és anyagi szinten megvalósított gépekkel fenntartják azt. Ha leállnak a gépek, eltűnik minden ami nem az anyagi szinten van jelen.

Néhány kiemelkedően innovatív cég vezetője is átjár ebbe a világba. Ők általában saját cégüknél nem is vesznek fel fizetést, gyakran egy negyedik emeleti ötven négyzetméteres lakásban laknak, és sokszor hetekig sem látják őket. Ilyenkor ők odaát vannak. Általában egyedül élének, legtöbbnek volt családja, de elváltak. Nyilván ezekről a megtapasztalásokról nem beszélnek széles körben, csupán kisebb közösségekben. A gyerekekkel ellentétben, akik „így születtek”, a felnőtteknek valahogy úgy alakult az élete, hogy el tudták engedni a félelmet, a haragot. Általában nagyon magas tudatszinttel rendelkeznek, különböző spirituális iskolákba jártak, és „teljesen véletlenül” mentek át a másik világba egy meditációs állapotban, boldogság érzésekor, vagy egyszerűen olyan is volt, akit meg akartak ölni, ő pedig szembefordult és azt mondta a támadónak, hogy szereti és megbocsátja neki amit akar tenni. Ekkor eltűnt az anyagi világból és megjelent a másikban. Onnan minden látható ami itt zajlik, de innen nem látszik a magasabb rezgésű élet.

Jelenleg is létezik egy ilyen civilizáció a Földhöz kötve. Velünk osztoznak a fizikai földön, de ezen túl világuk egy magasabb rezgési síkban van. Bár egyértelműen senki nem mondja, valahol Ázsiában van a földi terület (Tibet?). Fontos még a magas hegyek jelenléte, mert ott sok az energia. Nyilván túl sűrűn lakott nem lehet a hely. Az erőművek nem végeznek forgó mozgást. Anyagi szinten legtöbb lepukkant és nem működő erőműnek tűnik, azonban belsejükben kristályok működnek.

A mi túlnépesedésünk és minden földi terület beépítése nekik is gond.

Azok a gyerekek, akik átjárnak, nálunk furcsának tűnnek, mintha autisták lennének, lassan mozognak, kissé elhízottak, azonban magas a tudatuk, és mindig békésen, bölcsen beszélnek, megbocsátóan. Nem idegesek és nem haragszanak. Bár nem mondaná az ember, de az egyetlen érzés ami bennük van, az a szeretet. Szinte azt mondja az ember, hogy ők tudatosak maguk felől és úgy vállalták el ezt az életet, hogy tudják mi vár rájuk és ezzel teljesen ki vannak békülve. Rendszerint csonka családban élnek. A modern világ betegnek nevezi őket. A másik világban viszont teljesen mások. Felgyorsulnak, és agyuk hihetetlen alkotóképességről tesz tanúbizonyságot.

Azok a felnőttek akik átjárnak, ők is inkább élnek ott, mint itt. Igyekeznek új ötleteket hozni saját cégük munkájába. Azonban ez nem egyszerű, hiszen másként kell megvalósítani valamit ott, mint itt. De már az ötlet is sokat ér.

Az atlantiszi világ jellemzője, hogy az érzékelés sokkal kiterjedtebb, mint itt az anyagi világban. Amíg például itt az anyagi létben egy ágy nem mást, mint egy tárgy, addig Atlantiszban ennek az ágynak sokkal több jellemzője érzékelhető. Egy ágyra nézve azonnal érezzük, hogy új vagy régi, más is aludt már benne vagy nem, ha igen akkor ki és milyen rezgéseket adott át az ágynak, stb. Egyszerűen mindet tudunk az ágyról, a történetéről és az ágy érzéseiről, tárolt rezgéseiről.

Fontos, hogy két egyforma Atlantisz nem létezett. Atlantisz elnevezés egy technológiát takar. Annak a képességét, hogy felemeljük tudatunkat és ezáltal testünk rezgésszintjét, majd ebben a magasabb rezgésszintű világban tudatosan teremtsünk gondolati erővel. Azonban a gondolati világ fenntartásához mindenképp szükséges egy kisegítő technika, azaz gépek, amelyek az általunk létrehozott állóhullámokat fenntartják. Az atlantiszi technikát használó civilizációk csak egyben közösek, a működési elvben. Az, hogy a megalkotott világ konkrétan hogy nyilvánul meg, az attól függ, hogy a társadalom tagjai hogyan képzeli és valósítja meg. Olyan ez mint a kréta és a tála. Adott a technika, hogyan kell a táblára rajtolni. Az, hogy mit rajzolunk a táblára az adott technológiával, az rajtunk múlik. Ma ezt rajzoljuk, holnap azt.
Minden atlantiszi technológiával létrehozott társadalom jellemzője, hogy kis létszámú a mai földi lakossághoz képest. Létrejön, fejlődik, hanyatlik és megszűnik. Általában néhány ezer évtől tizenegynéhányezer évig létezik, maximum húszezer évig. Anyagi szinten nem sok emlék marad utánuk és sosem tesznek kárt a bolygóban, amelyen élnek.

A jelen atlantiszi civilizáció érdeke, hogy a Föld életben maradjon. Ezért tudatosan tárgyalnak rendszerint az USA kormányával és olyan mozgalmakat indítanak el, mint a slow, zöld mozgalmak, stb.

A kb. 120.000 évvel ezelőtt említett Atlantisz már rég megszűnt, hiszen bármilyen szinten is él az ember, azért az emberi tulajdonságok mindig érvényesülnek, azaz előbb-utóbb tönkreteszi magát. A civilizáció anyagi maradványai vélhetően a mai Mexikó területén vannak, vélhetően többé-kevésbé a tengerszint alatt. A jelen Atlantisz teljesen más, bár több lélek a régi Atlantiszból most is él az új Atlantiszban, ők azok, akik igyekeznek tenni a Föld megóvásáért. Ez a saját érdekük is.

Elmondásuk szerint, ha elpusztul az életterük valamilyen oknál fogva, akkor elmennek egy másik Földszerű bolygóra, melyből szinte végtelen számú található a Galaxisban. Ilyen módon került már több korábbi civilizáció a Földre, és éltek itt néhány ezer, tízezer évet. Szinte alig marad nyomuk, hiszen főleg az anygai szint felett léteztek. Ilyen nyom a három Gízai piramis.

Egy atlantiszi civilizáció úgy jön létre, hogy egy adott bolygóról a magas tudatszintek átköltöznek egy hasonló paraméterű bolygóra és ott szervezett formában létrehozzák társadalmukat. Aztán azt fenntartják, üzemeltetik. Utazgatnak az űrben, térben és időben. Szerintük a nagy világmindenségben nincs tér és idő, csak egy közös tudat. Minden más a tudat kivetülése, azaz egy illúzió az egész világ. Időutazás is megvalósítható, illetve a térben szinte korlátok nélkül lehet ugrálni. A sok megtapasztalás közben megnyilvánulnak emberi vonásaik, és bukik a társadalom.

Jacques Cousteau vélhetően sokat tudott Atlantiszról, megtalálta anyagi maradványait és előszeretettel tárta fel a helyet.

Charon Viktor átjárt egy másik világba, amelyet ő negyedik dimenziónak nevezett, azonban valójában nem tudta, hogy hol járt. Sőt mi sem tudjuk.

Thoth egyértelműen leírja Atlantiszt. Azonban a mai ember nem érti ezt.

Jacques Cousteau fel akarta világosítani a világot, azonban ez sokaknak nem tetszett. Charon Viktort, aki testvérével Szepes Máriával együtt élt, gyakorlatilag elizolálta a szocialista rendszer, folyamatos megfigyelés alatt tartotta, mondván veszélyes nézeteket vallanak. Thoth tanításai mindenki számára hozzáférhetőek, azonban ezeket sokan nem értik.

Az igazi áttörést az odalátogatók egyre szélesebb tábora jelenti, legyen az gyerek, vagy egy innovatív cég tulajdonosa, vezetője.

 

Forrás:maga-a-valosag.hu

Edgar Cayce és Atlantisz

Edgar Cayce valószínűleg nagyobb népszerűségnek örvend napjainkban, mint saját korában. A New Age mozgalom egyik előfutáraként annak legjelentősebb ihletője maradt, több mint 60 évvel halála után is.

Az 1877-ben Kentuckyban született Cayce meglehetősen hiányos oktatásban részesült szülei szűkös anyagi lehetőségei miatt. Azonban tizenhárom éves korában, tanulmányai befejezése előtt három évvel, rájött arra, hogy képes megtanulni egy könyv tartalmát csupán azáltal, hogy éjszaka a feje alá helyezi. Az iskola befejezése után számos foglalkozásba belekóstolt: többek között dolgozott farmon, könyvesboltban, biztosító társaságnál és olajfeltárásnál. 21 éves korában hosszú időre megnémult, és mivel orvosai nem tudtak segíteni rajta, egy hipnotizőrhöz fordult segítségért, aki úgy próbálta meggyógyítani, hogy transzállapotba juttatta, és arra kérte, hogy ő írja elő magának a megfelelő gyógymódot. A fiatalember legnagyobb meglepetésére a gyógymód sikeresnek bizonyult: visszanyerte a hangját. Al Layne, a hipnotizőr azt tanácsolta Cayce-nek, hogy szellemi erejével próbáljon meg másokon is segíteni. Így kezdett el Cayce betegeket gyógyítani, és 1901-ben a hipnotikus gyógyító új és különös pályafutásának szentelte magát. Kezdetben nem találkozott személyesen betegeivel, csupán a nevüket és a címüket ismerte. Hihetetlen eredményeket ért el, és a következő tíz évben, sikeres diagnózisainak köszönhetően egyre bővült páciensei köre. Miután az egyik országos lap is felkapta Edgar Cayce, a látnok történetét, nem csekély hírnévre tett szert.

Edgar Cayce

Népszerű nevén „alvó prófétaként” emlegették, mivel szeánszai, ún. „igazlátásai” alatt behunyta a szemét és láthatóan transzba esett. Ő azonban „látnok diagnosztának” titulálta magát, és névjegykártyájára is ezt nyomtatta. Cayce összes feljegyzett igazlátásának többségét – mintegy 70 százalékát – ezek az ún. „egészségügyi igazlátások” tették ki. Azonban 1923-tól kezdve a páciensek egészségét nem érintő, ezoterikus témák is egyre inkább előkerültek szeánszain. A fő témák közé tartozott Jézus Krisztus, főként gyermekkora és korábbi inkarnációi, az asztrológia, az ESP (extraszenzoriális percepció), a reinkarnáció és a meditáció. A mi szempontunkból azonban az olyan témák a legfontosabbak, mint Atlantisz és az ókori Egyiptom, amely Cayce szerint az atlantisziakból álló ősi kolónia volt. Cayce azt hangoztatta, részleteiben is képes látni alanya előző életét, és számos pácienséről úgy tűnt a szeánszokon, hogy vagy Atlantiszon, vagy pedig az ókori Egyiptomban élt. Az évek során életükről és tevékenységükről még adatokat is közölt. Igazlátásai alkalmával Cayce azt állította, hogy Atlantisz története során három katasztrófát is megélt. I. e. 50 000 körül egy hatalmas földmozgás tönkretette a sziget erőforrásait. I. e. 28 500-ban három kisebb szigetre tört szét, ezek neve: Poseidia, Og és Aryan. Végül i. e. 10 500-ban történt a legnagyobb katasztrófa, amikor Atlantisz három szigete elsüllyedt.Az atlantisziak még jóval a végső pusztulás előtt Egyiptomba vándoroltak – jelentette ki Cayce, és az Egyiptomban kialakuló fejlett kultúra éppen akkor érte el csúcspontját, amikor Atlantisz elsüllyedt. Mindez egy Ra-Ta nevű főpap irányítása alatt történt, akit Oziriszhoz és Quetzalcoatlhoz hasonlóan a civilizáció megteremtői közé soroltak, és aki állítólag az egész világon megváltoztatta az emberiséget. I. e. 10 500-ban a többi nép előtt is modellként szolgáló Egyiptom az emberi fejlődés nagy vízválasztója lett, amely több tudományos eredményt produkált, mint azóta az egész történelem – beleértve a modern kort is, vagy legalábbis Cayce korát, az 1900-as évek elejétől közepéig. A látnok egyik legszenzációsabb állítása az volt, hogy Egyiptomban létezett egy ún. 'feljegyzések csarnoka”, egy adatbázis, amely „információkat tartalmazott Atlantiszról, egészen annak az időszaknak a kezdetétől fogva, amikor a lélek testet öltött, vagyis megkezdte inkarnációit ezen a szigeten”.

Más igazlátásaiban erről további részleteket is közölt: „A feljegyzések ennek az ősi civilizációnak az első pusztulásáig, az atlantisziak kivándorlásáig és Atlantisz végső megsemmisüléséig vezetnek vissza. Leírást tartalmaznak a Nagy Piramis építéséről, valamint jóslatokat arról, hogy ki és hol fogja megnyitni ezeket a feljegyzéseket.” Cayce többször is utal arra, hogy a világon nemcsak egy feljegyzések csarnoka létezett, számos igazlátásában beszél egy másikról is, amely Dél-Afrikában található; erre példa a következő, 1933-ban adott igazlátása: „Mint említettük, az ugyanabból (a tuaoi kőből vagy samottkőből) való építkezési módok leírásai három helyen találhatók meg a világon, mai ismereteink szerint: Atlantisz vagy Poseidia elsüllyedt részein, ahol a templomok maradványai még most is megbújnak a tengervíz iszapja alatt, a Bimini-szigetcsoport közelében, Florida partjainál. Ezen kívül az egyiptomi templomokban talált feljegyzésekben, ahol az entitás (az igazlátás során megidézett lélek) később más lelkekkel együttműködve segített megőrizni a feljegyzéseket, amelyek arról a földről származnak, ahol valaha készítették őket. És végül idetartoznak a mai amerikai Yukatanból származó leírások, ahol ezeket a köveket (amelyekről oly keveset tudnak) az utóbbi hónapokban felfedezték.

Tehát a feljegyzések csarnokai valóban léteznének? Annyi bizonyos, hogy a mai napig egyet sem találtak meg belőlük. Az mégis érdekes, hogy Cayce a Bimini-szigeteken helyezi el őket, ugyanis annak idején a szigetcsoport nem szerepelt az atlantiszi civilizáció lehetséges helyszínei között. Majd csak később, 1968-ban fedezték fel a mára híressé vált Bimini-utat a sziget melletti sekély vízben. Ez vajon véletlen egybeesés, vagy annak a bizonyítéka, hogy Cayce Atlantisz valódi történetét idézte meg igazlátásaiban? Míg a többi feljegyzések terméről meglehetősen gyér információkkal rendelkezünk, az egyiptomiról elég sokat tudhatunk meg Cayce-től. Egymást követő igazlátásaiban részletesen beszél róluk, mint például egy szintén 1933-ból származóban: „A feljegyzések kamráiban több volt a ceremónia, mint amikor összehívták a népeket a piramis építésének befejezése után. Itt azok, akiket az Áldozatok Templomában és a Szépség Templomában tanítottak, őrizték a feljegyzések kamrájának pecsétjeit. Ezeket úgy kellett megőrizni, ahogyan azt Atlantisz vagy Poseidia (a Templom) papjai átadták, amikor az Egyetlenre vonatkozóan ezeket a fajról, eseményekről és törvényekről szóló feljegyzéseket bevitték a termeikbe, és csak akkor lehet felnyitni, amikor azok visszatérnek az anyagi világba vagy a földi létbe, amikor a változás küszöbön áll a Földön.” A fontosabb igazlátások során Cayce néha megengedte alanyának, hogy kérdéseket tegyen fel. Az alábbi igazlátásban a következő dolgokat tárta fel:

Kérdés: Ha a királyi kamra (a Nagy Piramis belsejében) az ötvenedik járatban van, melyik járatban található a lezárt kamra?

Válasz: A feljegyzések lezárt kamrája más helyen található, nem ebben a piramisban.

Kérdés: Mondja el részletesen, mit rejtegetett a lezárt kamra.

Válasz: Atlantisz történetét annak az időszaknak a kezdetétől, amikor a Lélek testet öltött, vagy bezárta magát erre a földre, valamint a népek történetét földi tartózkodásuk alatt, elmesélte az első pusztulást és a földön végbemenő változásokat, a népek különböző tevékenységeit más földeken, az öszszes nemzet találkozását a pusztulásban, amely szükségszerűvé vált Atlantisz végső pusztulásával és a Beavatás Piramisának megépítésével, és hogy ki és hol fogja megnyitni a feljegyzéseket, amelyek az elsüllyedt Atlantiszról származó másolatok.”

Cayce újra meg újra hivatkozott olyan személyekre, akiket a feljegyzések csarnokában őrzött iratok megemlítenek, ezeknek a lelke a jövőben ismét reinkarnálódik, és fontos szerepet fognak játszani a Földön. Cayce azt jósolta, hogy 1998-ban meg fogják találni az információknak ezt a kincsestárát, ám az említett év a nagy felfedezés nélkül telt el. Sokak ebben mégsem Cayce tévedését látták, hanem olyan eseménysor kezdetét, amely végül mégiscsak elvezet a feljegyzések csarnokához.Azonban kiderült, hogy nem ez volt Cayce egyetlen olyan jóslata, amely nem vált valóra. Egy másik szerint 1958-ra rekonstruálni tudjuk az atlantiszi „halálos sugarat”. Azt is állította, hogy a 20. század végére New York, Los Angeles és San Francisco megsemmisül, Japán pedig teljesen a tenger alá süllyed: „Japán nagy részét valószínűleg ellepi a tenger.” Ami még riasztóbb, Cayce szerint 2001-ig a Föld tengelye tovább ferdül, ami a klíma megbolydulásához vezet. Végül azt is állította, hogy Kína áttér a kereszténységre, és a vallásos hit zászlóvivője lesz. Igazlátásai során Cayce mindig meghasonlottnak érezte magát. Egyrészt hívő keresztény volt, mégis azt gondolta, hogy a szeánszain megidézett személyek a résztvevők lelkének korábbi inkarnációi. Amint Cayce nagyon is jól tudta, a keresztény kánon nem ismeri el a reinkarnációt, tehát az nem volt összeegyeztethető a hitével. Úgy tűnik, valahogyan mégis feloldotta magában ezt az ellentmondást, vagy legalábbis nem engedte azt, hogy munkáját befolyásolja. Bár olykor kételyek gyötörték, az igazlátások azt sugallták számára, hogy folytatnia kell, amit elkezdett. Egyes állításai, valamint a Szövetség a Kutatásért és a Felvilágosodásért (ARE) nevű szervezet – amely 1931-ben jött létre és Cayce igazlátásainak értelmezésén dolgozik – tagjainak Cayce nevében tett kijelentései még gyanúsabbnak tűnnek, amikor megtudjuk, hogy az ifjú Cayce éveken át a Hopper Könyvesboltban dolgozott Hopkinsville-ben. Ez a könyvesbolt ezoterikus és főként okkultizmussal foglalkozó művekre specializálódott, így minden kétséget kizáróan tartott olyan, Atlantiszról szóló könyveket is, mint Ignatius Donnellynek az Atlantisz: The Antediluvian World (Az özönvíz előtti világ) című műve. Valójában az, amit Cayce igazlátásaiban Atlantiszról mond, csaknem teljesen megegyezik a Donnelly által felvázolt Atlantisz-képpel. Egy másik munkából, Frederic Oliver A Dweller on Two Planets (Két bolygó lakója) című könyvéből is meríthetett, amelyről szerzője azt állítja, hogy egy szellem-médiumként használva őt – diktálta le neki a történetet. A könyv Amerikát tartja a modern kor Atlantiszának, ami hihetetlen felfedezést jelenthetett az ifjú Cayce számára. Marie Corelli regényei is inspiráló forrásként szolgálhattak Cayce-nek; egyik regényének témája érdekes módon a reinkarnáció, nevezetesen az, hogy ez hogyan egyeztethető össze a kereszténységgel, és mint láttuk, Cayce élete során gyakran küszködött ezzel a problémával.

Annak ellenére, hogy Cayce egy okkult könyvesboltban töltötte legfogékonyabb éveit, fia, Hugh Lynn Cayce határozottan cáfolta, hogy apja találkozhatott ezekkel az olvasmányokkal: „nem olvasott Atlantiszról szóló könyveket, és amennyire tudjuk, fogalma sem volt erről a témáról.

A Cayce igazlátásai iránti nagy igény és az a buzgalom, amellyel ennek kielégítésére törekedett, végül a látnok halálához vezetett. Állítólag 43 év alatt mintegy 25 ezer igazlátást tartott (amelyből 14 ezer írásos átiratban is létezik, és a mai napig rendelkezésünkre áll); élete végén naponta akár 8 szeánszot is rendezett azért, hogy eleget tegyen az elvárásoknak. Cayce nem törődött szervezete figyelmeztetéseivel és 1945-ben meghalt, miután az előző évben szélütést kapott. Szellemi öröksége, a Szövetség a Kutatásért és a Felvilágosodásért ma erősebb, mint valaha: 60 országban képviselteti magát. Tagjainak száma állítólag több tízezer, és saját leírása szerint tovább folytatja „az olyan transzperszonális témák kutatását, mint a holisztikus egészség, az ókori rejtélyek, a személyes spiritualitás, az álmok és azok megfejtése, az intuíció, valamint a filozófia és a reinkarnáció”. Valószínűleg soha nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy Cayce igazi médium volt-e. Tény, hogy rendkívül következetesen gondolkodott, és ugyanarról a témáról – szinte változtatás nélkül – akár egy évtizeden keresztül is tartott igazlátásokat. Ám ha igazak is a zseniális memóriájáról szóló állítások, ebben nincs semmi rendkívüli. Mindenesetre, ha igazlátásai egytől egyig csupán kitalációk, hihetetlen képzelőerővel kellett ren-delkeznie, és hamis állításait egy 22 éves időszakon át észben kellett tartania anélkül, hogy hibázzon, vagy ellentmondjon önmagának.Lehetséges, hogy az életutakra, a múltra vonatkozó igazlátásai valóban helyesek voltak, míg a jövőről szóló jóslatai tévedtek? Ezt soha nem fogjuk megtudni, ám az tény marad, hogy jóslatainak és történeteinek elemzése és személye köré is egész iparág fejlődött.

/Simon Cox és Mark Foster - An A to Z of Atlantis című műve nyomán/

Atlantisz: egy legenda pusztulása

Volt valaha egy varázslatokkal teli világ - mára mondák és legendák maradtak belőle. Ilyen volt Atlantisz is, a titokzatos, esüllyedt sziget...

Vannak, akik komolyan hiszik, hogy az emberiség történelmének egy előző, varázslatokkal, mágiával teljes csodálatos szakaszában hatalmas erőket birtokoltak az emberek. Nem volt szükségük szénhidrogének kitermelésére, a földfelszín erőszakos megbolygatására, ezért nincs látható nyoma tevékenységüknek, ugyanakkor a földgolyó egészén nagyon is egybehangzó ismeretanyag létezik róluk, elsősorban legendákban, mondákban és szórványos tárgyi emlékekben.

Az elmélet hívei szerint az emberiség egykori kiemelkedő vezetői, az atlantiszi mágusok, illetve a velük szembenálló lemuriaiak a hatalomért folytatott vetélkedésük során óvatlanul olyan kozmikus erőket szabadítottak a Földre, amely aztán katasztrófák sorozatát hozta, és csapás, csapás után érte a bolygót. Mások a természeti katasztrófa teóriát vallják, s inkább egy, legalább 10 kilométer átmérőjű meteor becsapódását tartják valószínűnek, amely óriási sebet ejtett a földgolyón, romba döntve a körülbelül 15-17 ezer évvel ezelőtt virágzó kultúrákat.

Az amerikai indián törzsek mindegyikében tükröződik valamilyen formában a katasztrófa emléke, Alaszka tlingit indiánjai azonban csak árvízről tesznek említést. Babiloni, azték, indiai, burmai, kínai, óceániai szövegekben, mítoszokban is szólnak árvízről, vízözönről, s a baj előrejelzéséről. Atlantisz megszállottjai - Platón híres leírása óta, amelynek forrásaként egyiptomi papokat jelöl meg - főként az Atlanti-óceánt gyanúsítják egy hatalmas földrész bekebelezésével, s azt sejtik, ennek egyik települése valaha a Kanári-szigeteken volt.

Geológiai, őslénytani kutatások is arra engednek következtetni, hogy szó szerint egyik napról a másikra is bekövetkeztek kataklizmák a Földön, a szóban forgó időszakban. Világméretű áradás söpört végig a bolygón, s a klíma is megváltozott. Később - a mítoszok szerint - a túlélők előjöttek rejtekhelyükből, s örömmel látták, hogy visszatértek a rég nem látott istenek, új ajándékokkal és tudással.

Titokzatos feliratok

Egy Strath nevű washingtoni tudós egy mexikói őserdőben számos romot fedezett fel, amelyeknek több feliratát megfejtette. Az egyik felirat egy száműzött atlantiszi királylányról beszél, akit messze Keletre (esetleg Egyiptomba) küldtek, ahol vezeklésképpen óriási kőkolosszusokat építtetett. Az ókor számára gyakorlatilag Gibraltár a világ végét jelentette. Az Atlanti-óceánban nyugodott le a nap, és a hitvilág ide helyezte a holtak birodalmát, a túlvilágot. Itt keresték az örök élet titkát, az életfát, itt terült el Osiris országa, Amenti, a babiloni Arallu, a zsidó Seol, a görög Hades, a kelta Avalon. Itt volt Sekhet-Hetep, a "lelkek örök hazája", ahová a "halál vizén" áteveztek a holtak lelkei az ősi kereszt jelével, a Tau-val díszített bárkáikon.

Egy monda szerint Tum isten a legnagyobb mélységekbe szállt le, hogy azok vizével megsemmisítse az emberiséget. Minden ember elpusztult, kivéve azokat, akiket Tum felvett a bárkájába. Ez a mítosz figyelemreméltó hasonlóságot mutat a Bibliai Noé történetével.

Az egyiptomiak azonban nemcsak egy vízözönről tudtak, mint ahogy a maják vagy a zsidók sem. Az apokalipszis lehetősége évezredek óta jelen van az emberek gondolkodásában. Josephus Flavius, a neves I. századi zsidó történetíró szerint már az első emberpár készült egy globális katasztrófára.

Flavius szerint az özönvíz előtt élt generációk annak érdekében, hogy az általuk összegyűjtött tudás és felfedezések ne vesszenek el, „Ádám jövendölése alapján, miszerint a világ egyszer tűz ereje által, egy másik alkalommal, pedig a vízáradat ereje által fog elpusztulni, két oszlopot emeltek; az egyiket téglából, a másikat kőből és mindkettőre feljegyezték az általuk megismert tudást és bölcsességet. Azért mindkettőre, hogy amennyiben a téglából készült oszlopot az özönvíz elpusztítaná, akkor a kőoszlop megmaradjon az utódok számára…” (A zsidók története, I. könyv 70–71.) Flavius művében azt is megjegyzi, hogy korában ez az ősi tudást megőrző kőoszlop még megvolt, „Szíriád földjén”.


A maja legenda 52.000 évenként megismétlődő hold-árvízről beszél. A zsidó mítosz három vízözönt ismer Kenan, Henoch és Noé idejéből, egy ómexikói imádság három világpusztulásról beszél, a tupi indiánok mondája lehulló holdakról, a saisi papok megváltozott mozgású égitestekről és az általuk okozott tűz- és vízkatasztrófákról beszéltek Platónnak. A hagyomány szerint Atlantisz is több részletben süllyedt el...

/anna.hu/

Megtalálták Atlantiszt? 8500 éves város fekszik a tenger alatt

Döbbenetes felfedezést tettek a St. Andrews-i Egyetem kutatói egy búvárcsapattal karöltve. A tudósok régóta sejtették, hogy az Északi-tenger mélyén rejtőzik valami - erre azokból az emberi csontokból következtettek, amelyek helyi halászok hálóiba akadtak.

Most viszont olyasvalamire bukkantak, ami őket is meglepte: Észak-Skócia, Dánia és a Csatorna-szigetek között a tenger mélyén egy elveszett világ, az úgynevezett brit Atlantisz fekszik.

A kutatók korábbi spekulációi akkor nyertek bizonyságot, amikor szövetkeztek egy olajtársasággal, és az ő adataikat is felhasználták az elveszett világ kutatása során.

Divers from St Andrews University, find remains of Doggerland, the underwater country dubbed 'Britain's Atlantis'

Doggerland, vagy ahogy a sajtó elnevezte, a brit Atlantisz a kutatók szerint egykor Európa szíve lehetett, több tízezer ember élhetett itt, földjét pedig mamutok taposták - mindez időszámításunk kezdete előtt 6500 évvel történt.

A friss adatoknak köszönhetően a kutatók most már képesek arra, hogy megismerjék az elveszett világ növény- és állatvilágát, illetve teljesebb képet kapjanak arról, milyen emberek élhettek az azóta a tenger alá süllyedt, ősi városban.

A felfedezett Atlantiszról egyébként már kiállítást is nyitottak Londonban, ahol az érdeklődők a 15 éve tartó kutatás összes eredményét megismerhetik.

Az őskori fák maradványai, kőeszközök, mamutok fosszilizált maradványai, valamint az olajkutató cégek geofizikai adatai segítettek rekonstruálni az Északi-tenger Atlantiszát.

A kutatások alapján Doggerland egy hegyes-völgyes vidék volt, nagy tavakkal és kiterjedt mocsarakkal. Ahogy emelkedett a tengerszint, végül már csak a hegycsúcsok kandikáltak ki szigetekként a vízből.

A pollenek, magvak alapján a kutatók meghatározták Doggerland növényzetét, valamint eltartóképességét, azaz azt, hogy körülbelül mekkora lakosság élhetett a területen.

A program folytatásaként a kutatók az esetleges temetkezéseket, menhireket - magányos köveket -, valamint mamutok maradványait keresik - írja az MTI.

A kutatók úgy vélik, Doggerlandet pusztító szökőár temette végleg a víz alá, ám süllyedése nem egyik pillanatról a másikra következett be, hosszabb folyamat eredménye volt.

Doggerland

- Az emberek hajlamosak úgy beszélni a tengerszint emelkedéséről, mintha az valami új jelenség lenne - mondta Richard Bates a St. Andrews-i Egyetemtől a dailymail.co.uk-nek -, pedig ez egyáltalán nem így van. Ez egy körkörös folyamat, ami a Föld története során már rengeteg alkalommal lezajlott.

20 ezer évvel ezelőtt az Északi-tenger területét jég borította. Amikor a jég elolvadt, több sziget is láthatóvá vált, ugyanakkor a tengerszint is megemelkedett. Végül ez a klímaváltozás eredményezte, hogy Doggerland, ami egykor hatalmasabb volt, mint bármelyik ismert európai civilizáció területe, hullámsírba süllyedt, és 8500 éven keresztül senki nem is bukkant rá.

/eszakhirnok.hu/

Idegen faj bázisa van az Antarktisz alatt? A műholdak furcsa alakzatokat mutatnak

Az egykori atlantisziak városának romjai találhatók a kontinens alatt?

Az Antarktisz egy lakatlan, ugyanakkor csodálatos vidék, egyszerre veszélyes és veszélynek kitett hely. Éles kontrasztok jellemzik ezt a rejtélyes kontinenst, mely első látásra lakatlannak tűnik, pedig sokak szerint mégsem az. Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók igaznak hiszik, hogy az Antarktiszon élők rejtőznek mások elől, de legalábbis olyan ősi civilizáció maradványai bújnak meg a mélyben, melynek az idegenekhez is köze lehetett.

Az ilyen elméletekkel foglalkozók egyetértenek abban, hogy az Antarktisz jege alatt egy hatalmas világkatasztrófa által elpusztított, fejlett faj maradványai találhatók meg.


A kontinenssel kapcsolatos nyugtalanító részletek közé tartozik, hogy 1938-ban a náci Németország a kor legszerteágazóbb kutatását szervezte meg Antarktiszon, és a párt legbelsőbb körei különös jelentőséget tulajdonítottak neki. Állítólag a későbbiekben Nixon elnök is létrehozta a Jason Társaságot annak érdekében, hogy a Titkos Föld névre keresztelt program keretében kutassák a rejtélyes kontinens titkait.

Mítosz az örök hó birodalmában

Egy mai elmélet szerint Atlantisz maradványai az Antarktiszon lehetnek, azon a kontinensen, mely egykor északabbra helyezkedett el, és részben jégmentes volt. Évezredek alatt a bolygó forgásából származó centrifugális erő, az egyik pólusnál több milliárd tonna jéggel párosulva, előidézhette a földkéreg részleges elcsúszását.

Einstein, másokkal együtt, több mint lehetségesnek tartotta ezt az elméletet, melyre talán bizonyítékok is lennének. A földkéreg legutolsó elmozdulása valószínűleg i. e. 15 000 és 10 000 között játszódott le, abban az időszakban, amikor az észak-amerikai kontinens nagy részét jég borította.

A jégkorszak elmúltával több milliárd tonna jég olvadt el, mely a tengerszint emelkedését és a jég súlyától megszabadult földkéreg mozgását idézte elő. A mozgások következtében Antarktisz olyan mértékben mozdult el, mely elég volt ahhoz, hogy a jég teljesen elborítsa. Az összeesküvés-elméletek hívei úgy tartják, ez a fejlett civilizáció, vagyis az atlantisziak túlélői menekültek később Egyiptomba, hogy továbbörökítsék tudásukat.

A lehetséges bizonyítékok

Ősi civilizáció romjai lennének tehát a Déli-sark jégtakarója alatt? Az Antarktisz nyugati részén a műholdképek szokatlan köralakzatokat mutatnak. Valószínűleg vulkánkrátereket sejtetnek, ugyanakkor néhány elemzés a vas magas koncentrációban való jelenlétére utal, mely tény azért említésre méltó, mert Platón szerint a várost védő falakat fémből emelték. A másik megdöbbentő bizonyítékot - mely arra enged következtetni, hogy az Antarktisszal kapcsolatos összeesküvés-elmélet megalapozott lehet - egy eredeti dokumentum jelenti, az 1513-ban Konstantinápolyban rajzolt Piri Reis-térkép.



Ezen a térképen nemcsak Amerika nyugati partja és Dél-Amerika keleti partja látható egyértelműen, hanem az antarktiszi kontinens jég nélküli partvidéke is, melyet Maud királynő földjének hívtak. Az Antarktiszt csak 1818-ban fedezték fel, a meglepő precizitással megrajzolt térképet pedig csak az ötvenes években hozták nyilvánosságra.

A térképet korábbi tengerészeti térképek alapján készítették, arra viszont senki sem tudott meggyőző magyarázattal szolgálni, hogy hogyan ábrázolhatja egyáltalán azt, ami rajta szerepel. Mindemellett más hasonló térképek is léteznek, melyek alátámaszthatják azt az elképzelést, miszerint az Antarktisz szolgált otthonául annak a sokak által ismert, elveszettnek hitt civilizációnak, melyet Atlantisznak hívnak.

/Erdős Liza/