.

Feedek
Megosztás
HTML

Montauk Project és a Montauk chair

Drábik János írása

A Montauk chair a Montauk program egyik elágazása volt. A Montauk chair keretében fejlesztették ki azokat a képességeket, amelyek megkönnyítik az úgynevezett "időutazást".

A Montauk chair program során elválasztják az agy működését a test működésétől. A"chair(szék) program" működtetője gondolkodik, és vibrációs energiáját - vagyis a gondolkodás során keletkező bioelektromos energiaváltozásokat - a szék fölé helyezett, kifeszített esernyőhöz hasonlító antenna felfogja, és egy komputerhez továbbítja. Ezt aztán a komputertöbb százszorosan felerősíti. Az így felerősített információ továbbításra kerül szabadenergia kristályok hálózatába, amely kör alakúan van elrendezve.

Ezt követően, függetlenül attól, hogy milyen gondolat került felerősítésre, bizonyos idő elmúltával felnyílt a szobában egy úgynevezett "wormhole", azaz egy kukac- vagy gilisztajárathoz hasonló nyílás, amelyneka nagysága 5-6 méter körüli, és elég nagy ahhoz, hogy egy teherautó is keresztülhaladjon rajta. A Camp Hero nevű kísérleti központ Montauk városkában, azaz olyan helyen fekszik,ahol a Föld bioritmusának a tengelye található, és ez bolygónknak az a pontja, ahonnan az időutazást a legkönnyebben végre lehet hajtani akkor, amikor a Föld kiindulópontjához érkezik.Andy Pero azt a feladatot kapta a Montauk chair projectben, hogy összpontosítva vizuális képzelőerejét, gondoljon egy meghatározott történelmi időpontra, amelyet kijelöltek a számára.

A szék, amelyben ült össze volt kapcsolva egy csúcstechnológiájú, rendkívül fejlett komputerrendszerrel és gondolaterősítővel. Ez a különleges komputer úgy volt programozva,hogy amikor egy bizonyos időpontra vonatkozóan megjelent a gondolat, akkor a komputer bekapcsolta azt a szimulációs programot, amely arra az időpontra vonatkozott, amelyet akísérleti alany az agyában elgondolt. Egész sorozat ilyen úgynevezett "time portal" ("időkapu,idő-bejárat") készült, és végül már egész könyvtárnyi program állt rendelkezésre a különböző történelmi időszakokról. Ezt a bizonyos kísérleti széket arra is használták, hogy felerősítsék a különleges módon összpontosított gondolatokat a működtető gondolatain alapuló háromdimenziós ábrák felidézésére.


Andy Pero

Preston Nichols több könyvet is írt a Montauk Project-ről. Megemlít egy esetet, amikor Duncan Cameron létrehozott egy szörnyet, miközben a Montauk chair-ben ült.Az egyik ilyen időutazási kísérlet neve volt a "Project Southern Cross" (A "Dél-Keresztje program"). Ennek célja az volt, hogy a szövetségesek megnyerjék a II. világháborút. Az Egyesült Államok kormánya az időutazás módszerével is elő kívánta segíteni az 1940-es évek elején a háború megnyerését. A kísérletben résztvevők azt a feladatot kapták, hogy szállítsanak hírközlési eszközöket, fegyvereket és az 1940-es években gyártott technológia szerinti alkatrészeket. Ezeket át kellett adni olyan tervrajzok és utasítások kíséretében,amelyek lehetővé tették az eszközök és fegyverek összeállítását az 1940-es évekből való alkatrészekből. Andy Pero számos alkalommal részt vett ilyen kísérletekben: az egyik alkalommal Németországba, egy másik alkalommal pedig Angliába kellett csomagot kézbesítenie. Ilyen fuvarok alkalmával nem szólhatott senkihez, csak át kellett adnia a nála lévő csomagot, és gyorsan vissza kellett térnie a saját idejébe. Mindez a legmélyebb hipnotikus állapotban történt, és nem volt lehetősége a kísérleti alanynak arra, hogy elemezze saját helyzetét. Pero elmondása szerint mindössze kétórányi időutazást kapott a szállítmányok átadására.Andy Pero első emlékképei 1996-ban kezdtek visszaszivárogni a memóriájába, amikor egy társával közösen bérelt lakásban élt Atlantában. Egyik alkalommal felkereste a közeli tekepályát és megpillantott egy nagy reklámot, amelyen "Rhino"-nak (azaz orrszarvúnak)öltözött figura volt látható, és azt reklámozta, "Bowl with Rhino balls" (Tekézzél Rhino kugligolyókkal). Ez a reklám beindította Andy Pero memóriáját, minthogy "Rhino" az egyik kulcsszó volt, amivel rejtett agyprogramját aktivizálták. Pero szobatársa felfigyelt, amikor hangosan kimondta "I'm Rhino, they called me Rhino" ("Én vagyok Rhino, engem hívtak Rhinónak"). Pero szobatársa mély aggodalommal nézett rá, és elkezdte kérdezgetni. Andy Pero aggódó viselkedéséből megértette, hogy szobatársa valójában az egyik melléje rendelt programozó és irányító. Az első kulcsszóval beindított emlékezés azt idézte fel, hogy elektrosokkolják, és ő jajgat a fájdalomtól számos kínzási gyakorlatának egyikén.Az első emlékezést további emlékek előtérbe kerülése követte. Andy Pero úgy érezte, hogy mesterséges gátakkal körülvett agyában a tudatalatti emlékképek mennyisége olyan szintet ért el, hogy megáradt folyóként átlépték a gátat. Agyprogramozói tudományos módszerekkel falat húztak fel emlékezése köré, s így leblokkolták memóriáját. Amikor mégis elkezdte visszaidézni apró részletekben emléknyomait, akkor ezeket gyorsan leírta a maga számára és gondosan eldugta. Később, amikor megint elfelejtett mindent, megtalálta ezeket a jegyzeteit.Óvatosnak kellett lennie, mert szobatársa gondosan ellenőrizte, miután rájött, hogy emlékezete fokozatosan visszatér. Ezért ismételten transzba helyezte, hogy törölje memóriáját, és elfelejtse, amire mégis apránként kezdett visszaemlékezni. Andy Pero azonban ezt követően is folytatta emlékeinek a leírását, és továbbra is elrejtette feljegyzéseit.Szobatársáról bebizonyosodott, hogy nem a barátja, hanem az egyik felbérelt felügyelője,akinek az volt a feladata, hogy az agykontrol-program keretében irányítsa. Pero beszámol arról, hogy memóriája fokozatos visszatérésének az időpontjáig, mintegy 10 éven át, egyetlen álmára sem emlékezett vissza. Most azonban ezek kezdtek fokozatosan visszatérni a tudatába.A tudatbefolyásoló programokat kutató Eve F. Lorgen-nek adott interjújában, amely az Unknown Magazinban jelent meg, Andy Pero így foglalta össze a "Mind Controll"programokkal kapcsolatos tapasztalatait: "Tudatellenőrző taktikáik lényege az agyműködésének a megosztása már fiatal korban. Ez magába foglalja a kísérleti alany traumának,kínzásnak, becsmérlésnek és megalázásnak való folyamatos alávetését. A konkrét eljárás minden személy esetében különbözik, de a lényeg valamennyiben az, hogy a tudatalattiban kiderítsék melyek az adott személy legérzékenyebb pontjai. Ezeket aztán felhasználják ellene,hogy megtörjék az ellenállását, és elkülönített részekre hasítsák tudatát. E cél érdekében már egész fiatal korban kiválogatják azokat, akik különleges lelki, szellemi képességekkel rendelkeznek.

Gyakran vannak közöttük fegyveres testületek tagjaihoz tartozó családtagok,vagy olyan személyek, akik több nemzedéken át rituális bántalmazáson mentek keresztül. Ezt követően a kiválasztott kísérleti alanyokat különböző fokozatú megfélemlítésnek és terrorizálásnak vetik alá, hogy mesterséges tudathasadást váltsanak ki, s a leválasztott tudat tőlük függetlenül működjön. Ez a folyamat a fokozatosan előrehaladó tudat szétbontás, az agyműködés és a személyiség elkülönülő részekre, fülkékre, fájlokra osztása(Compartmentalization of the mind and personality). Az agyműködést különböző bonyolult hipnózis technikákkal és parancsokkal ellenőrzik egészen addig, amíg létrehozzák a tökéletes"Manchurian Candidate"-t, azaz azt az alvó merénylőt, aki kódszavakkal aktivizálható, és aki robotszerűen végrehajtja a kapott utasítást.(Erről D. C. Hammond tartott előadást "Hypnosis in MPD: Ritual Abuse" (Hipnózis atudathasadásos személyiségzavarban: Rituális erőszak) címmel 1992-ben a virginiai Alexandriában az MPD-vel foglalkozó Negyedik Évi Regionális Konferencián.

Ezen a szakmai tanácskozáson elmondott beszéd a szakirodalomban úgy ismeretes, mint a"Greenbaum Speech". Ez szakszerűen tárgyalja mindazt, amit az MPD-vel és DID-el kapcsolatosan egy felkészült pszichiáternek és tudósnak tudnia kell. A legszembetűnőbb azonban az, hogy a közvélemény szinte semmit sem tud erről a beszédről, és annak a közérdeket nagyon is érintő fontos tartalmáról. Ebben a beszédben tájékoztat Dr. Hammond arról, hogy miként lehet létrehozni egy "Manchurian Candidate"-t. A beszédre még visszatérünk, és részletesen ismertetjük)Andy Pero röviden annyit mond a "Manchurian Candidate"-ről, hogy a kísérleti alany tudatát beprogramozzák, majd pedig memóriáját törlik. Alapvetően úgy használják a kísérleti személy agyát, mint egy biológiai komputert. Mihelyt behelyezték tudatába a mágikus szót,akkor már csak ezt a kulcsszót kell kimondani és a kísérleti alany a vele kísérletezők teljes ellenőrzése alá kerül, többé nem ura önmagának. Ha mindez kisgyermekkorban történik,akkor a kísérleti alany ellenőrzése, kondicionálása és számos elkülönülő tudatrésszel rendelkező személyiséggé való átalakítása könnyebb.A kontroll másik módszere, hogy különleges megbízatású embereket irányítanak a kísérleti alanyhoz, akiket handlerek-nek, controllereknek (kezelőknek, ellenőröknek) neveznek, és akik a kísérleti alany barátjának, tanárának, visszaprogramozójának, lakótársának, szerelmi partnerének, stb. adják ki magukat, de akik valójában a tudatmódosító kísérlet végrehajtói.Vannak olyan úgynevezett alvó operatív személyek is, akik nem is tudják, hogy milyen feladatok végrehajtására vetették be őket. Mindezen okokból rendkívül nehéz bárkiben ismegbízni.Andy Pero azt javasolja azoknak a kísérleti alanyoknak, akik szeretnének a tudatmódosító kísérleti programból kikerülni, hogy fejlesszenek ki magukban erős küzdőszellemet, és csak  azt legyenek hajlandóak megtenni, amit helyesnek tartanak tekintet nélkül arra, hogy máso mit tesznek és mondanak. Pero úgy véli, hogy abból a ketrecből kell elsősorban kiszabadulni,amit az adott személy épít önmaga köré. E célból rendkívül fontos, hogy a kísérleti személyek énjük legmagasabb szintjeit erősítsék, és ezáltal képesek legyenek ellenállni az alacsonyrendű késztetéseknek, amelyekre rá kívánják venni programozóik. Rendkívül fontos e célból annak a tudatában lenni, hogy mi helyes és mi rossz.

Brice Taylor és az agykontroll

Brice Taylor is a trauma okozással végzett agykontroll kísérletek egyik bátor túlélője. Miutánátélte a csúcstechnológiával gyakorolt kísérletezést, megírta kellően dokumentálva élettörténetét részletesen beszámolva arról, hogy milyen kínzásokat kellett elszenvednie olyan ünnepelt közéleti személyiségektől, mint Bob Hope, Henry Kissinger és még sokan mások.

"Thanks for the Memories" (Köszönet az emlékekért) című könyvében Taylor ezt írja:"Amiről az önök többsége nem tudhatott, az az, hogy évekkel ezelőtt a Hidegháború kezdetén ún. hivatásos szakemberek és vezetők egy titkos csoportja engedélyt kapott gyanútlan amerikai lakosokon végzett kísérletekre azért, hogy a fejlett technológia egy változatát  továbbfejlessze... Az amerikai vezetők, hivatásos orvosok és tudósok által összegyűjtött technológia, a bio-elektromágneses frekvencia-gyógyászat, a génmanipuláció, agykontroll,agykutatás, halálközeli állapottal való kísérletezés, a parapszichológiai kutatások, atávolbalátás, az idő- és térben való utazás formájában létezett és létezik, s ehhez képest mindennapi felfogásunk elavultnak számít.

 

"Brice Taylor mesterségesen előidézett Multiple PersonalityDisorder-ben (tudathasadásos személyiségzavarban), mai nevén Dissociative IdentityDisorderben (tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedett. Ez a trauma-okozással szabályozott technika képes létrehozni számos elkülönülő "személyiséget" ugyanazon személyen belül. Ezek az elkülönülő személyiségek önállóan programozhatók, mint egy komputer azért, hogy különböző specifikus feladatokat lássanak el. Így beprogramozható az egyik elkülönített személyiség szex rabszolga-prostituáltnak, a másik bizalmas információkat továbbító futárnak, vagy adatokat rögzítő agyfájlnak. Ezek az elkülönített személyiségek csak azon személy számára hozzáférhetőek, aki ismeri a speciális kódjelzéseket, mert csak ezek segítségével lehet működtetni (aktivizálni, be-és kikapcsolni) az adott elkülönült személyiségbe beépített programot.Sok évig tartó terápia és gondos kezelés révén Brice Taylornak sikerült rekonstruálnia saját emlékeit, amelyek a programozás révén nem voltak hozzáférhetőek a saját maga számára,mert azokat a rituális kínzások és tudatmanipulációk elrejtettek előle. Amikor emlékezete ismét működni kezdett, megdöbbentő történet bontakozott ki saját maga előtt is:

"Amit ön olvas ebben a könyvben, bepillantás az eseményekbe programozott 'személyiségek'szemén keresztül, mindazon keresztül, amit ezek a 'személyiségek' megtapasztaltak és átéltek." - írja könyvének bevezetőjében, hozzátéve "az információk többsége egyszerű kópia,amelyet gyakran szó szerint lemásoltam a saját magán-újságjaimról. Éveken keresztül naponta kínos pontossággal dokumentáltam emlékeimet azért, hogy kiválasszam a gyakran eleven, bár zavaros emlékképeket, amelyeket őriztem. Amire emlékeztem olyan messze volt attól, amiről azt hittem, hogy átéltem - hogy mélyen megrázott."Brice Taylor memoárja éveken át tartó gyötrő visszaemlékezés az átélt események részleteire.A programozás eredményeként szinte tökéletes fényképezőgéphez hasonló memóriára tett szert, és ez tette lehetővé, hogy a legapróbb részletekről is be tudjon számolni."Az a képzés, amelyben irányítóim részesítettek visszalőtt rájuk. Amikor titkos életem emlékei kezdtek benyomulni a tudatos agyműködésembe, sok olyan tolakodó emléknyom villant fel, nemcsak az agyamban, de a testemben is, amely arra kényszerített, hogy újra felidézzem ezeket a tapasztalatokat teljes részletességgel. Ez addig a pontig haladt, hogy teljesen felborította mindennapi élettevékenységemet... Olyan mértékig, hogy abba kellett hagyni a "master degree"-ért folytatott egyetemi tanulmányaimat és mindennap fel kellett keresni orvosomat folyamatos terápia keretében... Megkíséreltem megérteni és megtartani mindazt az információt, amely visszaáramlott a tudatomba, és ezért éveken át arra kényszerültem, hogy minden egyes emlékemet - úgy, ahogyan azt lelki szemeimmel láttam,hallottam és a szagát érzékeltem, és ahogyan azt a testemben éreztem - leírjam. Így tudtam megőrizni némi hasonlóságot a valódi személyiségemhez.

"Brice Taylor visszaemlékezései 14 évet fognak át. Ez arról szól, hogy hogyan hoznak létre egy emberi robotot. Brice Taylor felvett név. Kislányként Brice folyamatosan alá volt vetve traumáknak, testi és lelki sérüléseknek, lelki megrázkódtatásoknak, mivel apja folyamatosan megerőszakolta, gyermekprostitúcióra kényszerítette, és pornográfia készítésére használta.

"Apám éveken át rituális jellegű brutális fizikai és lelki kínzásokkal gyötört. Többek között bezárt szekrényekbe, ketrecekbe és koporsókba, miközben közölte velem, hogy itt hagy meghalni. Csaknem megfulladva, magányosan, tűket szúrtak az érzékeny testrészeimbe,megfosztottak az élelemtől és az alvástól. Elektrosokkot kaptam, elektromos vezetékeken,forrasztó készülékeken és állatok hajtásához használt ösztökével.

Bob Hope

Kábítószereztek. Kifinomult módszerekkel hipnotizáltak és elektronikusan programoztak..."Brice Taylort kényszerítették, hogy kínzási rituálékon és orgiákon vegyen részt. Végül is eladták egy "rabszolga-aukción"."Az agykontroll rabszolgák piacán az elit tagjai felkeresik az aukciókat, amelyek első látásra gyermek divatbemutatóknak látszanak. Később sztriptíz következik. Számos ilyen showműsorban felléptem, mielőtt ténylegesen szponzoráltak vagy eladtak."Nos, Brice Taylor "tulajdonosa" a közismert színész és komikus: Bob Hope volt. Később felfedezte, hogy egy másik szponzora, akit Charlie nagybácsinak hívott: Charles L. Horn volt, a Federal Cartridge Company tulajdonosa, a későbbi Olin Alapítvány létrehozója és elnöke. Charlie mutatta be Brice Taylort Henry Kissingernek, aki folytatta agykontroll programozását,felkészítve őt arra, hogy a későbbiekben "mind file"-nak (agy-fájlnak), élő memóriának, információ-raktárnak használja a személyi komputerhez hasonlóan. A tudatába elhelyezett szigorúan titkos kormányzati adatokhoz kizárólag Kissinger tudott hozzáférni.Taylor keresztülment a NASA (National Security Agency - Nemzetbiztonsági Hivatal) által kidolgozott magasabb szintű agykontroll programozáson is, valamint az "Óz a varázsló","Apád, anyád idejöjjön" történetén alapuló agykontrollon. Ezen túlmenően a hatalmi elit szexuális igényeinek kiszolgálására is felkészítették, mint prostituáltat. Brice Taylor ilyen minőségben kiszolgálta John F. Kennedy-t, Lyndon Johnsont, Richard Nixont, Gerald Fordotés még kormányzóként Ronald Reagant. Beceneve: "a million dollar baby" (milliódolláros baba) volt. Könyvében Taylor leírja, hogy fültanúja volt olyan beszélgetéseknek, ahol az Egyesült Államok elnökének és más magas rangú politikusoknak felkínálták az "escortok",azaz a kísérőhölgyek szolgálatait, a CIA emberi robot technológiájának legújabb,legmodernebb termékeit: a programozott szex- és hírszerző-rabszolgákat.

Henry Kissinger

Bátorították őket,hogy szexuális és emocionális szükségleteik kielégítésére ezeket a társalgó hölgyeket vegyék igénybe a kívülállókkal folytatott ilyen kapcsolat helyett. Taylor később megtudta, hogy a Project MONARCH Beta-típusú programozásán átesett személyeket nevezték "milliódollárosbabáknak", mivel ekkora nagyságú közpénzt kellett minden így programozott kísérleti alanyba invesztálni kisgyermek korától a felnőtt koráig.A Project MONARCH keretében kiképzett "Presidential Model" ("Elnöki model")szolgálatainak az igénybevétele egy estére az 1960-as években 1200 dollárba került. Henry Kissinger Brice Taylor-t az ő "egymillió dolláros gépének" nevezte.

Mint már utaltunk rá Kissinger élő személyi komputerként használta Brice Taylort, hozzáférhetővé téve az agyában létrehozott információs fájlokat az Energia Bizottság, a NATO, a Külkapcsolatok Tanácsa, a Trilaterális Bizottság, valamint a Képviselőház azon tanácskozásain, ahol a közpénzek szétosztásáról döntöttek. Brice Taylor részletesen ír könyvében a "Council"-ról (a"Tanácsről"), amely a színfalak mögül irányítja a világpolitikát és a globális eseményeket."Henry volt a legnagyobb kutya, ami a Council-t illeti. Neki volt az a tehetsége, amelyre szükségük volt, és aki gondosan előre kidolgozta a stratégiai terveket és rendszerint el is érte a kívánt eredményeket. A Council szemében Rockefeller inkább nélkülözhető volt, mert övé volt ugyan a pénz és a hatalom, de nem volt sajátja az a mélyenszántó gondolkodás, amit Henry-ben megtaláltak."E sorok írója a "Council"-t, a Council on Foreign Relations-zel (Külkapcsolatok Tanácsa NewYorkban) azonosítja, amely 1921 óta a háttérhatalom legfontosabb koordináló intézménye, a City of Londonban működő ikerintézményével, a Royal Institute of International Affairs-zel(Királyi Külügyi Intézettel) együtt.Kissingerről még a következőket írja Taylor:"A színfalak mögött Henry ellenőrizte a külkapcsolatokra vonatkozóan a Külügyminisztérium által hozott döntéseket és akciókat. Mindig kísérletet tett arra, hogy olyan szituációt teremtsen, amelyben a Council globális méretekben tartotta kézben a teljes ellenőrzést.

Úgy tekintették mindezt, mint egy játékot, egy életre szóló tervet, melynek várható kimenetele végül is lehetővé teszi, hogy a globális elitnek ez a nemzedéke nyerje meg azt a játszmát,amely elődeinek nem sikerült. Ez ambicionálta és ösztönözte őket."Brice Taylor könyvének egyik fejezete a "Baby Monarchs Are Born" (Monarchs bébik születnek) címet viseli és ebben azt állítja, hogy Reagan elnöksége idején az alelnök, vagyis id. George Bush pedofil volt.

id. George Bush

A következőket írja szó szerint arról, miként traumatizálta Kelly nevű leányát:"Éveken keresztül Kelly szorosan kapcsolódott ahhoz a traumához, amit én kaptam.Ismétlődően kínozták és traumatizálták a jelenlétemben abból a célból, hogy engem"vonalban tartsanak". A kínzással fragmentálták a pszichéjét azért, hogy létrehozzák benne a tudathasadásos személyiségzavar állapotát, hogy ő is a nyomdokaimba léphessen és használhassák, mint "Presidential Model"-t. Szerencsétlenségére nem sokáig kellett várnia,hogy ehhez az ún. "privilégiumhoz" hozzájusson, minthogy ezidőtájt a mi újonnan választott alelnökünk, George Bush, pedofil volt, és Kelly-t olyanná formálták, amit "Bush-baby"-nek neveztek, amint azt később meg tudtam egy korábbi CIA-alkalmazottól."Alátámasztja ezt a gyermekek elleni bűnös eljárást az a másik könyv is, amelyet Cathy O'Brien írt/ "Trance Formation in America"/

O'Brien leányát - véletlenül vagy sem - szintén Kelly-nek nevezték.Kormányzati forrásokból származó értesülések szerint, a "Bush-baby"-khez sorolt kislányokat Kelly-nek nevezték el, így bárki is volt, aki kezelésbe vette őket, nem kellett emlékeznie a nevükre. Brice Taylor is - véletlenül vagy sem - beszámol egy esetről, amikor vadászott rá George Bush Bob Hope-nak a Jordan Ranch nevű birtokán. Ennek a vadászatnak a neve volt "The Most Dangerous Game", azaz "a legveszélyesebb játék". Emlékeztetjük olvasóinkat,hogy Cathy O'Brien is beszámol könyvében ehhez hasonló történetről.Brice Taylor, aki időközben vallásos lett, úgy látja, hogy egyfajta spirituális háború folyik Földgolyónkon, egy láthatatlan küzdelem az életekért, a szabad akaratért. Az agykontroll az egyik végső eszköz a világuralom megszerzéséhez: "Megtanultam, hogy a szabadság nem szabad, és küzdelembe kell bocsátkoznunk nem erőszak és háború útján, de a tudás, az igazság és a szeretet, az igazi spirituális erő és kiállás segítségével, úgy, hogy hallani lehessen bennünket." - írja Taylor

 

/Drábik János/

könyvében.

Elektromágneses agykontroll szabályozása

Ma már egyre több tudományos és népszerűsítő irodalom kapható arról, hogy olyan korszakba érkezett az emberiség, amikor már nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy valaki olyan eszközhöz jusson, amely az elektronika, a kibernetika és az idegtudomány eredményeire támaszkodva már tud "beszélni" az agyhoz és az idegrendszerhez.


Ennek ellenére a legfontosabb adatok az elektromágneses rádiófrekvenciával (EM/RF) történő agykontrollra még mindig a legszigorúbban őrzött államtitkok közé tartoznak nem csak az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában, Oroszországban és a többi evvel a technológiával rendelkező államban. Az Amerikai Nemzetvédelmi Hivatal (National Security Agency - NSA, nem tévesztendő össze a National Aeronautics and Space Administration-nel, a NASA-val) szerint ezeknek az adatoknak a nyilvánosságra hozatala komoly károkat okozna a nemzetbiztonságnak.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az elektronikus tudatbefolyásoló fegyverek felfedezése azzal kezdődött, hogy a II. világháború során a radarokat működtető szakemberek hallották bent az agyukban a radarjelzések berregését minden vevőkészülék nélkül, amikor áram alá helyezett antenna közelében dolgoztak. A radarjelzések hordozzák a rövid impulzusú mikrohullámú jelzéseket. A hallható hatás a pulzusokhoz igazodik. Ebből arra következtettek a tudósok, hogy lehetséges rádiójelekkel közvetlenül kapcsolatot teremteni az agy és az idegrendszer között. Ezt a jelenséget dr. Allan Frey, a New York államban lévő Cornell Egyetemen tanulmányozta az 1960-as években és kísérleteit a General Electric finanszírozta. Dr. Frey úgy találta, hogy a széles spektrumú hordozó frekvenciák, amikor meghatározott rezgésszámmal pulzálnak a 125 MHz-től fel a mikrohullámú tartományba, akkor zúgó, vagy kattogó hanghatásokat váltanak ki a kísérleti személyekben. Ha egy uniformizált rövid és éles impulzust továbbítottak a kísérleti alany fejébe, berregés volt hallható. Ha csak egyetlen impulzust bocsátottak ki, akkor a kísérleti alany egy pukkanást hallott.

Az ilyen kutatások nyomán feltárt, és nem letitkosított kísérleti eredmények azonban nem lettek széles körben ismertek, legalábbis ezt állapította meg egy kanadai civil szervezet, a Citizens Against Human Rights Abuses, a CAHRA, vagyis a Polgárok az emberi jogok megsértése ellen. Ahhoz, hogy az impulzus hallható legyen, el kell érnie a 0,3 watt/cm2 erősséget, amikor eljut a kísérleti személy fejéhez. További kutatások feltárták, hogy a sejtek szintjén is érzékelnek bizonyos jeleket, amelyek jóval kisebb erősségűek. Dr. Ross Adey, a University of California at Riverside kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos egészségügyi megfontolásokat is figyelembe kell venni, amikor hosszú időn át sugárzásnak tesznek ki szöveteket.

Más tudósok állatokon vizsgálták a "mikrohullámú hallást", amikor is különböző vivőfrekvenciákon, impulzusokon és erősségen sugározták azokat. A ketrecekbe zárt, vagy mozgásukban korlátozott állatokat egyszerű impulzussal, vagy impulzusvivő hullámmal sugározták, és megfigyelték válaszreakciójukat. Később az állatok agyába beültetett elektródákkal is végeztek kísérleteket. Az implantátumokat az agynak azokba a részeibe helyezték, amelyek a látási, hallási és más érzékelési funkciókért felelősek. Ezen elektródák segítségével felmérték a válaszreakciókat a különböző hullámjelzés típusokra. Ezek alapján megállapították, hogy az érzékelés függ a besugárzás frekvenciájától és erősségétől, valamint a kísérleti állat érzékszerveitől és agyától. A méretek befolyásolják, hogy mennyi beérkező jelzést tud az adott szerv befogadni, mert a hullámok, illetve a sugárzás elnyelődése szükséges volt a válaszreakció létrehozásához.

A Yale Egyetem orvosi karának neuropszichiátriai intézetét dr. José Delgado irányította az 1970-es években. Dr. Delgado, amint erre már e könyvben is többször utaltunk, látványosan szemléltette, hogy az állat agyába ültetett implantátum segítségével hatékonyan lehet irányítani az adott állat viselkedését. Ismertté vált kísérlete az, amikor az éppen rárohanó bikát rádióadó készülékkel megállította és egyszerű gombnyomással arra bírta, hogy békésen visszaforduljon. Ezek a kísérletek még nem közvetlenül az agyba irányított rádióhullámok segítségével történtek, de azt már igazolták, hogy az agy működése elektromos ingerlés útján befolyásolható.

Eleanor White, a The American Reporter 1999. december 1-én megjelent számában foglalkozik az AM/RF agykontroll technológiával. (Restrictions Needed on EM/RF Mind Controll Technology) Ebben megállapítja, hogy az állatkísérletek három további felismeréshez is elvezettek. Az egyik közülük az úgynevezett "ablakhatás" (window effect), amely hasonlóan a drogokhoz meghatározza, hogy minimum és maximum milyen erősségűnek kell lenni a jelnek, hogy a kívánt hatás előálljon. A másik felismerés a "bio-erősítés" (bio-amplification), amely azt jelenti, hogy csak megfelelő frekvencia és impulzusfajta alkalmazható egy bizonyos hatás eléréséhez, mégpedig igen kicsi erősségi szinten, lényegesen alacsonyabb erősségen, mint ami a hő előállításához szükséges. Dr. Adey kormányzati finanszírozással tanulmányozta, hogyan lehet elektromágneses, vagyis rádiójelekkel kölcsönhatásba lépni agysejtekkel, és azon túl is hatást gyakorolni molekuláris szinten.

A "bio-erősítés" lehetővé teszi olyan jelek előállítását is, amelyek nem zavarják a rádió-, és TV-berendezések működését és ezért rendkívül nehéz őket észlelni. A hatékonysági sávon belül változtatgatva ezeket a jeleket szinte lehetetlen rájuk bukkanni. A harmadik felismerés a "bio-érzékelés" (bio-detection) azt jelenti, hogy egy sejtet nem egyszerűen ingerelnek egy bizonyos frekvenciájú jellel, de az adott sejt ténylegesen rá tud hangolódni viselkedésével a jel modulációjára. A vivőhullámban jelentkező jelváltozatok jelentik a modulációt. A hang is ezekben a modulációkban jelenik meg. Ez vezetett el az embereken folytatott radarkísérletekhez. Először morzejeleket továbbítottak sikeresen radarhullám segítségével, majd pedig emberi hangot is.

Dr. Don R. Justesen, az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóiratában (Journal of the American Psychological Association, March 1975.) megállapítja: két kutató Sharp és Grove úgy találta, hogy a mikrohullámú energia megfelelő modulálása elvezethet a 'drótnélküli' és a 'vevőkészülék nélküli' kommunikációhoz. Magnetofonra rögzítettek egyszótagú szavakat 1-től 10-ig terjedő számjelzéssel ellátva. Valamennyi szó elektromos szinuszgörbéjét úgy alakították, hogy minden alkalommal, amikor a szinuszgörbe keresztezte a zéró vonalat és átcsapott a negatív irányba, egy rövid impulzusú mikrohullámú energiát bocsátott ki. Amikor Sharp és Grove ezekkel az 'emberi hanggal modulált' mikrohullámokkal sugározta be magát, jól tudták hallani, beazonosítani, és megkülönböztetni a 9 szót. A hallott hangok arra hasonlítottak, ahogy a műgégével beszélő személyek beszélnek."

Az 1970-es évek kísérleti eredményei nyomán készültek el azok az agykontroll fegyverek, amelyek ma is szigorúan titkosak. A már hivatkozott kanadai civil szervezet, a CAHRA tagjai azt állítják, hogy ilyen fegyverekkel zaklatták őket, beleértve a hipnotizálást, a fájdalomokozást és egyes testrészeik állapotának a befolyásolását.

Az aggyal és az idegrendszerrel való elektronikus kommunikációra vonatkozó kísérletek nem csak titokban folytak, eredményeik azonban nem váltak széles körben ismertté. Ezek közé tartoznak azok a "mikrohullámú hallással" folytatott kísérletek, amelyek olyan jeleket képesek előállítani, amelyeket az emberek nem hallanak, de agyuk mégis felfogja, azaz "hallja". Ezt a technológiát "Silent Sound Spread Spectrum"-nak ("a nem hallható hang terjedési spektrumának"), "S-QUAD"-nak nevezik.

Az egyik 1992-ben benyújtott amerikai szabadalom arról szólt, miként lehet egy hipnotizőr hangját tudatosan nem hallható ultrahanggá átalakítani, amelyet mikrohullámmal továbbítani lehet, vagy pedig nem hallható módon hozzá lehet kapcsolni a sugárzásra kerülő reklámokhoz. E technológiák kombinációja lehetővé teszi a hipnózis észrevétlen, fel nem fedezhető alkalmazását hosszú időn keresztül.

Ismertté vált az is, hogy a Sivatagi Vihar nevű hadművelet keretében 1991. márciusában az amerikai hadsereg 100 MHz-es hullámhosszon ultrahangú üzenetet továbbított az iraki csapatokhoz azért, hogy ezeket a füllel nem hallható, de az agyba mégis eljutó üzenetekkel megfélemlítse, és kétségbe ejtse őket.

Az elmúlt 50 év során olyan technológiák kifejlesztésére került sor, amelyek ha nincsenek kellően szabályozva, államilag és társadalmilag ellenőrizve, akkor jogellenesen is felhasználhatóak.

Eleanor White kiemeli, hogy a füllel nem hallható hangok és jelek továbbítása lehetővé teszi észrevétlen módon az ismétlődő hipnózis alkalmazását olyan személyekkel szemben, akiknek erről nincs tudomásuk, és akik ehhez nem járultak hozzá. E módszer hatékonyságát bizonyítja az a tény, hogy amikor az iraki csapatokkal szemben bevetették, azok rendkívül gyorsan megadták magukat. E technikát alkalmazó szerkezetek elérhetősége megteremti a lehetőségét a rendkívül agresszív és etikátlan használatukra. Mivel nem lehet észrevenni őket, könnyű az eltitkolásuk és a jelenleg érvényes jogszabályok nem nyújtanak védelmet e technológiák, és a velük működtetett eszközök jogellenes alkalmazásával szemben.

Érdemes áttekinteni, hogy miként lehet ezeket a technológiákat erkölcstelen módon, agresszíven és gyakran csak tolakodó kíváncsiskodásból használni azoknak, akik rendelkeznek vele. Ha arra keressük a választ, hogy miért akar valaki egy ilyen támadó jellegű elektronikus eszközt fájdalomokozásra, gondolatolvasásra, vagy más célra használni egy erről tudomással nem bíró személlyel szemben, önként adódik a válasz, hogy ez lehet az MK-ULTRA program, továbbá mindaz a program, amely megelőzte és követte. Ma már ismert, hogy az MK-ULTRA 149 pszichológiai hadviselésre és vallatási technikára vonatkozó kísérletet tartalmazott. Ezeket a CIA megrendelésére végeztek el, és állami eszközökből finanszíroztak. A kísérleteket részben a koreai háborúban szerzett tapasztalatok indították be. A koreai háborúban hadifogságba esett amerikai katonák kínzással, érzékeléstől való megfosztással és drogokkal hatékonynak bizonyult agymosáson mentek keresztül. Az MK-ULTRA programok megtervezői úgy találták, hogy az agymosás és más típusú tudatbefolyásolás szempontjából lényeges, hogy ezeket a módszereket tudomással nem bíró és hozzájárulásukat nem adó személyeken is kipróbálják. A különböző civil szervezetekbe tömörül kísérleti túlélők végül is elérték, hogy ráirányítsák a politikusok és a közvélemény figyelmét a tudatmódosítással kapcsolatos, és fokozatosan tömegessé vált kísérletekre. Az Egyesült Államok szenátusának hírszerzési különbizottsága végül is vizsgálatot folytatott az ügyben Frank Church, majd később pedig Inouye szenátor vezetésével az 1970-es években. A szenátusi kihallgatások eredményeként azonban egyetlen személyt sem vontak eddig felelősségre.

A neuro-elektromágneses kísérletekre vonatkozó adatokat nem hozták nyilvánosságra, de az, hogy ilyen kísérletek folytak, egyértelműen bizonyítást nyert. A titokban tartott kísérletek és eredményeik gyakorlati alkalmazása - pontosan a penetráns titoktartás és a társadalmi ellenőrzés hiánya miatt - a legkülönbözőbb visszaélésekre nyújt lehetőséget, amely összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal és a politikai szabadságjogokkal. Azt is számításba kell venni, hogy a folytatódó kísérletek és a felhasználásukkal létrehozott újabb és újabb szupermodern eszközök bűnözők kezébe kerülhetnek, és ez felmérhetetlen károkat okozhat. Számításba kell venni, hogy a terrorista-és maffiahálózatok is alkalmazhatják őket, és ez az egész társadalmat sújtó következményekkel járhat. Mindez ma már nem csak lehetőség és spekuláció, hanem a jelen valósága és gyakorlata. Az a helyzet, hogy a hosszú távú hipnózis létrehozására alkalmas technológiákat, valamint a tudatalatti beszédtovábbítás és gondolatolvasás eszközeit ma már egy átlagosan jómódú ember is megvásárolhatja magának bizonyos zárt közben. A pénzvagyon tulajdonlása pedig nem jelenti azt, hogy az illető etikusan is kiemelkedő és emberbaráti magatartást fog tanúsítani.

A gazdag emberek ma már megvásárolhatják a falakon, a ruházaton nem észlelhető módon áthatoló radar-scannereket, a Massachusetts államban lévő Northampton-ban működő Millivision korporációtól. Ez az eszköz a használója számára azt is lehetővé teszi, hogy megfigyelje és kipróbálja, vajon a berendezést a célszemély környezetében felszerelték-e, és arra is módja van, hogy működtetését kikapcsolja, ha fennáll annak a veszélye, hogy észlelik és leleplezik.

Radarral működő megfigyelő és nyomkövető detektorok alkalmasak életmentésre, és a jogalkalmazó szervek munkájának a segítésére. De alkalmasak arra is, hogy bűnös szándékkal valakit titokban kövessenek, lesből megtámadjanak, és ez különösen megkönnyíti a gyermekáldozatokra vadászó pedofílok bűnelkövetését. Alkalmas arra, hogy egy lakótérség belterületét átvilágítsa, és minden részletét láthatóvá tegye a tolakodó kíváncsiskodónak. A ma már szokásosnak mondható "brain rhythm entrainment machines" (az agyritmus továbbító gépezetek, amelyek meghatározott méretű impulzusokat sugároznak, s amelyek meg tudják változtatni a célszemély lelkiállapotát anélkül, hogy a célszemély tudna arról, hogy illetéktelen beavatkozás történt a tudatműködésében). Először szovjet és észak-koreai szakértők alkalmazták a koreai háborúban a "LIDA" nevű szerkezet segítségével. A célszemély tudomása és hozzájárulása nélküli, a hangot közvetlenül az agyba továbbító sugárkészülékek rákényszeríthetnek egy személyt arra, hogy olyan hangokat halljon, például amikor aludni szeretne, amitől nem tud megszabadulni. Az átkonstruált telefonhang-átalakító berendezések lehetővé teszik, hogy a hipnotizőr hangja a célszemély füle által ne legyen hallható, miközben az hallható az agy bizonyos részei számára. Az impulzushordozó mikrohullámú sugárzó készülékek közvetlenül tudják továbbítani a hangot az agyba. Ez a "néma-hang" ("silent sound"), vagyis a fül számára nem hallható, de az agyban hanghatást kiváltó berendezés lehetővé teszi, hogy a kábeltévé útján érjék el a célszemélyt. Minderre a rádióműsor továbbítást is igénybe lehet venni.

Léteznek még agresszívabb eszközök is, amelyeket magántulajdonosaik beszerezhetnek, és áldozataikkal szemben alkalmazhatnak. Vannak olyan etikailag kifogásolható magatartást tanúsító orvosok is, akik jó pénzért - orvosi beavatkozás mellékhatásaként - titokban műhold által követhető implantátumot ültetnek be a célszemélybe. Ez lehetővé teszi, hogy a szerkezet ellenőrzője áldozata minden mozgását nyomon tudja követni. Ezt a megfigyelési módszert elsősorban az állam hírszerzéssel és védelemmel foglalkozó szervezetei alkalmazzák. E jól finanszírozott és titkosan működő szervezeteknek nem okoz leküzdhetetlen nehézséget, hogy rejtett módon beültessék a célszemélyekbe - jól megfizetett orvosok segítségével - a szatellitekkel működtetett implantátumokat.

Az Európa Parlament 1999. január 28-án elfogadta az A4-005/99. számú határozatát, ("Enviroment, security and foreign affairs") amely felszólítja az Európai Uniót, hogy szerezze meg az új 'non-lethal' (nem halált okozó) fegyverek technológiáját, és sürgeti olyan nemzetközi megállapodás megkötését, amely világszintű tilalmat rendel el olyan fegyverek kifejlesztésére és bevetésére, amelyek lehetővé teszik az ember manipulációjának bármely formáját.

Jean-Pierre Changeux a párizsi Pasteur Intézet tekintélyes kutatója a Nature című szaklapban 1998. januárjában felhívta a figyelmet arra, hogy az idegtudomány, amely az idegrendszer anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával foglalkozik, de amelynek a tudományágak konvergenciája következményeként egyre fontosabb részévé válik a kognitív idegtudomány is, nem lebecsülendő kockázatokat hordoz magában. Az agy tudati működésének a feltárása kitágította a magánszférába való behatolás lehetőségét. Az ehhez szükséges berendezések rendkívül specializáltak, ennek ellenére mindennapos gyakorlattá válhat a távolból történő használatuk. Ez megnyitja az utat a személyi szabadság korlátozásához, a magatartás ellenőrzéséhez, és az agymosáshoz. Ezek nem tudományos fantasztikus regényekbe való elképzelések, hanem reális veszélyek.

Changeux előbbiekben összefoglalt megállapításaihoz a magunk részéről az fűzzük hozzá, hogy az emberiségnek meg kell ismernie a biológiai-fiziológiai felfedezések és idegrendszer-kutatási eredmények társadalmi kihatásait is, hiszen e felfedezések, ha visszaélnek velük, könnyen válhatnak az elnyomás eszközeivé. Ezért eljött az ideje, hogy megszűnjön a tudományos elhatárolódás az agykutatás, az idegtudományok, és a társadalomtudományok között. A politikának és hatalomnak pedig le kellene mondania arról, hogy ezeket a tudományokat, s azok eredményeit az uralom gyakorlása eszközéül használja. Az embereknek egyszerre van szükségük a szabadságra és a biztonságra. Egyiket sem lehet feláldozni a másik érdekében. Szükség van a kognitív idegtudomány, a tudatmódosító és magatartás befolyásoló technológiák nyilvánosságra hozatalára és a lakossággal való megismertetésükre. Csak így lehet ezeket szabályozni és ellenőrzés alatt tartani azért, hogy ne egy kisebbség uralmának az ellenőrizetlen eszközei legyenek, hanem valamennyi ember érdeket, az egész emberiség életlehetőségeinek a megnövelését szolgálják.

 

/www.szkosz.com/