.

Feedek
Megosztás
HTML

Agymosás avagy mélytudat-szennyezés?

Írta:Balogh Béla - A cikket szerkesztette:Galactus

A pszichológusok tisztában vannak vele, hogy a tudatunk megszűri a dolgokat, és bizonyos dolgokat elfogadunk, más dolgokat elutasítunk. Ez természetes. A tudatalattin azonban nincs ilyen szűrő.

A tudatalatti másként működik. Amit egyszer hall, az egyszerűen lepereg róla. Az olyan dolgokat viszont, amelyeket több százszor hall, egy idő után beépíti,mint „programot".Márpedig mindannyiunknak vannak szülei, nevelői, és gyermekkorunkra visszatekintve biztosan halljuk -belső hallásunkkal -, hogy „már százszor megmondtam", hogy ezt vagy azt csináld, vagy ne csináld. Már százszor - sőt sokkal több, mint százszor - hallottuk, hogy ügyetlenek vagyunk,lusták vagyunk, irigyek vagyunk.

Milliószor hallottuk, hogy kevés a pénz, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg magunknak. Akaratlanul is belénk ivódott a szüleink,nevelőink által mutatott minta, átvettük gondolkodásmódjukat, gyakran szokásaikat is, és a 16-18 éves kori lázadás után pár évvel vagy évtizeddel döbbenten ismerjük fel, hogy szép reményeink és nagy céljaink helyett szánalmas középszerű életet élünk, és az egész egyáltalán nem hasonlít a boldogsághoz.

Azt mondják, a legtöbb ember 40 éves kora után csendes beletörődésben él. A népi bölcsesség is rögzíti a szülők általi tudatalatti programozás következményeit. „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát" tartja a közmondás.Hiába esküszik meg a lány, hogy ő soha nem lesz olyan, mint az anyja, a tudatalatti program, a „már százszor megmondtam" szüretlen parancsa óhatatlanul elvégzi a maga munkáját.

Lássunk egy egyszerű példát. A szülők féltő gondoskodással nevelik gyermeküket. Óvják széltől, víztől, balesettől és betegségtől.És tanítják. Tanítják mindarra, amire őket is megtanítottáka szüleik, mindarra, amit saját tapasztalataikból leszűrtek. A gyermek huncut, szófogadatlan, vagy csak nehezen hajlik az idomításra, ezért a szülő újra és újra elmondja neki a követendő szabályokat. Egy alkalommal a gondos édesanya észreveszi, hogy a gyermek pénzzel játszik, sőt a szájába veszi. Természetes ösztönétől hajtva azonnal rászól:- Pistike, azonnal vedd ki a szádból a pénzt! Piszkos! A pénzt mindenki összefogdossa. Tele van bacilusokkal.Ha már hozzá nyúltál, máris menj kezet mosni!Pistike rémülten vagy értetlenül, de szót fogad. Az anyuka azonban tudja, hogy egy figyelmeztetés nem elég. Sokszor el kell mondani a gyermeknek, amíg valamit jól megjegyez, és szokásává válik. Talán százszor is, vagy még többször.

- Pistike! Már százszor megmondtam, hogy a pénz piszkos! Hát nem érted? Azonnal menj kezet mosni!Pistike nem igazán érti. Hiszen mindenki mindent összefogdos. Mennyivel jobb egy kilincs, vagy egy kapaszkodó a villamoson? Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. Ha sokszor hallja - márpedig a szülő igazán kitartó tud lenni a gyermeknevelésben -, Pistike elhiszi. Nem ám csak úgy felületesen, rövid időre, hiszékenységből, hanem jó mélyen, a tudatalatti legmélyebb régióiba bevésve. Ez válik tudatalatti hitévé, és közvetve cselekedeteinek és gondolatainak irányítójává.

Hogy hogyan és mitől? Egyszerűen attól, hogy míg a tudatos elmének van szűrője, mérlegel, elfogad vagy elvet dolgokat, addig a tudatalatti részen ilyen szűrő nincs. A sokszor ismételt, sokszor hallott dolgok mélyen bevésődnek,és „hit"-ként, vagy jelenkori szóhasználattal „program"-ként működnek.

A fent említett program természetesen nem fogja megóvni Pistikét egy életre a bacilusoktól. Egy valamitől azonban biztosan megóvja, és az a pénz. Tudat alatt, ösztönösen, belső „hitéből" fakadóan távol szeretné tartani magát mindattól, ami piszkos, ami fúj, pihá, kakás stb. A nevelés sikere ilyen szempontból bámulatos lesz, és persze egy életre lehangoló. A gyermek felnő, és tudat alatt tudni fogja, hogy a pénz piszkos,és hogy a lehető legjobb, amit tehet, az, ha távol tartja magát tőle. Minden cselekedetének, pénzgyűjtési szándékának,anyagi, gazdasági sikert célzó tevékenységének a hátterében ott van a „program", ami csak egyet tud: úgy kell intézni adolgokat, hogy abból pénz semmiképpen se legyen.

Ha pedig mégis lenne, akkor a lehető leggyorsabban meg kell tőle szabadulni!Ez természetesen csak egy kiragadott példa a kitartó és következetes nevelés hitépítő mechanizmusából, hiszen ugyanígy említhetnénk azokat, akikre gyermekkorukban nagyon sokszor rámondták, hogy ügyetlen, lusta,semmirekellő, kétbalkezes, irigy, kövér, sovány, csúnya, és szinte vég nélkül folytathatnánk. Ezek a tudatalattiba beépülő programok vagy hitrendszerek fogják meghatározni az egyén magáról alkotott véleményét, gondolatait, cselekedeteit.

Jó lenne felmérést készíteni arról, hányan vannak, akik jószándékkal, erejükben és tehetségükben bízva belevágnak valamibe, és reménykedve várják a megfelelő eredményt,csak azért, hogy újra és újra keservesen csalódjanak. A tudatalatti hit hatalmát nem lehet megtörni. Aki elég éber,előbb-utóbb észreveszi, hogy melyik is volt az a „szerencsétlen" mondat, oda nem illő tréfa vagy megjegyzés,amely „véletlenül" csúszott ki a száján, és a dolgokat rossz irányba térítette. A legtöbben azonban sorozatos balsikereik tanulságát levonva tovább rontanak a helyzetükön.Elkönyvelik magukban, hogy ők már csak ilyenek, és mondogatják, mondogatják maguknak és másoknak.Ilyen esetben nem segít a tudatos gondolkodás, mert a tudat alatt futó program mindig „átírja" az eredményt. Az igazi probléma az, hogy ezeknek a programoknak a létéről mit sem tudunk.

Mély, belső hitként működnek, ezért soha,semmilyen körülmények között nem kérdőjelezzük meg bizonyos döntéseinket.Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben „agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan -a reklámok. Agymosást? Dehogy.

A mosás célja a tisztítás, a tisztulás. A reklámok azonban a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos „mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését lehetővé teszi. Itt nem agymosásról, hanem a tudatalatti vagy mélytudat állandó szennyezéséről van szó. Ezta mélytudat-szennyezést végzik a félelemkeltő hírek,amelyeket azért sugároznak újra és újra, hogy ne a szeretetre,az egységre és a szépségre gondoljunk, hanem a megosztottságra, a betegségre, a harcra, a terrorizmusra és a halálra. Ez teszi lehetővé a fegyveripar szárnyalását, ez teszi lehetővé a gyógyszeripar részvényeinek értéknövekedését.

Kislányomat, amennyire lehetett, óvtuk a TV-híradóktól.Próbálkozásunk, úgy tűnik, nem volt sikeres, mert hároméves korában, egy alkalommal váratlanul megállt az egyik áruház közepén, és - mintegy magának - ezt mondta:„Milyen rossz is ez a világ. Az emberek ölik egymást."Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ez a Föld pillanatnyilag valóban nem a legjobb világok egyike, de mi azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük. És hogy valóban vannak, akik ölik egymást, de csak a buták, akiknek a szívében nincs szeretet.A gyakran ismételt hírek - és van-e olyan nap, amikor nem esik szó gyilkosságokról, robbantásokról, merényletekről? -beszivárognak az emberek és a gyermekek mélytudatába,lassan viselkedési mintává alakulnak, és azután csak csodálkozunk, amikor azt halljuk, hogy egyik vagy másik diák lelőtte a tanárát és az osztálytársait, vagy azt, hogy egy ötéves gyermek lelőtt egy hároméves kislányt.A tudatalatti ugyanis - mint azt a reklámok esetében is láthatjuk - hozzáférhető. Csupán a „már százszor megmondtam" elvét kell alkalmazni, és az új program beépül.És mennyi fegyvert el lehet adni, ha az emberek lelnek. És milyen könnyű irányítani őket...

Vajon miért vannak mindig nagy sorok a McDonalds előtt,és a mellette lévő Burger King-nek alig van vásárlója?Jobb az étel? Tudjuk, hogy nem. Olcsóbb? Szó sincs róla. Szeretünk sorban állni? Aligha. Beprogramozták a tudatalattinkba a sok reklámmal?IGEN!!!


Ez az egyetlen oka. Semmi más. A gyermek már úgy nő fel, hogy a „Mekibe" akar menni, mert ott játékot is kap. És így van ez nagyon sok más termék esetében is.A program származhat szülőktől, nevelőktől, barátoktól és iskolai tanárainktól. Származhat reklámokból, de származhat a társadalmi rendszer szlogenjeiből is. Ezek talán a legveszélyesebbek, mert kész „értékrendet" szolgálnak fel, és a lehető legnagyobb mértékben akadályozzák a szabad gondolkodást. Ezért is tekintették mindig rendkívül veszélyesnek - és nem csak a kommunizmusban - a szabadgondolkodókat, akiknek sikerült kivonniuk magukat a „pártprogram" vagy az éppen divatos ideológia állandóan ismételt és minden médián keresztül sugárzott programozóereje alól.

Kedves kolléganőm szokta mondogatni, hogy „a hit hallásból van", és ez így igaz. Csakhogy bármi legyen is az,amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd működni. Még pedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg.

Kambodzsában a „Vörös Khmerek" annak idején valóságos háborút vívtak az intellektus, a józan gondolkodás ellen, és kivégeztek mindenkit, akinek szemüvege volt, hiszen a szemüvegre nyilván olyan embereknek van szükségük, akik sokat olvasnak, tehát veszélyes gondolataik lehetnek.Hittek benne.Ez is hit.És ez a hit egyáltalán nem volt építő jellegű.Talán ezért is tanította Jézus annak idején (az Akasha krónikából, Levi H. Dowling által lehozott tanítás), hogy:„A megváltás egy három fokból álló létra, ami az ember szívéből az Isten szívébe vezet.

Az első lépcső a hit, és ez az, amiről az ember úgy gondolja, lehet, hogy igaz.A belső bizonyosság a második, és ez az amiről az ember egészen biztosan tudja, hogy igaz.A harmadik a megvalósulás, mikor az ember maga az igazság.A hit elvesztődik a belső bizonyosságban, és a belső bizonyosság elvesztődik a megvalósulásban, és az ember akkor éri el a megváltást, amikor eléri az isteni életet, amikor Isten és Ő egy."

Forrás:Balogh Béla:A tudatalatti tízparancsolata

A tudatalatti és a média

Írta:Balogh Béla

Korunk egyik veszélye - bár kevesen tekintik annak -a televízió által sugárzott adások programozó erejében rejlik. Amikor tájékozódni szeretnénk bizonyos adások tartalma felől, megnézzük a rádió-, vagy a TV-műsort.

Külföldön TV programnak hívják. Nicsak, már a nevében is benne van, hogy micsoda!Először Svédországban figyeltem fel néhány különös dologra ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy kivétel nélkül minden este, a híradóban bemondtak egy gazdasági természetű hírt, amelynek az volt a lényege és a nézők számára továbbított üzenete, hogy holnaptól az életed anyagi szempontból drágább, és ezzel együtt bizonytalanabb lesz. Az ilyen és ehhez hasonló tartalmú hírek, nap nap után ismételve,elvégzik az ember tudatalattiján a munkát, ugyanakkor azonban megakadályozzák azt is, hogy - ha csak néhány pillanatra is - felemeljük fejünket, és az anyagi dolgok helyett a spiritualitás-sal foglalkozzunk.A híreknek egy másik csoportja - amire szintén Svédországban figyeltem fel - a bevándorlók által elkövetett törvénysértések, és azok bemutatási módja.

Svédországban ugyanis - elméletileg - nincs diszkrimináció, és az embert nem a bőrének a színe alapján ítélik meg. Ezzel szemben,valahányszor bevándorlók által elkövetett törvénysértésről volt szó a TV Híradóban, a háttérben mindig egy vagy több sötét alak körvonala kísérte a bemondott szöveget. A tudatalatti hosszú távon ezt úgy értelmezi,hogy a bevándorló egy sötét alak, sötétbőrű, gyakran bűnöző,és semmilyen körülmények között sem tekinthető egyenrangúnak velem, a szőke, kékszemű, becsületes svéddel.Egyetlen oka van annak, hogy idejött, és az csakis gazdasági lehet. Kultúrája rendkívüli módon eltérő a miénktől,részesülni szeretne a svéd jólétből, de közelebb áll hozzá a bűnözés, mint másokhoz általában. Ismétlem, ez nem a tudatos gondolkodásra jellemző, hanem arra, ami a képi programozás útján a mélytudatra hat.Amikor 1987-ben megérkeztem Svédországba, és bekerültem Alvestára, a menekülttáborba, még nem voltam tisztában azzal, hogy a svéd lakosság tudatalattijában milyen program fut a bevándorlókkal kapcsolatban. Ezért aztán rendkívüli módon meglepődtem, amikor odaérkezésünk napján ágynemű osztáskor megkérdezte tőlem a tábor alkalmazottja, hogy láttam-e már ágyneműt, és tudom-e,hogyan kell használni? A kérdés jóindulatúan, barátságosan,segítőkészséget sugallva hangzott el. Ezzel együtt olyan volt számomra, mint egy jól irányzott pofon.

Amikor egy évvel később munkát kerestem, fogadott egy nagy építkezési vállalat helyi főnöke. Kifaggatott, hogy honnan jövök, milyen nyelveket beszélek, miért jöttem, és milyen iskolát végeztem. Miután elmondtam - természetesen svédül - hogy Kolozsváron végeztem a Műszaki Egyetem Út-,Híd- és Vasútépítő szakán, és beszélek magyarul, románul,angolul, és valamennyit konyítok a franciához, azt kérdezte:- Olvasni tudsz?

Mindezt csak azért írom le, hogy érthetőbbé tegyem,milyen hatalmas erővel dolgozik az emberben a tudatalattijába rögzült kép vagy meggyőződés, és milyen mértékben képes ez a meggyőződés eltakarni a szem elől is azt, aminek bizonyos esetekben nyilvánvalónak kellene lennie.Amikor 1999-ben úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom Skandináviát, és Budapesten fogok letelepedni, kész felüdülés volt bekapcsolni a TV-t, és meghallgatni a híradót.Azonnal feltűnt, hogy hiányzik belőle az a módszeres mélytudat-szennyezés, amit svédországi tartózkodásom idején nap mint nap tapasztaltam.

Hat év alatt azonban nagyot változott a helyzet.Ha más tekintetben nem is, ebből a szempontból nemcsak hogy sikerült utólérni a nyugati világot, de alaposan magunk mögött is hagytuk. Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét,azzal a különbséggel, hogy a napi egy - bizonytalanság érzetet keltő - hír helyett mindennap legalább kettőt-hármat jelentenek be.

A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni,amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja az eredeti termék árát is.Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben.így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ felé fordtítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják másra, mint a földi léten való átvergődésre.

Ilyen helyzetben nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert.A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon bizonytalanná vált a világ. Elméletben mindenki tudja, hogy az erőszak erőszakot szül, és tanítással, együttműködéssel sokkal többre lehet jutni, mégsem ezt tesszük. Úgy tűnik, ellenségre nagy szüksége van - a fegyveriparnak.Az arabok pedig szinte hivatalból terroristának tekintendők, olyannyira, hogy még magas politikai pozícióban lévő vezető is akadt, aki nyilvánosan „elszólta"magát, és a szaúdi focistákat terroristáknak nevezte. Pedig nem tehet róla. A tudatalatti program átírja a józan ész döntéseit, és ez mindenkivel így van. Komoly és rendszeres erőfeszítésbe kerül, ha valaki nap mint nap újra tudatosítani szeretné magában, hogy egy megszállt ország védekező lakossága túlnyomó többségben nem terroristákból, hanem szabadságukat, életüket és életmódjukat védő, és ezért nem ritkán életüket feláldozó hazafiakból áll, akik szívvel lélekkel hisznek az ügyben, amiért harcolnak. Ezt a hitet és belső meggyőződést nem írja felül a katonai jelenlét és a haditechnika.A média által közölt hírek másik - szintén bizonytalanságot keltő és sugalló csoportja - a halálos balesetekről történő beszámoló. Nem tudom, észrevették-e a nézők, hogy bizonyos típusú balesetek mindig csoportosan jelentkeznek.Ha a médiában szárnyra kap egy hír egy repülőgép lezuhanásáról, azt rövid időn belül másik három vagy négy hasonló típusú, de mindenképpen repüléssel kapcsolatos baleset követi.

Ha autóbusz szerencsétlenségről számolnak be a hírek, szinte biztosra vehetjük, hogy hasonló balesetek egész sorozata következik. Ha pedig netán egy vonattal történik valami, akkor bizonyos időszakon belül a vasúti szerencsétlenségek lesznek a hírek főszereplői.Vajon miért?

Tudott dolog, hogy a hírügynökségek ellátják egymást híranyaggal, és kisebb-nagyobb eltéréssel minden csatornán ugyanazok a hírek kerülnek bemutatásra. Nem csak az országon belül, de nemzetközi viszonylatban is.Na már most, ahova a gondolat megy, oda energia megy,mégpedig nem is kevés. A gondolatnak pedig teremtő ereje van. Ha a média egy bolygó lakosságának nagy részét eléri egy repülőszerencsétlenség hírével, nagyon sok ember fog repülőszerencsétlenségre gondolni.És ennek meg is lesz a hatása.Nyilván nem arról van szó, hogy bizonyos emberek halálát,vagy a földi létből való távozását mi közösen idézzük elő,hiszen a test elhagyásának időpontját a felsőbbrendű Én kezeli. A baleset módjára viszont - közös gondolati erővel -óriási hatást gyakorolunk anélkül, hogy ezzel tisztában lennénk.Ezért áldásos hatást gyakorolna a világra, ha a média közös gondolatainkat a szépnek, a jónak, a humoros dolgoknak és az építőjellegű dolgokank az irányába terelné.

És - ha valaki azt kérdezné, hogy egy ilyen irányváltáshoz mi szükséges - a válasz az, hogy egyénileg és kollektíven felül kell tudnunk emelkedni a gyökércsakra irányításán, túl kell lépnünk a halálfélelem okozta korlátainkat, és sokkal több teret kell engednünk mindannak ami szép, ami jó az életben.A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom.Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll.Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő gondolatok, az egymást segítő, bátorító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív,félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen meggazdagodást célzó gondolataink.Ugyanakkor jó volna végre felismerni, hogy bizonyos gondolatok csak az egyéni érdekek fényében tűnnek szépnek és hasznosnak, miközben a közös jót figyelembe sem veszik,vagy egyszerűen csak szem elől tévesztik.A bolygó változik. Ezt ma már mindenki beláthatja. A klíma változik. A felszín változik.Mi is változunk. Ha önszántunkból nem, hát a kényszerítő körülmények hatására. De nem mindegy, hogy milyen irányba változunk.A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen.Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem.Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian hozzájárulunk.Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy az mindenkinek jó legyen.

/A tudatalatti tízparancsolata/

Project MKULTRA és a többi...

Írta:Drábik János

Miután a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét, 1947-ben beindult egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat az "agymosásnak" nevezett tudatbefolyásolás technikáinak a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet viselő kísérletsorozatot válasznak szánták a Szovjetunióban végzett ún. "igazság-drogok" sikereire. A kutatás azonban elsősorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket hatékonyan lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t 1953-ban leállították.


A Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza erőfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy lehet kondícionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni titkos információkat. Másik célja az volt, hogy különleges kihallgatási technikák alkalmazásával fokozzák az adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a megnövelése. Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják ellenőrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejeződött, de még 1953-ban beindult egy másik program, a Project MKULTRA, amelyet Richard Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A kutatók az MK szó jelentését, a "Mind Kontrolle", vagyis az angol-német keverék elnevezésre vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis ellenőrzést.)

A kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az egykori német koncentrációs táborokban folytatott kíséreletek, valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi programjainak az ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA eljárást.


Project MONARCH

Az MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított kormánydokumentumok között, mert ezt valószínűleg egyfajta becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges "beavatottakat" számítjuk. Feltételezhető, hogy ez a program az MKSEARCH alprogramból ágazott el, amelynek a neve "Operation SPELLBINDER" volt. Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan "alvó" ügynököket képezzenek ki ("Manchurian candidates"), akik bizonyos kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún. poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni önkívületi állapotot követően. Az "Operation OFTEN" című tanulmány kísérletet tett az okkult erők bekapcsolására a kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project MONARCH valódi célját és természetét.

A MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem egy Monarch nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó. De ezen túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Először hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben reinkarnálódva tovább folytatja életét.

A gnoszticizmus ősi misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test szimbóluma. A gnosztikus művészetben "a halál angyalát" az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-befolyásoló programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran szerepel a "marionett-szindróma", valamint az "Imperial Conditioning" (birodalmi kondíciónálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletező elmegyógyászok ezt "Conditioned Stimulus Response Sequences"-nek nevezték, azaz Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak.

A Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés struktúráinak a felbontása és más szerkezetű újra-integrációja azért, hogy az emberi agy tudati működését egymástól elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul: compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják, valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez. Több kutató ezt a magyarázatot erős kétellyel fogadja és az agyműködés "file"-okra, elkülönülő állományokra bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik. Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot, elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét.

Az emberi tudat mesterséges "fülkéi"

Megközelíthetjük a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy "file" (egy állomány) - vagy ahogy mi korábban írtuk, egy rekesz vagy fülke - a trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy fájdalom okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres ismétlés és újra-megerősítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló életet élő "file" aktivizálható legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra van szükség. Ezeket angolul "triggers"-eknek nevezik (trigger = elsütő billentyű, ravasz, elsütő szerkezet, indító jel). A kísérleti személy, akit "victim"-nek (áldozatnak) vagy "survivor"-nak (túlélőnek) neveznek valójában az ő irányítójának ("programmer" vagy "handler") a rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga ("slave") az irányítóját mesternek ("master") vagy istennek ("god") tekinti. A "slave"-ek 75%-a nő, ugyanis a nők általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek, jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul: dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg titkos műveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.

A MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt, hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként is használták azért, hogy "téglaként" információkat gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le, hogy létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez tartozó "file"-ok pedig összefonódva a tudatban egy tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb struktúra az adott "file" rendszerén belül hét szintből álló kettősspirál található. Minden ilyen rendszer egy belső programozóval rendelkezik, amely figyeli a "gatekeeper"-t, vagyis a "kapu örzőjét", mert ez a mini-program utasítja el vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az adott lelki parcellába.

A kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát ("Tree of Life") lát, amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta vájattal, ősi szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal, lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal, parancsnoki diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal.

A vérségi kapcsolatok fontossága

A kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek nemzedékről-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak magukban, és ezért - állítólag - arra vannak beprogramozva, hogy mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek, beteljesítsék sorsukat. Ezt a "kiválasztott nemzedék" meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre, megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból, nevelőotthonokból szerezték be őket, vagy olyan vérfertőző nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre visszamenően szokásos volt a pedofília.

Sok gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény hátterű családból, de szinte valamennyi vallási csoport képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok számára a tekintély feltétlen, ezért már kondícionálva vannak a parancs általi külső irányításra.

Ha orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az áldozatok vagy túlélők fiziológiai, testi jellemzőit, akkor gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb részein fellelhető sérülések lehetnek: késsel okozott csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó, és így előkelőbbnek és védettebbnek számító kísérleti alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy jelzéssel bírnak - az ő bőrük általában megmarad tisztának és folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket.

Ezek az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését nagyszámú kísérleti alanyra.

Másféle agykontroll-technikát jelent az ún. "non-biological twinning", azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra történő ünnepélyes programozása, hogy őket mágikus lelki kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették. A két fél program csak együtt képes működni, így ez a két személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális jelenségek, mint az "astral-projection" ("csillaghatás"), telepátia (gondolatolvasás), ESP - "extra-sensory perceptions" (érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen "ikresítésen" keresztülmennek.

A MONARCH programozás egyes szintjei a következők:

Alpha-szint: Ezt tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy tudatának az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a memória megtartó képességének a rendkívüli bővülése jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre. Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.

Béta-szint: Ezt szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az összes korábban elsajátított erkölcsi meggyőződést, serkenti a legprimitívebb szexuális késztetéseket a gátlások kiiktatásával. Úgynevezett "cat-alters"-ek (cica-fájlok) hozhatók így létre az agy béta-szintű programozásával.

Delta-szint: Ezt ún. "killer" (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik. Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az Első Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a programozási szinten a mellékvese optimális működtetése és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a kapott megbízatásokat. Az önpusztító vagy öngyilkosságot eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén kerülnek rögzítésre az agyban.

Téta-szint: Ezt pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek, akik több generációs, ún. sátánista családokból származnak, a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási korlátozásnak köszönhetően az elektronikus agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és alkalmazták, nevezetesen a "bio-medical" emberi telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat, irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú műholdkövető-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták.

Omega-szint: Ez az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak, amit úgy is ismernek, mint "Code Green" (Zöld Kód). Az ennek megfelelő viselkedési formák magukban foglalják az öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a programot rendszerint akkor aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or survivor - áldozat vagy túlélő) elkezdi a terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő sértetlenül az emlékezetéből.

Gamma-szint: Ez a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi időben, ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás bizonyos formáinál fontos szerepe van.)

A tudatbefolyásolás módszerei és összetevői

A kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti alanyban. Ez rendszerint a születéstől kezdődően mintegy 6 évig tart. Ezt elsősorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek betudhatóan az agy széthasad elkülönülő személyiségekre a tudati működés legmélyén. Korábban ezt "Multiple Personality Disorder"-nek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban "Dissociative Identity Disordernek" (DID), vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte a MONARCH-programozás alapját. A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott hipnózissal kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó okozásával, az élelem, a víz, az alvás megvonásával, az érzékeléstől való megfosztással, párhuzamosan különböző tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják az agyi funkciókat.

A következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba (alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak az RNA-ra (Rybo-nuclein Acid - Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi az agy tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett "virtuális valóság"-gal kapcsolatos optikai eszközök is időnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan a frekvencia generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún. "split-screen" látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott képernyő olyan megjelenítési technika, amelyben a képernyő fel van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztő programok, amelyek képesek a képernyő megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két különböző részét, mintha két különböző dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy másik részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségű elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát törölni kívánják.

Ezt a programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint látható, hallható és írott közvetítőeszközök segítségével újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott "Óz a varázsló" és "Alice a csodák országában". Mindkettő mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és kulcsszavakat a MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés közötti összefüggéseit vizsgáló ága.)

Jó példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka. A filmben Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például "néha a jobb út (right path) nem a legkönnyebb". Az ezoterikus következtetés: "a balra vezető út (left path, vagyis a pusztuláshoz vezető rossz út) a könnyebbik.

Az Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa a druida-vallás okkult erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a Fűzfa-nagymama-programozáshoz.

Először is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat a szertartások során lélektisztítási célból.

Másodszor a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról, rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélők, úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és körülölelik őket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.

Harmadszor, a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba, miközben hipnotikus transzban van.

A zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző hangzatok, ritmusok és szavak kombinációján keresztül. A rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén ilyen programozási célokra használtak. King egyik legutóbbi könyve az "Insomnia" (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést tartalmazza, hogy "We never sleep", vagyis "Soha nem alszunk.", amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak, és a mindent-látó szemre utal.

A kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot elsőként ki dolgozta ki. A különböző forrásból származó információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr. Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum. Ő állítólag együttműködött a II. Világháború alatt a hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és különösen kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során meglehetősen alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részről komoly erőfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé hivatalos részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekről is érkeztek hébe-hóba információk, amelyek szerint a "Halál Angyalát" itt vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható, hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.

Valószínűleg Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember volt, megnyerő modorral - ugyanakkor a legdurvább dührohamokat is megengedte időnként magának. A túlélő kísérleti alanyok gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek... Amikor az utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon megkínozta azt a kisgyermeket - a többi gyermek jelenlétében -, akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé, ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Mengele az emberek állati szintre történő visszavetését fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes emóció kinyilvánításáról.

Dr. D. Ewen Cameron, egy másik kísérletező orvos Kanadából, aki Dr. White néven is ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetője. Cameron széles körű tapasztalatokkal és kitűnő bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részéről Allen Dulles több millió dollárt juttatott el hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a "Society for the Investigation of Human Ecology" (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben végezték.

Cameron alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a különböző drogok és kábítószerek beadása, valamint az agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos technikát is kidolgozott, amelyet "psychic driving"-nak (pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan kísérleti alanyokat drogok segítségével több héten át kómában tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre. Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk különböző sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket Cameron a római-katolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki. Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi. Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-ben lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk kártérítési pert indított. A CIA és a kanadai kormány bírósági egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő magatartás hivatalos elismerésére.

Michael Aquino alezredes, aki a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott, a legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált kísérletekben. Aquino-t különcködő zseninek tartják, akit elbűvöltek a náci, pogány rituálék és megalapította a "Temple of Set"-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a megszemélyesítője.) A "Temple of Set" az Anton LaVey (vagyis Lövey Antal) "Church of Satan" (a Sátán Egyháza) nevű "vallási" szervezete elágazásának tekinthető. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate Bridge déli részénél lévő Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták. A gyermekáldozatok szüleinek a mély csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól felmentették. Aquino kódneve "Malcolm" volt, és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról, hogy hogyan kell MONARCH-slave-eket ("slave=rabszolga") - azaz teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat előállítani. Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a katonai hírszerzéssel, valamint számos bűnözői szervezettel és okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában.

Egy másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthető, akit "Dr. Blue" vagy "Dr. Gog" kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínűleg volt két fia, akik folytatták apjuk foglalkozását. Részt vett a programozásban "Dr. Black", aki minden bizonnyal Leo Wheeler volt, annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború idején a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az élén állt. További szakértő programozók voltak még E. Hummel és W. Bowers.

A CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért, hogy kevésbé legyen szembetűnő. Az egyes specializált részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző egyetemeken, börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette el. Ezekért a kísérletekért nagyvonalú juttatásokban részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással kapcsolatos kísérletekben résztvevő legfontosabb intézmények között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth Hospital-t (Washington D.C.-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.

A nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint katonai támaszpontokon működő létesítményekben elemezték, összegezték és így született meg a "végtermék". Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis, Ft. Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő programozó központként emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas.

/Drábik János - Tudatmódosítás/

"Project Superman" - Andy Pero története

Írta: Drábik János

A magyar, román és cseh felmenőkkel rendelkező Andy Pero a nevadai Fallonban született 1969-ben. Apja az ottani légi bázis helyettes parancsnoka volt. Andy Pero anélkül, hogy ehhez hozzájárult volna, olyan tudatmódosító kisérleti programnak lett alávetve, amely a Monarch Project elágazásának tekinthető.


Pero azt állítja, hogy genetikus manipulációval trauma okozásával végzett agykontrollal, valamint a Jose Silva nevével fémjelzett relaxációs tréninggel, illetve e három módszer kombinációjával rendkívüli tulajdonságokat fejlesztettek ki benne. Ezen túlmenően Pero azt is állítja, hogy akaratlanul úgynevezett "Manchurian Candidate"-ként is felhasználták, a Montauk Project keretében.

Andy Pero először 1998. augusztusában hozta nyilvánosságra élettörténetét, Preston Nichols különleges vendégeként. Preston előadássorozatára Philadelphiában került sor. Andy Pero úgy véli, hogy az első kísérletek vele akkor kezdődtek, amikor két és fél éves volt. Öt éves korában Münchenbe került, ahol két különböző óvodába, egy német nyelvűbe és egy angol nyelvű amerikaiba járt. Felvillanó emléknyomok arra utalnak, hogy bizonyos kísérleti kínzásokon már két éves korában is keresztülment, amikor is elektrosokkolták, és tűket szurkáltak a fülébe illetve a nemi szervébe. Ezeknek a kísérleteknek az a célja, hogy olyan extrém traumának vessék alá, amely elválasztja az agy működését a test működésétől. Ezt úgy érik el, hogy a tudatot különböző önálló részekre hasítják, amelyeket aztán egymástól függetlenül lehet programozni, és így el lehet vele érni emberfeletti tulajdonságok létrehozását. Az történik, hogy az emberi agy normális impulzusait, az emóciók normális folyamatát szétválasztják, majd a szétválasztott tudatrészeket újra programozzák. Ezen keresztül el tudják távolítani a félelmet, és el tudják érni, hogy az új program nyomán eltűnnek az ösztönös gátlások és a "de én nem tudom, de én félek..." típusú válaszok. A program arra irányul, hogy a kísérleti alany tegye meg, amit mondanak neki, és ne gondolkozzék. Lényegében úgy kezelik az emberi tudatot, mint egy komputert.

Andy Pero

Az ehhez hasonló tudatmódosító programokat, pl. a Monarch és a Montauk Project-et a kormányzat finanszírozza. A II. világháborút követően számos egykori náci tudós érkezett az Egyesült Államokba a titkos szolgálatok útján. Ők korábban a koncentrációs táborokban végeztek agykontroll kísérleteket. Andy Pero tréningjét, tudatmódosító "kezelését" a New York államban lévő Rochester Egyetemén végezték. Vagy egy padlásszobába vitték fel, vagy pedig a könyvtár legfelső emeletére. Programozásának döntő része a New York államban lévő Rome helység légi bázisának a nagyméretű laboratóriumában folyt. Perot bekapcsolták a "Montauk chair" ("Montauk szék") nevű kísérleti programba is Camp Hero-ban, amely a New York Államhoz tartozó Long Island sziget Montauk nevű városkájában van. A nők szex-programozását a New Jersey-ben lévő Paramus-ban végzik. Az itteni kísérleti alanyok 99 %-a akaratlanul vesz részt ebben a programozásban, és így válnak irányított tudatú ügynökökké.

Andy Perot édesanyja még 10 éves korában beíratta a Silva-féle agykontroll kurzusra. A Silva-módszer önhipnózisnak is felfogható, amelynek keretében meg lehet tanulni a különböző tudatszintek bekapcsolását, és ezáltal öngyógyítást, ellazulást, emlékképek felidézését, sőt a tudatunk erejével történő kanálhajlítást is meg lehet tanulni. Andy Pero ekkor találkozott először két különösen viselkedő egyenruhás személlyel, akik aztán rendszeres időközönként felkeresték. Mivel Andy kiválóan szerepelt a Silva-féle kiképzésen, valamint a különböző sportokban, a két egyenruhás egyik alkalommal közölte is vele: "hallottuk, hogy bizonyos nagyon különös képességekkel rendelkezel. Egy napon számunkra fogsz dolgozni." Először még nem fogta fel e kijelentés értelmét, de később a két férfi fontos szerepet játszott valamennyi tréningjén egyetemi évei egész időszakában. Andy Pero nemcsak a különböző sportokban tűnt ki, de intelligencia hányadosa is a legjobbak közé tartozott. Ennek ellenére nem tartották különösebben okosnak, mivel az elektrosokk kezelések következtében dadogott.

Amióta fokozatosan helyreállt emlékezetének a működése, már vissza tud emlékezni arra, hogy számos alkalommal elektrosokk kezelést kapott, miközben egy zárt víztárolóba helyezték és azt az utasítást kapta, hogy a víz alatt lélegezzen. Ennek eredményeként több alkalommal is csaknem megfulladt, és az agyában kísérletileg létrehozott öngyógyítási képesség segítségével tudta visszanyerni eszméletét. Megtanulta, hogy létrehozza saját lelki laboratóriumát a Silva agykontroll segítségével, amely tele van szuper-hatékony gyógyító eszközökkel, amelyek bármely elszenvedett sérülést képesek gyógyítani. Kényszerítették, hogy elviseljen minden képzeletet felülmúló fájdalmat, és ezáltal emberfeletti erőre és önuralomra tegyen szert, és rendkívüli körülmények között is életben maradjon.

A kiképzők hipnotikus önkívületi állapotában közölték vele, hogy ugorjon le egy létráról csekély magasságból. Majd fokozatosan növelték a magasságot, végül már sikeresen leugrott egy épület tetejéről, sőt kisebb magasságban repülőgépből is ejtőernyő nélkül. Amikor tudatkontroll alatt volt, szinte bármit végre tudott hajtani egészen addig, amíg hitt a feladat végrehajthatóságában. El tudott végezni több száz fekvőtámaszt, amelyet több mint fél órán át megállás nélkül volt képes csinálni. Az ugrásai azért voltak sikeresek, mert a macskához hasonlóan hajtotta végre: nyugodtan, hideg fejjel, félelem nélkül, kizárólag arra koncentrálva, hogy a legmegfelelőbben érjen talajt.

Andy Pero azt állítja, hogy több ezer más gyerek és felnőtt ment át ilyen kísérleteken. Sokan meg is haltak ezek során. Őket feláldozhatónak minősítették. Azok lettek a "Montauk-fiúk", akik a legszigorúbb programozást is túlélték. Duncan Cameron az egyik ilyen személy. Ezek a fiúk, illetve fiatalemberek futárszolgálatra, szuper katonának és merényletek végrehajtójának lettek kiképezve. A nőket általában szexuális megbízatások teljesítésére is használták. Erre jó példa Cathy O'Brian élettörténete.

Egyes különleges kiképzési feladatok során F-16-os gépekkel elvitték Rochesterből az Egyesült Államok délnyugati sivatagos területére, ahol speciális katonai kiképzésen különleges akadályok leküzdésén kellett részt vennie. Egyik ilyen alkalommal számos fekete ingbe és nadrágba öltözött férfi volt jelent. Más alkalommal egy repülőgép anyahajón találta magát. A kiképzések után visszavitték az egyetemre, de ő valójában semmire nem emlékezett, hogy mi történt vele. Ezek a kísérletek 15 éves korától folytatódtak egészen 1988-ig, illetve azt követően 1992-ig, mély hipnotikus programozás keretében, amikor is memóriáját törölték, és így nem is emlékezett vissza a történtekre. Csak akkor kezdtek emlékei foszlányokban, majd egyre nagyobb mértékben visszatérni, amikor tudatosan törekedett agyműködésének a visszaprogramozására.

Andy Perot arra is megtanították, hogy bánni tudjon a különböző típusú fegyverekkel, szét tudja szedni őket, meg tudja tisztítani és természetesen tölténnyel feltölteni. Kiképzése arra irányult, hogy pontosan lőjön és habozás nélkül, hibátlanul hajtsa végre a kapott parancsot.

/Drábik János - Tudatmódosítás/

A gondolat-gép, mint a megfigyelés és a kihallgatás eszköze

Amióta a "Thoughts Reading Machine"-t - TRM-et (Gondolatolvasó Gépet) feltalálták szigorú államtitoknak számít, és ennek megfelelően a hatóságok intézkedtek mind a rendszer,mind azok kezelőinek a biztonságáról. Ha valaki panaszkodni mer e tudatgép működtetése miatt, akkor ráfogják, hogy elmebeteg, vagy valamilyen más módon elhallgattatják, tekintet nélkül az Alkotmányban biztosított emberi jogaira.

A TRM a speciális távolból történő megfigyelő-rendszerrel kombinálva képes egy kilométer távolságból megtalálni egy legyet, vagy negyven kilométer távolságból egy személyt. Van olyan PSI Tech. Vállalat, amely a távolbalátás (remote viewing) technikát dolgozta ki,amellyel a sivatagi vihar hadművelet idején megtalálták Szaddam Husszein SCUD-rakétakilövőit. Az EMR (Electromagnetic Radiation - Elektromágneses sugárzás) agykontroll-gép összekapcsolható a középületekre telepített megfigyelő-rendszer videokameráival.



A megfigyelőrendszer részelemeit az épületek tetejére és a villanypóznákra szerelik fel.Julianne McKinney, az amerikai hadsereg korábbi hírszerzője, számol be a Project Slammer-ről, amely egy olyan CIA által finanszírozott tanulmány, amelyet magatartás-kutató tudósok készítettek, és amely a biztonsági kockázattal kapcsolatos problémákat elemzi.McKinney tanulmányára az FBI szóvivője dühösen reagált, hangoztatva, hogy McKinney nem tudja megmondani: ki működteti a megfigyelési rendszert, s hogy vajon az szövetségi rendőri megfigyelés, vagy a helyi rendőrség irányítása alatt áll, és egyáltalán ki irányítja?Minden esetre a válaszból kiderül, hogy az FBI elismeri: van egy ilyen megfigyelési rendszerés, hogy azt a helyi rendőrségen keresztül az állami rendőrségen át egészen a Szövetségi Nyomozóirodáig, az FBI-ig és a CIA-ig igénybe lehet venni.Az agykontroll technológia azért is alkalmas az átfogó megfigyelési rendszer működtetésére,mert számos láthatatlan fegyvert kísérleteztek ki, amelyeket kombináltak a TRM gépekkel.Ezek viszont olyan eszközöket használnak, mint a mikrohullámú kibocsátó, az elektromágneses generátor és az ultrahang-fegyver. Valamennyi alkalmas a vallatásra, a célszemély agyműködésébe való elektromos beavatkozásra. Mivel ezek a fegyverek zajtalanok és láthatatlanok, ezért nem keltenek feltűnést, s elkerülik a közvélemény figyelmét.Ez teszi lehetővé, hogy az elektromágneses sugárzást fegyverként alkalmazók azt higgyék:tetszésük szerint kínozhatják az embereket, anélkül, hogy jogilag felelősségre vonhatóak lennének.Egy harmadik ok, amiért kiválóan lehet alkalmazni a TRM agykontroll-gépeket az a tulajdonságuk, hogy távolból irányíthatóak, és ugyanúgy felszerelhetőek egy járműre, mint a mobiltelefonok. Így bárhová is megy az illető, folyamatosan ellenőrzés alatt tartható.

A washingtoni törvényhozás jelentése 1984-ben

Ez a jelentés megállapítja, hogy Amerikában számos áruház alkalmazza a magas frekvenciájú adókat, amelyek az emberi fül számára nem hallható módon figyelmeztetnek az üzleti lopás veszélyeire. Az egyik keleti parti áruház láncolat felmérése szerint ennek eredményeként annyira csökkent az áruházi lopások száma, hogy kilenc hónap alatt 600 000 dollárt takarítottak meg. A Képviselőház jelentése megállapítja, hogy országosan 80%-kal csökkent a lopások száma. Ez önmagában örvendetes tény lenne, ami aggasztó az az, hogy az alacsony denzítású mikrohullámokat vagy rádiófrekvenciákat más befolyás érvényesítésére is lehet használni. Ma már ismert, hogy biológiai frekvenciákat is lehet információk átvitelére használni, és meg lehet erősíteni az agyhullámok ritmusát, amelyek kapcsolatban állnak a kondicionáló és információs folyamattal.Richard Helms, a CIA korábbi igazgatója megállapította, hogy szóbeli üzeneteket az emberi hallás számára nem érzékelhető frekvenciákon továbbítottak. A kereskedelmi alkalmazás nagyon változatos, az egyik ilyen üzeneteket készítő stúdió rétegesen alkalmazza a frekvenciákat és 31 csatornájú szalagokat készít. Egy másik az ún. kettős-kódolás megközelítést veszi igénybe a két agyfélteke információ feldolgozó módozatainak a tudományos ismereteit integrálva. Van olyan egyszerűbb technika is, ahol a fogyasztóhoz úgy szólnak, mint egy hároméves gyermekhez. Ami közérdekű fontosságú az az, hogy ha az ipar és a kereskedelem már alkalmazza biztonsági célokból a nem érzékelhető hanghullámok sugárzását, akkor alappal feltételezhető, hogy ugyanezt a technológiát a fegyveres testületek és a hírszerző-szolgálatok is kihasználják a maguk számára, méghozzá a legfejlettebb formában.Természetesen vannak legitim hírszerzői és biztonsági érdekek, és ugyanilyen természetes,hogy ezen érdekek védelme miatt nem lehet lemondani a legfejlettebb technológiáról.

Különösen akkor nem, ha ezt a feltételezett az ellenfél is alkalmazza. Ami azonban komolyan sértheti a közérdeket az az, ha az illetékes állami szolgálatok nem jogilag szigorúan szabályozott keretek között használják ezeket az eszközöket és technológiákat. Önmagában az, hogy a titkolódzást és a titoktartást mindenek fölé helyezik, még nem segíti elő a bűnöző vagy a kém megtalálását. Az igazi problémát az jelenti, hogy ezt a láthatatlan eszközrendszert elsősorban a törvénytisztelő polgárok ellen használják, mivel a bűnözőkkel szemben nem hatékony. Ennek egyszerű oka az, hogy a jogtisztelő polgárnak rendszerint van munkahelye és lakása, rendezett életet él. Ezért az agykontroll-gép kezelője őt könnyen felleli, egyszerű a nyomon követése, és a teljes ellenőrzés alá helyezése. Ezzel szemben a bűnözők vagy a kémek nem rendelkeznek állandó munkahellyel és lakóhellyel. Nem élnek szabályozott életritmus szerint, és ezért velük szemben nehéz az agykontroll-gép alkalmazása.Ezzel a technikával nehéz megjósolni egy bűnöző várható akcióit és nem is csökkenti a bűncselekmények számát. Egy kémet pedig még a bűnözőnél is nehezebb megtalálni, mivel a kémeket általában az alkalmazó ország is kiképzi a TRM gépekkel szembeni védekezésre. Ha nincs szigorúan szabályozva az agykontroll-gépek kezelőinek a tevékenysége, akkor hogyan lehet azt megakadályozni, hogy ne alkalmazzák ezeket az eszközöket politikusok és más fontos közéleti szereplők ellen? Amennyiben hatékonyan működik az országos megfigyelési rendszer, akkor azzal e rendszer működtetői - ha nincs kellő törvényi korlátozás - bármikor visszaélhetnek. A visszaélés megakadályozásának egyik jó módszere lenne, ha nyilvánosságra hoznák az agykontroll technológiára vonatkozó titkos ismereteket.Jogi keretek között ellenőrzött módon működhetnének ezek az eszközök. Ez etikus és jogtisztelő magatartásra szorítaná azok működtetőit. Rendkívül fontos lenne, hogy az agykontroll-technológia civil tudósok számára is teljes mértékben megismerhetővé és kutathatóvá váljék, sőt az egyetemeken is tanítsák.

 

Autóbalesetek a TRM működtetésével

A TRM működtetéséhez szükséges egyes szerkezeteket, mivel távirányítással működtethetőek, be lehet építeni a járművekbe. Két speciálisan kialakított kis adókészülék -emitter - elektromágneses hullámokat bocsát ki olyan hullámhosszon, amelyek igazodnak az agyhullámok frekvenciáihoz. Egy másik készülék egy speciális radar, amely távirányítású megfigyelő készülék, és az általa kibocsátott hullámok segítségével pontosan be lehet határolni, és követni lehet az adott járműben a kiválasztott célszemélyt. Miután az említett adó-és radarkészüléket beszerelték egy autóba, az elkezd elektromágneses hullámokat kibocsátani vezetés közben. Azért van ez így, mert az adó kapcsolatban áll a kibocsátó rendszerrel és a motorral. Az agyhullámok vevőkészülékeit fel lehet szerelni az útkereszteződéseknél, és ezek felfogják az autóból érkező agyhullámokat.Ha már a világító oszlopok el vannak látva ezekkel a készülékekkel, akkor már sikeresen lehet nyomon követni az autóban utazó célszemélyeket. Hasonlóan működik ez a rendszer a mobiltelefonokhoz. Az köztük a lényeges különbség, hogy speciális alacsony frekvenciájú rádiócsatornát használ. Ezen kívül minden páros kibocsátónak különböző kódokat kell használnia, ahogyan a különböző mobiltelefonok is eltérő telefonszámokat használnak azért,hogy meg lehessen különböztetni a különböző autókból érkező agyhullámokat. Ezzel a módszerrel a nyomkövetők az ellenőrző központokban figyelemmel tudják kísérni, hogy milyen gondolatok járnak az autót vezető személy fejében. Képesek arra is, hogy távirányítással a kis adó olyan magas frekvenciájú sugárzást bocsásson ki, amely beavatkozika gondolkodási folyamatba, s így elő tudja idézni, hogy az autó vezetője hirtelen elálmosodjékvagy szédülés fogja el.

Ennek következtében teljesen váratlanul elaludhat, miközben az autópályán hajt, és ez súlyos balesethez vezethet. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a gondolatgép kezelői meg akarnak valakitől szabadulni. Elsősorban a biztonsági kockázatot jelentő személyekkel bánnak így.Alan Yu-val egy Lundis nevű személy közölte, hogy az Egyesült Államokban 1983-tól kezdve úgy tervezik az autókat, hogy azok elektromágneses jeleket bocsáthatnak ki egy műbolygóra. Ily módon a hatóságok nyomon tudják követni bármely autónak a mozgását. Ez hasonlóan működik, mint az állatokba implantált mikrochip. Ez azt is bizonyítja, hogy már régóta megtervezték, és működésbe állították az általános megfigyelési rendszert, még pedig azért, hogy az agyműködés megfigyelésével információkhoz jussanak. A megfigyelőrendszernek célja lehet a nyomkövetésen túl a célszemély gondolatainak az elolvasása is.

 

Mivel Alan Yu szavahihető embernek ismerte Lundis-t, ezért úgy döntött, hogy a tőle kapott információ alapján alaposan átvizsgálja saját autóját. Úgy gondolta, hogy egy elektromágneses hullámkibocsátó készülékhez a legjobb hely az autóban a kormánykerék tengelye, mivel az áll legközelebb az autóvezető arcához, továbbá ezen a helyen kevés probléma szokott adódni. Amikor szétszedte a kormányszerkezetet egy nehéz és vastag hatszögletű fémszerkezetet talált a tengelyében, amely össze volt kapcsolva egy "elektromágnessel". A vastag és "kerek alakú elektromágnes" valójában nem nélkülözhetetlen alkatrész. Biztosítja a kürthöz a kapcsolatot, de erre a célra drótvezeték is megfelelne. Azaz egy komplikált és teljesen felesleges elektromágnes helyett egy sokkal egyszerűbb megoldást is lehetne alkalmazni, ahogyan azt korábban tették. Az elektromágnest úgy tervezték, hogy teljesen elrejthető legyen a kormánykerék tengelyében.Alan Yu, aki a tajvani hadsereg tisztjeként alapos autóműszaki képzésben is részesült, első lépésként kivette ezt a hatszögletű fémszerkezetet, és olyan anyaggal helyettesítette, amely nem vezeti az elektromos áramot. Erre azért volt szüksége, hogy elkerülje a kapcsolódást az elektromágneshez olyan anyaggal, amely vezeti az áramot. Ezt a műveletet azért hajtotta végre, mert az elektromágnest úgy tervezték meg, és úgy szerelték be, hogy az nem volt elmozdítható.A hatszögletű fémszerkezet körülbelül 90 dekagramm súlyú és így néz ki:

Található benne egy fekete műgumihoz hasonló rész, amely hasonló módon zárja az áramkört, mint ahogy az a videójáték-vezérlőknél van. Ez a dolog tartja a hatszögletű fémet és kapcsolatban áll egy háromszög-alakú fémmel ugyanazon a hat ponton.A háromszögletű fémdarabot az alábbi ábra szemlélteti:

Tehát ezt a hatszögletű fémdarabot használják arra, hogy rögzített állásban tartsák az ugyancsak hatszögletű fémszerkezetet, és összekössék azt az elektromágnessel.Alan Yu azt követően, hogy áramot nem vezető szigetelőanyaggal fedte be az elektromágnest,ezután a többi fémrészeket is lefedte szigetelő anyagokkal. Így próbálta megakadályozni,hogy az elektromágnes sugarakat bocsáthasson ki. Miután ezt a változtatást elvégezte a saját autóján, többé nem érezte azt az abnormálisnak tekinthető szédülést és kábultságot, amelyet korábban már rövidtávú vezetésnél is érzett. Vannak, akik azt állítják, hogy ez az elektromágnes egy érzékelő-szerkezet, és ez határozza meg a kormánykerék helyzetét. Ezt Alan Yu a leghatározottabban tagadja, mert amikor a hadseregnél meg kellett tanulnia autót vezetnie, először a műszaki ismereteket és a karbantartást kellett a legalaposabban elsajátítania. Tehát nem csak az Amerikában szokásos karbantartást tudja elvégezni, hanem a motor optimális teljesítményének biztosításához szükséges beállítást és tunningot is. Ezért tudja biztosan megállapítani, hogy melyek azok a szerkezeti elemek, amelyek szükségesek és melyek nem. Így például ha a háromszögletű fém szükséges a kerék helyzetének a meghatározásához, akkor ugyanerre a célra nincs szükség a hatszögletű fémszerkezetre.A lényeges az, hogy az elektromágnes és a hatszögletű fém ki tud bocsátani elektromágneses hullámokat.

Miután Alan Yu teljesen normálisan tudta vezetni az autóját azt követően is, hogy kiszerelte a vastag és súlyos hatszögletű fémet, arra utal, hogy az nem szükséges az autó normális működéséhez. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy az autókonstruktőrök és gyártók arra törekednek, hogy a nélkülözhető részeket kiiktassák és így csökkentsék az autó súlyát, és növeljék teljesítményét, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy e vezetéshez nem szükséges szerkezetek valamilyen más célt szolgálnak. Bárki, aki kétségbe vonja ezeket az állításokat, vizsgálja meg maga is személyesen - vagy hozzáértő szakember segítségével - a saját autóját.További bizonyíték, hogy abban a fém keretben, amely elválasztja a vezető és az utas ajtaját,van egy drótvezeték, amely az áramot továbbítja a hátsó ajtóban lévő ajtóvilágításhoz. Alan Yu úgy találta, hogy ez a drótvezeték négy részre van osztva. A legfurcsábbnak azt találta,hogy az egyik közülük hozzá van kötve a fémkereten belül valami olyasmihez, amely egy dobozhoz hasonlóan volt betakarva, befedve. Így nehezen látható, de ez a drót szállítja az elektromos áramot valamihez, ami ebben a dobozban van. Alan Yu ezt a drótot elvágta, és mégis normálisan tudja használni autóját. Az autó mindkét oldalán lévő fémkeretek tartalmazzák ezt a megoldást. Az egyik oldalon lévő fémkeret a vezető oldalán van. Ha az agyhullámokat összegyűjtő szerkezet a kereten belül, közel a vezető fejéhez található, akko nem csak olvasni lehet az autót vezető személynek a gondolatait, de szavakat is lehet továbbítani az agyához, amely feszült állapotot idézhet elő, vagy pedig olyan elektromágneses besugárzásban részesíthetik, amely szédülést okoz, és autóbalesethez vezethet.Létezik egy olyan elektromos vezeték is, amely akár negatív, akár pozitív töltésű áramot is vezethet. Ennek a vezetéknek a végén van egy lekerekített hurok, amely kapcsolatban áll egy csavarral, amely viszont összeköttetésben van az autó karosszériájával. Ez a drótvezeték el van rejtve az autó karosszériájában a vezető lába közelében. Ez a drótvezeték be van fedve a rögzített plasztik szőnyeggel, amely nem elmozdítható. Az első ajtó mindkét oldalán megtalálható ugyanez a vezeték, amely összeköttetésben áll az autó karosszériájával.

Amikor Alan Yu eltávolította ezeket a drótvezetékeket, rájött, hogy egy ilyen vezeték még mindig maradt az autója karosszériájában. Bebizonyosodott, hogy az acélkeretben lévő drótvezeték ténylegesen azt a célt szolgálta, amit róla Alan Yu feltételezett. A kormánykerék tengelye kibocsátja az elektromágneses hullámokat és a keretbe rejtett doboz összegyűjti az agyhullámokat. Ha az agykontroll távirányítói balesetet akarnak előidézni, akkor a tengelybe elhelyezett mágnessel nagyerejű elektromágneses sugárzást kell kibocsátaniuk, amely az autóvezetőjét elkábítja. Amikor lényegesen csökken az autó vezetőjének koncentrációs képessége,akkor könnyen elaludhat. Ez a fajta elalvás abban különbözik a normális fáradtságtól, hogy az fokozatosan alakul ki, és az emberi szervezet ebben az esetben olyan válaszreakciókat aktivál,amelyek elősegítik az ébren maradást. Ez lehetővé teszi az autó vezetője számára, hogy pihenést iktasson be. Ha viszont nagy erejű elektromágneses besugárzástól lesz álmos vagy kábult, akkor ez hirtelen történik, és egyes esetekben a vezető el is ájulhat.

Ezért különösen azok az autóvezetők, akik nem számolnak a távirányítású agykontroll lehetőségével,veszélyes helyzetbe kerülnek, és súlyos balesetet okozhatnak.A kétkedőknek módjukban áll, hogy szakemberekkel átvizsgáltassák autójukat, és választ kapjanak arra, hogy mi azoknak a beépített szerkezeteknek és vezetékeknek a célja, amelyek egyébként nem szükségesek az autó normális működtetéséhez, és ezért korábban nem iskerültek beépítésre. Ha viszont ez mégis bizonyítható valóság, akkor arra is keresniük kell a választ, hogy mi ennek a valódi célja. A távirányítású agykontroll-berendezések működtetői eltudják olvasni az autó vezetőjének a gondolatait. Ezenkívül a szívre irányított erőteljes elektromágneses besugárzással - látszólag természetes okból bekövetkezett - halált tudokozni, vagy a már ismertetett módon balesetet előidézni.Állítása alátámasztására Alan Yu - többek között - egy másik kínai származású amerikait idéz, akinek Internetes címét is megadja: Dallas, Texas, USA - john@jho.com. E szerint egy dallasi nagy telekommunikációs cég Los Angeles belvárosában kipróbált egy PCS (Personal Communication System) rendszert, amelyhez arra volt szüksége, hogy a lámpatartó oszlopokra kis vevőkészülékeket helyezzen el. Amikor a műszakiak felszerelték ezeket a kis berendezéseket, ismeretlen rendeltetésű kis dobozkákat találtak felfüggesztve a lámpaoszlopokra és még a legképzettebb szerelő sem tudta megmondani, hogy mi ezeknek a funkciója. Az egyik szerelő hozzányúlt ehhez a dobozkához és néhány napra rá a vállalat dallasi központjában felhívták telefonon, majd figyelmeztették, hogy ne nyúljon többé ezekhez a dobozokhoz. A telefonhívó az FBI volt. Legalább két kérdésre kell itt válaszolni:Mi ezeknek a dobozoknak a rendeltetése? Hogyan kapcsolódik hozzájuk az FBI?

Alan Yu, amióta autójából kiszerelte a távirányítású agykontrollhoz szükséges eszközöket,azóta nem küszködik leküzdhetetlen alvási kényszerrel, ami korábban olyan rövid távú utazásokon is rátört, amikor, pl. csak a közeli iskolába vitte el gyermekét. Természetesen fel lehet vetni a kérdést, hogy mit szólnak mindehhez az autógyártó vállalatok Amerikában és mindazokban az országokban, amelyek beszállítanak az amerikai autópiacra. Az egyértelmű,hogy a gyártó vállalatok abban érdekeltek, hogy az erre vonatkozó tények és bizonyítékok titokban maradjanak. Az is nyilvánvaló, hogy csak magas fokú műszaki ismeretekkel rendelkező személy képes szétszerelni saját autóját és meggyőződni mindarról, amit Alan Yués sokan mások állítanak, és amelyre vonatkozóan szinte korlátlan mennyiségben található anyag az Interneten. Ha pedig a bizonyítási teher azon van, aki állít valamit, akkor a távirányítású agykontrolltól szenvedőkre hárul az a teher, hogy saját autóikat felkészült szakemberekkel átvizsgáltassák és az eredményeket széles körben ismerté tegyék. A gyártó vállalatok ellenérdekűek, tehát mindent el fognak követni azért, hogy az erre vonatkozó tényfeltáró tevékenységet megakadályozzák, vagy ha ezt nem tudják megtenni, akkor ez erre vonatkozó tényeket elhallgassák és elzárják a széles közvélemény elől. De abból még, hogy az ellenérdekű vállalatok vonatkozó adatokat nem közlik a veszélyeztetett lakossággal, még nem következik, hogy az állítások minden alapot nélkülöznek.Ma már arra is hivatkoznak, hogy az autólopások megelőzésére, illetve gyors és eredményes felderítésére van szükség a szatelliták bekapcsolásával végzett nyomkövetésre. Ez bizonyos esetekben indokolhatja az adó-vevő készülékek jelenlétét. Szakértői vizsgálat azonban azt ismeg tudja állapítani, hogy a műholdas kapcsolattartásra vajon pont olyan eszközökre és technológiára van-e szükség, mint az agyműködés eletromágneses sugárzással történő távbefolyásolásához?S vajon igényt tart-e minden autótulajdonos a műholdas nyomkövetésre?És tudják-e az autóvásárlók, hogy agykontrollra alkalmas berendezésekkel is fel van szerelveaz az autó, amit éppen megvettek?A civil szervezeteknek ki kellene kényszerítenie a demokratikusan megválasztott képviselőiktől, hogy a hatóságok végezzék el ezeket a vizsgálatokat a civil szervezetek közreműködése és ellenőrzése mellett. Az így feltárt ténymegállapításokat pedig a tömegtájékoztatási intézményrendszer útján nyilvánosságra kellene hozni. Ha egy ilyen alapos vizsgálat is azt derítené ki, hogy Alan Yu-nak és társainak az állításai megalapozatlanok, csak akkor lehetne felelősségteljesen félretolni az egészet. Ha azonban e megállapításokat egybevetjük az agykontrollra vonatkozó eddig már bizonyított ismeretekkel és tényanyaggal, akkor már hatósági vizsgálat lefolytatása előtt is hitelesnek tekinthetjük őket.Alan Yu, mint bevándorló amerikai, természetesen rendkívül tiszteli választott hazájának alkotmányát. Az a meggyőződése alakult ki, hogy azok az állami alkalmazottak, akik titokban használják az agykontroll technológiát gyanútlan amerikai polgárokkal szemben, valójában megszegik az amerikai alkotmányt.

Ha már létezik ez a fegyverfajta, akkor legitimnek tekinthető, hogy az Egyesült Államok illetékes szervei is rendelkezzenek vele. De ennek a fegyverzetnek a használatát a társadalom szigorú ellenőrzése alá kellene helyezni, hogy csak rendeltetésszerűen lehessen, kizárólag a nemzetbiztonság érdekében használni. E technológiának csak egyes részletei váltak eddig ismerté a szigorú titkosítás miatt. Ezért még mindig le lehet tagadni ezeket a fegyvereket. Ez annak dacára lehetséges, hogy az eddig ismertté vált tények alapján több elnöki és kongresszusi vizsgálat is folytatott e tárgyban vizsgálódást. A polgárok túlnyomó része tájékozatlan, és ezért még nem kényszerítették ki e rendkívül veszélyes fegyverzet törvényi szabályozását és korlátozását.

A törvényi korlátok megakadályoznák, hogy egy privilegizált csoport, számítva arra, hogy a felkészületlen polgárok nem tudják sem leleplezni ezt a fegyvert, sem megtalálni azokat a személyeket, akik vele visszaélnek, felelőtlenül használhassa ezt a technológiát a törvénytisztelő állampolgárok zaklatására.Alan Yu már idézett tanulmányában elmondja, hogy tapasztalatai szerint a távirányítású tudatolvasó géppel először megzavarják a kiiktatni szándékozott célszemély tudatműködését.Ha ez nem sikerül, akkor lehetőleg autóbalesetet idéznek elő az autópályán, ha pedig ez sem sikerül, akkor oly módon helyezik sugárzás alá az illetőt, hogy az fokozatosan megbetegedik,ami végül is a halálához vezet. Mivel itt tehát nem csupán elektromágneses hullámok segítségével történő megfigyelésről, tudatbefolyásolásról van szó, hanem olyan fegyver alkalmazásáról, amely súlyosan árt az egészségnek, s fájdalmat okozva megbünteti a célszemélyt, sőt az életét is fenyegeti, ezért ez a rendszer nem maradhat szabályozás és ellenőrzés nélkül. A tajvani hadseregben az ő hatáskörébe tartozott e fegyvereknek a kifizetése, s arra is alkalma volt, hogy tájékozódjon ezek hatékonyságáról. Ha pedig ezt mártöbb mint 10 évvel ezelőtt eredményesen használták Tajvanon, akkor logikusan lehet feltételezni, hogy hasonlóan, vagy még hatékonyabban lehet felhasználni ezeket az Egyesült Államokban.Alan Yu végül összefoglalja, miként lehet kideríteni, hogy valakivel szemben bevetették-emár az elektromágneses technológiával működtetett eszközöket? E szerint egy egészséges,kiegyensúlyozott lelki állapotban lévő személynek, aki kipihent és egyéb stressz-hatás sem érte, a következőkre kell figyelnie:

1. Amikor alszik, és váratlanul nagyon régen történt eseményekről álmodik, gondoljon arra,hogy normális körülmények között egy ember arról álmodik, hogy a közeli napokban mit tett,kivel találkozott vagy mit szándékozik tenni? Ha tehát álmában hirtelen évekkel korábbi emlékképek bukkannak fel, akkor az az álom nem hozzá tartozik, hanem az elektromágneses gondolatolvasó gép kezelője akart korábbi életszakaszáról információkat megtudni.

2. Ha valaki úgy érzi, hogy rendkívül könnyen alszik el nappal, vagy hirtelen megváltoztatja alvási idejét, s alvását számos álom kíséri, ez is a gépezet működésére utalhat.

3. Ha valaki egyedül tartózkodik hivatalában vagy otthonában, s kénytelen egy bizonyos dologra gondolni, noha az nincs kapcsolatban azzal, amit csinál, akkor ez is elektromágneses sugárzás jelenlétére utalhat. Ha tehát valaki megpróbál bizonyos dolgokra nem gondolni, de képtelen kényszeres gondolataitól megszabadulni, akkor csaknem biztos, hogy ezek a gondolatok nem az ő gondolatai. Elképzelhető, hogy csupán a rendszer működtetője lapoz az agyában, mint egy könyvben, keresve a számára fontos információkat.

4. Ha valaki sokkal könnyedébben alszik el, mint korábban szokott, és nem tud időben felébredni, s ebben a helyzetben sokat álmodik, akkor ez már az elektromágneses behatás következménye lehet.

5. Végül, ha az alvási idő hosszabb a szokásosnál és mégis kábultan ébred az illető, akkor szintén lehetséges az illetéktelen külső beavatkozás. Ha sok az álom, az megerősítheti a gondolatolvasó gép működését, ha viszont nincs álom, akkor az azt is jelentheti, hogy a sugárberendezések kezelői valójában már nem információk szerzésére törekednek, hanem a célszemély bántalmazására.

Alan Yu végül megmagyarázza, hogy azért nyilatkozhat ezekről a kérdésekről, mert már nem tagja a tajvani hadseregnek, és régóta amerikai állampolgár. De lelkiismereti okokból továbbra is betartja a titoktartási szabályokat. Ez alól azonban a TRM gép esetében kivételt tett. Itt nemcsak arról van szó, hogy illetéktelen személyek, megsértve más polgártársaik emberi jogait, kifürkészik legféltettebb titkait is, hanem ezzel a gépezettel egyes kezelők rendkívül durván és kegyetlenül vissza is élnek. Alan Yu úgy véli, hogy közszolgálatban álló személyeknek ezt nem szabad megengedni. Egyes kezelők azonban a törvény felett állónak képzelik magukat, mert nem kell számolniuk azzal, hogy felelősségre lesznek vonva. A szabályozás meg azért késik, mert az emberek túlnyomó többsége nincs tájékozódva a tudatbefolyásoló technológiák és eszközök létezéséről, és ezért nem is követelik, hogy az arra illetékes szervek - a Kongresszus és a kormányzat - szabályozzák e rendkívül veszélyesfegyverek használatát.

 

/Drábik János - Tudatmódosítás/