.

Feedek
Megosztás
HTML

Orson Welles 74 éve rémítette halálra Amerikát

Ezrek rémültek halálra és hagyták el pánikszerűen otthonaikat, a telefonvonalak pillanatok alatt felforrósodtak: 74 évvel ezelőtt, 1938. október 30-án Orson Welles A világok harca című H. G. Wells-mű rádiójáték-változatával megmutatta, milyen félelmetes hatása lehet a modern médiának.

Az akkor mindössze 23 éves színházi "csodagyerek" társulatával, a Mercury Theaterrel az Egyesült Államokba helyezte át Wells eredetileg Angliában játszódó science-fiction regényét, és "élő közvetítést" adott az ellenséges földönkívüliek New Jersey államban való landolásáról, majd a New York elleni sugár- és gáztámadásról.

Howard Koch, aki négy évvel később a Casablanca írójaként került be a filmtörténetbe, olyan realista forgatókönyvet írt Welleséknek - váratlan programmegszakításokkal, gyorshírekkel és különböző hanghatásokkal -, hogy rengetegen valóságosnak hitték a "tudósítást" - annak ellenére, hogy az adás előtt, majd alatta többször is felhívták a figyelmet: csupán fikcióról van szó. A pánik azonban sokkal erősebb volt annál, hogy erre odafigyeljenek. Voltak, akik menekülni próbáltak, mások a rendőrséget és a lapszerkesztőségeket bombázták telefonhívásaikkal. Arról eltérőek az adatok, hogy mennyien estek a rettegés áldozatául. A tekintélyes Princetoni Egyetem tíz évvel későbbi tanulmánya szerint legalább egymillióan kerültek így vagy úgy a műsor hatása alá.


Egy korabeli fültanú, a most 95 éves Henry Brylawski ügyvéd elmondta, hogy éppen menyasszonyához tartott gépkocsin Washingtonba, amikor hallotta a rádióközvetítést. Benne fel sem merült, hogy valóságos hírt hall, annál nagyobb volt a megdöbbenése megérkezésekor, hogy kedvese és annak nővére teljesen magukon kívül voltak. Aztán a másnapi lapokból megtudta, hogy még nagyon sokan ugyanígy élték át a rádiójátékot.

Scott O'Callaghan, a South Vermont College humántudományi professzora, aki könyvet szentelt az esetnek, úgy vélekedett, hogy a műsor hatása "kikristályosította azokat a feszültségeket és félelmeket", amelyek az amerikaiakban éltek a második világháború előestéjén. "Az idegenekkel való ellenséges találkozás perspektívája éppen elég reális volt sok amerikai számára. A rádióműsor lehetővé tette nekik, hogy egy órán át féljenek" - mondja a professzor, aki szerint A világok harca egyúttal lecke is volt a média hatalmáról. "Welles megmutatta, hogy ezt a hatalmat nem lehet félvállról venni" - tette hozzá.

Az amerikai "marslakó-invázió" után hasonló rádióadással próbálkoztak 1944-ben Chilében, 1949-ben pedig Ecuadorban. Ez utóbbinak tragikus következményei is voltak. A pánikba eső, majd kijózanodásuk után feldühödő hallgatók felgyújtották a quitói rádió épületét, és az összecsapásokban hatan életüket veszítették. 2001. szeptember 11-én viszont "A világok harca-szindróma" fordítottját élte át az Egyesült Államok és az egész emberiség: milliók hitték a CNN első New York-i képei nyomán, hogy egy új katasztrófafilm előzetését látják.

Orson Welles számára A világok harca jelentette a belépőt a film világába, és ha már megtapasztalta a modern média hatásmechanizmusát, 1941-ben megrendezte a sajtóról valaha készült legnagyobb filmet, Az aranypolgárt. Ami A világok harcát illeti, 1953-ban készítettek először filmet belőle, producere a magyar születésű George Pál volt. 1978-ban Jeff Wayne rockmusicalben dolgozta fel a témát, 1988-ban amerikai tv-sorozatban éledt újra Wells regénye. 2005-ben Steven Spielberg már az új szupermozi igényeinek megfelelő filmet készített belőle.


Részlet az eredeti, 1953-as filmből...

.....és a 2005-ben készült Spielberg-féle változatból.

Mégis létezik az amerkai óriás-vámpír?

Egy ideje kering az interneten az a kép, melyen egy óriási, denevérre hasonlító lényt ejtettek foglyul dél-amerikai katonák. A fényképet jobban megnézve, azonnal észrevehető a csalás. De mi is az a titokzatos Chupacabra, amitől az egész kontinens retteg?

Amerika egyes részein évszázadok óta félnek az emberek egy mitikus vérszívótól, a Chupacabra-tól. Állítólag már többször is látni vélték a magyarul "kecskeszívó" névvel illetett teremtményt, Puerto Ricóban, Mexikóban és az Egyesült Államokban is nyilvántartanak észleléseket. Legtöbbször úgy írják le, mint a háziállatokat megtámadó, vérszívó vámpírszerűséget. Az európai drakula-kultusztól abban különbözik, hogy ennek a lénynek az alakja inkább hasonlít egy óriási, szárny nélküli denevérhez, mint emberhez. Egyes mondák szerint repülni is tudnak, de ebben megoszlanak a vélemények. Több szakértői mozgalom is indult már felkutatására, de eddig megdönthetetlen bizonyíték még nem született.


Amerikában olyan elterjedt a Chupacabra mítosza, hogy több rajzfilmben is szerepet kapott. (Dexter laboratóriuma, Scooby Doo, Csizmás Kandúr, stb.) A mostani fényképet azzal az állítással publikálták, hogy perui katonák egy csoportja a dzsungelben ejtette foglyul a fotón látható, repülni is képes, négy méteres szárny-fesztávolságú, ember nagyságú Chupacabrát. Rövid vizsgálódás után, egyből felfedezhető a csalás. Bár tényleg egy denevérszerű állatról van szó, de a méreteit egy optikai trükk miatt érezzük hatalmasnak. A kép felső részén (a lény fejénél) látható kés egyértelműen lebuktatja a készítőt.

Az elfogott denevér alig lehet nagyobb 15-20 centinél. Sokkal közelebb van a fényképezőgéphez, mint a katonák, ezért látszik olyan nagynak. Bár a Chupacabra létezésére nincsen bizonyíték, azt nem árt tudni, hogy a Föld egyes részein valóban élnek akár 1,2 méter szárny-fesztávolságú denevérek is.

/vidget.hu/

A holtakkal suttogó hermafrodita

Henry Slade a XIX. század végének egyik rejtélyes alakja, akire sokan még napjainkban is a paratudományok úttörőjeként tekintenek, annak ellenére is, hogy anno egy angol bíróságon csalást bizonyítottak rá. Trükkjeivel hatalmas vagyont szedett össze, mégis embertelen nyomorban végezte.


A kezdetek

Henry Slade 1835-ben született az amerikai Johnson Creekben. Korai éveiről csak a saját elmondása alapján tudunk néhány dolgot, például azt, hogy nyolcadik születésnapján megszállta valamiféle túlvilági erő, mely minden évvel egyre erősebben dolgozott benne. Tizennyolc évesen például már képes volt tárgyakat lebegtetni a levegőben, illetve ha transzba került, akkor saját maga is méterekre emelkedett a talajtól. Később felesége halála után azzal sokkolta követőit, hogy a neje folyamatosan üzenget neki a másik oldalról””.
Talán érdemes ezeket a nyilatkozatokat elosztani kettővel, az viszont biztos, hogy húszéves korára hősünk már ismert médium volt, akinek szeánszaira több száz adakozó kedvű ember volt kíváncsi.

 

Profil

Slade 25 évesen azzal a felhívással fordult a nyilvánossághoz, hogy ezer dollárt fizet bárkinek, aki bebizonyítja róla, hogy csaló, és ezzel indult be igazán a biznisz. Pontosan senki sem tudja, mennyi pénzt szedett össze hálás csodálóitól, hiszen ezeknek az adományoknak az összege soha nem került nyilvánosságra, de miután New Yorkba költözött, gyakran látták a kor befolyásos embereinek oldalán, és láthatóan nem küzdött anyagi problémákkal.

A korabeli beszámolók egyébként meglehetősen zavarba ejtők. Slade-et egy karizmatikus, jóképű embernek írják le, aki elképesztő szeánszain holtakkal társalog, olyan dolgokról beszél, melyekről nem is tudhatna, asztalok emelkednek el a földtől, és homályos szellemalakok jelennek meg a közönség csodálkozó szemei előtt. Az igazi mutatvány azonban az volt, amikor egy egyszerű palatáblát tett az asztal alá, majd a táblára egy titokzatos erő krétával felírt egy üzenetet a jelenlévő kérdező számára. Hiába az ezerdolláros felajánlás, ezt a trükköt az Államokban senki nem tudta leleplezni.

1876-ban Slade Londonba utazott, ahol olyan támogatókra talált, mint a méltán híres író Sir Arthur Conan Doyle (Sherlock Holmes megálmodója), és a királyi család több tagjának is szervezett bemutatókat. Az üzlet itt is virágzott, egészen addig, amíg a szeánszok fel nem keltették Ray Lankester professzor figyelmét. Időpontot kért a médiumtól, melyen egy kitalált John nagybácsinak tett fel kérdéseket, majd a palatáblás mutatvány közben leleplezte a csalót.

Bebizonyosodott, hogy Slade az „üzenetet” már azelőtt felírja a táblára, mielőtt az asztal alá helyezné. A tudós és segédje feljelentette a médiumot, aki a bíróságon is elbukott. Mivel azonban a testületnek a három hónap kényszermunkára ítélő döntését egy formai hiba miatt át kellett szövegeznie, a szélhámos kihasználta az egérutat, és Franciaországba menekült. A leleplezéshez még maga Charles Darwin is gratulált a professzornak.

A nagy mutatvány

Bár a leleplezés híre felbolygatta az angol közvéleményt, a franciák nem nagyon foglalkoztak ezzel az aprósággal, Slade mutatványaival sikeresen végigturnézta az egész országot; a csúcspont az volt, amikor III. Napóleon egy háromkarátos gyémánttal lepte meg a médiumot. Később Oroszországba ment, de mivel szentpétervári szeánszain többször is lebukott, visszamenekült Amerikába. Durva becslések szerint összesen egymillió dollárt szedett össze haknijaival, ami még ma is szép summa, akkoriban pedig egészen brutális összegnek számított.

Így végezte

Slade a szerencsecsillagát Európában felejthette: hazájában gyors lejtmenetbe kapcsolt. Először elkezdett közelebbi és tartós barátságot ápolni a whiskys üveggel, aztán 1901-ben egy részeg éjszakán rossz sikátorba fordult be New Yorkban, ahol kirabolták, majd úgy megverték, hogy testének jobb oldala lebénult. Életének utolsó éveiben embertelen nyomorúságban élt, és elméje is megbomlott. 1905-ben halt meg egy michigani szanatóriumban.

Egy slusszpoénnal még tartozunk: a The New York World egy 1982-es cikkében arról írt, hogy Slade még abban az évben egy betegség miatt kórházba került, ahonnan az egyik beszédes kedvű orvosnak köszönhetően kiszivárgott, hogy a nagy médium tulajdonképpen nő. Halála után a szanatórium igazgatója elárulta egy kíváncsi riporternek, hogy az intézetben nem volt titok, hogy Slade hermafrodita. Persze ez soha nem nyert bizonyítást, így egy újabb szürke folttal gazdagodott ennek a rejtélyes embernek a története.

 

/player.hu/

A 9 Legkísértetiesebb hely a világon

Az emberek az idők kezdete óta hisznek a kísértetek vagy a holtak szellemeinek létezésében. A kísértet járta helyek alapja főleg a folklór és manapság sok úgynevezett szellemvadász próbálja gyakran bonyolult berendezésekkel felszerelkezve bizonyítani, hogy a kísértetek igenis vannak.

Munkájuk egyelőre inkább misztikus, mint tudományos és ez felveti a kérdést: vajon tényleg létezik az a bizonyos “élet-energia”amely lehetővé teszi, hogy valaki túlélje a halált? Ha nem, akkor hogyan magyarázhatjuk a szellemekkel kapcsolatos tapasztalásokat és jelenségeket? A következőkben egy rövid összeállítást olvashatsz azokról a helyekről, melyek a kísértetvadászok legkedveltebb célpontjai.

1. Mackenzie Ház (Toronto, Canada)

A kanadai felkelő-államférfi William Lyon Mackenzie (1795-1861) történelmi jelentőségű háza több mint tíz éven át kísérteties jelenségeknek lehetett tanúja. A lépcsőkön titokzatos lépések hallatszottak és egy frakkot viselő férfi alakja jent meg jól kivehetően.

1972-ben, miután alaposan megvizsgálták a házat, hamar kiderült, honnan származnak a kísérteties jelenségek. A lépcsőház mellett, körülbelül egy méterre egy irodaépület áll, a Mackenzie Ház felőli falon egy vaslépcsővel. Az éjszakai takarító személyzet és a házfelügyelő családtagjai szolgáltatták a „szellemek” lépéseinek hangját, ami a Mackenzie Házban, az éjszakai csendben sokkal intenzívebben hallatszott. A kísérteties zongora szó szintén a szomszédból hallatszott az egyik különc család házából. Ami a jelenést illeti, azt a házmester felesége tapasztalta, álmából felébredve látta a férfi alakját ágya felett. Az események leírása alapján megállapítható, hogy „éber álom” vagyis az egyszerű hallucináció lehetett, amit sokan tapasztalunk a mély alvás és ébredés közötti átmeneti állapotban.

2. Clement Hall (Tennesse Egyetem, Martin)

Nyugat-Tennessee egyik legnépszerűbb kísértetlegendája a fiatal diáklány története aki öngyilkosságot követett el a kollégium legöregebb hálótermében. A kísértet létezését számtalan hátborzongató esemény erősíti meg. Az Egyetemi Szabadgondolkodók Társasága által lefolytatott alaposabb vizsgálat azonban már korántsem találta annyira meggyőzőnek a kísérteties jelenségeket. Egy női alkalmazott például villogó árnyékot látott, amelyről kiderült, hogy egy hibás izzó okozta. Egy adminisztrátor, aki a padláson mozgó árnyakat látott, később önként bevallotta, hogy „az egész talán csak a képzelet műve volt” és azt is hozzátette, ő színezte ki a történetet az évek alatt. Emellett az igazgató határozottan állítja, hogy a híres öngyilkosság egyáltalán nem is történt meg. A mese a klasszikus folklór motívumok tömegét tartalmazza narratív elemekkel és egy kis internetes keresgélés után hamar kiderül, hogy országszerte, szinte minden egyetemi kollégiumban kering valami hasonló történet. Ez azt sugallja, hogy tulajdonképpen egy szájhagyomány útján terjedő legendáról van szó, amely a kollégiumi „kultúra” része.

3. Salzburgi Kastély (Ausztria)

A Kísértet Járta Helyek Nemzetközi Katalógusában (2000) Dennis William Hauck egy állítólagos „szellem” fotóját közli, amit egy amerikai turista készített 1986-ban, akinek az életét gyökeresen megváltoztatta az eset. A képen egy fehér sáv látszik, amit a kísértetvadászok „energiának” vagy „ektoplazma szellemnek” neveznek és arra hivatott, hogy megmagyarázza a fényképeken látható megmagyarázhatatlan fehér foltokat. Az igazság az, hogy a kamera vakujának fénye vetődhetett vissza valamiről, ami a lencse elé került. Ékszer, hajszál, rovarok, még egy rossz helyen lévő ujjbegy is okozhat kísértet hatást. (gyakori „szellemek” a képeken a porszemcsék vagy levegőben lévő pára részecskék). A képen, ami a Salzburgi Kastélyban készült, ugyanazon a helyen, ahol a turista készítette különös képét, a „szellem” a fényképezőgép vállpántja!

4. Castillo de San Marcos (St. Augustine, Florida)

Az Egyesült Államok legöregebb erődje állítólag számos halott szellemének ad otthont, melyek közül a legromantikusabb történet Señora Dolores Marti, Garcia Marti ezredes feleségének és szerelmének Manuel Abela kapitánynak legendája. Az ezredes állítólag annyira feldühödött, amikor tudomására jutott feleségének viszonya, hogy a párt az egyik pincebörtönében a falhoz láncolva, majd a pincét befalazva, tulajdonképpen élve eltemette őket. A történetmondók megesküsznek rá, hogy amikor a pincét újra feltárták (az időpont kérdésében már nincs egyetértés), fehér csontokat találtak, amelyek igazolják a történetet és a látogatók által tapasztalható „hátborzongató érzést”. A vár látogatása során megtudhatjuk, hogy ott soha nem volt börtön és az alvilági hely a lőporraktár egyik aprócska terme volt, amit azért falaztak be, mert túl nedvesnek bizonyult a puskapor számára.

Az említett csontok, amelyeket állítólag itt 1832-ben felfedeztek, valószínűleg állati csontok lehettek a feleségét befalazó ezredes története pedig csak egy mese. A „hátborzongató érzés” amelyet egyesek tapasztalnak, sokkal inkább a hely hangulatának tulajdonítható. A személyzet egyik tagja John Cipriani, aki rendszeresen ott tölti az éjszakát, megerősítette, „egyáltalán nincsenek szellemek”.

5. Alcatraz (San Francisco Öböl)

A szigeten lévő erőd előbb katonai börtön, majd állami büntetés végrehajtási intézet lett. Az Alcatraz név maga a börtön szó egyik szinonimája. Ha azonban igaz, amit a tizenhetedik századi angol költő Richard Lovelace írt, vagyis a „börtönt nem a kőfalak teszik börtönné”, akkor elcsodálkozunk azon, miért nem menekül el végül a bebörtönzött szelleme. Az is igaz, hogy manapság nem azokat tartják szellemnek, aki tényleg a börtönben haltak meg, mint például Al Capone és Robert “Alcatraz madarásza” Stroud (aki soha nem tartott madarakat Alcatraz-ban, a híres film állításával ellentétben). A többi titokzatos legendához hasonlóan az Alcatraz körül keringő történetek is a kideríthetetlen eredetű „azt mondják”, „úgy hallottam” kategóriába tartoznak – ami ékes bizonyítéka annak, hogy a kísértetlegendák nagyrészt a szájhagyomány útján terjedő folklór részét képezik. Azok az állítások, hogy Alcatraz szigetén dózismérőkkel, Geiger-Müller számlálókkal és hasonló eszközökkel érzékeltek kísérteteket, egyértelműen áltudomány a „földöntúli sikolyok” pedig amiket időnként hallanak, nem egyéb, mint a fókák kiáltozása.

6. Fox Cottage Site (az egykori Hydesville helyén, New York)

Fox Cottage Site (at the former village of Hydesville, New York) Mára csak a feltárt alapkövek maradtak, de ez volt a mai modern Spiritualizmus szülőháza. 1848- ban két iskolás lány Maggie és Katie Fox azt állította, hogy ezen a helyen teremtett kapcsolatot egy meggyilkolt házaló szellemével. Titokzatos kopogó hangok, amelyek állítólag a szellemtől származnak (egy koppanás azt jelentette, nem, két koppanás igen) válaszoltak a kérdésekre, amelyek segítségével sikerült megtalálni a pincében titokban elásott holttestét. A további ásatások nyomán kizárólag állat csontok kerültek elő, a lányok azonban hamarosan más közlékeny szellemekkel is kommunikálni kezdtek és a Spiritualizmus meghódította a világot. Fontos megjegyeznünk, hogy a nevezetes dátum, amikor az első koppanások hallatszottak március 31 volt – a Bolondok Napjának Előestéje! Négy évvel később a Fox Nővérek nyilvánosan beismerték, hogy az egész csak szemfényvesztés trükk volt. Annak ellenére, hogy a testvérek egy new yorki koncertterem közönsége előtt bemutatták, hogyan produkálták a koppanó hangokat (lábukat kicsúsztatva a cipőből és lábujjaikat mozgatva), a hívők tömege ekkor nem hit nekik. 1904-ben szárnyra kelt a hír, hogy végre megtalálták a házaló csontvázát a villa pincéjében a vizsgálatok azonban megállapították, hogy a helyszínen talált „hamis fal” egy korábbi, kisebb épület része volt. Ami a csontvázat illeti, egy 1909-es cikkből kiderül, hogyan helyezte el az öreg csontokat egy helyi lakos „otromba vicc” gyanánt.

7. Myrtles Plantation (Louisiana bayou)

A tulajdonosok által aktívan reklámozott hely a kísértetek által egyik leggyakrabban látogatott hely Amerikában, a Myrtles a romantikával ötvözi a meggyilkolt rabszolga, Chloe történetét, hogy beleborzongjon a látogatók és éjszakai vendégek hátgerince. Különféle jelenségekről számoltak be és a TV Szellem Vadászai le is filmeztek egy hátborzongató eseményt az ültetvény rabszolgájának kunyhójában. Egy lámpa siklott át ijesztően egy asztal felett a show sztárjai Jason Hawes és Grant Wilson háta mögött. Valójában a rabszolga „Chloe” egy kitalált személy és meggyilkolásának története a legnagyobb kamu. A helyszínen tapasztalható furcsa jelenségeket, minden természetfeletti erő segítségül hívása nélkül meg lehet magyarázni, az egyetlen éjszaka vizsgálódásai során kiderült. A titokzatos lengő ajtó például azért lengett, mert nem középen volt felakasztva, az éjszaka halható dörömbölő hangok pedig egy laza zártól származtak. A „rabszolga kunyhó” nemrég épült és soha nem lakott benne egyetlen rabszolga sem. Ami a lámpát illeti, egyértelmű, hogy zsinórral húzták. A Television Week megemlítette, hogy „ a zsinór az asztal mögül láthatóan Mr. Wilson kezéig ér” miközben partnere valószínűleg véletlenül meglökte lábával a zsinór másik végét.

8. House of Blood – „a Vér Háza” (Atlanta, Georgia)

1987 szeptember 8-án egy idős házaspár otthonában állítólag vér folyt a falakból és „szökőkút szerűen” vért tört elő a padlóból“. A helyszínre kihívott rendőrök fényképfelvételeket készítettek, hamarosan azonban megállapították, hogy nem történt bűncselekmény és lezárták az ügyet. Idővel különféle elméletek születtek és az eseményt egy kópé szellemnek egy úgynevezett poltergeist-nak kezdték tulajdonítani. 1991-ben egy szakértő a segítőkész rendőrfőnök jóvoltából tanulmányozhatta az eset aktáit. A fotók alapján úgy tűnt, hogy a vér nem azon a módon került a falakra, ahogy azt állították így egy törvényszéki szakértő is újból szemügyre vette a képeket további elemzés céljából. Ő elmondta, hogy vért kívülről fröcskölték a falakra és padlóra, ami hiteltelenné teszi a szemtanúk állításait és további bizonyítékot jelent a csalásra. A rendőrségi nyomozók egyike azt mondta, „úgy tűnik, néhány felnőtt gyerekes játékokat játszik, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen”.

9. Golden Lamb Inn (Lebanon, Ohio)

Ohio legrégebb óta működő fogadója, amely 10 elnököt látott vendégül, de megfordult falai közt több más neves személy, például Mark Twain is. Charles Dickens nem volt hajlandó ott maradni, miután megtudta, hogy ez egy úgynevezett “mértékletes hotel,” ami azt jelenti, hogy nem szolgálnak fel alkoholt. Manapság a hotelt egészen más célból keresik fel a látogatók: a kísértetek miatt. A beszámolók szerint egy kislány szelleme a forrása azoknak a vérfagyasztó jelenségeknek, például képek billegésének a múzeum egyik szobájában, amit róla kapta a “Sarah Szobája” nevet. 2002-ben az egyik éjszakai portás elárult egy titkot a kísértetjárással kapcsolatban. Mivel látta, hogy a személyzet mennyire babonás és hiszékeny, nem tudta megállni, hogy éjszakánként ne osonjon fel a lépcsőkön és elfordítson néhány képet, hogy „megzavarja az elméjüket”. Kiderült tehát, hogy ezután is bárki nyugodtan alhat, mert kísértet nincs a házban.

 

/vilagutazoblog.com/

Halállal végződött a Bigfoot-átverés

A Bigfootnak nevezett rejtélyes lény legendáját akarta éltetni egy amerikai férfi azzal, hogy szőrös ruhával álcázta magát, de halálra gázolták, amikor az autópálya szélső sávjában ácsorgott.

Halálra gázoltak egy Nagy Lábat, azaz egy viccből Bigfootnak öltözött férfit az Egyesült Államokban. A rejtélyes lény - magyarul Nagy Láb - létezése a himalájai jetihez, vagy a skót Loch Ness-i szörnyhöz hasonló bizonyítottságú.

A 44 éves Randy Lee Tenley azért öltözött a katonai orvlövészek "rackagorillához" hasonló álcaöltözékébe Montana állam északkeleti részén, hogy éltesse a legendát és beszédtémát adjon az embereknek. Egy autópálya szélső sávjában ácsorgott, amikor elütötte egy autót, majd az azt követő kocsi is átgázolt az akkor már az úton heverő testén.

A rendőrség szerint a bozontos-szőrös álcaruhában nemigen lehetett féktávolságon kívülről észlelni a férfit, és a kocsik vezetői egyszerűen nem tudták megállítani járművüket időben.

/forrás:origo.hu/