.

Feedek
Megosztás
HTML

Az álmok különös világa

Az ember életének egyharmad részét alvással tölti. Ezalatt a test pihen, a lélek szabadon szárnyal, a fizikai kötöttségektől megszabadulva gyógyítja az ébrenléti állapotban szerzett sebeit.

Mivel az álomban nem létezik tér és idő, bárkivel kapcsolatba léphetünk, élőkkel és holtakkal, emberekkel és angyalokkal, megharcolhatunk az általunk teremtett démonokkal, láthatjuk előző életeinket és a lehetséges jövőt is.

A földi élet anyagi szinten négy elem három dimenziójában időhöz kötve zajlik. Az álmok helyszíne az ötödik elem, az éter, más néven az akasha.


Az akashának különböző szintjei léteznek, ahol megtalálható a lélek egyéni és kollektív tapasztalata, és ez a tudás a legkönnyebben az álom segítségével válik hozzáférhetővé. Az akasha nem egy hely, inkább egyfajta közeg, liláskék színű, zselés állagú, piramis kristály szerkezetű valami, amely lehetővé teszi a kontaktust a láthatatlan energiák között. 

A fizikai érzékszerveink számára láthatatlan és érzékelhetetlen, de ott van mindenütt a világmindenségben és a Földön is. Földi érzékelés szerint egyfajta hiper-szupravezetőként jellemezném.

Az emberiség legtöbb felfedezése, a zsenik tudása, a próféták látomásai innen származnak. A porból és hamuból alkotott emberi test önmagától nem képes arra, amit például Mozart, Leonardo Da Vinchi, Einstein és a többi zseniális ember tudott. 

A reinkarnáció szerint egyénenként kb. 300 életünk van. Hogy ez mégsem ennyire egyszerű, ez a sok-sok élet az akashában időtlenül, helyesebben mindörökké a jelenben egyszerre van jelen. 

Kryontól kölcsönözve a hasonlatot: ha az életeket egy sínen képzeljük el, mint vasúti kocsikat, akkor egy kör alakú pályát képzelj el, ahol pont 300 kocsi fér el, és ezek folyamatos mozgásban vannak. Tehát a mostani életünkben az összes élet is benne van. Képzeld el, micsoda tudástömeg ez egyénenként is, ha ehhez a többiekét is hozzáteszed, a tudás, ami az akashában létezik korlátlan.

Az álomban a lélek több szinten is tartózkodhat, a testben és azon kívül is. A testelhagyás során valóságos helyszíneken, valós élményeket, kapcsolatokat élhetünk át. Az ébren lévő embertársaink érzékelhetik a jelenlétünket, ugyanígy mi is érzékelhetjük mások szellemét, akik többségükben nem halottak szellemei, csupán mély álomba merült ismerősök, akik így lépnek kapcsolatba velünk. 

Ébredéskor általában törlődnek az élmények, ugyanúgy ahogy az előző életeket is a feledés fátyla borítja. Tudatalatti szinten azonban azonban nagyon is jelen vannak, és bármikor előhívhatók.

Amikor az álom közvetítette információra szükség van, akkor bújik elő a feledés homályából, van úgy, hogy napközben egy monoton tevékenység közben, van, hogy csak hetek múlva. A tudatos előhíváshoz nem kell mást tenni, mint mantrát ismételni. A monoton szavakat a tudatos agyfélteke egyszerűen elunja, és kikapcsol. Ugyanakkor a másik agyfélteke, amely az intuíciót és a spirituális információkat tárolja működésbe lép. 

Reggel közvetlenül ébredéskor alkalmazva az álom teljes tartalma előhívható. Érdemes azonnal rögzíteni írásban vagy szóban, még félálomban, mert később már nehezebb visszaemlékezni rá. Azok a legfontosabb álmok, amelyekre tisztán emlékszünk, szinte beleégnek az emlékezetbe, évek múltán is fel tudjuk idézni őket. Jelentésük a legtöbbször egyértelmű, életfeladatot közölnek.

Jákob álmában látta a lajtorját, Emese álmában látta születendő gyermekét, akit Álmosnak nevezett el, és aki a csodálatos Árpád házi királyok atyja lett. Dániel próféta úgy fejtette meg Nabukodonozor álmát, hogy előbb magát az álmot kellett kitalálnia. 

Ugyanazt az álmot látta, mint az uralkodó, majd a jelentését is elmondta. Tehát nem egy szimpla álomfejtésről volt szó. A régi korok emberei nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az álmaiknak, nagyra becsülték azokat, akik értettek az álom nyelvén.

Ez egy olyan tudás, amit nem lehet megtanulni, ezt csak ajándékba lehet kapni a teremtőtől, és ezért tudták azt a régi emberek, hogy aki képes megfejteni az álmokat, az kegyelmi állapotban van, és egyéb tudással is rendelkezik. Az álmok nyelvezete sokban különbözik a materiális életben használt fogalmaktól, mivel nincs tér és idő ezért más a jelentésük is.


Nem létezik jó vagy rossz. Például a trágya a szántóföldön jó, az asztal közepén rossz, a mi elképzelésünk szerint, de önmagukban a dolgok nem jók vagy rosszak, csak ha viszonyítjuk őket. Egy gólyát lelőni az bűn, egy óriási harcsát kifogni az dicsőség, pedig valójában állatgyilkolás mindkettő. Az álom nem emberi ésszel működik.

Az álmok három síkon értelmezhetők: fizikai, érzelmi és szellemi szinten. Mivel ezek szoros összefüggésben vannak, mindig az aktuális konfliktust hivatottak feloldani, amely ezt a hármas harmóniát veszélyezteti. Betegségeket jeleznek, a külső körülményekben bekövetkező változásokat, emberi kapcsolatok problémáit, reakciók azokra a gondolatokra, amelyek ébren foglalkoztatnak bennünket. A rendeltetésük kettős: lehet maga az álom a feloldozás, vagy tálcán kínálja a fizikai síkon történő megoldást. 

Egy szélsőséges példán illusztrálva: egyik közeli hozzátartozónk meghal. A gyász megélésében nagy segítség, hogy álmunkban találkozhatunk, beszélhetünk vele, soha ki nem mondott érzelmeket élhetünk át vele kapcsolatban, így a stressz, amit az elvesztése okozott az álomban oldódik, és nem betegíti meg a fizikai testünket.

Nincs olyan, hogy jó vagy rossz álom, az álom az mindig segítség, amely a lelket gyógyítja. Ehhez természetesen az kell, hogy az álmunk tiszta, tudatmódosító szerektől mentes legyen. Az alkohol és a drogok, így az altató orvosságoknak nevezett mérgek is blokkolják a tudatot, rémálmokat vagy teljes lelki zárlatot okoznak. 

Ha valaki nem tud altató nélkül aludni az általában halálfélelem miatt van. Persze a váltott műszakos munkahelyek, az éjszakai munkavégzés, a normális életritmus felborulása mind oka az alvásproblémáknak, de ezekben az esetekben is csak növényi eredetű, természetes altatókat jó használni, az egyéb szerek több kárt okoznak, mint amennyi a hasznuk.


A halál és az álom

Talán te is álmodtál már olyan jót és szépet, olyan valódit, hogy amikor felébredtél, bosszankodtál, hogy miért nem tartott tovább. Ilyenkor az ember próbál gyorsan visszaaludni hátha még folytatódik. Általában ez nem szokott sikerülni. Álmunkban egy cseppet sem zavar bennünket, hogy nem a fizikai valóságban élünk, és álmunkban nem tudjuk, hogy fel fogunk ébredni. 

A halál nem más mint a mindennapos mély alvás ikertestvére. A test meghal, de a lélek, a szellem tovább él, ott ahol addig is mindennapos vendég volt álmaiban. A magyar nyelv szépen fejezi ki : aki meghal, az jobblétre szenderül, megboldogul, végső nyugalomra lel. A két szó hal és hál csak egy ékezetben különbözik. A haláltól nem kell félni, hiszen jó ismerősünk ő: minden éjszaka találkozunk vele.

SZÉP ÁLMOKAT!


/foldangyal.hu/

A tudatos álmodás technikája

Az álmok képanyaga különböző rétegekből, szintekből tevődik össze, és a helyes értelmezéshez ezeket is tanácsos megkülönböztetni.
Nem kell mindig vaskos tanulságokat keresni, ugyanis van az álmoknak egy primer rétege, ami inkább csak az agy feldolgozó tevékenységének tulajdonítható. Egyszerűen feldolgozza a napi események információját. Tehát minden jelentőség nélkül visszaköszönhetnek a nap során látott képek, mozzanatok, színek, vagy bármi, pontosan úgy, ahogy a hétköznapi tudatunkban is visszagondolunk egy már megtörtént eseményre.Ehhez a primer réteghez tartozik az is, amikor az álomélet egyfajta belső szelepként működik. Ha valamilyen régóta ki nem élt szenvedély jelentkezik az álomban, akkor abban tényleg nincs helye semmiféle mondvacsinált értelmezésnek. Egyszerűen el kell fogadni, hogy az elme csak szabadjára engedi és megmozgatja azokat a zátonyra futott érzelmeket és kielégítetlen igényeket, amelyek végre ki akarnak törni. Tudatosodni kell a tényeknek, hogy igenis vannak ilyen vágyaink és igényeink.
Az álmok következő rétegét is az egyéni képanyag határozza meg, hiszen mindenki másképp dolgoz fel egy adott történést vagy élményt. Ugyanaz az esemény mást jelent az egyik embernek, és merőben mást a másiknak, a különböző dolgokat tehát csak a saját külön kis könyv- vagy irattárába helyezheti bele. Az ebből a rétegből formálódó képek már komoly jelentőséggel bírhatnak, de a másik ember számára már nem jelenthetik ugyanazt.

A tudatos álomtól a megvilágosodásig

A tudatos álmodás gyakorlata is komoly művészetnek számít az álomkutatók szerint, bár sokan teljesen spontán módon is képesek megélni. Bizonyára sokunk számára ismerős az az élmény, amikor a saját álmunkban rájövünk arra, hogy voltaképpen álmodunk. Az európai lakosság öt-tíz százaléka képes a spontán tudatos álmodásra. Erről szóló könyvekből ma már azt is megtanulhatjuk, hogy miképpen idézhetjük ezt elő akarattal. A tibeti buddhizmus egyik, tantrikus irányzatának gyakorlói azonban kifejezetten a tudatos álmodás gyakorlása által jutnak el a megvilágosodáshoz, más szóval, a valóság természetének tökéletes megértéséhez. Ennek lényege röviden abban állhat, hogy aki képes fokozatosan a hatalmába keríteni álmait, az saját kénye-kedvére alakíthatja azokat. Ezek a valóságformáló technikák állítólag áthozhatóak ide, a fizikai világban, amelynek eredményeképpen megtörténik a gyökeres szemléletváltozás. Az álmok birodalma tehát fantasztikus távlatokat tartogat számunkra, és aki képes kicsit több figyelemmel, tudatossággal fordulni felé, az a hétköznapjait is több életerővel, bölcsességgel és eredményességgel töltheti meg.

Sangha: A Travel-technika

"Ezt a technikát egy asztrálprojekcióról szóló könyvben olvastam, és kis módosítással felhasználtam arra, hogy tudatos álmok szülessenek belőle. Nagyon hasonlít Slen barátunk technikájára, de ez nem azon alapul, hogy a körülöttünk lévő álomvilág kialakulását végigvárnánk, pont ellenkezőleg, néhány technikával elérjük azt, hogy az agyunk egy hirtelen, döntő pillanatban azonnal, váratlanul felállítson magunk köré egy világot, amit aztán egyre élesebben látunk - írja Shangha egy netes portálon.
"Az előző éjszakai tapasztalataim alapján írom le a technikát, mindenki érteni fogja a lényegét. Ma felkeltem éjjel és úgy éreztem, nagyon nagy a tudatosságom. Kicsit forgolódtam, gondolkoztam. Végig egy női hang járt a fejemben, de ekkor rászóltam: maradj már csöndben! (persze gondolatban). Bocsánatot kért és végre, hónapok óta először üres volt a fejem (ezt meditációval is elérheti bárki alvás előtt). Olvastam tegnap este egy technikát a tudat fejlesztésére. Én most használtam de nem a tudatosság miatt. Leírom a technikát, a tudatos álom részig akárki gyakorolhatja (éjjel, lefekvés előtt, lehetőleg éber tudattal, ne álmosan, és előtte érdemes alaposan kitisztítani mindent a fejünkből. Sokat dobhat ha olyan állapotban vagyunk, amikor könnyedén elalszunk, de az agyunk közben pörög és teljesen üres). Képzeld el, hogy a szobában állsz, ahol épp fekszel. Most sétálj át a szobában lévő szekrényhez (remélhetőleg van, ha nincs, képzelj oda egyet). Lépj be a szekrénybe, és látod, hogy a szekrény hátsó fala valójából egy ajtó. Nyisd ki, és egy régi, nagyon nagyon régi kőlépcsőt érzel (ugyebár ilyenkor még nem látsz). A nagy sötétségbe visz le, indulj el lefelé, ezen a szűk, kanyargós csigalépcsőn. Pár perc múlva leérsz a legaljára, és hallod (HALLD!!!) a hullámok hangját és a fejed fölül csöpögő vízcseppek hangját és érzed (ÉREZD!) a levegőben lévő párát- egy hatalmas, üres és sötét barlangban vagy, amiben víz van. Egy csónak áll előtted, szállj be! Feküdj bele, és hagyd, hogy sodorjon magával a víz. Csak feküdj, csukott szemmel. Lassan (tarts végig ébren a tudatod!) érzed azt, ahogy meleg levegő áramlik feléd. Ez azt jelzi, hogy a hideg, nedves barlangból sodródsz ki a csónakodon. Most a szemeddel érezd a szemhéjadon át átszűrődő fényt (ugyanis még mindig csukott a szemed), kiértél a barlangból. Kellemes, hűvös szél csap meg, és már hallod (HALLD!) a fejed felett lévő madarak hangját és érzed (ÉREZD!) a friss virágok illatát. Egy idő után egy kisebb csapódást érzel a csónak mellől- partot értél. Méghozzá egy park kellős közepén.

Mielőtt kinyitnád a szemed, meghallod (HALLD MEG!) a parkban lévő emberek hangját és a beszélgetések átlagos foszlányait, amit csak lehet hallani ilyen távolságból. Nem kell szavakat, mondatokat hallanod, elég, ha tisztában vagy azzal, hogy ezek igenis emberi hangok. Ha már biztos vagy magadban, lassan nyisd ki a szemed. Nekem először a fizikai szemem kezdett el kinyílni, de az az álmosság miatt visszacsukódott, és mikor visszatértem erre a helyre (egy pillanat alatt), már az álomtestem szeme nyitva volt és egy különös helyen találtam magam: Egy folyó mentén ébredtem fel a csónakban, a folyó egyik partján az iskolám és az azt körülvevő belvárosi negyed, míg a másik partján hatalmas, végtelenségbe húzódó meredek, havas hegycsúcsok voltak. Először aktivizálnom kellett az álomtestem, ezért felmásztam szép lassan egy kísérővel a hegyek tetejére. Mikor már fent voltam, nem volt kétségem afelől, hogy álmodom és minden nagyon tiszta volt. Tehát ideális volt egy tudatos álomhoz (egy AP-nek jobban örültem volna, de ez is tökéletesen megfelel, hisz ez lett az első direkt-TÁ-m). A részleteket inkább nem írom le. Az osztályommal találkoztam ugyanis felkerestem az iskolám. Végül elsétáltam az állatkertbe (próbáltam repülni, sikerült felugranom szürreális 2-3 métert, de nem jött össze a repülés, ezért házak falán másztam fel és végigugráltam a belváros épületein- nagyon gyorsan sprinteltem és ez tetszett). Ott úgy 5-10 perc alatt elenyészett a tudatosságom és valami démon lények jelentek meg, csontvázak és minden egyéb. A különös az volt, hogy amit megszoktam eddigi tudatos álmaimból, nem jött össze. A démonok nem ellenem voltak, sőt, én irányítottam mindet. Valamilyen csatába vonultam, már nem tudom, ki ellen, addigra a tudatos álom sima álom lett. Illetve az eddigi álmaimban sosem volt világos. Most viszont sikerült napfényes helyen teremnem..."
/astronet.hu/

A tudatos álmodás létrejötte, hatásai és előidézése

A tudatos álmodás az ébrenlét és az álom keveredésével létrejött, köztes tudatállapot. A tudatos álmodás folyamán ráébredünk arra, hogy álmodunk. Ez az állapot viszonylag egyszerű gyakorlatokkal előidézhető, sőt egyesek befolyásolni is tudják álmaikat.

A terület egyik legjelentősebb kutatója konkrét tippeket is ajánlott e képesség elsajátításához. A tudatos álmodás első lépcsőfokán az álmodó - habár ráébredt arra, hogy az átélt élmények nem valóságosak - nem igazán tud beleszólni azok alakulásába, és így továbbra sem érzi, hogy az álomtörténeteket ő alkotná. "Tudatunk tehetetlen királyként csücsül a trónján és passzívan szemléli a gyakran lenyűgöző álomélményeket" - mondja Simor Péter, a Budapesti Műszaki Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének doktori hallgatója.


A tudatos álmodásnak azonban vannak további szintjei, melynek során a tudat további kontrollt szerezhet az álomesemények fölött. Sőt a készség fejleszthető is, így nem meglepő, hogy a tudatos álmodás jelensége az álomkutatókon kívül az ezoterikus irányzatok kedvelői számára is vonzó terület. Míg ez utóbbiak érdeklődésének középpontjában elsősorban a személyiség képességeinek kibontása, spirituális fejlesztése áll, a kutatók számára a tudatos álmodás az agy-elme interakciójának vizsgálatába enged némi betekintést.

Paul Tholey, Európa egyik legjelentősebb tudatos álmodással foglalkozó kutatója konkrét tippeket is ajánlott a tudatos álmodás elsajátításához. "A következőképpen jártam el: napközben többször (ötször-tízszer) feltettem magamnak a kritikus kérdést, hogy most ébren vagyok-e, vagy alszom. Bár soha a legkisebb kételyem sem volt afelől, hogy ébren vagyok, arra kényszerítettem magam, hogy igen alaposan ellenőrizzem, nincs-e valami feltűnő, ami mégis arra utalna, hogy álmodom. Az ellenőrzés esetenként egy-két percet vett igénybe. Négy hét után volt az első sikerem. A tudatállapotra irányuló kritikus kérdés az álom során is felmerült, s azt a tényt, hogy álmodom, arról ismertem fel, hogy egy olyan személlyel találkoztam, akiről tudtam, hogy meghalt".  A tudatos álmodás (lucid dreaming) állapotát Frederik van Eeden holland pszichiáter írta le először Tanulmány az álmokról című cikkében 1913-ban. Az általa alkalmazott "lucid dream" kifejezés egészen pontos jelentése "tiszta álom" vagy "világos álom", amely a mentális tisztaságra, világosságra utal.

Manapság általában egyszerűen azt nevezzük tudatos álomnak, ha az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik.

A tudatos álom létrejötte

Az alvásnak több fázisa van, az álmodás túlnyomórészt a REM (rapid eye movement = gyors szemmozgási) fázisban történik. E szakasz jellemzője a gyors szemmozgás, a szabálytalan légzés. A tudatos álmodás is ebben a szakaszban jöhet létre spontán módon vagy akár szándékosan előidézve.

A REM fázis alatt teljesen megváltozik az agy úgynevezett neurohormonális állapota, amely hozzájárul az álmodás sokszor bizarr és markánsan vizuális jellegéhez. A tudatos kontrollért, a logikus, kritikai gondolkodásért felelős agyi területek aktivitása lecsökken, míg más nagyagykérgi területek aktivitása (például az érzelmi funkciókért felelős területek működése) kifejezetten fokozódik. Ha azonban átváltunk "tudatos álmodó üzemmódra", az agykérgi aktivitás izgalmas átmenetet mutat az ébrenlét és a REM alvás agyi aktivitásmintázata közt. Ez EEG-vel illetve mágneses rezonancia képalkotással (MRI) is kimutatható. A tudatos (lucid) álmodás EEG képe Simor Péter elmondta: ahhoz, hogy a tudatos álmok sajátos jellegét megértsük, figyelembe kell vennünk, hogy a tudatunknak ilyenkor többféle információt kell szintetizálnia. Egyrészt a REM alatti aktiváció által kiváltott hallucinációkra hasonlító álomélményeket, illetve a valóságos tudást, hogy épp az ágyban fekszünk és álmodunk. Ebben a helyzetben elképzelhető például, hogy elménk két ellentmondó információt kap a testünkről: mivel REM-ben gyakori a motoros területek intenzív aktivitása, tudatunk levonhatja azt a következtetést, hogy épp mozgást végzünk. Ugyanakkor a némileg éber tudat azt is észleli, hogy mozdulatlanul és teljesen ellazult állapotban fekszünk az ágyunkban. Az egymásnak ellentmondó információk kreatív szintézise eredményezheti a tudatos álmodásban gyakori repülő, lebegő (mozgunk, de mégis pehelykönnyűnek érezzük a testünket) érzést, vagy akár olyan testen kívüli élményeket, melynek során a személyek kívülről "látják" fekvő testüket, amely fölött "szellemként lebegnek".



Alvászavarok kezelése tudatos álmodással

A tudatos álmodás nemcsak érdekes jelenség, hanem elsajátítása bizonyos alvászavarok (alvásparalízis, rémálmok) kezelésében is szerepet kaphat. Az alvásparalízis jelensége általában elalvás után vagy ébredés előtt szokott előfordulni. Az ébrenlét és az alvás közötti állapotban lévő agyunkban hirtelen tudatosul a mozgatóizmok álom alatti lebénulása, és olyan álomképek keletkeznek, amelyben hiába szeretnénk, nem tudunk megmozdulni, mintha odaragasztottak volna az ágyhoz. Ezt sokszor súlyosbítják még a rémálmok: ijesztő alakok, szörnyek bukkannak föl, amelyek ránehezednek az alvó mellkasára vagy egyéb testrészére. A tudatos álom és az alvásparalízis közötti kapcsolatot nem nehéz felfedezni: mindkettő tulajdonképpen a REM állapot normálistól eltérő működésének eredménye. A tapasztalatok szerint a tudatos álmodók gyakran élnek át alvásparalízist, de ennek ellentettje is igaz: az alvásparalízis is végződhet tudatos álomban. Az alvásparalízis néha spontán módon átfordul tudatos álomba, de ez elég ritka. A kívánt állapot elérése a legtöbbször némi "rásegítést" igényel: a bénultan fekvő embernek mindössze annyit kell tudatosítania magában, hogy amit maga körül átél, lényegében nem egyéb egy rossz álomnál. A súlyos és traumatikus rémálmok esetében azonban a tudatos álmodás jótékony hatása mellett egyelőre még csekély bizonyítékot sikerült csak felhalmozni, feltehetően azért, mert ezekben az esetekben a felfokozott érzelmi aktiváció elsöprő erejét nem képes a tudatos működés csillapítani.

A tudatos álmodás előidézése

A tudatos álmot a legtöbben spontán élményként tapasztalják meg, de néhány módszer segítségével akaratlagosan is előidézhető.

Ezek közül talán a legegyszerűbb és legismertebb a Paul Tholey (1937-1998) által leírt technika. "A következő alapgondolat vezetett: ha sikerül kifejlesztenem azt, hogy éber állapotban kritikusan tudjak viszonyulni ahhoz a tudatállapothoz, amiben vagyok - úgy, hogy felteszem magamnak a kérdést: vajon most ébren vagyok-e, vagy álmodom -, akkor ezt a kritikus viszonyulást az álomállapotra is át lehet vinni. Az álomélmények olyan szokatlanok, hogy rendszerint felismerhető, hogy álmodunk. Tholey fogalmazta meg a tudatos álmodás elsajátításának tízparancsolatát is.

Naponta többször komolyan tedd fel a kérdést: ébren vagy-e vagy csak álmodsz?
Intenzíven képzeld azt eközben, hogy álmodsz!


Ellenőrizd közvetlen és távolabbi múltad, nem ütközöl emlékezetkihagyásba?
A kritikus (első) kérdést minden olyan szituációban tedd fel magadnak, ami egy álomra is jellemző lehet.


Akinek visszatérő álmai vannak, minden olyan szituációban tegye fel magának az első kérdést, amely hasonlít valamelyik visszatérő álmához!
Gyakran élsz át olyan extrém álomszituációkat, ami a valóságban nem fordulhat elő, mint például repülés, lebegés? Ha igen, akkor próbáld éber állapotban is beleképzelni magad és közben ügyelj a 2. pontra!


Azzal a gondolattal aludj el, hogy tudatos álmod lesz, tedd ezt akkor is, ha napközben alszol!


Ha eleinte rosszul emlékszel az álmodra (normál, nem tudatos!), vezess álomnaplót!
Határozd el, hogy álmodban megvalósítasz egy egyszerű cselekedetet!
Rendszeresen, de ne makacsul és görcsösen gyakorolj! Ne tűzz ki határidőt és légy türelmes!

/Pesthy Gábor/

/origo/

A tudatos álmodás módszere

A tudatos álmodás módszereivel öntudatunkra ébredhetünk az álom fázisában is! Az álomidő alatt többnyire öntudatlanul fekszünk és a belső képek, gondolatok a tudatalatti raktárából kuszán kavarognak elő.
Ezek az álmok ritkán üzeneteket is hordozhatnak, amelyeket megfejtve önismeretre tehetünk szert, de létezik az álomtér használatának egy igen tudatos módszere is, és ez a tudatos álmodás.
A tudatos álmodás állapotában:
  1. az álmodó benne marad az álom közegben,
  2. tudatában van annak, hogy Ő most álmodik,
  3. tudja, hogy kicsoda Ő valójában,
  4. képes irányítani az álom cselekményét, szereplőit, és önmagát
  5. emlékezik arra, hogy hol fekszik az álmodó teste,
  6. bármikor fel tud ébredni, ha úgy akarja.
Ezen képességek megléte, használata attól függ, hogy mennyire válik tudatossá az álmodó. A legalacsonyabb tudatosságot mutató tudatos álom állapotában csak a második pontig teljesülnek a feltételek, míg az abszolút tudatossággal bíró tudatos álmodó az összes pontját teljesíti a felsorolásnak, vagyis teljesen ura az álom állapotának!
Tudatos álmodás gyakorlata
A tudatos álom állapotát leggyakrabban spontán érik el az álmodók, egyszer csak felismerik, hogy álmodnak! Ez lehet egy külső zaj, inger hatására, ami kicsit közelebb hozza a felébredéshez, de mégsem ébred fel tőle, vagy az álom cselekménye vált ki olyan stresszt az álmodóban, ami felébreszti az öntudatát.
A spontán ébredés mellett bizonyos gyakorlatokkal is elő lehet idézni a tudatos álmot.
Néhány gyakorlat a tudatos álom eléréséhez
  1. Talán a legegyszerűbb módszer, amikor egyszerűen csak akarod, eldöntöd, hogy az álmodban majd tudatodra ébredsz!
    Ehhez elalvás előtt érdemes pár percig magadban ezt elképzelni, akarni, vagy utasításokat adni a saját tudatodnak, hogy ébredjen öntudatára az egyik álom közben, de ne ébredj ki az álomból!
    Amilyen egyszerű ez a módszer, annyira esetleges, - vagy bejön, vagy nem! Mindenesetre érdemes kipróbálni!
  2. Ha biztosabb technikát szeretnél, akkor figyelmeztesd egész nap arra magad, hogy amiben benne vagy, az csupán álom és nem kell komolyan venned! Próbáld meg valóban álomnak látni, hinni az eddig valóságnak hitt életedet. Ettől az agyad megszokja ezt a hozzáállást és leutánozza azt álmodban is, amitől aztán ott felismered, hogy tényleg álmodsz!
  3. Ehhez az önszuggesztióhoz használhatsz segítséget is, mégpedig a lakásodban és munkahelyeden papírcetlikre kiírod: Most álmodom, vagy nem? - és ha találkozol egy cetlivel, akkor azt válaszolod magadnak, hogy: Igen, most álmodok!
    Erről győzd meg magad és hagyd, hogy a papírcetlik furcsa részévé váljanak a napodnak! Így ezt a megszokást megismétled majd az álmodban is: 1.papírcetli, 2.kérdés, 3.igen, álmodom!
  4. Meditációból is be lehet lépni az álom terébe, tudatosságunkat megőrizve. Ehhez merülj mély meditációba és emlékezz vissza mi az álom, milyen az álom tere? Érezd át, tudd, hogy mi a közege az álomnak.
    Közben figyelj a testedre, lelkedre és csomagold össze magadat egyetlen ponttá!
    Határozz meg egy célt az álmodnak, indíts el egy egyszerű történetet és közben vidd önmagad egy pontját az emlékeidben levő álomtérbe! Ültesd be ezt a pontot az álom terébe, az éppen elképzeld cselekménybe és lazulj el, hagyd, hogy megszülessen az álom!
Néhány fantasztikus film és keleti misztikus történet szerint, a tudatos álmodás képességével rendelkező jógi képes belépni mások álom történetébe, üzenni tud, vagy akár manipulálni is!
A tibetiek titkos tanításaiban leírnak egy olyan jóga gyakorlatot, amellyel fényt vihetünk az álomba és ettől akár meg is világosodhatunk álmunkban!
Carlos Castaneda tudatos álom tanításaival az álomtestünkkel visszatérhetünk a való világba és csodákra lehetünk képesek, de ennek gyakorlatait Ő maga is veszélyesnek tartja.
Önismeret az álomban
De azt hiszem, a legérdekesebb és leghasznosabb felhasználási területe a tudatos álmodásnak mégis önmagunk megismerése!
Ha sikerül elérned a tudatos álmodás tudatállapotát, akkor ott megidézhetsz: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat. Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd!
Megfelelő önismereti tudással a gyakorló a legintenzívebben fejlődhet, ugyanis a tudattartalmai között szabadon böngészhet, mégsem akadályozza a tudatosításban a saját egoja. A tudatos álmodás állapotában az ego csak alkotóelemeiben van jelen, Ő maga viszont "alszik", nem irányít!
Az ego pont azokból az elemekből áll, amelyek tévedések, hazugságok önmagunkról és az életünkről. Ezeket tudatosítva, felszámolva, rendezettebbek leszünk önmagunkban és így az életünkben sem kavarunk felesleges viharokat.
Tudatos álmodást kívánok!
/önmegvalósítás.hu/

Magunk fejtsük meg álmainkat?

Magunk fejtsük meg, vagy kérdezzünk meg másokat? Ez a kérdés idõnként elõ-elõkerül, s nyilván azért, mert valahol minden álomfejtésben meghúzódik egy kétely. Nem tenném le a garast egyértemûen egyik változat mellé sem, mindkettõben vannak tévedési lehetõségek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szimbólumértelmezés azért megkíván bizonyos tájékozottságot és szakmai hátteret, ezt pusztán intuícióval nem lehet helyettesíteni.

Ha valaki pédául nagyon rosszat , kellemetlent álmodik, akkor szimbolikai és álomértelmezési ismeretek hiányában hajlamos valami rossz dologra gondolni, pedig ez az esetek nagy részében nem így van. Ahogy azt már említettem a szakirodalom egy álomnak nagyon sok funkciójáról beszél, tehát csupán intuícióval kezelni hasonló ahhoz, mintha a matematikában csakis a becslés eszözét használnánk például egy egyenlet megoldása során. Ha valaki például már elhalálozott személyekkel álmodik, az nem jelenti rögtön azt, hogy már õ is csomagolhat. Ez visszafelé is igaz. Ha például valaki álmában romantikus környezetben vacsorázik a kedvesével, az pontossan arról szól, hogy elhanyagolja õt. Az, akire igazán szükségünk van az életben, sokkal gyakrabban jelenik meg álmunkban kellemetlen vagy nehezen értelmezhetõ szituációban. Ami a saját álomfejtés mellett szól, az csupán annyi, hogy az adott illetõ többnyire jobban tudhatja, hogy milyen aktuális élethelyzetben van, milyen gondok foglalkoztatják. A tudatalattink ugyanis ehhez próbál álmok és jelek útján segítséggel szolgálni.


/auranka/