.

Feedek
Megosztás
HTML

Az evolúciós csalás - 2.rész

Forrás:Adnan Oktar:Evolution Deceit - Utómunkálatok:Galactus

Darwin képzelete

Az az ember, aki a mai formájában előterjesztette az evolúció elméletét, egy amatőr angol természetbúvár, Charles Robert Darwin volt.Darwin sohasem részesült biológiai képzésben.

Csak mint amatőrt érdekelte a természet és az élőlények kérdése. Érdeklődése arra sarkallta, hogy önkéntesként csatlakozzék egy expedícióhoz, amely a H. M. S. Beagle nevű hajó fedélzetén vágott neki 1832-ben, hogy öt éven át utazzék a világ különböző tájain. Az ifjú Darwint rendkívül lenyűgözték a különböző élőlények, főleg egy bizonyos pintyfaj egyedei, amelyeket a Galápagos-szigeteken látott. Úgy gondolta, hogy a madarak csőrformájában tapasztalható eltérések annak köszönhetők, hogy alkalmazkodtak az élőhelyükhöz. Ezt az ötletet tartva szem előtt, feltételezte, hogy az élet és a fajok eredete a környezethez való alkalmazkodásban keresendő.

Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem egyetlen közös őstől származnak, és a természeti hatások következtében különültek el egymástól.Darwin feltételezése nem tudományos felfedezésen vagy kísérleteken alapult,az idő múltával azonban megalkotta belőle megalapozatlan elméletét, amely lelkes támogatókra talált a kor materialista biológusainak körében. Az alapötlet az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább előnyös tulajdonságait a következő generációra, és ezek az időközben felhalmozódó tulajdonságok végül teljesen különálló fajt alakítottak ki. (Hogy ezek az „előnyös tulajdonságok” honnan származtak, azt nem tisztázta.) Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb terméke az ember.

Darwin ezt a kitalált folyamatot a „természetes kiválasztódás útján bekövetkező evolúció” névvel illette. Úgy vélte, hogy megtalálta a fajok eredetét: minden faj egy másik fajból alakult ki. Nézeteit 1859-ben tette közzé, A fajok eredete természetes kiválasztódás útján című könyvében.Darwin nagyon is tudta, hogy elmélete rengeteg problémával találja szemben magát. Ezt be is vallotta A fajok eredete című könyvében, Az elmélet nehézségei(Difficulties on Theory) fejezetben. Ezek a nehézségek elsősorban a régészeti maradványok,az élőlények bonyolult szervei, amelyek egyszerűen nem jöhettek létre véletlenszerűen (például a szem), és az élőlények ösztönei voltak. Darwin remélte, hogy ezeket a nehézségeket előbb-utóbb legyőzik majd az újabb felfedezések,de ez nem tartotta vissza őt attól, hogy némelyikre saját maga elő ne álljon valami teljesen pontatlan magyarázattal.

Az amerikai fizikus, Lipson, a következő kommentárt fűzi Darwin „nehézségeihez”:

A fajok eredetét olvasva úgy találtam, hogy Darwin sokkal kevésbé biztos magában,mint ahogy azt láttatják, Az elmélet nehézségei című fejezet például figyelemreméltó kételkedést tükröz. Fizikusként különösen megragadtak megjegyzései,hogy hogyan jöhetett létre a szem.Darwin legnagyobb baja az lett, hogy a tudomány, melytől azt remélte, hogy megválaszolja tézisének problémás pontjait, valójában óriási méretűre növelte azokat. Elméletének kidolgozása közben számos evolucionista biológus volt nagy hatással Darwinra, kiváltképp a francia Lamarck.Lamarck szerint az élőlények átörökítették az életük során megszerzett tulajdonságokat, és így fejlődtek. Például a zsiráfok antilopszerű állatokból fejlődtek ki úgy, hogy generációkon keresztül egyre tovább és tovább nyújtották ki nyakukat, ahogy egyre magasabb ágakat akartak elérni. Darwin a tulajdonságok átadásának ezt az elméletét tette az élőlények fejlődésének alapvető tényezőjévé. De Darwin és Lamarck is tévedtek, mertaz ő idejükben az életet még csak nagyon primitív eszközökkel, nagyon alacsony színvonalon lehetett tanulmányozni. Sok tudományos területnek, például a genetikának és a biokémiának még a neve sem létezett akkoriban.

Elméleteik ezért teljesen a képzelet erejére hagyatkoztak.Miközben még hallatszott Darwin könyvének visszhangja, egy osztrák botanikus,Gregor Mendel felfedezte az öröklődés szabályait 1865-ben. Mendel felfedezéséről nem sokan hallottak az évszázad végéig, de az 1900-as évek elején nagyon fontossá vált. Ez jelentette a genetika tudományának megszületését. Később a gének és kromoszómák szerkezetét is megismerték. Az 1950-es évek felfedezése, a genetikai információt tartalmazó DNS-molekula nagy krízist jelentett az evolúciós elmélet számára.Ennek oka az élet hihetetlen bonyolultsága és a Darwin által előterjesztett evolúciós mechanizmus érvénytelensége volt.Mindeme fejlődésnek azt kellett volna eredményeznie, hogy Darwin elmélete eltűnik a történelem szemétvödrében. Ez mégsem következett be, mert bizonyos körök ragaszkodtak az elmélet megújításához,átdolgozásához és tudományos fórumokon való előterjesztéséhez. Ezeket az erőfeszítéseket csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy nem tudományos, hanem ideológiai szándékok rejlenek mögötte.


A neodarwinista modell, ami ma az evolúció „élvonalának” számít, azzal érvel,hogy az élet két természetes mechanizmus: a „természetes kiválasztódás” és a „mutáció” révén jött létre. Az elmélet alapja a következő: „a természetes kiválasztódás és a mutáció egymást kiegészítő folyamatok. Az evolúciós változások forrása a véletlen mutáció, amely az élőlények genetikai szerkezetében következik be. A mutáció által kialakított tulajdonságok a természetes kiválasztódás révén maradnak meg vagy tűnnek el, és ez által fejlődnek az élőlények.”Amikor közelebbről is megvizsgáljuk ezt az elméletet, láthatjuk, hogy egyáltalán nem létezik ilyen evolúciós mechanizmus, mert sem a természetes kiválasztódás,sem a mutáció nem támasztja alá azt, hogy az élőlények különböző fajai egymásból fejlődtek volna ki.

Természetes kiválasztódás

A természetes kiválasztódást, a természet egyik folyamatát már Darwin előtt is ismerték a biológusok, és úgy határozták meg: „olyan mechanizmus, amely változatlan állapotukban tartja fenn a fajokat, és megakadályozza leromlásukat”. Darwin volt az első ember, aki feltételezte, hogy ez a folyamat evolúciós erővel bír,és aztán egész elméletét erre a feltételezésre építette fel. A könyvének adott cím is mutatja, hogy a természetes kiválasztódás volt Darwin elméletének alapja: A fajok eredete, természetes kiválasztódás útján. Azonban Darwin óta egyetlen apró bizonyíték sem merült fel arra, hogy az élőlények a természetes kiválasztódás segítségével fejlődtek ki. Colin Patterson, az angliai Természettudományi Múzeum vezető paleontológusa, aki mellesleg tekintélyes evolucionista, hangsúlyozza,hogy a természetes kiválasztódásról sohasem bizonyították be, hogy lenne ereje az élőlények fejlődését előidézni:„Soha senkinek sem sikerült új fajt létrehoznia természetes kiválasztódás révén.Még csak a közelébe sem jutottak soha, és a neodarwinizmusban erről zajlik a legtöbb vita”.A természetes kiválasztódás elve szerint azok az egyedek, amelyek a legalkalmasabbak az adott környezetben való túlélésre, fennmaradnak azáltal, hogy a túlélésre képesebb utódaik lesznek, míg azok, amelyek nem alkalmasak a túlélésre,elpusztulnak.

Például ha van egy szarvascsorda, amelyet vadállatok fenyegetnek,akkor természetesen azok az egyedek fognak életben maradni, amelyek gyorsabban tudnak futni. De akármeddig is folytatódik ez a folyamat, a szarvasokat nem fogja új fajjá változtatni. Lehet, hogy gyorsabban fognak futni, de a szarvasok akkor is szarvasok maradnak.Ha megvizsgáljuk azt a néhány példát, amelyet az evolucionisták hoztak fel a természetes kiválasztódásra, akkor látni fogjuk, hogy ezek nem mások, mint puszta megtévesztési kísérletek.

„Ipari melanizmus”

Douglas Futuyma 1986-ban kiadott egy könyvet, Az evolúció biológiája címmel,amelyet az egyik olyan forrásként tartanak számon, amely a legegyértelműbben magyarázza a természetes kiválasztódás útján végbemenő evolúciót. A leghíresebb példa ebben a témában az éjjeli lepkék pigmentációja, ami jelentősen sötétebbé vált az angliai ipari forradalom során. Ezt a történetet számtalan biológia könyvben megtaláljuk, nemcsak Douglas Futuyma könyvében.A történet a brit fizikus és biológus, Bernard Kettlewell 1950-es években végzett kísérletein alapul. A beszámoló szerint, az ipari forradalom kezdetén a Manchester környéki fák kérge meglehetősen világos volt. Emiatt a fakérgen pihenő sötét pigmentációjú(melanisztikus) éjjeli lepkéket könnyen észrevették a velük táplálkozó madarak, és ezért nagyon kevés esélyük volt a túlélésre. Ötven évvel később, azokban az erdőségekben,amelyekben az ipari szennyezés kiirtotta a zuzmókat, a fák törzse sötétebbé vált,és ezért a világos színezetű lepkék kerültek nagyobb veszélybe. Ennek eredményeként csökkent a világos színű lepkék populációja, ám növekedett a sötét színűeké. Az evolucionisták szerint ez hatalmas bizonyíték az ő elméletükre. Az evolucionisták ebben a történetben keresnek menedéket, és ezt használják kirakatként annak bizonyítására,hogy a világos színű lepkékből hogyan „fejlődtek ki” a sötét színűek.

Pedig egyértelmű, hogy ezt a jelenséget nem lehet az evolúciós elmélet bizonyítékaként felhasználni, hiszen a természetes kiválasztódás nem hoz létre olyan új formát, amely nem létezett korábban. A sötét színű lepkék ott voltak a lepkepopulációban már az ipari forradalom előtt is. Csak a különböző színű egyedek aránya változott a populáción belül. A lepkéknek nem fejlődött ki új tulajdonságuk vagy új szervük, amely által új faj jöhetne létre. Ha egy lepkét valamilyen más fajjá akarnánk változtatni, például madárrá, akkor meg kellene változtatnunk a génállományát.Vagyis teljesen új genetikai programot kellene létrehozni számára,amely tartalmazza a madár fizikai jellemzőit.Ezt a választ adhatjuk az evolucionisták történetére az „ipari melanizmusról”.Van azonban a történetnek egy másik, érdekesebb oldala is: nemcsak maga a magyarázat, hanem a történet is hamis!

Ahogy a molekuláris biológus, Jonathan Wells magyarázza Icons of Evolution (Az evolúció ikonjai) című könyvében, a sötét színű lepke története, amely minden evolúciós szemléletű könyvben megtalálható,és ezért maga is az evolúció egyik „ikonjává” vált, nem tükrözi a valóságot.Wells leírja könyvében, hogy Bernard Kettlewell kísérlete, amelyet az elmélet „tudományos bizonyítékának” neveznek, valójában tudományos botrány. Ennek a botránynak néhány lényeges pontja van.Számos, Kettlewell után végzett megfigyelés bizonyította, hogy ennek a lepkefajnak csupán egy típusa pihent a fakérgen, a többség jobban szeretett kis vízszintes ágak alá húzódni.

1980 óta nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a lepkefajnak az egyedei normális esetben nem időznek a fakérgen. 25 éves kutatómunka után számos tudós, köztük Cyril Clarke és Rory Howlett, Michael Majerus, TonyLiebert, és Paul Brakefield vonta le a következtetést: „Kettlewell kísérletében a lepkéket arra kényszerítették, hogy a normálistól eltérő, atipikus módon viselkedjenek,ezért az eredmények tudományos szempontból nem elfogadhatóak”.A Kettlewell eredményeit felülvizsgáló tudósok még ennél is érdekesebb eredményekre jutottak! Jogosan várhatnánk el, hogy a kevésbé szennyezett vidéken a világos színű lepkék legyenek többségben. Ezzel épp ellenkezőleg, Anglia szenynyezetlen vidékein négyszer annyi sötét színű lepkét találtak, mint világosat. Ez azt jelenti, hogy a fatörzsek és a lepkék színe között semmiféle összefüggés nincs,hiába állítja ezt Kettlewell és csaknem minden evolucionista forrás.

A további kutatások felfedték a tudományos botrány mélyebb dimenzióit: a„fatörzsön pihenő lepkék”, amelyeket Kettlewell fotózott le, valójában nem is éltek.Kettlewell elhullott példányokat ragasztott vagy tűzött fel a fatörzsekre, ésúgy fotózta le őket. Valójában nagyon kevés esélye lett volna arra, hogy ilyen fényképeket készítsen, hiszen a lepkék nem a fatörzsön szeretnek pihenni, hanem a kis ágak és levelek alatt.Ezekre a tényekre csak az 1990-es évek végén jött rá a világ tudományos közössége.Az ipari melanizmus mítoszának összeomlása, amely addig az egyik legértékesebb forrása volt a „bevezetés az evolúcióba” témájú előadásoknak,igencsak kiábrándította az evolucionistákat. Egyikük, Jerry Coyne, meg is jegyezte:„Saját reakcióm arra a kiábrándultságra emlékeztetett, amikor hatéves koromban rájöttem, hogy az ajándékokat nem a Mikulás hozza, hanem az apám.”

Így hát a „természetes kiválasztódás leghíresebb példája” a történelem szemétdombjára került, amikor kiderült róla, hogy nem más, mint tudományos botrány.És ez elkerülhetetlen volt, mert a természetes kiválasztódás nem az „evolúció működése”, bármit állítsanak is az evolucionisták. Nem képes új szervet teremteni egy élőlényben, eltávolítani egy meglévőt, vagy az élőlényt más fajjá alakítani.

Miért nem természetes az élőlények kiválasztódása?

A természetes kiválasztódás egyáltalán nem támogatja az evolúció elméletét,mert ez a mechanizmus soha nem képes bővíteni vagy javítani egy faj genetikai információit. Arra sem képes, hogy egy fajt egy másik fajjá alakítson át: a tengeri csillagot hallá, a halat békává, a békát krokodillá, vagy a krokodilt madárrá.Az ugrásszerű evolúció legnagyobb védelmezője, Gould, az alábbiakat írta a természetes kiválasztódás zsákutcájáról:

„A darwinizmus lényege egyetlen jelmondaton alapszik: a természetes kiválasztódás az evolúció folyamatát előrevivő alkotóerő. Azt senki sem tagadja,hogy a természetes kiválasztódásnak megvan a negatív szerepe, amennyiben kiküszöböli a nem életrevaló egyedeket. A darwini elmélet feltételezi és megkívánja,hogy ugyanez az erő létrehozza az életrevalókat is.”

A másik félrevezető módszer, amit az evolucionisták alkalmaznak a természetes kiválasztódással kapcsolatban az, hogy próbálják úgy beállítani, mintha tudatos tervező erő lenne. A természetes kiválasztódásnak azonban nincs tudata. Nincs akarata, amellyel el tudná dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az élőlényeknek.

Ezért a természetes kiválasztódással nem magyarázható a biológiai rendszerek és szervek elképzelhetetlen bonyolultsága. Az említett rendszerek és szervek nagyszámú részegységből állnak, és ha akárcsak egyetlen egység hiányzik vagy működésképtelen, akkor használhatatlanná válnak. Ezeket a rendszereket „leegyszerűsíthetetlen komplexitás” jellemzi. Például az emberi szem nem működik, ha nincs minden részlete pontosan a helyén. Ebből következik, hogy annak az akaratnak, amely összeállítja ezeket az egységeket,előre kell tudnia a jövőt, és már kezdettől azt az előnyös tulajdonságot kell szem előtt tartania, amely a végén ki fog alakulni.

Mivel a természeti folyamatoknak nincs tudatuk vagy akaratuk, ilyesmire nem is képesek. Ez a tény, amely egyben az evolúciós elmélet alapjait is lerombolja, Darwint is aggasztotta:„Ha be lehetne bizonyítani, hogy bármilyen komplex szerv létezett,amely nem jöhetett létre számos, egymást követő apró változás útján, elméletem teljesen összeomlana”. A természetes kiválasztódás által csak a torz, gyenge vagy életképtelen egyedek tűnnek el egy adott fajból. Nem képes új fajt, új genetikai információt vagy új szerveket létrehozni. Vagyis természetes kiválasztódás útján az élőlények nem tudnak kifejlődni. Darwin elfogadta ezt az igazságot, amikor azt írta: „A természetes kiválasztódás semmit nem tehet, amíg új, kedvezőbb változatok nem bukkannakfel”. Ezért volt szükség arra, hogy a neodarwinizmus a mutációt tegye meg a természetes kiválasztódás mellett az evolúció másik fő előmozdítójának, mint„az előnyös változatok felbukkanásának okát”. Azonban, ahogy azt hamarosan látni fogjuk, a mutáció csak káros változásoknak lehet az oka.

Mutációk

A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában,amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külső hatások eredménye, például a sugárzásé vagy a kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca,amely az élőlényeket fejlettebb és előnyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek,amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek...Ennek oka igen egyszerű: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszerű hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja:A mutációk kicsik, véletlenszerűek és károsak. Ritkán fordulnak elő, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzők is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlődéshez. Egy magas fejlettségi fokú élőlényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. Ha egy óra szerkezetét véletlenszerűen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.Eddig tulajdonképpen semmiféle hasznos mutációt nem sikerült felfedezni.Minden mutáció károsnak bizonyult. Az evolucionista tudós, Warren Weawer így kommentálta a Radioaktív Sugárzás Genetikai Hatását Vizsgáló Bizottság(Committee on Genetic Effects of Atomic Radiation) jelentését, amely azzal foglalkozott,hogy milyen mutációkat okoztak a második világháborúban használt atomfegyverek:„Sokakat meglep a kijelentés, hogy gyakorlatilag minden mutáns gén káros hatású.Hiszen a mutáció az evolúció szükséges része. Hogyan származhat pozitív hatás – vagyis a magasabb rendű életformák kifejlődése – olyan mutációkból,amelyeknek gyakorlatilag mindegyike káros?”

Minden arra irányuló erőfeszítés, hogy „hasznos mutációt” hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak.Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt:Rendkívül meglepő dolog ez, mégis mennyire elkerüli az emberek figyelmét:hatvan esztendeje a világ minden táján tenyésztenek muslicákat a genetikusok, hogy bebizonyítsák az evolúciót. Eddig azonban nemhogy új faj, egyetlen új enzim létrejöttét sem figyelték meg.

Egy másik kutató, Michael Pitman, szintén a muslicákon végrehajtott kísérletek kudarcát kommentálja:„Számtalan genetikus szélsőséges hatásoknak, melegnek, hidegnek, fénynek,sötétnek tette ki a muslicákat, vegyszerekkel és sugárzással kezelték őket.Mindenféle mutáció előfordult a kísérleti állatok körében, gyakorlatilag a mutációk teljes skálája, a szinte észrevehetetlentől a rémálomszerűig. Ember által előidézett evolúció? Nem igazán. A genetikusok szörnyszülöttei közül nagyon kevés volt képes életben maradni a tenyésztőlombikon kívül. A gyakorlatban az összes mutáns elpusztul, terméketlen, vagy visszafajzik a tenyésztés előtti ősi típusra”. Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illő hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erősen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is „az evolúció bizonyítékaként” emlegetik. Az emberek körében megfigyelhető összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma,az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az „evolúció működésére” hoznak fel példának. Szükségtelen magyarázni, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a „fejlődés hajtóereje” – hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élőlényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre.Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:

1. A mutáció mindig káros: Mivel véletlenszerűen fordul elő, csaknem mindig károsítja azt az élőlényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mutatja, hogy egy tökéletesen működő szervezetbe történő véletlen közbeavatkozás nem javít,hanem ront azon a szervezeten. A mai napig nem sikerült „hasznos mutációt” felfedezni.

2. A mutáció nem ad hozzá új információt az élőlény DNS-molekulájának szerkezetéhez: A genetikai információt hordozó alkotóelemek kiszakadnak a helyükről,eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élőlénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai, csak abnormitások jöhetnek létre.

3. Ahhoz, hogy a mutáció átöröklődjék a következő generációra is, az élőlény szaporítósejtjeiben kell változásnak bekövetkeznie: Egy akármilyen sejtben bekövetkező véletlenszerű változás nem öröklődik át a következő generációra.Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklődik át az utódokra.Nem lehetséges az, hogy az élőlények az evolúció által fejlődtek volna ki, mert nincs a természetben olyan erő vagy mechanizmus, ami az evolúciót előidézhette volna. Ezt alátámasztják azok a régészeti leletek is, amelyek azt mutatják, hogy az evolúció elmélete igencsak messze áll a valóságtól.

folyt. köv.

Az evolúciós csalás - 1.rész

Forrás:Adnan Oktar:Evolution Deceit - Utómunkálatok:Galactus

Az emberek gyakran nem látják a valóságot, ezáltal valamiféle „bűvölet” tartja őket hatalmában. Ugyanez a bűvölet található az evolúciós elmélet világméretű elfogadásának hátterében. Bűvölet alatt nem mást értünk, mint az oktatás általi kondicionálást.

Az emberek fejébe tanulmányaik során olyan intenzíven töltik az evolúcióelméletét, fel sem merül bennük, hogy torzításról lehet szó.Ez a sulykolás rossz hatással van az agyra, és csorbítja az ítélőképességet.

Az agy a folyamatos kondicionálás hatására nem úgy látja a tényeket, amilyenek azok a valóságban, hanem úgy, ahogy tanítják neki. Ezt a jelenséget más példákban is megfigyelhetjük. Például hipnózisban könnyedén elhitethető valakivel, hogy az ágy, amelyen fekszik, valójában egy autó, és ez a hit a hipnózis végeztével is megmarad benne. Számára logikusnak és igaznak tűnik, mert valóban úgy látja, és semmi kétsége sincs felőle. Az ilyen példák jól mutatják a meggyőzés hatékonyságát és erejét, és a tudományos irodalomban is számos bizonyítékot találunk rá,vagy olvashatunk róla a pszichológiai és pszichiátriai szakkönyvekben.Az evolúciós elméletet és az erre támaszkodó materialista világnézetet a folyamatos sulykolás, ismétlés és meggyőzés erejével ültették el a tömegek agyában.

Az emberek, akik folyamatosan az evolúció hirdetésével találkoznak az iskolában,a médiában és az úgynevezett „tudományos” fórumokon, nem veszik észre, hogy ennek az elméletnek az elfogadása voltaképpen ellentmond a józan ész legalapvetőbb elveinek.A hatás alól maguk a tudósok sem vonhatják ki magukat. A tudományos élet porondján megjelenő fiatalok egyre inkább magukévá teszik a materialista világképet.A bűvölet hatása alatt sok evolucionista tudós tudományos bizonyítékokat keres, hogy megerősítse a 19. századi irracionális és elavult evolúciós elméletet,amelyet már régen megdöntöttek a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok.De a tudósokat más erők is kényszerítik a materializmusra és evolucionizmusra.

A nyugati országokban egy tudósnak szem előtt kell tartania bizonyos normákat,ha előre akar lépni, tudományos elismeréshez akar jutni, vagy azt szeretné,hogy a cikkeit leközöljék a tudományos folyóiratok. Az első számú alapfeltétel pedig az evolúció fenntartások nélküli elfogadása. A rendszer olyan messzire megy, arra kényszeríti a tudósokat, hogy életüket és tudományos karrierjüket egy dogmatikus hit szolgálatában töltsék. Az amerikai molekuláris biológus, Jonathan Wells erről a nyomásról ír 2000-ben kiadott, Az evolúció ikonjai című könyvében:

„A dogmatikus darwinizmus úgy kezdődött, hogy a meglévő bizonyítékot egyoldalúan értelmezték, és ezt nyilvánították az egyetlen tudományos útnak. Ennek kritikusait tudománytalannak bélyegzik, cikkeiket elutasítják a jó nevű tudományos folyóiratok, amelyek szerkesztőségében túlnyomó többségben vannaka dogmatikusok. Az evolúciót kritizálókat nem támogatják az állami szervezetek,amelyek a támogatási kérelmeket a dogmatikusokhoz küldik felülbírálatra, és végül a kritikus tudósokat teljes egészében kirekesztik a tudományos társadalomból. Eközben a darwinista nézet ellen felhozott bizonyítékok egyszerűen eltűnnek, ahogy a maffia ellen tanúskodók szoktak eltűnni.Vagy a bizonyítékokat olyan, senki által sem olvasott kiadványokban temetik el, ahol csak az igazán elkötelezett kutató akadhat rá. És ha a kritikusokat elhallgattatták és az ellenbizonyítékot eltüntették, a dogmatikusok kijelentik,hogy folyik a tudományos vita a témáról, de számottevő ellenbizonyíték nem merült fel.”

Ez hát a valóság a mögött a kijelentés mögött, hogy „az evolúciót még mindig elfogadja a tudományos világ”. Az evolúció elméletét nem azért tartják életben,mert tudományos értéke van, hanem azért, mert ez ideológiai kötelesség. Nagyon kevés olyan tudós van, aki tisztában van a valósággal, és ki meri jelenteni, hogy a király meztelen.A továbbiakban az olvasó saját maga lesz a tanú rá, hogy az evolúciós elmélet tulajdonképpen csalás - olyan csalás, amelynek minden elemét meghazudtolja a tudomány,és amelyet mégis fenntartanak, hogy elleplezzék a teremtés valóságát.

Reméljük,az olvasó felébred és megszabadul attól a bűvölettől, amely a hatalmában tartja az emberek gondolkodását, elhomályosítja ítélőképességüket, és reméljük,hogy komolyan elgondolkodik majd azon, amit olvasott.Aki megszabadul a belésulykolt előítéletektől és tisztán, szabadon gondolkodik,az fel fogja fedezni a kristálytiszta igazságot. Ez a kétségbevonhatatlan igazság,amelyet a modern tudomány is minden tekintetben alátámaszt, az, hogy az élőlények nem a véletlen, hanem a teremtés következményeként jöttek létre. Azember könnyen megértheti a teremtés tényét, ha elgondolkodik saját létezésén,azon, hogy hogyan jött létre egyetlen csepp folyadékból, vagy ha szemügyre veszi a többi élőlény tökéletességét.

Folyt. köv.

A Föld az idegenek nézőpontjából

A történelmi háttér

Kb. 450 000 évvel ezelőtt a Föld egyfajta állatkertnek volt berendezve – a galaxis bizonyos bolygóinak növény- és állatvilágát képviselte. Természetvédelmi parknak szánták, nemcsak a növény- és állatfajok hosszú távú megőrzése miatt, hanem bizonyos földönkívüli tudós csoportoknak megadva azt a lehetőséget, hogy különböző életformákat tanulmányozzanak és fejlesszenek ki. Az  ősi forgatókönyv szerint,  egy szabad akarat-elvű univerzumban, a hüllőszerű Orion csoport látogatta meg a Földet, amelynek tagjai inkább kalózoknak, mint rosszakaróknak tűntek, és szokás szerint, ahova mentek,  mindent megkaparintottak maguknak.

Néha ellenszegültek nekik és feltartóztatták  őket, de senki nem tudta megállítani a garázdálkodásukat. Azt akarták, hogy a Földet bázisként, urán- és aranybányának használják – az atomjaira bontott arany előnyös tulajdonságokkal bír testük kémiáját tekintve. Egy idő után belefáradtak a fizikai munkába, és kieszelték a rabszolgamunkások létrehozásának ötletét – a fizikailag erős, de nem elég okos lények el tudták végezni a nehéz munkát, de nem voltak elég ügyesek ahhoz, hogy a saját kezükbe vegyék az irányítást.

A teremtett lények anunnakiknak nevezték az istenszerű mestereiket. A Nap Tanácsa betolakodóknak tartotta őket, de mivel nem tették tönkre a bolygót és nem állították meg a békés Többieket az itteni tevékenységükben, a Tanács valójában szemet hunyt a dolog felett. Senki nem tartotta a bolygót tilos területnek, így maximum annyit tehettek, hogy odafigyeltek rájuk. Az anunnakik kezdetben visszafogták magukat, míg más földönkívüliek nem jelentek meg ezeken a területeken; aztán vitába keveredtek az árjákkal India területén, és a két csoport között ez égi háborúvá fajult, amit később a Mahabharata leír. A  Paradicsom csatatérré változott, és a Tanács megpróbálta megállítani – ahogyan fontos volt közbelépniük a Mars és Jupiter közötti Marduk nevű bolygó elpusztulása után is.

A szellemi csoport tagjait, akik a Marduk megsemmisülésért feleltek, a Földre inkarnálták, hogy itt helyrehozzák a hibáikat, de mivel Atlantiszon továbbra is képtelenek  voltak elfogadni az Egység Törvényét, visszautasították az együttműködést, és majdnem elpusztították a Földet. Ezek az anunnaki- leszármazottak abban az időben az emberekhez hasonlítottak, és utca törvényei-féle életmód követői voltak.

(Az eredeti anunnakik megtartották a hüllőformájukat.) A Tanács közbelépett, és elrendelte Atlantisz és a csökevényes szellemek csoportjának elpusztítását, miután Atlantiszon  rávette az Egység Rendjének követőit a menekülésre. Az anunnakikat a problémák gerjesztőinek nevezték ki a Földön, és egy sokkal régebbi és erősebb „házőrző” faj, amely néha a Nap Tanácsának is teljesít szolgálatot, elzavarta innen őket.  Bárhogyan is legyen, a Felelősségteljes Teremtés Törvénye szerint, ha a fajod képes érző életformákat teremteni, akkor te, mint tagja, felelősséggel tartozol értük, biztosítanod kell 2a megfelelő iskoláztatást, szükség esetén a védelmet, és meg kell tanulnod a gondjukat viselni. Így kb. Kr.e. 500-600-ban az anunnakik fő csoportja távozott, ahogyan a békés Többiek: a szíriusziak, a plejádok, androméda- és lantbeliek szintén elhagyták a Földet, és az ittmaradt 300-400 anunnakit Maradéknak nevezték el.

Ők az emberek számára elérhetetlen helyeken telepedtek le. Nemsokára ezután a Maradék, a Felelősségteljes Teremtés Törvényét szem előtt tartva, kapcsolatot létesített az emberekkel, a későbbiekben görög istenekként ismert lényeknek tüntetvén ki magukat. Majd római isteneknek nevezték el őket: Zeuszból Jupiter, Árészból Mars, Poszeidonból Neptun stb. lett. Megjegyzés: az anunnakik mindig harcoltak egymással és másokkal, de nem minden anunnaki vagy Orion-lény „rossz”. Ahogy nem minden plejád, lantbeli vagy szíriuszi „jó”. Jó lenne tisztán látni a dolgokat, de ez az embernél sokszor lehetelennek tűnik. De isteneket játszani valójában nem mindig működik; a Maradék két alapcsoportra oszlott, az egyik kedvelte az Embert, és többnyire csak nem tudta, mit kezdjen vele – ami a mai napig folytatódik. A szakadár Maradék pedig először el akarta az emberiséget pusztítani, hogy megszabaduljon a tőle és a leckéktől, amíg a beavatott Maradék elfogadta a felelősséget és azt, hogy egy olyan szintre emelje az Embert, ahol az felelőséget vállalhat és felnőtt módjára érintkezhet más földönkívüli csoportokkal.  (Hogyan is ment ez mostanáig?) Mivel rengeteg lélek él emberi testben, ez érző lényekké teszi őket, és az embert nem lehet csak úgy komolyabb ok nélkül elpusztítani.

Ha a Nap Tanácsa nem bünteti meg, a Karma Törvénye az utolsó cseppet is kiveri azokból, akik megsértik az Egyetemes Törvényeket. Így a Maradék teljesen a felszín alá költözött, de mivel az Ember lenyomozhatja a legtöbb felszíni helyet a Földön, és felfedezheti őket… a cél pedig az, hogy láthatatlanok maradjanak, a hatalmas tavak és óceánok alá menekültek. A Hold, ami megfelelő megfigyelési helyet biztosít, viszonylag nem forog, tehát a Hold-bázisú eszközök könnyedén nyomon követhetik a Földi tevékenységet. Az Ember soha nem volt egyedül, és ez nem az  ő bolygója, így tehát soha nem harcolt a földönkívüliekkel és soha nem „szerezte vissza”. Soha nem volt az övé, az idegenek mindig itt voltak, így az embert megfigyelés alatt tartották, egyenesen manipulálták – a vallás az egyike volt azon nagy próbálkozásoknak, hogy belenevelje az Emberbe az alacsonyrendűségének tudatát. Ezzel megegyező volt az a cél, hogy belevéssék (szükség esetén félelem segítségével) azt a vágyat, hogy rendesen viselkedjen és tiszteljen más embereket és a bolygót… Egy etikai kódex,  ahogy mondanánk, de – anunnaki-genetikát örökölvén – az Ember perverz természete miatt a vallás azon gondolatok meghatározójává vált, hogy például kinek van jobb Istene, melyik az igazi vallás stb., és ezek az ellentétek háborúba torkollottak a Földön.

Amikor megteremtették az Embert, egy erős fizikai megjelenésű egyenes humanoid formát választottak, és az anunnakik a génállomány kulcsfontosságú helyeihez hozzáadták a DNS-üket, hogy a létrehozott egyed megkapja a beszéd és tanulás képességét, de ahhoz nem eleget, hogy szembeszálljon a teremtőivel és túljárjon azok eszén. Az anunnaki vezető/isten, Enlil dühös lett a teremtett lényekre  – zajosak, garázdák, büdösek (humanoid vonások) és kicsinyesek, erőszakosak, elnézőek (anunnaki vonások) voltak, aztán később jöttek azok jellegzetességek, amelyek felerősítették a humanoid territoriális  ösztöneit, mint pl. harc az élelemért, a párzásért és az otthonért. Enlilnek igaza volt: az emberi kísérletet a Földön el kell 3pusztítani – egy sokkal jobb változat van a Plejádokon. És egy pár alkalommal megpróbálta a Suruppu-kórokozóval megtizedelni az emberiséget. (Manapság HIV-vírusként ismerik.) Megjegyzés: ez az YHWH maradványa, ami az embereket sújtotta  a Bibliában, amikor engedetlenek voltak, és ez teljesen más változata az Atra-Hasis beszámolónak, ami Enlilnek az önfejű Emberrel való bánásmódjáról szól.

Az Ember változatai

Fogtak egy függőleges testtartású kétlábú humanoidot, belekevertek néhány kontrollált anunnaki-DNS-t, és a sumér terminológia szerint, létrehozták Lulut.

Amint az várható volt, a viselkedése inkább majomszerű, mint Emberszerű lett, a második változatot Adamának hívták. Sok próba, sikertelen  és genetikailag labilis változat létezett, néhányuk nem volt termékeny. Enki a saját DNS-ét egy Adama-féle nősténybe keverte és létrehozta Adapát, az Ember emlős változatát. Ez leegyszerűsítette az utódnemzési  folyamatot, de élő szülést igényelt ellentétben a reptiliánok tojással való szaporodásával. Ahogy az Adapa-nőstény vonzó lett Igigiknek (Örzők – az édenkert örző istenei – a ford.), akik szintén kereszteződtek velük, és a genetika abban az időben kevésbé volt korlátozott, az Anunnaki-Ember hibrid ivadékok néha  egészen nagyok, kb. 2,7-4 m magasak voltak. (Gondolj a pilistinekre, a góliátokra, az anakimekre, a rephaimokra és a giborimokra.) Ahogy Enlil egyre jobban belekeveredett az emberek teremtésébe, kezdte elveszíteni a dolgok feletti hatalmát, és beleegyezett a Vízözönbe, hogy eltörölje a legtöbb aberrációt. Néhány óriás túlélte a Vízözönt – Góliát és Og király (4 m magas), a germán Teutobokh király (3 m).

A Maradék feladata volt eltávolítani ezeket a kivételeket, és a földi humanoidokat az Anunnaki isteneknél alacsonyabb testalkatúakká alakítani (akik 2,1-2,4 m magasak voltak). Ez az emberi genetika módosítását jelentette, így tehát ezek az óriások ritka kivételek voltak (Sun Mingming egy jelenlegi kínai kosárlabdás, aki 236 cm), és a fajok nem vegyülnek, és nem hoznak létre agyrémeket, ahogy Atlantisz idején. Adama egy félresikerült változatából alakult ki a neandervölgyi ember – a genetikája instabil volt, és a mai genetikusoknak és antropológusoknak egy kicsit meg kellene változtatniuk az álláspontjukat az Ember lineáris, evolucionális fejlődésével kapcsolatban. Hogy felvilágosítsalak: a neandervölgyi DNS nem fejlődik Cro-Magnonivá (Adapa), és így  ők kénytelenek voltak a buta és erőszakos neandervölgyit elpusztítani. Egy későbbi csavarral a Cro-Magnonból Homo Sapienst csináltak,  amelynek DNS-e manapság tovább gyengült a stressznek, környezetszennyezésnek, vegyszereknek és alkalmanként olyan emberekkel való kereszteződésnek köszönhetően, akinek a DNS-e negatívan mutálódott. Megjegyzés: ahogy kialakultak az aberrációk az emberi génekben, előreláthatatlan, genetikai származású viselkedésmintákat generálva és öngyilkos utódokat eredményezve, gyorsan közbe kellett lépni. (Gondolj csak Szodomára és Gomorára, Harappára, Mohenjo-Daróra… ) Ezért volt szükség az emberi gének erősebb, alkalmazkodóbb alapra helyezésére (gondoljunk az epigenetikára) és további DNS hozzácsatolására a Cro-Magnoni emberhez, létrehozva a Homo Sapienst (223 gén egyetlen más földi gerincesnél sem fordul elő), és ez a legnagyobb különbség az Ember és a majom között.

A jelenlegi helyzet

A mai napig az Ember még mindig szenved az alap (lebutított) DNS miatt, amelyet Enki, a katona-tudós létrehozott, és a Nap Tanács  kérésére egy jó szándékú földönkívüli csoport a Szürke klón-munkásaival megpróbálkozott az emberi DNS kijavításával/kibővítésével békésebbé (kevesebb tesztoszteron-tartalmúvá) és spirituálisabbá/pszichikailag fejlettebbé/intuitívabbá tenni  az Embert (csillag ember/indigók/hibridek).  Ilyen tervek valósultak meg, és a Változások után, akármi is marad, az Ember az új hibridekkel fog élni, és a Föld kiegyensúlyozódik. Az Anunnakik fő csoportja többé nem jöhet vissza, és egyetlen más csoport sem, a Nap Tanácsának engedélye nélkül. A Földet az a hatalmas erejű csoport tartja karanténban, akik 2500 éve kitessékelték az anunnakikat. Még interdimenzionális látogatókat is észrevesznek és leellenőriznek: ha nem jó szándékúak, akkor elhagyásra szólítják fel, vagy kiteszik innen őket. Csak megfigyelőként maradhatnak itt. (Nem lesz  többé megengedve az Embernek vagy a Földnek, hogy elpusztuljon vagy megsemmisüljön, mivel ez megzavarja a naprendszer működését.) Így semmiféle külső földönkívüli nem okozhat semmilyen kárt a Földön. Mielőtt az Anunnakik elmentek, 2500 éve, rendszeresen jöttek és mentek a Földre, többnyire egészségi okok miatt. A Földre való visszatérésükkor nem szeretnék az embereket egyesített és szervezett civilizációkban és katonai egységekben látni, mivel így nehéz lenne őket újból az irányításuk alá helyezni. Így létrehozták az emberek egy  Káosz-csoportját, akik arra vannak beprogramozva, hogy félretájékoztassanak, hogy hamis hadműveleteket hajtsanak végre, hogy kezdeményező megmozdulásokat tegyenek tönkre – az Ember egy szemet hunyó változata. Bármit megtesznek, amivel az embereket egymással szemben bizalmatlanságban tarthatják és arra vehetik rá, hogy reménytelenül harcoljanak egymással. (Hogyan is működött ez idáig?) A ’20-as, ’30-as évek Európájában a Maradék egy arcátlan terv alapján kapcsolatba lépett az egy északi embercsoporttal, hogy létrehozzon egy új, proaktív világrendet. A Nemzetek Szövetsége megbukott, az ENSZ szintén (valójában később céltalanná vált a Káosz-csoport kezében).

Az együttműködésért cserébe fejlett technológiájú eszközöket és szerkezeteket adtak az Északiak kezébe, hogy bebiztosítsák a sikerüket az engedetlen földi emberek egyesítése és irányítása felett. A Káosz-csoport biztos volt ennek sikertelenségében, beépült az Északiak közé, és hazudott az embereknek az NWO-csoport (New Word Order – Új világrend – a ford.) valós feladatáról, hogy ez többé ne történjen meg. Az Ember saját maga legrosszabb ellensége lett az egyesítés és a fejlődés elleni harcban, a félreértések miatt, amit a Káosz-csoport befolyásolt a média által. Az alapprobléma az, hogy a jelenlegi Ember (Homo Sapiens) visszautasította azt a DNS-t, ami intuitívvá és képessé tenné arra, hogy észrevegye mit csináltak vele. Az ember új változata, az indigók, hibridek pszichikailag megfontoltak, és a csalás lehetetlen lesz a Földön – a telepátia és tisztánlátás pedig általánossá fog válni. Mindenki tudni fogja, ki hazudott és ki rabolta ki az üzletet. Ezentúl az ember fejlődni fog és különbséget fog tudni tenni a megbízható idegen fajok és a többiek között. A Nap Tanácsa és a Bevatatottak csoportja támogatja az Ember kicserélését/kifejlesztését, nyilvánvalóan a Szakadárok és a Káoszcsoport nem – és ebből a harcból származnak jelenlegi problémák a Földön.

Mi az értelme?

Miért mondod ezt? Néhány ember a Földön felteszi a kérdést: Miért nem szállnak le a jó fiúk (földönkívüliek) és miért nem lépnek kapcsolatba velünk? Bizonyára a média bejelentené, és új korszak következne a Földön…  Hadd magyarázzam el a helyzetet.

Először is: a média kontroll alatt áll – minden új hír bizonyos hírcsatornákból érkezik, mint pl.: AP, UPI stb., és a Titkos Szövetség kiadta a parancsot, hogy semmilyen hírt ne adjanak le az ufókról (amelyek valójában IFO-k – mivel ezek már régóta azonosítottak – azonosított repülő tárgyak – a ford.). Így a csoportunk szándékosan visszaforgatta a másfél órás (106 perces) filmet, amit 1997-ben Főnix fölött készítettek. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni… azt sem, hogy a korrupt vezetők kiadták a parancsot, hogy a megtévesztés érdekében tölcséreket dobjanak ki ejtőernyőkkel a megszokott területeken… És a mindenkori vezetés a teljes eseményt (az ufóészlelést) kigúnyolja (ahogyan azt már megmondta, sajnálja a dolgot). Tehát egy esemény után soha ne számíts arra, hogy a médiából a teljes igazságot fogod megtudni.

Másodszor: 1952 és 1964 között az idegenek négy földi kormánnyal kötöttek megállapodást, amit hamarosan ez utóbbiak megszegtek, mivel továbbra is követelték az ufók fegyverekkel való elpusztítását. Kétszínűeknek, alattomosaknak és erőszakosaknak tartották az embereket, és a Tanács a B-Terv szerint reagált: indigók, vándorok és csillaggyermekek születtek… a többségüket beprogramozták, de még nem tudatosak a lehetőségeiket és a jövőbeni szerepüket illetően. Ők elfogadták a 11 Egyetemes Törvényt, akárcsak a jó szándékú Idegenek. Ez a ti jelenlegi reményetek.

Harmadszor:  hogyan ismerheted fel a valós, jó szándékú idegenek  űrhajóját, ha az a háttérkormány űrhajóihoz hasonlít? És ha a leszállt űrhajóból hozzád hasonló lények szállnak ki, és földi nyelven szólalnak meg… mivel azok a Földről származnak. Azt fogják mondani, hogy megoldják a problémáidat – ha mindent rájuk bízol (és a NWO ügynökeikre). Werner von Braun a 70-es években figyelmeztetett az efféle csalásokra (Google: Carol Rosin). A békés földönkívüliek nem így dolgoznak, nyilvánvaló okokból.Azt gondoljuk, hogy felemelkedést vagy egy fajként teszitek meg… vagy nem bajlódunk többet ezzel. De vigyázat a Titkos Szövetségre;  őket a Szakadárok támogatják hatalmas pénzekkel, akik azt hiszik, hogy Drákói/Anunnaki vezetést szolgálják – akiket (karanténnal) eltávolítottak a helyszínről. A Titkos Szövetség nagy csalódottságot mutat, mert két hatalomátvételi kísérletüket meghiúsították. A Titkos Szövetség évekkel ezelőtti titkos döntése: „Rendben, ha miénk nem lehet a bolygó, másé sem!” Ezt előre láttuk. Ne idegeskedjetek! Mi nem engedhetjük meg,  hogy a Föld bolygót elveszítsük. A dolgok természetes rendje szerint a Föld megcsinálja a Felemelkedést, és sok százezer fénymunkást fog magával vinni. Nagyon rövid időn belül. Azokat, akik semmi sem látnak, megnyugtatom, hogy még nem történt meg, és el fog kezdődni (egy kemény időszak után, ami ezen idővonalon maradt a Föld számára). Sajnálom. Emlékezzetek, a ti döntésetek, hogy higgyetek vagy kételkedjetek, hogy elmenjetek vagy maradjatok. Senki nem befolyásolja, hová mentek – ezt mindenkinek a saját tudatossága (vagy spirituális szintje) határozza meg. Sok tanító van ezen a bolygón, és sok földlakó (akik az anunnaki-genetikájuknak köszönhetően) nem hallják meg a tanítókat. „Akiknek fülük van hallani…” szerint az „ősök bűne” az a genetikai hiányosság, amit átadtak a későbbi generációnak… akik nem képesek semmit sem meghallani. 6Ezért van a Zéták genetikai portyázása, hogy  helyreállítsák az emberi génállományt. A kitakarítás A Föld eléggé szenved az Ember által okozott szennyeződés, az ózonréteg kilyukasztása, a nagyobb tengerekben felhalmozott szemét miatt, a rovarok és a madarak szenvednek az EMF és mikrohullámok túlhasználása miatt, az Ember továbbra is gyilkolja tengerekben élő érző, magasabb életformákat (delfineket, bálnákat), az Ember egy halom, Föld körül keringőszemetet halmozott fel, az Ember még mindig atomfegyverekkel finomítja a gyilkolási technikáit, az Ember folytatja a mások fölötti zsarnokoskodással való pénzszerzést. A bolygó és a mások az Ember általi semmibe vétele egy folyamatos, irányíthatatlan állapotban mutatkozik meg – az Ember kivágja az összes öreg fát és bokrot (sokmillió levéllel), hogy parkolóhelyeket vagy 20 szintes lakásokat hozzon létre… Jelenleg 25%-kal kevesebb oxigén van a bolygón, mint 100 évvel ezelőtt (megnézheted a Google-ban, menj rá a National Geographic oldalára  az információért). Ezzel az  aránnyal mit gondolhatnak a befektetők, vajon mi lesz a levegővétellel, amikor erre költik a pénzüket? Megjegyzés: Mindent egybevéve, az Ember megmaradása az összes békeszerető idegennek valamiféle érdekeltsége, és ezeknek nem az  az érdekük, hogy megtámadják a Földet és rárontsanak az emberekre. Komolyabb tervük van, genetikailag helyrehozni az emberi DNS-t, és átalakítani a Buta Emberből Tudatos Emberré. Alapjában véve négy alapcsoport van a Földön, amelyek versengenek a hatalomért. Az Ember egy szellemi lény, ez az oka annak, hogy a Tanács megpróbálja védelmezni és fejleszteni ezt a szellemi potenciált, és ez az oka annak, hogy  a Szakadárok és a Káosz-csoport (Kr.e., A Titkos Szövetség) megpróbálják lebutított állapotban és csapdában tartani e bolygón. Ha egy szellem nem fejlődik és nem használja ki a képességeit, nem tud a magasabb birodalmakba emelkedni, ahol az alacsonyabbakat irányíthatja. A szellemeket nem lehet megölni, de be lehet csapni, csapdába lehet ejteni, és ez a szánalmas helyzet jelenleg itt a Földön. Most már tudod, hogyan kerültetek ebbe a helyzetbe. A jelenlegi Ember nem juthat ki az űrbe a jó szándékú földönkívüliek kísérete nélkül, mert egyedül soha nem élne túl egy találkozást  a negatív (STS) Orion-csoporttal. Ezért van a karantén. (Gondolkodj, visszamész a Holdra?) SETI a válasz?  Ők már itt vannak. És az Ember soha nem hallgatott rájuk. A gabonakörök kommunikálnak az Emberrel? Mostanában nem feltétlenül; néhány gabonakört az ember csinál – űrállomásokról – hogy félelmet keltsen: hasonló eset a 2005-ös ábra, amely a naprendszert ábrázolja, amelyből hiányzik a Föld (az STO-szövetség készítette a chilboltoni idegen arcot, a körülötte levő ASCII-üzenettel – nem megszokott gabonakör, és nem is olyan minőségű – a ford.) Ha ez mind nem elég, hogy elgondolkodtasson, akkor az Ember éhség, háború és betegség miatt elpusztul. Több mint tizenötfajta halálos járvány van a bolygón, és néhányuk nem gyógyítható, ugyanakkor néhány túlerőltetett antibiotikum manapság használhatatlan, mert a kórokozók ellenállást fejlesztettek ki azokkal szemben. Az ember tudatlanságában és kapzsiságában néhány ökológiai problémát okozott, amelyből nem tud kiszabadulni, beleértve az olajcsap megengedését a Mexikói Öbölben…

A fordulópont 1987, amikor a világ vezetői üzenetet kaptak a szennyeződések eltakarítására, vagy veszélybe kerül a környezet. (Ugyanabban az évben Reagan elnök majdnem elmondta az embereknek, mit fedezett fel az idegenekről). Az Ember általában figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket, és nem értette meg Reagan célzását sem. Ne gondold, hogy a Maradék, aki még mindig itt van, nem látja ezt a helyzetet. A Maradék mindkét csoportja ugyanúgy érez az Ember bolygófelszaggató tevékenységével kapcsolatban, akárcsak egy lakástulajdonos, amikor befejezi a háza szétrombolását. Valaminek történnie kell, hogy ez megálljon. A Föld változásai a pontos időben fognak megtörténni. Mivel nincs ufórepkedés és elragadtatás/megmentés jelenleg, egy jóval drámaiabb módszer fog jönni (Változás) a juhok és a kecskék különválasztására. A Szellem sokat fog tanulni ebből, és utána újrakezdi a Földön, a  többiek beavatkozása nélkül. A jövőbeli sokkal fejlettebb test/elme-tárolókba való inkarnációk a leendő Földön az ember jobb szellemi evolúcióját fogják biztosítani – ez minden, amit tudni kell.

/www.inuaki.hu/

Az Ébredés

Ki ébreszt és mire ébreszt? Ébreszthet-e bárki bárkit bármilyen hamisságára vagy igazságára, és ha igen, az az én egyéni, belső, valódi ébredésem lesz-e? Mit jelent az ébredés, és mit jelent ébernek lenni?

Folytathatnám a kérdéseket, melyek korunk történései kapcsán ébredtek bennem. Önjelölt megváltók, tanítók, guruk, mesterek és megmondóemberek hada dolgozik mostanság azon, hogy te és én felébredjünk végre. Hogy ráébredjünk arra, hogy…és akkor itt jön minden “ébresztő” saját, egyéni, jól cizellált valóságképe, melybe szeretne beleébreszteni bennünket. Mást vártunk? A “nagy ébredést” vártuk, mely során kiderül, hogy az egész földi lét csak illúzió, csak egy mese, nem is valós, és különben is, vannak emberek, akik tudják az igazságot, nekünk már nem kell semmit sem tennünk érte, csak szépen tovább szajkózni azt a képet, amibe beleébresztenek minket.

Ami igazán elgondolkoztató az az, hogy egyre több az olyan “ébresztőember” aki úgy ígér új valóságot, hitet, eszmét, hogy közben elfeledkezik arról, hogy nem kellene új valóságot adjon neked, csupán hagyja végre hogy szokja a fényt a szemed, hogy megpillantsd azt, ami már a kezdetek óta ott vár lényed alaprétegében, az EGY-ÉNiségedben hogy végre felfedezd. Amit gyermekként még tisztán láttál, megéltél és éltél benne, és valóságát semmi és senki sem kérdőjelezhette meg. Aztán jöttek egyre másra azok az emberek, akik elmagyarázták neked, hogy a kép amit látsz, és amiben élsz az nem is valós, nem helyes, és majd ők megmutatják neked azt a képet, amit mindenkinek látnia kell.

Az előregyártott képét annak a halott valóságnak, amelyen keresztül szert tehettek minden ember belső valóságának formálására, irányítására. Amin keresztül megszabhatják, hogy mi legyen az a fix pont melyhez képest minden értelmet nyerhet az elme viszonyítási rendszerében. Mert az emberi elme már csak ilyen, szüksége van olyan merev, rögzített pontokra melyhez viszonyíthat, melyhez képest mindent értelmezhet. Jó tudni ezt, de még jobb ha te és én nem vagyunk tisztában ezzel, mert akkor könnyű elhitetni velünk, hogy ezt a pontot csak más adhatja nekünk meg. De a PONT amihez képest minden értelmet nyerhet valójában itt volt, van és lesz benned és bennem. Ez a pont Te MAGod vagy, és ez a pont egyedül csak a folyamatosan változó élő valóság megélésében oldhatja fel azt a feszültséget, mely a valóságról kialakított halott, merev kép és az Élő, folyamatosan teremtődő, változó valóság között feszül.

Az emberi elme egyszerre teremtő alakítója és része a valóságnak, egyéni és közös szinten. Folyamatosan a a múlt gondolataiból rajzolt képekben élünk és a jövőt is ebből vetítjük ki. Olyan ez, minta amikor mellettünk áll egy ember, de mi nem őt nézzük, hanem egy róla készült fényképet. Még súlyosabb, mikor már azt is elhisszük, hogy a fénykép a kizárólagos valóság, hisz az kiszámítható, változatlan, merev, nem úgy mint az állandó változásban lévő, kiszámíthatatlan, izgő-mozgó, élő, hús-vér ember. A jelen eközben kimarad a játékból, az a pont ahol találkozva a MOSTban a Valósággal, az Élővel, végre lehetőségünk nyílik a megértésre, a változásra, a cselekvésre. Ezt a ráeszmélést – a lehetőséget a lét valódi természetére való ráébredésre – utasítjuk el, mivel az emberi elme makacsul ragaszkodik azokhoz a merev pontokhoz, mely alapján felépíti a valóság illúzióját és a továbbiakban már nem kíváncsi a folyamatosan változó dinamikus, élő JELenre, a MOStra, mert az folyamatos idomulást kér az Élethez. Ily módon magát az Életet tagadjuk folyamatosan a megmerevedett nézőpontjainkkal, dogmáinkkal, eszméinkkel, hiteinkkel, nem látjuk a fától az erdőt, a fényképtől az embert.  Nem is láthatjuk meg az ÉLŐt a múlt már HALOTT, a jövő még ÉLETTELEN világába rekedt gondolataink börtönében. Az emberi elme képtelen elengedni ezeket a korlátokat mindaddig, ameddig nem képes ráeszmélni arra az egyszerű tényre, hogy a valóságról, az Életről alkotott kép soha nem lehet azonos magával az Élővel. Arról pusztán egy lenyomat lehet, mely csak részben tartalmazhat információt a teljesről, és azon belül is pusztán egy adott nézőpontból érvényesen.

Ha csak az anyagi síkban való észlelésünkre támaszkodunk, akkor a fentiek miatt folyamatosan késleltetésben vagyunk a valósághoz képest. Ez a folyamatos a fáziskésés az, ami egy állandó szakadékot, feszültséget képez az elme múltból építkező tapasztalati valóság-képzete és a folyamatosan létező, alakuló Élet valósága között. A földi létben mindig mindenre késve reagálunk, soha nem valós időben – van amikor ez a késés minimális, ezért nem tűnik jelentősnek és gyakorlatilag nem is zavaró – de a hitek, eszmék, dogmák, és az erre építkező társadalmak szintjén ez a fáziskésés az élet valóságához mérten már végzetes. Az emberi elme önmaga börtönébe záródik be amikor kikapcsol mindent ami intuitív, ami a fizikai érzékek feletti* és ami az egyedüli lehetőségünk hogy valós időben megélhessük a valóságot, az életet, a változást, a létet hogy eljuthassunk a MOSTban való létezésbe tudatilag is. A gondolataink és a gondolati rendszerek arra valók, hogy elvezessenek minket annak a felismerésére, hogy nem tagadni kell a valóságot, illúziónak bélyegezve azt, hanem megismerni annak természetét, hogy miként jön létre, miként változik és hogy miként van kölcsönhatásban a teremtő és a teremtettje. Ebben az időn túli világban minden valóság élő ami a gondolatok által életre kel, a múlt, jelen és jövő egyetlen pont nélküli pontban, EGYségben sűrűsödik be, és létezik időtlen időben. Erre a gondolatok világán túl találhat rá az Emberi Lény, amikor az elme elcsendesül, a gondolatok helyét pedig maga megfigyelő veszi át. Amikor eggyé válik a megfigyelő és a megfigyelt, és megszűnik az a fáziskésés ami a múlt és a jövő, élőtől elkülönült valóságába bezárkózott elme teremt újra és újra meg. A MOST, a JELen valójában az a pont, ahol az emberi elme kiléphet saját börtönéből, hogy találkozhasson teremtményeivel, mások teremtményeivel, a teremtett, élő, és folyamatosan változó Valósággal.

Az ÉBREDÉS, az emberi tudat valódi ébredése ezen a ponton következhet be, amikor a tudatunk kitágul a MOST, a JELen valóságának a meglátására.

Ebben az állapotban képesek leszünk az érzékeken túli látásra, eggyé válni minden létező lényegével. Az emberi tudat EGGYÉ válik önmaga forrásával, teremtményei visszatérnek önMAGába és ő is visszatér a Teremtőjébe.(* – szükségesnek tartom megjegyezni hogy valójában az anyag és a szellem EGY, pusztán a fizikai-tudati érzékelés az ami miatt képtelenek vagyunk érzékelni az egységet, a folyamatosságot, így létrejött a tudományok által definiált fizikai világ értelmezése és különvált attól amit lelki, szellemi, gyűjtőnéven érzékfeletti világnak neveztek el)

A valódi ébredés az EGY-ÉNi belső látás kezdete. Ezt senkitől nem kaphatod meg, ebbe a látásba senki nem ébreszthet bele. Impulzust, erőt, szeretetet, segítséget kaphatsz MÁS-OK-tól, de igaz ébredést, ami valóban a tied azt nem. Ha valaki azt állítja, hogy ráébreszthet a Látás művészetére, hogy megadhatja mindazt neked, akkor nyugodtan kételkedj. Egyetlen mester, guru, pap vagy próféta sem adhatja meg, Utadon a legnagyobb jóindulattal is csak értékes, szeretetteljes segítség lehet. Te kell eldöntsd, hogy szükséges-e.

Egy hatalmas pofon az Élő Valóságtól sokszor nagyobb érték az Úton a valódi EGY-ÉNi tudatra ébredésben, mint ezernyi behízelgő szó, nyájas, ezoterikus, spirituális bölcselkedés, vagy olyan ígéretek,hitek, vallások, eszmék, melyek saját utad járásának terhe alóli megváltást, feloldozást kínálnak fel.


A valódi ébredés nem arra arra ébreszt rá, amit mások mutatni akarnak neked, a valódi ébredésben ráébredsz igazi, belső ÉNedre, mely szemlélni és látni képes személyiségedet, gondolataidat, érzelmeidet, önképedet és mindazt ami rádtapadt a hitek, eszmék, dogmák, világképek másoktól kapott gönceiben. A valódi ébredésben megérted, hogy az igazságot senki nem adhatja át neked, mert az igazság ott ragyog mindenben és mindenkiben, minden látszat ellenére legmélyebb rétegünkben, melyhez ha képesek vagyunk visszajutni, ha képesek vagyunk lefejteni róla kondicionáltságunk, nevelésünk, hiteink, eszméink, dogmáink rácsait, akkor gyermeki létünk elhagyása óta talán először találkozhatunk újra vele, az EGYszerűségben. Nem kell többé senki se ráébresszen minket a valóságra, az igazságra, mert már nem a múlt halott gondolataiból táplált világunk jövőbe vetített hamis képeinek foglyaiként fogjuk élni életünket, hanem a JELen valóságában, a MOST élő valóságában leszünk Látókká.

Dobj el magadtól minden hitet, eszmét, dogmát, ha ki akarsz lépni az elme valósággal szembeni fáziskéséséből az ÉLŐ JELenbe! Engedj el minden kapaszkodót – amit az elméd saját önigazolásához keres – hogy szabad lehess, hogy életedben először megláthasd a valóságról a NAGY KÉPET, melyre MAGod belső, csalhatatlan Látása vezetett el.

Az Ébredés út az Élethez, az Éberség lét az Életben.

Szeretettel: Morgó Sapiens - Forrás:kataklizma.info

A Reagan tájékoztató margójára (magyar videóval)

A TÁJÉKOZTATÓ FORRÁSA

Az Reagan tájékoztató legépelt szövegét 2007. október 27-én hozta nyilvánosságra, egy önmagát Anonymus-nak nevező, állítólagos egykori kormányzati alkalmazott, aki - saját állítása szerint - az Amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség (US Defense Intelligence Agency – DIA) nyugalmazott tisztje. Első e-mailjében azt írja, hogy nem egyedül szivárogtatja ki a különféle titkos információkat, ebben öt társa segíti, akik közül hárman még ma is fontos beosztásokban vannak a DIA-nál, de Anonymus a szóvivőjük.

A Reagan tájékoztató leirata, csupán egy nagyon kicsi része annak a hatalmas mennyiségű információhalmaznak, amelyet már eddig is nyilvánosságra hoztak és a szivárogtatás a mai napig tart. Ezekben a további anyagokban bővebb leírás olvasható többek között az elnöki tájékoztatón elhangzott állítólagos kozmikus csereprogram részleteiről, az abban résztvevők sorsáról, a Serpo bolygó földrajzi adatairól, de újabb részletek derülnek ki belőle az ebeniek további földi látogatásairól is.

Az intelligens földönkívüli élet és az UFO-k kutatóinak nagy része egyébként, nem igazán akar állást foglalni az írás valódiságát illetően. Ennek fő oka, hogy nem tudja senki bizonyító erejű érvekkel cáfolni a benne foglaltakat, ugyanakkor kevés az olyan adat, amely megerősítené a benne elhangzottakat. A józan szemléletű kutató ezért, a konkrét hangfelvétel híján inkább kellő óvatossággal közelít a témához.

Ennek ellenére van benne olyan információ, amely már más forrásból megerősítést nyert. Hogy csak a legutóbbit említsük, az elmúlt hetekben egy korábbi amerikai ezredes, Richard French azzal állt a nyilvánosság elé, hogy Roswell mellett nem egy, hanem két űrhajó zuhant le a negyvenes évek végén, ahogy az a Reagan tájékoztatóban is olvasható.

A sok-sok kétség ellenére azonban, már több nemzetközi konferencián is téma volt tájékoztató tartalma, de érdekes módon abból nem annyira a csereprogramot, vagy az ebeniekkel való egyéb kapcsolatot emelték ki, hanem azt a kormányzati eljárást, amellyel manipulálni, befolyásolni, félretájékoztatni, összezavarni igyekeznek a közvéleményt, illetve az elnök különleges érdeklődését a földönkívüliekkel irányában.

ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK

A szkeptikusok leginkább a tudományos részek elnagyoltságát hozzák fel ellenérvként. Állításuk szerint a leírt különböző csillagászati, fizikai adatok és információk alapján a szöveget egy, a témát még kisiskolás szinten is alig kapizsgáló őrült UFO rajongó is készíthette, aki egy kicsit utánajárt bizonyos témáknak.

Más részről viszont vannak dolgok, amelyek történelmileg egyeznek, bár nem nagy utánajárással egy esetleges hamisító ennek is könnyen utánanézhetett. 1981 márciusának elején Reagan valóban eltöltött néhány napot Camp Davidben, ezt akkori tudósításokból tudni. Ugyanakkor a szöveg valódisága mellett szól az is, hogy azok, akik közelről ismerték Ronald Reagant, kiemelték, hogy a tájékoztatóban neki tulajdonított egyes szófordulatokat, kifejezéseket, ugyanígy használta a néhai elnök is. Szerintük a humora alapján is rá lehet ismerni, amelyet főleg azok tudhattak, akik sokat voltak a közelében. Ez viszont nem kevés ember, tekintve, hogy elnökké választása előtt hollywoodi filmsztár volt.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a Reagan elleni merényletről sem, amely 1981. március 30-án történt, tehát mindössze három héttel az állítólagos tájékoztató után. Adja magát és sokan fel is vetik annak lehetőségét, hogy az idegenek iránt közismerten nagy érdeklődést mutató Reagan, talán nyilvánosságra akart hozni egyes titkos információkat és ebben csak így tudták megakadályozni. Többek szerint a tettes későbbi vallomása is csak merő dajkamese. Ő ugyanis utólag azt közölte, hogy élete nagy szerelme Jodie Foster, és a nem sokkal korábban bemutatott Taxisofőr című filmben látottakhoz hasonlóan, csak meg akarta őt védeni, és ezért tört az elnök életére. Érdekes adalék, hogy az elkövetőt kóros elmeállapota miatt nem ítélték el, hanem elmegyógyintézetbe zárták, ahol azóta is éldegél, de különleges privilégiumként, a zárt intézményből rendszeresen, olykor hetekre is felügyelet nélkül eltávozhat. Ez egy elnöki merénylő esetében legalábbis furcsa.

Ronald Reagan különös érdeklődése az UFO-k iránt, elnökké választása után is elkísérte. Ez talán abból fakad, hogy korábban maga is látott már azonosítatlan repülő tárgyat.

REAGAN UFO ÉSZLELÉSEI

Az egykori amerikai elnök saját állítása szerint életében kétszer is látott UFO jelenséget. Mindkettő akkor történt, amikor ő még Kalifornia 33. kormányzója volt (1967-1975).

Az első észleléskor, Reagan egy esti partira volt hivatalos, melyet William Holden, hollywoodi színész tartott, ám a házaspár nem érkezett meg az előre meghirdetett kezdési időpontra, ezért a házigazda addig nem is akart kezdeni, míg ők oda nem érnek. Utólag a jelenlevők közül ketten is, Steve Allen, komikus és Lucy Ball, színésznő is elmesélték Reagan első UFO észlelésének történetét.

A Reagan házaspár végül jó egy órás csúszással toppant csak be, és az elmondások szerint a kormányzó láthatóan rendkívül feszült volt. Egy ezt firtató kérdésre válaszolva Reagan elmesélte, hogy amint a parti úton jöttek Los Angeles felé, megláttak egy UFO-t az égbolton. Hogy jobban megfigyelhessék, félre is húzódtak és kiszálltak az autóból. Egy harmadik személy azt is tudni vélte, hogy a házaspár látta, ahogy az ismeretlen repülő tárgy leszállt a távolban.

A másik észlelése 1974-ben történt, amikor már a második kormányzói ciklusa a végéhez közeledett. A történetet az amerikai Légierő ezredese, Bill Paynter mesélte el, aki nyugállományba vonulása után a Kalifornia állam mindenkori kormányzóját szállító Cessna Citation típusú gép pilótája lett. A repülőgéppel mintegy 8000 méteres magasságban utaztak Modesto felett, amikor a későbbi elnök hirtelen arra hívta fel a pilóta, Bill Paynter figyelmét, hogy egy "nagy fény" követi őket. Reagan arra kérte a pilótát, hogy próbáljon közelebb menni hozzá, hogy jobban meg tudják nézni. A pilóta utóbb azt mondta, hogy egy ideig tőlük néhány száz méterre haladt az állandó, fehér fényű jelenség, majd hirtelen elkezdett gyorsítani, míg végül 45 fokos szögben hatalmas sebességgel elrepült az ég felé.

- Az UFO teljesen váratlanul elképesztő sebességre váltott. Ha egy repülőgépnek hirtelen "padlógázt" adsz, az akkor is csak jóval lassabban növeli a sebességét. Reagan kormányzó egyszerűen le volt nyűgözve. Én mondtam a többieknek, hogy fogalmam sincs mi lehetett az, ami ilyen hihetetlen manőverre képes. Végül nem jelentettük az UFO-t, mert azokat a pilótákat, akik hasonló észleléseket jelentenek, általában elmeorvoshoz küldik kivizsgálásra. – mondta később Bill Paynter.

REAGAN ÉS AZ ’E.T.’ BEMUTATÓ VETÍTÉSE

Sokáig anekdota volt csupán, hogy Ronald Reagan 1982-ben, az 'E.T., a földönkívüli' című film Fehér Házban rendezett elővetítése után odasúgta a rendezőnek, Steven Spielbergnek, hogy "kevesen tudják ebben a teremben, hogy amit most láttunk, az mennyire közel áll az igazsághoz."


Tavaly nyáron azonban a világhírű rendező, egy erre irányuló újságírói kérdésre a következőket válaszolta: - A Fehér Ház vetítőtermében történt. Számos prominens személyiség is részt vett a vetítésen, egyebek mellett Sandra Day O’Connor, az amerikai Legfelsőbb Bíróság újdonsült elnöke és több egykori űrhajós is. Ha jól emlékszem, még Neil Armstrong is ott volt, de ebben már nem vagyok száz százalékig biztos. A film végén felállt Reagan, szembe fordult velünk és azt mondta, "szeretném megköszönni neked, hogy elhoztad nekünk E.T.-t, nagyon élveztük." Majd alaposan végignézte a hallgatóságát és hozzátette: „És sokan vagyunk most ebben a helységben, akik tudjuk, hogy minden, amit a vásznon láttunk, az igaz.” Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta Reagan, mindenki hangosan nevetni kezdett, egyedül csak az elnöknek maradt komoly az arca.

REAGAN IDEGEN INVÁZIÓRÓL BESZÉL

Nemcsak az elnököt érdekelték az UFO-k, de a családjához is közel álltak a természetfeletti dolgok. Nagy visszhangja volt, amikor kiderült, hogy Nancy Reagan, az elnök felesége rendszeresen asztrológussal konzultál, a lánya pedig azt állította, éjszakánként a Fehér Házban, rendszeresen látja Abraham Lincoln szellemét.

Egy biztos, Ronald Wilson Reagan volt az első amerikai elnök, aki egy világűrből érkező esetleges földönkívüli invázió lehetőségéről nyíltan beszélt. Ráadásul nem is egyszer.

Először 1985. december 4-én, a Marylandben található Fallston Középiskolában, tartott beszédében hozott szóba egy esetleges idegen fenyegetést. Fiatal hallgatóságának a Gorbacsov szovjet főtitkárral történt genfi megbeszélését elevenítette fel: - Milyen könnyű feladatunk lenne ezeken a találkozókon, ha hirtelen egy másik világból érkező idegen faj fenyegetné az emberiséget. Nyomban elfelejtenénk a népeink közti apró különbségeket.

A következő eset 1987. február 17-én történt, szintén Genfben, amelyet később Gorbacsov maga is megerősített a Szovjet Központi Bizottságnak, a Kremlben: - Az USA elnökével történt genfi megbeszélésünk során, Reagan azt mondta, hogy egy földönkívüli invázió esetén a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyesítené erőit és úgy venné fel a harcot a külső veszéllyel. Én nem vitattam ezt a hipotézist, bár azt hiszem korai még ezen aggódni. – mondta Gorbacsov.

Azt pedig, az alábbi, magyar feliratos videón, önök is láthatják, hallhatják, mit mondott Ronald Reagan a harmadik ilyen témájú felszólalásában, 1987. szeptember 21-én, New Yorkban, az ENSZ rendes ülésén.

Forrás: ittvannak.hu