Már megint Roswell? Ugyan, ez már lerágott csont! - Legyintenek talán többen is lemondóan a címet olvasva, pedig ez egyáltalán nincs így. A hatvanhat éve történt eseményeknek még mindig akad olyan érintettje, szemtanúja, résztvevője, aki fontos információkkal rendelkezik, de a mai napig hallgat. Ha közülük időközben valaki úgy dönt, mégsem szeretné sírba vinni a titkát, arra bizony oda kell figyelni.

Kétségtelen tény, hogy az 1947-ben, Új-Mexikóban történt eseménysor az UFO kutatás legismertebb és talán legjobban feltárt esete, ennek ellenére máig rengeteg a kérdőjel vele kapcsolatban. Sokan elmondták már mit láttak, mit hallottak, mit tapasztaltak, amelyből összeállt egy viszonylag egységes kép, de még mindig sok a fehér folt, amelyeket éppen az újabb szemtanúk segíthetnek tisztázni.

Dennis Balthazar, a leghíresebb Roswell-kutató, honlapján hozta nyilvánosságra azt az interjút, amelyet néhány hónapja egy, a neve elhallgatását kérő, ma 95 esztendős újságíróval készített, aki 1947-ben a Roswell Morning Dispatch nevű helyi lap egyik szerkesztője volt, így első kézből, közvetlen közelről élte át az eseményeket.

"Stanton Friedman, a Roswellnél történtek első civil kutatója hívta fel a figyelmemet valakire, aki szeretett volna beszélni az Új-Mexikóban történtekről. Ugyan, már tíznél is több szemtanúval sikerült korábban interjút készítenem, de mindig nagyon örülök, ha akad még valaki, aki megtöri a hallgatás falát, mert egyrészt új információkkal teheti tisztábbá a teljes képet, másrészt megerősítheti a többiek által korábban már elmondottakat" - írja bevezetőjében Balthazar.

Az ismert ufológus rögtön fel is hívta az idős zsurnalisztát, majd egy "nagyon érdekes harminc perces telefonbeszélgetés" végén megegyeztek abban, hogy egy kávé mellett személyesen is folytatják az eszmecserét. A találkozó végül másfél órán át tartott, ahol Balthazar szerint az idős úr a korát meghazudtoló szellemi frissességről tett tanúbizonyságot, hiszen pontosan emlékezett helyszínekre, nevekre és az időpontok többségére. Következzen tehát, az interjú:

BALTHAZAR: Először is mondana néhány szót magáról:

ÚJSÁGÍRÓ: 1918-ban születtem a Missouri állambeli Sedaliaban, egy 21.000 lakosú kisvárosban. A Missouri Egyetemen amerikai történelmet hallgattam, majd a helyi újságnál kezdtem el dolgozni. Alig néhány hónappal később egy remek lehetőséget kihasználva, még mindig "zöldfülű újságíróként" kerültem a Kansas City Starhoz, ahol végül valódi újságíró vált belőlem.

BALTHAZAR: A telefonban azt mondta, hogy a II. világháború idején a haditengerészetnél volt pilóta. Hol volt az állomáshelye és milyen géppel repült?

ÚJSÁGÍRÓ: 1942-ben végeztem el a repülős iskolát és egy kétmotoros repülővel járőröztem a csendes-óceáni partvidék déli része mentén.

BALTHAZAR: Stanton Friedman úr kért fel engem arra, hogy beszéljek önnel, mint azon kevés ma is élő emberek egyikével, akik közvetlenül érintettek voltak a Roswell Incidensben. Úgy tudom közeli ismerősei voltak az események kulcsfigurái?

ÚJSÁGÍRÓ: Ami Blanchard ezredest illeti (a Roswelli Légibázis parancsnoka), őt nagyon jól ismertem, mondhatom, hogy barátok voltunk. Pontosan emlékszem rá, hogy évekkel az események után, egy alkalommal a Bázis tiszti klubjában beszélgettünk kettesben, amikor valamiért szóba került az 1947-es incidens. Néhány pohár ital után megjött a bátorságom és az ezredes szemébe nézve barátként kértem tőle, mondja el az igazságot. Ekkor láthatóan zavarba jött, majd látszott rajta, hogy úgy próbál őszinte lenni, hogy ne mondjon túl sokat és végül így felelt: "Olyan dolgokat láttam, amit még korábban soha és őszintén szólva nem is akarom látni őket soha többé."

Ami Walter Haut sajtótisztet illeti, a hadnagyot is nagyon jól ismertem, hiszen ő volt az, akivel az újságírók tartották a kapcsolatot. Akkor még nem volt fax, pláne e-mail, a bázis minden hivatalos sajtónyilatkozatát személyesen ő hozta át nekünk.

Glenn Dennis (a Ballard Temetkezési Vállalkozás munkatársa) szintén jó barátom volt. Úgy hallottam manapság eléggé megromlott az egészségi állapota. Az eseményeket követően azt állította, akkor este egy kórházi nővér hívta fel és azt kérdezte tőle, hogy hány gyerek méretű koporsója van? Glenn azt felelte neki, hogy a padláson van néhány, de a pontos számukat nem tudja, fel kell mennie megszámolni. Erre a nővér azt mondta neki, hogy addig tartja a kagylót, mert nem a megszokott helyéről telefonál, így Glenn nem tudná őt visszahívni. Amikor néhány perc múlva Glenn közölte vele, hogy összesen három ilyen koporsója van, a nővér azt kérte, vigye be őket a bázisra. Ott aztán kipakoltatta a koporsókat az udvarra, majd megkérte, hogy azonnal távozzon. Glenn szerint a nővért később megfenyegették, ezért egy katolikus zárdában kért és kapott menedéket.

illusztráció

BALTHAZAR: Emlékszik, mit mondott Walter Haut, amikor bevitte a szerkesztőségbe azt a bizonyos sajtónyilatkozatot, amelyben a Bázis közli, hogy lezuhant egy repülő csészealj?

ÚJSÁGÍRÓ: Amikor behozta hozzánk a nyilatkozatot én sajnos nem találkoztam vele. A mi újságunk reggelente jelent meg - ellentétben a Roswell Daily Recorddal, amely estére került ki a standokra - ezért mi kaptuk meg utoljára a hivatalos nyilatkozatot. Már dél is elmúlt, amikor Haut behozta hozzánk, én akkor azonban éppen ebédelni voltam.

BALTHAZAR: Amikor telefonon beszéltünk azt mondta, hogy miután a másik helyi lap, a Roswell Daily Record 1947. július nyolcadikán este megjelentette a repülő csészealj elfogásáról szóló hivatalos katonai nyilatkozatot, rengetegen telefonáltak önöknek is. Honnan érkeztek ezek a hívások?

ÚJSÁGÍRÓ: A világ minden részéről. Párizsból, Olaszországból, Ausztráliából. Jó néhány bejelentés érkezett arról is, hogy az emberek repülő csészealjakat látnak, így az az érzésünk volt, hogy a hidegháború elkezdett forrósodni.

BALTHAZAR: Abból mi az igazság, hogy a katonaság egyesével összegyűjtötte az első, még a csészealjról szóló újságok minden egyes példányát, miután kibukott a sztori?

ÚJSÁGÍRÓ: Erről nem tudok. Igaz, mi reggeli újság voltunk, tehát a csészealjról szóló beszámoló nálunk nem jelent meg, csak a Roswell Daily Recordnál. Walter Haut az első, repülő csészealjról szóló nyilatkozatot dél körül hozta be, a második, meteorológiai ballonról szólót pedig délután, de akkor csak annyit mondott, hogy "tévedés történt".

Ami viszont egészen biztos, hogy Dennis Chavez, Új-Mexikó állam szenátora  felhívta az egyik helyi rádió, a KGFL tulajdonosát és közölte vele, hogy a médiahatóság azonnali hatállyal visszavonja a sugárzási engedélyüket, ha le merik adni az interjút, amit Mac Brazellel, vagyis azzal a farmerrel készítettek, akinek a földjén lezuhant az a jármű és aki először megtalálta a roncsokat. Ezt a rádió tulajdonosa később személyesen mesélte nekem.

BALTHAZAR : Mit tud arról, hogy az US 285-ös utat (ez vezetett a roncsokhoz) a katonaság hermetikusan lezárta?

ÚJSÁGÍRÓ: Ez igaz, A Roswelltől északra fekvő, Vaughn-ba vezető utat nagyjából másfél napig senki nem használhatta, de ezen kívül nem tudok részleteket. Akkoriban elterjedt, hogy a dologba valamiképpen a helyi tűzoltóságot is bevonták, de ez szerintem nem igaz.

BALTHAZAR: Mi volt a helyiek első reakciója, amikor az incidens a médián keresztül nyilvánosságra került?


ÚJSÁGÍRÓ: Egyesek úgy gondolták, a mi egyik titkos, kísérleti gépünk lehetett, míg mások biztosak voltak benne, hogy az eredeti, repülő csészealjról szóló jelentés a valós. Az eseményeket megelőző hetekben három prominens és szavahihető helyi lakos is arról számolt be, hogy diszkosz alakú repülő tárgyakat látott feltűnni az égen Roswell környékén, Dan Wilmot és felesége pedig, percekkel az UFO lezuhanása előtt látott egy korong formájú légi járművet a hátsó teraszukon ülve.

BALTHAZAR: Végül az utolsó kérdésem az lenne, hogy az ön személyes véleménye szerint mi zuhant le 1947-ben, azon a Roswelltől észak-nyugatra lévő farmon?

ÚJSÁGÍRÓ: Közvetlen közelről éltem meg az eseményeket, amelynek több kulcsfigurája is jó barátom volt. Az alapján, amit akkor tapasztaltam, és amiket azóta hallottam, meggyőződésem, hogy egy másik galaxisból érkező földönkívüli civilizáció képviselői jártak szerencsétlenül nálunk, akik talán a Roswelltől délre és a Csendes-óceánon zajló atombomba kísérletek miatt érkezhettek hozzánk.

Forrás: ittvannak.hu