Írta:Balogh Béla

Korunk egyik veszélye - bár kevesen tekintik annak -a televízió által sugárzott adások programozó erejében rejlik. Amikor tájékozódni szeretnénk bizonyos adások tartalma felől, megnézzük a rádió-, vagy a TV-műsort.

Külföldön TV programnak hívják. Nicsak, már a nevében is benne van, hogy micsoda!Először Svédországban figyeltem fel néhány különös dologra ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy kivétel nélkül minden este, a híradóban bemondtak egy gazdasági természetű hírt, amelynek az volt a lényege és a nézők számára továbbított üzenete, hogy holnaptól az életed anyagi szempontból drágább, és ezzel együtt bizonytalanabb lesz. Az ilyen és ehhez hasonló tartalmú hírek, nap nap után ismételve,elvégzik az ember tudatalattiján a munkát, ugyanakkor azonban megakadályozzák azt is, hogy - ha csak néhány pillanatra is - felemeljük fejünket, és az anyagi dolgok helyett a spiritualitás-sal foglalkozzunk.A híreknek egy másik csoportja - amire szintén Svédországban figyeltem fel - a bevándorlók által elkövetett törvénysértések, és azok bemutatási módja.

Svédországban ugyanis - elméletileg - nincs diszkrimináció, és az embert nem a bőrének a színe alapján ítélik meg. Ezzel szemben,valahányszor bevándorlók által elkövetett törvénysértésről volt szó a TV Híradóban, a háttérben mindig egy vagy több sötét alak körvonala kísérte a bemondott szöveget. A tudatalatti hosszú távon ezt úgy értelmezi,hogy a bevándorló egy sötét alak, sötétbőrű, gyakran bűnöző,és semmilyen körülmények között sem tekinthető egyenrangúnak velem, a szőke, kékszemű, becsületes svéddel.Egyetlen oka van annak, hogy idejött, és az csakis gazdasági lehet. Kultúrája rendkívüli módon eltérő a miénktől,részesülni szeretne a svéd jólétből, de közelebb áll hozzá a bűnözés, mint másokhoz általában. Ismétlem, ez nem a tudatos gondolkodásra jellemző, hanem arra, ami a képi programozás útján a mélytudatra hat.Amikor 1987-ben megérkeztem Svédországba, és bekerültem Alvestára, a menekülttáborba, még nem voltam tisztában azzal, hogy a svéd lakosság tudatalattijában milyen program fut a bevándorlókkal kapcsolatban. Ezért aztán rendkívüli módon meglepődtem, amikor odaérkezésünk napján ágynemű osztáskor megkérdezte tőlem a tábor alkalmazottja, hogy láttam-e már ágyneműt, és tudom-e,hogyan kell használni? A kérdés jóindulatúan, barátságosan,segítőkészséget sugallva hangzott el. Ezzel együtt olyan volt számomra, mint egy jól irányzott pofon.

Amikor egy évvel később munkát kerestem, fogadott egy nagy építkezési vállalat helyi főnöke. Kifaggatott, hogy honnan jövök, milyen nyelveket beszélek, miért jöttem, és milyen iskolát végeztem. Miután elmondtam - természetesen svédül - hogy Kolozsváron végeztem a Műszaki Egyetem Út-,Híd- és Vasútépítő szakán, és beszélek magyarul, románul,angolul, és valamennyit konyítok a franciához, azt kérdezte:- Olvasni tudsz?

Mindezt csak azért írom le, hogy érthetőbbé tegyem,milyen hatalmas erővel dolgozik az emberben a tudatalattijába rögzült kép vagy meggyőződés, és milyen mértékben képes ez a meggyőződés eltakarni a szem elől is azt, aminek bizonyos esetekben nyilvánvalónak kellene lennie.Amikor 1999-ben úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom Skandináviát, és Budapesten fogok letelepedni, kész felüdülés volt bekapcsolni a TV-t, és meghallgatni a híradót.Azonnal feltűnt, hogy hiányzik belőle az a módszeres mélytudat-szennyezés, amit svédországi tartózkodásom idején nap mint nap tapasztaltam.

Hat év alatt azonban nagyot változott a helyzet.Ha más tekintetben nem is, ebből a szempontból nemcsak hogy sikerült utólérni a nyugati világot, de alaposan magunk mögött is hagytuk. Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét,azzal a különbséggel, hogy a napi egy - bizonytalanság érzetet keltő - hír helyett mindennap legalább kettőt-hármat jelentenek be.

A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni,amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja az eredeti termék árát is.Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben.így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ felé fordtítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják másra, mint a földi léten való átvergődésre.

Ilyen helyzetben nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert.A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon bizonytalanná vált a világ. Elméletben mindenki tudja, hogy az erőszak erőszakot szül, és tanítással, együttműködéssel sokkal többre lehet jutni, mégsem ezt tesszük. Úgy tűnik, ellenségre nagy szüksége van - a fegyveriparnak.Az arabok pedig szinte hivatalból terroristának tekintendők, olyannyira, hogy még magas politikai pozícióban lévő vezető is akadt, aki nyilvánosan „elszólta"magát, és a szaúdi focistákat terroristáknak nevezte. Pedig nem tehet róla. A tudatalatti program átírja a józan ész döntéseit, és ez mindenkivel így van. Komoly és rendszeres erőfeszítésbe kerül, ha valaki nap mint nap újra tudatosítani szeretné magában, hogy egy megszállt ország védekező lakossága túlnyomó többségben nem terroristákból, hanem szabadságukat, életüket és életmódjukat védő, és ezért nem ritkán életüket feláldozó hazafiakból áll, akik szívvel lélekkel hisznek az ügyben, amiért harcolnak. Ezt a hitet és belső meggyőződést nem írja felül a katonai jelenlét és a haditechnika.A média által közölt hírek másik - szintén bizonytalanságot keltő és sugalló csoportja - a halálos balesetekről történő beszámoló. Nem tudom, észrevették-e a nézők, hogy bizonyos típusú balesetek mindig csoportosan jelentkeznek.Ha a médiában szárnyra kap egy hír egy repülőgép lezuhanásáról, azt rövid időn belül másik három vagy négy hasonló típusú, de mindenképpen repüléssel kapcsolatos baleset követi.

Ha autóbusz szerencsétlenségről számolnak be a hírek, szinte biztosra vehetjük, hogy hasonló balesetek egész sorozata következik. Ha pedig netán egy vonattal történik valami, akkor bizonyos időszakon belül a vasúti szerencsétlenségek lesznek a hírek főszereplői.Vajon miért?

Tudott dolog, hogy a hírügynökségek ellátják egymást híranyaggal, és kisebb-nagyobb eltéréssel minden csatornán ugyanazok a hírek kerülnek bemutatásra. Nem csak az országon belül, de nemzetközi viszonylatban is.Na már most, ahova a gondolat megy, oda energia megy,mégpedig nem is kevés. A gondolatnak pedig teremtő ereje van. Ha a média egy bolygó lakosságának nagy részét eléri egy repülőszerencsétlenség hírével, nagyon sok ember fog repülőszerencsétlenségre gondolni.És ennek meg is lesz a hatása.Nyilván nem arról van szó, hogy bizonyos emberek halálát,vagy a földi létből való távozását mi közösen idézzük elő,hiszen a test elhagyásának időpontját a felsőbbrendű Én kezeli. A baleset módjára viszont - közös gondolati erővel -óriási hatást gyakorolunk anélkül, hogy ezzel tisztában lennénk.Ezért áldásos hatást gyakorolna a világra, ha a média közös gondolatainkat a szépnek, a jónak, a humoros dolgoknak és az építőjellegű dolgokank az irányába terelné.

És - ha valaki azt kérdezné, hogy egy ilyen irányváltáshoz mi szükséges - a válasz az, hogy egyénileg és kollektíven felül kell tudnunk emelkedni a gyökércsakra irányításán, túl kell lépnünk a halálfélelem okozta korlátainkat, és sokkal több teret kell engednünk mindannak ami szép, ami jó az életben.A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom.Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll.Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő gondolatok, az egymást segítő, bátorító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív,félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen meggazdagodást célzó gondolataink.Ugyanakkor jó volna végre felismerni, hogy bizonyos gondolatok csak az egyéni érdekek fényében tűnnek szépnek és hasznosnak, miközben a közös jót figyelembe sem veszik,vagy egyszerűen csak szem elől tévesztik.A bolygó változik. Ezt ma már mindenki beláthatja. A klíma változik. A felszín változik.Mi is változunk. Ha önszántunkból nem, hát a kényszerítő körülmények hatására. De nem mindegy, hogy milyen irányba változunk.A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen.Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem.Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian hozzájárulunk.Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy az mindenkinek jó legyen.

/A tudatalatti tízparancsolata/