.

Feedek
Megosztás
HTML

A magyar UFO-nemkutatás 25 éves dicstelen története

Írta:Spirituális UFO-kutató

A nyolcvanas évek végén még nem értettem ( azóta sajnos nagyon is megértettem az okokat ), hogy miért tesznek fel minden ufó-témájú könyvben olyan állandóan visszatérő kérdéseket, hogy

1. Mik az ufók? 

2. Honnak jönnek? 

3. Hogyan működnek? 

4. Hozzánk hasonlóak vagy másfajta lények vezetik őket? 

5. Miért vannak itt? 

6. Miért nem lépnek kapcsolatba velünk? 

7. Meg akarnak minket támadni vagy békések a szándékaik? stb.


AMIKOR MAGUK A FÖLDÖNKÍVÜLI LÉNYEK A FIZIKAI KONTAKT-KAPCSOLATBA KERÜLT SZEMÉLYNEK MINDEN LÉNYEGES KÉRDÉSRE MEGADJÁK A VÁLASZT!

Az a tehetetlenség és harag érzése, amit ez az ufó-elhallgatás és -félretájékoztatás miatt érzetem, indított el akkor, hogy az UFO-kutatást spirituálisan megalapozzam.




Jóllehet ezeket az évtizedek óta monomániásan visszatérő fenti kérdéseket még olyanok teszik fel, akik többé-kevésbé elfogadják az ufók létét, de megfigyelhető, hogy Magyarországon még nem adtak ki magyar szerzőtől olyan ufós könyvet, aki ne járta volna a Kállay-kettőst, vagyis hogy az ufó-megfigyeléses tényanyagot - melynek a tengeréből egyáltalán hajlandó valamit átvenni -, ne hasonlítsa össze ( megfellebbezhetetlen tekintélyként ) az aktuálismaterialista áltermészettudomány hazudozásaival! 

Így még ezekben a könyvekben is azt a (félre)tájékoztatási alapképletet látjuk, mint a hivatalos hírközlő csatornákban, hogy ha felmerül egy érdekes és nagyon is aktuálisan megoldandó téma, akkor rögtön behívnak két ellentétes véleményen lévő embert, akiknek álláspontjai tökéletesen kioltják egymást, hallgató meg csak kapkodja a fejét, mert nem szakértő révén ő sem tudja, hogy kinek higgyen! 

Az aktuális problémát így természetesen nem oldották meg, sőt már a valós tájékoztatásnál elakadt a kommunikáció, aztán 10 év múlva, majd esetleg 20 év múlva megint előszedik a témát, és ugyanilyen módszerekkel jegelik. 

Jól látszik ez módszer a híres Mars-arc esetében is. 

Az 1976-os Viking-űrszonda már lefényképezte az Arcot meg a piramisokat is minden szögben ( Hozzá kell tenni, hogy a kontakták már a hetvenes évek elején tudtak a Mars-arcról, pl. J.J.Hurtak 1973-as könyve MÁR beszél erről, és a NASA ENNEK A TUDATÁBAN indította el a szondát! )



Aztán NASA 10 évre letiltotta a készült felvételek nagy részét ( valószínűleg csak a földi műtermi felvételeket engedélyezte ), mikor is a nyolcvanas évek közepén, hogy-hogynem a NASA odaadja a Mars-képek egy részét, mint ócska, semmit sem érő kacatot, kiértékelésre két volt NASA foto-kiértékelőnek, Vincent di Pietronak és Gregory Molenaarnak, akik rögtön megtalálják a Mars-arcot és a piramisokat is, majd ismerősük, Richard C. Hoagland révén 1987-ben közzéteszik a médiában, így hamar világszenzáció lesz. 

Ekkor jön a második fázis - mivel az első fázis mindig a ( kései ) kiszivárogtatás -, a végtelen viták sora, pro és kontra, Mars-arc-hívők és szkeptikusok stb., és mikor a nagyközönség teljesen elbizonytalanodott, és téma is elerőtlenedett, jön a harmadik fázis : a kemény és halálos csapás : "a tudomány leleplezi a csalást"! 

Ekkor az átlagpolgár végre megnyugodhat - téma meg jegelve lett, de 10 év múlva talán megint elő lehet venni, ugyanilyen módszerekkel! 

Végül : 

Ha nem hiszik el, nézzétek csak meg, hogy a hivatalos média, hogy terjesztette el a köztudatba pl. a Mars-arcot a nyolcvanas évek végén és kilencvenes évek elején, majd egyetlen varázsütésre a kilencvenes évek közepétől csak ahivatalos tudomány cáfolatainak adott teret! 

Ennek egy élő ( halott ) példája egy különösen hazug cikk, amelyet a Magyar Hírlap 1998. április 16-i számában (
http://sas2.elte.hu/mars.htm )Mars-arcról írt Horváth András csillagász - ki más, hiszen ő meg Almár Iván itt Magyarországon több, mint 40 év! óta a csillagászat-űrkutatás kiképzett fő mellébeszélői!



A kilencvenes évek vitáinak lecsengése után pedig, mivel megint kezdett megélénkülni a nem-hivatalos Mars-kutatás, megint jött 2010-ben a hivatalos "leleplezés" a Mars-arc hívők lejáratására. 

Ez az "húzd meg-ereszd meg" -módszer pedig arra jó, hogy a tudatot állandó bizonytalanságba tartsa, és komolytalanná tegye olyan emberiség számára létfontosságú információkat, mint az ufó-kérdés vagy a Naprendszerünkben lévő értelmes élet jelenléte, melyeket így a közönséges tudat, ordító bizonyítékok ellenére,ösztönösen! figyelmen kívül hagy!

........................................

A 2011. augusztusi Ufómagazin szerkesztői üzenete, bár éppen olyan tipikusan semmitmondó és félremagyarázó, mint amit az előző 238 szám tartalmazott, mégis most kommentálom, mivel egyszer már ideje lenne egy kis kiegészítést fűzni az ilyen mellébeszélésekhez, melyek 22. éve a magyar ufó-nemkutatás alaphangját is megadják.

Részlet a szövegből:


„Azt hiszem, az Ufómagazin olvasói is egyetértenek azzal, hogy a sokak által vallott nézettel, mely szerint az emberiség élete éppolyan elenyésző a csillagok örökkévalóságához képest, mint az egyes emberé. Az egész emberiség története ugyanis a világfejlődésben alig több, mint egy röpke pillanat. ( Itt Pusztay rögtön kezet is foghat a materialista történethamisítás-tudomány vezetőivel, akik az emberiséget egy véletlenszerű és esetleges anyagi folyamatok szűk téridő-keretébe helyezték – valóság ennek az ellenkezője : az emberiség mindig maga alakította ki a saját planetáris rendszereit milliárd évek óta és velük együtt fejlődött! ) A Földről megfigyelhető égbolt fénypontocskáiban és gömbjeiben az ember mindenkor az ismeretlen fénypontok megfejtésére törekszik. ( Törekedne, ha a hivatalos tudomány hagyná! )



Az elmúlt évszázadok ( évezredek ) elméleti, gyakorlati kutatásai, megfigyelései alapján a gondolkodó ember felismerte, hogy Földünk csupán részese egy bolygórendszernek, amelyből a mindenségben számtalan létezik. Egyes kutatók szerint felismerte azt is, hogy az égitestek legtávolabbjai is nagy valószínűséggel ugyanabból az anyagból, energiából keletkeztek, mint a saját világa. ( Hát nem azt ismerte fel, Sanyikám! Mert amit előre gyártott panelként mondasz, mint régi szocialista tudományos-ismeretterjesztő szövegelés, az csak ilyen formában Engels óta létezik, viszont a korábbi tudósok határozottan nem materialisták voltak, ezért nem is arra törekedtek, hogy bebizonyítsák azt az őrületet, hogy a világegyetem nem más, mint a földi-anyagival együtt rezonáló más alacsony energetikai-rezgési folyamatok összessége! Éppen ellenkezőleg : már Kepler leírta egy 1619-es tanulmányában/ melyet valójában a reneszánsz óta az újplatónikus iskolák 1470 óta tanítottak /, hogy a Föld, a bolygók, a csillagok mind holisztikus egységben léteznek, melyek keringési és mozgástörvényeit a szakrális geometria írja le! – mecsoda különbség! ) Sikerült megismerni azokat a távolságokat, amelyekből az égitestek fényüzeneteiket küldik, s meghatározták jelentős részük térben leírt pályáját, mozgását. ( 1. távoli csillagok távolságát általában még most is pontatlanul becslik meg; 2. mivel a dogmatikus tudomány szerint csak a földi-anyagival együtt rezonáló rezgésszint létezik, ezért bizonyos, hogy nem csak más, de saját Naprendszerünkről is csak hamis képet alakíthat ki – gondoljunk pl. a korábban megvitatott Szíriusz C problémájára, mely a mi rezgésszintünkön nem látható, de ugyanolyan valós égitest, mint az A és B, vagy gondoljuk Naprendszerünk sok magasztos civilizációjára, a vénuszira, marsira, szaturnuszira stb, melyek a mi rezgésszintünkön szintén nem érzékelhetők, de valójában legtöbb pozitív ufó-jelenség és üzenet az ötvenes évektől kezdve tőlük származik! – és itt már rögtön el is válik egymástól a spirituális ufó-kutatás, az „objektív”, materialista és szenzációhajhász, azaz csakis a negatív földönkívüliekre kiélezett ufó-kutatástól, mely a magasabb rezgésszinten lévő civilizációk létét ’a priori’ tagadja! ) Valamennyi űrkutatás középpontjában azaz emberi törekvés áll, hogy kijutva a világűrbe kifürkéssze a mindenséget és megismerje a földön kívüli világot. ( Valószínűleg ezért használ még 2011-ben is a hivatalos űrkutatás 1943-as német V2-es rakétatechnikát, és azért hamisít meg vagy tüntet el a NASA 1958 óta minden űrfelvételt! ) Nem csupán kíváncsiság, hanem kimondva-kimondatlanul tudományos vágy, hogy konkrét bizonyítékokkal társakat találjunk a világmindenségben. ( Ez olyan szép mondat volt az egykori szocialista-propagandista részéről, hogy rögtön magyarra kell fordítanunk : ’Nem lehet szó kíváncsiságról, mivel az a legnagyobb bűn egy modern tudósnál, hanem kimondva-kimondatlan tudományos terror mindenki ellen, aki bizonyítékokat talál, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben.’)



Ma már teljesen elfogadott nézet, kizárt dolog, hogy csak mi, a mindenség egyik zugának lakói lennénk az egyetlen gondolkozó, érző lény. ( Viszont ezek az együgyű megállapítások már eléggé uncsik, Pusztay úr, mivel Carl Sagan 40 évvel ezelőtt is hasonlókat mondott, azaz : elméletben hitegetni az embereket a földönkívüli élet lehetőségéről / hogy pl. a SETI-zabhegyezést is igazolják/ de a gyakorlatban a csillagos eget is letagadják ! ) E válasz keresése miatt építjük intergalaktikus űrhajóinkat, rakétáinkat, a nemzetközi űrállomásokat, a mozgó, keringő, óriási, nagy területet feltérképező távcsöveinket. ( Itt már a kábítás csúcsánál vagyunk : Milyen intergalaktikus űrhajókról van itt szó??? Vagy arra gondol Pusztay, hogy amivel Hollywood kábít minket virtuálisan évtizedek óta, azt valóságos űrkutatásnak vegyük? Aztán : milyen űrkutatásról beszél, ha 1972 óta V2-es bádogdobozokkal sem hajlandók a Holdra menni? Aztán : ha a nagy űrtávcsövek, mind a földön, mind az űrben valóban az űrkutatást szolgálnák, és nem a kozmosz valódi képének eltusolását / lásd pl. a Hubble egyetlen egy jó minőségű és nagy felbontású bolygóképet sem csinált / akkor már a földönkívüli civilizációk léte rég nem elméleti kérdés lenne! ) Bizonyosság kell, amelyek visszavonhatatlanul mindenki számára igazolják a Földön kívüli civilizációk, más csillaglakók létét. ( Mennyi bizonyosság? Ha ezren látják, akkor nem bizonyíték? Ha százezren, akkor nem bizonyíték? Ha tíz millióan, akkor nem bizonyíték? Ellenben a hivatalos tudomány olyan soha nem bizonyított elméletekre / mint pl. a termodinamikai tételek vagy gravitációs törvények /alapozza az asztrofizikai elképzeléseit, melyből a földönkívüli civilizációk lehetőségére következtet - lásd pl. a Drake-egyenlet. )...”

 

Forrás: http://spiritufo.ditro.hu/valodi-ufo-kutatas/10-a-magyar-ufo-nemkutatas/62-a-magyar-ufo-nemkutatas-25-eves-dicstelen-toertenete-i

http://spiritufo.ditro.hu/valodi-ufo-kutatas/10-a-magyar-ufo-nemkutatas/89-a-magyar-ufo-nemkutatas-25-eves-dicstelen-toertenete-ii

Halott tengerész szelleme ragyogott az egykori kórházban?

Kísérteties kék gömböt fotózott egy látogató a napokban a greenwich-i Old Royal Naval College épületében, mely korábban tengerészeti kórházként működött. A képet készítő szerint elképzelhető, hogy egy elhunyt tengerész szellemét kapta lencsevégre.

A fotót egy látogató, az 54 éves David Wash készítette. Éppen a Painted Hallban fotózott, mikor egy furcsa, kéken ragyogó gömböt vett észre a fényképen. Gyorsan készített még egy felvételt ugyanarról a helyről, de azon már nem volt semmiféle anomália. Egyesek úgy vélik, hogy a Wash fotóján feltűnt jelenség olyan fénygömb, mely egy emberi szellemet tartalmaz, vagy egy korábban elhunyt energiáját - írja a jelenségről beszámoló The Sun.

A fotós szerint lehet, hogy a lencsevégre kapott gömb egy olyan tengerész szelleme, aki akkor hunyt el az épületben, mikor az még kórházként működött.

/pecsistop.hu/

Bolygószintű dimenzióugrás

Mindenki, aki valaha élt a Földön, átélt már dimenzióváltást. Át kellett élniük ahhoz, hogy a Földre jöjjenek. Ez egy kozmikus tény. Hacsak nem nagyon közelről érkeztünk, bárhonnan is jöttünk, át kellett haladnunk az Ürességen ahhoz, hogy idejöjjünk, tehát dimenziót kellett váltanunk. Azon a napon, amikor kisbabaként a Földön megszülettünk, dimenzióváltáson mentünk keresztül. Egyik világból egy másikba léptünk át. Csakis gyenge emberi memóriánk az oka annak, hogy nem emlékszünk rá.

Azzal, hogy nem emlékszünk a születésünkre, vagy a másik dimenziókra, hatalmas korlátokat vettünk magunkra. Először is, nem tudjuk áthidalni a nagy távolságok valóságát. Valóságunk távolságai olyan hatalmasak, hogy nem tudjuk bejárni őket. Még a Naprendszerünkből sem tudunk kilépni, mert jelenlegi tudatállapotunkban saját otthonunk rabjai vagyunk.

Nem igaz? Nagy távolságok bejárása űrhajóval, a megszokott tér- és időszemlélet szerint nem lehetséges. Tudós elmék már eljutottak erre a következtetésre. Elég elszomorító kilátás, hogy nem tudjuk elhagyni a Naprendszerünket. A legközelebbi csillagig (Alpha Centauri, körülbelül négy fényévnyi távolságra) 115 millió év alatt jutnánk el jelenlegi űrtechnikánkkal. Az emberek nem élnek ennyi ideig, nem beszélve arról, hogy ez még csak a legközelebbi csillag. Mélyen az űrbe hatolni egyszerűen lehetetlen lenne. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, meg kell változtatnunk a térről és időről alkotott felfogásunkat.


Ahogy már említettem, az a probléma, hogy csak a térről és az időről tudunk, a dimenziók valóságáról elvesztettük emlékeinket. De mivel minden tökéletes, most megkezdődik a visszaemlékezés, pont amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Először álmainkban, majd filmjeinkben jelennek meg az emlékek. Az olyan filmek, mint a Star Trek, Contact, Sphere, és a többiek mind a dimenziókkal kapcsolatos ideákat vetik fel. Emlékezni fogunk, mert Isten velünk van.


Most elmondom, mi történik normális esetben egy dimenzióugrás alatt. Saját, közvetlen tapasztalatomat írom le, de lehet, hogy ami történni fog, az egy kicsit különbözni fog ettől, hiszen az univerzum állandóan kísérletezik.Ne feledjük, hogy amit most fogok elmondani, az olyan, mint egy galaktikus tankönyv anyaga. Csak az általános esetet írja le. Részleteiben sokféle különbség lehet, mert az élet rugalmas, de az alapeset ismeretében az eltéréseket is el tudjuk majd képzelni.


Ahogy az új millennium felé közeledünk, az emelkedett mesterek úgy érzik, kevés erőszak fogja megelőzni ezt a váltást, mert sokat megtettünk már az úton. Jó munkát végeztünk az új emberi tudatszint világra segítésében! Most elmondom hát mi várható.
Mindenki lazítson, senki se aggódjon, Élvezze mindenki az átalakulást. Ahogy az élet tökéletességének szemtanúi leszünk, visszaváltozhatunk azzá a kisbabává, akivé talán akartunk. Legyen mindenki annak tudatában, hogy vigyáznak rá, és tiszta szeretet vezeti az eseményeket. Ez az energiahullám annyival hatalmasabb nálunk, hogy akár át is adhatjuk magunkat az életnek, hogy csak úgy legyünk.


Minden valószínűség szerint a káosz három hónaptól két évig tartó időszakát elkerültük. A mai állás szerint az ugrás előtti periódus nagyon rövid és szinte zavartalan lesz. Szinte semmilyen, vagy alig észlelhető' előjelre nem számíthatunk, kivéve az öt-hat órás időszakot. Több mint valószínű, hogy egy napon felébredünk, és másnap ott találjuk magunkat kisbabaként egy új világban.

Hat órával a dimenzióugrás előtt:

Kezdjük hat órával az ugrás előtt. Szép tiszta napra ébredünk, nagyszerű kedvünk van. Ahogy felállunk, nagyon könnyűnek, és egy kicsit furcsán érezzük magunkat. Úgy döntünk, veszünk egy fürdőt. Ahogy a vizet nézzük, valamit észreveszünk a hátunk mögött. Hátrafordulunk, és megpillantunk egy nagy, ragyogó, különös színű tárgyat kicsivel a föld felett, a fal mellett lebegve. Amint azon gondolkodunk, mi lehet ez, egy kisebb is megjelenik a semmiből egy kicsivel arrébb. Lebegni kezdenek a fürdőszobában. Kiugrunk a fürdőkádból, és berohanunk a hálószobába, ahol látjuk, hogy az egész szoba tele van ezekkel a furcsa, elképzelhetetlen tárgyakkal. Először arra gondolhatunk, hogy valami baj van velünk, talán agytumorunk van, és az változtatja meg az észlelésünket, de nem erről van szó. Hirtelen megreped a padló, és az egész ház kezd széthullani. Kiszaladunk a természetbe, ahol minden normálisnak tűnik, kivéve, hogy ezek a különös dolgok ott is jelen vannak mindenütt.
Elhatározzuk, hogy leülünk, és nem mozdulunk. Eszünkbe jut a Mer- Ka-Ba, és megkezdjük a tudatos légzést. Ellazulunk a prána-áramlásban, ami keresztülhalad a testünkön. A forgó Mer-Ka-Ba körbevesz melegségével és biztonságával. Összpontosítunk, és várunk, mivel ami történni fog, az Isten kegyelméből való. Nincs is hová menni. Ez lesz a legnagyszerűbb utazás, amit csak el tudunk képzelni. Ősi dolog ez, mégis vadonatúj és gyönyörű. Csodálatosan érezzük magunkat. Sokkal élőbbnek, mint valaha a megszokott földi valóságban. Minden lélegzetvétel izgalmasnak tűnik.


Végignézünk a mezőn, ahonnan piros, gomolygó köd áramlik a bennünket körülvevő térbe. Hamarosan teljesen körbevesz minket ez a vörös köd, ami mintha saját fényforrással rendelkezne. Egyáltalán nem hasonlít semmilyen ködre, amit eddig láttunk. Most már mindent betölt. Még be is lélegezzük.


Furcsa érzés uralkodik el a testünkben. Nem kellemetlen, csak szokatlan. Észrevesszük, hogy a vörös köd lassan narancssárgára vált. Alighogy megállapítjuk, hogy narancssárga, azonnal sárgává válik. A sárgából zöld, majd kék, lila, viola, végül ultraviola lesz. Majd egy erőteljes fehér fényvillanás robban a tudatunkban. Nemcsak körülvesz ez a fehér fény, de úgy tűnik, mi magunk is fény lettünk. Más már nem létezik számunkra.


Ez az érzés sokáig eltart. Lassan, nagyon lassan a fehér fény átlátszóba vált, és a hely, ahol ülünk, ismét láthatóvá válik. Olyan, mintha minden színaranyból lenne, a fák, a felhők, az állatok, a ház, az emberek - kivéve a testünket, ami lehet, hogy aranynak látszik, lehet, hogy nem. Szinte észrevétlenül, a fémes arany valóság átlátszóvá válik. Lassan olyan lesz, mintha minden aranyszínű üvegből volna. Képesek leszünk átlátni a falakon, látjuk, ahogy az emberek mozognak mögöttük.


Az üresség - három nap a sötétségben:

Végül az aranyos-fémes valóság lassacskán elhalványul. A ragyogó arany szín elsápad, lassan elveszti fényét, míg végül az egész világ sötét és fekete lesz. A feketeség eláraszt bennünket, régi világunknak örökre vége. Semmit sem látunk, még a testünket sem. Stabilan ülünk, de ugyanakkor olyan, mintha lebegnénk. Ismerős világunknak örökre vége. Nem szabad félnünk ebben a szakaszban. Nincs mitől félnünk, ez teljesen természetes jelenség. Beléptünk a harmadik és a negyedik dimenzió között lévő Ürességbe, abba az Ürességbe, ahonnan minden létező' érkezett, és ahová mindennek vissza kell térnie. Átléptük a két világ közti tér kapuját. Ez minden érzékeléstől való teljes és tökéletes megfosztottságot jelent. Semmi mást nem tehetünk, mint várunk, és hálát érzünk Istennel való össze-köttetésünkért. Valószínűleg álmodni fogunk ezen a ponton. Ha nem álmodunk, akkor úgy tűnik majd, hogy hosszú-hosszú idő telik el. Valójában mindössze körülbelül három napról van szó.


Pontosabban, ez a szakasz két és negyed naptól (a valaha ismert legrövidebb) négy napig (a leghosszabb) tarthat. Általában három, három és fél napot vesz igénybe. Természetesen földi idő szerint, és ez az idő" pusztán tapasztalati, nem valóságos, hiszen az általunk ismert idő nem létezik. Elértük az „idők végét" amiről a mayák, más vallások, és spirituális emberek beszéltek.


Az új születés:

A következő tapasztalat meglehetősen sokkoló. Miután vagy három napot lebegtünk a sötét semmiben, énünk egyes szintjein úgy tűnhet, hogy évezredek teltek el. Aztán teljesen váratlanul, egy pillanat alatt teljes világunk ragyogó fehér fénnyé válik. Vakítóan fehérré. A legragyogóbb fény ez, amit valaha láttunk, és hosszú időbe telhet, amíg a szemünk hozzászokik, és kezelni tudja az új fény intenzitását.


Minden valószínűség szerint ez teljesen új átélésnek tűnik majd, éppen most születtünk meg kisbabaként egy új világban. Pontosan úgy, mint amikor a földre megszülettünk, nagyon sötét helyről jöttünk ki egy nagyon világos helyre, szinte elvakított a fény, és fogalmunk sem volt róla, hogy mi történik. Ez a tapasztalat is sok szempontból hasonló. Bravó! Éppen most születtünk meg egy ragyogóan új világban!

Amikor kezdjük megszokni a fény erősségét - ami eltarthat egy darabig - olyan színeket kezdünk látni, amit még sosem láttunk, aminek létezéséről nem is tudtunk. Minden, a valóság teljes érzékelése bizarr és ismeretlen lesz számunkra, csak arra a rövid időszakra hasonlít az ugrás előtt, amikor a lebegő tárgyak megjelentek.


Valójában több ez, mint újjászületés. A Földön, mikor megszületünk, kicsik vagyunk, és folyamatosan növekedünk, amíg el nem érjük a felnőtt kort. Általában úgy gondolunk az emberi felnőtt korra, mint ahol a növekedés véget ér. Furcsán hangzik, amíg meg nem tapasztaljuk, de a felnőtt test a következő világban kisbabának számít. Ugyanúgy, mint ahogy itt zajlik, nőni kezdünk, amíg magasabbak nem leszünk, és el nem érjük a felnőtt kort az új világban is. A felnőttek a négydimenziós világban meglepően magasabbak, mint a Földön. Egy felnőtt férfi 4-4,5 méter magas, egy felnőtt pedig 3-3,5 m magas itt.
Testünk anyagszerűnek tűnik, mint a Földön, de a háromdimenziós Földhöz viszonyítva nem az. Valójában, ha visszatérnénk így a Földre, senki sem látna bennünket. Még mindig rendelkezünk atomi szerkezettel, de az atomok jó része már energiává alakult. Nagy rész energiává, és igen kis rész anyaggá váltunk. A Földön átsétálhatnánk egy falon, itt mégis anyagszerűnek tűnik a testünk. Ez az életünk lesz az utolsó, a struktúrák világában. Az ötödik dimenzióban, ami hamarosan következik a negyedik után, nincsenek életformák. Ez egy forma nélküli tudatállapot. Nem lesz már testünk, mindenhol egyszerre leszünk jelen.
Az idő egészen másmilyen a negyedik dimenzióban. Néhány perc a Földön, több órának felel meg a negyedik dimenzióban, tehát földi idő szerint két év alatt elérjük a felnőtt kort. Az élet azonban nem egyszerűen a felnövésről szól, ahogy itt a Földön sem. Olyan tudás- és lét-szintek léteznek, amit elképzelni sem tudunk, amikor átlépünk a negyedik dimenzióba, ugyanúgy, ahogy itt a földön egy kisbaba nem tudja felfogni az atomfizikát.

Gondolataink, és a túlélés:

Itt vagyunk hát, kisbabaként egy új világban. Ebben a világban azonban messze nem vagyunk kiszolgáltatottak. Hatalommal bíró szellemek vagyunk, akik gondolataik útján az egész valóságot irányítani tudják! Amire csak gondolunk, azonnal megtörténik! Eleinte lehet, hogy nem ismerjük fel ezt az összefüggést. A legtöbb ember az első" pár napban nem hozza összefüggésbe a két dolgot, és ezek az első' napok kritikusak. Ha nem értjük mi zajlik, gondolataink megakadályozhatnak a túlélésben.


Néhány perce vagyunk csak itt, de az első nagy próba máris kezdetét veszi. Amikor megnyílik a negyedik dimenzió kapuja, mindenki átjuthat rajta, de általában nem mindenki képes ott maradni.


Három típusú emberi reakció jellemző ebben a fázisban. Vannak olyan emberek, akik készen állnak, és átmennek a próbán. Felkészültek még ebben az életben azzal, ahogy itt éltek. Vannak olyanok, is akik még nem készek, akik félelemmel vannak tele, olyannyira, hogy nem engedik meg maguknak, hogy elhagyják a háromdimenziós valóságot az Ürességen keresztül, és azonnal visszatérnek a Földre. A harmadik csoport pedig olyanokból áll, akik átmennek, de még nem teljesen készültek fel erre a tapasztalatra.


Készek voltak arra, hogy átlépjenek a negyedik dimenzióba, de nem igazán készültek fel az itt maradásra. Jézus ezekről az emberekről beszélt, amikor azt mondta: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."


Van egy másik példabeszéd is a földesúrról, akinek szolgái jelentették, hogy rengeteg gaz nő" a búzaföldeken, és megkérdezték, mitévők legyenek. A földesúr azt mondta nekik, hogy engedjék a gazt együtt nőni a búzával, és amikor eljön az aratás ideje, akkor arassanak le mindent, majd válasszák szét az ocsút a búzától. Egy földesúr normális esetben azt mondta volna, hogy szabaduljanak meg a gaztól, mielőtt megnó', de ő nem ezt tanácsolta. Jézus erre a két ember típusra utalt, azokra, akik készen állnak, és azokra, akik nem.
Amikor az emberek még nem teljesen készültek fel, akkor magukkal viszik félelmeiket és gyűlöletüket. Amikor ott találják magukat ebben a nagyon különös világban, félelmeik és haragjuk felerősödik. Mivel nem tudják, hogy minden, amire csak gondolnak alakot ölt, félelmeik megjelennek körülöttük.


Mivel nem értik mi történik, eleinte legtöbben újrateremtik megszokott világuk képeit, azokat a dolgokat, amelyek ismerősek nekik. Azért tesznek így, hogy értelmet adjanak a történéseknek. Nem tudatosan cselekednek, hanem túlélési ösztönből. Újrateremtik a régi képeket, és érzelmi mintákat. Ez az új világ azonban olyan különös, hogy minden félelmüket valóra váltja. „Mi történik itt?" - gondolják. „Ez őrültség, nem lehet igaz!" Olyanokkal találkoznak, akik régen meghaltak már. Jeleneteket láthatnak elmúlt életükből, gyerekkorukból. Minden értelmetlennek tűnik. Az elme azt kutatja, hogyan tudna rendet teremteni.


Az emberek úgy érezhetik, hogy hallucinálnak, és ez további félelmeket szül. Földies gondolkodásuknak úgy tűnhet, hogy valaki direkt teszi ezt velük, és meg kell védeniük magukat. Az egó úgy érzi, fegyverre van szüksége. A manifesztáció megtörténik, és már ott is van a golyószóró, pont, amire szükségük van. Felkapják a fegyvert és jön a következő gondolat: „Munícióra van szükségem". Lábuk elé néznek, és ott áll a muníció, hatalmas dobozokban. Töltenek, és várják, hogy a rossz fiúkra támadjanak, akik szerintük az életükre törnek. Kik fognak megjelenni a következő' pillanatban? A rossz fiúk, teljes fegyverzetben.
Legszörnyűbb félelmeik testesültek meg, tehát azonnal lőni kezdenek. Bármerre fordulnak, mindenütt valaki az életükre tör. Végül valóra válik legnagyobb félelmük, és lelövik őket.
Valamilyen forgatókönyv szerint, kivonódnak ebből a magasabb szintű valóságból, és visszakerülnek oda, ahonnan jöttek. Erre utalt Jézus, amikor ezt mondta: „Aki kardot ragad az kard által vész el". De Jézus azt is mondta: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." Ami annyit jelent, hogyha ebben az új világban szeretetteljes gondolataink lesznek, békében, harmóniában, bízva Istenben és önmagunkban, akkor pontosan ez az, ami meg fog jelenni körülöttünk. Harmonikus, gyönyörű világot teremtünk magunk körül. Ha „szelídek" vagyunk, lehetővé tesszük önmagunk számára, hogy fennmaradjunk ebben a magasabb világban, gondolataink, érzéseink, és tetteink által. Életben maradunk.

Ez természetesen csak a kezdet. Tehát megszülettünk az új világban, és túléltük a kritikus első napokat. Több lehetőség is nyílik innen. Az egyik elkerülhetetlen dolog az, hogy elkezdjük felfedezni ezt a valóságot, és rájövünk, hogy amit gondolunk, az meg is jelenik.
Ezen a ponton, sokan tökéletes testet alkotnak maguknak, olyat, amilyet mindig is szerettek volna. Mindent meggyógyítanak, visszanövesztik az elveszített végtagokat. Miért is ne? Olyan ez, mint egy játékszer. Mivel ekkor van még az egónak egy kis szerepe, lehet, hogy igazán gyönyörűvé, szép magassá varázsoljuk magunkat, vagy ilyesmi. De hamarosan megunjuk testünk tökéletesítését. Felfedezzük az új valóság nyújtotta lehetőségeket.
Egy valami szinte biztosan meg fog történni. Hamarosan hatalmas mozgó fényeket veszünk észre magunk körül. Ókét úgy hívják: anya, és apa, Igen, szüleink is lesznek a negyedik dimenzióban. Most utoljára, mert az ennél magasabb világokban ez már nem lesz így.
A negyedik dimenzióban azok a családi problémák, amiket itt a Földön tapasztalunk, nem léteznek. Ottani anyánk és apánk úgy fog szeretni minket, amiről a Földön valószínűleg csak álmodtunk. Teljes szeretettel és törődéssel vesznek körül bennünket. Nem engedik, hogy bármi rossz történjen velünk, ha az első pár napon már túljutottunk. Semmiért nem kell aggódnunk. Ez a hatalmas boldogság ideje, ha átadjuk magunkat az eseményeknek, és hagyjuk, hogy ez a szeretet vezessen bennünket. Olyan, mintha megnyertük volna az élet főnyereményét.


Mindannak a szenvedésnek és fájdalomnak vége, amit életünkben tapasztaltunk, és az életnek egy új, gyönyörű és szent szintje jelenik meg. Az élet értelme és célja újra tudatossá válik. Felfedezzük a létezésnek egy ősi, mégis új módját, ami a sajátunk. Mindig is a sajátunk volt, de feladtuk. Visszatérünk arra az éberségi szintre, ahol Isten minden életformában jelen van. Minden lélegzetben jelen van, és átjárja ragyogó fény testünket.

Felkészülés: a mindennapi életben rejlő titok

Mit tehetünk itt a Földön ahhoz, hogy felkészülhessünk a magasabb világok megtapasztalására?


Semmi esetre sem kell készleteket felhalmoznunk a föld alatt. Nem mintha ezzel valami gond lenne, de a fizikai felkészülésnek megvannak a maga határai. A magasabb világokban azzá válunk, amit megteremtettünk. Ez itt is igaz, de legtöbbünk nem tud róla. A negyedik dimenziótól felfelé, ez teljesen nyilvánvalóvá válik.


Mivel azzá válunk, amit megteremtünk, fontos, hogy mindaz, amit magunkból kibocsátunk, harmóniában legyen minden életformával, mindenütt. Lassan megértjük, hogy mindaz, amit gondolunk, érzünk és teszünk valóban megteremti azt a világot, amelyben élünk. így a mindennapi élet itt a Földön egy iskolának tekinthető', egy olyan helynek, ahol az élet minden pillanata egy leckével szolgál nekünk. Nem csoda, hogy Egyiptom és a legtöbb ősi civilizáció nagy tisztelettel tekintett a halálra. A halál, bármilyen módon is jön el, a sötétség ajtaja, ami az Ürességen át a magasabb világok tündöklő fényébe vezet. Ha felkészülünk, akkor közvetlenül a mindenütt jelenvaló élettel való tudatos összeköttetéshez - az örök élethez vezet.


Tehát mi a helyzet ezekkel a földi leckékkel? Az az igazság, hogy minden teremtett lélek szemében ott van minden élet Forrása. Tehát itt a Földön is nagy bölcsesség és szeretet van jelen minden ember bensejében. Amint ezt megértjük, világossá válik, hogy a kulcs gondolatainkban, érzelmeinkben és tetteinkben van. Tehát tudjuk, hogy mit kell tennünk. Egyszerűen szólva, tökéletesítenünk kell a személyiségünket. A személyiségünkben rejlő tündöklő gyémánt a felemelkedés, és a túlélés kulcsa.


Buddha, Szűz Mária, Lao-ce, Mohammed, Jézus, Ábrahám,- Krisna, Babaji, Teréz Anya és a fénynek még vagy 800 nagy mestere, ők a tanáraink, és az élet hősei. Példájukkal megmutatják, hogyan tökéletesíthetjük személyiségünket. Mindannyian azt vallják, hogy a felebarátaink iránti szeretet az elsődleges kulcs. Rendet teremt az általunk létrehozott világ-ban. Örök élettel ajándékoz meg bennünket. Ugye már érthető?


A Melchizedek értelmezés szerint, csak úgy juthatunk át az úgynevezett csillagkapukon a létezés egyik színteréről a másikba, ha nagyon specifikus érzelmi és mentális minták szerint gondolkodunk, érzünk és létezünk. Ezek a minták ötös, vagy hatos csoportokat alkotnak.


A minta, amit én alkalmaztam, amikor ebbe a dimenzióba léptem, a következőkből állt: szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke. Sokféle minta létezik. Olyanok, mint a kódok, vagy kulcsok, amik segítenek átjutni az örökön. Ha az örök érzik, hogy felkészültünk arra a világra, amelybe belépni készülünk, akkor átengednek. Ha nem, akkor visszaküldenek abba a világba, ahonnan jöttünk. Ez a feladatuk.


Ha képesek vagyunk nyugodtak maradni, és a minta szerinti fogalmakat ismételni - szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke - akkor nincs miért aggódnunk. Ez a női minta (18-1. ábra). Más minták is léteznek. Ez a férfi minta (18-2. ábra), ami az odaadás, alázat és bölcsesség, egység, szeretet és igazság fogalmakból áll.


Minden csillagkapu mintában benne van a szeretet és az igazság. Ahol jelen van az odaadás és az alázat, ott bölcsesség is van, ez a férfi összetevő'. Ahol jelen van az igazság és a szeretet, ott egység is van, ez a női összetevő. Az első csillagkapu mintán pedig, másféle elrendezésben, ahol ott a szeretet és az igazság, ott szépség is van, a férfi összetevő, ahol pedig bizalom és harmónia van, ott a béke is, a női összetevő".


Tehát ezek a mentális/érzelmi állapotok, vagy csillagkapu-minták a legbecsesebb birtokaink, amikor a magasabb világokba lépünk. Minden alkalommal, ahogy magasabbra emelkedünk, egyre inkább alapvető fontosságúvá válnak. Hová vezet ez a fejlődés?
Amikor elérjük a negyedik dimenziót, megértjük a helyzetünket, és elkezdjük az események feletti irányítás képességét gyakorolni, érdekes dolog veszi kezdetét. Emlékezzünk az egyiptomi falfestményeken a metamorfózis tojására, a pirosas-narancssárga oválisra az egyiptomiak feje felett, ahogy megteszik a következő" világba vezető 90 fokos fordulatot. Ahogy ők is, mi is metamorfózison megyünk keresztül. Ahogy a pillangó esetében, testünk hirtelen átváltozik valami egészen mássá.


A fáraó szó azt jelenti: „amivé válni fogsz. Az első király, akinek a fáraó nevet adták Ehnaton volt, szép feleségével Nefertitivel. Ha tudni akarjuk mivé válunk majd, nézzünk rájuk. A faj, amelyből származnak, a szíriusziak, az apánk, és mi magunkban hordjuk génjeiket. A megfelelő pillanatban fajunk olyanná válik, mint az övék. Ez egy olyan faj, amit a negyedik dimenzióhoz alkottak meg. Amikor ez megtörténik, azt fogjuk gondolni magunkban: „Hát persze, már emlékszem." A testünket érintő változások olyan természetesnek tűnnek majd, hogy nem is igen fogunk ezen gondolkodni.


Ahogy a növekedés megkezdődik, az élet a következő világban mindennapinak tűnik majd. Aztán átlépünk a negyedik dimenzió három legmagasabb felhangjának egyikébe, a tizedik, tizenegyedik, vagy tizenkettedik felhangba. Ezekben a világokban megszerezzük az ötödik dimenzióba való átlépéshez szükséges tudást, és bölcsességet, és ezzel kezdetét veszi az Istenhez való közvetlen visszatérés örökké változó útja, ahogy fokozatosan kibomlik az igazság.


Rajtunk az univerzum szeme, a világmindenség nagy lelkei itt vannak közel. Isten gyermekei vagyunk, akik egy új élet lehetőségét nyújtjuk át az életnek. Legmélyebb hálámmal köszönöm mindenkinek, hogy él.

Az egyedülálló átmenet:

Elmondtuk mi történik általában, amikor egy bolygó a harmadik dimenzióból a negyedikbe átlép. Most egy új teóriát mutatunk be arra nézve, mi történhet itt a huszonegyedik század elején, a Földön. Esetenként egy bolygó rendellenes útra léphet, hogy megkönnyítse az átváltozást. Átlép a következő" dimenzióba, de újrateremti a régit is úgy, hogy beteljesítse a régi karmát, és simábbá tegye az átlépést a következő' világba. Ez elég ritkán fordul elő, de lehetséges. Igen magas szintű tudatosságra van ehhez szükség, és ez majdnem minden esetben hiányzik.


Edgár Cayce azt mondta, hogy a Föld tengelye „1998 telén" meg fog fordulni, de nem így történt. Más jóslatok. szerint 1999 augusztusára át kellett volna lépnünk egy magasabb dimenzióba, vagy el kellett volna pusztítanunk magunkat, ez sem történt meg. Lehetséges, hogy már átléptünk a negyedik dimenzióba, csak nem tudunk róla? Igen, lehetséges.


Olyan széleskörű téma ez, hogy nem is tudom, mivel kezdjem. Talán arról lenne a legjobb beszélni, hogy honnan érkezhet az a magasabb szintű tudatosság, ami végrehajtaná ezt a változást. Lehetséges, hogy a Föld új gyermekei, akik tudatukban a legfejlettebbek éppen ezért vannak itt. Gyermekeink közül számosan magas rangú spirituális lények, akik azért jöttek a Földre, hogy segítsenek nekünk az új világba való átlépésben.


Ezeknek a gyerekeknek megvan a képességük arra, hogy kivételes módon indítsák el ennek a világnak egy új világba való átlépését. Lehet, hogy a történelemnek ebben a pillanatában ennek a csodának vagyunk szemtanúi. Magas szintű univerzális tudatukkal képesek úgy újrateremteni ezt a világot a következő" szinten, hogy egyetlen lélek se essen áldozatul, és hitem szerint éppen ez a céljuk. Jézus szavait át kell majd változtatnunk a következőképpen: „Sokan vannak az elhívottak, és mindenkit kiválasztanak" azt hiszem ez boldoggá tenné őt. Mindig ez volt az univerzum álma, minden lelket átsegíteni, de eddig még soha nem volt lehetséges.


Hogyan tudnak gyermekek ilyen rendkívüli módon megmenteni egy bolygót? A gyermek tiszta ártatlansága és szeretete, a harmonikus teremtés forrása a magasabb dimenziókban. Ha ezek a gyermekek valóságosak - és annak tűnnek - akkor most minden lehetséges. Lehet, hogy' Isten épp most áldott meg minket tökéletes kegyelmével.


/részlet D. Melchizedek, Az élet virágának ősi titkai című könyvből - asztaralutazas.hu/

A londoni UFO továbbra is beszédtéma

Mint az ismeretes, a 30. Nyári Olimpiai játékok megnyitóján, egy fémes színű, diszkosz alakú repülő tárgyat láttak lassan elhaladni a tűzijátékok fölött.

A viták természetesen már meg is kezdődtek az objektum eredetét illetően a hívők és a szkeptikusok között. Utóbbiak egyik "magyarázata" szerint ez csak egy hőlégballon-("mi más?") - és az UFO-rajongók fantáziája újfent beindult, míg előbbiek szentül hiszik, hogy a földönkívüliek mutatták meg magukat, hiszen mikor lenne erre alkalmasabb időpont, mint a világ legnagyobb sporteseményén, amikor is rengeteg ember, köztük maga az angol királynő, illetve számtalan más híresség is jelen van?

Érdekesség az esettel kapcsolatban, hogy néhány fogadóiródánál - többek között - arra is lehetett fogadni, hogy UFO jelenik meg az olimpiai stadion felett a nyitóünnepség során...

Nos, mindenki tekintse meg a felvételeket,és döntse el, hogy mit is lát....

/Galactus & youtube/

Föld alatti titkos világok

Újra  és újra szárnyra kap a hír, hogy mégis csak létezik fel nem fedezett zuga  a  Földnek  -  a  felszínen  is, de még inkább a felszín és a tengerek alatt.


A  lakatlan,  vad  hegyek  és  szakadékok vidékén a kevés ott élő körében évezredek  óta  tartják  magukat  azok  a  legendák,  melyek szájról szájra,nemzedékről  nemzedékre terjednek arról, hogyan tartja a kapcsolatot; miként és  hol  érintkezik  a  rejtélyes  föld  alatti  világ a föld felettivel, az általunk  ismert  és  birtokolt  napfényes  világgal.  Az  emberek  lelkében kellemetlen borzongást keltett minden ilyen elbeszélés. Idővel aztán akadtak olyanok is, akik azt állították, hogy jártak "odalent", vagy találkoztak itt fent annak a különös világnak a különös lakóival.

Kezdetben  koboldok,  szellemek,  holt  lelkek  "népesítették be", később egyesek  alvó lovagokkal, sőt, egész föld alatti országokkal álmodták tele a föld mélyét. Aztán néhány száz éve egy svájci birkapásztor merészebb lépést tett.  Peter  Klaus  sittendorfi  állattenyésztő állítólag elveszett birkáit követte,  amikor  ismeretlen  barlangba  tévedt.  Az üreg afféle föld alatti folyosóvá változott, és bár félve, mégis elindult rajta. Különös föld alatti völgybe  jutott,  ahol  tizenkét hallgatag lovag tekézett (!). Egyetlen szót sem  szóltak  hozzá,  de  borral kínálták, s nem bántották. A borban azonban valami  szer  lehetett,  mert mire felébredt, a barlang előtti fűben találta magát.  Az  állatai  nem  kerültek meg, visszament hát a faluba. Ott azonban döbbenten  látta,  hogy  minden  megváltozott  reggel  óta:  a hajnalban még félkész  ház  szemlátomást  régóta  készen  állt,  a reggel még vele csaknem egykorú nővére asszony lett, gyermeke is született már. Kiderült, hogy míg ő egyetlen  délutánt töltött a lovagokkal, a kinti-fenti világban húsz év teltel. Legenda... Legenda?


Sokáig  meséltek  a  lányról,  aki  felment  a  Matternhorn-csúcsra, hogy virágot  tépjen,  és betévedt a boszorkányok, varázslók világába. A történet azonos  a  svájci  pásztoréval:  amikor  az  egynapos vendéglátás után ismét hazament,  minden  rokona  és  ismerőse  helyett  már csak a fejfája várta a temetőben,  mivel  száz  év telt el távozása és hazaérkezése között, számára egyetlen nap alatt.


Salzburg  környékén  régóta az a történet járja, hogy az 1973 méter magas Hochtorm hegy alatti rengeteg barlangban Nagy Károly egész hadserege alszik,s  majd  egyszer  feltámad,  és  előjön  a  föld  alól,  hogy  megvívjon  az Antikrisztus földet elözönlő hadaival. Az elmúlt századok során számos bátor ember  indult  felfedezőútra  efféle ijesztő hírű barlangban, de közülük sok soha  többé  nem  tért  viszsza,  ami,  persze,  csak  tovább szaporította a mendemondát. Lehetséges, hogy némelyiknek valami alapja is volt?


1772-ben  Untersberg város írnoka - bizonyos Lazarus Gitschner - vadászat közben  ugyancsak  barlangba  tévedt, majd fáklyát gyújtva elindult a befelé nyíló  folyosón.  Hirtelen  a  földinél sokkal szebb világban találta magát,amelyet  -  idézzük  szavait  -  "a miénknél szebb, tisztább és igazságosabb törvénnyel  igazgattak". Állítólag ő is csak néhány napot töltött a mélyben,majd  visszatért  és  élményeiről  könyvet  írt. A könyv annak idején nagyon népszerű  volt,  sokfelé  és sokan olvasták, azonban érdekes módon senki nem próbálta megkeresni Lazarus barlangját, vagyis a szebb világba vezető kaput.Ma  már  úgy vélik, az egész könyv nem egyéb a korban oly divatos moralizáló történetnél, és semmi köze a valósághoz.


Eugen  Köberle  berchtesgadeni  fogorvos  az eső miatt kénytelen volt egy éjszakát  a hegyi kunyhóban tölteni. Éjszaka aztán régies öltözékű, alacsony termetű  kis  férfi  felébresztette  és  elvitte egy barlangba. Nem értették egymást,  mert  a  pöttöm  ember nem ismert egyetlen nyelvet sem azok közül,amelyet  Köberle  beszélt.  A  föld  alatt  a doktor igen felemelő és furcsa dolgokat tapasztalt, de semmit nem árult el élményeiből, mondván hallgatásra kötelezték  a barlangban élők. Egy hetet töltött Untersberg alatt, és mindez nem a régi időkben történt, hanem 1975-ben!

/Nemere István/