.

Feedek
Megosztás
HTML

Az időutazás – képzelet vagy valóság? – 2.rész

Időutazós cikkünk második részében szereplőink a távoli jövőbe, a II. Világháborúba és egy XX-ik századi hotelbe tesznek utazást, néha halálra ijedve, néha pedig pénzügyileg egyszerűen remekül járva. Tarts velünk!

Hétfői cikkünkben már megismerkedhettetek néhány furcsa, érdekes és egy picit vérfagyasztó történetekkel, melyek esetleges időutazásokról szóltak. Míg előző cikkünkben valaki lebénult a hirtelen dimenzióváltástól, valaki pedig régi kocsikat látott levegővé változni, ezen írásunkban szereplőink a II. Világháborúban találják magukat vagy éppen a múltban szállnak meg. Igaz, utóbbi kicsit ijesztő, de rendkívül olcsó…

Mint előző cikkünkben már leírtuk, tudományos szempontokból az időutazás korántsem olyan lehetetlen dolog, mint azt képzelnénk. Nem a sci-fi találta ki, a legnagyobb fizikusok szerint igenis elképzelhető, hogy visszautazzunk a múltba, csupán az emberi faj technikailag jelenleg semmiképpen sem képes rá. Igaz, a jövőbeli utazások realitását és elképzelhetőségét tagadják.

Történeteink többsége a jövőbe nyújt belépőkártyát. Egy jövőbe, ami mára múlt lett, és egy jövőbe, amit egyelőre nem ismerünk. Mindenesetre elég ijesztőnek tűnik. Jó szórakozást!

A jövőbeli pihenőház

1972 egy éjszakáján a Dél-Utah Egyetem négy diáklány tartott hazafele Cedar Citybe, miután megnéztek egy ródeót Piochéban, Nevada államban. A lányok nem voltak nyugodtak: már este tíz óra volt és vissza kellett térniük kollégiumukba még a kijárási tilalom kezdete előtt és éppen az 56-os főúton haladták át, mely híres volt arról, hogy kísértetek járják. Miután az egyik útszakaszon észak felé fordultak, a fekete aszfalt hirtelen fehérré cementúttá változott ami egy fehér sziklában végződött.  Megálltak hát a kocsival és visszafordultak, de hamar elkezdtek aggódni, a táj ugyanis egyszerűen nem hasonlított arra, ahol eddig utaztak. Vörös kanyonok, hatalmas búzamezők és fenyvesek voltak mindenhol, ami egyáltalán nem is volt jellemző az állam flórájára. Teljes kétségbeesésüket egy kis pihenő szakította meg. Találtak egy pihenőházat. Leparkoltak, majd az épületből kilépő néhány embertől próbálták megtudakolni, hogy merre is járnak. Próbálták. A lány, aki kihajolt az ablakon tudakolózni ugyanis kérdezés helyett óriásit sikoltott, megparancsolva, hogy amilyen gyorsan csak tudnak, meneküljenek innen. A vezető padlógázt adott, vezetés közben pedig halálra ijedt, mikor észlelte, hogy egy férfi követi őket egy furcsa, tojás alakú, háromkerekes járművön. Egy idő után kikeveredtek az idegen tájból és visszakeveredtek a sivatagba. Hogy mitől ijedt meg a lány, aki kihajolt a kocsiból? Elmondása szerint a házból kijövő alakok nem emberek voltak…

Szállás a múltban

Ugyancsak 1979-ben történt egy meghökkentő eset egy brit házaspárral, akik vakációjuk helyszínéül Észak-Franciaországot választották. Vakációjukra utazva úgy döntöttek, hogy éjszakára inkább keresnek egy szállást, ahol aludhatnak egyet. Az úton, melyen haladtak többször is találkoztak furcsa feliratokkal az út mentén, melyekről úgy tűnt, hogy egy régimódi cirkuszt reklámoznak. Egy városkába beérve gyorsan találtak egy épületet, mely motelnek tűnt, de az előtte álló emberek felvilágosították arról, hogy ez csupán egy fogadó, a motel az út végén lesz. Folytatták hát útjukat, míg végül találtak is egy régi stílusú épületet, melyen a “hotel” felirat volt olvasható. Betérve a hallba, azonnal észlelték hogy minden fából készült és modern technikának – például telefonnak – nyoma sincs. A szobákon nem volt zár, csak fából készült reteszek, az ablakokat pedig egyszerű, lehúzható fapaletta lepte, ablaküveg sehol sehol. Reggelizés közben találkoztak két férfivel, akik furcsa, régimódi ruhát viseltek. Miután kaptak tőlük egy borzasztóan rossz útbaigazítást Avignon felé, kikérték a számlát, ami nevetségesen olcsó volt. Fizetés után folytatták a nyaralást Spanyolországban, ahol két hetet töltöttek. Hazafelé menet újra Franciaországon utaztak át és úgy döntöttek, hogy ismét megszállnak a furcsa, de hihetetlenül olcsó hotelben. Ezúttal viszont nem találták meg, habár ugyanott keresték: nem csak a városnév és az út egyezett, hanem még a cirkuszt reklámozó plakátok is. A hotel egyszerűen nem volt meg, ahogy az ott készített fotók közül sem tudták az egyiket sem előhívni. Később egy néprajzkutatónak elmesélték az emberek viseletét, aki szerint a ruhák tipikusan 1905 körülre datálhatók, ahogyan a hotel kinézete és működése is…

A jövő háborúja

1932-ben J. Bernard Hutton újságíró és Joachim Brandt fotós azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy riportot a Hamburg-Altona hajógyárról. Miután a gyár igazgatója körbevezette őket, a két férfi már távozóban volt, mikor meghallották egy repülő süvítését a fejük felett. Először azt hitték, csak gyakorlatról van szó, de a nyugodtságuk hamar elszállt mikor, mikor a gyár körül bombák kezdtek el felrobbani és a levegő megtelt puskaporral. Az ég sötét lett, ők pedig ott álltak egy légitámadás kellős közepén. Gyorsan kocsiba szálltak és Hamburg felé vették az irányt. Egy rövid száguldás után az ég újra világos lett, a délután pedig újra csendes és megszokott volt, bármiféle puskaporszag vagy bombázás zaja nélkül.  Hátrapillantva döbbenten vették észre, hogy nemhogy semmi baja nem lett a gyárnak, még egy kósza füstcsík sem szállt fel sehonnan. A Brandt által készített képeken sem volt jele semmi támadásnak. Se füst, se repülő, se bombák. A két férfi nem tudta mire vélni a jelenséget. 1943-ban, tizenegy évvel később a Brit Légierő semmisítette meg a hajógyárat, egy légitámadás során. Vajon a két férfi a támadás idejére utazott vissza néhány percre?

 

/mosaiconline.hu/

Rejtélyes fotók: idegen anyahajók a Nap közelében?

Különös, hosszúkás objektum tűnt fel a Nasa napfigyelő műholdjának képén a napokban. Az UFO hívők hatalmas idegen anyahajót látnak a jelenségben, mások szerint csupán zavar keletkezett a szonda szenzorain.


A képet a Nasa napfigyelő SOHO (Solar Heliospheric Observatory) műholdja készítette 2012. április 24-én 8 óra 13 perckor. A felvételre egyből lecsaptak az UFO-hívők, akik hatalmas, földönkívüli anyahajót látnak a furcsa körvonalakban, de a szkeptikusabbak szerint csak valami zavar lehet az 1995 óta működő szonda szenzorain.A SOHO által készített képek és videók ide kattintva, a sohodata.nascom.nasa.gov oldalon elérhetők. (A keresési beállításoknál meg kell adni a megfelelő dátumparamétereket, a kép típusánál kattintsunk a LASCO C2-re, a "Display" típusnál pedig képek és videók közül is lehet választani.

A 8 óra 12 perc időbélyegű kép bal alsó sarkában látszik a vitatott objektum)A nap körül a közelmúltban egy másik különös jelenséget is lencsevégre kapott egy másik szonda, a Solar Dynamics Observatory (SDO) Márciusban egy bolygóméretű, sötét gömbszerű objektum jelent meg a csillag közvetlen közelében, melyet látszólag egy vékony sötét sáv kötött össze a felszínnel. Az UFO-hívők idegen űrhajónak gondolták a jelenséget, a Nasa szerint viszont csak a Nap anyagának egyfajta kilökődése, melynek hidegebbek, mint a körülötte, illetve a háttérben lévő anyag, ezért bizonyos szögből nézve sötét foltként látszanak.

/168ora.hu/

Ötven éve él a saját szigetén a 86 éves férfi

Seyschelle-szigetek — Ugyan, ki ne gondolt volna már arra, hogy milyen jó lenne otthagyni a hétköznapok szürkeségét s csak néhány napra megpihenni egy napsütötte, lakatlan szigeten.

Brendan Grimshaw (86) ötven éve nem sokat gondolkodott, inkább megtette az első lépést a földi paradicsom felé. A yorkshire-i meglepően jutányos áron, 1,7 millió forintnyi összegért megvette Moyenne-t, egy apró, alig egy kilométer szélességű szigetet a Seyschelle-szigetek mellett, az örök napfény, az égszínkék tenger és a tengerkék ég honában. Azóta el sem hagyta az ő kis paradicsomát, amit szépen rendbe hozott és gondozza a szintén itt állomásozó mintegy 120 óriásteknőst.

Nem véletlen, hogy Grimshaw még véletlenül se néz ki 86 évesnek, s persze nem is érzi annyinak magát. Mint mondja, a természet összes erőivel megküzdött, csak egyszer ijedt meg igazán, amikor fegyveres csempészek kötöttek ki nála.

/Blikk-információ/

Létezik-e a fény alagútja? Kutatások a halálközeli élményről

Jó ideje foglalkoztatja az embereket, mi történik valójában azokkal, akik testen kívüli élményekről számolnak be. A magyarázat sokféle, ám a legutóbbi kutatások szerint a halálközeli élmények csak agyunk szüleményei, és akkor következhetnek be, amikor zavar keletkezik az agyi funkciók normál működésében.

Évtizedek óta vitatkoznak azon az érintett szakemberek – neurológusok, pszichiáterek, pszichológusok –, hogy az úgynevezett testen kívüli élmények, a már elhunyt rokonokkal történő találkozások, illetve a fény az alagút végén mivel magyarázható. Egyszerűen csak az emberi agy trükkje, vagy valóban egy röpke kóstoló a túlvilági létből? A Salon.com terjedelmes cikket szentelt a témának, rámutatva azokra a fontosabb kutatásokra, tudományos publikációkra, amelyek a halálközeli élményekkel, megtapasztalásokkal, beszámolókkal foglalkoztak. Ebből szemezgettünk.

Az egyik, talán legnagyobb visszhangot kapott "élménybeszámoló" Pam Reynolds az atlantai énekeshez, dalszerzőhöz köthető. A cikk is részletesen felidézi az 1991-ben történt eseményeket. Az egész azzal kezdődött, hogy miután az énekesnél beszédzavar, erős szédülés jelentkezett, megállapították, hogy az agytörzshöz közel egy igen veszélyes artéria aneurizma (az aorta falának kiboltosulása) található, és ez okozza a tüneteket. Orvosai döntöttek, ha nem műtik meg, Reynolds meghal. Így egy akkor még üttörő bevatkozásnak számító műtét – amely Robert Spetzler idegsebész nevéhez fűződik – mellett döntöttek, amely alatt rövid időre leállítják a páciens szívét – hypothermiás szívmegállásként is emlegették. Az eljárás lényege, hogy annyira alacsony hőmérsékletre hűtik a testet, hogy egy pillanatig lényegében halottnak számít az illető. Lecsapolva a vérét, és így megszüntetve az életveszélyes állapotot, lassan visszahozzák a normális szintre, mielőtt visszafordíthatatlan károsodást szenvedne.

A műtétnek azért lett ekkora szerpe szakmai berkekben is, mert pontosan dokumentálták minden mozzanatát, így könnyen össze lehetett vetni a leírtakat azzal, amiről később Reynolds beszámolt, pontosabban a halálközeli élményeiről.

Klinikai halál, amiről újságok cikkeztek

Miután Reynolds már nem volt tudatánál, az orvosok megkezdhették munkájukat, EEG elektródákkal mérve az agy elektromos aktivitását. Hogy kiszűrjék a környezeti zajokat, fülhallgatót is kapott a beteg. Ennek ellenére a páciens mégis olyan hangokról, történésekről számolt be a műtét után, amit nem hallhatott. Elmesélte, hogy hallotta a borotva hangját, amivel előkészítették a koponyáján a műtéti területet, és "fültanúja" volt az orovosok közötti beszélgetésnek is. Az általa visszamondott párbeszédek tökéletesen megegyeztek a műtéti jegyzőkönyvben leírtakkal.

És miközben egy rövid időre leállt a szíve, a klinikai halál állapotába került. Elmondása szerint ezalatt "felülről" látta magát, amint fekszik a műtőasztalon, majd egy hosszú alagút végén megpillantotta a fényt. Látta elhunyt rokonait, ám a semmihez sem hasonlítható érzés hirtelen véget ért: "mintha egy jeges medencébe dobtak volna".

Mi jön az élet után?

A halálközeli élmény fogalma 1975-ben lett beszédtéma, amikor Raymond Moody amerikai pszichiáter előrukkolt rövid időn belül népszerűvé vált könyvével – Life after life –, amelyben több mint 100 esettanulmányt mutatott be. Olyan emberekkel, akik arról számoltak be, hogy a klinikai halál állapotában élénk szellemi életetet tapasztaltak. A beszámolók érdekessége, hogy sok a hasonlóság bennük. A könyvet persze rengetegen támadták, és ennek köszönhetően indultak el a tudomáynos vizsgálatok, amelyek a furcsa jelenségekre igyekeztek választ adni. Így az 1978-ban létrejött International Association for Near Death Studies (IANDS) nevű szervezet vágott bele elsőként, hogy egyfajta tudományos magyarázatot adjon a jelenségre. Elsősorban arra a kérdésre igyekeztek választ adni, hogy milyen kapcsolatuk van a halálközeli élményeknek a tudattal.

Megfigyelték ugyanis, hogy az elmesélt halálközeli élményeket általában szívmegállás, kóma okozta agykárosodás, mérgezés, fulladás váltotta ki. Azaz olyan helyzetek, amelyben a betegek azt érezhették, hogy meg fognak halni.

Fotó: AP

A cikk utal rá, hogy az Egyesült Államokban és Németországban is végeztek felméréseket, amelyek szerint a lakosság mintegy 4,2 százaléka már mesélt halálközeli élményekről. Ezekben azt is megfigyelték, hogy a legkülönfélébb hitű emberek – protestánsok, buddhisták vagy ateitásták –, függetlenül gazdasági státusztól, iskolai végzettségtől "egybecsengő" tapasztalatokróladtak hírt. Noha a részletkben voltak eltérések, sok volt a közös elem: állították, hogy elhagyták testüket, át tudtak hatolni ajtókon, sőt, mások gondolataiban is tudtak olvasni.

Megváltozik a személyiség?

Megint más tanulmányok, amelyek az USA-ban, Nyugat-Európában és Ausztráliában születtek, azt mutatták ki, hogy a halálközeli élmények hatására az emberek megváltoztak, és persze pozitív irányba. Egy nő például így nyilatkozott: "Teljesen megváltoztam a baleset után, azóta viccelődöm, mosolygok, barátkozom... azaz teljesen más vagyok, mint azelőtt."

Mindeközben a szkeptikusok is egyre hangosabban álltak ki véleményük mellett, azt hangoztatva leginkább, hogy semmiféle bizonyíték nincs ezekre a megtapasztalásokra. A személyes beszámolókat nem erősíti meg "független forrás", kénytelenek vagyunk arra hagytakozni, amiről az érintettek beszámolnak. Csak sokaknak ez kevés, elismerve ugyanakkor a már idézett Reynolds beszámolóját mint kivételt.

Maria és a szociális munkás esete

A külső forrás hiányának emlegetésekor szokták felhozni bizonyítékként egy Maria nevű hölgy esetét is, amit Kimberly Clark szociális munkás dokumentált az Egyesült Államokban. Maria szívrohamot élt át, ám miközben az orovosok újraélesztették, elmondása szerint testen kívüli élményben volt része. Látta felülről a testét, amit az orvosok igyekeztek visszahozni a klinikai halálból, majd elhagyva a kórtermet az épület körül lebegett. Ébredése után viszont jól emlékezett arra, hogy az egyik ablakpárkányon meglátott egy tornacipőt. Könyörgött az őt meglátogató Clarknak, hogy nézzen ennek utána, mert ő is tudni akarja, hogy valóban látta-e. A beteg leírása alapján a kórházi területen végül megtalálták az ominózus cipőt, amelyet Mara előtte semmiképpen nem láthatott.

Az eset azért is volt érdekes az orvosok számára, mert ezek szerint a beteg akkor is képes volt "átélni" ilyen élményeket, amikor a gépek szerint nem volt mérhető agyi aktivitása.

Vak emberek

A későbbiekben a kutatók rájöttek, az lenne az igazi "kézzelfogható" bizonyíték, ha vak emberek számolnának be ilyen élményekről. Mert ezt szerintük azt jelentené, hogy valóban történt valami a klinikai halál ideje alatt, ha egy vak ember is képes ezt elmesélni.

1994-ben Kenneth Ring és Sharon Cooper 31 vak embert vont be a vizsgálatba, akiknek már volt halálközeli, illetve testen kívüli élményük. A vizsgálati eredmények azt támasztották alá, hogy a vak alanyok is hasonló élméynekről számoltak be, mint a többiek. A vizsgálat eredményeit 1997-ben publikálta a kutatópáros, arról számolva be, hogy szerintük is létezik egy "másfajta érzékelés", amely független fizikai testünktől.

Az agyban keresendő

Ezek után igencsak illúziórombolónak hatott az a megközelítés, miszerint ezek a túlvilági megtapasztalások csupán az emberi agy "termékei". Olaf Blanke neurológus és kollégái 2002-ben a tekintélyes tudományos folyóiratban, a Nature-ben publikálták ezzel kapcsolatos eredményeiket. Egyetlen alanyuk volt, egy 43 éves, epilepsziás rohamoktól szenvedő nő. A kutatók elektródákat ültettek az alany jobb halantéklebenyébe, hogy információt szerezzenek arról, mely területen akakulnak ki a rohamok, ami akár műtéti úton befolyásolható. Vizsgálataik során meglepő eredményre jutottak. Amikor a már említett agyi területet ingerelték – ez szabályozza amúgy többek között a látást, az egyensúlyt – hasonló élménybeszámolót hallottak a pácienstől. "Fekszem az ágyban, látom magam felülről" vagy "lebegek a menyezet közelében". Az ebből született írás szintén nagy sajtóvisszhangot kapott, a Nature szerkesztői ki is jelentették, végre sikerült lokalizálni az agyban azt a területet, amely felelős a testen kívüli "megtapasztalásokért".

"Ez egy újabb csapás azoknak, akik azt hiszik, hogy az agyban elkülönül az elme és a lélek" – fogalmazott akkor Michael Shermer pszichológus, a tengerentúli Szkeptikus Társaság igazgatója, hozzátéve: "valójában mindenféle tapasztalat az agyból származik". Szintén ezt a vonalat erősítette egy 2004-ben publikált cikk, amelyben a szerzők azt ecsetelték újabb kutatási eredményeket bemutatva, miszerint a testen kívüliség érzése nem más, mint illúzió, amelyet elektromos stimulációval ki lehet váltani az agyban.

Egy brit pszichológus, Susan Blackmore "haldokló agyról" beszélt, mondván, ezekért a különös élményekért az oxigénhiány a felelős. Puszta hallucináció az alagút, ahogy a korábban elhunyt hozzátartozók látványa is.

Ráadásul a vadászgépek pilótái is ugyanezt a "fény alagútja" élményt élik át, miközben a nagy sebesség és a gravitációs erő többszöröse következtében kialakul a hipertenzív ájulás, amely sok esetben alagútszerű perifériás, vagy akár centrális csőlátást okoz. Ez az állapot akár nyolc másodpercig is eltarthat. Egy amerikai tanulmány szerint a szem nem megfelelő vér- és oxigénellátása is okozhatja ezt az élményt.

/hvg.hu/

A vérszívó újabb felbukkanása

Vadászok, rendőrök és tűzoltók folytatnak kutatást egy titokzatos vérszívó lény után Északnyugat-Ukrajnában, amely már több embert is megtámadott.

A szemtanúk és a sajtó által a mexikói „kecskeszívóhoz” hasonlóan chupacabraként (csupakabraként) nevezett titokzatos teremtmény felbukkanását eddig már az északnyugat-ukrajnai Rivne megye több településéről jelezték – jelentette az ukrán UNIAN hírügynökség helyszíni tudósítója.

A szemtanúk szerint a kutyára emlékeztető testfelépítésű élőlény semmilyen ismert farkas- vagy kutyafajtára nem hasonlít. A feje csaknem szőrtelen, hosszúkás, és a dél-amerikai repülő kutyára emlékeztető fogazattal rendelkezik. Támadáskor a hátsó lábaira emelkedik, és ugrálva rohan a kiszemelt áldozata felé.

Az állat kezdetben a Zdolbunov város környéki falvakban okozott pusztítást a házinyulak körében. A bejelentések szerint több mint kétszáz nyulat pusztított el úgy, hogy csupán a vérüket fogyasztotta el.

Az első ember elleni támadást Pjatyigorból jelezték. Ott egy 40 éves nőre támadt rá az esti szürkületben. Az asszony még látta, amint az ugrándozó lény feléje rohant. Aztán ledöntötte a lábáról, s ő elvesztette az eszméletét. Az ájult nőre járókelők találtak rá. A kabátja gallérján marcangolás-nyomokat láttak. Bár a megtámadott asszony nem szenvedett testi sérülést, a sokk miatt csaknem egy teljes napig kómában volt. A szomszédos Hlinszkben egy 14 éves lányt támadott meg a lény. Valószínűleg az ő életét is a vastag ruházata védte meg.

Jelenleg a zdolbunovi járásban vadászokból, fegyveres rendőrökből és tűzoltókból álló csapatok folytatnak hajtóvadászatot a titokzatos állat után, egyelőre eredménytelenül. A hatóságok felszólították a lakosságot, hogy sötétedés után lehetőleg ne hagyják el az otthonaikat – áll az UNIAN tudósításában.

/csiribuszfreeblog.hu/